2014. március 27., csütörtök

Pupusa

Gyors vacsorának, otthoni tízórainak vagy uzsonnának, vasárnapi brunch-hoz is kiváló, nagyjából percek alatt elkészül, és nagyon finom. Salvador nemzeti eledele állítólag, nevét pupúszának ejtik, és biztos vagyok benne, hogy arrafelé még az enyémnél is finomabbat - és szebbet! - készítenek, de én a sajátommal is nagyon elégedett voltam. Igyekszem megtanulni kör alakúra nyújtani a tésztát, és úgy összecsippenteni, hogy az elkészült pupusa is kerek legyen. Az eredeti receptben semmi más nincs, mint masa harina és víz meg só, azonban Pesten viszonylag nehéz hozzájutni ehhez a speciális kukoricaőrleményhez, más praktikákhoz kell nyúlnunk, hogy a tésztánk ne essen atomjaira.


Hozzávalók:

15 dkg kukoricaliszt
15 dkg búzaliszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál só
fél dl olaj
1 dl (vagy egy picit több) víz

a töltelékhez bármi, mihez kedvünk van: fűszeres darált hús, sajt, zöldség, esetünkben 20 dkg reszelt sajt, egy-egy marék kukorica és zöldborsó, a tálaláshoz tejföl

Elkészítés:

A lisztbe belekeverem a sütőport, sót, olajat, majd annyi vizet adok hozzá, hogy a tészta összeálljon. Nem lesz rugalmas, ezt ne is várjuk. Formázzunk a tésztából egyforma súlyú gombócokat. Tegyük félre kicsit pihenni (kb. 10 perc), addig elkészíthetjük a tölteléket. Nyújtsuk ki 1-2 milliméter vastagra a tésztát (jó ötlet két folpack között csinálni, hogy ne szakadjon el), mindegy, hogy négyzetre vagy körre nyújtjuk, de a kör esztétikusabb. Töltsük meg a töltelékkel, majd csippentsük össze a széleket, tegyük vissza a deszkára, és óvatosan nyújtsuk ki még egy kicsit.
Megnéztem néhány videót (még Martha Stewart nagyasszony is kipróbálta a receptet), a profik a gombócokat a tenyerükben lapítják el, majd a tenyerüket használják kvázi tartónak is, hogy megtöltsék a tészta batyukat. Végül a korongok üresen maradt széleit úgy hajtják rá a töltelékre, hogy az teljesen betakarja azt.

Száraz serpenyőben süssük színesre a pupusák mindkét oldalát.
Saláta, tejföl, salsa nem árt hozzá.



A recept forrása: culinart.cafeblog.hu

2014. március 25., kedd

Édesburgonya krémleves

Ma reggel megengedtem magamnak 20 perc tévézést, mielőtt leülök dolgozni. Nem véletlen, hogy a TV Paprikára kapcsoltam, még néhány nap, és ez a tevékenység a munkámhoz fog tartozni. Egyébként is gyakorlatilag már szinte csak tematikus csatornákra kapcsolok, ha nagy ritkán megnyomom a távirányító gombját, ezek közül is a TV Paprika a favorit. És hát mostantól a lojalitás is hozzájuk fog kötni, hála istennek, ez nem esik majd nehezemre.
Szóval éppen Chuck Hughes kanadai tévészakács főzött az ő szabadnapján (Chuck's day off a műsor eredeti címe), és szerencsére pont ezt a levest kaptam el tőle, amihez minden volt is itthon. Báránykolbászt sajna nem tart a sarki hentes, úgyhogy azt nem tudtam elkészíteni...


Hozzávalók:

2 közepes, vagy nagyobbacska édesburgonya
1 nagy póréhagyma
olívaolaj
1,5 liter csirke alaplé
kisujjnyi friss gyömbér
só, bors
 
Elkészítés:

Az olívaolajat egy fazékban megmelegítjük, rádobjuk a közepes karikákra vágott póréhagymát - mehet bele a zöldebb része is -, és puhára pároljuk. Ügyeljünk, hogy ne barnuljon meg, puhítani kell, nem barnítani. Közben hámozzuk meg, kockázzuk fel az édesburgonyát, adjuk a hagymához. Öntsük fel a csirke alaplével, sózzuk, borsozzuk, főzzük puhára a burgonyát. Végül botmixerrel pépesítsük a levest. Utolsó lépésként reszeljük bele a gyömbért, ne túl sokat, mert nem az a cél, hogy kimondottan csípős legyen a levesünk, hanem az, hogy a gyömbér aromája kellemesen melengessen. Chuck csodálatosra sütött póréhagymával és julienne-re vágott, sült burgonyával tálalta a levest, nekem erre most nem volt időm, úgyhogy pirított bagett karikákat fogok hozzá adni.




2014. március 24., hétfő

Arancini - VKF 62.

