2014. február 27., csütörtök

Világ Mustra

Érdekes programra megyünk jövő héten a lányommal, aki által magam is érintettnek érzem a családi gazdálkodás témában. Ha semmi másért, hát azért biztosan, mert a tavaszi vetéskor földbe kerülnek nála legeslegnagyobb kedvenceim, a színes céklák és sárgarépák, no meg a legfinomabb paradicsomfajta, amiből a szószaimat készítem. Megjegyzem, idén ismét rekorddöntésre készülök szósz ügyben, mert az a kevéske, amit tavaly főztem be, már rég nincs sehol. Úgyhogy Világ Mustára fel, szerintem klassz kiállítás lesz. Itt a hivatalos beharangozójuk.

Két napig tartó nemzetközi kiállításnak ad otthont március 5-6-án a Budapest Kongresszusi Központ, ahol külföldi és magyar kiállítók mutatják be mezőgazdasági kincseiket.
A „Világ Mustra” nemzetközi expóra olyan gazdák érkeznek a világ minden tájáról, akik a családjukkal összefogva, hagyományos termékeket állítanak elő, szem előtt tartva a fenntarthatóságot, a természeti erőforrások és környezetük védelmét. A kiállításról természetesen a magyar gazdák sem hiányozhatnak, akik bemutatókkal, kézműves, ínycsiklandó élelmiszerekkel és termékekkel várják a látogatókat.

Gyere el és légy része egy nemzetközi összefogásnak! A kiállítást március 5-én és 6-án a Budapest Kongresszusi Központban és az előtte lévő sétányon találod.

A belépés ingyenes.

Kiállítás nyitva tartása:
- március 5. 9.00-19.00
- március 6. 8.00-19.00

2014. február 26., szerda

Csirkegombóc

Jobb híján lett ez a neve ennek az ételnek, és ez is egy olyan típusú kaja, ami nagyon jól variálható. Ez konkrétan a maradék grillcsirke felhasználása okán fogta meg a szemem a pinteresten, de ha jól megnézzük, nem is kell hozzá hús, ha épp nincs kéznél. Nézzük az alapreceptet:


A hozzávalók mennyiségét azért nem írom le, mert attól függ, mennyi esetünkben például a maradék csirke. Hiába írom, hogy legyen másfél csészényi, ha nincs annyi. Tehát egy kis konyhai gyakorlattal a hozzávalókból remekül össze lehet állítani ezt a gombócot, nem kell hozzá dekára megadott sillabusz.

Hozzávalók:

maradék sült vagy főtt csirke nagyon apróra vágva
reszelt sajt (igen jó hozzá a cheddar)
tojás
főtt brokkoli
készen kapható barbecue szósz (Heinz)
egy kevés sűrű joghurt
főtt rizs (legjobb az arborio, ami inkább krémesre fő, mint pergősre)
mandulaliszt
panko
só, bors

Na, ezekből kell összeállítani egy olyan masszát, amiből gombócokat tudunk formálni. Az eredeti receptben szerepel a mandulaliszt, nekem van is itthon mindig a macaronsütő mániám miatt, de simán kihagyható belőle, pótolható sima liszttel is. Ugyanez vonatkozik a pankora is, nyugodtan mehet bele zsemlemorzsa.

Ha összeállt a massza, egy muffinforma mélyedéseit kiolajozzuk, abba pottyantjuk a megformált gombócokat. 180 fokon 15-20 percig sütjük. Adhatunk mellé salátát, bármilyen mártogatóst, sült krumplit. És variálhatjuk a végtelenségig, szerintem ha a rizst, tojást és a sajtot tekintjük alapnak, akkor bármilyen zöldséget tehetünk hozzá, ha kell, a húst ki is hagyhatjuk belőle, vagy lecserélhetjük darált sonkára akár. Szóval jó kis Jolly Joker ez!


2014. február 25., kedd

Nigel Slater banános sütije



Azért szeretem ezt a receptet, mert ugyebár a barna banánok legjobb felhasználási módja, másrészt lehet vele variálni, hol fehér csokival, hol dióval, fűszerekkel, mikor mi van otthon, mikor mihez van kedvünk. Az én banánjaim most igencsak ramaty állapotban voltak már, megfeketedett héjuk szinte bőrként petyhüdözött rajtuk.

