2021. július 29., csütörtök

Világ lecsói, egyesüljetek! Peperonata

Csodálatos fajta ez a lecsó, minden népnek megvan a saját verziója rá, így aztán hála az égnek, elég sokféle formában tehetjük magunkévá ilyenkor, nyár közepén. Idén volt már magyar lecsó, kolbásszal, virslivel, rizzsel (szigorúan vele főtt rizzsel), volt shakshuka, és bár itt figyel egy bő kiló tv paprika a hűtőben, mégis a peperonátát kívántam most meg. Ha jól vagyok informálva, Pugliában eszik így a lecsót, de nem lepődnék meg, ha Olaszország más tájegységein is felbukkanna.

Amiben különbözik a magyar változattól, az a kaliforniai paprika, a capribogyó, az olajbogyó és a petrezselyem. A többi ugyanaz :D 


Hozzávalók:

3 db kaliforniai paprika (nyilván csinálhatod csak pirosból, csak sárgából, csak zöldből, de szerintem akkor a legdekoratívabb, ha mindhárom színből veszel egyet-egyet)
400 gramm darabolt paradicsom
3 friss paradicsom
1 termetes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
szárított oregánó, őrölt rozmaring
só, bors
1 evőkanál fehér balzsamecet
ízlés szerint fekete vagy zöld olajbogyó (a fekete jobban mutatott volna benne)
1 evőkanál capribogyó leöblítve
petrezselyem
friss bazsalikom
4 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

A hagymát szeletekre, a paprikákat kisujjnyi széles csíkokra vágjuk. Az olívaolajat egy nagy serpenyőben felmelegítjük, rádobjuk a vöröshagymát és az egészben hagyott fokhagyma gerezdeket, néhány perc alatt puhára pároljuk. Ekkor érkezik a serpenyőbe a paprika, amit átforrósítunk, megsózunk, megborsozunk. Én őszintén megvallom, tettem alá egy teáskanál pirospaprikát is, elsősorban azért, hogy a későbbiekben sürítsen az étel szaftján. Amikor a paprika már félig puha, hozzáadjuk a paradicsomot. Itt is lehet használni csak konzervet, vagy csak frisset, én most csak konzervet terveztem beletenni, de láttam, hogy nincs elég szaftja az ételnek, ezért adtam hozzá még friss paradicsomot is. Amikor a paprika puha - de inkább legyen al dente -, megszórtam az ételt oregánóval, rozmaringgal, utánasóztam, hozzáadtam a balzsamecetet, a leöblített capribogyót, olívabogyót, rottyantottam az ételen egyet, és elzártam alatta a tüzet. A petrezselyem és a bazsalikom tálaláskor kerül rá.

Friss, puha fehér kenyérrel ettük, tunkoltuk a szaftját, és cuppogtunk. Legközelebb csinálok mellé polentát is, amit majd megfőzök, kiöntök egy tálcára, megvárom, hogy kihűljön, csinos darabokra vagdosom, és vajon átpirítom, az lesz mellé. Alig várom...




2021. július 24., szombat

Áfonyás kuglóf

Ma kávézni hívott a fiam, végre volt egy óránk, hogy leüljünk nyugodtan beszélgetni, nyilvánvaló volt, hogy viszek magammal valami nasit a kávé mellé. De persze olyan kellett, ami ripsz-ropsz készen van, viszont nagyon finom, így esett a választás erre az 5 perc alatt összerakható sütire. És amikor azt mondom, hogy 5 perc alatt összerakható, nem túlzok. Egy edényben készül az egész, tehát mosogatni való is minimális van, nem úszik a konyha a rendetlenségtől, egyszóval az ideálisnál is ideálisabb recept.


Hozzávalók:

18 dkg puha vaj
18 dkg porcukor
3 db tojás
18 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
8 dkg darált mandula
2 evőkanál tej

opcionálisan 2 marék áfonya (esetleg málna), ez elhagyható éppenséggel

Elkészítés:

A robotgép táljába tesszük a puha vajat és a porcukrot, néhány perc alatt kihabosítjuk. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindegyikkel alaposan elkeverjük, majd hozzákeverjük a krémhez a lisztet, sütőport és darált mandulát. Ha szükségesnek találjuk, jöhet a két evőkanál tej is lazításképp.

Egy kuglófformát alaposan kivajazunk, kanalazunk bele a tésztából, potyogtatunk bele áfonyát, egyenletesre igazítjuk a tészta felszínét. Jöhet újabb adag a tésztából, ismét áfonya, megint kis egyengetés, végül a maradék áfonya, maradék tészta, és végső elsimítása a krémes tésztának.
180 Celsius fokon 40 perc alatt tökéletesre sült.




Habkönnyű, nem csak az áfonyától szaftos, illatos csodaság.

Kuglóf a blogon még ITT.


2021. július 17., szombat

Hideg meggyleves

Hát én ezt nem is értem, hogy lehet az, hogy nincs fent a blogon a meggyleves receptje? Nonszensz. Na de most pótolom ezt a csúf hiányt, ne aggódjatok egy szemet se.


