Házi készítésű tészta

A családunkban régi hagyományokkal rendelkezik az otthoni tésztakészítés, tekintve, hogy a nagymamám elképesztő mennyiségű tésztát készített, hogy azt ne mondjam, gyártott. Évekig egészítette ki belőle a nyugdíját, mióta vissza tudok emlékezni, mindig száradtak tészták mindenhol a lakásban. Penge éles késsel vágta a cérnametéltet, ördögi gyorsasággal sendergette a csigatésztát, mérnöki pontossággal alakította egyformára a zabszem nevű aprócska levesbetétet, a kockatészta és a metélt pedig meg se kottyant neki. Fiatal asszony koromban én is megpróbálkoztam a művelettel néhányszor, nem is sikertelenül, de hát a munka, a gyerekek nevelése nem hagyott időt ilyen úri passziókra, mint tésztakészítés. 

Amikor megvettem a Kitchen Aidet, eszem ágában nem volt semmiféle kiegészítő szerkentyűt venni hozzá, ráadásul kézi tésztagépem van is, azt is egy évben egyszer vettem le a polcról, nyáron, amikor egy kicsit több időm volt a konyhában foglalatoskodni. 

Aztán úgy alakult, hogy egy kedves barátom megajándékozott egy Kitchen Aidhez való tésztakészítő alkalmatossággal, mondván, ő megvette magának, de sosem használta, évek óta porosodott a polcon. Őszintén szólva zavarba hozott az ajánlat, de sajnos nem vagyok olyan erkölcsi nagyság, hogy nemet tudtam volna mondani az ajándékra. Ma kipróbáltam a készüléket, egyszerűen csodálatos! Pillanatok alatt nyújtja, vágja a tésztát, nincs vele semmi koszolás, hát le vagyok nyűgözve!

Hozzávalók a tésztához:

3 csésze (2,5 dl) sima liszt

1 csésze kukoricaliszt

3 tojás

1 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál só

kb. 50 ml víz

Elkészítés:

A lisztet egy tálba öntöttem, középre mélyedést készítettem, oda mentek a tojások, majd a só. Villával kezdtem elkeverni a tojásokat, fokozatosan hozzákotorva egyre többet és többet a lisztből. Úgy láttam, hogy az olaj mellett még egy kis nedvességet elbír a tészta, így szinte cseppenként adtam hozzá némi vizet. Amikor már gyúrható konzisztenciát vett fel a tészta, deszkára öntöttem és elkezdtem gyúrni. Nagyjából 6-7 percig gyúrtam, amíg sima, bársonyos tapintású nem lett. Ekkor a tálat ráborítottam, hagytam egy órácskát pihenni.

A tésztakészítőt felerősítettem a gépre, a tésztából korongokat vágtam, mindegyiket kétszer-háromszor áteresztettem a nyújtó készségen, lisztezett deszkára fektettem a darabokat.

Amikor mindet kinyújtottam, fejet cseréltem, és metéltre vágtam a tésztát. Megszórtam egy kevés liszttel, kicsit szikkasztottam a felhasználásig.

A gomba szószhoz két szál újhagymát megfonnyasztottam egy evőkanál olívaolajon, rádobtam a vastagabb szeletekre vágott gombát, sóztam, borsoztam. Meglocsoltam egy kevés fehér borral, hagytam, hogy az alkohol elpárologjon, hátrahagyva a kellemes ízt. Ekkor dobtam a gombára friss kakukkfüvet, friss oregánót és rozmaringot. A gomba ekkor szinte már puha volt, ezért adtam hozzá egy púpozott evőkanál mascarponét, felöntöttem két deci tejszínnel és mártás sűrűségűre forraltam.

A kifőtt tésztát (főzési idő kb. 4 perc) egyenesen a mártásba szedtem, hagytam, hogy a tésztán maradjon még főzővíz, tehát nem leszűrtem a tésztát, hanem csipesszel szedtem ki a vízből, így jócskán nedves volt még, mikor a gombán landolt. Pont ennyi nedvesség kellett még neki az általam kedvelt sűrűség eléréséhez.

Alaposan megszórtuk a tányéron parmezánnal az adagunkat, és aztán már csak az elégedett szuszogást lehetett hallani.