Krémsajt mogyoróval, aszalt vörös áfonyával

Hát ez valami brutál jó lett! Kerestem a tegnapi vendégséghez valami könnyű kis előételt, nagyon szemezek ezekkel a leveles tésztás, töltött, aztán csíkokra vágott, felcsavart kis izékkel, de most még valami annál is egyszerűbbet akartam, tekintve, hogy a főétel, a Marbella csirke igazán impozáns, ütős fogás, nem kellett nagyon flikkflakkolni előtte az előétellel. És akkor eszembe jutott, hogy szokásos túlvásárlásaimnak köszönhetően heverésznek némi krémsajtok a hűtőben, és bár felbontatlanok és még nem is jártak le, ne kísértsük a sorsot, utálnám őket kidobálni. Így született ez a nagyon kellemes, kicsit extravagáns ízvilágú krém, amihez frissen vásárolt bagett karikákat, illetőleg pillekönnyű kekszeket szervíroztam.

Hozzávalók:

40 dkg natúr krémsajt
néhány dekányi rokfort sajt (elhagyható, de jót tesz neki)
15 dkg reszelt sajt (Cheddarral készítettem, isteni választásnak bizonyult)
bors
snidling
2 marék aszalt vörös áfonya
2 marék durvára darabolt török mogyoró

Elkészítés:

Na, vajon mi lehet a metódus? Csak nem összedaraboljuk az áfonyát és a mogyorót, belereszeljük a kétféle sajtot  a krémsajtba, végül megy bele a snidling, az áfonya és a mogyoró? De, de, aki erre tippelt, bizony nyert!

Természetesen mint minden más recepten, ezen is lehet variálni. A vörös áfonyát nem hagynám ki a receptből, mert savanykás, édeskés íze remekül illik a krémsajthoz. A rokfortot el lehet hagyni, ha nem szereted, a Cheddart is lecserélheted bármilyen más, reszelhető sajtra, és a mogyoró helyett is tehetsz bele mandulát, diót, kesut, pisztáciát, attól függően, mid van otthon, illetve mennyit akarsz költeni erre a pöpec kis mártogatósra. Szívből ajánlom szilveszterre is.

Marbella csirke, a 80-as évek ikonikus amerikai étele

A recept először 1982-ben jelent meg a Silver Palate Cookbookban, Sheila Lukinsnak és Julee Rossónak köszönhetjük, és én mától valóban hálás vagyok, hiszen ma először készítettem, de hogy nem utoljára, az halál biztos. 

Amiért ez a recept imádni való, az elsősorban az, hogy csodálatosan finom. A másik, hogy mindenféle különleges, fancy hozzávalót nélkülöz, remélem, az olajbogyó már nem számít nálunk sem különleges hozzávalónak. A harmadik, hogy kb. 10 percnyi munka van vele, és ebbe már beleszámítottam az extrán tollas, tokos csirkecombok megtisztítását is. A negyedik, hogy olyan egyszerűen készíthető el, hogy azzal a legkezdőbb kezdők is elengedett kézzel birkóznak meg, úgyhogy én a magam részéről mindenkit, de mindenkit arra bíztatnék, álljon neki, dobja össze, süsse meg, és onnantól kezdve alkossunk egy rajongó tábort a Marbella csirke mellett.

A recept a következő: összeállítod a pácot, beleteszed a csirkét, hagyod egy éjszakán át pácolódni, majd az egészet átöntöd egy tepsibe, betolod a sütőbe, egy órát sütöd. End of story. Mindezt kicsit részletesebben:

Hozzávalók 6 személyre:

6 db csirkecomb
20 dkg magozott aszalt szilva
1 csésze magozott olajbogyó (azt használd, amelyiket a legjobban szereted, zöldet, feketét, esetleg vegyesen a kettőt, úgy, mint én)
2 evőkanál capribogyó
3 babérlevél
fél csésze olívaolaj

1 evőkanál szárított oregánó

3 gerezd fokhagyma
fél csésze vörösbor ecet (én most sherry ecetet használtam)
1 teáskanál só
ízlés szerint őrölt bors
2 dl száraz fehér bor
1 evőkanál barna cukor

Elkészítés:

A csirkecombokat megtisztítjuk, a forgónál kettévágjuk.

Elkészítjük a marinádot, amiben a csirke az éjszakát tölti.

Összekeverjük az olajat, az ecetet, hozzáadjuk az olívát, a kaprit és az aszalt szilvát. Ízesítjük a pácot sóval, borssal, beledobjuk a babérleveleket, az oregánót és az összenyomott fokhagymát. Én most csak egy fokhagyma gerezdet pépesítettem, a másik kettőt egészben dobtam a pácba. Beleforgatjuk a pácba a csirke darabokat, fóliával lefedjük az edényt, és mehet a hűtőbe hűsölni. Az én Marbella csirkém most kb. 15 órát töltött a pácban.

Öntsük át a húst és a pácot egy tepsibe, olyanba, amelyben egy sorban elférnek a húsok. Rendezzük el az aszalt szilvát és az olívákat a hús körül. Szórjunk meg minden húst barna cukorral. Nem kell sok, csak hogy legyen, ami rákaramellizálódik a húsra, gyönyörű színt adva neki. A bort öntsük a csirkedarabok köré.

Nagyjából 60-70 percet szánjunk a csirke sütésére 200 fokon, fólia alatt. Én úgy 30 perc után levettem a fóliát, és anélkül sütöttem készre az ételt.

Tálalás előtt szórjuk meg az ételt aprított petrezselyemmel. Burgonyakrokettel tálaltam, de pompás lehet hozzá a krumplipüré, vagy a rizs is.

Vega Wellington

Szép feladat, ha az ember családjában IR-esek, vegák, laktóz- és gluténérzékenyek vannak, és akad néhány szokványosan étkező is. Ezzel minden ünnepen szembesülök, amikor nálam gyűlik össze a család, ilyenkor már hetekkel korábban böngészem a netet, kimeríthetetlen aranybánya a Pinterest persze, ezt a receptet is ott lőttem, hála érte a culinaryginger blognak. Az ötlet egyébként onnan eredt, hogy a vegyesen étkezőknek Wellington szüzet készítettem, és gondoltam, az tök jópofa, ha a vega szekció megkapja ugyanezt zöldséges változatban.

Hozzávalók:

olívaolaj szükség szerint
75 dkg gomba, én most vegyesen használtam csiperkét és barna portobellót
1 közepes vöröshagyma
3 db szárzeller
15 dkg sárgarépa
1 közepes édesburgonya
só, bors, őrölt rozmaring
2 evőkanál sűrített paradicsom (nagyon szeretem az Aldis, tubusosat)
zsemlemorzsa szükség szerint
1 csomag leveles tészta

a tojás a tészta kenéséhez (ha vegán módon készítenéd, szerintem növényi tejjel is lekenheted)

Elkészítés:

Kicsit hosszadalmas a zöldségek hámozása, aprítása, de hát nincs mese, ez ezzel jár. Elsőként az édesburgonyát betettem az air fryerbe sülni héjastól, kb. negyed óra alatt teljesen megpuhult. Rá csak az utolsó percben lesz szükség.

A gombákat leöblítettem, nagyon apróra daraboltam, ugyanezt tettem a hagymával, répával, zellerrel. Majd némi olívaolajat melegítettem a Tefal wokomban, és magas hőmérsékleten három részletben megsütöttem a gombát. Sózásról ilyenkor szó se lehet, különben a gomba nem sül, hanem párolódik, és mi azt nem akarjuk. 

A megsült gombát egy edénybe szedtem, olyanba, amiben minden más zöldség el is fog férni. 

Következőleg a répát, hagymát, zellert pároltam, időnként egy pici vizet is adtam hozzá, hogy gyorsabban menjen a dolog. Ezt már sóztam, borsoztam, ment bele a rozmaring is, de fűszerezheted kedved szerint akár oregánóval, zsályával, kakukkfűvel.

