Sült padlizsántekercsek

Puglia... Hol is kezdjem? Megpróbálom röviden bevezetni a soron következő recepteket. Valamikor februárban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább a telet, a szürkeséget, a bezártságot, ezért egyszerűen muszáj végre elutaznom valahová. Valahová, ahol süt a nap, tenger is van, és nem elhanyagolható módon ehető az étel. Ekkor tolta az univerzum az orrom elé a Baraka utazási iroda ajánlatát egy pugliai gasztrotúráról. Miután a gerinctörésemet megelőzően már egy kéthetes pugliai körút csontra le volt szervezve, de mivel én egy székről a padlóra estem, az út pedig ezzel kútba esett, a hiány azóta is ott égette a kis bensőmet, így aztán most nem is volt kérdés, hogy ebbe az útba belecsapok. A barátnőmmel mentem, akit épp szintén a fulladásos halál felé kergetett a tél és a bezártság, úgyhogy április 19-én nekivágtunk a kalandnak. Hát napsütést viszonylag keveset láttunk, esőt annál többet, de tenger tényleg volt, és az étel nemcsak ehető volt, hanem pompázatos.

A túrának részét képezte két este, amikor a vacsoránkat mi készítettük el, természetesen a szálláson lévő étterem séfjével. Ez az étel a második estén szerepelt, és kitűnőre vizsgázott, így tegnap neki is ugrottam, hogy itthon is elkészítsem.

A kép még Olaszországban készült, rossz fényviszonyok között, de hát abból főzünk, amink van, ugyebár...

Hozzávalók 2-3 főre:

2 db kerek, duci padlizsán, könnyebb lesz tölteni, mint a hosszúkás változatot
1 gombóc mozzarella kockákra vágva, annyi kell, ahány szelet padlizsánunk lesz
10 dkg szeletelt mortadella
friss bazsalikomlevelek
3 dl sűrű paradicsomszósz

egy csészényi reszelt parmezán
fogpiszkálók
olívaolaj

a mártáshoz:

egy vöröshagyma

1 doboz paradicsom konzerv

só

Elkészítés:

Ha frissen készítjük a paradicsomszószt, akkor egy kevés olíván a finomra vágott hagymát megdinszteljük, ráöntjük a darabolt paradicsomot, megsózzuk, icipici vizet adunk hozzá, és nagyjából 40 perc alatt sűrűre főzzük a mártást. Vehetünk természetesen kész mártást is, egy a lényeg, hogy jó sűrű legyen, hogy az elkészült étel alatt ne álljon semmiféle folyadék. Legalábbis nekem ez fontos, a világ végéig szaladok azoktól az ételektől, amik alatt áll a szutty. Nem tudom, milyen becsípődés ez, de ez van... Én most a saját, nyáron eltett mártásommal dolgoztam.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, és kb 3 mm-es szeletekre vágjuk hosszában. Használhatunk mandolint is, ha van nekünk olyanunk, de késsel is szépen el lehet vele boldogulni.

Egy megfelelő méretű tepsibe sütőpapírt terítünk, megkenjük olívaolajjal, ráfektetjük szorosan egymás mellé a padlizsán szeleteket, lekenjük őket olajjal, kissé megsózzuk, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt átsütjük őket, majd kihűtjük a megsült zöldséget.

Ha a szósz és a padlizsán is elkészült, kezdődhet a böngyörgetés.

Egy szelet padlizsánt magunk elé teszünk, vékonyan megkenjük paradicsom szósszal, ráhelyezünk egy szelet megfelelő méretűre vágott mortadellát, megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal, egy bazsalikomlevélbe becsomagolunk egy kis kocka mozzarellát, rátesszük a padlizsánra, feltekerjük és a csomagot megtűzzük egy fogpiszkálóval.

Egy merőkanálnyi szószt öntünk a sütőtál aljára, abba ültetgetjük szépen az egyre sokasodó padlizsán tekercseket.

