Fura egy év ez, már a második chutney-t teszem be a kamrapolcra, miközben szerintem utoljára száz éve főztem rebarbarából, és valahogy nem éreztem a hívást, hogy nekem chutney kellene. De most úgy alakult, hogy lett szilva is, körte is. Azt ne kérdezzétek, hogy főztem a szilva chutney-t, mert fogalmam sincs, pedig nem volt olyan régen, néhány hete. De ezt a hibát a körténél nem fogom elkövetni, mert olyan bitang jó lett, hogy mindenképpen megörökítésre érdemes. ÉS reprodukálásra, mert az úgy volt, hogy szombaton a férjem egyedül ment ki a piacra, és olyan körtét hozott, ami mire megpuhult volna, kívülről is megrohad, úgyhogy jobbnak láttam - az árakat ismerve -, inkább feldolgozni, mielőtt ez a csúfság bekövetkezik. (Azt se értem, az árusok miért használják ki a kevésbé gyakorlott vevőket, de ezt most úgyse fejtjük meg.) Szóval ma délelőtt elkészült a chutney, és nemrég értem haza a Lidlből, ahol vettem utánpótlás gyümölcsöt, mert az a két picinyke üveg chutney biztosan nem lesz elég. (Igen, ennyire még tudok számolni, látom, hogy három üveg van a képen, de a kicsi, az olyan kicsi, hogy szerintem ma este el is fogy egy kis cheddar és camembert sajthoz.)
Hozzávalók:
70 dkg körte hámozva, kimagozva, kis kockákra vágva (ennyi lett az első adag megtisztítva, ehhez lehet arányosítani a mennyiségeket)egy diónyi gyömbér reszelve
egy fej közepes vöröshagyma apróra vágva
fél mokkáskanál őrölt római kömény
fél mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
fél mokkáskanál cayenne-i bors
1 mokkáskanál rózsabors
só
4 evőkanál barna cukor
2 evőkanál vörösbor ecet
egy marék aranymazsola
egy szűk marék (ennyi volt a zacskóban) aszalt vörös áfonya
Elkészítés:
Egy megfelelő méretű edénybe odatettem a hagymát melegedni, és mivel nem akartam, hogy bármilyen zsiradék kerüljön a chutney-ba, nem tettem alá semmit, csak két evőkanál vizet, meg némi sót, amitől levet eresztett a hagyma, és a víz rásegítésével megpuhult. Vigyázzunk, ne barnuljon, csak puhuljon. A puha hagymára rátettem a köményt, ötfűszert, cayenne-i borsot, ráreszeltem a gyömbért, átkevertem, hogy átmelegedjenek, aztán jöhetett a felkockázott körte. Rögtön megszórtam a cukor felével, ettől szaftos lett, nem kellett attól tartanom, hogy leég. Érkezett még az edénybe a kardamom, mazsola és az áfonya, valamint a rózsabors. Amikor a körte már elég puha volt, hozzáadtam az ecetet és a cukor másik felét, amikor az elolvadt, az ecet vadsága pedig elpárolgott, késznek nyilvánítottam a chutney-t. A csípősségét még egy kis sriracha szósszal tettem hangsúlyosabbá. Óvatosan vele, igen erős! Természetesen bármilyen csípősséget kölcsönző anyaggal dolgozhatunk, akár Erős Pistával is, ha az van otthon.
A chutney akkor jó szerintem, ha elég csípős, elég savanyú, és elég édes, és ezek az ízek egyensúlyban vannak benne. Nem kell hozzá gyakorlottnak lenni, hogy kóstolgatással megérezd, mikor jön el a pillanat, amikor minden fűszerből pont annyi van a chutney-ban, amennyi kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése