Leveles tészta almával, magokkal

Az az érzésem, nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel a recepttel, azt azonban mindenképpen tényként kell közölnöm, hogy isteni lett a végeredmény, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Legideálisabb talán egy amolyan úgy-ennék-valami-édeset alkalmakra.

Hozzávalók:

egy csomag leveles tészta (6 darab almás-szilvás táska lesz belőle)
2 db alma hámozva, apró kockákra vágva
2 evőkanál barna cukor
6-7 db mag nélküli aszalt szilva
egy szűk maréknyi mazsola
egy maréknyi dió és/vagy mandula
negyed citrom leve

Elkészítés:

A leveles tésztát felfektettem a nyújtólapra - az osztrák gyártó volt olyan szíves, hogy a nyújtás műveletét átvállalta tőlem -, szabályos négyzetekre vágtam. Az almát meghámoztam, apró kockákra vágtam, megcsepegtettem citrommal. A magokat konyhai robotgéppel nem teljesen finomra daráltam. A cukorból karamellt készítettem. (Vigyázat, a barna cukor igen hamar megbarnul!) Ekkor beledobáltam az almakockákat, a szilvát és a mazsolát, néhány percig együtt pároltam őket, amíg az alma meg nem puhult. Utolsó lépésként beleszórtam a lábasba az őrölt magokat is, azzal is melegítettem egy percet, majd a tölteléket hagytam kihűlni. Amikor már nem volt meleg, evőkanállal kupacokat raktam a tésztanégyzetek közepére, borítékszerűen összehajtogattam őket, a tetejükre a maradék tésztából díszeket vágtam, megkentem a batyukat tejjel, és 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

TIPP:

Más gyümölcsökkel is működik. A körte verhetetlen bele, de lehet akár vegyesen alma-körtével is készíteni, meggyel, szilvával, barackkal szintén csodás lehet, azoknál persze alkalmaznék egy kis keményítős "maltert", hogy ne legyen túl folyós a sült gyümölcs. Kiváló lehetőség például a füge felhasználására, mondjuk egy kis körtével párosítva. VAAAAGY:  friss füge + kecskesajt + dió + kakukkfű + egy csepp méz....

Padlizsánkrém

Kevés olyan étel létezik, amely ennyire egyszerű, mégis ennyire megosztja az embereket. Olajjal vagy majonézzel? Vöröshagymával vagy lilahagymával? Egy biztos: a vinetának minden családban megvan a saját változata.

Maga a padlizsán Dél-Ázsiából származik, Indiában és Kínában már több mint kétezer éve termesztették. Európába az arabok, illetve később az Oszmán Birodalom közvetítésével jutott el, így vált a balkáni és a mediterrán konyha egyik alapzöldségévé.

A vineta, vagy román nevén salată de vinete, elsősorban Románia és Moldva nemzeti kedvence, de Erdélyben különösen nagy hagyománya van.

A füstös sült padlizsánból készült krémek valójában egy egész ételcsaládot alkotnak.

A Közel-Keleten ott a híres baba ghanoush, amelyet tahinivel, fokhagymával és citromlével ízesítenek.

A görögök melitzanosalata néven készítik, olívaolajjal, citrommal, fokhagymával és petrezselyemmel.

Észak-Macedóniában a malidzano sajtot és diót is kap.

A Balkán szinte minden országának megvan a saját változata, de az alap ugyanaz: parázson vagy nyílt lángon sült padlizsán, amelynek a füstös aromája adja az étel lelkét.

Hozzávalók:

3 közepes, megsütött padlizsán (kb. 700 g tisztán mért padlizsán hús)
2 evőkanál jó minőségű majonéz, nálam a Hellman's a nyerő
1 kisebb vöröshagyma/lilahagyma/sonkahagyma/salotta nagyon apróra vágva vagy lereszelve

1 kis gerezd fokhagyma összenyomva  (vannak, akik nem tesznek fokhagymát a vinetába, döntsd el, hogy szeretnéd)
só
frissen őrölt fekete bors (elhagyható)

fél mokkáskanál füstölt pirospaprika (remekül pótolja a parázs fölötti sütéskor keletkező füstös ízt)

egy mokkáskanál citromlé (elhagyható, szerintem remekül kiemeli a padlizsán ízét)  

Elkészítés:

Természetesen legjobb, ha a padlizsán parázs fölött sül, elnyerve így jellegzetes, füstös ízét, de városi körülmények között általában erre nincs mód. Több helyen megszurkáljuk a padlizsánt, majd 200 fokos sütőben 40-50 percig sütjük, míg a héja szinte égett lesz.

