2018. december 26., szerda

Boldog karácsonyt!

Néhány óra, és véget ér az idei karácsony, én mégis csak most jutottam odáig, hogy a blog olvasóinak kellemes ünnepeket kívánjak.
Ebben az évben sok változás történt az életünkben, el kellett búcsúznunk örökre anyósomtól, nagynénémtől, és ami mindennél jobban fáj, anyámtól is. Az ő távozásukkal a karácsonyunk is megváltozott. Mivel mindhárman idősek és nem különösebben aktívak voltak már, évről évre én vittem nekik a karácsonyi napokra a főtt ételt, kalácsot, süteményeket, igyekeztünk karácsonykor is velük lenni, amennyit lehetett, és ez most már mind a múlté. Így valamivel kevésbé hektikus volt az ünnepünk, de teendő azért persze így is maradt. Idén semmi újdonságba, kísérletezésbe nem fogtam a karácsonyi menü megtervezésekor, biztosra mentem, százszor bevált recepteket főztem meg, egyedül ma készítettem olyasmit, amit eddig még nem.
Chili és vaníliánál láttam meg a receptet, és mivel idén elmaradt a hagyományos 24-dikei ebéd, a mákos guba, így jó ötletnek tűnt, hogy legalább 26-án, a lányoméknál legyen valami mákos guba féle étel.



Hozzávalók:
70 dkg mascarpone
3 dl habtejszín
8 dkg porcukor
12 szelet kalács
15 dkg mák
12 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
6 dl forró tej
meggy befőtt

Elkészítés:
A tejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam 8 dkg porcukrot, a vanília magját, végül elkevertem a mascarponéval. Ha ebben a sorrendben csináljuk, akkor egy keverőtál összekoszolásával vagyunk túl a műveleten.
Egy lapos edénybe lerakunk 3-4 szelet kalácsot, locsolunk rájuk a forró tejből, megszórjuk mákkal, majd megfordítván a szeleteket, a másik felükre is hintünk mákot.
Elkezdjük összeállítani a desszertünket, mégpedig úgy, hogy a tál aljára bőven kanalazunk a mascarpone krémből, kirakjuk mákos kaláccsal a tetejét, gazdagon potyogtatunk bele meggyet, majd jöhet a második réteg krém. Erre ismét kalács, ismét meggy, újra krém, újra kalács és meggy kerül, természetesen krémmel zárjuk a műveletet.

Megszívlelendő tanácsok:

- a kalácsokat ne áztassuk el a végtelenségig a tejjel, mert ha így teszünk, csak egy lenyelni való szuttyot kapunk, márpedig sokkal gusztusosabb a desszertünk, ha a kalácsnak még van némi tartása. A krém úgyis átáztatja majd, de nem mindegy, hogy krémet, vagy tejet szív magába a kalács.
- a mák szórásra használt edényben az első kör után lesz majd bőven tejtől átázott mák, azt semmiképp ne hagyjuk veszendőbe menni, kanalazzuk a kalács rétegre.
- ha tehetjük, mindenképp használjunk igazi vaníliát, meg fogja hálálni a desszertben az erre fordított költséget.
- mivel nem mákos gubát készítünk, amit azon frissiben fogyasztunk, érdemes a tejet felforralni, de egyáltalán nem probléma, ha menet közben a tej kihűl.
- hagyjuk a mascarponét szobahőmérsékletűre melegedni használat előtt, nem igazán jó mulatság a hideg sajtkrémmel birkózni, hogy felvegye a cukrot, vagy hogy együttműködésre bírjuk a tejszínhabbal. Mindezt elkerülhetjük, ha jóval a desszert készítése előtt kivesszük a dobozokat a hűtőből.
- nyilván minél jó minőségűbb a kalács - főleg ha házi -, annál kellemesebb lesz a desszertben az íze, állaga.
- készíthetjük a desszertet kandírozott naranccsal, mint ahogy Zsófi ajánlja, de bizton állíthatom, ez a meggyes verzió se kutya...

Száz szónak is egy a vége, ez a desszert megérte, hogy megutaztassam 100 kilométert, cipeljem a hűtőtáskában a vendégségbe, kiékeljem az üvegkelyhet a hűtőtáskában, mert nemcsak finom, de nagyon szemrevaló desszert is. Biztos helye van mostantól a repertoáromban.

2018. december 20., csütörtök

Karácsonyi gyümölcskenyér

Van nekem bevált gyümölcskenyér receptem, vagy huszonöt éve - ha nem több - készítem így karácsony táján, imádjuk kávé mellé eszegetni. A másik pedig a Nespresso egy meghívásos pályázatára készült, az is kipróbálásra érdemes recept mindenképp. De mindig változatosságra törekszem, és amikor szembejött velem az Instagramon Ízbőltíz receptje, tudtam - vagy inkább reméltem -, hogy megvan az idei karácsony gyümölcskenyere. Nem is csalódtam. A végeredmény - melyről most nem készült fotó, annyi munkám van, mint égen a csillag, plusz még egy, szóval nemigen van most időm fotózni - egy nagyon gazdag, a teljes kiőrlésű lisztnek köszönhetően nem kimondottan pillekönnyű, fűszeres gyümölcskenyér, amiből egyszerre bőven elég egy szelet. Spóroltam a cukorral egy keveset Réka receptjéhez képest, de nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy egy diétás süteményt sikerült megsütni :)
A hozzávalók aránya a receptben tökéletes, ennél kevesebb gyümölccsel nem lenne ennyire finom ez a süti. Amit én nagyon tudok ajánlani, az az, hogy a gyömbért ne hagyjátok ki belőle, csodás aromát ad a sütinek. Nekem nem volt kandírozott formában itthon, ámde volt cukorszirupban eltéve, hát mondhatom, remek választás volt. Asztalt szilvából épp nem volt készleten 15 deka, így aszalt vörösáfonyát is tettem a tésztába.

Hozzávalók:
225 gr teljes kiőrlésű liszt (természetesen sima liszttel is elkészíthető)
1 teáskanál sütőpor
egy nagy csipet só
1 teáskanál fűszerkeverék (fahéj, őrölt kardamom, szegfűszeg vegyesen)
75 gr szirupban eltett, vagy kandírozott gyömbér apróra vágva
75 gr kandírozott narancshéj (egyenesen a bécsi karácsonyi vásárból hoztam, milyen jól tettem!)
100 gr aszalt szilva apróra vágva
50 gr aszalt vörös áfonya
fél marék csokoládécsepp, ha akad épp otthon
85 gr narancslekvár (az enyém most egyenesen Andalúziából)
200 gr puha vaj
120 gr nádcukor
4 nagy tojás

Elkészítés:
A lisztet a fűszerkeverékkel, sütőporral, sóval elkevertem.
A narancslekvárral elkevertem az összes gyümölcsöt.
A vajat nagyon habosra kihabosítottam a cukorral, majd egyesével beleküldtem a robotgép táljába a tojásokat is, végül egy kanál fűszeres lisztet is. Ezután spatulával belekevertem a vajas keverékbe a gyümölcsöket, végül a lisztet.
Direkt megmértem, hogy megmaradjon az utókornak: 30x11 cm-es gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, a formát előzőleg kibéleltem sütőpapírral.
160 fokos sütőben 60 percig sült, természetesen mielőtt kivettem volna a sütőből a formát, tűpróbát végeztem, de a tészta teljesen száraz volt, úgyhogy késznek nyilvánítottam a gyümölcskenyeret.

