2013. december 29., vasárnap

Sós rudak

Ez a sós rúd is beleillik az ideális szilveszteri megoldások sorába, mert ez is nagyon hamar elkészül, elronthatatlan, és eléggé eteti magát. A benne lévő zsírnak köszönhetően viszonylag hosszan birkózik az alkohollal, mire hatni hagyja azt.

Hozzávalók:

55 dkg liszt
25 dkg sertészsír
3 tojás sárgája
3 dl tejföl
25 dkg reszelt sajt (15 dkg a tésztába, 10 dkg a tetejére, szórásnak)
1 evőkanál só

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. A tejföld adagoljuk részletekben, és csak akkor tegyük bele mind a három decit, ha úgy ítéljük meg, hogy szükséges bele mind. Nekem egy kicsit kevesebb is elég volt ahhoz, hogy jól összeálljon a tészta. Nyújtsuk 2 mm vékonyra, kenjük be tojásfehérjével, szórjuk meg tetszés szerint reszelt sajttal, lenmaggal, szezámmaggal, mákkal, majd 200 fokos tepsiben süssük meg. Nagyjából 12-15 perc kell neki, de ügyeljünk rá, hogy ne barnítsuk meg, ne szárítsuk ki.



2013. december 27., péntek

Szilveszteri bulik sztárja


Az alábbi sós sütemény igen ideális szilveszter éjszakára, mivel elég sok zsírt tartalmaz, az alkoholt szépen munkára készteti, nem hagyja - olyan könnyen - a fejünkbe szállni. A mennyiségek többszörözhetők, az alapadagból egy tepsinyi sós rúd lesz. 


Hozzávalók:
21 dkg liszt
15 dkg reszelt ementáli (Pannónia) sajt
6 evőkanál tejföl
15 dkg margarin
a tetejére 1 tojás

Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát készítünk, majd lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákat szaggatunk belőlük, tetejüket tojással lekenjük, és szezámmaggal, mákkal, köménnyel, vagy lenmaggal szórjuk. 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütjük, vagy amíg az alja gusztusos-pirosas nem lesz. 

2013. december 23., hétfő

Mandulával töltött aszalt szilva csokoládé köntösben


Ezzel a csodával a húgom lepett meg minket jó néhány éve, bár biztosítottam róla, hogy ezentúl mindenhol a saját receptemként fogom aposztrofálni ezt a remek édességet:) Apróság, mégis nagyon fel tudja dobni az ünnepet. Ajándékba is elkészíthető, a bevásárlást leszámítva gyakorlatilag fél órán belül elkészülünk vele. Ha szépen adjusztáljuk, csomagoljuk, az egyik legjobb gasztroajándék válhat belőle. 

 
Hozzávalók:
 
x db egész mandula
x db aszalt szilva
étcsokoládé
 
Elkészítés:
 
A mandulákat belebújtatjuk az aszalt szilvába, összezárjuk, amennyire lehet, majd olvasztott csokoládéba mártjuk. Ennyi. Az íze pedig fantasztikus!
 

2013. december 21., szombat

Töltött káposzta

Töltött káposzta

Karácsony küszöbén mi más is lehetne az aktuális recept, mint a töltött káposzta? A magam részéről nem vagyok fan, egyszer szívesen megeszem, de hogy napokig nem járok rá, az biztos. Ez is egy olyan étel, aminek az íze, amit annyira szerettem, Nagyanyámmal együtt távozott az életemből. Hasonló, hasonló, amit én főzök, de az... az jobb volt. Ez a felkonf a régi blogomba íródott 2006 karácsonyán a töltött káposztához. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az én töltött káposztám egyre jobban hasonlít nagyanyáméhoz. Már az egész családot ellátom vele karácsony táján, kap belőle a barátnőm is, aki tavaly ilyentájt ezt kérdezte tőlem: kaphatok most is a zseniális töltött káposztásból, hogy lenyűgözzem vele anyámat? Szóval elég jól haladok a töltött káposztákkal szegélyezett úton...

 
Hozzávalók:
 
1,5 kg savanyú káposzta
60 dkg darált hús
30 dkg füstölt hús (tarja, vagy bármi más, amit szeretünk)
2 marék gersli (nem árt neki, ha fél órára beáztatjuk előbb)
egy kis fej vöröshagyma
só, bors, pirospaprika
zsiradék a rántáshoz
néhány kanál liszt (mi azt szeretjük, ha nem áll a lé a káposzta alatt, ezért nem túl vékony rántást szoktam készíteni)
 
Elkészítés:
 
A savanyú káposztát hideg vízzel átmosom, majd a felét egy ötliteres lábas aljára terítem. Összeállítom a gombócnak valót: a darált húst összekeverem a gerslivel, a reszelt vöröshagymával, sóval, borssal, kevés pirospaprikával. (Néha a füstölt húsból egy keveset összeapríttatok a késes aprítómmal, és a pépet a húsmasszához adom, nagyon sokat javít az ízélményen.) Gombócokat formálok belőle - én a kicsiket szeretem -, és sugár alakban a káposztára rakosgatom őket. A lábas oldalához szoktam rakosgatni a füstölt hús darabokat. Amikor minden gombóc a helyén van, befedem őket a maradék káposztával. Miközben összeállítom a káposztát, egy fazékban vizet forralok, ezzel a forrásban lévő vízzel engedem fel az összerakott káposztát, hogy a töltelékek ne ázzanak el. Fedő alatt, csendes tűzön rotyogtatom, úgy egy órácskát, talán kicsit többet. Amikor akkurátus vagyok, a puha gombócokat kiszedegetem egy tányérra, és az aprókáposztát berántom, ha nem voltam akkurátus,  a hideg vízzel felengedett rántást belocsolgattam a káposztába úgy, hogy a lábas oldaláról félrehúztam a cuccost. Kiforraltam és kész.
Természetesen tudom, hogy a fenti recept nem igazi töltött káposzta, merthogy a töltelék nem káposztalevélben van, de néhányszor megpróbáltam levélbe tekergetni a töltelékeket, de elég macerás hadművelet, ráadásul a család nem díjazta erőfeszítéseimet: rendre kipiszkálták a húst a káposztából, amit aztán félreraktak, úgyhogy én maradok a töltetlen-töltött káposztámnál. Tálalásnál ne feledkezzünk el sok tejfölt a tányérok mellé készíteni, rögvest a puha kenyér mellé.
 


2013. december 20., péntek

Zserbó


Remélem, nem unjátok még a karácsonyi recepteket. Úgy gondolom, a zserbó tradicionális karácsonyi sütemény, itt a helye a sorban mindenképpen. A receptet Friderikusz Sándor mamájától, a drága Erzsi nénitől kaptam, ha jól emlékszem, 1997-ben. Azóta én csak ezt a receptet sütöm, mert pont olyan, amilyennek szeretem a zserbót... Kevés tészta, sok töltelék. A fotó jó régi, ma már másmilyet készítenék, de ez is én vagyok. Én, 7 évvel ezelőtt.





Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
2 tojás sárgája
5 dkg porcukor
2 dkg élesztő nem felfuttatva, hanem belemorzsolva a tésztába
2 dl tejföl
pici só

Töltelék:
baracklekvár, sok
25 dkg darált dió
20 dkg porcukor
1 citrom héja
mazsola
Csokimáz:
8 dkg vaj
8 dkg porcukor
2 evőkanál kakaó
1 evőkanál tej
Elkészítés:
A tésztának valókat összegyúrjuk, simára kidolgozzuk és egy-két órára félretesszük pihenni. Amikor úgy érezzük, már kipihente magát, három vékony lapot nyújtunk belőle, az elsőt behelyezzük a tepsibe, rákenjük a baracklekvár felét, megszórjuk a porcukros dió felével, erre kerül a második kinyújtott lap, ismét lekvár és dió, majd a harmadik lap. Kicsit megnyomkodjuk a rétegeket, a felsőt sűrűn megszurkáljuk villával, és meleg sütőben megsütjük. Ez kb. 40 percet vesz igénybe, esetleg kicsit többet, de kevesebbet biztosan nem. Ha kisült és kihűlt a tészta, rákenjük a csokimázat. Ehhez a hozzávalókat felfőzzük, semmi bonyolultságot nem igényel az elkészítése.

