Bundás alma, alma pongyolában

Mindkét címben jelzett névvel ismerem már rég ezt a klafa kis édességet, emlékszem, nagyanyám néha sütött ilyet nekünk, de gyakori vendégnek azért nem titulálnám a konyhánkban, ami elég nagy kár, mivel roppant könnyen és főleg gyorsan elkészíthető, én például most annyi idő alatt csaptam össze, amíg a férjem megette a szombati levesét, fő ételét. Legjobban langyosan szeretem, forrón kicsit kevésbé élvezhető, na de langyosan maga a kéjmámor.

Hozzávalók:

3 db alma

120 ml tej

2 tojás

1 evőkanál cukor

1 csipet szódabikarbóna

13 dkg liszt

a sütéshez olaj

Elkészítés:

A tejet és a tojást elkeverem, hozzáadom a cukrot, végül beledolgozom a szódabikarbónával elkevert lisztet, hogy sima, csomómentes, sűrű palacsintatészta állagot kapjak. Ha van idő rá, lehet kicsit pihentetni, annyit úgyis áll, amíg megtisztítod, felkarikázod az almákat, és kiszúrod a közepüket. Kisujjnyinál vastagabb szeletet nem érdemes vágni, mert nem fog átpuhulni az alma.

Amikor minden kész, egy serpenyőben úgy kétujjnyi magasságig olajat öntünk, 160 fokosra melegítjük (nyilván nem fogja mindenki cukorhőmérővel mérni az olaj hőmérsékletét, pedig nem ártana, mert ha forró az olaj, a tészta megég, az alma meg kemény marad, de tesztelhetjük az olajat pár csepp tésztával, ha buborékozik az olaj, nagy eséllyel épp jó a hőmérséklete), és kettesével, hármasával megsütjük az almákat.

Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Zabpehely liszttel, rizsliszttel gluténmentessé tehető.