Dal makhani, perfekt verzió

Két évvel ezelőtt leírtam már a dal makhani receptjét, meg is főztem azóta kétszer szilveszterkor, sőt, egyszer családi nyomásra év közben is elkészült. Aztán néhány hete a fiammal leteszteltük a Veres Pálné utcai Indian Palate éttermet, ahol kíváncsiságomnak engedve rendeltünk egy adag dal makhanit, és rá kellett jönnöm, hogy az enyémből még hiányoznak az ízek. Ezért elkezdtem recepteket, videókat keresni a neten, mintha kötelező lenne. Így aztán összeállt egy kép a fejemben, mit kell még beletenni az ételbe ahhoz, hogy hasonlatossá váljon az étteremben kóstolthoz. Már vagy egy fél órája fő a lassúfőzőben a dal, az íze már most nagyon reményt keltő.

Ami a másik recepthez képest belekerül(t) az ételbe, az a ghí, vagyis tisztított vaj, a babérlevél, a hing nevű dolog, amit ismerhettek asafoetida vagy aszandkóró néven. Esetleg nem ismeritek sehogyan sem, ezt érdemes egy kis utánaolvasással orvosolni. Fokhagymás, erősen aromás íze van, kis mennyiségben szokták az ételekben használni. Segíti az emésztést, megelőzi a puffadást, ez egy hüvelyesből készült ételnél igencsak jótékony hatás. Került az ételbe még chana dal, azaz felezett csicseriborsó, és rajma, vagyis vörös bab. Mivel a közeljövőben több indiai étel elkészítését tervezem, jól fog jönni máskor is ez a sokféle hüvelyes, főleg a felezett csicseri. 

A fél várost bejártam a kasmiri chili után, amivel sok videóban befejezik az ételt, most én is ezt fogom tenni. A kasmiri chili a legszebb színű chili, valamint elég enyhe ízű (Scoville skála: 1000-2000), az indiai konyha alap chilije. Végül, de nem utolsó sorban beszereztem a kasuri methi nevű fűszert, ami magyarul görögszéna levél, és minden ezt használó recept azt állítja, hogy nagyban emeli az étel ízélményét, ha beletesszük. Hát kíváncsi leszek.

Szóval ez a recept ha nem is a sajátom, de a magam ízlésére alakított, több receptből kigondolt metódus. Remélem, lesz, aki kipróbálja.

Hozzávalók kb. 6 személyes adaghoz:

2 evőkanál ghí/tisztított vaj (ez elkészíthető házi körülmények között is, egyszerű, mint a hanyattesés)
1 evőkanál vaj
fél teáskanál hing/asafoetida
ízlés szerint őrölt chili (igyekeztem nem túl csípőset választani, én most egy csapott teáskanálnyit használtam)
1 púpos teáskanál őrölt római kömény
6 gerezd fokhagyma pépesre zúzva
mutatóujjnyi gyömbér finomra zúzva
1-1,5 fej vöröshagyma finomra vágva
1 doboz darabolt paradicsom (400 gramm)
3 evőkanál sűrített paradicsom
1 teáskanál garam masala
1 teáskanál őrölt kurkuma
1 nagy rúd fahéj

5 szem szegfűszeg
1 mokkáskanál őrölt kardamom
2-3 babérlevél
só
tálaláshoz kókusztej vagy habtejszín
60 dkg urid dal (egész fekete lencse)
10 dkg chana dal (felezett csicseriborsó)
10 dkg rajma (vörösbab)
1 teáskanál szárított görögszéna levél, azaz kasuri methi

befejezésként 1 evőkanál vajon átmelegített 1 teáskanál kasmiri chili

tálalához friss koriander levelek

Elkészítés:

A hüvelyeseket külön edényben, egy nagyon alapos mosás után éjszakára beáztatjuk. Főleg a lencsét kell sokszor átöblíteni, a másik kettő nem annyira koszolós. Minimum 5-6 órát áztassuk őket, ha egy éjszaka nem is fér bele az időnkbe. Áztatás után leszűrjük őket, kuktába tesszük, bőven öntünk rá friss vizet, és puhára főzzük. Ez most nekem a jelzéstől számítva kb. 30 perc volt. A cél, hogy az összes hüvelyes puha legyen, ne legyenek benne keményebb szemek. Ha kész, leszűrjük, egy krumplinyomóval megdolgozzuk őket, a főzővizet pedig félretesszük. Nem kell pépesre törni a hüvelyeseket, elég, ha a felét kicsit összenyomkodjuk.

