Áfonyás, rózsaborsos körte chutney

Fura egy év ez, már a második chutney-t teszem be a kamrapolcra, miközben szerintem utoljára száz éve főztem rebarbarából, és valahogy nem éreztem a hívást, hogy nekem chutney kellene. De most úgy alakult, hogy lett szilva is, körte is. Azt ne kérdezzétek, hogy főztem a szilva chutney-t, mert fogalmam sincs, pedig nem volt olyan régen, néhány hete. De ezt a hibát a körténél nem fogom elkövetni, mert olyan bitang jó lett, hogy mindenképpen megörökítésre érdemes. ÉS reprodukálásra, mert az úgy volt, hogy szombaton a férjem egyedül ment ki a piacra, és olyan körtét hozott, ami mire megpuhult volna, kívülről is megrohad, úgyhogy jobbnak láttam - az árakat ismerve -, inkább feldolgozni, mielőtt ez a csúfság bekövetkezik. (Azt se értem, az árusok miért használják ki a kevésbé gyakorlott vevőket, de ezt most úgyse fejtjük meg.) Szóval ma délelőtt elkészült a chutney, és nemrég értem haza a Lidlből, ahol vettem utánpótlás gyümölcsöt, mert az a két picinyke üveg chutney biztosan nem lesz elég. (Igen, ennyire még tudok számolni, látom, hogy három üveg van a képen, de a kicsi, az olyan kicsi, hogy szerintem ma este el is fogy egy kis cheddar és camembert sajthoz.)

Hozzávalók:

70 dkg körte hámozva, kimagozva, kis kockákra vágva (ennyi lett az első adag megtisztítva, ehhez lehet arányosítani a mennyiségeket)
egy diónyi gyömbér reszelve
egy fej közepes vöröshagyma apróra vágva
fél mokkáskanál őrölt római kömény
fél mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
fél mokkáskanál cayenne-i bors

4 kardamom hüvelyből a magok
1 mokkáskanál rózsabors
só
4 evőkanál barna cukor
2 evőkanál vörösbor ecet
egy marék aranymazsola
egy szűk marék (ennyi volt a zacskóban) aszalt vörös áfonya

Elkészítés:

Egy megfelelő méretű edénybe odatettem a hagymát melegedni, és mivel nem akartam, hogy bármilyen zsiradék kerüljön a chutney-ba, nem tettem alá semmit, csak két evőkanál vizet, meg némi sót, amitől levet eresztett a hagyma, és a víz rásegítésével megpuhult. Vigyázzunk, ne barnuljon, csak puhuljon. A puha hagymára rátettem a köményt, ötfűszert, cayenne-i borsot, ráreszeltem a gyömbért, átkevertem, hogy átmelegedjenek, aztán jöhetett a felkockázott körte. Rögtön megszórtam a cukor felével, ettől szaftos lett, nem kellett attól tartanom, hogy leég. Érkezett még az edénybe a kardamom, mazsola és az áfonya, valamint a rózsabors. Amikor a körte már elég puha volt, hozzáadtam az ecetet és a cukor másik felét, amikor az elolvadt, az ecet vadsága pedig elpárolgott, késznek nyilvánítottam a chutney-t. A csípősségét még egy kis sriracha szósszal tettem hangsúlyosabbá. Óvatosan vele, igen erős! Természetesen bármilyen csípősséget kölcsönző anyaggal dolgozhatunk, akár Erős Pistával is, ha az van otthon.

A chutney akkor jó szerintem, ha elég csípős, elég savanyú, és elég édes, és ezek az ízek egyensúlyban vannak benne. Nem kell hozzá gyakorlottnak lenni, hogy kóstolgatással megérezd, mikor jön el a pillanat, amikor minden fűszerből pont annyi van a chutney-ban, amennyi kell.

Alma tartósítása télire

Még nyíltak a völgyben a kerti virágok, még zöldellt a nyárfa az ablak előtt, amikor baráti ajánlásra elautóztunk a felsőörspusztai almáskertbe, ahol szedd magad akciót hirdettek. Meg is szedtük magunkat, Idared, Jonatán és Jonagold típusú almákkal pakoltuk tele szó szerint az autót, a mérlegelésnél magam sem akartam elhinni, hogy 4 kiló híján egy mázsát sikerült leszedni. Nos... mit is mondhatnék... kicsit túltoltuk a bringát. Kellett is egy teljes hónap, mire a napi rendszeres almafogyasztás mellett nekiálltunk feldolgozni az almákat.