Arancini, azaz sült rizsgolyók. Olasz étel, kiváló maradékhasznosító recept, bár én most frissen főztem hozzá a risottot. Amit egyébként nem szeretek. De ez a sült rizsgolyó nagyszerű találmány, gyors vacsorának éppúgy jó, mint vendégségben előételnek, a gyerekek nyilván imádják minden formájában, szóval jó étel. 
Ma véletlenül szembe jött velem a VKF 62. fordulójának kiírása, és gondoltam, régi, elfeledett motorosként visszatérek - legalábbis átmenetileg - a VKF világába. Az én arancini változatom most medvehagymával és fetával készült

Hozzávalók 3 főre:

16 dkg arborio rizs
7 dl zöldség alaplé
egy kevés olívaolaj
egy kicsi vöröshagyma
egy csipet sáfrány
reszelt parmezán - minél több, annál jobb
1 tojás
zsemlemorzsa
feta sajt kis kockákra vágva
néhány levél medvehagyma
olaj a sütéshez

Elkészítés:

A klasszikus módon risottot készítünk. Az olívaolajat megmelegítjük, rádobjuk a mosatlan rizst, és amikor már üvegesre pirult, elkezdjük adagolni hozzá a forró zöldség alaplevet, amiben feloldottuk a sárfányt, közben a rizst folyamatosan kevergetjük. Ezzel a keveréssel szabadítjuk ki a rizsszemekből a keményítőt, ettől lesz a rizs kissé ragacsos, ami a risottonak sajátja. A kanálnyi zöldséglevessel addig kevergetjük a rizst, amíg az aktuális folyadék mennyiséget magába nem szívta, utána jöhet a következő kanál. És így tovább, és így tovább, mígnem a lé elfogy, a rizs pedig majdnem puha. 
Ekkor a risottot félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a reszelt parmezánt, frissen tekerünk bele némi borsot, majd amikor már nem tűzforró, belekeverjük a felvert tojást is. Ekkor a massza mehet pihenni, akár egy éjszakára is.
A kihűlt rizsbe belekevertem az apróra vágott medvehagymát, és a masszából nedves kézzel golyókat formáltam. Egy-egy kis kocka fetasajtot nyomtam a golyók közepébe. Jobb lett volna mozzarellát, de az sajna nem volt itthon. A gombócokat most nem paníroztam be a szokásos módon, csak zsemlemorzsába hempergettem, bő olajban pirosra sütöttem mindet. Ebből a mennyiségből 7 db közepes méretű golyóbis lett.


2014. március 23., vasárnap

Spagetti medvehagyma pestoval

Csak egy ötlet - a legkézenfekvőbb - a medvehagyma pesto felhasználásához. Jóféle juhsajttal a tetején - mennyei!



2014. március 21., péntek

Tarte Tatin

Nincs egyéb mentségem, mint Párizs. Nem lehet másként kibírni azt 4-5 hetet, mire elindulhatok, csak így, francia receptekkel. Egyébként pedig nincs szükség mentegetőzésre, a tarte tatinnál klasszabb, egyszerűbb desszert, ami ilyen finom, talán nincs is.


Hozzávalók:

3-4 db alma, én Mucsut használtam, telitalálat ehhez a sütihez
10-15 dkg kristálycukor
5 dkg vaj

a tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
1 tojás sárgája
5 dkg porcukor
egy kevés hideg víz
egy csipet só

Elkészítés:

Egy serpenyőben olvasszuk meg az 5 dkg vajat, öntsük rá a cukrot. Először használjunk kevesebbet, szerintem a 10 dkg is elég. Ha elolvadt a cukor, dobjuk a serpenyőbe a megtisztított, gerezdekre vágott almákat, és pároljuk 10 percig őket. Csak rázogatással mozgassuk a serpenyőt, lehetőség szerint ne törjük az almát. Közben a tészta hozzávalóiból gyúrjunk tésztát, nyújtsuk kör alakúra, kb. egy centivel nagyobbra, mint a forma, amiben a sütit sütni fogjuk. 
A sütőformába rakosgassuk át az almákat, érdemes egy villával, csipesszel megcselekedni ezt, szebb lesz a végeredmény. A vajas-cukros levet, amiben párolódott, öntsük rá. A kör alakúra nyújtott tésztával fedjük be az edényt, a túllógó részeket tűrjük be az edénybe.
Süssük 180 fokon kb. 30 percig. Várjuk meg, amíg egy kicsit visszahűl, utána borítsuk egy tortatálra fejjel lefelé. Vanília fagylalt nem kötelező, de ajánlott hozzá, fogyasztása langyosan a legtutibb.
 




2014. március 20., csütörtök

Briós Julia Child nyomán

Újabb bűnre csábítom a blog olvasóit. És ez olyan bűn, amibe nagyon, nagyon, nagyon érdemes beleesni. Úgy hívják: briós. Elkészítéséhez egy esküvői vacsora adta az alkalmat, amelynek az elkészítésére engem kértek fel. Nagyon izgalmas feladat olyan embereknek főzni, akiket nem ismerek. Izgulok is eléggé, de nem azért, hogy ne lennék képes a feladat elvégzésére, inkább csak azért, hogy ne jöjjön közbe semmi nem várt esemény, ami befolyásolná az ételek minőségét. 
A brióst előételként fogom tálalni fűszeres sajtgolyók mellé. A recept Julia Childtól való.






Hozzávalók a színpadra lépés sorrendjében:

80 ml langyos tej
2 dkg friss élesztő (vagy 7 gr szárított)
1 nagy tojás
36 dkg liszt

4 tojás
15 dkg PUHA vaj
6-8 dkg cukor
fél mokkáskanál só
20 dkg liszt

Elkészítés:

A langyos tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, alaposan keverjük el, adjuk hozzá a szobahőmérsékletű tojást, azzal is kavarjuk egyneműre, majd adjuk a masszához a liszt felét, és fakanállal dolgozzuk össze. Végül hintsük a masszára a maradék lisztet, ezzel már ne keverjük el, és tegyük félre kelni. 30-40 perc múlva azt fogjuk látni, hogy az élesztős massza szépen dolgozik, ennek következtében a felső lisztréteg repedezetté vált. 