Sokáig nem sikerült jó meggylevest főznöm, nem volt igazán jó íze, hóka volt a színe, és úgy egyáltalán: nem volt az igazi. Aztán ez hála az égnek elmúlt. Hiába no, az évek, és a rutin... Mondjuk nálunk gyerekkoromban egyáltalán nem volt divat a meggyleves, nemigen tudok rá visszaemlékezni, hogy nagyanyám főzött volna, anyám pedig egészen biztosan nem. Mi szeretjük, mert nagyon kellemes tud lenni, mikor az ember egy hőségriadós nyári napon hazaér a munkából, és csak elő kell kapni a hűtőből a csodásan hideg, selymesen sűrű, csodabordó színű meggylevest. Nálam így készül:

Hozzávalók 4 személynek:

1 kg meggy (én nem magozom, mindenkinek van szája, köpje ki a magot)
3 dl tejföl
1 dl tejszín
darabos fahéj, 2-3 db
8-10 egész szegfűszeg
fél citrom héja vékony csíkban lehántva
cukor ízlés szerint
liszt ízlés szerint (mi szeretjük, ha van sűrűsége a levesnek, úgyhogy én nem spórolom ki belőle, akár 2 púpos evőkanálnyit is belerakok a habarásba)



Elkészítés:

A meggyet leszárazzuk (haha, én a piacon rég rátaláltam azokra az árusokra, akik szár nélkül szedik a meggyet, ezzel sincs munka), alaposan megmossuk, majd hideg vízben feltesszük főni. Fűszerezzük a fahéjjal, szegfűszeggel, csipet sóval, majd ha felmelegedett a víz, hozzáadjuk a cukrot is. (2-3-4 evőkanálnyi, ki hogy szereti) A meggyet nem kell sokáig főzni, általában mire a víz felforr, ki is repedeznek a meggyek, ami azért jó, mert így még több ízanyagot bocsátanak a lébe. A tejfölt és a tejszínt simára keverjük, beletesszük a lisztet, azzal is nagyon alaposan elkeverjük, és hozzákezdjük a forró levet adagolni. Egy merőkanál, keverés. Még egy merőkanál, még egy keverés. Én elég sok levet szoktam hozzáadni a habaráshoz, mert azt tapasztaltam, hogy ebben az esetben nem lesz csomós a habarás, amikor beleöntöm a levesbe. Tehát a habarás megy a levesbe, legtöbbször szűrőt használok a művelethez, hogy az esélyét se adjam meg annak, hogy csomós legyen, majd kavargatom habverővel a biztonság kedvéért, végül alacsony hőn újra felforralom a levest, de akkor már csak egy percet hagyom forrni.

Jöhetnek az utolsó simítások. Citromhéj eltávolít, fahéj darabok kihalász, a szegfűszeggel nemigen szoktam bajlódni, csak ha direkt beúszik a kanálba, akkor persze kiszedem.

Természetesen alaposan be kell hűteni a meggylevest, legalább 12-16 óra kell neki, hogy jó hideg legyen.

Ha valaki nem idegenkedik a természetes alapú ételfestéktől, nyugodtan adhat fél mokkáskanálnyi pirosat a leveshez, én szinte sose hagyom ki, mióta felfedeztem ezt a módszert. Csodás színt varázsol az esetleg sápatag levesnek, ugyanis van olyan meggyfajta, aminek nincs olyan intenzív színű leve.


2021. július 13., kedd

Kánikulai napok fogása: majonézes tonhal saláta

Sokáig a tonhal volt az egyetlen hal, amit megettem. Nagyon sokáig. Ma már megengedőbb vagyok a lábatlanokkal, szeretem a fogast, a harcsát, kedvencem a - soha nem kapható - tőkehal, a foltos tőkehal, időnként megkívánom a lazacot, de nem vagyok nagy halfogyasztó. Amit bármikor boldogan megeszem, az a Rio Mare márkájú tonhalkonzerv, de most már olyan szemérmetlenül drágán adják, hogy ritkán veszek belőle. Ehhez a salátához nincs is szükség ilyen prémium minőségű halra, tökéletesen megfelel neki a sós vízben eltett aprított halhús is. Mindenesetre nagyon-nagyon alaposan csöpögtessük le a levétől, különben eláztatja az egész hóbelevancot.




Hozzávalók:

2 kis doboz tonhal konzerv, levétől alaposan lecsöpögtetve
1 szál szárzeller apróra vágva
fél fej lilahagyma apróra vágva
petrezselyem ízlés szerinti mennyiségben, apróra vágva
majonéz
1 teáskanál dijoni mustár
2 keménytojás
só, bors



Elkészítés:

A majonézbe belekeverjük a mustárt, egy kevés sót, borsot. Lehet lazítani egy kevés tejföllel, én most nem tettem. Belekeverjük a többi hozzávalót, ha van kedvünk, saláta ágyra halmozzuk a tonhalat, megdíszítjük a felnegyedelt tojással. Én most pirított pita kenyérrel ettem, de akár Korpovitot is lehet mellé enni, vagy bármilyen sós keksszel, sima pirítóssal, bagettel is szuper lesz. A maradék pedig jól összeérve holnap reggelre lesz kiváló.