Jöhet a wok! A ghít és a vajat felmelegítjük, beleszórjuk a hinget, a római köményt, az enyhe chiliport, a kurkumát, kardamomot, babérlevelet, fahéjrudat, szegfűszeget, egy-két percig sütjük. Következik a fokhagyma és a gyömbér, ők is kapnak egy percet. Ekkor landol az edényben a nagyon apróra vágott vöröshagyma, ezt úgy öt percig pároljuk kevergetve. Meg is sózhatjuk, az megkönnyíti a folyamatot. Beletesszük az edénybe a sűrített paradicsomot, azt is átmelegítjük, végül hozzáöntjük a fűszerekhez a paradicsom konzervet is. Ezzel főzzük a keveréket öt percig fedő alatt. Ezután kanalazzuk a wokba a megfőtt, némiképp áttört hüvelyeseket. Felöntjük a félretett főzőlével és valamennyi vízzel úgy, hogy ellepje az ételt. Nem használtam fel az összes főzőlevet, elég sűrűvé vált az éjszaka folyamán, jobbnak láttam egy kis vizet is adni az edénybe. Jöhet a só. Ebből elég sok fog kelleni, én ugyan igen tisztességes adagot főzök most, és már vagy öt teáskanál só benne van az ételben.

Ekkor az egész forró cuccot átöntöm a lassúfőzőm táljába, a főző ekkor már 90 fokra felmelegítve várakozott. És most kap egy 6-8 órát ott elpöförészni magának. Ha nagyon besűrűsödne, kókusztejjel segítsünk a dolgon, mindig csak egy kevéssel.

A főzési folyamat végén egy kanál vajat felmelegítek, elkeverek benne egy teáskanálnyi kashmiri chilit, hozzáadom a garam masalát, és meglocsolom vele az elkészült ételt. Alaposan összekeverem. Tálaláskor kókusztejjel (lehet állati tejszín is nyugodtan) és még egy kanál vajjal gazdagítom.

Hermelin, a csehek sörkorcsolyája

Már nem is tartom számon, hány éve szemezek ezzel a hermelin névre hallgató sörkorcsolyával, hát most végre elkészítettem. Kellett hozzá a kulcsszó, miszerint a vejem szereti a camembert sajtot, így aztán meg is volt, mi lesz számára az egyik ajándék. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni neki. Aztán ha lemegy a karácsonyi vendégvárásos, vendégségbe menős időszak (most már sajnos mindjárt vége), akkor elkészítem magunknak is. Van rá esély, hogy pont olyan nagy sikere lesz, mint a pácolt feta sajtomnak. 

Hozzávalók egy 7 decis üveghez:

2 db kerek camembert (nyilván lehet 3 is, el fog férni)
1 nagy fej vörös- vagy lilahagyma karikára vágva
2 gerezd fokhagyma
füstölt pirospaprika
1 teáskanál egész bors
2-3 babérlevél
2 ágacska friss rozmaring
ha van, 2 ág friss kakukkfű (nekem most nem volt)
1 kis chilipaprika karikákra vágva (elhagyható)
olíva vagy repce olaj szükség szerinti mennyiségben

Elkészítés:

A sajtokat lapjában kettévágjuk. Az üveg aljára terítünk egy réteg hagymát, erre ráhelyezünk egy füstölt paprikával megszórt sajt karikát. Jöhet 1-2 szem bors, majd megint hagymaréteg, megint paprikás sajt, amíg a hozzávalókból tart. Én a tetejére hagymát szórtam, azzal zártam a rétegeket.

Az üveg oldalánál becsúsztatjuk a babérleveleket és a rozmaring- és kakukkfű ágacskákat, a fokhagymákat, végül szép lassan felöntjük olajjal úgy, hogy teljesen ellepje a hozzávalókat. Lezárjuk, és egy-két hétig a hűtőben érleljük a sajtot, majd friss kenyérrel, zöldségekkel elpusztítjuk. Az olajat se hagyjuk veszendőbe menni, tunkoljuk ki kenyérrel, vagy használjuk fel egy újabb adag hermelin elkészítéséhez.

Zöldségcurry "hús"golyókkal

Hú, ez nagyon ütős kis cucc lett, az már biztos! Minden családi evős összejövetelen előáll a feladat, hogy családom szokványosan étkező tagjai mellett a testvéreméknek is főzzek, ők ugyanis nem esznek húst, illetve gluténmentesen, tejmentesen étkeznek. Mondhatom, szép kihívás minden alkalommal nemcsak megfelelőt, hanem finomat is főzni.

Most karácsonykor az egyik étel, amit nekik készítettem, a vega bolognai, amiről bizton állíthatom, hogy nagyon klassz kaja. Azért, hogy választhassanak, mit szeretnének enni, készítettem ezt a zöldséges, húspótlóval készült egytál ételt rizzsel.