A 4 tojást villával verjük fel, adjuk hozzá a sót és a cukrot, majd öntsük a megkelt tésztára. Harmadik rétegként adjuk hozzá a 20 dkg lisztet. Fogjuk a dagasztókaros robotgépet, és először alacsony fordulaton keverjük a tésztát. Amikor már egynemű, válthatunk magasabb fokozatra. Ha szép sima a tésztánk felülete, következik az egyetlen kihívás, ami ennél a receptnél áll elénk. A puha vajat 2-3 részletben bele kell dolgozni a tésztába. Ne kövessük el azt a hibát, amit én, hogy megolvasztottam a vajat (mondjuk nem volt szándékos, csak kicsit tovább maradt a mikróban). Az olvasztott vajjal már-már lehetetlen megoldani a feladatot, de a kitartásomat végül siker koronázta. Szóval a puha vajat kell szépen részletekben beledolgozni, nem az olvasztottat. Ha elkészültünk, takarjuk le a tálat, tegyük félre kelni. Amikor duplájára kelt, lisztezett felületre húzzuk a tésztát, kíméletesen átmozgatjuk, hogy a levegő nagy része távozzon belőle. 

Következik a formázás. A klasszikus briós egy nagy gömbből és egy kisebből áll, ő az úgynevezett brioche à tête, más néven parisienne. Az én céljaimnak most ez a forma volt megfelelő. Elővettem a kis alumínium kosárka sütő formáimat, és beleültetgettem a kis gombócokat. A formában hagytam őket ismét megkelni, lekentem őket tojássárgájával, majd 190 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket. Hála a tésztában található rengeteg vajnak és tojásnak, még másnap is kifogástalan állagúak a briósaim.

Mivel ez egy próbasütés volt (hála az eszemnek, hogy beiktattam), kiderült, hogy a briósok túl nagyok lettek (mármint előételnek nagyok, amúgy pont ideális a méretük a reggeli kakaó mellé), úgyhogy pénteken, az éles sütéskor jóval kisebbeket kell készítenem, mert nem célom, hogy a vendégsereg már az előétellel jól lakjon. Bár kelleni fog az az idő nekem, amíg pihegnek utána, hiszen meg kell sütnöm a libamájat és a burgonya kroketteket addig.

2014. március 19., szerda

Medvehagyma pesto

A pestonál jobb találmány kevés van a konyhaművészetben, legalábbis nekem ez a véleményem. Pillanatok alatt elkészül, íze varázslatos, százféleképpen variálható, tehetjük tésztára, húsra, levesbe, szendvicsbe, ha eléggé fantáziadúsak vagyunk, tényleg nagyon sokoldalúan használhatjuk fel. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy nemcsak a klasszikus, bazsalikomból készült pesto ismeretes, hanem tulajdonképpen bármilyen zöldfűszerből elkészíthetjük, petrezselyemből, snidlingből, korianderből, és hát igen, medvehagymából is.
Az első nagy medvehagyma iránti felbuzdulás hatására a Mecsekbe mentünk medvehagymát szedni, emlékszem az élményre, ahogy szinte megrészegedtem a rengeteg zöld levél látványától, illatától. Sajnos az olajban való tartósítás nem volt sikeres, nem is próbálkoztam vele többet. Tavaly valahogy kimaradt a medvehagyma szedés, nem is nagyon vettem a piacon sem, de idén megint nem tudtam ellenállni a harsogóan zöld, ropogós leveleknek. 


Hozzávalók:

2 marék medvehagyma levél
dió/mandula/fenyőmag

jó minőségű olíva olaj

Elkészítés:

Egyszerűbb nem is lehetne. A medvehagymát leöblítjük, leszárítjuk, aprítógépbe tesszük a kiválasztott olajos maggal együtt. Én most diót használtam, pedig van itthon fenyőmag is, de szerintem az íze a medvehagyma intenzív fokhagymás íze mellett nem érvényesülne, ezért úgy döntöttem, nem pocsékolom el ezt az arany árban lévő drágaságot. Nagyjából összevágatjuk a géppel a leveleket, majd elkezdjük adagolni hozzá az olajat, innentől a gép jobban fog teljesíteni (sic!), könnyebben viszi majd a pépet. Sózzuk meg a pestot, majd használjuk fel, mondjuk spagettire. A maradék néhány napig légmentesen lezárva biztosan eltartható a hűtőszekrényben.

2014. március 18., kedd

Francia hagymaleves

Nagyon készülök lélekben a párizsi útra, pedig jaj, milyen messze még a május vége! Joanne Harris Francia konyha című könyve azonban segít túlélni a várakozás napjait, például ezzel a klasszikus francia hagymaleves recepttel. Érdekes, még most is érzem a számban annak a hagymalevesnek az ízét, amit legutóbbi párizsi látogatásunkkor ettünk a Marais negyed egyik bisztrójában. Nem kenyerem a szerénytelenség (vagy de? Ezt most nem is tudom hirtelen eldönteni:), de ez a leves kategóriákkal finomabb, mint az volt, pedig az se volt rossz...
Aki gyors levesre számít, vagy kevés ideje van, ne ezt a levest főzze meg, mert ezt kavargatni kell, dédelgetni kell, hogy olyan legyen a végeredmény, amiért megéri a lábas fölött ácsorgás.


Hozzávalók:

75 dkg vöröshagyma (én vettem egy szép nagy fehér hagymát is a piacon, azt is beleszeleteltem)
3 gerezd fokhagyma
1,5 liter marhahúsleves
2 dl száraz fehérbor
2 evőkanál liszt
só, bors, kakukkfű, babérlevél
5 dkg vaj

Elkészítés:

A hagymát megtisztítjuk, félbe vágjuk és minél vékonyabb karikára, úgynevezett félfőre vágjuk. A vajat megmelegítjük egy vastag aljú lábasban, rádobjuk a hagymát, és kis lángon puhára, barnára pároljuk. Gyakran megkeverjük, hogy véletlenül se égjen le. A hagyma kb. fél óra múlva kerül olyan állapotba, amilyennek szeretnénk: krémesen puha, karamellizált gyönyörűség. Ekkor meghintjük a liszttel, beledobjuk az apróra vágott fokhagymát, és felöntjük a borral és a húslevessel. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, majd felforraljuk a levest. Ha felforrt, kis lángra vesszük alatta a gázt, és kb. 40 perc alatt készre főzzük. Vajon pirított kifli/bagett karika mindenképp dukál hozzá.






