2023. február 28., kedd

Paradicsomos káposzta

Igen, tudom, tudom... Utálod. Meg fujj. És még broáf is. Nos, ebben nem értünk egyet. Nem állítom, hogy hetente asztalra kerül nálunk, sőt, van, hogy évek is eltelnek két főzés között, de szeretjük. Akkor is, ha fura, hogy egy főzelék édes, akkor is, ha a káposztát úgy, ahogy van, illik ignorálni. Mi szeretjük és kész. Virslivel, debrecenivel, fasírttal, ahogy adódik.

Hozzávalók:

1 kg fehér káposzta (külső levelei és torzsa nélkül)
1 fej vöröshagyma
1 liter zöldség alaplé (vagy víz)
1 nagy doboz sűrített paradicsom

cukor
1 púpos evőkanál liszt
4 evőkanál olaj
1 teáskanál köménymag (egész)
2 teáskanál pirospaprika

Elkészítés:

Egy lábasban egy evőkanál olajon párolni kezdjük az apróra vágott vöröshagymát, amikor puhulásnak indul, hozzáadjuk a köménymagot, megvárjuk, míg pattogó hangot nem ad. Ekkor rádobjuk a csíkokra vagy kockákra vágott káposztát, alaposan átkeverjük, majd felöntjük az alaplével. Elég rá annyi, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, majd fedő alatt puhára főzzük a káposztát.

A maradék olajon zsemleszínű rántást készítünk (tudod, az az állapot, amikor a liszt már nem fehér, de még nem is égett oda), hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és simára keverjük.

Ha a káposzta puha, megnézzük, mennyi folyadék maradt alatta, ha sok, leöntjük és félretesszük. Elég, ha a káposztán van némi nedvesség. Ráöntjük a paradicsomos rántást, átkeverjük, megszórjuk a pirospaprikával, felforraljuk. Ha nagyon sűrű lenne, hígíthatjuk a félretett főzővízzel. Sózzuk, cukrot adunk hozzá ízlésünk szerint.

2023. február 26., vasárnap

Zseniális keksz kávé/tea mellé

Sajnos a helyzet az, hogy én imádok kávé mellé elmajszolni egy-két cantuccinit, omlós kekszet, ne adj isten gyümölcskenyeret, vagy bármilyen hozzáillő sütit. Ez például éppen a kedvencem ebben a műfajban. Tudom, nem kéne, de most, hogy fogyóban a dugi cantuccini is, gondoltam, keresek egy jóféle receptet. Találtam is, és körülbelül fél órája keresem a neten, hogy honnan származik a recept, és nem találom :( Kiírtam mind a négy hozzávalót egy cetlire, és aztán huss, a forrás ki is száradt. Sajnálom. Mérhetetlenül egyszerű a keksz elkészítése, mint a kekszeké általában, és veszélyesen, nagyon, nagyon, nagyon veszélyesen jó. Használhattok hozzá házi sűrített tejet is.  

Hozzávalók:

200 gr szobahőmérsékletű, puha vaj (az eredeti recept 25 dekát ír, de elég bele a 20 is)
50 gr kristálycukor (eredetileg 85 gramm szerepel, az szerintem sok)
200 gr sűrített tej (az én tubusomban 175 gr volt, nem pótoltam a hiányzó 3 dekát)
375 gr liszt
2 csapott teáskanál sütőpor
egy rendes csipet só
opcionálisan egy marék csokicsepp vagy apróra vágott csoki, én most ilyet tettem bele, ezt évekkel ezelőtt kaptam a barátnőmtől Amerikából, ebbe a sütibe zseniális:

Elkészítés:

A vajat keverőtálba tesszük, és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sűrített tejet, azzal is elkeverjük, végül több részletben hozzákeverjük a sütőporral és sóval elvegyített lisztet. Ha használunk, a végén adjuk hozzá a csokit.
A masszából apró - diónyinál kisebb - golyókat formálunk, és sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük őket, viszonylag távol egymástól, mert a süti meg fog nőni. Aztán persze amint kivesszük a sütőből, össze is esik, de az nem baj.
180 fokon 12 percig sütöttem az első tepsit, a másodiknak elég volt 10 perc is.
Én dió nagyságú gömböket formáztam, az átlagosnál nagyobb kekszek lettek belőlük, szám szerint pont harminc.
Szerintem a csoki variációkon kívül (ét, tej, fehér, rubi) lehet bele tenni akár diót, mandulát összeaprítva, én nagyon el tudom benne képzelni a savanykás aszalt gyümölcsöt is, mondjuk személyes kedvencemet, a vörös áfonyát, apríthatsz bele kandírozott narancs- vagy citromhéjat, de ha nem teszel bele semmi pluszt, akkor is imádni fogod. Kiválthatod a tésztába tett csokit úgy is, hogy megolvasztod, és a kihűlt kekszeket félig megmártod az olvadt csokiban. Vagy fabrikált neki sütőpapírból tölcsért, abba öntöd az olvadt csokit, és szépen megcifrázod a csokival a kekszek tetejét. Szóval csak kreatívan! Ahogy mondtam, minden ilyen úri huncutság nélkül is zseni egy cucc ez.




2023. február 18., szombat

Nudli

Hinnéd-e, hogy bár túl vagyok a bakfis koron (egy olyan négy évtizeddel), és rengeteg ételen, recepten, főztem és sütöttem már násznépnek, celebnek, vezettem hetilap gasztro rovatát, sőt, voltam szakmai lektor a TV paprikánál, nos mindezek mellett éppen pont nudlit nem tudtam csinálni? Nem csodálkozom, ha nem hiszed, én is nagyon nehezen fogadtam el a tényt. Valamikor II. Ramszesz idején csináltam egyszer-kétszer, úgy emlékszem, az elfogadható volt, de minél nagyobb volt a gyakorlatom, a nudli annál kevésbé sikerült. Szinte minden szilvás- és barackos gombóc készítésekor megpróbálkoztam egy kevéssel, márpedig nálunk nyáron hetente készül gombóc, mert nagyon szeretjük. Ahogy a nudlit is imádom. Nagyanyám olyan zseniálisat készített, aminek a mai napig érzem az ízét a számban, pedig szegényem már lassan 30 éve, hogy nincs velünk. Apró kis nudlikat szaggatott, mind egyforma volt, csodálatosan pirított prézlibe forgatta (nem mellékesen jut eszembe feltenni a kérdést: HOL VANNAK azok a régi prézlik, amiknek még íze is volt, tessék mondani!?), forró víz fölött tartotta a lábast, hogy ne hűljön ki, mire mindenki hazaér, egyszóval a legszebb gasztro emlékeim közé tartozik az ő nudlija, meg barátfüléje, a gombócról nem is beszélve...


Aztán tegnapelőtt azt mondja a férjem, csinálnék-e nudlit? Hát mondom, csinálnék, persze, ha akarsz egy kis vízben egynemű masszává formátlanodott izét enni, szívesen. De csak szöget ütött a fejembe, hogy lehet az, hogy baromi jó gombócot csinálok, de a nudli nem megy? No kérem, nem rétes ez a sztori, hogy sokáig húzzam, el is árulom üstöllést a titkot: a nudliban fele liszt, fele krumpli az arány, a gombócban a liszt kétharmad annyi, mint a krumpli súlya. That's all... Úgyhogy itt a bizonyság a fotón, hogy most már nudlit is tudok csinálni.

Hozzávalók:

60 dkg héjában főtt krumpli
30 dkg liszt
1 mokkáskanál só
1,5 evőkanál sertészsír
1 nagy tojás (vagy 2 pici)
20 dkg zsemlemorzsa
sertészsír a morzsa pirításához

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és még forrón áttörjük. Ez fontos lépés, ugyanis ha a krumpli kihűl, a keményítőtől sokkal nehezebb lesz áttörni a krumplit, mintha forrón tennénk. Ha megvagyunk vele, tegyük félre, hadd hűljön ki.