Hozzávalók:
 
17,5 dkg puha vaj
17,5 dkg cukor (szerintem elég bele 10 deka is, mindig barna cukrot használok)
10 dkg tisztított, előpörkölt mogyoró (még inkább dió, az mindig van otthon) darálva
2 tojás
17,5 dkg liszt
1 sütőpor (az eredeti receptben nem szerepel)
2 nagyon érett banán (nálam 3)
1 kiskanál vanília kivonat
17,5 dkg étcsokoládé (nálam 10 dkg fehércsoki)
1 teáskanál fahéj (az eredetiben nem szerepel)
egy kis barnacukor a tetejére (én elhagytam)

Elkészítés:
A vajat a cukorral alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, a lisztet, sütőport, darált diót, vaníliakivonatot. Beleaprítottam a banánokat, a csokicseppeket, alaposan elkevertem, és sütőpapírral bélelt formába kanalaztam. Nigel a tetejét megszórta egy kis cukorral, én azt fölöslegesnek éreztem. 170 fokon épp egy órát sült a sütemény.


2014. február 24., hétfő

Pogácsa túróval, vajjal



Kipróbált recept, bátran merem ajánlani. Frissen egyszerűen abbahagyhatatlan és felülmúlhatatlan, és másnap sem kuka pozitív, puha marad, jó ízű. Próbáljátok ki nyugodtan. A recepttől most annyiban eltértem, hogy a kinyújtást követően nem kentem meg tojással a tészta felét, és azt kell mondjam, semmilyen különbség nem volt a kétféle verzió között. Úgyhogy lehet dönteni, melyik változatot készítitek el. A fél kiló túró helyett csak 37 dekám volt itthon, emiatt sem tört ki lázadás a pogácsák között.

Hozzávalók: 

60 dkg liszt
50 dkg túró
40 dkg olvasztott, kihűtött vaj
2 tojás
3 dkg friss élesztő, 0,5 dl langyos tejben feloldva
1 csapott evőkanál só
1 tojás a tetejére (ebből veszek el a tészta közbülső kenéséhez egy keveset)

Elkészítés:

Az alapanyagokat összegyúrtam, folpackkal letakarva pihent a hűtőben fél órát. Utána erősen lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra nyújtottam, majd a pogácsák lekenésére szánt tojásból kicsit elvéve megkentem a tészta felét. Ráhajtottam a másik felét, végül két ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a maradék tojással lekentem a tetejüket, és szezám-, illetve lenmaggal szórtam őket. 200 fokra előmelegített sütőben sültek. Vigyázzunk, ne süssük túl, ne szárítsuk ki a pogácsákat. Éppen elég, ha a tetejük pirosas, és a talpuknak is van már egy kis színe.

2014. február 22., szombat

Zellerkrémleves

Tudom, hogy sokan rá se bírnak nézni a zellerre, még a húslevesből is kipiszkálják. Pedig a zeller finom. Igen, erőteljes az íze, már-már parfümös, bizonyára ez a tulajdonsága az, ami miatt sokan nem kedvelik. Egészségre gyakorolt jótékony hatásáról most nem közlök értekezést, a net mindenkinek rendelkezésére áll ahhoz, hogy ezeknek utána nézzen. Számtalan formában fogyasztható, én rántva szeretem a legjobban, de egy jó levesért se kell nálam sokáig könyörögni.


Hozzávalók:

egy közepes, vagy annál nagyobb zellergumó
2 közepes burgonya
3 dl habtejszín
1 liter zöldség alaplé
bors

Elkészítés:

A burgonyát és a meghámozott zellert kockára vágjuk, az alaplében feltesszük főni. Mivel a burgonya sok sót képes felvenni, és a zeller is erőteljes ízű, ezért bőkezűen sózzuk. Amikor kész, botmixerrel megdolgozzuk, hozzáöntjük a tejszínt, beállítjuk a leves sűrűségét, ha szükséges, még egy kis vízzel, összeforraljuk - de már nem főzzük -, és tálaljuk. Mehet rá pirított kenyérkocka, mandulaforgács, levesgyöngy, én most ikeás pirított hagymát használtam.

2014. február 21., péntek

Tiramisu

(Ülök egy rendelőben és blogolok... őrület...)