Díszíthető olvasztott csokival, gyümölcsökkel, de megvallom őszintén, én már nem akartam fokozni az édes elemek számát, van ebben úgyis épp elég, reggel meg, mikor a kávéhoz eszem egy vékony szeletkét, úgyse a külcsín lesz a fontos, sokkal inkább a belbecs, azzal pedig ez a kenyér bőven rendelkezik.



2018. november 22., csütörtök

Karácsony-barát, Család-barát

Időről időre megjelenek a Duna TV Család-barát magazinjában, tegnap is elkirándultam a messzi-messzi Kunigunda utcába, hogy Somogyi Diával beszélgessünk kicsit a gasztroajándékokról és a tojáslikőr rejtelmeiről.

https://www.mediaklikk.hu/csalad-barat-receptek/cikk/2018/11/21/karacsonyi-tojaslikor/




2018. október 22., hétfő

Banánkenyér, ahogy én sütöm

Az eredeti recept az általam oly nagyon kedvelt Mary Berrytől származik, de olyan sokat változtattam rajta, hogy nyugodtan kijelenthetem, ez saját recept.  Pillanatok alatt elkészül egyetlen tálban, 45 percet sül, és irtó finom, úgyhogy ezzel sikert fogtok aratni. 
Nálunk az történt, hogy levágtam a férjemnek a kóstoló szeletet, beleharapott, és megkérdezte, nehéz volt-e megcsinálni ezt a sütit? Mondtam, hogy a legkevésbé sem. Mire ő: -  Akkor sütsz egy adagot holnap is, ugye?
Külsejét tekintve jelentéktelen kis cuccnak látszik, de az ízei nagyon ott vannak a szeren.




Hozzávalók:
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 db tojás
3 db (túl)érett banán
225 gr liszt
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál tej
1 teáskanál mézeskalács fűszer
egy marék aszalt vörösáfonya
egy marék fehér csoki csepp
egy marék durvára darabolt dió

Elkészítés:
A lehető legegyszerűbb. Egy nagy tálban törjük pépesre a banánt egy villával, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Ez nem túl bonyolult, ugye?
Egy normál méretű gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, és 180 fokon 45 percig sütöttem. Mielőtt kivettem a sütőből, azért tűpróbával leellenőriztem, átsült-e a banánkenyér.

Szerintem semmi akadálya annak, hogy a cukrot édesítőszerre, a fehér lisztet pedig 50 %-ban teljes kiőrlésűre, vagy zabpehely lisztre cseréljük. Nyilván egészségesebb változatban a csokicseppet kioffoljuk, de hát valamit valamiért...

2018. október 15., hétfő

A görög bugatsa

Észak-Görögország klasszikusa, véletlenül jött szembe velem a neten, de milyen jó, hogy szembe jött, mert a hét közepén sütött vargabélesből maradt jó néhány réteslap, kezdenem kellett vele valamit.
Ahogy a nemzeti klasszikusok, úgy a bugatsa elkészítési módjai is sokfélék. Én tulajdonképpen könnyű helyzetben vagyok, tekintve, hogy eredeti bugatsát nem kóstoltam anno Santorinin, így nekem az a változat tetszik a legjobban, amit az Everyday gourmet konyhájában láttam Justine Schofieldtől. Ez a sorozat is egyike volt azoknak, amelyeket anno a TV Paprikánál gondoztam, szerettem. Justine vanília krémet tölt a réteslapok közé, és milyen jól teszi! Ez a krém liszt hozzáadásával készül, sok videót láttam, ahol grízt tesznek a tejbe, legközelebb úgy is kipróbálom.


Hozzávalók 4 db töltött batyuhoz:
8 db réteslap
5 dl zsíros tej
6 dkg liszt
8 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapart magja
2 nagy tojás
10 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A tejet a vaníliarúdból kikapart magokkal feltesszük melegedni. Ha nincs vanília rudunk, megfelel a kivonat is, vagy amit én csináltam, hogy adtam a tejhez egy jó teáskanálnyi vanília kivonatot, illetve egy mokkáskanál őrölt vaníliát. Az egész tojásokat elkevertem a cukorral, majd a két részletben a masszához adagolt liszttel. Sima krémet kell kapnunk. Ha a tej felforrósodott, kis részletekben, a masszát folyton keverve a felét hozzáadjuk a cukros, tojásos, lisztes krémhez. Ha már sima, akkor visszaöntjük a maradék tejhez a lábasba, bőszen habverőzve felmelegítjük a krémet, az szépen elkezd sűrűsödni, és amikor elértük a korrekt puding állagot, lekapjuk az egész miskulanciát a tűzről. Nem árt, ha ekkor már kézhez van készítve egy tepsi, kibélelve sütőpapírral, mert célszerű oda kiönteni a pudingot, elegyengetni, majd leborítani folpack fóliával, és hűlni hagyni.
Ekkor jön el a réteslapokkal való foglalatosság ideje, valamint a sütő begyújtása, és 180 fokra való előmelegítése.
Egy deszkára terítsük ki az első réteslapot, kenjük meg olvasztott vajjal, helyezzük rá a következő lapot, azt is vajazzuk meg, jöhet a harmadik lap, majd még egy vajazás után a negyedik lap is.
Hosszában vágjuk ketté a réteslapot, ekkor lesz nekünk két szép széles réteslap csíkunk, melyek egyenként négy rétegből állnak.  A következő négy lappal majd ugyanezt fogjuk cselekedni, amint felszabadult a deszkán a hely...
A tésztacsíkra 2-3 evőkanálnyi vaníliakrémet teszünk, ami addigra már hűlt egy keveset, nem is folyik szanaszét, mert pont jó állagúra főztük, öröm vele dolgozni. Szépen elkezdjük felgöngyölíteni a csíkot, de már az első mozdulat után a két hosszabbik oldalából hajtsunk be egy-egy egy centis csíkot, mintha bejglit készítenénk, és megakadályoznánk, hogy a töltelék kifolyjon a végeken. Kerestem a neten fotót, de hát nincs... A bugatsát persze nem hengerré formáljuk, hanem inkább párnává, mint a képen. A felhajtogattuk, tegyük tepsibe, a tetejét kenjük meg olvasztott vajjal, és cselekedjük meg ugyanezeket a maradék három csíkkal is.
180 fokos sütúben 25-30 percet sültek a vaníliakrémes táskák, majd amikor kivettem őket a sütőből, és nem voltak tűzforróak, megszórtam őket egy kevés porcukorral, bővebben őrölt fahéjjal.
Nagyon finom édesség, elkészítése nem egy agyműtét, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek.

2018. október 12., péntek

Márványos kalács

Könnyű, levegős tésztájú, egyszerűen elkészíthető sütemény, a legjobb választás tea, kávé mellé. Legjobb, ha a tészta összekeverését robotgépre bízzuk, úgy kapjuk meg az ideális állagot.

Márványos kalács, Kép: Kandikó Éva


Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg cukor
3 db tojás
28 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál vanília kivonat
185 ml tej
3 evőkanál kakaópor



Elkészítés:
A puha vajat a cukorral alaposan kikeverjük, hogy jó levegős krém legyen belőle, majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat, mindegyikkel alaposan elkeverjük, csak aztán adjuk hozzá a következőt. Belekeverjük a lisztbe a sütőport, majd két-három részletben, a tejjel felváltva belekeverjük a tojásos masszába. Sütőpapírral kibélelünk egy 30 cm hosszú gyümölcskenyér sütő formát, beleöntjük a massza felét. A másik felébe belekeverjük a kakaót, a barna masszát ráöntjük az előző rétegre, és egy villával, vagy kés hegyével körkörös mozdulatokkal kissé összevegyítjük a kétféle színű tésztát.
200 fokos sütőben 50 percig sütjük, félidőben letakarjuk fóliával, nehogy a kakaós tészta megégjen.