A lányom fotója
http://tanyasieletunk.blogspot.com/

Lett belőle fűszeres almalekvár (fűszerekkel, 3:1-ben zselésítővel), a lányom készített belőle befőttet, lekvárt, ivólevet és reszelt almát. Ma én is követtem a példáját, lereszeltünk egy csomó almát, és az így keletkezett levet is üvegekbe zártam.

Reszelt alma télire:

Semmi más nem kell hozzá, csak alma, és citromlé. Meg egy közepesnél jobb konyhai robot, ami lereszeli helyetted az almát.

Az almákat megmossuk, kicsumázzuk, meghámozzuk. Most is, mint minden más esetben nagy hasznunkra vannak a jó szerszámok: egy erős almacsumázó és egy éles hámozó.

Citromlével dúsított vízbe tesszük a gyümölcsöt hámozás után, hogy a lehető legkevésbé barnuljon be. Őszintén szólva ennek itt és most pont semmi hasznát nem vettem, elég sokáig elszöszmötöltünk a művelettel, így is, úgy is bebarnul az alma. Meg aztán az almáspitében látott már bárki szép sárga almát? Nem. Megbarnul az úgyis a cukortól, a sütéstől, bármitől.

Amikor már jó sok alma le volt reszelve, alaposan kinyomkodtam belőle a levet, majd fertőtlenített üvegekbe kezdtem el szorosan nyomkodni a gyümölcshúst, alaposan ledöngölve, tömörítve, hogy minél több férjen egy üvegbe, és minél kevesebb levegő maradjon az üvegekben.

Aztán a legnagyobb befőző lábasom aljára tettem egy konyharuhát, beleállítottam az üvegeket, felöntöttem az üvegek kérharmadáig vízzel az edényt, és elkezdtem forralni. Forrástól számított 40 percig tartottam forrásban a vizet, majd elzártam a gázt alatta, és a dunsztoló vízben hagytam kihűlni az összes üveget.

Természetesen a kinyomkodott és alaposan átszűrt almalé is üvegekbe került, ugyanúgy ment a dunsztba.

És persze ha már alma volt a kezemben, sütöttem egy almás pitét is.

Mini fasírtgolyók air fryerben

Ez az egyik legnagyobb nyeresége talán az air fryernek, nagyon szeretjük ugyanis a fasírtot, de az a fűszeres olajszag, ami ilyenkor akár két napra is képes megülni az egész lakást, mindig arra késztet, hogy inkább egyben sült fasírtot készítsünk, ami szintén nagyon finom, a férjem remekül is készíti, és bár az alapanyag ugyanaz, mint a fasírt pogácsánál/golyónál, a végeredmény mégis más lesz, köszönhetően a metódusbeli különbségnek. Mostantól aztán lehet sütni a fasírtot ha kell, ha nem, az air fryerben ugyanis mindez roppant egyszerű, nem olajos, nem szagos. Csináltam a folyamatról néhány fotót is.

Hozzávalók:
60-65 dkg darált sertéslapocka vagy -comb
1 nagy tojás
2 zsemle (ha friss, akkor késes aprítóval finomra darálva, ha szikkadt, akkor beáztatva, kicsavarva)
só, bors, pirospaprika
egy vöröshagyma nagyon apróra vágva
3 gerezd fokhagyma pépesítve

A hozzávalókból szépen elkészítjük a fasírt masszát.

Az air fryert kibéleltem sütőpapírral, nem vagyok ugyanis önsorsrontó, minek mosogatnék többet, mint amennyit nagyon muszáj, nem? De. A papírt olajspray-vel befújtam.

Beleraktam a húsgolyókat, amiket prézlibe hempergettem előzőleg, majd a tetejüket is leolajoztam. Használhatsz a videón látható olajsprayt, de kenőtollal is simogathatod őket, ha nincs olajszóród.

Egy kézzel dolgozni, a másikkal videózni nem is olyan egyszerű dolog :)

Félidőben megforgattam a fasírtokat. 180 fokon sütöttem 15 percet, fordítottam, 200 fokon szintén kapott úgy 10 percet.

Elkészülve pedig ilyen szépek lettek a kis fasírtok.