Amikor minden megpuhult, belekevertem a paradicsom pürét, kicsit lepirítottam, majd hozzáadtam a gombához a zöldségeket, kicsalogattam a héjából az édesburgonyát, és a pépet hozzáadtam a keverékhez. Megkóstoltam, ízesítettem még, hogy jó karakteres legyen, végül hozzáadtam annyi zsemlemorzsát, hogy jól formálható, de nem kemény masszát kapjak. Lefedtem, és kiküldtem éjszakára az erkélyre hűsölni.

A vendégség napján egy frissen tartó fóliára kiterítettem a leveles tésztát, jó három ujjnyi csíkot levágtam a rövidebb végéből, majd közel az egyik hosszanti oldalhoz felhalmoztam a zöldséges masszát. Úgy formáztam, mintha egyben sült fasírtot akarnék sütni. A tésztát a zöldségbuci körül megkentem (maradék) tojással, majd a fólia segítségével szépen betekertem a zöldségeket a tésztába. A hajtás jó, ha alulra kerül, ezt tervezzük meg előre. A tészta két végét összecsíptem, majd behajtottam a Wellington alá. A levágott tésztából kis fenyőket, csillagokat szúrtam ki, elhelyeztem őket a rúd tetején. Lekentem tojással az egészet. Néhány helyen megszúrkáltam a tésztát, hogy a keletkező gőz távozni tudjon, majd 200 fokos sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Ebből az adagból tisztességes mennyiség lesz, olyannyira, hogy a zöldséges masszából még tíz kicsi gombócot le is fagyasztottam, majd az air fryerben megsütöm egyszer vacsorára.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok...

Nem tudom, mitől kerültem ilyen dalolós hangulatba, de így van. Talán a karácsony közelsége teszi... Olyannyira, hogy egy munkahelyi karácsonyi buliba sütöttem ezeket a túrós, sós csillagocskákat, a receptet Süniskanál Gabi blogján találtam, köszönet érte. Igazából van nekem egy nagyon hasonló receptem, amiben egyenlő arányban szerepel a liszt, a margarin (igen, néha megesik) és a túró, döbbenten tapasztalom, hogy nincs fent a receptje a blogon, ezt sürgősen orvosolni kell. A különbség talán az arányokban és a tejfölben van. Gyorsan összeállítható, gyorsan elkészülő sós ropogtatni való, remélem, a férjem munkahelyén is sikert arat ma.

Hozzávalók:

22 dkg liszt
15 dkg vaj
22 dkg félzsíros túró
5-6 dkg tejföl
1,5 teáskanál só
egy kevés tejjel higított tojássárgája a kenéshez
szezámmag, egész mák a díszítéshez

Elkészítés:

Mindent beleteszünk a robotgép táljába, és nemes egyszerűséggel néhány perc alatt tésztává dolgoztatjuk a hozzávalókat.

A robotgépből kivéve átgyúrjuk a tésztát, majd 3 mm vastagságúra nyújtjuk, és tetszőleges formákkal kiszaggatjuk. Minden darab tetejét lekenjük tojással, megszórjuk a szezámmaggal, vagy a mákkal, és 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt szép színűre sütjük. Érdemes egyet megkóstolni (vigyázz, meg ne égesd a szádat!), mert megesik, hogy kívülről már szép arany barna, de még érezni kissé rajta a nyers ízt, ilyenkor adjunk még neki egy-két perc szolit a sütőben.

Kezdőknek, időhiányban szenvedőknek ajánlom a receptet, nem kell hűtőben pihentetni, lehetetlen elrontani, és bónuszként nagyon finom a végeredmény.

Krumplilepény a sütőből

Ritkán jutok el odáig, hogy meglátok egy videót, és néhány órával később el is készítem, amit láttam. Az egyáltalán nem ritka, hogy videókat nézek, mostanában teljesen rá vagyok kattanva a karácsonyi DIY Reels videókra minden platformon (a Tik-Tokot még mindig hanyagolom, nem az én világom), simán el tudnék tölteni azzal egy napot, hogy ilyeneket nézegetek. Így jött szembe velem egy török fiú videója, és még aznap este el is készítettem vacsorára az ő krumpli lepényét.

Ebben a receptben is az a jó - többek között -, hogy variálható annak megfelelően, mi van otthon a hűtőben.

Hozzávalók:

1 kg kisebb szemű krumpli
4 közepes vöröshagyma
20 dkg reszelt sajt
só, bors
egy kevés olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyát alaposan megsikáljuk, odatesszük héjában főni.

Egy kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, kissé megoldajozzuk.

A vöröshagymát felszeleteljük, egy kevés olajon, pici sóval puhára, arany barnára dinszteljük, karamellizáljuk.

Amikor a krumpli megfőtt, kiemeljük őket a vízből, belepottyantjuk a formába, majd egy pohár aljával összenyomjuk őket. Só, bors. Érdemes egy fólia, vagy sütőpapír segítségével alaposan összetömöríteni a lepény alapját. Pici olajozás, és mehet 200 fokra a sütőbe, 15 percre.

Amikor letelt a 15 perc, a lepény tetejére rakjuk a feltéteket, nálam most csak hagyma és sajt játszott, de így csodás volt a végeredmény.

A sajtot szépen eligazgatjuk a lepény tetején, majd ismét visszadugjuk 200 fokra, 10 percre a sütőbe.

Más hatást érhetünk el, ha az elősütött lepényt megkenjük pizzaszósszal, és az általunk kedvelt pizzafeltéteket pakoljuk rá. Nem mondom, hogy pizza élményünk lesz, más ízvilágot kapunk, és egy variációnak az is jó lesz.

Ajánlott feltétek:

- apróra vágott sonka

- vékony karikára vágott kolbász, de akkor ott a minimálisra kell csökkenteni az olaj használatot, különben tocsoghatunk a zsírban rendesen

- gomba, ezt csakúgy, mint a többi zöldséget, érdemes előre lepirítani

- brokkoli pirítva

- cukkini pirítva

- kukorica

Azt gondolhatnád, hogy macerás ez a lepény, főleg ahhoz képest, hogy milyen egyszerű, de nem, nem az. Amíg a krumpli megfőtt, el lehetett készíteni a hagymát (vagy ha más zöldséggel készíted, akkor azt), az az összesütős 10 perc meg olyan gyorsan eltelik, hogy győzzél csak megteríteni annyi idő alatt.

Ajándékok a konyhából 2. rész

Folytassuk a gasztroajándékok sorát, remélem, az első rész receptjeit átnéztétek, és még inkább remélem, hogy találtatok belőle hasznosítható, megvalósítható ötletet, amivel örömet szerezhettek a rokonaitoknak, barátaitoknak.

ÉDES FALATOK

Oreo golyó

Mandulával töltött aszalt szilva csokiköntösben

Narancsos marcipán

Nem biztos, hogy illik ebbe a kategóriába, de a granola nem maradhat ki az ajánlóból.

SAJTOK

Pácolt feta
Hermelin

FOKHAGYMA

Konfitált fokhagyma

MUFFIN ÜVEGBEN

Forrás: Pinterest

Muffin "konzerv"

És a verhetetlen ajándék, a házi készítésű száraz tészta. Nálam széles metélt, cérnametélt, lebbencs és kockatészta szokott készülni, tudnék spagettit is csinálni, de az olyan nagy időráfordítást igényel, hogy egyszerűen nem éri meg vele szöszmötölnöm. Mindenki imádja, ha száraz tésztát ajándékozok neki, főleg, ha megspékelem a csomagot egy-két üveg házi spagetti szósszal is. Lehet, hogy bolondnak nézel, de szerintem ilyenkor télen is el lehet készíteni kisebb tételben ezt a szószt tisztán konzerv paradicsomból, mert a fűszerezéssel, csomagolással abszolút egyedivé tehető, kiváló ajándék lesz belőle. Ha megfőtt, zárd le az üveget, bugyoláld takarókba, hogy lassan hűljön ki, és kész is vagy.

Repedt tetejű citromos süti

Általában ezt a típusú kekszet nálunk pöffetegnek hívják, de én annyira nem szimpatizálok ezzel a névvel, hogy nem is vagyok hajlandó így elnevezni őt. Angol nyelvterületen crinkle cookie-nak hívják, azaz ráncos keksznek, szerintem ez is melléfogás, úgyhogy én maradok a magam repedt tetejű elnevezésénél.