2013. december 19., csütörtök

Marha casserole, avagy burgundi marharagu

A recept Gordon Ramsay-től származik, ő nevezi casserole-nak (mely az edény neve, amelyben készül a ragu), és évek óta készítem, az egyik legeslegnagyobb családi kedvenc. Amikor a fiúk meglátják a piros cserépedényt, amiben készíteni szoktam, mindig bepárásodik a tekintetük a gyönyörűségtől.
Nagyobb családi összejövetelekre a slow cookeremben szoktam készíteni, mesés lesz mindig.
Nem állítom, hogy a casserole elkészítése gyorsan megy, sőt mi több: hosszú folyamat, az előkészítés is kicsit pepecselős, de a legmesszebbmenőkig megéri. Néhány dolgot változtattam csak az eredeti recepten, és azt hiszem, mindegyik előnyére vált az elkészült ételnek, ha már lehetek ilyen mérhetetlenül nagyképű. Egyrészt hagymát nemcsak egészben tettem bele, hanem egy nagy fejet felszeletelve is, ami besűríti a szaftot. Viszont a szalonna mennyiségét jelentősen lecsökkentettem, az ajánlott 20 dekáról kb. 5 dekára. Legközelebb pedig egy halvány csípősséget is adok a casserole-nak, jót fog neki tenni.



Hozzávalók:
80 dkg marhahús, sovány, párolni való
2 szál sárgarépa
1 kisebb fej zellergumó
1 fej vöröshagyma
6-8 szem salotta, vagy mogyoróhagyma egészben
20 dkg apró szemű csiperke
5 dkg füstölt kolozsvári szalonna
olívaolaj
3 evőkanál liszt
só, bors
1,5 dl vörösbor
4 dl csirke alaplé
1 kis doboz sürített paradicsom
2 babérlevél

Elkészítés:
A húst megmostam, megtörölgettem, falatnyi kockákra vágtam.
A szalonnát csíkokra szabdaltam, nagyobb kockákra vágtam a répát és a zellert, a gombát megtisztítottam, felaprítottam őket. Nem kell vékony karikára vágni, lehet vastagabb darabokban hagyni, hisz hosszú lesz a főzési idő. A lisztbe belekevertem 1 teáskanál sót, frissen őrölt borsot, és a húskockákat meghempergettem a lisztben. Olívaolajat melegítettem egy serpenyőben, a húst több részletben átsütöttem benne.
Amikor készen volt, tányérra szedtem a húskockákat, a visszamaradt olajhoz még öntöttem egy keveset, átsütöttem rajta a szalonnát, beledobáltam a zöldségeket, a babérlevelet, pirítottam néhány percig az egyveleget. Majd hozzáadtam a sűrített paradicsomot, a bort és az alaplevet, felforraltam az ételt. Végül hozzáadtam a húskockákat is.
Ekkor átöntöttem az egészet a szépséges piros edénybe, rátettem a tetejét, és 150 fokos sütőben két és fél órát pároltam. Lehet, hogy ennyi idő nem elég neki, hisz ez attól függ, milyen idős volt a marha, nyilván akkor van kész, amikor a hús már vaj puha.  A szaft csodásan besűrűsödött, pont úgy, ahogy számítottam rá. Kivéve a sütőből kicsit még sóztam, egyéb módosítás nem volt szükséges. Burgonyakrokettel tálaltam, de teljesen megfelelő hozzá a friss, puha kenyér is. Legjobb persze burgonyafánkkal... Azzal igazi ünnepi comfort food válik belőle.

2013. december 18., szerda

Pulykakoszorú


Felfedezése és kipróbálása óta minden ünnep number one-ja ez a pulykamellből készült étel. A helyzet az, hogy nem tartozom azok közé, akik karácsony este ezerféle étellel rakják tele az asztalt, számomra sokkal fontosabb a fadíszítés, ajándékozás, mint a főzés ezen a napon. No persze ilyenkor is mindig van legalább három fogás az asztalon, de törekszem arra, hogy ne kelljen az egész napot a konyhában töltenem. Ez még így is ritkán sikerül, de legalább megpróbálom.
A receptet több gasztroblogban is láttam, és bíztam benne, hogy pont olyan egyszerű elkészíteni, mint ahogy az a leírásokban írva vagyon, és nem csalódtam. Már most vannak ötleteim arra nézvést, hogyan fogom variálni a tölteléket, de ez a klasszikusnak mondható aszalt szilvás változat is nagyon finom.

Hozzávalók egy kuglóf formához, vagy két kisebb püspökkenyér formához:
1/2 kg szeletelt bacon
40-50 dkg pulykamell filé 2x2 cm-es kockákra darabolva
3 tojás
2 dl tejföl
1 nagy csokor petrezselyemzöld
szárnyas fűszerkeverék
4 evőkanál liszt
frissen őrölt bors
10-12 szem aszalt szilva
20 dkg reszelt sajt, jó, ha van benne valamennyi füstölt is

Elkészítés:

Egy kuglóf formát vékonyan kiolajoztam. Ez azért szükséges, hogy biztosra menjek, és ne ragadjon bele a koszorú a formába, amikor majd kiborítom. Ezután kibéleltem a szalonnaszeletekkel a formát  úgy, hogy a szalonna szeletek jócskán túllógjanak a forma szélén, középen pedig valamennyire feküdjenek fel a kuglóf forma középső részére is. Nem mindig egyszerű a művelet, de nem is lehetetlen küldetés.
Elkészítem a tölteléket: a húskockákat beszórom fűszerkeverékkel, félreteszem.Ezután a tejfölt, lisztet, tojásokat, petrezselymet, borsot, reszelt sajtot, sót összekeverem, majd hozzáadom a masszához a húst is. A fele tölteléket belekanalazom a szalonnaágyba, arányosan elosztom az aszalt szilvát, végül befedem a massza maradékával. A szalonna túllógó végeit ráhajtom a töltelékre úgy, hogy mindenhol betakarja azt. Fontos, hogy a töltelék sehol se tudjon kifolyni. 
180 fokos sütőbe teszem a formát úgy 30 percre. Amikor már szép piros a tetején a szalonna, hazardírozok egyet. Mégpedig úgy, hogy fogok egy tepsit, ráteszem a kuglóf formára, és egy villámgyors mozdulattal megfordítom a tepsit és a formát. Ezért nem árt, ha a szalonna alá még ki is olajoztuk a formánkat, mert így biztosak lehetünk abban, hogy akadálytalanul átcsúszik a másik tepsire a hús. Eltávolítom a sütőformát, és a koszorút újabb 20 percre visszadugom a sütőbe, így a szalonna eddig alul lévő része is meg tud pirulni. Szeletelés előtt pihentessük az elkészült ételt, mert csak akkor tudunk szép szeleteket vágni belőle. Másnap hidegen is isteni!

A tölteléket variálhatjuk aszalt barackkal, a szép színhatás kedvéért csempészhetünk bele vörös áfonya szemeket is. Gyönyörűen fog mutatni a tojástól sárgás töltelék, a zöld petrezselyem pöttyök, valamint az aszalt gyümölcsök színes foltjai.
Természetesen süthetjük sima őzgerinc formában is, akkor egyszerűbb a szalonnával való kibélelés, és rúd formájában is mutatós lesz az ételünk.