2014. március 17., hétfő

Francia fehérboros, fokhagymás csirke

Májusban 5 teljes napot Párizsban fogok tölteni. Harmadszor térek vissza a fények városába, de most is izgatottan várom a találkozást. Gondoskodtam róla, hogy olyan programok is legyenek majd az öt nap alatt, amikben eddig még nem volt részünk, így aztán felmegyünk a Montparnasse-torony tetejére, elmetrózunk Versailles-ba, de a legnagyobb különbség az előző utazásokhoz képest, hogy most nem szállodában fogunk lakni, hanem egy nagyon helyes francia fiatalember lakásában. Közel a Bastille-hoz, tőszomszédságában az egyik legjobb párizsi piacnak. Így aztán főzni is fogok Párizsban, megmondom őszintén, már alig várom! Addig is Mautner Zsófi receptjével hangolódom...



Nem ez a legfotogénebb recept a blogon, de mindenképpen ajánlom kipróbálásra, finom!

Hozzávalók:

5 csirke felsőcomb filé (de nagyon jó lehet mellből is)
3 fej fokhagyma gerezdekre szedve
3 dl fehérbor
2 dl tejszín
1 evőkanál keményítő
kakukkfű
bors
olaj

Elkészítés:

A fokhagyma gerezdeket megtisztítjuk, majd forrásban lévő vízben egy percig főzzük őket. Ha letelt az idő, leszűrjük, félretesszük a fokhagymákat. Egy akkora serpenyőben, amekkorába beleférnek a combok, olajat melegítünk, mindkét oldalukon megkapatjuk a combokat. (És most bőr nélkülit használtam, tökéletes volt.) Ha már színe van a húsnak, vegyük ki egy tányérra a darabokat, a visszamaradt olajra öntsük rá a bort, nagy lángon forraljuk fel, majd dobjuk bele a fokhagyma gerezdeket, és pakoljuk vissza a húst. Szórjuk meg sóval, borssal, kakukkfűvel az egészet. Ezen a ponton eltértem Zsófi receptjétől, pusztán figyelmetlenségből, de én így fogom ezentúl is készíteni ezt az ételt. Szóval ekkor ráöntöttem a tejszínt, lefedtem a serpenyőt, és szépen halkan puhára pároltam a húst. Amikor már átment rajta az ellenőrzésképpen beleszúrt hústű, újra kiszedtem a húsokat a tányérra, egy evőkanál étkezési keményítőt elkevertem egy kis tejszínes pecsenyelével, majd besűrítettem a mártást. Visszaraktam bele a húsokat, megkóstoltam, adtam még hozzá egy kevés kakukkfüvet, és kész is volt az ebéd. 30 perc, mennyei élvezet.  Rizst ajánlok hozzá köretként.

2014. március 16., vasárnap

Káposztás tészta

Hidegen, melegen, ülve, állva, tányérból, lábasból, bármiből, bármikor, bármennyit. Kizárólag sósan, borssal.




Hozzávalók: 

1 kg fehérkáposzta reszelve
1/2 kg kockatészta
egy evőkanál kristálycukor
só, bors, olaj
 
Elkészítés:
Megvesszük a káposztát a piacon, kizárólag reszelve. Itthon megállapítjuk, hogy a fenébe, már megint nem elég apró ez a káposzta, ezért betesszük imádott Moulinex-nk utódjába, a jóval kevésbé imádott Moulinex-be, a késes betét használatával még jobban összekaszaboljuk a cuccot. Bőven mért olajon egy evőkanál kristálycukrot karamellizálunk, majd rádobjuk a káposztát. Én nem szoktam előre besózni, nem tudnám okát adni azonkívül, hogy utálom a léből kicsavarni a káposztát. A lábasban sózok, kavarok, morgok, hogy már megint az egész lakás büdös, megint kavarok, borsozok, kavarok, kavarok, kavarok. Amikor a káposzta már puha és itt-ott barnás színt ölt, félreteszem. Kifőzöm a kockatésztát - nagyon megnézem, milyet veszek, mert a rossz minőségű tésztával frankón el lehet rontani az ételt -, ha megpuhult, leszűröm, alaposan lecsöpögtetem és ráöntöm a káposztára. A változatosság kedvéért megint kavarok, egész addig, amíg a pirított káposzta be nem vonja mindenhol a tésztát. A tányéron még szokott kapni egy-két csavarintásnyi borsot, aztán hajrá, rohamra fel!

2014. március 13., csütörtök

Croissant otthon

Megvadulok a jó croissant-ért. Természetesen akkor a legjobb, ha Párizsban ehetem, mellé cappuccinot lehet hörpölni, de Pesten sem söprök le a tányéromról egy-egy jófajta francia kiflit. 