Szeretjük a tiramisut, de én még nem is találkoztam olyannal,  aki ne szerette volna.
Nálam nyers tojással készül.  Tudom, ettől sokan idegenkednek. Én nem.


Hozzávalók:

3 tojás szétválasztva
25 dkg mascarpone
2-3 evőkanál porcukor
babapiskóta
lefőzött presszókávé, kb. 3 adag
egy evőkanál rum

Elkészítés:

A tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral. Adjuk hozzá a szobahőmérsékletű mascarponét, keverjük simára. Végül a keményre vert fehérje habot vegyítsük a krémbe.  Ezen a ponton próbáljunk meg ellenállni a vágynak, hogy helyben elkanalazzuk az egészet. Ha ez sikerült,  a babapiskótát mártsuk meg a rummal elkevert kávéban. Rendezzük el egy tálban vagy kehelyben, kanalazzuk rá a krémet. Válasszunk akkora edényt, amelyben a hozzávalók 2-3 réteget is tudnak alkotni. Tetejére hintsünk kakaóport.

2014. február 20., csütörtök

Sült zöldség maradék hasznosítás

Nos tehát, sült zöldségek. Ha úgy hozza az élet, hogy marad belőle mondjuk két szemnél több, és már nincs kedvünk újramelegítve megenni, készítsünk belőle zöldségfasírtot. Nekem személyes nagy kedvencem a zöldségekből tojással, morzsával feltuningolt lepény, fasírt, készüljön akár cukkiniből, akár másból. Ez a lepény az összetevőinek köszönhetően kissé édeskés volt, de nagyon finom lett.


Hozzávalók:

maradék sült zöldség
1-2 tojás
zsemlemorzsa
petrezselyemzöld
bors

Elkészítés:

A sült zöldségeket késes aprítóba tesszük, és úgy vagdaljuk össze, hogy ne legyen teljesen pépes, maradjanak benne darabosabb részek is. Egy tálban hozzáütjük a tojást (ha kevés zöldségünk van, elég egy, nagyobb mennyiségnél kettő), a petrezselyemzöldet, borsot, és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, aminek segítségével már tudunk úgy lepényt formálni a masszából, hogy nem esik szét. 
Vizes kézzel gombócokat, lepényeket, fasírtokat formálunk, kinek melyik a tetszetős, meghempergetjük még egyszer prézliben, és jó meleg olajban pirosra sütjük az egészet. Adhatunk hozzá krumpli köretet, fokhagymás tejfölt, majonézt, ki hogyan szereti.


2014. február 19., szerda

Sült zöldségek



Imádatom legújabb tárgya ez az étel. Olyan egyszerű, hogy nincs rajta mit leírni tulajdonképpen. Zöldségeket kell sütőben megsütni, nem is én találtam fel ezzel a spanyol viaszt, sőt, az utolsó sem én leszek, aki ilyet kreál, mégis muszáj írnom róla. Mert úgy kezdődött az egész, hogy a Szimpla Piacon (Budapest, VII., Kazinczy utca, Szimpla Kert romkocsma) ősszel narancssárga és rózsaszín céklákat vásároltam (na meg persze paszternákot...), és kíváncsian vártam, mi jön elő a sütőből. Mert én nem szeretem a hagyományos céklát sajnos. Próbáltam megbarátkozni vele, nem ment, ez van. Na de a narancssárgák és a rózsaszínek?! Úristen, hogy azok milyen finomak! Sütve meg maga a földi Paradicsom! Teljesen más íze van, mint vörös társainak, színével pedig szebbé varázsolja a sült zöldséges tálat. A Szimpa Piacról itt olvashatjátok a beszámolómat.

