2017. április 28., péntek

Sajtos miegymás

Új élet, új rágcsálni valók, hiszen attól még, hogy az élet (és én magam) beletaszajtott egy nem túl vidám helyzetbe, még senki sem kényszeríthet, hogy a Good Wife című sorozatot úgy nézzem, hogy közben nem ropogtatok valamit, nemde? Nos, örülök, hogy egyetértünk.
Szembe jött velem a Pinteresten egy recept, olyan egyszerűnek tűnt, mint a hanyattesés, gondoltam, pikk-pakk kipróbálom. Odakint esik az eső, április van, ráadásul 28-dika (ki a fene tudja már, manapság hogy kell ezt helyesen írni? az új helyesírási szabályzat szerint alighanem bárhogy...), szóval 28-adika van, még mindig fűteni kell, és egy ismerősöm azzal riogatott, hogy megint havazni fog. Az sem segít a rossz hangulaton, hogy már nem az ismerősöm :) Tehát mit tesz ilyenkor szerencsétlen diabéteszes asszony, akit az ág is húz (bár ez nem az ág hibája, sokkal inkább az asszony súlyáé), na mit? Hát süt. Fejében ravasz tervek kergetik egymást, foga között decens szitkokat szór a magát tavasznak nevező tündérre, aki bizonyosan az ősi mesterséget űzi amúgy, és nekiáll sütni. Maga is meglepődik, amikor 20 perc múlva elég csinosan kinéző sajtos miegymásokat emel ki a sütőből, melyeknek illata egészen határozottan és kellemesen lengi be a konyhát. Majd kóstol, örül, aztán számol, és még jobban örül.
Aztán mivel alapvetően jó lelkű, mondjanak erről sunyi alakok bármit is, megosztja a receptet a nagyérdeművel. Úgyhogy tessék, itt van nektek!


Oké, a fotó pocsék, hisz este 7-kor milyen legyen, mikor már nincs fény, hát nem? Viszont megígérem, hogy egyetlen FB-os ételfotós csoportba se fogom betenni, ahol kínos csöndet generálna. 

Hozzávalók 12 darabhoz:

25 dkg krémes túró (Aldi)
2 db tojás
1 rúd Aldis füstölt sajt snack (mert mindjárt lejár a szavatossága, ha te nem találkozol vele a hűtődben, hagyd ki)
3 evőkanál zabpehely liszt
4 evőkanál zabpehely
2 evőkanál pirított hagyma (Lidl-s termék, elhagyható)
egy kiskanál só, de kóstoljuk meg a masszát, és inkább utólag sózzunk
egy marék reszelt sajt a tésztába, egy a tetejére, összesen 5 dkg

Elkészítés:
A túrót és a tojásokat alaposan kikeverjük, hozzáadjuk az összes többi anyagot, alaposan elkeverjük, evőkanálnyi halmokat rakunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. A kis pogácsák tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és 170 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sütjük. Hidegen is, melegen is zseniális.

És a számok:

A massza kalóriatartalma 839 kcal, szénhidrát tartalma 51 gr. Ebből az adagból 12 darab lett, ami darabjára 70 kalóriát és 4,5 gr szénhidrátot jelent.




2017. április 25., kedd

Brutálisan jó rakott krumpli

Ez most más egy kicsit. Mint ahogy mindenki rakott krumplija más. Sőt, azt kell mondanom, én magam sem tudok két egyforma rakott krumplit csinálni, hiszen itt nemcsak egy összetevő minősége meghatározó a végeredmény szempontjából, hanem az összesé. Ha a krumpli vizes, ha a kolbász nem elég zsíros, vagy túl zsíros, ha a tejföl ócska, ha a tojás gyári, ha a szalonna silány, sőt, végső soron ha a só nem elég sós, a rakott krumplink már nem lesz tökéletes. Nagyon úgy tűnik, hogy az összeállítás módja szinte másodlagos az alapanyagok minősége mellett. 
Múlt héten a Stand 25-ben jártunk, hogy megkóstoljuk Széll Tamás legendásan finom rakott krumpliját, ennek ürügyén kérte a fiam, hogy próbáljam meg reprodukálni az ott kóstolt krumplit. Nagyon odafigyeltem az alapanyagok vásárlásakor - szerencsémre épp volt itthon igazi tanyasi tojás Csemőről -, megvettem a nálunk kapható, vagy fogalmazzak úgy, általam ismert legmasabb zsírtartalmú, 25 %-os tejfölét, és tejszínből is egy nagyágyút választottam a maga 33 %-os zsírtartalmával. A kolbász őstermelőtől való, ahogy a krumpli is. Ez lett a végeredmény.