Az a table!-ban elég jót csinálnak, azért képes vagyok néha, amikor már nagyon gyötör a hiány, átkelni a városon, és akár állva is betolni, ha épp nincs ülőhely a kis Retek utcai boltban.
Ez a mostani a harmadik croissant sütési próbálkozásom. Az első alkalommal egy blogból kölcsönöztem egy metódust, amelyben nem a szokásos módon volt nyújtva-hajtogatva a croissant. Nem volt rossz, egyszerű is volt, de nem volt az igazi. A második próbálkozás a Szakácsok könyve leírása mentén történt, hát az nagy csalódás volt, ugyanis reggel 8-tól este 11-ig tartott a croissant készítés, és ehhez képest nem volt valami nagy durranás.
Ezért adtam még egy sanszot az alábbi receptnek, és bár nem olyan a végeredmény, mintha egy párizsi boulangerie-ben sült volna, egyszóval a párizsiak még nem szerveznek tüntetést a Bastille térre, hogy az én receptemet vezessék be ezentúl Párizs-szerte, de itthoni próbálkozásnak tökéletes. Nagyon fontos, hogy igazán jó minőségű vajat használjunk hozzá, ezért aztán ne felejtsük el, a vaj 82 %-os zsírtartalom fölött kezdődik.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
28 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 dl tej
2 dkg cukor
1,5 dkg méz
1 teáskanál só
fél citrom leve (szerintem elhagyható)

Elkészítés:
Tegyük tálba a vajat, gyúrjuk össze a teljes lisztmennyiségből elvett 6 dkg liszttel és a citrom levével. Amikor egynemű, egy darab zsírpapíron formázzunk belőle téglalapot. Legjobb, ha a vaj tetejére is borítunk egy zsírpapírt, és sodrófával szépen elegyengetjük a vajtömböt. Formáljunk belőle kb. 20x20 centis téglát, majd tegyük a hűtőbe.
A tejbe keverjük bele a cukrot, a mézet és az élesztőt, adjuk a liszthez a sóval együtt, dolgozzuk ki alaposan a tésztát. Nyújtsuk ki akkorára, hogy a vajtéglát kényelmesen bele tudjuk csomagolni.

Amint becsomagoltuk a hideg vajat a tésztába, nyújtsuk ki nagyjából 20-22 cm szélesre és kb. 50-55 cm hosszúra. Képzeletben harmadoljuk el a tésztát, a bal oldali harmadot hajtsuk középre, majd tegyünk ugyanígy a jobb oldali harmaddal is. Ezt nevezzük szimpla hajtásnak. Ezután fordítsuk el a tésztakockánkat 90 fokkal, és cselekedjük meg a nyújtást még egyszer, most azonban négy részre osztjuk gondolatban a tésztát. Ekkor jön ugyanis a dupla hajtás: a bal és jobb oldali negyedet behajtjuk a téglalap feléig, majd a tésztát, mint egy könyvet, még egyszer összehajtjuk. Ezt követően még egyszer elvégzünk egy szimpla hajtást (kinyújt, harmadol, balról jobbra, jobbról balra hajt), és a tésztát fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Én ezt este végeztem el, tehát a tészta reggelig a hűtőben pihent, és csendesen kelegetett. Reggel kivettem, lisztezett deszkára tettem, és 5 mm vastagra nyújtottam. Figyeltem, hogy szabályos téglalap alakot kapjak, ne legyen hullámos a széle. Ekkor egy mérőszalaggal a kezemben a tészta lenti, hosszabbik oldalára feljelölgettem egy késsel tíz centinként egy jelölést, majd megtettem ugyanezt a felső részen is, 5 centivel mindezt elcsúsztatva, így nagyon klassz egyenlő szárú háromszögek csúcsai lettek láthatóak a tésztán. Ezeket a pontokat képzeletben összekötve háromszögekre vágtam a tésztát. A háromszögek alapjától kezdve felsodortam a kifliket, a csúcsokat gyengéden megnyújtottam kicsit, hogy minél tekervényesebb legyen majd a croissant, és ezeket a csúcsokat a kifli talpa alá hajtva sütőlemezre fektettem őket. Számítsunk arra, hogy sülés közben növekedésnek indulnak a kis drágák. Hagytam nekik negyed órácskát a langyos konyhában, hogy keljenek, aztán lekentem őket egy pár csepp tejjel hígított tojássárgájával, majd a 200 fokos sütőbe toltam, és figyeltem, ahogy dagadnak, levelesednek, barnulnak. A végeredmény a fotón látható. Az élményt sajnos szavakkal nem tudom jól visszaadni...



2014. március 11., kedd

Vöröslencse-krémleves

Addig próbáljátok ki, amíg a jó idő meg nem érkezik, mert szerintem ez tipikusan az az étel, amit egy hűvös nap hűvös estéjén kanalaz szívesen az ember. Tegnap reggel a férjem úgy ment el itthonról, hogy nyomatékosan felhívta rá a figyelmemet: nagyon sok (kétszer 5 dkg, az nagyon sok?) élesztő van itthon, tehát nem volt nehéz dekódolni az üzenetet, valami kelt tésztát szeretne vacsorára. Így készült a beignet. Na de milyen leves legyen előtte? "Valami zöldségleves" - volt a válasz, ezzel túl messzire nem mentem, és ahogy végiggondoltam a zöldséges fiók választékát, legfeljebb cukkini levest főzhettem volna. Vagy szárazbabot, krumplit, borsót, de valahogy egyikhez se volt kedvem. Így aztán felütöttem az Egytálételek című könyvemet (ami a maga nemében elég jó, de annyira kiábrándító fotók vannak benne... jaj...), és meg is találtam mai elbeszélésünk alanyát.