Megpróbáltam a céklából felhalmozni a legnagyobb mennyiséget, hogy kitartson sokáig, de persze nem sikerült, hetekkel ezelőtt elfogyasztottuk az utolsó darabokat. Úgyhogy most édesburgonyával és kelbimbóval kárpótolom magam az elveszett ízélményért, és nagyon várom a tavaszt... A lányom már megrendelte a vetőmagokat, úgyhogy idén saját céklám lesz, alig várom! 
Szóval ez az étel bármilyen unalmas vacsorát feldob köretként, de önállóan is megállja a helyét, hisz olyan ízélményt nyújt, hogy az leírhatatlan. Minden zöldség hozza a saját, semmivel össze nem hasonlítható ízét, amit én lehetőség szerint nem szoktam elnyomni sem túl sok sóval, sem más fűszerekkel, legfeljebb néhány rozmaring levélkét szoktam a tepsibe dobálni. Sülés közben óhatatlanul némelyik kiálló darab kicsit karamellizálódik, amitől még érdekesebb lesz az ízhatás, szóval szuper, na, higgyétek el nekem.
És persze jól variálható, attól függően, hogy mi van otthon a hűtőben, kamrában, vagy ha épp piac felé jártok, mit vesztek az esti vacsorához. Nálam ezekből szokott összeállni a tepsi tartalma:
- apró szemű hagyma (ha van salotta, az még jobb, de tudom, nehezen hozzáférhető, nem is olcsó...)
- SOK fokhagymagerezd, héjában hagyva
- gomba
- paszternák vagy fehérrépa
- édesburgonya
- cékla
- kelbimbó
- burgonya
- csicsóka (nagyon jó bele!)

Olívaolajjal kikent tepsibe rakom a feldarabolt zöldségeket, tetejüket is meglocsolom olajjal, 25-30 perc alatt készre sütöm a 180 fokos sütőben. Ennyi. És hogy mi történik a maradékkal, holnap azt is elárulom.

2014. február 18., kedd

Ridikül



Nos, hol is kezdjem? Mondjuk az elején. A Ridikül Jakupcsek Gabriella napi talk show-ja az m1 csatornáján. Túl van 150 adáson, és remélhetőleg még sokszor 150 követi ezeket a részeket. Gabival én meglehetősen elfogult vagyok, nagyon régen ismerjük egymást, igen fiatalok voltunk mindketten, amikor a Szabadság téren összeismerkedtünk. Sőt, nemcsak összeismerkedtünk, hanem évekig vártuk ott az MTV óvodás buszát, ami a gyerekeinket hozta-vitte az oviba. Azóta is tart a barátság, bár az utóbbi időben sajnos ritkán találkozunk. Vagyis ő ritkán találkozik velem, én gyakrabban ővele. Időnként a munkámból kifolyólag kezem közé kerül egy-egy Ridikül adás, két héttel ezelőtt pedig egy méggabinálisősrégibb barátnőm hívott fel kétségbeesve telefonon, segítsek neki, nagyon összetorlódott a munkája. Persze, segítettem. Amikor megnyugodtak a kedélyek, munkák leadva, idegek kisimulva, valahogy elhangzott a kérdés, hogy lenne-e kedvem gasztronómiával kapcsolatos szösszeneteket írni a lapba, amelynek dolgozik. Itt összekapcsolódtak a láncszemek, kiderült számomra, hogy nemcsak tévéműsor a Ridikül, de heti női magazin is, hát persze, hogy boldogan vállaltam a feladatot. Ideálisan, hogy ne mondjam, paradicsomi állapotok között működünk együtt Verával, megbeszéljük a témákat, nem erőlteti rám azokat, amikhez nincs olyan nagy kedvem, fotókat keresgélhetek a cikkeimhez, szóval egyszerűen fantasztikus ez az egész. Bár én mindig is hittem abban, hogy nincsenek véletlenek, ez most nagyon ütős bizonyítéka ennek a tételnek. 
Az első anyagom a fánkról szól, olvassátok, szeressétek!



Túrógombóc

A magyar konyha nagy klasszikusa. És mint ilyen, a mostani modern világban talán kissé méltatlanul mellőzött étel. Pedig remekül használható, tartalmas levesek után főételnek, menüsorok végén, kisebb adagban desszertnek is parádés. Elkészítése nem olyan könnyű, mint gondolnánk. Én évekig Horváth Ilona receptjét követtem, nem is volt vele semmi baj, amíg ki nem próbáltam egy másik receptet, ami után sajnos a Horváth-féle receptúra már nem volt elég jó.