Hozzáadjuk a zsírt (nem kell megolvasztani, elég, ha puha), sót, tojást, valamint a liszt kérharmadát. Összeállítjuk a tésztát, figyelve, kell-e még bele liszt. Az én tegnapi krumplim szépen megette mind a 30 deka lisztet. Sima, nyújtható tésztát kell kapnunk.

Lisztezett deszkára tesszük a tésztát, kicsit átdolgozzuk még, majd adagokra vágva hurkákat sodrunk, én azt javasolnám, legyen olyan széles a hurka, mint amilyen hosszú nudlikat szeretnénk. Vágjuk a hurkákat ízlésünk szerinti darabokra, két tenyerünk között formázzuk meg, végül kissé megsózott vízben főzzük ki. Amint feljönnek a nudlik a víz tetejére, egy perc múlva le is szűrhetjük őket. Legjobb, ha szűrőkanállal emeljük ki őket a vízből, lecsepegtetjük, és mehetnek is mindjárt a zsíron pirított zsemlemorzsába.

Ehetjük édesen, én sósan is szeretem.

2023. február 9., csütörtök

Paszternákkrémleves no 2.

Van mág egy paszternákleves a blogon, sőt elárulom, hogy egy verzió várakozik piszkozatban is, majd arra is sort kerítek valamikor. De most ezt a rém egyszerű módot szeretném megmutatni, amiben többek között az a zseniális, hogy más zöldségekből készülő krémlevesekhez is lehet alkalmazni ezt a módszert.



Hozzávalók:

2 db paszternák
3 db burgonya

bors
1 db babérlevél
2,5 dl tejszín

Elkészítés:

A paszternákot meghámoztam, felkockáztam, egy kevés olajjal megkentem, megspricceltem, és az air fryerben majdnem puhára sütöttem. Természetesen air fryer hiányában sütőben is elkészíthető.

Közben a szintén meghámozott, felkockázott krumplit odatettem sóval, babérlevéllel főni. Amikor a paszternák megpuhult, hozzáadtam a krumplihoz, utánasóztam, borsoztam, leturmixoltam, és a tejszínnel gazdagítottam.

Ez igazán nem mondható bonyolult eljárásnak, mégis nagyon kellemes, ízgazdag leves kerekedik belőle. Garantáltan 20-25 perc alatt elkészülünk a vacsorára szánt első fogással.


2023. február 4., szombat

Yotam Ottolenghi karfiolos csodapitéje

A Facebookon már kiörvendeztem magam Yotam Ottolenghi könyvén, amit a múlt héten vettem meg, ez pedig A kamra kincsei című opusz. Ma elkészült belőle az első darab, amit kénytelen vagyok az egekbe dícsérni. Ha létezik étel, amire ráillik a comfortfood kifejezés, hát akkor ez a currys, karfiolos, basemales, rétestésztás csodaság az.


Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol rózsáira szedve
2 teáskanál currypor
1 evőkanál olívaolaj


a besamelhez:

5 dkg vaj
7,5 dkg liszt
6-7 dl tej
15 dkg reszelt cheddar sajt
2 gerezd szétnyomott fokhagyma
szerecsendió reszelve
só, bors

6 réteslap
a réteslapok kenéséhez egy evőkanál olvasztott vaj, és egy pici olívaolaj keveréke

Elkészítés:
A karfiolt rózsáira szedjük, nem kell aprókra, de ne is legyenek túl nagyok. Tegyük őket egy sütőpapíros tepsibe, löttyintsük meg olajjal, szórjuk meg a curryvel, kevés sóval, keverjük alaposan össze, és 180 fokon, légkeveréssel süssük 20 percig. Ha letelt az idő, tegyük félre kissé hűlni a karfiolt.