2013. december 17., kedd

Gyümölcskenyér


Állandó szereplője a karácsonyainknak, nemcsak azért, mert pillanatok alatt összedobható - tényleg! -, hanem mert gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor nagyon finom, némileg variálható is a beleszórt ez-meg-azok változtatásával. Ha még nincs tele a puttonyod a karácsonyi sütikkel, vagy szilveszterre szeretnél valami édeset is az asztalra tenni, próbáld ki nyugodtan!

Hozzávalók:

6 db tojás
25 dkg kristálycukor
25 dkg finomliszt
30 dkg ez-meg-az: kandírozott citrom-, narancshéj, csokicsepp, apróra vágott dió, birsalmasajt, zselécukor

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral fehérre-habosra kevertetem a robotgéppel. Térfogata igencsak megnövekszik, színe szinte fehérre vált, és az egész massza könnyű, habos állagot nyer. Ekkor fakanállal beleforgatom a lisztet, végül hozzáadom az egy kanál liszttel megszórt, azzal jó alaposan összeforgatott ez-meg-azt.
Sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába (kettő fog ezzel a mennyiséggel megtelni) öntöm a masszát, és 170-180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Tűpróba kötelező!
Teljes kihűlés után lehet szépen szeletelni. Teához, kávéhoz nagyon finom.

Horváth Ilona klasszikus receptje.

Nehézségi fok:

2013. december 15., vasárnap

Narancsos marcipán

Előfordul olyan helyzet az ember életében, amikor a jó megoldás egyet jelent a gyors megoldással. Bizony megtörténik, hogy valakiről elfeledkeztünk a nagy karácsonyi forgatagban, és az utolsó utáni pillanatban csapunk a homlokunkra, úristen, Szerénke néni kimaradt az ajándékvásárlásból! Na, ilyenkor jönnek jól a hasonlóan egyszerű receptek, mint az alábbi kettő is. Persze kell hozzá, hogy ne legyen csont üres a kamraszekrény vagy a spájz, de szerintem így karácsony táján azért a legtöbb helyen akad egy kis marcipán és csokoládé a szekrényben...


Narancsos marcipán

30 dkg marcipán
2 evőkanál narancslikőr (Cointreau pl.)
5 dkg apróra vágott kandírozott narancshéj
A mártáshoz: 20 dkg olvasztott csokoládé (használjunk minőségi csokoládét, érdemes)

Elkészítés: 

A marcipánt hagyjuk szoba hőmérsékletűre melegedni, majd a likőrt dolgozzuk el benne jó alaposan. Falatnyi adagokat szakítsunk ki a masszából, alakítsunk belőlük gombócokat, közepébe tegyünk narancshéj darabkákat. Mártsuk olvasztott csokoládéba a golyókat.
 

És egy másik, hasonlóan egyszerű, de finom változat. Természetesen variálhatjuk is az összetevőket, a diót lecserélhetjük mandulára, az aszalt áfonyát barackra, datolyára, meggyre.
 
Diós-áfonyás golyók
 
Hozzávalók:
 
30 dkg darált dió
2-3 evőkanál málna/eper/barack/ribizli lekvár
rumba áztatott aszalt áfonya
A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:
 
A darált diót dolgozzuk össze a lekvárral és az áfonyával, gombócozzuk ki őket, és a fent leírt módon mártsuk csokoládéba.
Amíg a bonbonokat készítjük, hallgassunk jó zenét, esetleg közben tegyük be a lejátszóba a Csokoládé című filmet, remek aláfestés lesz az ajándékkészítéshez.
 

2013. december 14., szombat

Bejgli

Kevés embert ismerek, aki nem szereti a bejglit. Meggyőződésem, hogy akik nem szeretik, azok még nem ettek igazán jót ebben a műfajban. Az pedig igen nagy kár, mert a bejgli jó. Egy titka van szerintem mindössze: legyen több a töltelék benne, mint a tészta :)  


Nem állítom, hogy bejglit sütni nagyon könnyű. Nem az, mert gyakorlat kell hozzá. Az kezdőknek  pedig nem szokott lenni, viszont senki nem úgy születik, hogy a kisujjában van a sütés minden tudománya. És ha ez így van, akkor egy a jelszónk, és az nem feltétlenül a béke, hanem a gyakorlás!  Érezni kell, milyen híg lehet a töltelék, egyáltalán, mennyit lehet a bejglibe tenni a szétrepedés veszélye nélkül (azt az isten se tudja persze, mert a bejgli elég öntörvényűen viselkedik ebből a szempontból...), rá kell érezni, milyen vékonyra kell nyújtani a tésztát (nagyon vékonyra), és még számtalan egyéb szempont van, de bejglit sütni klassz dolog. Súlyosan terápiás elfoglaltság, ne kezdjünk neki, ha nincs elég időnk, ha folyton szól a telefonunk, ha a gyerekek ott rohangálnak a lábunk körül, vagy ami még sokkal rosszabb ezek összességénél is: az éhes párunk toporzékol a küszöbön. Egyszóval szánjunk rá időt, energiát, és biztos, hogy a jó csillagzat alatt elkövetett bejgli sütés meghozza a várva várt karácsonyi hangulatot. Lökjük be Michael Bublét az iPodba, és hadd szóljon! Szabadjon itt egy halkat üzennem a Jézuskának, én nagyon bírnám ezt a CD-t a CD-lejátszóba is belökdösni, ha úgy adódna...

Hozzávalók 6 darab 50 dekás rúdhoz:
1 kg liszt
20 dkg vaj
15 dkg zsír
60 dkg cukor (8 dkg porcukor, 52 dkg kristálycukor)
1 dkg friss élesztő
2 tojás (1 a tésztába, 1 a kenéshez)
2 dl tej

40 dkg mák
40 dkg dió
10 dkg mazsola
fél citrom

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.
Utána 6 egyenlő részre osztjuk a tésztát (én mérleget is használok ilyenkor, hogy mind egyforma súlyú adag legyen) és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Vékonyra kell nyújtani a tésztát, hiszen amikor feltekerjük majd a bejglit, több réteg tészta lesz benne, és ha nem elég vékonyak a rétegek, nehéz, fojtós lesz a végeredmény.
Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket széles pengéjű késsel (ne adj isten, nedves kézzel, hogy érezzük, mindenhol egyforma vastag-e a töltelék) a tészta széléig kenjük, kihagyva egy egy centis sávot a széleken. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, le is nyomkodjuk, hogy tekerés közben ne tudjon kipenderedni a hajtás. Ezután a szélesebb oldalánál kezdve felsodorjuk, magunktól elfelé sodorva a tekercset. Gyengén kizsírozott tepsibe, avagy sütőpapírral béleltbe rakjuk a rudakat, talán mondani sem kell, hogy az az oldala lesz a tepsin, amelyiken a hajtás van. Tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük, de ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Ettől lesz szép márványos a bejglik teteje. Villával, hústűvel, hurkapálcával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. 
Mérsékelten meleg sütőben (170-180 fok)  kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel szirupot főzünk, ezzel  leforrázzuk a diót, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, reszelt citromhéjat. Ugyanígy járunk el egy másik adag sziruppal is, csak azzal a mákot öntjük nyakon. Ha szeretjük, reszeljünk a mákos töltelékbe egy nagyobbacska almát, lehet héjastól is, ettől még szaftosabb lesz a töltelékünk. A mákosnak talán még fontosabb alkotóeleme a citromhéj, semmi pénzért ne hagyjuk ki belőle! 

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg,  utóbbi esetben a tészta sütés közben felreped, előbbiben száraz lesz, és utálni fogjuk. Ugyanígy kirepedhet, ha nem szúrkáljuk meg, és a gőz nem tud távozni a nyílásokon át, valamint akkor is, ha a töltelék felforrósodva szétnyomja a tésztát, ami nagyjából csak akkor történhet meg, ha jó sok tölteléket használtunk, vagy túl szorosan tekertük fel a tésztát. Véleményem szerint jobb egy szétrepedt, finom bejgli, mint egy tökéletes külalakú, száraz pozdorja. Persze az ideális állapot a kettő között helyezkedik el. És azt is tudom, hogy ez a "se túl sűrű, se túl híg" meghatározás nem igazán tudományos definíció, de ezt érezni kell, és szerintem ez nem lehetetlen küldetés.