A maradék szószt a tekercsek tetejére kenjük, alaposan megszórjuk reszelt parmezánnal, majd 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük az ételt.

Előételnek is kiváló, jól előkészíthető, a hűtőben szépen elvárakozik, amíg sor nem kerül rá, de szerintem nyári estéken főételnek is nagyon tuti egy pohár borral.

Variálhatod a tölteléket, ha akarod, nekem most a spenót-ricotta keverék jutott eszembe, de nem lehet ez rossz gombás töltelékkel sem.

Toszkán stílusú gnocchi

Hazaértem az egyhetes olasz gasztrotúráról, Pugliából. Ennek az öt napnak a lecsapódását fogjátok tapasztalni a következő hetekben a blogon. Mert szeretném megosztani azokat a recepteket, amiket kint tanultam, viszont miközben keresgélek a neten elkészítési módok, egyéb változatok után, szembe találkozom egy csomó más isteni olasz recepttel is, úgyhogy lesz itt olasz ételdömping, készüljetek! 

Elsőnek egy gnocchit készítettem tegnap, ami szintén egy netes keresés eredménye. Nem apuliai specialitás, inkább toszkán, és mint ilyen, ez is isteni. Ráadásul pikkpakk össze lehet dobni, és nagyjából egy kaliforniai paprika és egy marék bébispenót az, ami "extra" hozzávaló, a többi alapanyag egy főzni szerető háziasszony konyhájában alapjáraton megtalálható.

 

Ostuniban botlottam bele egy aprócska boltba, amit egy idős bácsi visz, tele van az a pár négyzetméter mindenféle régiséggel. No nem antik bútorokkal, hanem bútorgombokkal, porcelán tálkákkal, evőeszközökkel, mintázott sodrófákkal, ÉS fa gnocchi formázóval. Tudod, aminek olyan rovátkázott a felülete, mint a mi csigatészta készítő készségünké. Rá is csaptam rögtön, nekem ezek nagyon fontos dolgok, mert persze megrendelhetném a Temuról is, meg biztosan magyar webáruházakban is hozzájuthatnék, de mennyire más érzés lesz ezt kézbe venni, rögtön meg fog jelenni lelki szemeim előtt a bácsi, a városka, a sarki deli, ahol focacciát ettem... Mert a következő gnocchit egész biztosan saját kezűleg fogom készíteni, és az olasz formázóval fogom megrecésíteni a felületét.

Hozzávalók 3-4 főre:

1 csomag gnocchi

40 ml olívaolaj

1 evőkanál vaj

50 ml tejszín

fél deciliter száraz fehér bor (bizton állítom, hogy késői szüretelésű muskotállyal is jó lett)

2,5 deciliter zöldség alaplé

2 marék bébispenót (ha nagyon nem kapsz, esetleg nem szereted, elhagyható)

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

néhány darab olajban eltett aszalt paradicsom felaprítva (nekem most "csak" olaj nélküli volt, azzal vigyázni kell, mert azt úgy tartósítják, hogy a félbe vágott paradicsomokat megsózzák, kihajítják a napra, aztán hadd szóljon, tehát igencsak sós tud lenni)

1 piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva

1 evőkanál paradicsompüré

bors

1 csésze reszelt parmezán

ha szükséges, némi só

toszkán fűszerkeverék:

1 teáskanál füstölt pirospaprika

2 evőkanál finomra aprított petrezselyem (ideális esetben friss, ha nem ideális az eset, akkor szárított, abból elég 1 eka)

2 evőkanál összetépkedett bazsalikom (csakúgy, mint a petrezselyemnél, legjobb, ha friss)

1 teáskanál oregánó

1 teáskanál fokhagyma granulátum

1 teáskanál vöröshagymapor

1 teáskanál kakukkfű

Elkészítés:

A gnocchit forrásban lévő vízben átforrósítjuk, majd leszűrjük, egy pici olajjal megijesztjük, hogy amíg a mártás készül, ne tapadjon össze. Félretesszük.