2018. szeptember 22., szombat

Ellenállhatatlan túrótorta

Egyrészt nem tudok lejönni a gyümölcsös sütikről egyelőre (esküszöm, nem csak ilyesmit eszünk), másrészt nemigen szeretek jelzőket aggatni az ételeimre, mert hát mindenkinek más a "csábító", a "legfinomabb", pláne a "kedvenc", de azért ezt az ellenállhatatlant most megreszkírozom. Én ugyanis marhára nem tudtam neki ellenállni, nem tagadhatom, hogy a torta nagy hányadát én pusztítottam el, és még most is vigyorog egy szeletke a konyhában, és ha lehetek itt őszinte, meg kell mondjam, nemigen tudok másra gondolni, csak arra, hogy azt is meg kéne enni...
Szóval olyan megalázóan egyszerű összeállítani és megsütni ezt az addiktív cuccot, és olyan isteni, könnyű, tökéletes arányú, hogy vállalom: ez bizony ellenállhatatlan. Nem úgy, mint a fotó, ami csapnivaló, de most ez jutott és kész.


Hozzávalók egy 24 cm-es gyümölcstorta formához:

25 dkg túró
10 dkg vaj
2 nagy tojás
1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt
3 evőkanál (ha lehet, teljes kiőrlésű) búzadara
12 dkg porcukor(nak megfelelő édesítő)
1 evőkanál vanília kivonat
1 kicsi citrom lereszelt héja és kifacsart leve
bogyós gyümölcs, nálam most áfonya, de jó hozzá a málna, a ribizli, a szeder, nyilván a meggy is. Nem kell belőle sok, én most egy marék áfonyát használtam mindössze.

Elkészítés:

A túrót a lágy vajjal alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, azzal is egyneműsítjük a masszát. Mehet bele az összes többi hozzávaló a gyümölcs kivételével. Amikor jól kikevertük az alapot, egy kivajazott, kilisztezett, kivehető aljú tortaformába öntjük. Ajánlatos egy kör alakú sütőpapírt is beleszabni a formába, egyszerűbb lesz az életünk a későbbiekben tőle. Beleöntjük a masszát a formába, tetejét kirakjuk gyümölccsel. Szerintem tényleg ne rakjátok nagyon tele, mert látható, hogy a liszt és a dara mennyisége kevés, ha sok lédús gyümölcsöt kap a süti, elázik az egész, mert ennyi liszt, dara nem képes sok folyadékot felvenni.
170 fokon sütöttem 45 percig.

Az eredeti Mikes Márk receptje, a FB-on olvastam, de én átegészségesítettem kissé :)



2018. szeptember 20., csütörtök

New York-i szilvatorta

Nem a mi hagyományos értelemben vett tortánk, hisz nem habos, nem krémes. New York-inak viszont New York-i, olyannyira, hogy a fotó is a Big Apple-ben készült róla 2016. szeptember 23-án, a keleti 17. utca egyik csodás lakásában, ahol New York-i vendéglátómnál, Tinánál volt terítéken ez a szilvás finomság. Természetesen elkértem a receptjét, ekkor derült ki, hogy a New York Timesból származik. Tina nem mellesleg az amerikai Food and Wine magazinnak volt a foodért felelős vezetője, nagy megtiszteltetés volt nekem az ő asztalánál vacsorázni, ma is hálásan gondolok vissza arra az estére, és a következőre, amikor még magyar töltött paprikát is főzhettem neki. A fotó távolról sem szerencsés, tekintve, hogy a süti és az asztal gyakorlatilag egyforma színűek, de amikor a képet lőttem, este volt, mesterséges világítás, és nem is azért készült, hogy a blogba kerüljön. de most annyira hiányzik New York, hogy ez is megteszi... emléknek mindenképp. Na de térjünk vissza a szilvás sütihez, megígérem, érdemes...


Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl) cukor (elég lesz az 2 dl-nek is...)
0,5 csésze puha vaj
1 csésze liszt
1 teáskanál sütőpor
egy csipet só
2 tojás
12 db szilva kimagozva, félbe vágva
egy kevés cukor, citromlé és fahéj a tetejére

Elkészítés:

Keverjük habosra a vajat a cukorral, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, a sót, a tojásokat, alaposan keverjük el a matériát. Én a tésztába is csempészek egy kevés fahéjat, de ez szabadon választott gyakorlat.
Szedjük egy tortaformába a tésztát, max. 24 centiset használjunk, ha adhatok tanácsot. A fél szilvákat magházukkal felfelé nyomkodjuk a tésztába, szórjuk meg a tészta tetejét egy evőkanálnyi cukorral, permetezzük meg a citromlével és szórjuk meg fahéjjal. 180 fokos sütőben süssük a NYT szerint egy órán át, én azért jóval előbb belebököm a tűt, hogy nincs-e még kész.
Frissen, langyosan isteni, másnap pedig jóval szaftosabb, mint előző nap, addigra a szilva leve megteszi a magáét...

Marian Burros receptje.


2018. szeptember 16., vasárnap

Kora őszi szilvás sütemény

Szívfájdítóan szép szeptemberünk van, egyelőre még csak éjszakánként érzem a nyitott ablak alatt, hogy jön az ősz, mert napközben bőven nyári időjárás van. Eszemben sincs egyelőre elpakolni a nyári ruhákat, bármilyen csábítóak is a gardróbban várakozó okker, bordó és barna ruhadarabjaim. A piaci kínálat viszont elárulja, milyen évszak van, így most a szilvának van óriási szezonja, sokfélét lehet kapni. Szombaton nagyszemű fajtát vettem, kint a Bosnyákon még emlékeztem is a fajta nevére, de ez a tudás még hazáig sem tartott ki, pedig nem lakom messze a piactól. Kissé éretlen volt még, magában enni nem volt nagy élvezet, így aztán egy gyorsan összeállítható, elronthatatlan sütit készítettem belőle, 45 perc alatt tokkal-vonóval megvolt.



Hozzávalók:

1,5 csésze liszt  (1 csésze = 2,5 dl)
1 csésze cukor (én kevesebbet tettem bele, 3/4 csészényit, szerintem bőven elég)
10 dkg puha vaj
1,5 teáskanál fahéj
0,5 teáskanál szegfűszeg (megfelel a mézeskalács fűszerkeverék is, ha van otthon)
1,5 teáskanál sütőpor
1 nagy csipet só
1 tojás
0,5 csésze tej
0,5 kg szilva

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a sót, a fűszereket és a sütőport. A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, azzal is alaposan kikevertettem. Kristálycukrot használtam, tökéletesen megfelel. Hozzáadtam a keverékhez a tojást, majd elkezdtem felváltva adagolni a lisztkeveréket és a tejet. Percek alatt kész az egész tészta. Sütéshez most egy 23 centis kerek, kivehető aljú formát használtam. Beleöntöttem a tésztát, majd kiraktam a megmosott, félbe vágott szilvákkal. A gyümölcs tetejét megszórtam egy evőkanál cukorral, és már mehet is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, nagyjából 35-40 percre.