2013. december 13., péntek

Minestrone gyorsan

Nagyon szeretjük a minestronét, de azért az autentikus változat megfőzése nem két perc. Ez a leves pedig mindössze 15-20 perc alatt készen van, és ez jelentős különbség, és egyben előnye ennek a változatnak. Ez a leves egészen biztosan be fog vonulni a konyhámba, akár heti rendszerességgel is meg fogom főzni. Most kb. 3 liter készült belőle, és addig jártunk rá, amíg csak egy csepp is volt  a fazék alján. Gyorsan kész van, variálható, és semmi egészségre káros cucc nincs benne.




Hozzávalók:

1 bio leveskocka
2 szem közepes, vagy annál valamivel nagyobb krumpli
1 szál sárgarépa
opcionálisan kelbimbó, zöldborsó, brokkoli, tehát valami zöld mindenképpen
1 salotta hagyma
1 csokor friss petrezselyem
1 nagy doboz sűrített paradicsom
só, bors, bazsalikom
levestészta
opcionálisan reszelt parmezán
olívaolaj
1 evőkanál liszt
1 nagyobb gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítom, kis darabokra vágom, majd az apróra vágott hagymát egy evőkanálnyi olívaolajon megpuhítok. Rádobom a kockára vágott krumplit, répát, félbe vágott kelbimbót, átforrósítom az olajban, majd felöntöm 2 liter vízzel. Sózom, borsozom, beledobom a leveskockát. Amikor a zöldségek még nem teljesen puhák, de már nem is kőkemények, beledobom a kicsikre szedett brokkolit is a levesbe, és ekkor szórom bele a levestésztát is. Én most csigatésztát használtam, és nagyon ízlett vele a leves.
Közben a liszttel vékony rántást készítek, ráöntöm a sűrített paradicsomot, belereszelem a fokhagymát, és összepirítom a rántást. Egy kevés(!) hideg vízzel feleresztem, hozzáöntöm a leveshez. Forralok rajta egyet, és már lehet is tálalni reszelt parmezánnal és apróra vágott petrezselyemmel a tetején!

2013. december 11., szerda

Csokoládélikőr

Nagy sikere volt a tojáslikőrömnek, amin nincs mit csodálkozni, mert szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy bombasztikusan finom. És meg kellett állapítanom, hogy a csokilikőröm sem marad el mögötte. Sok ismerős kérte, hogy osszam meg a csokilikőr receptet is.  Bár izgultam, mert ahogy sorra olvasgattam a recepteket az interneten, egyre inkább azt éreztem, hogy egyik sem tetszik igazán. Amit a tojáslikőr készítésekor amolyan melléktermékként alkottunk, finom volt, de nekem nem volt elég sűrű. Nem volt elég csokoládés sem. És azt is tudtam, hogy nem tej vagy tejszín alapút szeretnék készíteni, hanem sűrített tejeset. Így aztán nem maradt más hátra, mint elkészíteni a saját változatomat.


Hozzávalók:

40 dkg cukrozott sűrített tej
8 dkg jó minőségű csokoládé (nálam Callebaut)
3 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
1 szem tonkabab (elhagyható, ha nincs otthon)
3 dl vodka
1/2 dl rum

Elkészítés: 

A sűrített tejet beleöntöttem egy vastag aljú lábasba, elkezdtem melegíteni. Beleszitáltam a kakaóport, elkevertem, és kíméletesen melegítettem tovább. Amikor felmelegedett, beleszórtam a csokicseppeket, felolvasztottam a keverékben, majd félretettem néhány percre az egészet, hogy kicsit visszahűljön. Nem kell ám felforralni a cuccot, de legyen jó meleg. Közben megkerestem a vodkát, ami valahogy elbújt a spájzban, és ha már az alkoholok között kotorásztam, magamhoz vettem a jófajta rumot is, amit a nyáron hoztam Horvátországból. A fenti mennyiségű alkoholt szép lassan hozzáadtam a már nem forró csokis masszához, alaposan elkevertem, belereszeltem a tonkababot, és üvegbe töltöttem a likőrt.



2013. december 9., hétfő

Mézeskalács

Eljött hát ennek receptnek az ideje is... Családilag minden évben sütünk mézeskalácsot, hol én, hol a lányom, hol a testvérem, időnként mindannyian, szóval mézes minden karácsonykor van (pedig nem is nagyon szeretem...).
A magam részéről két csoportra osztom a háziasszonyokat: az egyik csoport, aki sosem változtat a bevált receptjén, ha egyszer megtalálta a tutit. A tuti pedig általában családilag rájuk hagyományozott összetétel. A másik pedig, amelyik minden évben újabb és újabb receptúrákat kutat fel, kér el, szerez meg, hogy aztán azt mondja, á, ez se az igazi... A mi  tavalyi sütésünk különösen jól sikerült, így aztán nem változtatunk a jól bevált recepten, hiszen mi az az első csoportba tartozunk. A recept egyébként Mohától, a mézeskalácsok nagyasszonyától származik, itt is, most is köszönet érte!

Hozzávalók:

25 dkg méz
25 dkg vaj
6 tojás
35 dkg porcukor /vagy 25 dkg Xilit)
2 tk.szódabikarbóna
1 zacskó Kotányi mézes fűszerkeverék
4 ek.citromlé
1 kg liszt

Íróka:
1 tojásfehérje,
kb. 20-25 dkg porcukor,
1 teáskanál ecet/citromlé

Elkészítés:
A vajat és a mézet egy lábasban felolvasztottam, majd félretettem, hogy kicsit hűljön. Nem kell felforralni, vagy ilyesmi, csak kézmeleg legyen. Amikor langyos, hozzáadtam a tojásokkal, a cukrot, szódabikarbónát, fűszereket és citromlevet, végül beledolgoztam a lisztet. Kimondottan lágy tészta a végeredmény. A tálat, amiben készült az anyag, fóliával letakarom, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap lisztezett deszkán kis adagokban átgyúrom, kb. 2 milliméter vastagra kinyújtom, és kiszúró formákkal alakzatokat szúrok ki belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és 180 fokon 5-7 perc alatt megsütöm. Nem tévedés, elég neki ilyen rövid idő. Tapintsuk meg a sütemény felszínét, ha szilárd, már jó is. Ha túlsütjük, száraz és kopogós lesz, azt pedig nyilván nem szeretnénk. Az elkészült adagot öntsük le a tepsiről, hagyjuk hűlni. Amikor mind elkészült, a cukros tojásfehérjével díszíthetjük kedvünk és ügyességünk szerint.

A héten meglátogatom végre a lányomat,  együtt fogunk mézeskalácsozni, képriport várható!



2013. december 8., vasárnap

Csokiszalámi

Újabb évek óta húzódó terv: pipa! Elkészült ma a régóta vágyott csokiszalámi, és bátran állíthatom, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyetlen dolgon fogok változtatni, amikor a következő adag készül - mert az nem kétséges, hogy az a két incifinci rudacska nem lesz elég -, mégpedig a diót apróbbra kell vagdosni, mert ahogy a mai adagba belekerült, eléggé megnehezíti a szép szeletelést.
Az eljárás roppant egyszerű, nagyjából tíz perc alatt lehet végezni az egésszel, érdemes hát nekiállni.