Igen, tudom, a virág a képen... de nem tudtam ellenállni :D

Hozzávalók 3 személyre:

4 db közepes burgonya
6 db tojás
20 dkg füstölt kolbász
550 gr 20 (vagy 25) %-os tejföl
220 ml min. 30 %-os tejszín

Elkészítés:

A krumplikat meghámozzuk, és 1 mm vastag szeletekre vágjuk. Fontos, hogy minden szelet egyforma vastag legyen, nyilván nem probléma, ha az egyik 1 mm, a másik 1,2 mm, de ha az egyik 1 mm, a másik 2, az nem jó. A tojásokat felkarikázzuk, a kolbászt szintén. A tejszínt belekeverjük a tejfölbe.
Összerakási módja a szokásos, burgonya karikák, kolbász és tojás karikák, só, majd a réteget vékonyan lefedjük a tejszínes tejföllel. Minden réteggel így járunk el. A magam részéről maximum 4 réteg krumplit gondolok ideálisnak, ezért sütöttem két kisebb edényben az adagokat, hogy ezt betarthassam. Az utolsó burgonya réteget a maradék tejföllel lefedjük, igyekezzünk úgy tenni ezt, hogy sehol ne látszódjék ki a krumpli.
130 fokos sütőben 160 percig sült.


2017. április 24., hétfő

Stand25, Széll Tamás bisztrója

Izgalommal vártam, hogy elindulhassunk a Hold utcai csarnokba, ahol Széll Tamás néhány hete megnyitotta bisztróját, a Stand25-öt. Aki figyelemmel kíséri karrierjét, tudja, hogy a Michelin-csillagos Onyx éttermet hagyta ott párjával, Szulló Szabinával, hogy önálló helyen kezdhessenek új életet. A tavaszi Bocuse d’Or verseny után kinyitott a hely, amelyről nem nehéz megjósolni, hogy nagyon sikeres lesz.


Mi a siker záloga? 

Nos, elsősorban a jó étel, ez nem vitás. Másodsorban Széll Tamás hírneve, mert sokan egészen biztosan azért jönnek ide, hogy lássák az üvegfal mögött a híres séfet főzni. Szerencsénk volt, arra az oldalra kaptunk asztalt, ahol még egy üvegfal sem választott el a látványtól, ebédünk alatt végig azt figyeltem, hogy tálal Széll Tamás. Mert tányér nem kerül úgy a vendég elé, hogy azt ne ő tálalná ki. A sikerhez hozzátartozik még valószínűleg a belvárosi hely is, ahol vannak már bisztrók, étkezdék a Standon kívül is. Őszintén szólva nagyon kíváncsi lennék, kollégái hogyan ítélik meg a konkurencia súlyát…

Az étlap

Nem túl hosszú, és ez nem is baj, egy bisztróban ne legyen Háború és béke hosszúságú az étlap, az mindig gyanús. Két- és háromfogásos menüből lehet választani, az előbbi ára 3900, az utóbbié 4900 forint. Kevés ez, vagy sok? Esetleg pont jó? Erről eltérnek a vélemények, szerintem ez egy reális ár, az egyetlen, amit nem értek, miért van minden kategóriában több feláras étel is? Miért nem úgy állapítják meg az árakat, hogy egy kacsamáj terrine-re ne kelljen még plusz 1900 forintot ráfizetni? Mi indokolja ezt? Az étlapon szerepelnek előételek (mi a kacsamáj terrine-t kóstoltuk hagymalekvárral, kaláccsal, zseniális), ott feszít a rakott krumpli cékla salátával, mint a Stand25 zászlós hajója, van mangalica nyak, konfitált kacsa, valamint kétféle desszert.

A rakott krumpli és a gulyásleves  

A gulyásleves egyszerűen hibátlan. Nem több, és nem kevesebb. Tökéletesen visszaigazolja Széll és Szulló alaptézisét, vagyis hogy a minőségben és az alapanyagban nem ismernek kompromisszumot. Ez a gulyáson abszolút érződik, a hús omlós, a burgonya nem fő szét, a zöldségek épp megfelelően főttek, az ízek pedig, ahogy mondtuk is, tökéletesek.
Türelmetlenül vártuk a másik emblematikus fogást, a rakott krumplit, ami nagyon csinos, egyszemélyes porcióban meg is érkezett, tetejére Tamás gondosan, két kanál között formázza a láthatóan nem 12 %-os zsírtartalmú tejfölt. Érkezik hozzá kovászos kenyér a szomszédos pékségből, az is kiváló. 