Hozzávalók:

20 dkg húspótló (Garden Gourmet Sensational darált készítmény)
só, bors, currypor az ízesítéséhez
3 evőkanál olívaolajzöldségek a raguhoz: esetünkben karfiol, brokkoli, újhagyma, sárgarépa, kelbimbó gomba, kápia paprika, összesen úgy 45-50 dkg

250 ml kókusztej
0,5 dl zöldség alaplé
1 evőkanál piros curry paszta (én thai curryt használtam, az nem durván csípős)

Elkészítés:

A húspótlót tálba öntjük, kicsit csodálkozunk rajta, hogy pont úgy néz ki, mintha darált hús lenne, majd sóval, borssal, curry porral beízesítjük, a 20 deka masszából én 13 kis gombócot görgettem, majd az olajon átsütöttem, hogy szép színe legyen a golyóbisoknak. Ez nem több, mint 3-4 perc. A megsült golyókat kiszedtem, félretettem. 

A feldarabolt zöldségeket a maradék olajban elkezdtem sütni: először a karfiol, a kelbimbó és a répa került a wokba, majd egy-két perccel később követték őket a puhább, hamarabb elkészülő alkotóelemek, a brokkoli például, és a gomba. A kápia paprika és az újhagyma csak 2-3 percet töltött süléssel. Ekkor a wokba tettem a piros curry pasztát, kissé lepirítottam, majd ráöntöttem a zöldségekre az alaplevet. Megkóstoltam, éreztem, hogy só kell még rá, muszáj kóstolni, mert minden curry paszta más, lehet, hogy a tiéd brutál sós, és akkor a sótartót messziről kerülni kell.

Végül megérkezett az edénybe a kókusztej is, ekkor lefedtem az ételt, és kis lángon puhára pároltam a zöldségkeveréket. Legfeljebb tíz percre volt ehhez szükség. Ha túl sok rajta a lé, inkább merjünk le belőle, mint hogy addig forraljuk a zöldségeket, amíg ugyan a fölös folyadék elpárolog, de ronggyá puhul az étel. Nem kell, hogy ress legyen, de szerintem az rémes, ha péppé fő a zöldség.

Belepottyantottam az elkészült raguba a kis golyókat, átforgattam, és készen is voltunk. 

Rizzsel tálaltam.

Citromlekvár

De nem ám akármilyen citrom, hanem Meyer citrom. A Meyer citrom a citrom és a narancs természetes hibridje, nem olyan durván savanyú, mint a citrom, a héja is inkább a narancséra emlékeztet, az illata pedig kellemesen fűszeres, narancsszerű. Sok éve már, hogy először találkoztam ezzel a fajta gyümölccsel, és amióta megkóstoltam, azóta keresem, várom, hogy piacon vagy szupermarketben felbukkanjon. A lemon curd egyszerűen csodálatos belőle. És most már azt is tudjuk, hogy lekvárnak sem utolsó. 

A citromokat a Szőrős és Kisjuhász Kertészetben szedtem Lajosmizsén, az ország egyetlen citromfarmján. Itt találkoztam Gabojszával, ő mesélte, hogyan készítette a lekvárt, és mivel a metódus igen egyszerű, én is hasonlóan készítettem, mint ő.

Hozzávalók:

1,5 kg Meyer citrom
40 dkg cukor
fél teáskanál kurkuma
1 teáskanál pektin

Elkészítés:

A citromokat alaposan megmostam, annak ellenére, hogy ezek kezeletlen héjúak, de a fóliasátor alatt azért nem sterilek természetesen. Kinyomtam a citromok levét, a héjakat pedig felezve, negyedelve egy lábasba tettem. Felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje a gyümölcshéjat, és nagyjából 20 percig forraltam. Ezután leöntöttem a héjakról a vizet, helyére öntöttem a citromlevet, a cukrot, kurkumát, és elkezdtem főzni. Úgy húsz percig főztem, puhítottam a héjakat, közben a cukor elolvadt, ekkor tettem bele egy pici cukorral elkeverve a pektint, amivel még 5 percig forraltam a lekvárt. Végül fogtam a botmixeremet, és alaposan leturmixoltam a lekvárt. Sterilizált üvegekbe kanalaztam, lezártam, végül száraz dunsztba tettem őket másnapig.

Konfitált fokhagyma

Minden bizonnyal a legnépszerűbb karácsonyi gasztroajándékok közé fog tartozni ez a klafa kis fokhagyma. Idén készítettem először, de tuti biztos, hogy nem utoljára. Elkészítése egyszerű, mint a hanyatt esés, szerintem nem kell hozzá a legdrágább, prémium minőségű olívaolajat megvenni, de persze ne sansa/pomace olajat vegyetek hozzá, az ugyanis a legalacsonyabb minőségű olaj, amit vegyi eljárással nyernek ki a halálra préselt olajbogyókból, szóval ennél azért akarjatok jobbat magatoknak, vagy az általatok megajándékozottnak. Én most a Lidlben vettem normális(hoz közeli) áron olajat.