Ez a kis apróság is rém egyszerűen elkészíthető, egyedül az a fontos benne, hogy a citrom, amit használunk, bio citrom legyen, vagyis a héja ne legyen mindenféle ótvaros kemikáliával kezelve. Az én citromom most Spanyolországból, egyenesen Paco Martin Salgado farmjáról érkezett, nem kapott kémiai kezelést, úgyhogy bátran használtam a héját.

Na és a hűtés az, amit nem is szabad elspórolni, de nem is lehet, mert a szobahőmérsékletű tészta kezelhetetlen, szemben a jól, 2-3 órán át hűtöttel, amivel egy álom dolgozni.

Hozzávalók:

20 dkg kristálycukor
1 evőkanál reszelt citromhéj
fél teáskanál só
115 gr olvasztott vaj
2 szobahőmérsékletű tojás
60 ml citromlé
1 teáskanál vanília kivonat
280 gr liszt
fél teáskanál szódabikarbóna

10 dkg porcukor a hempergetéshez

Elkészítés:

A kristálycukorba belekevertem a sót, belereszeltem a citrom héját, majd az ujjaimmal alaposan átdörzsöltem, masszíroztam a kapott elegyet, így a citrom illóolaja szépen kikerült a héjból, és a cukor meg jól magába szívta azt.

Az olvasztott vajat, a tojásokat, a citromlevet és a vanília kivonatot habverővel elkevertem. A lisztbe beledobtam a szódabikarbónát, majd a citromos cukrot is, végül pedig hozzáöntöttem az olvasztott vajat, meg ami még benne volt. Szintén habverővel összekevertem a masszát, lefóliáztam, és betettem két órára a hűtőbe.

Sütés előtt felmelegítettem 180 fokra a sütőt, szilikonos papírral kibéleltem egy tepsit, egyforma gombóckákat szakítottam a tésztából, a tenyereim között megformáltam, majd alaposan beleforgattam a porcukorba. Ügyeljünk rá, hogy ne csak úgy tessék-lássék legyen rajta cukor, hanem gazdagon. 

Egymástól kellő távolságra rakosgattam a gombócokat, és 12-15 perc alatt megsütöttem őket.

Ha nem fér el mind egy tepsin, akkor a maradék tésztát tegyük vissza a hűtőbe, ne várakozzon kigombócolva a tepsin, úgyis pillanatok alatt megvagyunk a megformázással, túl sokat nem fog üresjáraton menni a sütőnk.

Fontos, hogy ne süssük túl a kekszeket, ne várjuk meg, hogy akárcsak a széle is elkezdjen barnulni. Nekem, azaz a sütőmnek most pontosan 12 percre volt szüksége arra, hogy tökéletes állagúra süsse a repedtkéket.

Vaníliakivonat, természetesen házilag

Emlékszem, mikor először olvastam egy külföldi blog receptjében, hogy vanília kivonatot használ az illető, nem is értettem a dolgot. Nálunk akkor lehetett kapni műízű vanília aromát, és csókolom. Máshol mást használnak, nem ilyet? És egész pontosan milyen is az a vanília kivonat? Aztán elszaporodtak a gasztroblogok, kicsit nagyobb kitekintésem lett a (nekünk) különlegesebb(nek számító) hozzávalókra, és láttam, hogy külföldön a blogger bemegy a boltba, leemeli a polcról az üveges vanília kivonatot, hazaviszi, felhasználja, helló. 

Az én első beszerzésem a Culinarisban történt, pontosan emlékszem, olyan 2600 forint körüli összeget adtam a vaníliáért, és hát őszintén szólva az brutál drága volt akkor hazai viszonyok között. Nielsen-Massey márkájú volt, jellegzetes sötét üveg, sárga cimke... ma már duplájába kerül ugyanaz a kis üveg, de láttam már 8000-ért is. Ez a 8000 forint volt az a lélektani határ, amikor azt mondtam, hogy ha soha az életben nem érzek vanília ízt, akkor se adok ki ennyi pénzt egy pi...cike üveg léért, értem én, hogy veszélyben a világ vanília termelése, meg vanília maffia, meg mittomén... de szerencsém is volt, mert ekkor esett be a postaládámba egy hírlevél egy francia cégtől (ez itt ugyan nem a fizetett reklám helye, de vanissa.fr), akik normális áron árultak vaníliarudat, így aztán a helyzetem meg is oldódott. Vettem 29 euróért egy maréknyi vanília rudat, vettem fél liter vodkát, és az elkövetkezendő tíz évre biztosan van elég vanília kivonatom. Éppen most töltöttem fel a fél literes üveget egy kevés vodkával, azt kell mondjam, meg se látszik a színén a hígítás.

Hozzávalók:

fél liter vodka
4-6 vanília rúd, nyilván ha akad több, még jobb eredményt érünk el

Elkészítés:

A vanília rudakból egyet-kettőt hosszában felhasítottam, a többit nem bántottam, de keresztben mindet elfeleztem, hogy teljesen elmerüljön az alkoholban a rúd. Beledobáltam őket a vodkába, lezártam, sötét helyre tettem, és 2-3 hét múlva csodálatos színű, letaglózóan vanília illatú kivonatom lett, amit ha fogytán van, felöntök egy pici vodkával, és kész.

Ha olyan barátnak adod ajándékba, aki nemcsak szeret, de szokott is sütögetni, biztos lehetsz benne, hogy áldani fogja a nevedet érte. Egy sk cimke, egy mutatós üveg, egy szép szalag az üveg nyakára, és rendben is vagy.

Ajándékok a konyhából 1. rész

29 nap múlva karácsony. Nem tudom, közületek ki hogy készül a karácsonyi főzésre, az ajándékozásra, az ünnepre úgy általában, de azt gondoltam, egy kis segítséget nyújtanék az ajándékozás részhez, ugyanis egy csomó olyasmi kerülhet ki a konyhánkból, amivel másoknak örömet szerezhetünk, és talán mi magunk is feltöltődhetünk, amíg az elkészítésükkel foglalatoskodunk. Úgyhogy lássuk a gasztro ajándékokat, amiknek létrehozására még bőven van időnk. Lesz majd egy második része a bejegyzésnek, nem akarok túl sok ötletet egyszerre rátok zúdítani. 

SÜTEMÉNYEK

Csokoládés babka
Preckedli
Gyümölcskenyér
Cantuccini
Kalács
Flódni
Bejgli
Csokiszalámi
Mézeskalács

HÚSFÉLÉK

Konyakos kacsamáj pástétom

Rilett

ITALOK

Tojáslikőr
Csokilikőr

Házi Baileys

LEKVÁROK, SZÓSZOK, KIVONATOK, KRÉMEK

Citrom lekvár
Cukkini lekvár
Körte chutney
Házi pizzaszósz

Vanília kivonat házilag 

Citromkrém, más néven lemon curd

Folytatom az ajándékok sorát hamarosan.

Házi Baileys likőr

Jó néhány évvel ezelőtt, van már talán 15 is, óriásit ment a neten az ír krémlikőr házi készítésű verziója. Többször is elkészítettem akkortájt, de egyrészt ma már nagyjából bármelyik sarki boltban kapsz Baileys, másrészt ha nem is olcsó, de talán ünnepek előtt az ember megenged magának egy üveggel, viszont ha gasztroajándékban gondolkodik az ember lánya, akkor verhetetlen a házi Baileys ötlete, és garantáltan örülni fog neki az, aki kapja. 

Az én változatom csakúgy, mint a tojáslikőrömé, hidegen, főzés nélkül készül, ezért eggyel talán egyszerűbb, mint a főzős, tejforralós receptek. Ráadásul ebben nincs nyers tojás, szemben ugye a tojáslikőrrel, úgyhogy még annyit se kell miatta aggódni, mint azért kéne. Összekeveri az ember a hozzávalókat, alaposan összerázza, és kész is van.