Készítsük el a besamelt. 5 dkg vajat melegítsünk fel, adjuk hozzá a lisztet, kavargassuk, míg kissé el nem kezd illatozni a liszt. Nem pirítjuk, csak átmelegítjük. Apránként, folytonosan keverve hozzáadjuk a tejet. Tapasztalatom szerint akkor is csomós lesz a besamel, ha a fejünk tetején állva, lábunkkal a levegőben kalimpálva adjuk a liszthez a tejet, úgyhogy ezen nem érdemes idegeskedni, mert minek? Attól a csomók nem tűnnek el. Kavargatva forraljuk fel a mártást, kell neki 7-8 perc, addigra a liszt nyers íze eltűnik. Én ilyenkor előveszem a botmixert, zúzok a besamelen vagy kettőt, a csomók eltűnnek, a mártás gyönyörű selymes lesz, problem is solved. Ekkor adjuk hozzá a fokhagymát, a reszelt sajtot, borsot, még egy pici sót,  ha kell, és reszeljünk bele szerecsendiót. Nézetem szerint a besamel elengedhetetlen részét képezi - az étel típusától függően több vagy kevesebb - szerecsendió. 

Ekkor bekapcsolódunk egy kézimunka szakkör életébe, és nekiállunk a réteslapokkal való játéknak.

Egy 23-26 centis kerek tortaformát, kinek milyen van otthon, kibélelünk sütőpapírral, majd az első réteslapot  beleügyeskedjük a formába, ezután kissé megvajazzuk. A réteslap széle túl fog lógni a forma peremén, és ez így van jól. A következő lapot is belefektetjük a formába, kicsit fordítunk rajta, hogy a sarkai máshová essenek, mint az előzőé. Ez fogja biztosítani a procedúra végén azt, hogy be tudjuk takarni a túllógó sarkokkal a tölteléket.
Ha mind a hat lapot bepuzzle-ztük a formába, a sajtos besamel felét beleöntjük a réteslap ágyba. Legyünk óvatosak, a mártás még meleg ekkor, viszont jó súlyos, tehát számíthatunk rá, hogy a réteslapokat kirántja a kezünkből, ha nem vagyunk elég óvatosak. Én most a férjemet hívtam segítségül a puzzle-hoz és a töltéshez, szükségem is volt az ő két kezére is. Természetesen nem állítom, hogy egyedül nem ugorható meg a feladat, de határozottan könnyebb, ha van segítsége az embernek. 
A besamelre szépen ráültetjük a karfiolrózsákat, ellenállunk a vágynak, hogy a karfiol alatti olajat is ráöntsük a zöldségre (higgyetek nekem, tudom, miről beszélek...), majd a maradék besamelt is a tortaformába öntjük. Végül a túllógó réteslap sarkokat ráhajtogatjuk a töltelékre. Nem fogja teljesen befedni azt, de ez nem baj.
Kicsit megvajaztam a takaró réteslapokat is, és betettem a 180 fokos sütőbe, ami ekkor már alul-felül sütő módban volt, nem légkeverésen. 35 percig sütöttem. Úgy 15-20 percnél, amikor a teteje már szép színű volt, kivettem a tortaformát a sütőből, óvatosan lekapcsoltam a peremét, eltávolítottam, így a "torta" oldala is szépen megsülhetett.
Tálaláskor petrezselymet és reszelt citromhéjat szórtam a torta tetejére. Vigyázzatok a szervírozásnál, a besamel irtó forró tud lenni.

Ha elfogadtok egy tanácsot, bánjatok takarékosan a vajjal, mert bár nincs a vajnál finomabb dolog a világon (csak egy-kettő), nem jó, ha a pite tocsog benne. Van benne ugye rengeteg sajt, az is rendelkezik rendes zsírmennyiséggel, a karfiol is olajban/on sül, a tejnek is van zsírtartalma. Szóval azért ésszel bánjunk a vajjal!




2023. február 3., péntek

Gluténmentes hajdina palacsinta zöldséggel töltve

Nagy felfedezés számomra a hajdina liszt, ugyanis ízlik. Ez azért fura, mert egyszer ettem hajdinát - magam készítettem -, hát azzal kínozni lehetett volna, olyan rossz volt. Aztán olvastam, hogy különböző féle, fajta hajdinákok léteznek szerte a világon, és van köztük olyan is, ami finom, de engem azért elég nehéz meggyőzni egy rossz tapasztalat után. Pláne, ha nincs is, aki meggyőzzön :) Így aztán elég nagy merészség volt megvennem a fél kilós hajdinalisztet, de gondoltam, több is veszett Mohácsnál, próbáljuk meg a belőle készült palacsintát, mi bajunk lehet?