A konfitált fokhagymát általában annak készítsétek, akit eléggé szerettek ahhoz, hogy 8-10-12 fej fokhagymát türelmesen megtisztítsatok, utána pedig napokig kapkodjátok a földről, innen-onnan az elbújt fokhagymahéj darabokat. Íme, a kezdetek:

Hozzávalók:

8-10 fej fokhagyma
olívaolaj szükség szerint
egy ágacska rozmaring, mokkáskanálnyi szárított kakukkfű

só

Elkészítés:

A fokhagymákat megtisztítjuk, gyökér felőli végüket levágjuk, majd lábasba tesszük. Felöntjük annyi olívaolajjal, amennyi ellepi. Hozzáadjuk a rozmaringot, kakukkfüvet, sót, és forrásba hozzuk az olajat, majd a létező legkisebb lángon addig sütjük a hagymát, amíg vajpuha, kenhető állagú nem lesz. Ha a kis gerezdek nem maradnak hófehérek, az sem baj, a sárgás, barnás színük mindössze azt jelzi, hogy elkezdtek karamellizálódni.

Óvatosan kis üvegekbe szedjük a gerezdeket egy kanál segítségével, végül felöntjük a fűszeres olajjal, ügyelve arra, hogy ne lógjon ki sehol a fokhagymagerezd az olajból.

Állítólag két-három hétig tartható el, de szerintem tovább is jó az, hiszen a fokhagymákat légmentesen elzárja az olaj a levegőtől, nyilván csak tiszta eszközzel nyúlunk az üvegbe, nem látom okát, miért ne lehetne hetekig eltartható ez az étel, már feltéve, hogy nem fogy el egy este alatt pirítósra kenve.

Sűrített tej házilag

Én nem tudom, mi volt velem, egy mohás kő alatt éltem eddig, vagy mi, de én valahogy nem értesültem arról, hogy sűrített tejet lehet házilag is készíteni. Azt tudom, hogy dulce de lechét hogyan kell előállítani sűrített tej konzervből, de arról meg mindig azt gondoltam, hogy biztos az én kezemben/konyhámban történne meg az a katasztrófa, hogy a konzervdoboz hirtelen megunná a bődületes nyomásnövekedést, amit a forralása okoz, és beterítené az egész miskulanciát a ragacsos szutty, úgyhogy ez nálam a no way, illetve a never ever kategóriába soroltatott.

Na de kies kis hazánkban nemigen lehet tubusos sűrített tejet kapni, ha meg lehet, mocsok drága, és az árára még rárakódik a közlekedéssel eltöltött időm és a buszjegyek ára. Úgyhogy elkezdtem kutakodni, hol lehetne mégis emberi áron ilyen istennyilát kapni, és akkor egyszer csak bamm, képen vert a felismerés, hogy tejóisten, itt mások, akiknek több eszük van, mint nekem, rég maguk főzik a sűrített tejüket. Hát több se kellett, gondolhatod, neki is álltam reggel. Mert mi mást csinálnék egy olyan napon, amikor 1/4 4-kor kidob az a nyűves ágy, nem igaz? (A sűrített tej után még nekiálltam konfitált fokhagymát készíteni, és vár ma még rám a lekváros linzer tésztájának megsütése és bedobozolása. Ja, közben van ám nekem munkahelyem is, és dolgozom is mindemellett :) )

Hozzávalók 46 dkg sűrített tejhez:

6 dl tej (én 1,5 százalékosat használtam, mert az van itthon, de 2,8-asból jobb szerintem)
2 dl 30 %-os habtejszín (nem, nem főzőtejszín. Az a termék valójában nem létezik, vagy ha igen, akkor nem tejszín.)
15 dkg kristálycukor

Kész, passz, semmi más nem kell, csak még egy kis türelem.

Elkészítés:

A cukrot egy (teflon bevonatú) lábasba mértem, felöntöttem a tejjel és a tejszínnel, majd közepesen erős lángon felforraltam. Amikor forrt, kiválasztottam a legkisebb gázrózsát, ami a tűzhelyemen van, oda átraktam az edényt, időnként megkevertem (közben pedig fokhagymát pucoltam), és 45 perc múltán, amikor a matéria a felére forrt, késznek nyilvánítottam. 46 dkg sűrített tej lett a végeredmény. Amikor elzárod alatta a gázt, azt fogod gondolni, hogy ez olyan híg, mint a csuda, de állítólag a hűtőben be fog sűrűsödni.