Az eredeti recept - Index Fórum, ie. 5000 évvel... - így kezdődik: végy 3,3 dl kommersz whiskyt. Nos, ehhez azért hozzáfűzném gyorsan, hogy kommersz (aka olcsó, silány) alapanyagból az életben nem fogunk minőségi végtermékhez jutni, ez egyszer olyan biztos, mint hogy itt ülök a laptopom előtt, és pötyögöm be a receptet. Szóval én azt tanácsolnám, vegyetek normális whiskyt, ha márkát kéne mondanom, én a Jamesonra szavaznék, abból fél litert kapsz 4900 forintért, ha ismersz valami pöpec kínait, akár kicsit olcsóbban is hozzájutsz. A recept végén jövök egy whisky-s sztorival...

Hozzávalók:

3,5 dl (Jameson) ír whisky
3,5 dl 32 százalékos habtejszín
2 tubus sürített tej, esetleg az is házi készítésű
1,5 dl erős, minőségi fekete kávé
1 evőkanál instant kakaópor
2 evőkanál vanília kivonat

Elkészítés:

A kakaót a kávéval csomómentesre keverjük, hagyjuk kihűlni, végül a többi hozzávalót is beletesszük, alaposan összerázzuk, -keverjük. Kb. egy liter likőrt kapunk, szerintem az két megajándékozottnak pont elég.

Szép üveg, saját gyártású cimke, csinos csomagolás - biztos siker.

Az úgy volt, hogy amikor a Heti Hetesben dolgoztam, megkeresett minket egy cég, akik egy olyan üdítőitalszerűséget gyártottak, ami alkoholfogyasztás után kvázi kijózanított. Nem hagyta felszívódni az alkoholt, vagy mi volt a lényege, nem emlékszem már. Mindenesetre elutaztatták a stáb egy részét Dublinba talán két napra, a program egy kulcsfontosságú állomása volt a Jameson gyárban tett látogatás. Az volt a feladat, hogy vegyünk részt egy whisky kóstoláson, ahol 12 féle whiskyt próbálhatunk ki, egyrészt eldönthetjük, hogy az ír vagy a skót whiskyt szeretjük-e (én azóta nem ittam skót whiskyt, és terveim szerint nem is fogok mást, csakis írt, ha egyáltalán valamit...), másrészt utána letesztelhetjük a kijózanító csoda italt, és beszámolhatunk a tapasztalatainkról. No, mire végére értünk a gyárlátogatásnak, és már csak a kóstoló volt hátra, valahogy a stábtagoknak inába szállt a bátorság, és senki nem akart leülni kóstolni. Hogy ne maradjunk szégyenben, a műsorvezetővel feláldoztuk magunkat, esküszöm mindenre, ami szent, hogy tényleg csak a mundér becsülete volt, ami odalökött az asztalhoz, mert én amúgy nem vagyok nagy barátja a whiskynek. Megkaptuk a magunk kis porcióit, egyenként nem volt talán csak egy nyeletnyi, na de volt belőle 12 ugyebár. Csont nélkül teljesítettük a feladatot, még ott beszélgettünk is Lacival, hogy nahát, nem gondoltuk volna, hogy ilyen jól bírjuk a piát. Aztán néhány perc múlva elérkezett a pillanat, indulni kellett, várt a busz. Na mondom, Lacikám, menjünk, mi megcselekedtük, amit megkövetelt a haza! Ebben szépen egyet is értettünk, majd felpattantunk az asztaltól. Álmunkban. Mert hogy az a 12 nyeletnyi cucc bizony a gravitáció szíves közreműködésével a lábunkban kötött ki, én konkrétan ott támaszkodtam az asztal szélén, görnyedten, mint akit hasba rúgtak, se kiegyenesedni, se lábra állni, se semmi. Ne szépítsük a dolgot, úgy be voltam nyomva, mint az atom.  Úgyhogy igazán nagy örömmel fogadtam az üdítős cég termékét, mert ha az nincs, én talán még most is ott kóválygok a Jameson gyárban... De így, hogy az üdítő tisztességgel elvégezte a dolgát, megtette, amit ígért, vidáman galoppoztunk tovább... a Guinness gyárba :) Szeretek veszélyesen élni, na!

Muffin ajándékba

Őszintén megmondom, nagy barátja vagyok a gasztroajándékoknak. Elsősorban adni szeretem, de van olyan drága barátnőm, aki külföldön él, és időről időre különböző ínyencségekkel lep meg karácsonyra, születésnapra, olyasmikkel, amikhez itthon nem jutok hozzá, és imádom ezeket a meglepetéseit. Az is gasztroajándék természetesen, méghozzá a legjobbak közül való. Én most saját készítésűt ajánlok, aminél egyszerűbbet, utolsó pillanatosabbat nemigen tudok elképzelni. Muffint ajándékozunk egy csinos üvegben recepttel. Vágjunk bele!

Forrás: Pinterest

Fogj egy csinos csatos vagy csavaros tetejű üveget. Mondanom sem kell, ne legyen savanyú uborka szagú, homályos, sérült tetejű, horribile dictu régi cimkétől ragacsos. Annyit akár áldozhatsz is rá, hogy boltban veszel valami szépséget, vannak brutál drága helyek, de az Ikeában például baráti áron juthatsz hozzá szép darabokhoz. Szóval fogd az üveget, készítsd elő a hozzávalókat, és az alábbiakat keverd szépen össze:

3 csésze liszt (egy csésze 2,5 dl)
1 csésze kristálycukor
1/2 csésze tejpor (én a Bosnyákon szoktam venni a kínaiaknál)
1 evőkanál sütőpor
1 teáskanál só
1/2 teáskanál szerecsendió
1 teáskanál fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér
1/4 teáskanál szegfűszeg

Ez így mehet bele az üvegbe. Én úgy szoktam csinálni, hogy oldalára fektetem az üveget, és a keveréket kanállal adagolom bele, közben ahogy telik, folyamatosan emelem függőlegesig az üveget. Így elkerülheted, hogy az üveg oldala, ha nem lesz teljesen tele, lisztes, átlátszatlan, "poros" legyen. Tudom, apróság, és talán túl nagy jelentősége sincs, de én szeretem az ilyen dolgokat akkurátusan művelni.

Már csak egy dolgod van: egy mutatós kartonra vagy dekoratívabb papírra leírni a receptet, de persze ki is nyomtathatod, ha úgy kényelmesebb. A recepten szerepelni fognak azok az összetevők, amelyeket értelemszerűen nem tehetsz bele az üvegbe. A receptet aztán szintén valami kreatív és mutatós módon spárgával, szalaggal hozzáerősítheted az üveghez.

1 db enyhén felvert tojás
1 és 1/4 csésze víz (1 csésze 2,5 dl)
1/4 csésze olaj
1 üveg muffin mix

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, és kivajazzuk a muffin formákat. Használhatunk muffinpapírt is vajazás helyett. Hogy fém, vagy szilikon formát használunk, mindegy is. 

Egy tálban összekeverjük a tojást, vizet, olajat a muffin keverékkel. Elég annyira összekeverni, hogy a száraz anyagokat mindenhol érje a nedvesség. Ne keverjük túl, ez a muffinnál különösen fontos, hogy könnyű maradjon a tésztája. A muffinformákat félig megtöltjük a masszával. 15-20 percig sütjük, vagy amíg a közepébe szúrt fogpiszkálóra már nem ragad sütimassza. Kivesszük a megsült sütiket a formából, rácson hagyjuk kihűlni.

Ötletek az ajándék felturbózásához:

- Ajándékozhatsz hozzá ünnepi muffin papírt.

- Ajándékozhatsz hozzá muffintepsit is akár, akkor aztán tényleg komplett lesz a cucc.

- Ha tudod, vagy feltételezed, hogy a célszemélynek van muffintepsije, keress egy jópofa rácsot ajándékba, amin kihűtheti a sütit. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sok sütögető vágyik erre, de sajnálja rá a pénzt.