Hozzávalók:
15 dkg vajas keksz, készen kapható, bolti, nem háztartási keksz
10 dkg jó minőségű csokoládé
10 dkg vaj, nem margarin
3 evőkanál rum, nem aroma
5 dkg aprított, megpirított dió
3 dkg aszalt gyümölcs, lehet áfonya, barack, apróra vágva
kisujjnyi cukrozott gyömbér apróra vágva

Elkészítés:

A kekszet a késes aprítómban összedaráltam. Nem tettem a gépbe minden darabot, hármat-négyet csak kézzel törtem össze. Vízgőz fölött összeolvasztottam a csokoládét és a vajat, ráöntöttem a kekszmorzsára. Hozzáadtam a rumot, az aszalt gyümölcsöket, és alaposan összekevertem a masszát. Hűtőbe tettem fél órára, hogy a csoki és a vaj kissé visszadermedjen, majd sütőpapíron két rudat formáltam. Ezután a sütőpapírra porcukrot szórtam, abban meghempergettem a szalámikat, hogy megkapják a szalámikat megillető nemes penész réteget. Folpack fóliába tekertem szorosan, két végét jól megcsavargattam, hűtőbe tettem dermedni az édességet. Isteni lett!

EXTRA TIPP: A csokiszalámit természetesen adhatjuk ajándékba is, biztosak lehetünk benne, hogy a megajándékozott imába foglalja majd a nevünket, ha megkóstolta az édességet. Még egyedibbé tehetjük az ajándékot, ha zsírpapírba csomagoljuk a szalámit (a folpackot szerintem hagyjuk azért rajta, hogy ne száradjon ki). Ehhez keressünk egy csinos karácsonyi stemplit, mondjuk ilyet:

a kép forrása: http://www.pinterest.com/pin/464152305317411938/

Terítsük ki a zsírpapírt az asztalra, fogjunk egy új mosogatószivacsot, egyenletesen festékezzük meg. Használjunk piros, zöld, ezüst vagy arany akrilfestéket. A nyomdával paskoljuk meg a szivacsot, hogy festékes legyen, utána indulhat a nyomdázás! :) Nyomdát készíthetünk dugóból, krumpliból, ha van otthon tintapárnánk, az is jó használatot tesz, de anélkül is elkészíthető az egyedi ajándék.

2013. november 30., szombat

Hókifli, az advent süteménye




Ez az egyik legkedvesebb aprósüteményem, hamar elkészül, és utánozhatatlanul képes visszahozni a gyermekkorom ízeit.Most is látom nagyanyámat magam előtt, ahogy görbítgette a kis kifliket, rakosgatta mérnöki precizitással a tepsire őket. Lepattant zománcú, füles kis táljában ott várt a vaníliás cukor (nem, akkor még nem vanília rúddal ízesített csoda volt, csak egyszerű vanilin cukor), pörgette-forgatta bennük a kisült kifliket, a másik kezével pedig minket hessegetett el a táltól, hogy az ünnepre is maradjon a kiflikből. Az ágya mögött lévő üveges sarokszekrényen, fém dobozban tartotta őket, amit ugye lehetetlen volt megközelíteni anélkül, hogy észre ne vette volna:) Éppen 19 éve, hogy nincs köztünk, és még ennél is régebben nem süt hókiflit.

Hozzávalók:
38 dkg liszt
20 dkg vaj
12 dkg porcukor
15 dkg darált mandula (esetleg dió)
1 tojássárgája
csipet só
10 dkg porcukor elkeverve 2 csomag vaníliás cukorral
 
Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát készítünk, nincs benne semmi ördöngősség: összegyúrjuk a hozzávalókat, és kész. Ezután a tésztából ceruza vastagságú rudakat formálunk, 5 centi hosszú darabokat vágunk belőle, és kifli formára hajlítva sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket. Tehetjük viszonylag szorosan, a kiflik csak kicsit nőnek meg. 10-12 perc alatt süssük készre a kifliket 180 fokos sütőben. Ha elkészültek, még forrón forgassunk meg minden darabot a vaníliás porcukorban. Vigyázzunk, a kiflik könnyen törnek!

2013. november 24., vasárnap

Karácsonyi tojáslikőr

Vagy húsvéti. Ez az a két ünnep, amikor a tojáslikőr a vendégek elé kerül. Sokféle finomat lehet kapni az üzletekben, de én elkötelezett híve vagyok a házi készítésű ünnepi ételeknek, italoknak, hiszen ettől kapnak más jelentést az ünnep előtti napok, mint bármelyik másik hétköznap, hogy elkészítjük ezeket. 

Fotó: Kandikó Judit


Ma barátok közt készült a tojáslikőr, sokat nevettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk. És igen, kicsit sokat is ittunk :)

 Fotó: Simicz Sándor

De ez nagyon kellett nekem, túl sokat dolgozom, túl keveset mozdulok ki, lassan hozzánövök az íróasztalomhoz és a számítógépemhez. Tudom, hogy nem jó ez így, de most nem tudok rajta változtatni. Ezért esnek olyan különösen jól az ilyen ritka alkalmak, mint ez a mai nap is volt.
A barátnőmnek van egy jó kis receptje, amit évek óta készít, én is kaptam már belőle, én mégis inkább olyan tojáslikőrre vágytam, amit a nagymamám készített réges rég. Oké, nem az a cél, hogy kanállal kelljen kikanalazni a pohárból a likőrt, de szeretem, ha jó krémes, sűrű. Így készült az enyém:

Hozzávalók:

10 db tojássárgája
22 dkg porcukor
40 dkg cukrozott sűrített tej
1 vaníliarúd (ennek hiányában fél dl vaníliakivonat)
7 dl vodka
1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg


Elkészítés:

Ennek a receptnek az a különlegessége, hogy nincs hőkezelve benne semmi. De a vodka gondoskodik a biztonságról.
A tojások sárgáját és a porcukrot elektromos habverővel  elkevertem, hogy jó könnyű, habos legyen. Beleöntöttem a vanília kivonatot, belecsorgattam a sűrített tejet, azzal is kevertem vagy 5 percig a krémet. Ezután szépen lassan hozzáöntöttem a vodkát, elkevertem azzal is, és kész. 

Nagyon fontosnak tartom, hogy extra friss, tanyasi tojást használjunk a likőrhöz, ez a színén is meg fog látszani, és az eltarthatóságán is.

2013. november 20., szerda

Salátaleves

Mindig tisztelettel néztem a gyerekeimre, akik olyasmit is megettek a kezemből kisbabaként, amit én felnőttként biztos nem ettem volna meg senki kezéből. Ilyen volt a céklapüré, a paradicsomos krumpli, és a salátafőzelék. Én a salátát legjobban a tojásos nokedli mellé szeretem, se főzeléknek, se levesnek nem nagyon tudom elképzelni. Váratlanul is ért, mikor Sólyom Gabi, kedvenc mesterem pénteken azzal várt, hogy jöjjek, kóstoljam meg a salátalevest, amit a Nyitott Műhely résztvevőinek főzött. Ráadásul a gyomrom sem volt egészen rendben, de a világért sem akartam volna Gabit megbántani, így megkóstoltam a levest. Igaz, csak miniatűr adagot a rakoncátlankodó bélés miatt, de milyen jól tettem! Elsőként azt tapasztaltam, hogy a forró leves kellemesen megnyugtatja háborgó bensőmet, aztán a finom fokhagyma íz áradt szét a számban, végül pedig a tejszínes, tojásos habarás könnyű textúrája tűnt fel. Köszönöm Gabi a rám gondolást, és a receptet is, no meg a végtelen türelmet, amivel alkotásaim során mellettem állsz! Meg kell mondanom, hogy vasárnap, amikor a Szimpla Piacon jártam, és hazavittem két csodálatos csokor narancssárga(!) céklát, eszembe sem jutott a leveleit eldobni, hasonló krémleves készült belőle, és az is isteni volt. 
A salátaleves receptjét, és a nekem szóló ajánlást  ITT olvashatjátok.


És megmutatom a két tárgyat is, amit pénteken Gabinál készítettem az útmutatásai alapján.