Hozzávalók:

20 dkg vöröslencse megmosva, lecsöpögtetve
1 fej vöröshagyma apróra vágva
1 szál sárgarépa apróra vágva
2 szál szárzeller apróra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma apróra vágva
1 teáskanál majoranna
1/2 teáskanál kakukkfű
1 teáskanál őrölt római kömény
só, bors
1 lime
2 liter húsleves
petrezselyemzöld
chili
olaj

Elkészítés:

Az olajra rádobom a hagymát, fokhagymát, répát, zellerszárat, és finoman elkezdem párolni őket. 5-6 perc kevergetés után hozzáadom a majorannát, kakukkfüvet, római köményt, egy percig pirítom, majd jöhet a lencse, a só, a bors és a húsleves. Felforralom és puhára főzöm a zöldségeket. Ha készen van, botmixerrel eldolgozom, hozzáadom a citrom levét, esetleg a chilit, ha használok. Amennyiben szükséges, egy kis vízzel korrigálom a sűrűségét. Tálaláshoz petrezselyem és frissen őrölt bors jár hozzá.

A recept az Egytálételek című könyvből való.



2014. március 10., hétfő

Beignet, a franciák fánkja

És mint sok minden, ami francia, ez is A Legjobb. Lehet, nem illik ilyet mondani, de szerintem sokkal finomabb, mint a mi farsangi fánkunk. Február második felében sütöttem, a férjem csak annyit kérdezett, mikor asztalra tettem: miért nincs nálunk ilyen minden héten?
Úgy döntöttem, bár elmúlt a fánk szezon, azért ma még sütök egyet, ha már az emberem úgy ment el itthonról, hogy hangsúlyosan közölte: nagyon sok  élesztő van itthon. Vagyis kelt tésztát enne vacsorára. Aztán meg akartam mutatni a fiamnak, melyik is a beignet a blogon - és nem találtam, mert nem írtam meg a receptet. Vétkes könnyelműség, ugyanis szerintem ez a világ legjobb fánkja. Könnyű elkészíteni, a tészta is isteni, gyakorlatilag abbahagyhatatlan az evése...


Hozzávalók:

2 dl tej
2 pohár kefir
3 dkg friss élesztő, vagy 4 teáskanál szárított
3 dkg cukor
45 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
a sütéshez olaj

Elkészítés:

A tejet felmelegítem, de nem forralom fel. Beleborítom a két pohár kefirt, mehet mellé a cukor és az elmorzsolt élesztő. Kimérem a lisztet, hozzáadom a szódabikarbónát, sót, és belekeverem a folyadékba. Alaposan összekeverem az anyagokat, de dagasztani nem kell a tésztát, csak nokedlihez hasonlóan összeállítani. Konyharuhával letakarva kb. egy órát kel. Amikor duplájára nőtt, vastagon lisztezett deszkára húzom, a tetejét is jócskán megszórom liszttel. Az átlagosnál jobban ragad a tészta, de ez nem baj. Ellapogatom kb. ujjnyi vastag téglalappá, és egy lisztezett késsel négyzeteket vágok a tésztából. Nem túl nagyokat, olyan 5x5 centiseket. A fánknál megszokott módon kb. 160 fokos olajban szép pirosra sütjük a fánkokat. Törlőpapírral bélelt tálra szedjük, bőven porcukrozzuk, mielőtt asztalra adjuk.

A beignet nevét egyébként benyének kell ejteni, autentikus kiejtését itt lehet meghallgatni.

2014. március 8., szombat

Cottage pie


Hozzávalók 4 személyre: 

50 dkg darált marhahús
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 kisebb sárgarépa
2 szál szárzeller
2 dl vörösbor
2 marhahúsleves kocka 3 dl vízben feloldva
1 evőkanál sürített paradicsom

2 evőkanál olaj

bors
kakukkfű
1 kg krumpli
5 dkg vaj
1,5 dl forró tej
 
Elkészítés: 
 
Egy evőkanál olajon megpirítjuk a marhahúst, szétnyomkodjuk a kis gombócokat, minden oldalán átsütjük a húst, ízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel, majd kilapátoljuk egy tányérba. A serpenyőbe ismét olajat öntünk, és az apróra vágott zöldségeket puhára pároljuk. Érdemes valóban kicsire összedarabolni ezeket, hogy szép, egynemű ragut kapjunk a végére. Amikor ez kész, visszatesszük a serpenyőbe a húst, összekeverjük a zöldségekkel, beletesszük a paradicsompürét, majd ráöntjük a bort, és nagy lángon felforraljuk a masszát. Végül ráöntjük a húslevest, és lefedve 30 percig főzzük a ragut. Úgy ügyeskedjünk, hogy ne maradjon sok folyadék alatta, sőt, a magam részéről a szinte zsírjára sütött formációt részesítem előnyben. Időközben készítsük el a szokásos módon a krumplipürét, majd egy tűzálló tálba terítsük el a húst, kanalazzuk rá a pürét, villával cifrázzuk meg kicsit a tetejét. 200 fokos sütőben 20-25 percig, vagy a püré pirulásáig sütjük a cottage pie-t.

Gyors túrós sütemény

Kicsit még töröm a fejem, hogyan lehetne ennek a túrósnak változtatni az arányain, mert a sütemény egyszerű, gyorsan megvan és jóízű, az arányaival mégsem vagyok elégedett: túl sok a tészta a töltelékhez képest. De vajon töltelék-e ez a túró réteg a közepén egyáltalán? Ha nagyobb tepsiben sütöm, a túró még vékonyabb lesz, csak nedvesítő szerepet fog betölteni, amire igazán nagy szükség nincs is, hiszen a tészta egyáltalán nem száraz. A hozzávalókat (túró nélkül) szerintem nyugodtan használhatjuk majd amolyan potyogtatós süteménynek, amikor jönnek majd a jó kis bogyósok, az eper, málna, cseresznye, meggy. Szóval használja mindenki szája íze szerint, mert a recept jó.