Nagyon kellemes sütemény, igaz, hogy a kissé éretlen, savanykás szilvából elképesztően jóízű dolog kerekedett a sütőben, nagyon zamatossá varázsolva a végeredményt.

2018. szeptember 2., vasárnap

Blogszületésnap

Igen, immár a 12. Nem dicsekedhetek túl sok recepttel ebben az évben, és tartok tőle, hogy ez most még egy kicsit így is marad. Aztán egyszer csak visszatérek...
Terveztem, hogy sütök ma ezt-azt, amit fel lehet ide is pakolni nektek, de aztán amikor megkóstoltam a holnapi ebédnek készülő zöldbab főzeléket, amikor a számban megéreztem a gyermekkorom ízeit - sok tejföllel, még több petrezselyemmel, pici fokhagymával, berántva készült mindig a zöldbab -, akkor már tudtam, hogy itt ma nem lesz semmilyen ünneplés. Mert most sajnos a gyásznak, az emlékezésnek van itt az ideje, és annak feldolgozásának, hogy nincs már senki a testvéremen kívül - néhány távoli rokont leszámítva -,  aki ismert volna gyerekként, aki emlékezne a régmúlt időkre. Mindenki elment. Én pedig itt maradtam nehéz érzelmekkel, kusza gondolatokkal, rendezésre váró sorokkal.
Mindenesetre a blogot továbbra is nagyon szeretem, és megígérem, hogy nem leszek hűtlen hozzá. De most kell egy kis idő, hogy visszataláljak ide.

2018. június 7., csütörtök

Prémium meggyes pite



Gyönyörű cseresznyét vettem a piacon, nagyszemű, ropogós fajtát. Megkóstoltam ugyan, de ott valahogy nem tűnt fel, hogy ez az a fajta cserkó, aminek van egy pici kesernyés utóíze. Mint ahogy az is csak a sütisütés előtt világlott ki, hogy a szemek tele vannak apró kukacokkal. Jó párat kettészedtem, nem volt egyik sem húsmentes övezet. Úgyhogy az 500 forintos cserkó a kukában landolt. De addigra már nagyon rá voltam gerjedbe az alábbi sütire, és szerencsére vettem meggyet is, úgyhogy ez meggyes pudingos pite lett. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy maga az álom. Könnyű, a csökkentett cukormennyiségnek köszönhetően nem túl édes, egyszerűen abbahagyhatatlan.

Hozzávalók:
12,5 vaj
20 dkg finomliszt (fele-fele arányban keverhető zabpehely liszttel)
1 evőkanál cukor  (vagy édesítő)
1 evőkanál tejföl
1 tojássárgája
2 kávéskanál sütőpor
2 kávéskanál vaníliakivonat

1 csomag Dr. Oetker bourbon vaníliás pudingpor
4 dl tej
2 evőkanál cukor (vagy édesítő)

50 dkg meggy/cseresznye/málna/áfonya/szeder

Elkészítés:
A hozzávalókat késes betétű aprítóba öntjük, majd a gép pulzáltatásával összedolgozzuk. Természetesen lehet kézzel is csinálni, az, hogy nincs ilyen géped, ne riasszon el a sütéstől!
A tésztát fél órára hidegre tesszük, addig megmossuk, kimagozzuk, lecsöpögtetjük a meggyet, illetve elkészítünk egy főzős vanília pudingport a tasakon található leírás szerint. Én Dr. Oetkert vettem, bourbon vaníliásat, nagyon finom volt.

A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 23-24 centis, kivehető aljú tortaformát, természetesen a tésztát belenyomkodjuk a hullámos perembe is, mert a perem fogja megtartani a tölteléket.
A formába öntjük a pudingot - lehet még meleg is nyugodtan -, majd belenyomkodjuk a meggyszemeket, és 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.

2018. május 15., kedd

Epres-rebarbarás pite

Az úgy kezdődött, hogy időről időre szembejöttek velem mindenféle szépséges ételfotók, amiken téglalap alakú piték szerepeltek, nem kellett sokat gondolkozni, hogy rájöjjek, ezek kivehetű aljú formákban készültek. Kerestem konyhafelszerelési boltokban, webshopokban, sosem volt szerencsém. Sőt, külföldi útjaimon sem találkoztam vele, pedig isten látja lelkemet, bármit képes vagyok hazahozni, ha nagyon vágyom rá. Aztán egy hónapja az egyik webáruházban, ahol rég nem volt készleten az áhított forma, megláttam. Nem kellett hozzá túl sok idő, 5 nap múlva már nálam volt a cucc. Sajnos mostanáig kellett várni rá, hogy időm is legyen felavatni. Volt itthon eper, rebarbara, krémsajt, nem állt semmi az utamban, hogy elkészüljön a pite. Ráadásul reggel úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, sokáig gondolkodtam rajta, hogy talán fel se kéne ma kelni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. De a pitesütés is elég jó hangulatba hozott végül, ráadásul a végeredmény minden várakozásomat felülmúlja.

Hozzávalók:
5 dl liszt (igen, 2 csésze, azaz 5 dl)
1/4 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
12 dkg krémsajt (nekem most Sparos saját márkás volt, Philadelphia nyilván még jobb lett volna)
15 dkg hideg vaj
3 evőkanál tejszín
1 evőkanál almaecet

Töltelék:
5 szál rebarbara
35 dkg eper
2,5 dl cukor
2-3 evőkanál keményítő

Elkészítés:
A robotgépbe beleapplikáltam a kaszaboló kés betétet, beleszórtam a lisztet, sütőport, sót, elkevertem. Hozáadtam a krémsajtot és a kockákra vágott hideg vajat, a tejszínt és az ecetet, és morzsásra dolgoztattam a tésztát a géppel. 


Belekanalaztam egy nagy hűtőzacskóba a morzsát, majd néhány mozdulattal a zacskón keresztül összenyomkodtam a tésztát. Ment a hűtőbe 30 percre.
Mivel a tésztában ugyebár krémsajt van, ez nem könnyíti meg az ember életét. Muszáj eléggé lehűteni a tésztát, és észszerű határok között alálisztezni nyújtáskor. Én ehhez két sütőpapírt használtam. Kézzel gyorsan hengert formáltam a tészta kétharmadából, ellapogattam, majd a sütőpapírok között - pici liszttel alászórva - hosszú tészlalappá nyújtottam a tésztát. Kibéleltem vele a formát úgy, hogy szépen jusson az oldalakra is, belenyomkodtam az ujjaimmal, majd visszatettem a hűtőbe. 
A sütőt bekapcsoltam 180 fokra.
A rebarbarát és az epret megtisztítottam, előbbit felkarikáztam, utóbbiakat félbe-negyedbe vagdostam. Egy tálban megszórtam őket a cukorral és a keményítővel.
Előkaptam a tésztával bélelt formát, gyorsan belekanalaztam a tölteléket. Azért hasznos a sietség, mert a gyümölcsök, de főleg az eper pillanatok alatt képes irdatlan mennyiségű levet engedni cukor hatására, és ezt még a keményítő sem tudja megfogni.
A megtöltött tésztára hosszú csíkokat vágtam, nemigen akartam lacafacázni a fonással, miegymással - lásd még: az eper hamar levet ereszt -, a csíkokkal befedtem a süti tetejét, megkenegettem egy kis tejszínnel, és betettem a sütőbe 180 fokra, 60 percre.
Érdemes nem pusztán a rácsra helyezni a formát, mert borítékolható, hogy a gyümölcs fortyogó leve ki fog futni itt-ott a formából, nem lettem volna nagyon boldog, ha az odaégett cukrot levet kell a sütőből vakarásznom. Ezért aztán egy tepsibe téve toltam a sütőbe a süteményt. 60 perc kellett neki, gyönyörű lett, és ami még ennél is fontosabb, nagyon-nagyon finom.