2013. november 19., kedd

Bagel

Imádom a bagelt, ahogy ezt már egy előző posztomban is írtam. Ma végre megint van alkalom, hogy elkészítsem, a lányom jön haza egy kis anya-lánya napozásra:) Strandra ugyan nem megyünk, de mivel biztosan nem reggelizett és hosszú út áll mögötte, sütöttem neki egy adaggal. És ha már így alakult, én is eszem belőle persze.




Hozzávalók:
 50 dkg liszt
7 gr porélesztő
2 evőkanál cukor
2 teáskanál só
3 dl meleg víz
3 dkg tejpor
tojássárgája a kenéshez

Elkészítés:

Egy edénybe öntöttem a hozzávalókat, összeállítottam, kidolgoztam. Könnyen kezelhető tészta kerekedik az anyagokból, öröm vele dolgozni. 


Az alaprecepthez képest én kb. 30 percig kelesztettem egy cipóban, azután kinyújtottam, hat darabba vágtam a tésztát, egyenként hosszú oldalú téglalapot formáztam belőle, hosszanti tengelye mentén hurkát sodortam belőle, majd igyekeztem csinosan összeilleszteni a két végét. Ebben az állapotában még kelt vagy tíz percet, majd következett a fürdő: egy kis lábasban vizet forraltam, tettem bele egy maréknyi kristálycukrot, ebben a szolidan gyöngyöző vízfürdőben pancsoltak a karikák fél-fél percet oldalanként. Ezután sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket, megkentem gazdagon tojássárgájával*, megszórtam mákkal és lenmaggal, 20 percet töltött a 180 fokra előmelegített sütőben. 


Lehet kenyérsütő gépben is készíteni, akkor még sokkal egyszerűbb dolgunk van. 
 * a tojásos lekenés el is maradhat, ha sajnálunk emiatt egy tojást felütni, pláne télen, mikor drága a tojás, ugyanis a vizes, mákkal szórt bagelek anélkül is szép színt kapnak, bár tagadhatatlan, hogy tojással kenve még szebbek.


2013. november 16., szombat

Sütőtökös muffin

Nagy barátja vagyok a sütőtöknek. Szeretem a belőle készült levest is, nem tartom elvetemült ötletnek húsok mellé köretnek, mégis legjobban talán egyszerűen megsütve szeretem, úgy, ahogy nagyanyám sütötte nekünk gyerekkorunkban. A sütőtök egészséges is, hihetetlenül erőteljes színével első osztályú hangulatjavító is, ráadásul október-novembertől megfizethető áron kapható a piacon, zöldségesnél, de még a szupermarketek polcairól sem hiányzik. Ezúttal muffinba került.


Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg barnacukor (érdemes ezt használni, sokkal teltebb, jellegzetesebb ízt kapunk, mint az egyszerű kristálycukorral, de helyettesíthető nyírfa cukkorral, eritrittel is)
45 dkg tökhús
4 db tojás
csipet só
1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
1 mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeg
1 csomag sütőpor
175 ml olívaolaj

Elkészítés:
A tököt meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, és betettem a késes aprítóba. Megforgattam, majd hozzáütöttem a tojásokat, így könnyen és gyorsan csinált a gép csodás színű masszát a tökből. Ezt átkanalaztam egy műanyag tálba, hozzáadtam a többi anyagot, és csak annyira kevertem össze, hogy a liszt mindenütt nedves legyen.
Papírkapszlikkal bélelt muffin formába kanalaztam a matériát, de jutott belőle egy mini kuglóf- és egy mini kenyérformába is. 180 fokon 30 percig sültek.
Apróra darabolt dió, mandula biztosan jót tesz neki.

Nehézségi fok: 

2013. november 13., szerda

Olasz krumplitorta

A recept az Édességek aranykönyvéből származik, bátran ajánlom kipróbálásra, senki nem fog csalódni benne, aki elkészíti. Összeállítása nem egy agyműtét, a végeredmény pedig nagyon tuti, pont az ilyen undormányos, szürke napokra való:)



Hozzávalók:
50 dkg héjában főtt krumpli
3 dkg liszt
4 tojás szétválasztva
15 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
10 dkg mazsola
1 teáskanál őrölt szerecsendió
1 evőkanál reszelt citromhéj
6 dkg fenyőmag
mandula kivonat

Elkészítés:
A krumplit megfőztem héjában, melegen meghámoztam, összetörtem és hozzákevertem a lisztet. Félretettem hűlni.
A vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját is, mindet alaposan elkeverve a masszában. Itt megpróbáltam megállni, hogy ne nyalakodjam el az egészet, nem volt teljesen sikeres a dolog... A masszához hozzákevertem a lisztes krumplit, beletettem a citromhéjat és a szerecsendiót. A fehérjéket kemény habbá vertem, belekevertem a tésztába. Sajnos mandula kivonatom nem volt itthon, ezt kényszerűségből elhagytam, ugyanez volt a helyzet a fenyőmaggal is, de ezt a tapasztalat birtokában akkor is kihagynám, ha legközelebb lenne itthon.
Egy 24 centis tálat kicsit kivajaztam, kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, és 180 fokon 50 percig sütöttem a tortát. A formában hagytam hűlni, tálaláskor porcukorral hintettem meg.

2013. november 12., kedd

Képkeret készítése

Finoman fogalmazva is azt mondhatom, a kreativitás és a különböző kreatív technikák nem állnak tőlem távol. Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogyan töltöttem a vasárnapomat a Rosinantéban, most adok egy kis gyakorlati ízelítőt mindebből, hogy még hatásosabban szemléltessem, érdemes ellátogatni Szigetmonostorra.  Íme, az elkészített tárgy, amit mindenki ízlése szerint dekorált.

 

És hogy hű maradjak a blog eredeti formájához, receptszerűen adom közre az elkészítési módot.

Hozzávalók:

-1 db képkeret (esetünkben egy kartonlapot dekoráltunk, majd az elkészült kartont felragasztottuk a meglévő, Ikeás keretre)
-papírok a díszítéshez (használhatunk régi könyvlapokat, albumpapírt, szalvétát, régi bélyeget, rafiát, bármit, ami a kezünk ügyébe kerül, és alkalmasnak látszik dekorálásra)
-dekupázs ragasztó
-alapozó festék
-matt lakk
-antik viaszpaszta 

Az alapanyagok beszerezhetők mondjuk itt. Szívből ajánlom a Pentacolor alapanyagokat, nagyon jól lehet velük dolgozni. Mivel a nagykereskedésben nem lehet vásárolni, így összegyűjtötték viszonteladóikat.

Elkészítés:

Az alapozó festékkel fessük le vékonyan a kartont. Erre azért van szükség, hogy később a vizes alapú dekupázs ragasztó ne áztassa el a papírt. Amikor az alapozó megszáradt, és valamelyest leszigetelte a papírt, jöhet a kreatívkodás. A rendelkezésünkre álló papírral vonjuk be a karton keretet.  Ha albumpapírral dolgozunk, mint ennél a keretnél, 

Forrás: uvegmadar.hu

szabjuk ki az albumpapírból pontosan a keretet, vágjuk ki a közepét, és nagyon pontosan, illesztve ragasszuk fel a karton keretre. Szalvéta esetében, mint itt,

Forrás: uvegmadar.hu

fektessük a szalvétát a kartonra, felülről kenjük át ragasztóval a szalvétát ott, ahol karton van alatta, majd száradás után távolítsuk el a felesleges részeket a szalvétából. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha vizes ecsettel megnedvesítjük a szalvétát, és letépkedjük a túllógó darabokat. 
Itt most régi könyvlapokat használtunk, amit teával, kávéval lehet öregíteni, természetesen óvatosan, nehogy a folyadékban a papírjaink szétmálljanak. Száradás után ugyanúgy dolgozhatunk a könyvlapokkal, mint bármelyik másik papírral, azaz beragasztózzuk a hátulját, felsimítjuk a keretre, majd felülről is lekenjük a ragasztóval a papírt. 
Esetünkben felhasználtam némi rafiát (a keret jobb alsó sarkában látható, mindössze két szálat ragasztottam fel átlósan, amit aztán utolsó lépésként kiemeltem kicsit arany antik pasztával).