El is készült a palacsinta, immáron egy héten belül harmadszor, úgyhogy azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy helyet kapott a repertoáron a továbbiakban. Nyilván tölthető édes töltelékkel is, de mivel mi most diétázunk, inkább a zöldséges, sajtos, túrós változatokat részesítjük előnyben.

Hozzávalók 6 db normál méretű palacsintához:

10 dkg hajdinaliszt
3 dkg olvasztott vaj
2,5 dl tej/alternatív tej, bár azzal még nem próbáltam
2 db tojás
egy csipet só
a sütéshez olaj vagy vaj
opcionálisan sajt, tejföl

Elkészítés:
A hozzávalókat a szokásos módon elkeverjük. A lisztbe beleütjük a tojást, amennyire csak lehet, simára keverjük a matériát, majd apránként öntjük hozzá a tejet, folyamatosan keverjük, a cél, hogy teljesen csomómentes legyen a massza. (Nem szégyen a végén átereszteni a szűrőn, a hajdinaliszt elég kis mocsok, nehezen adja meg magát. Vagy van rá lehetőség, hogy amikor beleöntöd a masszát a palacsintasütőbe, akkor halászd ki a csomókat belőle, avagy hagyhatod is a fenébe ezt az egész csomóvadászósdi macerát. Ahogy jónak érzed.) Utolsó lépésként adjuk hozzá az olvasztott vajat, ami némiképpen ki fog csapódni, de ezzel nem kell foglalkozni. Félretesszük a masszát 15-20 percre pihenni, ha van rá mód, akár több időt is kaphat a lustálkodásra.

töltelék:
Különféle zöldségeket a késes betétű aprító gondjaira bízunk. Nem kell péppé darálni, de olyan jó kis gyöngyös-darabosra azért dolgozzuk össze a zöldségeket. Én most karfiolt, cukkinit, gombát, egy darab édesburgonyát használtam, plusz felkarikáztam 2 szép újhagymát, de azt nem daráltam le, csak hozzáadtam a zöldséges masszához. Egy kevés olajon elkezdtem párolni a karfiolt, az összes többi csak utána került a serpenyőbe. Sóztam, borsoztam, adtam neki egy kis provance-i fűszerkeveréket, borsot, és megpuhítottam.
A palacsintatésztát a pihentetés után alaposan átkevertem, egy kevés olajon kisütöttem őket. Remekül kezelhető a tészta, nem lesz vele semmi gond, ha van egy jó palacsintasütőd.
A kisült palacsintákat megtöltöttem a zöldségkeverékkel, megszórtam reszelt füstölt sajttal, és a feltekert palacsinták mellé még egy kevés tejfölt is szervíroztam.

Természetesen a töltelékbe kerülhet bármilyen zöldség, amit kedvelsz, a répától a paszternákon át a hagymáig, padlizsánig, káposztáig, brokkoliig, tényleg bármi megfelel. Azért találom jónak az egyforma nagyságra darálást, mert így nem kell különösebben foglalkozni a zöldségek puhulási sorrendjével. Persze ha karfiolt, paszternákot használsz, azért az nem árt, ha azok kerülnek először a serpenyőbe. Töltheted a palacsintát csak sajttal, tejföllel, de ha édességre vágysz, lekvár, túró, nutella (sic!) is mehet bele.

Tegnap nem akartuk az összes palacsintát betermelni, így a tésztát egy lezárt üvegben betettem a hűtőbe, ma reggel az volt a reggelim, és mondhatom, pazar állaga volt a nyers tésztának, szóval akár két napra előre is bekeverheted a masszát, ha úgy jön ki a lépés.

Még egy tipp jutott eszembe. A párolt zöldséget, mivel nem túl darabos, hanem elég homogén, össze is keverhetjük a palacsintatésztával, és amolyan frittataszerűen is kisüthetjük.