2012. december 14., péntek

Mézeskalács


Minden évben sütünk mézeskalácsot, hol én, hol a lányom, hol a testvérem, szóval mézes minden karácsonykor van. A tavalyi különösen jól sikerült, így aztán nem változtatunk a jól bevált recepten, ami egyébként Mohától származik, köszönet érte!


Hozzávalók:
25 dkg méz
25 dkg vaj
6 tojás
35 dkg porcukor /vagy 25 dkg Xilit)
2 tk.szódabikarbóna
1 zacskó Kotányi mézes fűszerkeverék
4 ek.citromlé
1 kg liszt

Íróka:
1 tojásfehérje,
kb. 20-25 dkg porcukor,
1 teáskanál ecet/citromlé
Elkészítés:
A vajat és a mézet egy lábasban felolvasztottam, majd félretettem, hogy kicsit hűljön. Nem kell felforralni, vagy ilyesmi, csak kézmeleg legyen. Amikor langyos, hozzáadtam a tojásokkal, a cukrot, szódabikarbónát, fűszereket és citromlevet, végül beledolgoztam a lisztet. Kimondottan lágy tészta a végeredmény. A tálra, amiben készült az anyag, fóliával letakarom, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap lisztezett deszkán kis adagokban átgyúrom, kb. 2 milliméter vastagra kinyújtom, és kiszúró formákkal alakzatokat szúrok ki belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és 180 fokon 5-7 perc alatt megsütöm. Nem tévedés, elég neki ilyen rövid idő. Tapintsuk meg a sütemény felszínét, ha szilárd, már jó is. Ha túlsütjük, száraz és kopogós lesz, azt pedig nyilván nem szeretnénk. Az elkészült adagot öntsük le a tepsiről, hagyjuk hűlni. Amikor mind elkészült, a cukros tojásfehérjével díszíthetjük kedvünk szerint.

2012. november 30., péntek

Mogyoróvajas keksz


Emlékszem, évekkel ezelőtt szent borzadállyal néztem mindenkire, aki életében evett már mogyoróvajat, sőt, képes még szeretni is azt. Aztán harmadik amerikai látogatásom során valahogy egy fiókból, rejtélyes körülmények között a kezembe került egy mogyoróvajjal töltött csoki, ami egyszerre volt gazdagon krémes, lágy, édes és sós, és ez utóbbi párosítással teljesen levett a lábamról.
Már régen rakosgatom a receptet, azt tervezve, hogy a Maradj talpon című vetélkedő utolsó forgatási napjára, melyben van szerencsém nekem is dolgozni, a kollégáknak amolyan búcsú ajándékként viszek egy kis mogyoróvajas sütit. Erről menet közben lebeszéltem magam, hátha a kollégák között is van olyan, aki ellenérzéssel viseltetik a mogyoróvajjal szemben. A családi teszten sem ment át csont nélkül, de én feltétlen rajongója lettem. A keksz nem puha és omlós, ellenben ropogós, kávé mellé például egészen eszméletlenül jó.


Hozzávalók 30 közepes méretű darabhoz:
6 dkg vaj
15 dkg mogyoróvaj (sima vagy darabos, egyre megy)
1 tojás
15 dkg liszt
15 dkg barnacukor
1 teáskanál szódabikarbóna
nagy csipet só
Elkészítés:
A kétféle vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáadom a tojást, azzal is keverem egy kicsit, majd hozzáadom a cukrot és a szódabikarbónával elkevert lisztet, sót, majd ennek a keveréknek is adok a robotgéppel egy fordulót. Nem lesz homogén a tésztamassza, kézzel még gyúrjuk át alaposan. Formáljunk kis golyókat a masszából, és ültessük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, tekintettel arra, hogy sütés közben a szódabikarbónától terjedelmesek lesznek a kekszek. 190 fokon 10 perc sütés elég nekik. Amikor kivesszük a sütőből, még lágynak fogjuk érezni a tésztát, de emiatt nem kell aggódnunk, miközben hűlnek a kekszek, meg is fognak szilárdulni.