Végeztem egy gyors számolást is. Egy tubus 150 grammos konzerv kb. 700 ft, de legyünk megengedőek, ha lehetne kapni, biztos lenne 500-ért is. De nincs. A tojáslikőrhöz 40 dkg kell, tehát 3 tubus, az 2100 ft.  Ha házilag főzöd, akkor 6 dl tej 264 forintra jön ki (egy liter úgy 440 ft körül van,) 2 dl tejszín 650 (!!!!!) ft, 15 dkg cukor, ha ársapkásat kapunk (hahaha), az nagyjából 60 ft. Az ha jól számolom, összesen 974 forint, tehát azt mondhatjuk, hogy kevesebb, mint fele annyi pénzből jöttünk ki, mintha boltit vettünk volna. Nekem ennyit megér a buli.

Preckedli

Már a nevét is imádom, szeretem megpörgetni a számban a szót: preckedli. És szeretem még azért is, mert ez egy sváb aprósütemény, és én 50 százalékban sváb vagyok. Végül pedig szeretem azért, mert nagyon hasonló a kedvenc karácsonyi sütimhez, ehhez a retró darabhoz, csak ha lehet, a preckedli még gazdagabb tészta, mint az. 

Hozzávalók:

50 dkg liszt
10 dkg sertészír
15 dkg vaj
1 tojás + 1 tojás sárgája (a fehérjét felhasználjuk a teteje kenéséhez)
egy-két kanál tejföl, ha szükséges
fél citrom leve és leszerelt héja
15-20 dkg cukor
1 csomag sütőpor

A sütemény tetejére 10 dkg durvára vágott dió elkeverve ízlés szerinti mennyiségű kristálycukorral. Én most ledaráltam a diót, úgy jobban szeretem a végeredményt.

Elkészítés:

A szokásos metódussal dolgoztam: a késes betétű aprítóban a lisztet összevegyítettem a zsiradékkal, majd hozzáadtam a többi hozzávalót. Kicsit ugyan nehezen boldogult a gép, de nem akartam plusz tejfölt hozzáadni (bár ha nem áll össze a tészta, nincs más megoldás), és végül nem is volt rá szükség. Kiöntöttem egy nagy folpackra a konyhapultra, szépen összenyomorgattam a folpack segítségével, becsomagoltam, és néhány órára betettem a hűtőbe.

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, úgy 3 milliméteresre, és kiszúrkáltam a linzerekhez, aprósütikhez használt kiszúrómmal. Minden darabnak lekentem a tetejét tojásfehérjével, meghintettem a cukros darált dióval, szorosan egymás mellé ültettem a sütőpapíros tepsin (azért 4-5 mm hely legyen köztük, ne érjenek egymáshoz), és 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt világosra sütöttem.

Összesen négy tepsi lett, figyeljünk oda, mert ahogy a sütő egyre melegebb, az egymást követő tepsi sütik egyre kevesebb idő alatt készülnek el. Ne égessük mert, mert az se nem csinos, se nem finom.

Műanyag vagy fém dobozban sokáig eláll. Nincs ennél jobb egy karácsonyi kávé vagy tea, netán forró csoki mellé, ezt biztosan állíthatom. Gasztroajándéknak sem utolsó ám!

Vegán (hamis) bolognai spagetti

Mivel karácsonykor vega és vegán vendégeket is várok, elég sokat agyaltam rajta, mi legyen a nekik készülő étel. Találkoztam ezzel a recepttel, jónak tűnt, gondoltam, lecsekkolom még az ünnep előtt, nehogy a karácsonyi asztalnál valljak szégyent a kreálmányommal, azt talán túl se élné a maximalista lelkem :) Nem is kell feltétlenül ráaggatnunk a hamis bolognai elnevezést, bőven jó, ha vegán tésztaszószként aposztrofáljuk.

Hozzávalók:

1 közepes vöröshagyma
2 szál szárzeller (ha nyár vége felé kapsz olyan zellergumót, aminek terjedelmes zöldje van, hosszú, közepesen vastag szárakkal, érdemes a télre gondolni. A leveleket leszedtem, megszárítottam, másik részét lefagyasztottam, és a levélnyeleket szépen összegyűjtöttem, bezacskóztam, ment az is a fagyasztóba. Így olyankor, amikor nincs itthon zellerszár, netán nem is kapok a sarki boltban, mindig van mihez nyúlni.)
1 termetesebb sárgarépa
7 dl paradicsom passata (én a sajátomat használtam, mint mindig, itt találod a receptet. Nyilván nem most decemberben fogsz nekiállni elkészíteni, de azért legyen tartalékban a recept, imádni fogod.)
szárított bazsalikom, oregánó, őrölt rozmaring ízlés szerint, de 1-1 kávéskanállal mindenképp javasolnék, ha mennyiséget kéne mondanom
só, bors
ha akad, akkor másfél deci vörösbor csodákat fog művelni az étellel
20 dkg vöröslencse
20 dkg gomba
2 gerezd fokhagyma vékony lapokra vágva, de préselheted is, ha akarod
2 evőkanál sürített paradicsom (én az Aldisat szeretem a legjobban)
4 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