- Adhatsz a recepthez mindenféle plusz dolgot: apróra darabolt diót, mandulát, mogyorót (nem árt tájékozódni a megajándékozandó esetleges allergiájáról), mehet bele egy maroknyi kókuszreszelék, vagy csokicsepp, aszalt vörösáfonya, vagy ha szereti a megajándékozott, mazsola is, tehetsz bele kandírozott narancshéjat is, ha van otthon. 

Klasszikus spenót főzelék

A spenótnál egyszerűbben készíthető főzelék gyakorlatilag talán nincs is. Így van ez még akkor is, ha nem mirelitet használunk. Egyetlen egyre kell ügyelni: hogy olyan növényt vásároljunk meg, amin látszik, hogy nem földes az átlagosnál jobban. Nem sajnálok a hétvégi piacokon akár többet is fizetni a "tisztított" spenótért, ami ugye annyit tesz, hogy le van szárazva, már csak mosni kell. Belevágom az egészet a mosogatóba, folyó víznél átmosom a leveleket, végül mehetnek a forrásban lévő vízbe, amelyben aztán megfőnek. Így azért nem olyan sok macera ez, és az eredmény bőven megéri a fáradságot. Nem állítom, hogy fagyasztott spenótból soha nem készítek főzeléket (ez csak a tökre igaz, kizárólag friss tökből vagyok hajlandó elkészíteni, ja, meg a zöldbab, az se játszik, csak friss formában, nyáron), de az esetek nagy részében friss spenótot veszek a piacon. Nekünk az sokkal jobban ízlik, intenzívebb, "zöldebb" az íze, de mindenkire rábízom, melyiket választja.

 

Hozzávalók:

1 kg spenót
2-3 gerezd fokhagyma
4-5 evőkanál olaj
3 evőkanál liszt
só, bors
1 liter tej

Elkészítés:

A spenótot a fentebb vázolt módon megmostam, majd forrásban lévő vízben néhány perc alatt megfőztem. Leszűrtem, kinyomkodtam belőle a nedvességet, beletettem a turmixgép poharába, hozzáöntöttem 2-3 dl tejet, beledobtam a pohárba a fokhagymát is, aztán hadd szóljon. A megmelegített olajon a lisztből rántást készítettem. A turmixgép poharából ráöntöttem a spenótpépet, rögtön kavartam is, mert hajlamos fröcskölni az aljas. Jól eloszlatom a masszában a rántást, felforralom, és a maradék tejet apránként hozzáöntöm, figyelve, hogy ne legyen túl híg a főzelék. Felforralom, sózom, (erőteljesen) borsozom. Az egész szcéna nincs több 20 percnél. 

Egyébiránt a spenótról szól az a családi legenda is, ami akkor esett meg, amikor szerelmünk hajnalán - 39 éve éppen - a pasim nálunk töltötte az estét. Elszaladt az idő, kínálgatta nagyanyám őt vacsorával, ami hát spenót volt. Az én emberem mondta: köszöni, nem kér, nem éhes. Namármost akkor azt nem tudtam, hogy ez szemenszedett hazugság, egy 20 éves fiú egész napi munka után egyszerűen nem létezik, hogy nem éhes. Telt-múlt az idő, nem akaródzott neki elválnia tőlem - szegény, akkor pedig még megpattanhatott volna:) -, de végül már szinte hallani lehetett a szeme kopogását is. Nagyanyám még mindig kínálta, akkor már bevallotta az én drágám, hogy spenótot, na, azt semmi körülmények között nem vesz magához, mert ő azt nem szereti. Nálunk meg nem volt divatban, hogy akkor együnk mást. Ez a vacsora, ezt kell megenni... Nem nyújtom hosszúra, végül megtört szegény az éhség súlya alatt, szenvedő arckifejezéssel hagyta, hogy szedjünk neki egy szűk tányérnyit. Az arcára kiülő kínt csak a megváltó kereszthalála előtti állapothoz tudnám hasonlítani. Nagy nehezen megkóstolta a főzeléket, lement az első kanál, a második, majd olyan arckifejezéssel, amilyet amíg élek, nem felejtek el, azt mondta: de hát hisz ez jó!! Komolyan meg volt döbbenve. Nagyanyám lazán intézte el a dolgot, megkérdezte tőle: miért, kisfiam, te azt hitted eddig, hogy mi szart eszünk? Sokáig nem verte nagy dobra az én édesem, hogy ő megszerette a spenótot, de amikor már némileg biztonsággal forgattam a fakanalat, rendszeresen követelte, hogy legyen spenót. Szinte betűre így jártunk a tökfőzelékkel is.

Tippek a feltéthez:

- tükörtojás
- kemény tojás
- bundás kenyér
- sült virsli
- sült debreceni
- bélszínroló

- buggyantott tojás

- főtt burgonya

 

Mézzel, szójaszósszal sült téli zöldségek

Köretnek isteni, de megmondom őszintén, én simán eszem mindenféle faxni nélkül, magában is. Most tálaláskor véletlenül kezembe akadt a múlt héten vásárolt házi joghurt, ami jó sűrű, nem túl savanyú, egy pici sóval, borssal elkevertem, azzal ettem a zöldségeket.

Igazából bármiből csinálhatod, ami van otthon, tegnap kaptam a termelői piacon paszternákot, színes répát, fehér és lila édesburgonyát, hát rögtön tudtam, mi lesz belőle...

Hozzávalók most éppen:
1-1 sárga és fehér húsú édesburgonya
2 sárgarépa
1-1 lila és világos sárga répa
1 termetes paszternák
6-8 szem kelbimbó
3 gerezd fokhagyma héjában
2 nagyobb ág rozmaring
só, bors
kakukkfű
3 dkg olvasztott vaj
egy locsolásnyi olívaolaj
egy kevés juharszirup
egy evékanál szójaszósz

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítottam, nagyjából egyforma darabokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe terítettem. Ment rá só, bors, kakukkfű, az olvasztott vaj és az olaj, juharszirup (vagy méz, ha az van otthon), alaposan összeforgattam, hogy mindenhol érje a zsiradék, aztán irány a 200 fokos sütő úgy 30 percre.

Tipp: A megsült fokhagymát belekeverheted a joghurtba ízesítésnek, és máris van egy kitűnő ízű mártogatósod.

Bundás alma, alma pongyolában

Mindkét címben jelzett névvel ismerem már rég ezt a klafa kis édességet, emlékszem, nagyanyám néha sütött ilyet nekünk, de gyakori vendégnek azért nem titulálnám a konyhánkban, ami elég nagy kár, mivel roppant könnyen és főleg gyorsan elkészíthető, én például most annyi idő alatt csaptam össze, amíg a férjem megette a szombati levesét, fő ételét. Legjobban langyosan szeretem, forrón kicsit kevésbé élvezhető, na de langyosan maga a kéjmámor.

Hozzávalók:

3 db alma

120 ml tej

2 tojás

1 evőkanál cukor

1 csipet szódabikarbóna

13 dkg liszt

a sütéshez olaj

Elkészítés:

A tejet és a tojást elkeverem, hozzáadom a cukrot, végül beledolgozom a szódabikarbónával elkevert lisztet, hogy sima, csomómentes, sűrű palacsintatészta állagot kapjak. Ha van idő rá, lehet kicsit pihentetni, annyit úgyis áll, amíg megtisztítod, felkarikázod az almákat, és kiszúrod a közepüket. Kisujjnyinál vastagabb szeletet nem érdemes vágni, mert nem fog átpuhulni az alma.

Amikor minden kész, egy serpenyőben úgy kétujjnyi magasságig olajat öntünk, 160 fokosra melegítjük (nyilván nem fogja mindenki cukorhőmérővel mérni az olaj hőmérsékletét, pedig nem ártana, mert ha forró az olaj, a tészta megég, az alma meg kemény marad, de tesztelhetjük az olajat pár csepp tésztával, ha buborékozik az olaj, nagy eséllyel épp jó a hőmérséklete), és kettesével, hármasával megsütjük az almákat.

Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Zabpehely liszttel, rizsliszttel gluténmentessé tehető.