Került még a keretre régi bélyeg is. Végső formáját pedig a bal szélen látható stencil minta felvitelével kapta meg. Érdemes egy nem túl harsány, erős színt használni, mégis mindenképpen olyat, ami elüt a keret alapszínétől. Ezért esett a választásom erre a bordóra. A stencilt rögzítsük biztonságosan a keretre (ha nem öntapadós a stencilünk, akkor a kezünkkel fogjuk úgy le a sablont, hogy ne tudjon elmozdulni), majd egy stencil ecsettel vigyük fel a festéket. Ha nem akarunk brutális, harsány hatást elérni, akkor a stencil ecsetből törölgessük ki alaposan a festéket, hogy éppen csak maradjon benne valamennyi, így másoljuk fel a mintát a papírra.

Elérkeztünk az utolsó két lépéshez. 
A papíron található gyűrődéseket, egyenetlenségeket szépen ki lehet emelni arany (ezüst, umbra, stb.) viaszpasztával. Ujjunkat mártsuk a pasztába, az üveg szélén a fölösleget húzzuk le az ujjunkról, majd a tárgyat alig érintve, éppen csak a felületét simogatva emeljük ki a számunkra fontos részeket. Ne felejtsük el, itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több! 
Végül pedig fessük le a karton hátulját egy passzoló színnel, hiszen kartonunk visszája egyelőre jó esetben pucér, rosszabb esetben tele van ragasztó folttal, ujjlenyomattal:) Fordítsunk arra is figyelmet, hogy elkészült tárgyunk ne csak szemből, de hátulról is rendezett képet mutasson.

Ha minden díszítő elem a helyén van, érdemes lelakkozni a kész darabot. Ebben az esetben mindenképpen oldószeres matt lakkot ajánlok, a fényes nagyon stílustalan lenne ennél az "öreg" darabnál.

Remélem, hasznos volt a fenti leírás, örülnék, ha kommentben visszajeleznétek. És végül itt van néhány fotó a Rosinantés napról, köszönet értük Noéminek, akinek blogját itt találjátok, érdemes nála is alaposan körülnézni! 

Tanácskozás
Mire jó az instant kávé?
Egy másik variáció

                                       
Nemcsak keretet lehet így díszíteni    
Fotók: http://www.kedvencotthon.blogspot.hu/     



2013. november 10., vasárnap

A kreativitás a szabadság illata

A címben jelzett gondolat Osho-tól, az indiai vallási vezetőtől származik, és mélyen egyetértek vele. De hasonlóan gondolkodhatnak a szigetmonostori Rosinante Fogadó vezetői is, akik megálmodták azt a kreatív programot, amit a mai napon volt alkalmam tesztelni annak indulása előtt.
A Rosinantéval régi, kiegyensúlyozott, baráti kapcsolatot ápolok attól a naptól kezdve, hogy először jártam náluk. Azóta sokszor megfordultam ott, ültünk már meg családi ünnepeket, jártunk karácsonyi vásáron, és most itt van ez a kreatív műhely hétvége. 
Aki ismer, tudja, hogy nincs az a pénz, amiért olyasmit ajánlanék, aminek a minőségéről nem vagyok ezer százalékig meggyőződve. Aki nem ismer, az remélem, elhiszi ezt. Most szívből ajánlom mindenkinek ezt a programot, aki szeretne a családjával, esetleg a barátnőjével eltölteni egy alkotó, kikapcsolódós hétvégét, ahol kézügyességét kipróbálhatja, ahol kreatív alkotóerejét kiélheti. Alkalmas ez a hétvége családoknak is nagyobbacska gyerekkel, de baráti körök tagjai számára is, akik szeretnének kiszakadni a mindennapok monotonitásából. A Rosinantében egészen biztos, hogy meghitt családi hangulattal, remek ételekkel, jó kávéval, figyelmes kiszolgálással várják, ezt fejelik meg most egy lehetőséggel, aminek keretében két napig műhely hangulatban lehet alkotni, szalvétagyűrűt, mécsestartót, koszorút készíteni. A program részleteit itt lehet olvasni, az én teszt napomról pedig meséljen ez a fotó.
Karácsony előtt két alkalommal tartják meg a kreatív műhely programot, de tervezik már a januári folytatást is.
Mi kéznek, szemnek és szájnak ingere...


Noémi így ír a vasárnapról.


2013. október 26., szombat

Bukta. Ja nem! Bagel.

Mint oly sok hasznos információval, a Budapest Bagel nyitásával is a Facebookon találkoztam. Nem vártam sokáig, hogy nyakamba vegyem a várost és elzarándokoljak a Kecskeméti utcába, hiszen sok kulináris gyengém van, de az egyik legérzékenyebb gasztronómiai pontom a bagel. Imádatom az első pillanattól töretlen irányába, mióta csak megismerkedtünk. És az már nem most volt. Sajnos nem találtam megbízható adatot a neten arra, mikor nyitott a New York Bagel Budapesten üzletet, de az biztos, hogy 1997 előtt volt, és az első üzletük a Bajcsy-Zsilinszky út 21-ben volt, a mai Box utca étterem helyén, aztán nyitottak még egyet az Astoriánál. Én mindkettőnek törzslátogatója voltam, tekintve, hogy a Bajcsy-Zsilinszky útiba a Szabadság téri munkahelyemről jártam rendszeresen, az Astoriában lévőt pedig szinte egész nap láttam az akkori munkahelyem ablakából. Ó, az a krémsajtos bagel...! Hosszú percekig voltam képes csodálni a gépekből kipotyogó friss, meleg karikákat, beszívtam az illatukat, és rajongtam értük.
Ha külföldön járok, most is bagel bárba vezet az utam, Londonban nem voltam rest vasárnap reggel egész a Viktória pályaudvarig gyalogolni, hogy friss, meleg bagelt reggelizzek, de New Yorkban is első dolgom volt házigazdáimat megkérni, hogy vigyenek el bagelt reggelizni. Magam is sütök otthon bármikor. Egyszóval: megdöglök a bagelért és kész.
Ezért voltam nagyon boldog, mikor olvastam, hogy Budapest Bagel néven új hely nyílt a Kecskeméti utcában, rögtön szerveztem is egy anya-fia programot ezen a héten. Elmentünk egy jó filmet megnézni, aztán pedig irány a földi paradicsom. Legalábbis a helyet méltató cikkekből ezt vizionáltam. 
Nos, vízió persze volt, de korántsem olyan, amilyet szerettem volna. A hely szinte üres, ami tekintve a jogi egyetem közelségét és a késő délutáni órát, elég furának tűnt. A bageles kosár állapota már ennél jóval aggasztóbb volt, árválkodott benne öt tökéletesen egyforma péksütemény, amin ha nem is látszott még az idő vasfoga, de nem voltak teljesen frissek, az biztos. De még ez sem szegte kedvemet, hiszen a hely hangulatos, gondoltam, kellemesen megbeszélgetjük az előzőleg látott filmet és a BKV-ellenőrök szintén előzőleg tapasztalt tapló stílusát a fiammal, végül is nem ismerkedni jöttünk. 
Sajnos ugyanezt gondolta a pincér lány is, mert köszönéssel nem fárasztotta magát, és hosszú percek teltek el, mire egyáltalán bármiféle tudomást látszott rólunk venni, de ez csak abban merült ki, hogy szólt egy fiúnak, hogy bagelt akarunk enni. Innentől viszonylag gyorsan hozzájutottunk az ételünkhöz, igaz, hogy nagyjából csak a pármai sonkás és a pármai sonkás változatból választhattunk. Amikor a sonkát elővették a hűtőből, zaklatott lelkem kicsit megnyugodott, mert felismerni véltem a sonka csomagolásából az eredetét, és az tutinak látszott. Maga a kompozíció nem volt rossz, de átütőnek nem nevezném, és biztos, hogy még egyszer ezért a minőségért nem vágok át a városon. A tulajdonosoknak pedig tiszta szívvel tanácsolom, válogassák meg úgy a személyzetet, hogy a vendég vendégnek érezze magát náluk, ne felesleges nyűgnek a pincérek nyakán, akiknek megzavarják kellemes délutáni sziesztájukat. Mert aztán majd lehet megint jajongani, hogy nem ment a bót, pedig szívüket-lelküket beletették.