2018. május 14., hétfő

Tavaszi köret újkrumpliból, spárgából

Múlt héten Athénban töltöttünk néhány napot a házassági évfordulónk alkalmából, természetesen nem történhetett meg, hogy ne hozzak néhány fűszert és persze fetát kintről. Most erősen visszafogtam magam, a csomagba ezek mellé már "csak" 2 kiló pisztácia került (jegyzem meg, éppen fél áron, mint itthon..), úgyhogy most nem kellett aggódnom sem a túlsúlyért, sem azért, hogy elkobozzák a vásárolt élelmiszereket. A feta felhasználásával készült ez a tavaszi köret grillen sütött csirke mellé.


Hozzávalók:
0,5 kg újkrumpli
0,5 kg zöld spárga
egy marék shimeji gomba
3 szelet bacon
feta sajt ízlés szerint
egy fürt koktélparadicsom
1 kisebb cukkini
olívaolaj
bors

Elkészítés:
A krumplit héjastul sós vízben megfőztem, ügyelve, hogy ne főjön teljesen készre, mert a későbbiekben pirítani fogjuk, nem cél, hogy püré legyen belőle keveréskor. A spárgát megtisztítottam, levágtam a fás részét, majd a szárakat felkarikáztam (kb. 1 centisre), a fejeket egyben hagytam. A cukkinit fél karikákra vágtam, a bacont szeletekre. A koktélparadicsomot sütőtálba tettem, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, és 180 fokon sütöttem pár percig. Figyeltem rá, nehogy teljesen szétrepedjenek a paradicsomok és kifolyjon a levük.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, átsütöttem rajta a bacont, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem. A maradék zsiradékra rádobtam a félbe vágott krumplikat és a spárgákat. Igen, a fejeket is, szerintem nem igaz az az elterjedt instrukció, hogy elég az utolsó két percben az ételhez adni. Annyi idő alatt csak átmelegszik, én szeretem, ha egy picit puhul is. Ment a serpenyőbe még a cukkini is, só, bors, még egy kevés olaj, és nagy lángon néhány perc alatt összepirítottam a zöldségeket.
Tálaláskor tálra halmoztam a kész zöldségeket, megszórtam a fetával és a baconnel.

Cukorbetegeknek elsősorban az újburgonya szénhidrát tartalmával kell számolni. 10 dkg újkrumpli 18 g szénhidrátot tartalmaz, tehát ebédre nyugodtan elfér az - átlagos - 50 grammos keretben.



2018. május 13., vasárnap

Csíkos epertorta

Itt a kedvenc hónapom, volt benne házassági évforduló (36, csak mondom...), lesz benne születésnap (sokadik), és ha ez nem lenne elég, hát itt az eperszezon is. Úgyhogy most epret eszünk eperrel. Az eper a kedvenc gyümölcsöm, és hála istennek ezt még cukorbetegként is fogyaszthatom. A tortában lévő cukor nem a barátom, de egy szeletet engedélyeztem magamnak. Elvégre május van!
 


Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
10 dkg cukor
1/2 kávéskanál sütőpor
10 dkg liszt
1,5 evőkanál olaj

egy kis üveg eperlekvár a töltéshez

A krémhez:
2x12,5 dkg Philadelphia krémsajt
10 dkg porcukor
1 citrom leve
egy evőkanál likőr (legjobb a Cointreau vagy a Grand Magnier)

friss eper a torta tetejére ízlés szerinti mennyiségben
 
Elkészítés:
A piskóta hozzávalóiból - micsoda meglepetés! - piskótát sütünk, nem variálva túl a dolgot: robotgéppel fehéredésig keverjük az egész tojásokat a cukorral, ezt követően a sütőporos lisztet adagoljuk hozzá óvatosan a tésztához, de ezt már nem robotgéppel, hanem fakanállal tesszük, végül belekeverjük az olajat is. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe kb. egy centi magasan, lehetőség szerint téglalap alakban elkenjük a masszát. Nekem általában olyan 30x30 cm-es alakzat szokott sikerülni, ezzel jól lehet dolgozni.
190 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt megsütjük a piskótát. Ha elkészült, konyharuhára borítjuk, a sütőpapírt pedig eltávolítjuk róla, hagyjuk kihűlni, majd megkenjük vékonyan eperlekvárral, és a jó esetben szabályos alakú piskótát egyenlő szélességű csíkokra szabdaljuk. Fontos, hogy a csíkok egyezzenek, ugyanis ha nem sikerül egyformára vágnunk, csúnya hepehupás lesz a torta.  Az első csíkot szorosan feltekerjük, és felállítva a tortástál közepére fektetjük. A második csíkot ott kezdjük el feltapasztani rá, ahol az előzőnek vége van, szépen körétekerjük a középnek, és ezt tesszük egészen addig, amíg tart a csíkokból. Nekem ebből a mennyiségből 5 csík lett. Ekkor ott van a félig kész torta a tálon, itt az ideje, hogy elkészítsük a krémet, ami az egyszerűnél is egyszerűbb. A krémsajtot a cukorral habosra keverjük, adunk hozzá annyi citromlevet, amitől pikánssá válik a krém, és ezzel megkenjük a torta tetejét, oldalát egyenletesen. Egy egész éjszakát pihent a hűtőben, de ez nem feltétlenül szükséges, akár azonnal is tálalhatjuk, gazdagon megrakva eperrel/szederrel/málnával/barackkal/meggyel.

Készíthetjük a krémet 25 dkg mascarpone, ízlés szerinti cukor és 2 dl felvert tejszínhab keverékéből is, úgy is nagyon finom.


2018. május 10., csütörtök

Spárgás, brokkolis cavatelli

Mondjuk úgy, hogy beleszerettem ebbe az ételbe, pedig semmi bonyolult nincs benne, egyszerűen csak könnyű, zöld és jóízű. Lehet variálni borsóval, babbal is el tudom képzelni, de ez a brokkoli-spárga duó nekem nagyon bejön.

Kép: pixabay.com


Hozzávalók: 
25 dkg cavatelli tészta
egy csomag zöldspárga
néhány brokkoli rózsa
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
só, bors
1 gerezd fokhagyma
reszelt parmezán sajt
1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

A cavatelli kifőzéséhez sós vizet forralok. A tészta persze lehet bármilyen, spagetti, tagliatelle, de akár gnocchi is. A tejszínt felforralom, sózom, borsozom, és beledobom a félbe vágott gerezd fokhagymát. Mikor kicsit besűrűsödött, reszelek bele parmezánt, a fokhagymát pedig eltávolítom.
A tésztát odateszem főni, majd a főzési idő (nekem ez 11 perc volt) vége előtt  5 perccel beledobom a vízbe a meghámozott spárgák felkarikázott szárát és a brokkolit, majd 2 perccel a vége előtt a spárgafejeket is.
Leszűröm a tésztát és a zöldségeket, beleforgatom a forró tejszínbe. Hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, korrigálom az ízeket sóval, borssal, kap egy kevés reszelt citromhéjat, majd a tányéron még sok parmezánt.