A zellerszárat, hagymát és répát késes betétű aprítóba tettem, finomra kaszaboltattam a géppel. Az olívaolajat megmelegítettem, hozzáadtam a zöldségpépet (más néven soffritto), elkezdtem dinsztelni, amikor már félig-meddig puha volt, jött hozzá a szintén géppel aprított gomba is. Sóztam, borsoztam, beletettem a szárított fűszereket, a fokhagymát, és pár percig együtt pirítottam a többi zöldséggel, hogy a gomba elfője a levét, de ebben az esetben ez egészen minimális volt. A vöröslencsét nagyon alaposan megmostam, átnéztem, nincs-e benne szennyeződés, azt is a lábasba öntöttem. Átkevertem, majd felöntöttem a paradicsomszósszal. Ha lett volna itthon bor, az is a zöldségekre került volna, még a paradicsomszósz előtt, azzal forraltam volna egy picit, hogy az alkohol eltűnjön belőle, csak a csodás íze maradjon. De hát most nem volt bor, így jártunk. Alacsony lángon főztem a szószt, amíg csak a lencse meg nem puhult. Időnként adtam hozzá egy pici vizet (sose sokat egyszerre), hogy ne égjen le a mártás, valamint hogy segítsem a puhulást. Mire kész lett a lencse, pont jó állaga lett a szósznak.

Összekevertem a kifőtt tésztával, adtam hozzá egy keveset a tészta főzővizéből, majd tálaláskor reszelt parmezánt kínáltam hozzá. Így rögtön elvesztette vegán jellegét, de mi nem is étkezünk vegánul, ez csak ugye a tesztfőzés volt, amit egyértelműen nagyon sikeresnek értékeltem.

Fűszeres pácolt feta sajt, a tökéletes gasztroajándék

Olyan régen tervezek már egy összefoglaló posztot az ehető ajándékok, népszerű nevén a gasztroajándékok témakörében, hogy alig akarom elhinni, hogy még mindig nem valósítottam meg. Valószínűleg idén sem fog elkészülni, mindenesetre piszkozatban már van egy poszt, amiben legalább felsoroltam azokat, amiket meg kéne írni... eh... Viszont most jövök egy pofonegyszerűvel, én imádom ezt ajándékba adni, mert mindig tuti sikert aratok vele. Sanyi barátom például könnybe lábadt szemmel fogja fogadni (a többi finomság mellett, amit kap), az már egyszer biztos, és mivel tavaly is kapott pácolt sajtot, idén sem fog csalódni benne.

Fotó: Kandikó Judit, köszönet érte!

Hozzávalók:

1 csinos, makulátlan külsejű és hibátlan kupakú üveg, kb 3 decis

1 csomag (15 dkg-os) feta sajt, én most ilyen Sparosat használtam:

2 gerezd fokhagyma

2 ágacska rozmaring

őrölt oregánó és bazsalikom, kakukkfű, de használhatsz akár provence-i fűszerkeveréket is, ha az szimpatikusabb, és van otthon

néhány szem színes bors

2-3 szem rózsabors (elhagyható, ha nincs otthon)

4 db szárított paradicsom (ha olajban eltett van, az is jó, én szárítottat használtam, egyenesen Máltáról érkezett)

olívaolaj

Elkészítés:

Az üveget elmostam, kifertőtlenítettem.

A sajtot kiszabadítottam a csomagolásából. Tulajdonképpen mindegy, milyen sajtot használsz, de szólok, hogy a krémfehérsajt nem lesz jó, mint ahogy azok a nagy dobozos feták sem, mert azok túlságosan krémesek, képtelenség őket normálisan kibányászni a csomagolásból, a felkockázásról már ne is beszéljünk. Hullanak atomjaikra, csak a percet fogod átkozni, hogy belekezdtél az ajándékkészítésbe, ezt garantálom. Az a fajta, amit mutattam, tökéletesen vágható, nem morzsálódik, nem potyog, szuper erre a célra. 

Fogtam egy sütőpapírt, megszórtam az oregánóval, kakukkfűvel és a rozmaringgal, a sajtkockákat belehempergettem. A fokhagyma gerezdeket kettőbe vágtam, a szárított paradicsomot pedig ollóval kisebb darabokra.