Air fryer a konyhámban

Az air fryer olyan konyhai gép, amelyik forró levegő keringetésével süt, főz meg ételeket minimális olaj segítségével. Kb. két hónapja vagyok tulajdonosa a gépnek, és esküszöm mindenre, ami szent, soha meg se fordult előtte a fejemben, hogy nekem kéne egy ilyen. Mert miért ne lehetne olajban megsütni bármit? Vagy kit zavar, ha olajszag van, majd kinyitom az ablakot, és nem lesz. Az étolaj árának drasztikus emelkedésére már felhúztam a szemöldököm (nem először, s tartok tőle, nem is utoljára), de még az se késztetett volna AF vásárlásra. Nem is tudom, hogy történt tulajdonképpen. Talán láttam egy reklámot, vagy valami ilyesmi. És ahogy én azt szoktam, egy gyors átgondolás után putty, megrendeltem a gépet, és mivel nem 2 nap alatt érkezett meg, hanem jóval több alatt, már türelmetlenül vártam. 

Szerelem volt első kipróbálásra. Természetesen elsőként sült krumplit készítettem benne, remek volt. Mivel befújtam a nyers krumpli külsejét olajspray-vel, nem szárazra aszott izét vettem elő a gépből, hanem igazi finom sült krumplit. Persze ez még nem lenne elég ahhoz, hogy 30 ezer forintot adjak egy gépért, ami foglalja a helyet a konyhában. Sorban kipróbáltam a klasszikus ételeket, rántott sajtot, gombát, karfiolt, cukkinit, padlizsánt, fasírtgolyót, mind szuper volt, és nagyon örültem, hogy nem tocsog az olajban. Azt se bántam túlságosan, hogy nem kell  takarítgatni a gáztűzhelyem tetejét az olajban sütés miatt. Aztán körülnéztem a boltokban, és láttam, hogy nagyon sokféle terméket kínálnak, amik elég jók, süthetőek AF-ben, és jelentősen megkönnyítik az életünket. Ilyenek a mirelit halrudak, zöldséges szeletek, rántott sajt, fűszeres krémsajttal töltött krumplis szeletek, van már édesburgonya is, nem kell vele kínlódni. Sütöttem benne hurkát, kolbászt, pazar lett, nem durrant szét, és 20 perc alatt elkészült. De olyankor se sírunk szomorúságunkban, amikor reggel nincs itthon már igazán étvágygerjesztő friss kenyér vagy péksütemény, és a fagyasztott vajas kiflit 5 perc alatt ropogóssá süti az AF, elég jó napindítás, annyit mondhatok. Az előnyök közé tartozik mindenképpen az, hogy iszonyat egyszerűen takarítható, az enyémnek minden mozgó részét betehetném a mosogatógépbe, de nem teszem, mert folyó víz alatt is 2 perc elmosni, még a disznótoros után is az edényt. Az én villanytűzhelyemnek elég sok idő kell, mire felfűti magát a beállított hőmérsékletre, az AF-be pedig beteszem a cuccot, kiválasztom az időt és a hőfokot, elindítom, további dolgom nemigen van, hacsak nem akarom félidőben megfordítani az ételt, és nincs előtte 15 percnyi árampazarlás. Meg minek fűtenék fel egy akkora kotlát, ha felfűthetek egy 25x25-ös edényt is, ami pont elég, nem igaz? 25 percnél tovább még egyszer sem járattam a gépet, a sütőben bármi jóval tovább készül. 

Készítettem még sült zöldséget, hogy ne csak a mirelitekről essék szó, az mondjuk nekem kevésbé ízlik, mint a sütőben sült változat. A mirelit termékeket nem kell befújni olajjal, de minden olyasmit, amit én készítek elő, kissé megolajozok. És nem, nem lesz olyan a rántott hús, mint az olajban sült, de nekem bőven megéri az, hogy nem rosszabb, csak kicsit más, ám nem szívott be a panír másfél deci olajat például. A bundáskenyér, bár sokan istenítik különböző csoportokban, csapnivalóan rossz benne, úgyhogy azt soha többé 🙂 Viszont pirítóst, melegszendvicset elengedett kézzel csinál a gép, próbáltam már készterméket is (Lidlben lehet kapni tök jókat, egy gyors ebédre szuper megoldás), de sima pirítóst is, nem túl friss péksüteményt is, kicsit bevizeztem, kapott 3 percet az AF-ben, jobb volt, mint új korában. De például ha van akkora edénye az embernek, ami beleillik a gép kosarába, simán süthet benne bármilyen rakott ételt, krumplit, kelt, bármi mást. Tehetsz bele akár egész csirkét is, de pácolt alkatrészeket is nyugodtan, puhára és ropogósra fog sülni. Ha eléggé előrelátó vagy, teszel alá sütőpapírt, és máris kevesebbet kell mosogatni. Hétvégén kacsacombokat fogok sütni, lehet, előtte kicsit adok neki a sous vide-dal, de ropogósra az AF-ben fogom sütni. 