2018. március 31., szombat

Spenótos túrótorta húsvétra


Ideális vendégváráshoz, a manapság oly divatos brunch-hoz például. Van már vagy tíz éve is annak, hogy először készítettem, amikor a barátainkat meghívtuk húsvétkor, és egy órákon át tartó lakmározást csaptunk velük. Nagy siker volt akkor is, és azóta is, ahányszor megsütöm.



Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
25 dkg túró
30 dkg friss spenót
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
3 dkg vaj


Elkészítés:
A leveles tésztát terítsük ki (vagy nyújtsuk vékonyra, ha nem előre nyújtottat vásároltunk), vágjunk ki belőle egy akkora kört, amivel úgy bélelhetünk ki egy 18 cm-es tortaformát, hogy pereme is legyen a tortának. A spenótot mossuk meg, szárazzuk le, majd konyharuhán szárítsuk le. A vajat melegítsük fel egy serpenyőben, dobjuk rá a spenótot, sózzuk, borsozzuk, pároljuk puhára, végül adjuk hozzá az összezúzott fokhagymát. Törjük át a túrót, keverjük bele a tojást, a kissé összevagdalt spenótot, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, ha szükséges. A masszát töltsük a tésztába, majd 200 fokos sütőben süssük 35-40 percig.


A húsvéti sonka


Húsvét előtt sokaknak fejtörést okoz, milyen sonkát vegyen, hol vásárolja meg, mire figyeljen oda a sonka kiválasztásakor. Ehhez adok némi segítséget, ugyanis a sonkavásárlás egyáltalán nem nehéz feladat, ha az ember tudja, milyen szempontokat vegyen figyelembe.


Kép: pixabay.com


Választhatunk többféle lehetőség közül, attól függően, melyik részét kedveljük a sertésnek, vehetünk tehát hátsó sonkát, első sonkát, kötözött sonkát, csülköt vagy tarját, ami ugyan nem sonka, de meglehetősen közkedvelt füstölt hús így ünnepek táján.

Ami elengedhetetlenül fontos vásárláskor: mindig gondosan olvasd el az áru csomagolásán található információkat, mert csak azok birtokában tudod eldönteni, valóban arra a termékre vágysz-e, amit a csomagolásban találsz.
A csomagoláson ugyanis kötelező feltüntetni, hogy a termék hagyományos pácolással, hagyományos füstöléssel készült-e, vagy gyorspácolással és füstöléssel. A kettő közötti különbség óriási.
A hagyományos pácolás során sós, nitrátokat és nitriteket tartalmazó oldatba merítik a húst, vagy azzal dörzsölik be a felületét. A gyors pácolás ezzel szemben annyit tesz, hogy ezt a páclevet beleinjektálják a húsba, majd vákuum segítségével a szövetekbe juttatják. Ezen eljárás során a hús jelentős mennyiségű folyadékot vesz fel, ami praktikusan annyit jelent, hogy a „sonkával” ilyenkor nagy mennyiségű folyadékot is megvásárolunk. Az így tartósított hús eltarthatósága igen rövid, az így készült termék felülete mindig nedves, íze jellegtelen, döntően igen sós.

Ezzel szemben a hagyományos magyar parasztsonkát sózzák, pácolják, végül füstölik. A pácolás 4-6 hétig tart. Ez tehát egyáltalán nem gyors folyamat, ebben mindennek megvan a maga ideje, időtartama, a végeredmény pedig egy akár hónapokig is eltartható ízes, kellemesen füstös aromájú hús.
A hagyományos füstöléskor fa égetésével keletkezett füstben füstölődik a hús, ipari körülmények között a füstaromát különböző eljárásokkal a hús felszínére juttatják. Van azonban még ennél is elvetemültebb eljárás, amikor a füst aromát szintén injektálással juttatják a készítmény belsejébe.
Ha ezekkel a tényekkel tisztában vagyunk, máris könnyebben döntünk, melyik az a végtermék, mit szívesen látunk az ünnepi asztalon.

Amit ajánlok, hogy a füstölt húst, legyen az bármelyik része is a sertésnek, inkább termelői piacon szerezd be, természetesen ellenőrzött forrásból. Nyilván a  piacon is belefuthatsz nem kiemelkedő minőségű áruba, de ha őstermelőktől, vagy hagyományos módon működő húsipari vállalkozások boltjaiban szerzed be a húsvéti sonkát, nagyobb a garancia arra, hogy igazi, jóízű füstölt húshoz jutsz.

HOGYAN FŐZD A SONKÁT?

A sonkát főzés előtt langyos vízben mossuk le, és áztassuk be akár egy teljes napra, hogy a pácoláshoz használt só nagy része kiázzon a húsból, ne tegye élvezhetetlenné a sonkánkat. Másnap akkora edényben, amekkorában kényelmesen elfér,  tegyük fel főni a húst, méghozzá annyi hideg vízben, hogy teljesen ellepje. Hozzávetőlegesen úgy tudjuk a főzési időt kiszámolni, hogy a sonka minden kilójára egy óra főzési időt számítunk. Amikor megpuhult a hús, elzárjuk alatta a lángot, és a főzővízben hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután a sonkát kivesszük a vízből, konyhai törlővel leszárítjuk, és a hűtőben tároljuk felhasználásig. A jóízű füstölt levet pedig felhasználjuk bableveshez, lencséhez, de káposztás ételekhez is kiváló. A maradékot pedig kisebb adagokban lefagyaszthatjuk, csakúgy, mint az esetleg megmaradó sonka darabokat. Jól fog jönni gyors vacsorákhoz, egy sonkás kockához, vagy töltött, rántott palacsintához.



2018. február 27., kedd

Krumplis, tökmagos pogácsa

Ez a pogácsa bizony nem úgy sikerült, ahogy vártam, és ez az én hibám - szinte... -, de a család annyira odavolt érte, hogy két dologra tudok gondolni: én túlságosan igényes vagyok (igen, ez lehet), ők túlságosan igénytelenek (ez nem valószínű, de előfordulhat). A baj az volt, hogy a tökmagot a kenyérsütőm nem keverte bele a tésztába, vagyis nem sípolt a dagasztás vége előtt, így hiába lestem-vártam, kimaradt a tökmag az összekeverés fázisában. Amikor kész lett a tészta, akkor tuszkoltam én bele, de inkább csak a felületén maradt, mintsem magában a pogácsa belsejében. És én intenzívebb tökmag ízt vártam tőle, úgyhogy valami furfanggal fogok én ezen erősíteni, talán egy kis tökmag olajjal legközelebb. A recept Moháé, amire Anikó hívta fel a figyelmemet.


Hozzávalók:

60 dkg finomliszt
30 dkg főtt, áttört krumpli
2,5 teáskanál só
3,5 dkg friss élesztő
1 dl napraforgó olaj
2 dl zsíros tejföl
1 dl tej
10 dkg tisztított tökmag összetörve
1 tojássárgája a tetejét megkenni

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gépbe tettem. A bevezetőben említett problémával nem számoltam, így a tökmag a kelesztés után került a tésztába. A burgonyát főzzük meg héjában, ha megfőtt, forrón hámozzuk meg, törjük át, hagyjuk kihűlni, én mindig hidegen adom hozzá, bármihez is használom. Érdemes megkóstolni a tésztát, nehogy sótlan legyen, az a pogácsa halála véleményem szerint.
A kenyérsütő másfél óra alatt megdagasztotta és -kelesztette, csodás állagú tésztám lett. Viszonylag nagy pogácsaszaggatóval dolgoztam, nem volt türelmem most apró pogácsákkal szóakozni. Jó két ujjnyi vastagra elegyengettem a tésztát, még nyújtó se kellett hozzá, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, egymástól viszonylag nagy távolságra lerakosgattam a sütőpapírral bélelt tepsibe, hagytam annyit kelni még, amennyi idő alatt a sütőm felforrósodott 180 fokra. Lekentem a pogácsák tetejét a tojássárgával, majd 20 perc alatt szép pirosra sütöttem a kis helyeskéket. 