Hozzávalók kb. 12 gombóchoz:

25 dkg tehéntúró
2 tojás
10 dkg búzadara
csipet só
7 dkg vaj

A tálaláshoz tejföl, porcukor, zsemlemorzsa, vaj

Elkészítés:

A túrót egy tálban villával egyneműsítjük, hozzáadjuk a puha vajat, a tojások sárgáját, összekeverjük. Hozzáadjuk a grízt, azt is alaposan elkeverjük a túróban. Félretesszük pihenni a masszát, ha van rá időnk, akár 2-3 órára is. Tapasztalatom szerint nem kell hűtőbe tenni, mert ott a vaj visszadermed, a túró is összekapja magát, ebben aztán nem lesz könnyű elvegyíteni a tojásfehérje habot. 
Amikor el akarjuk készíteni, odateszünk bőséges mennyiségű vizet forrni, vajon vagy olajon zsemlemorzsát pirítunk, és felverjük a tojás fehérjét kemény habnak. A hab harmadát erőteljes mozdulatokkal belekeverjük a túrós-grízes masszába, fellazítva azt, a maradék kétharmadot pedig megkíséreljük viszonylag óvatos mozdulatokkal hozzáadni. Időközben a víz felforrt. Vizes kézzel ízlésünknek megfelelő nagyságú gombócokat formálunk, beleengedjük őket a vízbe. Ennek végig mozognia kell, ne hagyjuk, hogy a forrás leálljon, de természetesen nem a Vezúv-kitörésre gyúrunk, úgyhogy őrült módon forrnia sem kell a főzővíznek. A gombócok hamarosan feljönnek a víz tetejére, onnantól kezdve 2-3 percig még főzhetjük őket, majd szűrőkanállal szedjük őket a megpirított zsemlemorzsába. Porcukorral, tejföllel az igazi. Szerintem.


2014. február 12., szerda

Zabkása reggelire

Igen, tudom. Ha kimondom a szót, ZABKÁSA, szinte mindenkinek egy nyákos, szürkébe hajló színű izé jut eszébe azonnal. És legyünk egészen őszinték magunkhoz, van is ebben némi igazság. Az mindenesetre nyugodtan kijelenthető, hogy a zabkása nem tartozik külcsín szempontjából az ételek élvonalába. Fotózni se könnyű gusztusosan. Ámde talán erre a reggelire is elmondhatjuk: nem a külcsín számít, hanem a belbecs. És ez utóbbi tekintetében a zabkása igenis az élbolyban trappol, amikor reggelit, alapanyagot kell választani. Megpróbálom pontokba szedve felsorolni az előnyeit, nem feltétlenül súlyozva a fontosságban.


- olcsó
- könnyen hozzáférhető, ma már szinte csak egy-két cipőboltban, és néhány, a fejlődésben visszamaradt  újságosnál nem kapunk zabpelyhet
- irtó hamar elkészül
- nagyon egészséges
- órákra ellátja a szervezetet energiával
- gluténmentes (bár feldolgozása során sajnos ki van téve glutén szennyeződésnek)
- magas a rosttartalma
- alacsony a glikémiás indexe, tehát nem hirtelen növeli meg a vércukor szintet
- finom
- magas a magnézium tartalma

Akinek ennyi pozitívum nem elég, nos, őt is kedveljük, csak egy kicsit sajnáljuk :)

Hozzávalók:

személyenként 5 dkg zabpehely
tej
fahéj
méz
aszalt gyümölcs/friss gyümölcs
egy csipet só

Elkészítés:

A zabpelyhet kis lábasba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Felforralom, mire felforr, a vizet magába is szívta a zab. Ekkor öntöm rá a tejet/rizstejet/mandula tejet, ki mit használ(hat). Ma mandula tejjel készült, azzal is nagyon finom lett, kevésbé lett testes, mint tehéntejjel, ami nem csoda, hiszen a mandulatej is egy sokkal könnyebb ital, mint a tehéntej. A tej mennyisége függ attól, hogy mennyire szeretjük szárazan, vagy szottyosan a végeredményt. Ha apró szemű zabpelyhet vettünk, akkor gyakorlatilag elég, hogy felforrjon a folyadék, már le is vehetjük a tűzről a lábast. Nagyszemű zabpehely esetén azért adjunk egy-két perc időt, hogy átpuhuljon a gabona, közben kevergessük szorgosan. Ha elzártuk alatta a hőt, ízesítsük fahéjjal, mézzel, sóval, és dúsítsuk kedvünk szerint gyümölccsel.
 

2014. február 6., csütörtök

Ízes élet: a sárgaborsó

Meglehetősen aktuális téma, hiszen a sárgaborsó tipikus téli étel.