Hozzávalók:

45 dkg liszt
20 dkg cukor
4 tojás
25 dkg vaj
1 csomag sütőpor
2 dl tej
50 dkg túró
1 citrom reszelt héja
mazsola
6-8 dkg porcukor

Elkészítés:

A cukrot a tojással alaposan kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a puha vajat. Ezzel is elkeverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a masszához a tejet és a sütőporos lisztet. A túrót villával összetörjük, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a beáztatott, majd lecsepegtetett mazsolát, végül ízesítjük a porcukorral. Ennek a mennyiségét mindenkinek az ízlésére bízom, hogy édesebben vagy pikánsabban szereti-e a túrókrémet.
A tészta felét simítsuk egy sütőpapírral bélelt normál méretű tepsibe, kanalazzuk rá a túrókrémet lazán, azt is oszlassuk el, hogy mindenhová jusson, majd fedjük be a maradék tésztával. 160 fokon tűpróbáig süssük. Amikor nem ragad massza a beleszúrt hústűre, kész a sütemény.



2014. március 7., péntek

Tejfölös, kolbászos krumplileves



Fura szerzet vagyok én. Vannak ételek, amiket bőszen főzök a családnak, magam azonban nemigen eszem belőle, mert a főzés közben eltelek vele, már a vacsoránál nem kell. Aztán vannak ételek, amiket kevésbé bőszen, de főzök a családnak, ám nem eszem belőle, mert magam nemigen kedvelem. És vannak ételek, amiket időnként nagyon megkívánok. Akkor egyszer. Utána megint évekig nem eszem belőle. Valami ilyesmi történt ennél a levesnél is. Különösebben nem szeretem a krumplilevest, csak azt a Nagyanyám-félét, azt meg ritkán főzök, mert még mindig fáj a hiánya, 20 év után is, és hát óhatatlan, hogy a tőle örökölt receptet megfőzve ne érezzem ezt a hiányt még fokozottabban. A férjem és a fiam szeretik ezt a tejfölös, kolbászos változatot, túl gyakran azonban nem kerül műsorra. Múlt héten viszont annyira megkívántam, hogy legott elkészült, és olyan jól sikerült, hogy egy héten belül újrázásra került a sor.
Ennek a levesnek a titka egyértelműen a jóízű kolbász és a jó krumpli.


Hozzávalók:

 25 dkg füstölt kolbász karikára vágva
egy fej vöröshagyma
fél kg krumpli felkockázva
egy szál sárgarépa felaprítva
egy szál fehérrépa felaprítva
egy darab zellergumó hasonlóan kicsi darabokra vágva
egy szál zellerzöld
egy púpos evőkanál liszt
tejföl
kicsi pirospaprika

Elkészítés:

A kolbász karikákat egy gondolatnyi olajon átsütjük, majd mikor kiadta a zsírját, kivesszük, félretesszük. A visszamaradt zsíron óvatosan megdinszteljük a hagymát. Óvatosan, hogy ne égessük oda, csak üveges legyen. Dobjuk a lábasba a felaprított zöldségeket, kíméletesen pirítsuk le őket. Csak semmi odakozmálás, barnítás! Ennek a lépésnek az a célja, hogy a sárgarépából is kioldódjon a karotin, szép színt adva a levesnek a későbbiekben. Ha van otthon zellerzöldünk, ekkor adjuk a leveshez azt is. Öntsük fel forró vízzel a levesünket, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd főzzük a zöldségeket puhára. Időközben készítsünk a tejfölből, pirospaprikából és a lisztből habarást, adjunk hozzá egy-két merőkanál forró levest, keverjük simára, csomómentesre az egészet. Végül adjuk a habarást a leveshez, forraljunk rajta egyet. Ha szükséges, sózzuk még, a krumpli elég sok sót képes felvenni. Pici bors, és kész is a leves. Tálaláskor tegyük csak a tányérokba a kolbász karikákat.



2014. március 6., csütörtök

Yakitori

Különleges a neve, de maga az étel egyszerű. Semmivel sem bonyolultabb, mint egy magyaros csirkeétel, bár az igaz, hogy mondjuk mirinért lehet, hogy el kell zarándokolni az Ázsia boltba, a Vámház körútra. Ennél nagyobb bajunk sose legyen. Ha már ott járunk, vegyünk 270 forintért spéci bambusz nyársakat is, de ha ezt túlzott kiadásnak éreznénk, használjunk nyugodtan hurkapálcát.


Ez a sütés előtti állapot, készen már nem volt érkezésem lefényképezni az ételt.

Hozzávalók:

csirkemell (vagy comb) filé
újhagyma
szójaszósz
mirin
nádcukor
rizsecet
fokhagyma
chilipehely (opcionális)

Elkészítés:

Egyenlő arányban összekeverek szójaszószt és mirint, adok hozzá egy-két kanál cukrot, egy kevés rizsecetet. Csak annyira melegítem fel a pácot, hogy a cukor elolvadjon benne. Ha kihűlt, belereszelek egy gerezd fokhagymát, az egyenlő nagyságú csirkehús darabokat beledobálom, legalább egy órát érlelem. Utána nyárs húzogatom a darabokat. A nyársakat előzőleg áztassuk vízbe, nehogy a serpenyőben vagy a grillen meggyulladjanak. Időnként törjük meg a húsok egyhangúságát újhagyma darabokkal. Kenjünk ki egy serpenyőt olajjal (ha már nincs lehetőségünk kertben grillezni ugye...), és a felmelegített serpenyőben kezdjük el sütni a nyársakat. Nem árt, ha van egy alkalmas lapátunk, amivel a serpenyő aljához tudjuk nyomkodni a húsokat. Időközben locsolgassuk a visszamaradt páclével az ételt. Nem kell neki sok idő, a falatnyi húsok hamar át fognak sülni.
Párolt rizst adjunk hozzá köretnek.