Sütőtökös pite (pumpkin pie)

Szerintem ez az a süti - és persze sok hasonló van még -, ami nem való mindenkinek. Mert oké, hogy a sütőtök édes, kellemes, fűszerekkel még inkább felpimpelhető az imádni való tartományba, de ugye a töknek ezt a fajtáját nem mindenki szereti, így aztán valószínűleg a belőle készült süti se jön be mindenkinek. De olyat is el tudok képzelni, aki a sült tököt bírja, de ezt a sütit nem annyira. Megengedő vagyok ebben a témában is, mindenki egyen, amit csak akar, én nem szólok bele. DE! Ha te vevő vagy erre a fajta édességre, itt a te recepted, bátran vágj bele az elkészítésébe.

Hozzávalók:

tészta:
36 dkg liszt
1 evőkanál kristálycukor
1 teáskanál só
23 dkg hideg vaj
jéghideg víz szükség szerint

krém:
10 dkg barna cukor
1 evőkanál fűszer (fahéj, őrölt gyömbér, őrölt szegfűszeg, pici szerecsendió)
fél teáskanál só
40-45 dkg sütőtökpüré
35 dkg sűrített tej
3 nagy tojás

Elkészítés:

Állítsuk össze a pitetésztát. Nem bonyolult művelet, a lisztet, cukrot, sót és kockákra vágott vajat egy késes betétű aprítóba tesszük, pulzálva összedolgoztatjuk vizes homok állagúra, majd kb. 4-6 evőkanál jéghideg vizet adunk a tésztához szükség szerint, hogy a tészta összeálljon egy labdává. Ekkor folpackra öntjük, két-három mozdulattal a fólia segítségével összenyomkodjuk a tésztát, diszkoszt formálunk belőle, és egy órára hűtőbe tesszük. Közben elkészítjük a tölteléket.

Szerencsés voltam, várakozott a spázban (sok éve) egy 425 grammos Libby's márkájú sütőtök püré konzerv. Őszintén szólva igen kíváncsi voltam, milyen hatással voltak a konzervre az elmúlt évek, és meg kell mondanom, hogy a doboz egy csodás állagú krémet rejtett. Természetesen készíthetjük sült tökből is a pépet, egyre kell csak ügyelnünk, hogy a lehető legkevésbé legyen vizes a tök, mert ha túl nedves, akkor lehetséges, hogy a krém állagán is meg fog ez érződni.

Nos tehát, összekeverjük a krém hozzávalóit, érdemes a cukrot utoljára hozzáadni, fokozatosan, és közben kóstolni, hogy beállíthassuk a krém édességét úgy, ahogy azt mi szeretjük. Nyugodtan hagyjuk a krémet a pulton a felhasználásig.

Ha a tészta kellőképpen lehűlt, fogjuk a 26-28 centis piteformánkat (vagy azt a formát, amiben sütni akarjuk a pitét), kibéleljük sütőpapírral, majd a tésztát vékonyra nyújtjuk úgy, hogy kibélelhessük vele a formát. Legyen pereme is a pitehéjnak, hiszen meg kell majd tartania a krémet.

Ha a tészta a formában van, villával szúrkáljuk meg, terítsünk rá sütőpapírt, szórjuk meg babbal/lencsével/sütőgolyóval, amink van otthon, és 200 fokon süssük elő a tésztát 15 percig. 15 perc után távolítsuk el a vaksütés kellékeit, öntsük bele a tökös krémet a pitehéjba, és további 40 percig süssük a pitét 180 fokon. Akkor van készen, amikor a krém megszilárdult a pitehéjban, de a közepe még picit remegős.

Hagyjuk a formában kihűlni a süteményt, majd cikkekre vágva, hidegen tálaljuk. Adhatunk mellé tejszínhabot is.

Vichyssoise

Nem most fedeztem fel ezt a levest, száz éve főzöm már, csak nem esett le a tantusz, hogy a pórékrémleves, ha nem liszttel sűrítem, hanem krumplival, akkor az a vichyssoise (ejts: visiszoáz), azaz a franciák egyik ismert levese. Nyáron hidegen eszik, télen melegen. Én a klasszik receptet csak annyiban változtattam meg, hogy ebbe is tettem őrölt rozmaringot, mint a pórékrémlevesem másik változatába, számomra ez a meghatározó fűszere ennek a levesnek ugyanis. A linkelt posztban is megemlítem a liszt nélküli változatot, aminek most megosztom a receptjét is.

Hozzávalók 8 személyre:

2 db póréhagyma
olívaolaj
4 db közepes vagy annál kicsit kisebb burgonya
3 dl zöldség alaplé, plusz ha szükséges, még víz
2 dl tejszín
só, bors, őrölt rozmaring

a tálaláshoz: petrezselyem olaj, sajtos pirított bagett

Elkészítés:

A póré fehér részét és a krumplit megtisztítom, felkarikázom, a krumplit most az uborkagyalun eresztettem át, hogy minél hamarabb megfőjön. 2-3 evőkanál olívaolajat felmelegítek, elkezdem rajta párolni a megsózott, borsozott póréhagymát. Figyeljünk oda rá, hogy ne égjen meg a hagyma, tényleg csak párolódjon, ne kapjon színt. Felengedem az alaplével, beleteszem a krumplikarikákat, puhára párolom a zöldségeket. Ekkor adom hozzá a rozmaringot. Turmixgépben a lehető legsimábbra pürésítem a levest, visszaöntöm a lábasba, hozzáadom a tejszínt, utánafűszerezem, ha szükséges, afok még hozzá vizet vagy alaplevet, beállítva a leves sűrűségét, és ennyi is a mutatvány.

Petrezselyem olajjal tálaltam, ami úgy készült, hogy egy késes aprítóba (a kicsibe, mert a nagyban elveszett volna az a kevés kis petrezselyem, hiszen csak annyi olajat akartam készíteni, amennyi az ünnepi ebédnél szükséges, nem akartam a hűtőben rejtegetni a maradékot) belevagdostam egy csokor petrezselymet, annyi olívaolajat adtam hozzá, hogy a gép tudjon dolgozni, és simára kaszaboltattam a petrezselymet, majd egy sűrű teaszűrőn keresztül lecsepegtettem a gyönyörű, zöld színű olajat egy csőrös edénykébe, amiből rögtön tudtam is díszíteni a levest tálaláskor.

Klasszikus londoni szelet baracklekvárral, dióval

Szóval ő a klasszikus londoni szelet. 

A recept, amiből sütöm, nálam már legalább 20 éve hever a receptes dobozomban, az látszik rajta, hogy a netről nyomtattam, alighanem még az ős-Index ős-Fórumainak egyikéről mentettem le. Egy időben nagyon sokszor volt nálunk terítéken, főleg azért, mert roppant egyszerű az elkészítése, másrészt azért, mert ahogy az előző verziónál említettem, anyósom egyik bombabiztos sütije volt, bármikor, ha náluk ebédeltünk vasárnap, biztosak lehettünk benne, hogy porondra kerül, és még csomagolt is belőle nekünk. Szóval szeretjük a londoni szeletet, én a mákosat is meggylekvárral, de ez a tuti, baracklekvárral és dióval.

Hozzávalók:

21 dkg liszt
3 tojássárgája a tésztába
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
fél teáskanál szódabikarbóna
20 dkg darált dió a habba
3 tojásfehérje a habba
3 evőkanál kristálycukor a habba

annyi baracklekvár, amennyivel gazdagon megkenhetjük a tésztát, én azt mondanám, 4 dl biztosan, de inkább 5 dl

Elkészítés:

A lisztet, a tojássárgáját, porcukrot, vajat és a szódabikarbónát tésztává gyúrjuk és egy sütőpapírral bélelt, közepes nagyságú tepsibe nyújtjuk, terítjük.

A mákos verziótól eltérően ezt nem szoktam elősütni, tehát a tésztát megkenem gazdagon baracklekvárral, majd rákenem a kristálycukorral kemény habbá vert habot, amibe spatulával, laza mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön össze, belekevertem a darált diót is. Ha akad otthon reszelt citromhéj, azt is adhatunk a habhoz, elrontani biztosan nem fogja.