És akkor álljon itt a klasszik magyar recept hozzá, a sárgaborsó főzelék. Ha az ember nem rántja be olyan erősen, hogy megálljon benne nemhogy a kanál, de a balta is, komolyan mondom, élvezhető cucc.


Hozzávalók:

30 dkg sárgaborsó
2 babérlevél
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál liszt
olaj
tejföl ízlés szerint, nem több, mint 2-3 evőkanál
pirospaprika


Elkészítés:

A sárgaborsót áztassuk be bőséges vízbe, legalább egy éjszakára. Ez alatt az idő alatt be fogja szívni a víz egy részét. Főzés előtt öblítsük le a sárgaborsót, és friss vízben tegyük oda főni. Sózzuk meg, dobjuk bele a babérlevelet is. Főzés közben érdemes rá-ránézni, mert nem szerencsés - szerintem -, ha péppé fő, ideális esetben el lehet találni azt a pillanatot, amikor a borsó már puha, de még nem főtt szét. Ha szükséges, főzés közben pótoljuk a vizet. 
Közben készítsünk az olajból és a lisztből rántást, a végén tegyük bele a péppé zúzott fokhagymát és a pirospaprikát is, majd hideg vízzel engedjük fel. Én úgy szoktam csinálni, hogy a megfőtt főzelék alapanyagról, jelen esetben a sárgaborsóról leöntöm a vizet, a  borsóba/babba/krumpliba belekeverem a rántást, felforralom, majd dúsítom a szükséges anyaggal, esetünkben tejföllel. Ezzel is elkeverem, rottyantok egyet rajta, és már el is készült a sárgaborsó főzelék. Ha szükséges, lehet a leszűrt főzőlével higítani a főzeléket, az sem megy kárba, viszont megakadályozható, hogy a sok folyadék jelenléte miatt őrületes mennyiségű rántást kelljen használni a megfelelő állag eléréséig.

2014. február 3., hétfő

Thai csirkeleves


Az alaprecept Macitól származik, nem sokat változtattam rajta,  stabil helye van a konyhámban ennek a fantasztikusan harmonikus ízű, könnyen elkészíthető levesnek.Igaz, néha el kell menni főzés előtt az Ázsia boltba bevásárolni, de hát ezt azért annyira nem szoktam bánni ;-)
 

 
Hozzávalók:
1 nagy csirkemell filé, kb. 50 dkg
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál piros currypaszta
2 nagy doboz kókusztej
3 dl csirke alaplé
2 szál thai citromfű
3 kaffir lime levél
1 teáskanál kurkuma
1 darab galanga gyökér

bors
1 teáskanál őrölt koriander
1 dl tejszín
1 szál sárgarépa
20-25 dkg apró szemű gomba
néhány brokkolirózsa
egy marék rizstészta
 
Elkészítés:
A húst falatnyi darabokra vágtam, és az olajon megpirítottam. Amikor már színt kapott, beledobtam az összenyomott fokhagyma gerezdet is. A következő a currypaszta, amivel óvatosan bánjunk, mert nagyon karakteres, csípős íze van, inkább később adjunk még hozzá, minthogy eltúlozzuk a mennyiségét. A currypasztával is pirítottam még a húst, mellédobtam a gombát és a répát felszeletelve, majd hozzáadtam a két doboznyi kókusztejet, a csirke alaplevet, megsóztam, borsoztam, beletettem a kurkumát és a koriandert, a nagyobb darabokra vágott galangát, végül a citrom(fenyér)füvet is. Ezeket előtte a húsvágó deszkán a klopfolóval megveregettem, hogy a szétzúzott rostok könnyebben adják ki fantasztikus ízüket. Ezt az ízélményt fokoztam még néhány kaffír lime levéllel. Amíg a leves főtt, egy hőálló edényben leforráztam a rizstésztát, lefedtem, hagytam megpuhulni. KB. 15 perc múlva leszűrtem, félretettem, ez lett a leves betétje. Mielőtt a leves teljesen elkészül, beledobtam az apró virágokra szedett brokkolit, hogy ne főjön péppé, hanem maradjon egy kis tartása. Mielőtt lezárnánk a leves alatt a tüzet, végezzünk egy utolsó kóstolást, kerekítsük az ízeket szánk íze szerint. Én ha sótlannak találom a levest, egy evőkanál halszósszal szoktam korrigálni rajta. Néhány csepp lime lével is alakíthatunk az ízvilágon.
Tálaláshoz nagyon szeretem az újhagymát használni, vékony karikákra vágva, valamint elengedhetetlen kellék a frissen aprított koriander is.