Hát hamarjában ennyi jutott eszembe az AF-ről, ha megengedheted magadnak, és úgy érzed, hogy nem fél évente csak egyszer fogod használni, vágj bele bátran.

Őszi hétvégi menü

Gyönyörű idő lesz hétvégén, azt olvastam, mi vasárnap elmegyünk egy arborétum túrára, és mivel éppen most készül az új konyhaszekrényem, a holnapi nap azzal fog telni, hogy mindent visszapakolunk bele, főzésre nem nagyon fog időm jutni, de titeket nem hagylak ötletek nélkül.

Szombatra egy könnyű, tejszínes póréhagymakrémlevest ajánlok, aminek az én receptemben a lelke az őrölt rozmaring. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a leves a családunk kedvenc levese, ilyenkor ősszel már nagyon szoktunk rá vágyni.

Rozmaringos pórékrémleves

A leves után egy fehérjében gazdag curry mindig jó ötlet.

Csicseriborsós, édesburgonyás curry

Vasárnap talán több idő van a főzésre, ez a karaj recept kissé munkaigényes, de megéri minden perc vele való foglalatosság.

Mézes-chilis, zöldséges karaj

Jól jön utána egy finom szilvás pite. A receptje egyenesen New Yorkból jött haza velem, a posztban elolvashatjátok a történetét.

Szilvás pite

Zeller-alma-burgonya saláta

Uhh, ez nagyon ütősre sikerült. Ami nem is baj, mert tegnap este végre megismerkedtem egy alapanyaggal, amire évek óta vágytam, de nálunk nem lehetett kapni, de a múlt héten rábukkantam a Lehel piacon. Hát maradjunk annyiban, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, úgyhogy legalább nem kell többé azon görcsölni, hogy hogyan jutok hozzá, mert én a magam részéről leszámoltam a spagetti tökkel. Na de ez a saláta kárpótolt! És újra bevethettem a csodás Bamix készülékemet, ami 10 másodperc alatt olyan majonézt csinált, amilyet tán még Gordon Ramsay se... Bár úgy láttam a youtube-on, hogy ő is Bamixot használ. Okos fiú :)

Hozzávalók:

1 nagy fej zellergumó fele

2 db savanykás alma

3 db közepes burgonya

1 mutatóujjnyi póréhagyma

dió

A majonézhez:

1 db tojás

2-2,5 dl étolaj

1 teáskanál magos mustár

1 teáskanál almaecet

pár csepp citromlé

só, fehér bors

2,5 dl tejföl

Elkészítés:

Egy magasfalú, nem túl széles pohárba beleütöttem az egész tojást, hozzáadtam az összes többi hozzávalót, belemerítettem a botmixert úgy, ahogy egészen a pohár alján legyen, majd a magasabb fordulatszámmal kb. 7-10 másodpercig járattam a gépet. Elképesztően gyönyörű majonézt csinált belőle ennyi idő alatt. Ezt követően már csak a tejföllel kellett összekeverni, picit utánaízesíteni és kész.

A zellert korongokra, majd vékony csíkokra vágtam - ő lenne ugye a Julienne -, a burgonyát 1,5x1,5 cm-es kockákra vágtam, és külön edényben odatettem őket főni. A burgonya vizébe sót is tettem. A zellernek a forrástól számítva 1-2 perc kell, a krumplit úgy kell puhára főzni, hogy ne essen szét. Ha elkészültek, mindkettőt hideg víz alatt lehűtöttem, hogy leálljon a fővési folyamat. Megvártam, míg kihűlnek.

Végül nem volt más dolgom, mint az almákat is meghámozni, felkockázni, és a saláta hozzávalóit a póré karikákkal együtt egy tálban összekeverni. Tetejét száraz serpenyőben pirított dióval ízesítettem, díszítettem.

Mivel én a zellert minden formájában erősen imádom, biztos vagyok benne, hogy ez a saláta a téli időszak nagy kedvence és gyakori vendége lesz nálunk.