180 fokos sütőben sütjük legalább 30 percig. Akkor jó, ha a hab már érintésre nem ragad a tetején. Ügyeljünk rá, hogy ne barnuljon be túlságosan (a dió jelenlététől amúgy sem lesz hófehér persze), az nem annyira csinos.

                           

Kung-pao (mogyorós) csirke, a nagy kedvenc

 

Yan-kit asszony, akinek a könyvéből* való ez a recept, így ír erről az ételről:

Ez a híres szecsuáni étel az ízek és utóízek egész kavalkádjával kényezteti ízlelőbimbóinkat: borsosan csípős és fűszeres, pikáns és ugyanakkor kissé édes-svanyú. Úgy tartják, hogy egy Csing-dinasztia korabeli (1644-1911) szecsuáni kormányzó, nevezetesen Ding Baozhen  (1820–1886) kedvenc étele volt, akinek hivatalos címe - Kung-pao - után kapta a nevét. A kormányzó nagyon szerethette a födimogyorót, mert anélkül ez a fogás elképzelhetetlen.

Elképzelésem nincs, hogyan lett ilyen istentelenül pocsék minőségű ez a fotó. Majd a következő alkalommal megpróbálok úgy időzíteni, hogy természetes fénynél fotózhassam le, és ez az alkalom nem lesz nagyon sokára.

Hozzávalók:

40 dkg csirkemell filé 2x2 cm-es kockákra vágva
4 evőkanál földimogyoró-, szezám- vagy kukoricaolaj
2-3 kb. 7 cm-es piros chilipaprika megtisztítva, darabolva (vagy egy mokkáskanál chili pehely)
2 gered fokhagyma, ferdén felvágva
5 szelet friss gyömbér, vékonyra szeletelve (vagy egy teáskanál gyömbérpaszta)
1 evőkanál száraz fehérbor vagy sherry
3 szál újhagyma vagy egy arasznyi póréhagyma felkarikázva
5 (10) dkg pörkölt, sótlan földimogyoró
egy fél piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva

Pác:

1 mokkáskanál só
2 teáskanál szójaszósz
2 teáskanál bor vagy sherry
1 teáskanál kukoricaliszt vagy keményítő
1 evőkanál gyengén felvert tojásfehérje

Mártás:

1 evőkanál szójaszósz
2 evőkanál chiliszósz
2 teáskanál rizs- vagy borecet
2 teáskanál cukor
1/2 evőkanál kukoricaliszt vagy keménytő
6 evőkanál víz

Elkészítés:

Mielőtt hozzákezdünk a főzéshez, készítsünk minden hozzávalót karnyújtásnyira, hogy amikor a dolgok a wokos fázisba ér, ne kelljen keresgélni, nyúlkálni a pult túlsó oldalára, az nem praktikus a kínai ételek főzésénél, ahol minden pillanatok alatt történik.

A tálban, amiben a csirkekockák vannak, megszórjuk a húst a keményítóvel, sóval, mehet rá a szójaszósz és a bor, valamint a tojásfehérje. Keverjük el alaposan ezt a pácot, hogy mindenhol érje a húst. 20-30 percre mindenképpen tegyük félre pihenni, de persze ennél jóval több idő (esetünkben vagy öt óra) sem árt neki.

Készítsük el a mártást, tegyük félre.

Nagy lángon melegítsük fel a wokot, hadd füstöljön! Öntsük bele az olajat, mozgassuk a wokot körbe-körbe, hogy az olaj mindenhol bevonja. Dobjuk bele a chilit, majd a fokhagymát és a gyömbért, ezeknek elég néhány másodperc. Vigyázzunk, meg ne égessük! Ekkor érkezik a csirke a wokba. Úgynevezett kevergetve sütéssel süssük a húst egy percig. A wok szélén öntsük bele az egy evőkanál bort az edénybe, és közben folyamatosan keverjük a húst. Tegyük bele a hagymát, paprikát, és kevergessük még egy percig. Végül, de nem utolsó sorban higgyük el a receptnek, hogy 2 perc elég a csirke puhulásához, és ne essünk abba a hibába, hogy tovább sütjük, ugyanis ettől lesz rágós.

Öntsük a wokba a mártást, és keverjük addig, míg az étel be nem sűrűsödik. Utoljára dobjuk bele a mogyorót, keverjünk rajta egyet, és tálalhatunk.

Tippek: 

-én szeretek beletenni a hús sütésekor egy evőkanál Hoisin szószt, imádom az ízét. A Hoisin szósz általában szójababot, édesköményt, piros chili paprikát és fokhagymát tartalmaz.

- ha elég forró a serpenyőnk, amikor a csirkét beledobjuk, és folyamatosan magas hőn is tartjuk, isten bizony elkészül 3-4 perc alatt a csirke. Nem lesz nyers, ellenben csodálatosan puha és szaftos lesz. Természetesen nem árt egy nagyobbra sikerült darabot kettévágni, mielőtt befejezzük a főzést.

-a mogyorót pirítsuk le száraz serpenyőben főzés előtt, sokkal finomabb lesz úgy.

-érdemes előre elkészíteni a hozzávalókat, összekeverni a mártás hozzávalóit, feldarabolni a csirkét, ugyanis ha ezt előre megcselekedjük (belekerül akár 10 percbe is), akkor a főzés maga sem igényel több időt 10 percnél. Biztosan kevesebb idő, mint elbumlizni a legközelebbi kínai gyorsétterembe, és kétezer forintért megvenni a keményítős szuttyban úszó ottani mogyorós csirkét.

* A könyv 1994-ben jelent meg, azóta őrzöm nagy becsben tartva.

Elzászi almatorta

Igazi őszi süti ez is. Olyankor szoktam elkészíteni, amikor ráérősen tudom megsütni, nem mintha nagyon macerás lenne, de valahogy ehhez az édességhez nekem mindig a lassú, kényelmes konyhai tötyörgés kapcsolódik, amikor sülés közben édesen terjeng a konyhában a tésztában lévő bor illata, elkeveredve a fantasztikus alma illattal. Igazi terápiás sütés ez mindig.

Kép: Kandikó Éva

Hozzávalók:
13 dkg vaj
25 dkg liszt
1 evőkanál kristálycukor
1 dl édes fehérbor
1 kg alma
2 tojás
2 dl tejföl
10 dkg cukor
reszelt citromhéj
1 teáskanál vanília kivonat

Elkészítés:

A vajat habosra keverem az egy evőkanál cukorral, majd hozzáadom a lisztet és a bort, és tésztává dolgozom össze. Ha összeállt, legalább fél órára megy a hűtőbe. Közben meghámozom az almákat, eltávolítom a magházat, és elnyolcadolom őket. Mehetnek egy kis citromos vízbe, hogy ne barnuljanak meg. Ha letelt a pihentetési idő, a tésztát nyomkodjuk bele egy sütőformába, hagyjunk neki peremet is. Az almadarabokat tegyük szorosan a tésztára, szórjuk meg egy evőkanál cukorral, és 170 fokos sütőben süssük 25 percig.

Amíg sül, keverjük ki a tojások sárgáját a 10 dkg cukorral, a tejföllel, a vanília kivonattal és a citromhéjjal, majd keverjük bele a fehérjék kemény habját. Ezt a krémet öntsük a tésztára, és süssük még 10 percig.

Mákos londoni szelet

Ezer éves recept, egy időben szegény anyósom sütötte mindig nekünk, nem volt egy nagy cukrász, de ezt remekül készítette. Aztán én is megsütöttem néhányszor, az ős blogon fent is van a receptje, amihez pillanatnyilag nem férek hozzá online, de a receptes dobozomban ott van papír alapon is. Ma mákos verzióban próbáltam ki az eredetileg barack lekváros, dióhabos sütit, most meggy lekvárral és darált mákkal készült, óriási sikert aratva itthon.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

15 dkg vaj

4 db tojássárgája

6 gramm sütőpor

10 dkg cukor

1 csomag Bourbon vaníliás cukor

1 csapott mokkáskanál só

Töltelék:

15-20 dkg darált mák

10 dkg cukor

4 db tojásfehérje

1 üveg meggy lekvár (nekem saját készítésű dzsemem volt itthon, fincsi egész meggy szemekkel, hát elég jó választásnak bizonyult)

Elkészítés:

A késes betétű robotgépemben készítettem el a tésztát, minden ilyen jellegű sütit ebben állítok össze. Beleöntöttem a tartályba a lisztet, sót, cukrot, sütőport, vajat, és vizes homok állagúra dolgoztattam a géppel. Hozzáadtam a tojássárgákat, és pillanatok alatt egy szép labdává dolgozta a gép a cuccot. Be se kellett tennem a hűtőbe pihenni, lehetett is vele dolgozni. Nyári melegben érdemes azért kissé visszahűteni a vajas tésztát.