Az üveg aljára néhány szem borsot szórtam, utánaküldtem a fokhagyma felét, majd óvatosan belerakosgattam az üvegbe a fűszeres sajtkockákat is, közben dobáltam bele szárított paradicsomot is, beleapplikáltam a rozmaring ágacskákat, az üveg felénél járva megint fokhagymát raktam, aztán még egy kis bors, végül a maradék sajt- és paradicsomdarabok zárták a sort.

Legvégül felöntöttem az üveget színültig olívaolajjal, türelmesen megvártam, meg körbefolyja a sajtokat, eltűnnek a légbuborékok, és semmi, de semmi nem lóg ki az olajból. Ezután lezártam az üvegeket. Hűvös helyen tartom ajándékozásig.

Az üveget lehet díszíteni, a tetejére csinos sapkát készíteni dekoranyagból, papírból, köthetsz a szájára díszszalagot, spárgát, egyéb madzagot, ahogy csak szeretnéd. Címkét is lehet rá készíteni a megajándékozott nevével, a dátummal. Csak kreatívan!

Pillekönnyű citromos, mákos sütemény

És végre megtaláltam! Nem pont olyan, mint amilyen a Breadpit pékség citromos sütije, sokkal könnyedebb a tésztája, de már nagyon hasonlít ahhoz, amit szeretnék elérni. Ez a recept a https://rupanerkonyha.hu/ oldalról származik, nagyon örülök, hogy rátaláltam, mert ez az üde citromos sütemény a benne elszórt ropogós mákszemekkel igazi telitalálat egy kávé vagy tea mellé. Én most Meyer citrommal készítettem, de az az igazság, hogy ehhez a recepthez kell a normál citrom savanyúsága, héjának intenzív íze. Úgyhogy a következőt már így csinálom.

Hozzávalók:

3 db tojás

15 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor (én most vanília őrleményt használtam, cukor nélkül)

1 nagy citrom kifacsart leve és héja

0,8 dl olaj

08 dl víz

16 dkg liszt

3 púpozott evőkanál darálatlan mák

1 csomag sütőpor

Elkészítés:

A tojások fehérjét kemény habbá verjük.

A tojássárgákat habosra, fehérre keverjük a cukorral és a vaníliával, majd hozzáadjuk a citromlevet és héjat, a vizet, az olajat, lisztet, sütőport és mákot. Alaposan elkeverjük, végül több részletben hozzáadjuk a fehérje habot.

Egy doboz formát kibélelünk sütőpapírral (én csipesszel oda is rögzítem a papírt a doboz oldalához, mert egy idő után meguntam, hogy a sűrűn folyó masszák lerántották a papírt a mélybe, sütimasszás lett még a hátam közepe is, hiába lapogattam gondosan azt a fránya papírt, és persze nem mindig van kéznél valaki, aki segítene ilyenkor, és megfogná a papír széleit. De ha van is, nem fér úgy oda, az ő keze is masszás lesz... szóval hajszás ez mindenhogyan), beleöntjük a masszát, néhányszor odazöttyentjük a konyhapulthoz, hogy a levegőbuborékok távozzanak, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk 40-45 percre. Érdemes ránézni félidő után, nehogy túlságsan megbarnuljon a süti teteje. Ha erre adná a fejét, lépjünk közbe, és takarjuk le alufóliával a formát.

Természetesen mielőtt kivesszük a sütőből, tűpróbával leellenőrizzük, átsült-e a közepe is.

Szokás rá citromlé és porcukor keverékéből mázat ráönteni, szeretem is, de plusz cukor mennyiségre nincs szükségünk, úgyhogy elhagytam, és csak jelzés értékkel, a fotó kedvéért szórtam meg porcukorral a süti tetejét. 

Zalai borítós

Talán említett már, hogy évek óta feliratozom Borbás Marcsi műsorait a Duna TV számára, rengeteg Gasztroangyalt csináltam annak idején, talán egy évad volt, amit nem én készítettem. Mióta elindult a Borbás Marcsi szakácskönyve, az is az én feladatom. Gondolhatjátok, hány, meg hány recept van a fejemben ennek köszönhetően, no nem tételesen, meg pontosan, de fajták szerint, alapanyagok szerint. Ha olyannal találkozom, ami felkelti az érdeklődésemet, elrakom a saját archívumomba. Nem, egyáltalán nem mindegyik recept van kedvemre, a sütik általában nagyon is, a nagyon húsos, cupákos, körmös-pacalos izék nemhogy kevésbé, de egyáltalán nem. Így történt, hogy a két héttel ezelőtti műsorban találkoztam ezzel a savanyú káposztás recepttel, és azonnal szimpatikus lett.