A fűszerkeveréket összekeverjük.

Az olívaolaj és vaj keverékét felmelegítjük, rádobjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket, óvatosan sütjük egy percig, majd utánaküldjük a felaprított vöröshagymát. 3 percig pároljuk, majd érkezhet a serpenyőbe a paprikakockák hada. 3-4 percig ezt is kevergetjük közepes tűzön, ügyelve, hogy ne égjen meg semmi. Most jöhet a fűszerkeverék és egy-két kavarintás, aztán a szárított paradicsom és a paradicsompüré lép színre. A zöldségkeveréket felöntjük a zöldség alaplével és a borral, felforraljuk, végül hozzáöntjük a tejszínt is. 3-4 percig nagy lángon forraljuk a mártást, és a legvégén beledobjuk a serpenyőbe az összetépkedett spenótot, valamint a parmezánt.

A mártásba belekeverjük az előzőleg kifőzött gnocchikat, és már tálalhatunk is.

Nyilván az étel tetejére még odacsempészett tépkedett bazsalikom és reszelt parmezán nem fogja elrontani az élményt...

Konyhagép ajánló

Nem, sajnos nem kapok a reklámért egy rohadt buznyákot se, sőt, a blog olvasóitól hálás köszönőleveleket sem nagyon hoz a gmail, ennek ellenére mégis megírom ezt a posztot, mert szeretek jó dolgokat ajánlani.

Történt a múlt héten, hogy szeretett Moulinex aprítóm megadta magát. Az előző darabnak a motorja égett le, teszem hozzá, rengeteg sok évi szolgálat után, ennek a mostaninak pedig a kés műanyag nyele fáradt el, szintén tisztes szolgálati idő elteltével. Amúgy konyhagépek terén a Moulinex márkát preferálom, mert nálunk nagyon bevált. 

Volt egy konyhai robotgépem, amit 1982-ben Svájcból kaptunk nászajándékba, az 30 éven át szolgált, ekkor alapozta meg a Moulinex nálam a renoméját.

Szóval szegény aprító jobb létre szenderült, de mivel enélkül a gép nélkül az én háztartásom nemhogy fél karú óriás, de egyenesen kar nélküli, így pótolni kellett a hiányt. Van ugyan egy csodaszép Kitchen Aid darabom, annak műanyag a tálja, és tapasztalatból tudom, hogy elég az első vöröshagymát leaprítani benne, és soha az életben ki nem űzöd belőle a hagymaszagot, ezért arra nem használom. Viszont soffrittóhoz, egyéb dolgokhoz a hagyma elengedhetetlen, szóval a gordiuszi csomót át kellett vágni. Mivel a régi típust nem lehet már kapni, így született meg ez a kis szépségjóság:

800 wattos a motorja, kimondottan csendes, két kés tartozik hozzá, ami tökéletes aprítást, krémesítést biztosít, ÉS üvegből van a tartálya, ami egyet jelent azzal, hogy kevésbé gyorsan veszi be a szagokat, mint a műanyag, és mosogatógépben is tisztítható. Ezenkívül valószínűleg sokkal tovább marad gusztusos a tartály, nem úgy, mint a műanyagok, amit bekarcolódnak, bemattulnak. Ráadásul most akcióban nem volt még tízezer pénz se az ára, szóval rögtön kettőt vettem, tekintve, hogy kiderült, a lányomnak is tönkrement az előző darabja, ráadásul mindjárt születésnapja lesz, úgyhogy...

Tegnap az avokádós tésztánál kipróbáltam a kicsikét, hát soha rosszabb teljesítményt egy aprítótól!

Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.

Hozzávalók:

A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só

A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)
só
bors

Elkészítés: 

A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.

A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.

Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal. Ha túl sűrűnek találod a krémet, higíthatod egy kevés tészta főzővízzel, amiből érdemes egy keveset félretenni, az esetleges maradék újramelegítéséhez is jól jön.

Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.