Fogtam egy sütőpapírt, belefektettem a tepsibe, behajtogattam a papírt a tepsi széleit megjelölendő, és ezen a papíron nyújtottam ki a tésztát.  180 fokos sütőben 15 percig elősütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. A fehérjéket kemény habbá vertem úgy, hogy több részletben adagoltam hozzá a cukrot. Amikor már szép fényes volt a hab, és megtartotta a csúcsokat, amikor a habverőt kiemeltem a masszából, fa lapáttal hozzákevertem a darált mákot.

A sütőből kikerülő, elősütött tésztára rákentem a meggy lekvárt, ne sajnáljuk belőle, attól lesz nagyon finom, majd a habot is elsimítottam a tetején. 180 fokon sütöttem még 20 percig, de ez sütőfüggő, tapintsuk meg a habot a süti tetején, ha már szilárd, akkor kész is van.

Nem könnyű szépen szeletelni, melegen, langyosan ne is próbálkozzunk vele.

Vizes zsemle tang zhonggal

De mi is az a tang zhong?

Ahogy azt ebben a receptben írtam, a tang zhong egyszerű csiríz. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor használtunk ilyet papírragasztásra, kitűnő volt. És most kiderült, hogy a japánok ezt az anyagot kenyerekbe, péksüteményekbe is teszik - és milyen jól teszik! Emlékszem annak a hamburger zsemlének az állagára, és most újra bebizonyosodott, hogy csodát művel a tang zhong egy zsemlével is, amibe belekerül.

Hozzávalók:

tang zhong:
33 gr liszt
165 gr víz

továbbá:

600 gr liszt (nálam most 400 gr fehér liszt, 200 gr teljes kiőrlésű)
9 gramm porélesztő
17 gramm só
4 gramm cukor
270 ml víz (nekem a tk liszt miatt egy kicsivel többre volt szükségem)
30 gramm puha vaj
tang zhong

Elkészítés:

Megfőztem a tang zhongot. A vizet odatettem melegedni, amikor gyöngyözött, habverővel belekevertem a lisztet, kevertem, mint az őrült, hogy csomómentes legyen, majd amikor az edény aljára megmaradó mintát tudtam rajzolni a habverővel és az anyag állaga zselésre váltott, elzártam alatta a gázt. Tankönyv szerint 65 fokra kell melegíteni a tang zhongot, én most nem mértem meg, bár megtehettem volna a cukorhőmérőmmel. Na, majd legközelebb... Fogtam egy darab folpackot, és ráterítettem a csiríz tetejére közvetlenül, ezzel megakadályozva, hogy bebőrösödjön. Félretettem kihűlni.

A langyos vízben feloldottam a cukrot, beleszórtam a porélesztőt, alaposan felkevertem, vártam néhány percet, meg feloldódik és picit habosodik (sose lesz olyan, mint a friss élesztő, ne is várjunk erre). Az átszitált lisztet, sót, szobahőmérsékletű tang zhongot, valamint az élesztős vizet a robotgép táljába öntöttem, és 4-5 perc közepes tempójú dagasztással összekevertettem. Amikor már sima volt a tészta teteje, belekevertem a puha vajat is, ezzel is kapott 5 percet, kicsit magasabb fordulatszámon. Amikor elkészült a tészta, egy vékonyan kiolajozott tálba tettem, letakartam, és fél órát pihentettem.

A pihenőidő lejártával 8 egyenlő darabra vágtam a tésztát, golyót formáltam a tenyeremben mindegyikből, majd kivirgoltam, ha lehetek ilyen nagyképűen (ál)szakmai, azaz a gyúródeszkán szépen kigömbölyítettem a golyókat, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket. Most éppen két tepsire fértek el, két menetben sütöttem őket.

Amikor mind felkerült a sütőlemezre, konyharuhával letakartam őket ÉS belehúztam mindkét tepsit egy-egy (tiszta :D ) szemeteszsákba, hogy lehetőleg légmentesen elzárjam őket a külvilágtól. Ekkor kaptak 60 perc pihenőidőt. 

Amikor már 45 perce keltek a zsemlék, begyújtottam a sütőt, 200 fokra melegítettem úgy, hogy az aljába egy tepsibe vizet öntöttem, hogy gőzt képezzen a sütőtérben.

A zsemlék tetejét vizes kézzel megsimogattam (hol a frászban van az erre használatos vízspricnim? HOL???), spricceltem a tepsi aljába is, így ment a sütőbe. Nagyjából 20 perc alatt sült készre, ekkor ment a második tepsi is be.

A zsemlék állaga csodálatos lett, puha, ruganyos, kissé nedves, másnap is bőven élvezhető, fogyasztható, úgyhogy én a magam részéről mindenkinek ajánlom ezt a fajta technikát legalább kipróbálásra, mert érdemes vele vesződni, már ha azt az öt perc munkát, amivel a tang zhong elkészítése jár, vesződségnek tekintjük.

Mindennapi sós kiflinket add meg nekünk ma

Csalhatatlan jele az ősz, a hidegebb idő közeledtének, hogy feléled bennem a kenyér- és péksütemény sütési vágy. Nyilván nyáron eszem ágában sincs bekapcsolni a sütőt, idén olyannyira nem volt indíttatásom, hogy hetekig győzködtem magam arról, hogy süssek egy jó barackos galette-et, vagy szilvásat, ne adj isten szedreset, de az elképzelés egész nyáron elképzelés maradt. Mondjuk még a szilvával, almával befuthatok éppenséggel, de még az is lehet, hogy egy jó paradicsomossal zárom a szezont.

Ám de ma elkapott a gépszíj, a kenyér is igencsak fogytán van, holnap a férjemnek szendvicseket kell csomagolni, úgyhogy bedörrentettem ezt a jó kis kifli tésztát.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
3 dl tej
2 csapott evőkanál kristálycukor
2 teáskanál só
5 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál zsír

Elkészítés:

Az ügymenet a szokásos kelt tésztás buli. 1 dl tejet meglangyosítunk, beleteszünk egy emberes csipet cukrot, belemorzsoljuk a fél kocka élesztőt, felfuttatjuk. Közben a vajat megolvasztjuk, félretesszük hűlni. Végül a lisztbe beleöntjük a megkelt élesztőt, a maradék tejet, cukrot, sót, zsírt, elkezdjük megdagasztani a tésztát, és a dagasztási folyamat vége felé hozzáadjuk a matériához a vajat is, és sima, fényes, jól kezelhető, nem ragadó tésztát gyúrunk belőle. Letakarva félretesszük fél órácskát kelni, majd tetszés szerinti számú darabra vágjuk a tésztát. Én most 6 darabot csináltam, merthogy szendvicsnek szánom, kell, hogy méretes legyen, hogy meg lehessen pakolni.

A darabokat téglalap alakúra nyújtottam, majd mint a bejglit, feltekertem. Kicsit meghengergettem, hogy a rétegek egyesüljenek, ne legyen majd a kifli belseje nagy lyukacsos, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a darabokat, letakartam és 20 percig kelesztettem. Addig a sütő szépen bemelegedett - volna, ha előtte nem a karfiol steaket sütöm, és már forró nem lett volna.

Amikor letelt a húsz perc, egy tejjel elkevert tojássárgájával szépen megkenegettem a kifliket, megszórtam kettőt nagy szemű sóval, a többit szezámmaggal, és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem őket.