A cékla salátához torma jár, no meghelyben sütött cékla kockák. A krumpli zseniális, és ez akkor is igaz, ha a mi ízlésünknek kissé túl zsíros. Mint megtudtuk, három órán át sül 110 fokon, ezt ott nyomban meg is fogadjuk, hogy kipróbáljuk otthon is. A kolbász minőségi benne, a burgonya szintén nem esik darabokra, de nem is szappanos, és az első pillantásra is látszik, hogy a tejfölt tejszínnel dúsította a séf, ahogy azt kell.


Somlói galuska, ahogy azt a Standban megálmodták 

 A desszertünk okozza számomra a legnagyobb meglepetést az ebéd során, mert az még távolról sem emlékeztet a somlói galuskára. Én csak egy kanállal kóstolok belőle, nagyon finom, társaim odáig vannak a gyönyörűségtől, ahogy az utolsó cseppet is kikanalazzák a pohárból. A tejberizst karamell öntettel nem igazán értem az étlapon, persze értem én, itt a házias ételekre is alapoz a séf, hovatovább ennél azért valami szofisztikáltabbat is el tudnék képzelni második desszertnek, de legközelebb megkóstolom, hátha valami trükkel azt is az egekbe emeli Széll Tamás.

A kiszolgálás 

Mindenki nagyon kedves, a pincér is, a szervizért felelős hölgy is, aki úgy tűnik, szemmel tart minden történést, azt azonban mégsem veszi észre, hogy az egyik előételünk sehogy sem akar megérkezni. Az valahogy lemaradt a nagy sürgés-forgásban. De nincs gond, amint szóvá tesszük, érkezik is sűrű elnézéskérések közepette. Aztán amikor magamhoz térek a kacsamáj okozta ájulatból, megkapom a konfitált kacsámat is, ami szintén nagyon-nagyon finom. Az almapüré a hús alatt meglepő, de az igazi csodálkozásra a tányér legalján helyet foglaló sült káposzta darab adja az okot. Annyira más textúra, és annyira nem számítottam rá, hogy egész elkerekedett a szemem, amikor felismertem. De ez jó, hiszen a kacsahús, az almapüré – hol terem ilyen csodásan alma ízű, se nem édes, se nem savanyú alma? – és a roppanós káposzta így alkot egy minden falatában érdekes ételt. Azt sajnálom mindössze, hogy az ízletes szaftot nincs mivel felitatni, az ott marad a tányéron. Kenyeret valahogy nem kívánok enni,elkelne valami a tányéron, amivel felitathatnám és kiélvezhetném a szaft minden cseppjét. A számla rendezésekor jelentős árengedményt kapunk a kellemetlenség fejében fájdalomdíjul, ami kimondottan elegáns gesztus, jót tesz a vendég lelkivilágának, még akkor is, ha a kis malőr semmilyen törést nem okozott a jellemfejlődésünkben. Így kell ezt csinálni, lehet apró hibát elkövetni, mert az mindenkivel megesik, és lehet azt elegánsan korrigálni. Köszönjük! Nagyon drukkolunk a csapatnak, szeretnénk még sokszor visszajönni, kipróbálni az új kreációkat, nem szégyelljük kimondani: végigenni az étlapot.

2017. április 19., szerda

Keksz magokból


Amikor tavaly ősszel Amerikában jártam, a fiam keresztapja - ismét - fogyókúrázott. Most nem mesélek arról, mennyivel egyszerűbb élete van azon a tájékon annak, aki diétázik, mert nem lenne értelme, legyen elég annyi, hogy gyakorlatilag bármit megvásárolhat a boltban, ami az életmódváltáshoz kell. Így találkoztam egy nagyon veszélyes cuccal, a magokból - főleg lenmagból - álló ropogtatni valóval, amit akár kenyér helyett is ehetünk. Persze azért ott sem fenékig tejfel, hiszen ha megeszünk egy egész csomaggal ebből a jóságból, búcsút is inthetünk a diétának. Többé-kevésbé sikerült reprodukálnom a mintát, bár legközelebb igyekszem még vékonyabban elteríteni a masszát a sütőlapon.