2014. március 5., szerda

Székely káposzta


Hozzávalók: 

60 dkg sertéshús (comb, lapocka, ilyesmi)
2 fej vöröshagyma
zsiradék
pirospaprika, só, bors
1-2 babérlevél

80 dkg savanyúkáposzta
2 dl tejföl
1 csapott evőkanál liszt
 
Elkészítés:
 
A húst és a vöröshagymát apróra vágva a szokásos módon pörköltet készítünk. Amíg fő, megkóstoljuk a káposztát, ha nagyon savanyúnak találjuk, hideg folyó víz alatt néhányszor átöblítjük. Érdemes eltenni a levéből - mármint nem a mosóléből természetesen -, ha végül mégse lenne elég savanykás az étel, legyen mivel savanyítanunk. Amikor a hús félig puha, rádobjuk a káposztát, hozzáadjuk a babérlevelet és együtt főzzük készre őket. Végül tejfölös habarással sűrítjük az ételt. Ehhez a habaráshoz ne adjunk túl sok folyadékot, éppen csak egy kicsit hígítsuk meg a tejfölt, különben úszni fog a lében a káposztánk. Az az állag, ahogyan én szeretem, a képen remekül látható. Friss kenyér elengedhetetlen a tálaláshoz. 

 

2014. március 4., kedd

Fetával és spenóttal töltött batáta


Az édesburgonya sajnos nem túl ismert a magyar háziasszonyok körében, kísérletező kedvüket az is letöri, hogy a batáta bizony nem olcsó, a legjobb ár olyan 7-800 Ft/kg körül van, de puccosabb zöldségeseknél, delikátokban 1000 forint fölé is kúszik. Teljesen érthető, hogy ez sokak költségvetésébe nem fér bele. Én be szoktam belőle spájzolni, ha az Aldi/Lidl tengelyen olcsót találok (mondjuk 600 Ft/kg), mert kis odafigyeléssel elég jól tárolható. Persze nem hónapokig, de 2-3 hétig simán. 
Íze kicsit hasonló a sütőtökéhez, állaga talán kevésbé. Ez a példány, amit tegnap elkészítettem magamnak, megtévesztésig olyan volt, mintha sütőtök lett volna, ha nem én magam sütöm meg a sütőben, tán el sem hiszem, hogy batáta. 

Hozzávalók:

édesburgonya
néhány dkg feta sajt
két marék (bébi)spenót
egy gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A burgonyát megmossuk, sütőben puhulásig sütjük. Ez jóval kevesebb idő, mint a hagyományos krumplinál, figyeljünk oda rá. Amíg a sütő dolgozik, egy serpenyőbe tegyünk pár csepp olívaolajat, a szétnyomott fokhagymát néhány másodpercig futtassuk meg rajta, dobjuk rá a spenótleveleket. Keverjünk rajta egyet-kettőt, éppen csak kicsit össze kell töppednie a leveleknek. Ha kész a batáta, vágjuk hosszában félbe, kaparjuk ki óvatosan a belsejét (az én példányomat egy darabban ki lehetett borítani a bőréből, nagyon vicces volt) egy tálba, törjük össze villával. Adjuk hozzá a spenótot, enyhén sózzuk meg a tölteléket. Kanalazzuk vissza a héjba az egészet, morzsoljunk rá fetát, és már ehetjük is! Pillanatok alatt elkészül, finom, és nem átlagos ebéd lesz a jutalmunk.

2014. március 2., vasárnap

Csirkenyársak

Az egyik legmenőbb vacsora mifelénk. Van egy tulajdonsága, ami magasan kiemeli a többi étel közül: mindenki szereti. Ritkaság ez nálunk... Ad némi szabadságot is, mert lehet variálni a nyársra húzható dolgokat a szerint, hogy mit kedvelünk, mi van otthon. Tehát ha van csirke, és van bambusznyárs, indulhat a buli! Igazából elég gyorsan el is készül, a legtöbb időt a zöldségek darabolása viszi el, de az egy idő után az elkerülhetetlenül megérkező rutinnal szintén minimálisra redukálható.



Hozzávalók:

bambusznyárs
csirkemell filé
opcionálisan:  apró gomba
kelbimbó
lilahagyma
kaliforniai paprika
koktélparadicsom
édesburgonya (sokkal hamarabb puhul, mint a burgonya)
cékla
grill csirke fűszer

Elkészítés:

Bambusznyársat már akár nagyobb élelmiszerboltokban is lehet kapni, a Fackelmann gyártmánya tökéletes a célnak. Ezeket a nyársakat áztassuk be 20-30 percre vízbe.
A húst és a zöldségeket abriktoljuk megfelelő darabokra, húzzuk fel a nyársra. Készíthetünk személyre szabott nyársakat, aki nem kedveli a kelbimbót, az ő nyársán ne legyen az kötelező elem. Szórjuk meg a fűszerrel a nyársra húzott cuccokat. 
Egy nagyméretű serpenyőt kenjünk ki olíva olajjal, melegítsük föl, és fektessük bele a nyársakat. Forgassuk olyan ütemben, ahogy a nyársra húzott elemek sülnek-puhulnak-pirulnak. Hasznos ilyenkor egy lapátkanál, amivel lenyomkodhatjuk a serpenyővel nem feltétlenül érintkező darabokat, hogy azok is megsüljenek.
Sült krumplival, rizzsel, salátával kiváló, de köretnek éppenséggel a nyársra húzott zöldségek is megfelelnek.