A kép telefonnal készült, konyhai mesterséges fénynél, elnézést érte :)



2018. február 20., kedd

Egyben sült töltött karaj

Igen régi receptem ez, még a régi blogban volt olvasható, nem is értem, miért nem került át ide. Pedig megérdemli, hogy kipróbáljátok, mert remek húsétel.



Hozzávalók:
1,2 kg rövid karaj filé egyben
10-12 dkg pármai sonka
20 dkg brie sajt
2 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
0,5 kg vékony szelet bacon
olívaolaj, esetemben bazsalikommal ízesített
Elkészítés:
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd hosszában három mély vágást ejtettem benne úgy, hogy se az oldalaknál, se az aljánál ne lyukadjon ki. Ezekbe a résekbe tömködtem a tölteléket: minden résbe kerül apróra vágott pármai sonka, sajt, és egy kevés dió. Amikor készen van, és már nem fér több töltelék a húsba, egy deszkára leterítek annyi egymást fedő szelet bacont, hogy a hús hosszában elférjen rajta. Ráteszem a hasábot, majd felülről is szorosan betakargatom szalonna szeletekkel. Elbújtatok alattuk négy gerezd fokhagymát is, a tetejére fektetem a rozmaring ágakat, majd spárgával átkötözöm a húshasábot. Meglocsolom olajjal, és 160 fokos sütőben 3 órát sütöm. Az első félidőben fólia alatt sül a hús, a második félidőre levehetjük róla a takarót.
Érdekesség, hogy a sajt nyomtalanul tűnt el a pecsenyében, megolvadt és beszívta a hús.

2018. február 1., csütörtök

Narancsos muffin egészségesen

Egy ideje nem azért eszem muffint, mint régebben. Régen kimondottan az édessége miatt szerettem és sütöttem, no meg persze azt is nagyon bírom a műfajban, hogy megunhatatlanul variálható a végtelenségig.
De ez a múlt, mostanában azért sütök muffint, hogy tízóraira vagy uzsonnára legyen mit enni, ami kicsit édes is (bár kukoricával, sonkával, brokkolival keverve sós változatban is szeretem), tea, kávé mellé passzol, és ha úgy adódik, bárhová magammal vihessem, és ne jöjjek zavarba, ha megéhezem, de közel s távol nincs semmi, aminek egy icipici köze is lenne a visszafogottsághoz. Ahogy talán már említettem, számomra a legnagyobb gondot a reggeli okozza, ez a muffin annak is jó.


Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
25 dkg túró
4 db tojás
1 evőkanál sütőpor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
25 ml olaj vagy olvasztott vaj
3 dkg négyszeres erősségű édesítőszer
egy csipet só
választható, variálható hozzávalók:
1 evőkanál vanília kivonat
1 mokkáskanál narancs kivonat
kandírozott narancshéj
egy evőkanál aszalt vörös áfonya
csoki darabok
aszalt gyümölcsök

Elkészítés:
Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok tudatában, leírom: igen, tudom, hogy az aszalt cuccokban van cukor, de nem hozzáadott, hanem természetes formában, amennyivel a gyümölcs rendelkezik. Én alkalmanként ennyit megengedek magamnak, pláne úgy, hogy egy darab muffinnál egyszerre nem eszem többet. Tehát nálam ez megengedett mennyiség és minőség.
A késes aprítómmal összekaszaboltattam a zabpelyhet valamelyest, hozzáadtam a túrót, az édesítőt és a tojásokat, azzal is járattam egy pár percig a gépet. Ha nem elég képlékeny a massza, lazíthatjuk egy kevés tejjel, ezt a narancsos változatot egy narancs kifacsart  levével lazítottam kissé. Végül fakanállal hozzáadtam a térfogatnövelőket, a sütőport és a szódabikarbónát, a vanília- és narancs kivonatot, végül a narancshéj kockákat és a pár szem áfonyát. Csokit most nem tettem bele, a narancsra bíztam a főszerepet.
A masszát papírral bélelt muffin formába kanalaztam, 180 fokon 25 percig sült.

Remek kis darab lett, még melegen egy deci tejjel el is fogyasztottam egyet. Puha, szaftos, narancsos.

2018. január 24., szerda

Holá Mexico!

December volt még, a karácsonyt is csak vártuk, amikor ellátogattunk Újpestre, a Calavera mexikói étterembe. Épp ideje volt már, hogy egy estét ne a számítógép előtt töltsünk a férjemmel, természetesen a munkába temetkezve, hanem beszélgessünk, vagy bambuljunk csak együtt, ha ahhoz van kedvünk, na és persze együnk egy jót.

Kíváncsian indultunk neki a vacsorának, hiszen valahogy az ember nem feltétlenül gondolná, hogy hamisítatlan mexikói ízekre talál Újpest központjában, az újpesti piac tőszomszédságában, de mivel nyitottak vagyunk és érdeklődőek, nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk a helyet.

És milyen jól tettük! Nemhogy nem csalódtunk, hanem egyenesen pompásan éreztük magunkat, istenieket ettünk, élveztük az étterem nyüzsgő esti hangulatát, a felszolgálók kitüntető kedvességét, figyeltük, milyen brutális adagokat tüntetnek el szemrebbenés nélkül a szomszédos asztaloknál a fiatalok, senki nem hagyott semmit a tányérokon, és ez előre vetítette, hogy mi sem maradunk éhen.

Szerettünk volna minél árnyaltabb képet kapni a kínálatról, ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy mindketten mást-mást rendelünk, így sok ízt letesztelhetünk.

Elsőként kukoricakrémleves érkezett bacon chipsszel, mellette egy hideg mangóleves. Főételnek két csirkés ételt választottunk, a Pollo Veracruzt diós polentával és egy fajitast. A mangóleves kellemes volt, bár szerintem kimondottan nyári fogás, de ez ízlés kérdése. A kukoricalevesen a bacon chips mondjuk úgy, hogy nem étvágygerjesztő, ezen bizony dolgozni kéne még egy keveset, mert bár lehet, hogy én vagyok extra faxnis, szerintem ez a feketére sült - bár nem égett ízű - izé nem való a tányérra ebben a formában. A levesnek nagyon jót tett egy kevés chili olaj, amivel kiegészítettem a tányérban, attól vált a kissé semmitmondó íz ütőssé.


Inkább tartsuk meg mind állagban, mind látványban az étterem honlapján látható képet, azzal mindenki jobban járna.

