2013. december 14., szombat

Bejgli

Kevés embert ismerek, aki nem szereti a bejglit. Meggyőződésem, hogy akik nem szeretik, azok még nem ettek igazán jót ebben a műfajban. Az pedig igen nagy kár, mert a bejgli jó. Egy titka van szerintem mindössze: legyen több a töltelék benne, mint a tészta :)  


Nem állítom, hogy bejglit sütni nagyon könnyű. Nem az, mert gyakorlat kell hozzá. Az kezdőknek  pedig nem szokott lenni, viszont senki nem úgy születik, hogy a kisujjában van a sütés minden tudománya. És ha ez így van, akkor egy a jelszónk, és az nem feltétlenül a béke, hanem a gyakorlás!  Érezni kell, milyen híg lehet a töltelék, egyáltalán, mennyit lehet a bejglibe tenni a szétrepedés veszélye nélkül (azt az isten se tudja persze, mert a bejgli elég öntörvényűen viselkedik ebből a szempontból...), rá kell érezni, milyen vékonyra kell nyújtani a tésztát (nagyon vékonyra), és még számtalan egyéb szempont van, de bejglit sütni klassz dolog. Súlyosan terápiás elfoglaltság, ne kezdjünk neki, ha nincs elég időnk, ha folyton szól a telefonunk, ha a gyerekek ott rohangálnak a lábunk körül, vagy ami még sokkal rosszabb ezek összességénél is: az éhes párunk toporzékol a küszöbön. Egyszóval szánjunk rá időt, energiát, és biztos, hogy a jó csillagzat alatt elkövetett bejgli sütés meghozza a várva várt karácsonyi hangulatot. Lökjük be Michael Bublét az iPodba, és hadd szóljon! Szabadjon itt egy halkat üzennem a Jézuskának, én nagyon bírnám ezt a CD-t a CD-lejátszóba is belökdösni, ha úgy adódna...






Hozzávalók 6 darab 50 dekás rúdhoz:
1 kg liszt
20 dkg vaj
15 dkg zsír
60 dkg cukor (8 dkg porcukor, 52 dkg kristálycukor)
1 dkg friss élesztő
2 tojás
2 dl tej

40 dkg mák
40 dkg dió
10 dkg mazsola
fél citrom

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.
Utána 6 egyenlő részre osztjuk a tésztát (én mérleget is használok ilyenkor, hogy mind egyforma súlyú adag legyen) és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Vékonyra kell nyújtani a tésztát, hiszen amikor feltekerjük majd a bejglit, több réteg tészta lesz benne, és ha nem elég vékonyak a rétegek, nehéz, fojtós lesz a végeredmény.
Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket széles pengéjű késsel (ne adj isten, nedves kézzel, hogy érezzük, mindenhol egyforma vastag-e a töltelék) egészen a tészta széléig kenjük. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, felsodorjuk. Villával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. Gyengén kizsírozott tepsibe rakjuk a rudakat, talán mondani sem kell, hogy az az oldala lesz a tepsin, amelyiken a hajtás van. Tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük, de ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Ettől lesz szép márványos a bejglik teteje.
Mérsékelten meleg sütőben (170-180 fok)  kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel szirupot főzünk, ezzel  leforrázzuk a diót, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, reszelt citromhéjat. Ugyanígy járunk el egy másik adag sziruppal is, csak azzal a mákot öntjük nyakon. Ha szeretjük, reszeljünk a mákos töltelékbe egy nagyobbacska almát, lehet héjastól is, ettől még szaftosabb lesz a töltelékünk. A mákosnak talán még fontosabb alkotóeleme a citromhéj, semmi pénzért ne hagyjuk ki belőle! 

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg,  mert akkor a tészta sütés közben felreped. Ugyanígy kirepedhet, ha nem szúrjáljuk meg, és a gőz nem tud távozni a nyílásokon át, valamint akkor is, ha a töltelék felforrósodva szétnyomja a tésztát, ami nagyjából csak akkor történhet meg, ha jó sok tölteléket használtunk, vagy túl szorosan tekertük fel a tésztát. Véleményem szerint jobb egy szétrepedt, finom bejgli, mint egy tökéletes külalakú, száraz pozdorja. Persze az ideális állapot a kettő között helyezkedik el. És azt is tudom, hogy ez a "se túl sűrű, se túl híg" meghatározás nem igazán tudományos definíció, de ezt érezni kell, és szerintem ez nem lehetetlen küldetés.

10 megjegyzés:

  1. A Szilágyi-kerámiák is megérnek egy misét, nagy kedvenc. :)

    VálaszTörlés
  2. Sajnos nekem csak ez az egy bögrém-aljam van, de a körülmények, ahogy vásároltam őket, nagyon emlékezetesek, szeretem én is!

    VálaszTörlés
  3. Éva, gesztenyés-meggyest még soha nem készítettem, gondolom ugyanúgy 40 dkg gesztenyemassza kell hozzá, rum, és 1 ü. magozott meggybefőtt. Jól gondolom???? Ha még más is, írd már ide légysziiiii:-)))
    Köszike:-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kis rummal és tejszínnel szoktam fellazítani a gesztenyemasszát, nem szoktam egy egész üveg meggyet beletenni, mert az szerintem sok bele.

      Törlés
  4. Egyél bájglit! Világos?

    VálaszTörlés
  5. Életem első bejglijére készülök, így 50 felé járva. Eddig mindig kaptam, de hát változik az élet. Ugye, sikerülni fog?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyrészt nagyon valószínű. Másrészt ha nem is lesz tökéletes az első, ott lesz az öröm, hogy te csináltad.

      Törlés
  6. Még nem sütöttem beiglit, karácsonyra nem mertem bevállalni, viszont most ki akarom próbálni.a recepted alapján (A zserbó, a hókifli is a te recepted vált be) az kérdésem, hogy 1 dkg élesztő elég? Éva

    VálaszTörlés