Hozzávalók:
5 evőkanál zabpehely
5 evőkanál tökmag
5 evőkanál napraforgó mag
2 evőkanál lenmag
3 evőkanál szezámmag 
1 tojás
1 kávéskanál füstölt paprika
1 kiskanál 

Elkészítés:

A zabpelyhet és a lenmagot leforrázzuk 1,5 dl vízzel. Amikor kihűlt, hozzákeverjük a többi alkotóelemet. Sűrű, kenhető masszát kapunk. Egy nagyobb tepsi hátára sütőpapírt helyezünk, arra vékony rétegben rákenjük a tésztát. Használjunk az elsimításához vizes kanalat, az a legegyszerűbb, de vizes kézzel is elvégezhetjük a feladatot. 180 fokos sütőbe toljuk, és lassan szárítjuk, pirítjuk. Ne hagyjuk magára, mert hajlamos megégni. Ha úgy látjuk, már jó színe van, vegyük ki a sütőből, hagyjuk kihűlni, majd darabokra tördelhetjük.

És a számok:

5 ek zabpehely             34 gr   22 gr ch   131 kcal
5 ek szezámmag          57 gr     7 gr ch    360 kcal
5 ek lenmag                 66 gr   19 gr ch  352 kcal
5 ek napraforgó            50 gr     9 gr ch   295 kcal
tojás                                           1 gr ch     88 kcal

összesen                     240 gr    58 gr ch 1226 kcal
                                       1 gr    0,24 ch       5,1 kcal
     egy kis kocka          10 gr    2,4 gr ch     51 kcal  


Összegzésül elmondható, hogy szénhidrát tartalomban meglehetősen barátságos ez az akár kenyér helyett is alkalmazható ropogtatni való, kalóriatartalmában már nem annyira, hiszen reggelire ch tartalmát tekintve akár 12 kis kockát is megehetnénk, kalóriában az úgy 600 körül lenne, ami hát.... na... úgyhogy inkább kis étkezésekre lehet használni túrókrémmel, cottage cheese-zel, ilyesmivel.

2017. április 9., vasárnap

Palacsinta zabpehely lisztből

Olyan hirtelen pattantam fel az íróasztaltól elkészíteni az első reform palacsintámat, és annyira megdöbbentem rajta, hogy az elkészült néhány darab nemcsak hogy ehető, de egyenesen finom is, hogy fotózásról szó sem lehetett. Lejegyzem a receptet így, fotó nélkül mégis, mert úgy érzem, az elkövetkező (új) életem fontos sarokpontja lesz ez a recept. Ugyanis gondolkodás nélkül rögtön fel tudok sorolni három pozitívumot róla:
- finom. Ez vitán felül áll.
- pillanatok alatt elkészíthető. Megdöbbentő, de nagyjából tíz perc volt összekeverni, kisütni és megenni az öt darab palacsintát, ami ebből a mennyiségből lett. Nem, nem én ettem meg mind az ötöt.
- kitűnő burka lesz mindenféle zöldséges és húsos raguknak, kenyér helyett, és mint ilyen, sok főétkezésben kaphat szerepet.

100 gramm zabpehely liszt tápértéke:            
kcal: 394                                                          
fehérje: 12.3                                                    
szénhidrát: 69.7                                                
zsír: 6.2

1 dl 1,5 %-os tej
kcal: 44
fehérje 3,0
szénhidrág: 4,7

1 db tojás
kcal: 76
szénhidrát: 0,3

                                                       
Tehát 5 db palacsintában van
394+44+76 = 512 kcal
74,7 gr szénhidrát

1 db-ban így 103 kcal és majdnem 15 gr szénhidrát van. 

Ez pedig azt (is) jelenti, hogy ha mondjuk ebédre elkészítek két darabot, és megtöltöm csirkehúsos, és/vagy zöldséges töltelékkel, akkor egészen biztosan jól fogok lakni, és - a tölteléktől függően persze - bőven belül leszek az ebédre fogyasztható 50 gramm szénhidrátban! Hurrá!

És akkor a recept 5 db palacsintához:

Hozzávalók:
10 dkg zabpehely liszt
1 db tojás
1 dl 1,5 %-os tej
1 dl szénsavas ásványvíz

Elkészítés:
Egy magas falú edénybe öntöttem a hozzávalókat, adtam neki két percet az elektromos habverővel, és már lehetett is sütni szépen a palacsintákat.