Kép: calavera.hu

A főételek jól sikerültek, ami azért bír hír értékkel, mert egy egyszerű csirkével is nagyon csúnyán mellé lehet nyúlni, hiába szeretne az ember biztosra menni azzal, hogy csirkét rendel. Én a fajitast bátrabban fűszerezném, de megértem, ha nem meri a séf válogatás nélkül mindenkinek odatolni a karakteres mexikói ízeket. Nekem hiányzott, és bár az asztalon többféle szósz is kelleti magát, inkább annak lennék híve, hogy sütés közben kapjon több fűszert, ne utólag adjuk hozzá a chili szószokat. A diós polenta jó ötlet a Pollo Veracruz mellé, és a köretként felszolgált tipikus mexikói tállal is elégedettek voltunk.






Miután a pukkadás határán voltunk, kicsit ellenálltunk a desszerteknek, végül nyilván nem a józan ész győzött, hanem a banános, karamellás chimichanga, amiről egyrészt úgy tudtam, hússal, sajttal töltik meg, mielőtt bő olajban kisütik, másrészt azonnal eszembe jutott a Vejedre ütök című film, ahol Dustin Hoffman könyörög a feleségének, Barbra Streisandnak, hogy  készítsen neki ilyet. Az üzenetrögzítőjüket nem tudják rendeltetésszerűen kezelni, így azon a következő párbeszéd hallható minden hozzájuk telefonáló számára: 
"-Édes, vágyom egy kis chimichangára! -Akkor csinálj magadnak chimichangát! Neked megéri, de én szenvedek tőle..." 
Bájos párbeszéd, nemde?  Én mindig felnevetek rajta, akárhányszor látom a filmet. Szóval megérkezett a chimichanga, a churroshoz _direkt_ nem kértünk csokiszószt, elvégre fegyelem is van a világon, nem igaz? Csak úgy magában, épp csak egy kevés fahéjas porcukorral, na, az íze kedvéért! 

Összefoglalva a fenti sok locsogást: menjetek a Calaverába, lehetőleg barátokkal, nagy asztalhoz üljetek, igyatok sört, vagy tequilát - zavarba ejtően gazdag a választék -, beszélgessetek egy óriásit, és egyáltalán nem mellékesen egyetek jókat. Mert a Calavera mindezen tevékenységeknek igazán jó helyszíne. Figyelmes kiszolgálásban lesz részetek, és ha egyszer kipróbáljátok, kötve hiszem, hogy a próbát nem követi több látogatás. Valamint ha elfogadtok még egy jó tanácsot, a melegen felszolgált welcome pattogatott kukoricára mondjatok nemet, sokkal több mexikói finomság fog a gyomrotokba férni, ha nem pattogatott kukoricával tömitek meg. Én szóltam...

Mire távozásra alkalmas állapotba kerültünk, az étterem megtelt, minden asztalnál ültek, nyilvánvalóan a legtöbben nem először jártak itt, rutinosan rendelték a burritókat, quesadillákat,tostadákat, fajitákat, hamisítatlan szombat esti hangulat uralkodott az étteremben, a pincérek állták a sarat, kedvesen, mosolygósan, és főlegy gyorsan tették a dolgukat.

Amikor kiléptünk az étteremből, meghallgathattam az újpesti karácsonyi kirakodóvásáron felállított alkalmi színpadon egyik kedvenc számomat élőben, de nem árulom el, melyik volt az, hadd éljen mindenkiben egy pozitív kép a zenei ízlésemről!


2018. január 15., hétfő

Teljes kiőrlésű kenyér no 1.

Kérem szépen, a helyzet az, hogy ilyen a blog 11 és fél éves történetében még nem volt, hogy három és fél hónapig ne szülessen új bejegyzés. Sok oka van ennek, a legfontosabb és meghatározó, hogy nemigen főzök újdonságokat. Szokom az új - cukorbeteg - életemet, nagyon sokat fogytam, jól érzem magam a bőrömben, és úgy adódott, ogy a főzésbe beletett alkotó energiáimat most más területen használom. A lelkesedésem az új, egészséges ételek kipróbálása irányában egyelőre holtvágányon várakozik, inkább az jellemző, hogy a megszokott repertoár darabokat igyekszem számomra is fogyaszthatóvá tenni.
És éppen ebbe a vonulatba illeszkedik a mostani recept. Mert ugye 2017 áprilisa óta csak elvétve eszem fehér kenyeret, vagy fehér lisztből készült pékárút. Sokféle teljes kiőrlésű terméket próbáltam már, első egy-két alkalommal ízlik is, de harmadszorra, többedszerre már nem kívánom, némelyeket kifejezetten kellemetlen illatúnak érzek. Szóval ez elég nagy nyűg, tekintve, hogy szénhidrátot enni márpedig kell. Főleg reggelire kell a kenyérféle, és a reggelivel amúgy is hadilábon állok. Mert persze forró, vajas croissant simán le tudnék tolni akár fél 7-kor is (korán kell reggelizni, legkésőbb 8-ig, de inkább előbb) egy csésze tejeskávéval, de ez már a múlt, ilyet nem tehetek. Marad tehát a teljes kiőrlésű kenyér fehérjével (sajt, jó minőségű felvágott, túró, tojás) és zöldséggel. Úgyhogy nekiálltam megkeresni azokat a recepteket, amelyeket váltogatva el tudom képzelni, hogy még 5 év múlva is képes leszek tk kenyeret fogyasztani anélkül, hogy azon gondolkoznék, inkább főbe lövöm magam. Ez az első kísérleti alany. Szép lett, jó az íze is, kérdés, meddig marad friss.


Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
(én 47 dkg tk lisztet és 3 dkg zabkorpát használtam, de ha nincs zabkorpád, semmi baj)
3 evőkanál olaj
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
3 dl víz
1 evőkanál joghurt
2 teáskanál cukor
2,5 teáskanál só
2 teáskanál búzasikér

Elkészítés:
Nálam az a metódus, hogy a kenyérsütő üstjébe rakom a hozzávalókat, és másfél óra múlva egy gyönyörűen megdagasztott, megkelt tésztát vehetek ki a gépből, amit megformázok, sütőformába teszek és a villanysütőmben megsütök. Szeretem így csinálni, mert valahogy nem kedvelem a gép által sütött óriás bucit, sokkal inkább kedvemre való az ilyen szendvicskenyér forma. Most is ezt követtem: a vizet és a tejet meglangyosítottam, a joghurttal és az olajjal együtt az üstbe öntöttem. Ekkor jött a liszt, a zabkorpa, a sikér, a só, a cukor, valamint a friss élesztő, amit igyekeztem finomra morzsolva egyenletesen a liszte tetejére szórni. Érdemes megjegyezni, hogy a sót az üst egyik sarkába tegyük, nem tesz jót neki, ha közvetlenül érintkezik az élesztővel. Úgyhogy én az egyik sarokba szórom a sót, a másikba  a cukrot, aztán kész, a probléma el is intéződött. Másfél óra múlva gyönyörűen megkelt a tészta, nem is számítottam rá, hogy ilyen szép magas lesz, de a sikér megtette a dolgát. Átgyúrtam a tésztát, megformáztam, belefektettem a sütőformába, és amíg a sütő melegedett, meggyújtottam egy plusz gázrózsát is, és a kellemes melegben a tészta ismét növekedésnek indult. 180 fokos sütőben sütöttem 30 percig, majd kivettem a formából, megkopogtattam az alját, és mivel úgy ítéltem meg, hogy még nem kong elég ércesen, visszatettem 10 percre. A sütő aljába egyébként egy lábaskában forró vizet helyeztem el, hogy gőzös legyen a sütő, ettől jó ropogós lett a kenyér héja. Rácson hagytam kihűlni, nehogy beizzadjon az alja.