2013. október 22., kedd

Almás gombóc

Kicsit szkeptikus voltam, amikor a kifoztuk.hu oldalon elolvastam a receptet. De arra gondoltam, egyrészt van itthon minden, ami kell hozzá, meg arra is, miért ne adnék egy esélyt ennek az ételnek? És milyen jól tettem! Már a lányom is kipróbálta, és egyöntetűen amellett döntöttünk, hogy bizonyosan napirenden tartjuk ezt a gombócot. Főleg addig, amíg a szedd magad akcióban Pomázról hazahozott 30 kiló alma el nem tűnik a kamrából:)



Hozzávalók:

1/2 kg alma
20 dkg búzadara
2 egész tojás
2 dl tej
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
őrölt fahéj
egy csipet só
zsemlemorzsa

Elkészítés:

Az almát a reszelő durva fokán reszeljük le, szórjuk meg fahéjjal. Ne legyünk szűkmarkúak, adjunk neki bátran! Egy tálban keverjük össze a grízt, a sót, a cukrot, az olvasztott vajat, a tojásokat és a tejet, majd keverjük a masszához a fahéjas almát is. 10-15 percig hagyjuk állni, ez alatt az idő alatt épp felforr a víz, amiben a gombócokat kifőzzük. Nedves kézzel formáljunk a masszából nem túl nagy gombócokat, főzzük őket addig, amíg feljönnek a víz tetejére, számoljunk még rá két percet pluszban, ezután pedig szedjük ki a szokásos módon megpirított zsemlemorzsába. Fogyasztható lekvárral, de én jobban ajánlom a cukros tejfölt hozzá.

2013. október 21., hétfő

Whoopie pie

Becsapós desszert. Mindig mást bizonyít, mint amit hinnél róla. Ránézésre bonyolultabbnak tűnik az elkészítése, mint amilyen. És azt gondolnád róla, tulajdonképpen szimpla kis süti, a valóságban pedig egy kis rafinált dög. Eteti magát, mégpedig igen gyorsan. Viszont remekül fagyasztható, kipróbáltam. Néhány darabot nylonba téve töltetlenül betettem a hűtőbe, egy hét múlva elővettem, és pont olyan volt, mint frissen.

Hozzávalók:

11 dkg olvasztott vaj
21dkg kristálycukor
1 tojás
1 kávéskanál vaníliakivonat
30 dkg joghurt
28 dkg liszt
4,5 dkg cukrozatlan kakaó
1 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A vajat a robotgép táljában habosra kevertem a tojással, hozzáadtam a cukrot, a joghurtot, valamint a vaníliát. Egy másik edényben a liszthez hozzávegyítettem a szódabikarbónát és a kakaót, ez pedig ment a vajas, joghurtos masszába. Nyomózsákból egyforma köröket nyomtam a sütőpapírral bélelt tepsibe, majd 180 fokra előmelegített sütőben 12 percig sütöttem a piskóta korongokat. 

A whoopie pie bármilyen töltelékkel tölthető, ami nem túl folyékony. Ami nekünk nagyon bejött, az az azonos mennyiségű mascarpone és vaj keveréke, ízlés szerint édesítve porcukorral, pikánssá téve annyi citromlével, amitől a krém már savanykás, de nem vadul savanyú.

Nehézségi fok:

 

2013. október 20., vasárnap

Frankfurti leves

A legfinomabb verzió frankfurti levesre. Én régebben tejföl és répa nélkül készítettem, de mióta rátaláltam erre a receptre, csak így készítem. Egyedüli kényes pontja a virsli kiválasztása, mondanom sem kell talán, ügyeljünk rá, hogy a legkevesebb szójaizét és tartósítót tartalmazó, minél nagyobb százalékban húsból lévő virslit keressük hozzá.

Hozzávalók:
 
1 kis fej kelkáposzta
3-4 szem burgonya
1 szál sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, bors, pirospaprika, majoranna, őrölt kömény
virsli vagy kolbász, de inkább virsli
3 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 dl tejföl
 
Elkészítés:
 
A kelkáposztát csíkokra, a sárgarépát karikákra vágtam, a krumplit kis kockákra, a hagymát szintén. Forró vízben odatettem főni őket, kaptak sót, majorannát és köményt ebben az állapotukban. Ügyeltem, hogy ne főzzem a zöldségeket túl puhára, az a kelkáposztának nemigen tesz jót, se látványban, se élvezeti értékben. Közben néhány 3 evőkanál olajon lisztet pirítottam, megszórtam pirospaprikával, belenyomtam a fokhagymát, majd felengedtem egy pohárka hideg vízzel. Ebbe a felengedett rántásba kevertem a tejfölt, majd beleöntöttem a levesbe, forraltam rajta egyet, beledobáltam a karikákra vágott (Zimbo) virslit, és már készen is volt. 


2013. október 15., kedd

Új könyv a könyvespolcra - gondoljunk a karácsonyra

Nem, nem fogok rímekben beszélni ezentúl sem, csak éppen a cím írása közben jutott eszembe, hogy ez a könyv már akár karácsonyi ajándék is lehet magunknak családtagnak, barátnőnek, kolléganőnek.
Fontos információ, hogy a hamarosan megjelenő könyvet október 15-től  a megjelenésig előrendelési akcióban 20% kedvezménnyel, ingyenes kiszállítással és 2000 Ft-os ajándékkuponnal lehet rendelni a kiadó honlapján (www.tbkiado.hu).




Mert ugyebár a férfiak éhsége cseppet sem hasonlít a miénkre. Mi, nők (többnyire) csendben szenvedünk tőle, ők zajosan, idegesen, türelmetlenül, morcosan, kacagva (de közben véresen komolyan), ám egy biztos: NAGYON. Cserébe viszont minden ízes falatért, főleg, ha még jó sok is, nagyon hálásak. Óh, nem úgy, hogy segítenek, mosogatnak, rendet raknak, terítenek – hanem úgy, hogy „Kösz Anya (vagy „drágám”), fincsi volt! Van még egy kis repeta?!” Elismerésük egy másik formája elsőre nem ismerhető fel, csak gyakorlott fül számára: „Anyu, komolyan ennyi volt az ebéd (vacsora, reggeli)?!” – ez férfi nyelven annyit tesz: oké, hogy rajtunk kísérletezel, finom is nagyon, de valami jó, masszív, megszokott kaja nincs is?!
Ez a könyv megtanít a legalapvetőbb tudnivalóktól kezdve arra, hogyan váljék belőled profi háziasszony, családetető anya és mesterszakács. Szórakoztatóan és szellemesen ad át minden tudást, amire a saját bőrén szerzett tapasztalatok alapján, sok év alatt sikerült szert tennie. Könyvei, főzőműsorai nem véletlenül olyan páratlanul népszerűek. Lucinda bizony képes arra, hogy szívből, okosan, töretlen lelkesedéssel etesse háza imádott férfinépét – bolondulásig. Sőt, még ennél is többre: férfi-etetési „bibliájából” a férfi-nevelés bevált módszereit is egytől egyig megosztja az olvasóval!