Flódni

Ha mélyen magamba nézek, sose gondoltam volna, hogy egyszer flódnit fogok sütni. Élt bennem egy kép egy rémesen macerás munkafolyamatról, aminek a végeredménye legalábbis véleményes (ettem én már olyan száraz flódnit, hogy a nagykés alig vitte...), a bejgli meg már amúgy is megy évek óta emlékezetből is, akkor meg minek álljak neki ennek a heroikus küzdelemnek, nem igaz? Ja, hogy a flódni nem hasonlítható össze a bejglivel? Ja, hogy imádom a jó flódnit? Ja, hogy szeretem a kihívásokat? Akkor hajrá, legyen flódni! Szeretném az elején leszögezni, ha netán a bejegyzésből másként nem derülne ki, hogy flódnit sütni nem egy agyműtét. Kicsit pepecselős, de milliószorosan megéri a ráfordított időt!

A recept természetesen Esztertől származik.

Először is elkészítettem a töltelékeket, és amint kihűltek, légmentesen záródó dobozban eltettem őket a hűtőbe, egészen másnapig. A diós és mákos töltelék úgy készül, hogy a hozzávalókat felfőzöm néhány perc alatt, az almásat pedig addig párolom, amíg már éppen puha nem lesz az alma, de szétfőzésről, pépesítésről szó se lehet!

Hozzávalók:

Diós:
25 dkg darált dió
5 dkg mazsola
18 dkg cukor
1 dl víz 

Mákos:
18 dkg darált mák
7 dkg cukor
1 dl víz
fél narancs reszelt héja

Almás:
1 kg alma meghámozva, durva reszelőn reszelve
1 ek. méz
1 ek. cukor
1 púpos teáskanál fahéj
fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg
1,5 dl fehérbor
zsemlemorzsa vagy piskótamorzsa szükség szerint

Valamint sűrű szilvalekvár, az a legjobb, ha olyat kapunk, amit cukor hozzáadása nélkül főztek. Mennyiséget nem tudok mondani, nekem 7 dl-es üvegben van, úgy a harmadát használtam el.

Tészta:

60 dkg liszt
25 dkg vaj
85 g porcukor
2 tojássárgája
egy csipet só
1,5 dl fehérbor

1 tojássárgája a teteje megkenéséhez

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit ugyanazzal az eljárással, ahogy az összes ilyen jellegű tésztát szoktam, a bor kivételével beleraktam a robotgépbe, amibe a kaszaboló késes betétet tettem, és elkezdtem az anyagot összedolgoztatni a géppel oly módon, hogy a bort elkezdtem hozzáadagolni, amikor a tészta már morzsás volt. Meglepően gyorsan összeáll a matéria, lehet is kiönteni a gépből a deszkára, ahol még kaphat egy-két szerető paskolgatást, de gyúrásra nincs szükség, és egyébként is, a vaj nem szereti, ha a kezünk hőjétől felmelegszik. 

A mérleg segítségével öt egyenlő súlyú adagra vágtam a tésztát, kigömbölygettem kissé, majd a tepsimnek megfelelő méretű (20x30 cm) vékony téglalapokká nyújtottam. A széleket egyenesre vágtam úgy, hogy a tésztára helyeztem a tepsit, és egyszerűen körbevágtam. Abból még egy-két millimétert le lehet csapni, hogy kényelmesen tudjuk a tésztát a tepsibe tenni a későbbiekben. Minden téglalapot sütőpapírra tettem, aztán egymásra raktam, természetesen a legfelső tésztát is befedtem papírral, alácsúsztattam egy vágódeszkát, és mehetett is a hűtőbe másnapig. Itt már barátságosan üdvözölték a hideg töltelékeket, és arról ábrándoztak, micsoda fantasztikus egyesülésben lesz részük másnap.

A sütés napján a tepsit kibéleljük sütőpapírral. Ezt lehetőleg ne felejtsétek el, nem úgy, mint én... Szóval sütőpapír, két oldalt jócskán lógjon túl a tepsin, hogy a kilógó darabokat megfogva egy mozdulattal deszkára emelhessétek majd a flódnit. Ennek hiányában marad a tepsiben szeletelés, és azt nem minden tepsi szereti.

Jöhet az első tésztalap a tepsibe, kenjük rá a diós tölteléket, rakjuk rá a második tésztalapot, és alaposan nyomkodjuk le. Nekem van ilyen tésztarollerem, vagy hogy hívják, azzal remekül át lehet rajta menni, az eredmény, mint a fotón látható, szuper. 

A diós töltelék után folytassuk a töltést a mákkal, az almával, végül utolsó rétegként jöhet a szilvalekvár. Minden réteget alaposan nyomjunk le, ne maradjon a töltelék és a tészta között levegő.

Végül kenjük le a tetejét egy kis tejjel higított tojássárgájával. A kenőtollal kenjük úgy a tojást, hogy függőlegesen is kenünk rajta, vízszintesen is, így kialakul egy csinos minta a flódni tetején. Mondhatjuk azt is, hogy tök mindegy, de hát miért ne legyen szép a süti, ha lehet, nem?

A sütést 200 fokra előmelegített sütőben kezdjük, adjunk a sütinek ezen a hőmérsékleten negyed órát, majd vegyük vissza a sütőt 175 fokra, és 50 percig süssük még.

A flódnit érdemes hűvös helyen pihentetni legalább egy napon át. Nekem szerencsére a spájzom pont jó erre a feladatra, itt hűsölt a kicsike a megvágásig. Természetesen kiveheted a tepsiből, ha több eszed volt, mint nekem, és nem felejtetted el a sütőpapírt, de csakis akkor próbálkozz ezzel, ha a flódni már kihűlt.

Fontosnak tartom elmondani, hogy a flódnit legalább 3 nappal az ünnep, vagy a tálalás időpontja előtt érdemes megsütni, mert a flódninak bizony szüksége van puhulási, érési időre. Én mikor az enyémet megkóstoltam a sütés másnapján, egy éjszakai pihentetés után, azt hittem, sírva fakadok, olyan kemény volt a cucc, bár száraznak nem volt száraz, de élvezetesnek se mondanám. Aztán az idő múlásával lett egyre-egyre csodásabb és ellenállhatatlanabb. Fentebb írtam, hogy a tepsi, amiben sült a flódni, 20x30 cm-es, ezt talán kicsinek találjátok, de megmértem a kész cuccot, 3,5 kg volt...