Egyrészt az egyszerű elkészítése miatt*, másrészt meg a lányom épp káposztasavanyítással bíbelődik a tanyán, és hozott egy jó adaggal, ami hát ne szerénykedjünk, egyszerűen kiváló. Egész káposztafejet vennem kellett, de azt épp hozzájuk tartva a kecskeméti piacon beszereztem, úgyhogy semmi nem állt az étel kipróbálásának útjába. Fotó most nem készült, mert forrón vágtam fel, és ahhoz, hogy szépen lehessen szeletelni, inkább langyosnak kellett volna lennie, de sebaj, ez az étel fotó nélkül is nagyon meggyőző.

Hozzávalók:

1 kis fej savanyított káposzta
15-20 dkg aprókáposzta, vagy az egész fejről néhány levél, ami nem kell a forma kibéleléséhez, betakarásához
50 dkg darált sertéshús, jó, ha nem a legkisebb hús-zsír hányadosút választjuk
20 dkg rizs (legjobb az arborio)
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors
1 evőkanál sertészsír (vagy olaj)
20 dkg füstölt szalonna
1-2 evőkanál sűrített paradicsom
1 evőkanál őrölt fűszerpaprika
1,5 dl tejszín
3 egész tojás

Elkészítés:

Tegyük oda a rizst bő, enyhén sós vízben főni, főzzük úgy 10 percig, majd szűrjük le. Ekkor a rizs még nem teljesen puha.

A szalonnát apróra vágjuk, alacsony lángon kiolvasztjuk a zsírját. A keletkezett zsíron (ha kevés, pótoljuk sertészsírral) puhára dinszteljük az apróra vágott vöröshagymát, a dinsztelés vége felé hozzáadott aprított fokhagymát is. Hozzáadjuk a darált húst, a fakanállal szétnyomkodjuk, hogy ne maradjanak nagy csomók a húsban, elkezdjük párolni. Sózzuk, borsozzuk meg. A hús levet fog engedni, addig pároljuk, süssük a húst, amíg ezt a levet el nem fővi. Szórjuk meg borssal, pirospaprikával, adjuk hozzá a paradicsom sűrítményt is, keverjük jól át. Érdemes a tölteléket egy gondolattal intenzívebben fűszerezni, mint ahogy gondolnánk.

Adjuk hozzá a húshoz a rizst, keverjük össze.

Zsírozzunk ki egy püspökkenyér formát, vagy egy 26 centis kapcsos tortaformát, béleljük ki a savanyúkáposzta fejről lefejtett levelekkel. Szerencsés, ha a levelek vastag erét kivágjuk (és főzés közben elropogtatjuk). A formát mindenhol borítsa káposztalevél, úgy ügyeskedjünk, hogy a forma peremén túl is lógjanak a levelek. Ha több rétegben van a levél a forma alján, az nem baj. Ekkor már látjuk, lesz-e maradék a levelekből. (Ne felejtsük el, hogy az ételt majd be is kell takarni káposztalevéllel.) Ha igen, vágjuk apróra, keverjük a töltelékhez. Természetesen ezt kell tennünk akkor is, ha nem a káposztafejből származik az aprókáposzta, hanem külön vettük.

Három tojást keverjünk el a tejszínnel, és apránként adjuk a töltelékhez. Mindegy tulajdonképpen, hogy a tejszínes edénybe kanalazzuk a tölteléket, vagy a töltelékre öntjük rá adagonként a tejszínt, a lényeg, hogy ne egyszerre tegyük, mert ekkor még a töltelék ha nem is tűzforró, de meleg, ne süssük meg a tojást, nem ez a cél. Kóstoljuk meg, ha kell, adjunk hozzá pici sót, borsot.

Nos, ekkor készen áll a kibélelt formánk és a töltelékünk, valamint néhány levél a tetejére. Töltsük a tölteléket a káposztaágyba, nyomkodjuk le, hogy ne legyen levegős, a túllógó leveleket hajtsuk rá a töltelékre, és fedjük be teljesen a tetejét, ehhez szükség lesz még néhány káposztalevélre. Egy-két kanál zsírral vékonyan kenjük meg az étel tetejét, szebb színe lesz sütés után.

200 fokos sütőben kb. 50-60 percet sül az étel. Én kapcsos tortaformában készítettem, szerencsém volt, hogy a formám peremes, így volt, ami felfogja a kisülő zsiradékot, máskülönben kifolyt volna a sütőbe. Ha nagyon tele van a formád töltelékkel, érdemes alufóliával letakarni a sütő alját, hogy ne folyjon a zsír világba szanaszét.

Tejföllel, friss, puha kenyérrel tálaljuk.

* Bonyolultnak tűnik leírva a recept, de nem az. Kibéleled a formát, megpirítod a húst, összekevered a rizzsel, aprókáposztával, betöltöd, megsütöd.