 
 
 
 

2014. február 2., vasárnap

Ízes élet

Még a 2013-as év őszén talált rám a feladat, és megmondom őszintén, nagyon örültem a felkérésnek. Mármint hogy írjak cikkeket az izeselet.hu-ra, amelyik Mautner Zsófi megegyező című műsorának webes háttérfelülete. Legalábbis annyiban, hogy Zsófi műsorának összes videója, receptje fent van az oldalon, és nagyon sok érdekes, olvasmányos, magazinos anyag is kerül fel az oldalra. Úgyhogy szeptember óta ismerkedem különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel, bővítem a tudásomat, és az eredményt megírom. 
Működésének 3. hónapjában az izeselet.hu elnyerte Az év honlapja címet saját kategóriájában, ami szerintem igen nagy szó, és a magam részéről meglehetős büszkeséggel is tölt el ilyen klassz csapatban dolgozni. Azt gondoltam, időről időre megosztom itt is, miről írok. Úgyhogy elsőnek most az édesköményt mutatnám be, sajnos Magyarországon még nem általánosan használt, elterjedt zöldségféle, pedig nagyon megérdemelnénk, hogy az legyen...

tovább a cikkre


a kép forrása: izeselet.hu

2014. február 1., szombat

Pizzatekercs

 
Mindig nagy sikert aratok vele, és nem is túl macerás elkészíteni. Nem állítom persze, hogy egy tükörtojás elkészítésének egyszerűségével vetekszik, de talán nem is ez a cél.
  

Hozzávalók:
 
0,5 kg liszt
1-1,5 dkg friss élesztő
egy kevés (kb. 1 dl) langyos tej, csipet cukorral
12,5 dkg vaj
1 kis tojás
1 pohár kefír

szárított oregánó a tésztába esetleg
fűszeres paradicsom szósz, pizzakrém, sonka, gomba, kolbász, kukorica, vagy bármi más, amivel szeretnénk megtölteni a tekercset
reszelt sajt
 
Elkészítés:
 
A szokásos kelt tészta menet van: az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben, majd hozzáadjuk a liszthez, jöhet a vaj, kefír. Csak semmi faxni. Alaposan kidolgozzuk - nem kedvelem a heroikus küzdelmeket, úgyhogy én a robotgép dagasztókarját alkalmazom, nem a sajátomat. Langyos helyen kelesztjük a tésztát, majd újra átgyúrjuk és fél centi vastagra nyújtjuk lisztezett deszkán. Ekkor jön a "truváj": rákenjük a tölteléket a tészta téglalapra. A töltelék nálam legtöbbször a nyáron saját kezűleg főzött spagetti sugo, ha van itthon, aprítok rá sonkát vagy kolbászt, de tényleg: a variációk számát csak fantáziánk szabja meg. Használhatunk túrót és spenótot (főleg húsvét táján) például. A tölteléket úgy kenem a tésztára, hogy körben maradjon 2 centinyi üres rész. Ne tegyünk túl sok matériát, mert kifolyik a tésztából, sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha ezt betartjuk. A hosszabbik oldal mentén feltekerem a tésztát, majd az így kapott tekercset kb. 2-3 ujjnyi szeletekre vágom - itt van lehetőség gyakorolni édes anyanyelvünket, ki-ki saját vehemenciájának megfelelően:) -, és a vágott felükkel lefelé a tepsire fektetem őket. Ügyesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen, satöbbi. Használhatunk a művelethez széles lapátkanalat, ez jelentősen leegyszerűsíti az ügymenetet. Amikor tele a tepsi, megszórhatjuk reszelt sajttal a csigákat, majd 170 fokra felmelegített sütőben pirosra sütjük őket. Más jellegű a tészta, mint a sima pizza a viszonylag sok zsiradéktól és a kefírtől. Tegyétek el jól a receptet, mert még sokszor szükségetek lesz rá, amúgy meg áldani fogjátok a nevemet érte.