A padlizsánt hagyjuk kissé kihűlni, majd hosszában kettévágva kikanalazzuk belőle a puha, krémes belsőt. Ezután legalább 20-30 percnyi csöpögtetés vár rá szűrőben. Ez nagyon fontos, hogy ne legyen kesernyés és vizes.

Deszkán pépesre vagdaljuk a lecsöpögtetett padlizsánhúst. Adjuk hozzá a nagyon finomra vágott hagymát és a fokhagymát.

Keverjük hozzá a majonézt több részletben. Nem biztos, hogy az egész kell – legyen krémes, de ne ússzon a majonézben. Aki szeretne, adhat hozzá egy kevés sűrű tejfölt is, de nem kötelező elem. Jöhet a só és a bors, és részemről a füstölt paprika.

A krémet homogénre keverjük (aki szeretné, lebotmixerezheti), majd behűtjük.

TIPP:

A vineta frissen is finom, de néhány óra hűtőben pihenés után lesz igazán harmonikus. Másnap pedig talán még jobb.

Nálunk friss, ropogós, dagasztás nélküli kenyérre kerül, mellé paradicsom, paprika és egy csésze tea vagy hideg limonádé, esetleg sör – és ennél jobb nyári vacsorát nehéz elképzelni. Tálalhatod pirítóssal is természetesen.

Ideális esetben házi majonézzel ajánlanám elkészíteni a padlizsánkrémet, de a mostanában tapasztalható 35 fokokban még én sem ajánlom a nyers tojás használatát, pedig én bátor lány vagyok amúgy.

Rozmaringos, olívás kréker

Ezt a receptet igen régóta készülök elkészíteni, hát... mostanra sikerült. Ilyenkor igazi szezonja van a baráti összejöveteleknek, buliknak, és nem tudom, ki hogy van ezzel, de én szeretek kitenni magamért, ha barátokat látok vendégül. (Egyesek szerint erőmön felül is akár, de ezt most ne tárgyaljuk ki 👀 )

Tavalyi amerikai utunk alkalmával a keresztlányom egy gazdag büféasztallal várt minket (hogy miért nem fotóztam le, de vajon tényleg miért nem???), és az jutott eszembe, hogy egyrészt ezeket a sajttal, gyümölccsel, felvágottal, ropogtatni valóval megrakott tálakat jó lenne itthon is népszerűbbé tenni, aztán meg az, hogy azon a tálon milyen csodásan mutatott volna ez a rozmaringos kekszecske.

Hozzávalók:

9 dkg finomliszt

9 dkg teljes kiőrlésű liszt
1,5 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1/4 teáskanál fokhagymapor
1 teáskanál pirospaprika (lehet füstölt is bátran)
1 evőkanál finomra vágott friss rozmaring
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1,25 dl hideg víz
nagyszemű só a tetejére

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit tedd egy tálba, gyúrd össze. Amikor a tészta felülete már sima, formálj belőle két golyót, majd a golyókat egyenként nyújtsd ki egy nagy téglalappá. Ügyelj, hogy a tészta kimondottan vékony legyen, semmiképp ne legyen vastagabb 2 milliméternél, de ha tudod, még annál is vékonyabbra nyújthatod. Egy derelyevágóval szabdald ízlésednek megfelelő méretre, azonban arra figyelned kell, minél kisebbek a kekszek, annál rövidebb idő alatt megsülnek. Az én ízlésemnek a 3 cm széles, és max. 12 cm hosszú téglalapok felelnek meg.

Egyenként emeld át egy sütőpapírral bélelt tepsire a kekszeket, szórd meg mindegyiket sópehellyel, majd süsd a 190 fokra előmelegített sütőben 10-12-14 percig.

A sütőből kivéve ne birizgáld őket, bár a sütőpapírral együtt óvatosan kihúzhatod egy rácsra, de mindenképpen hagyd teljesen kihűlni őket.

És hogy mihez kínálhatod? Nos, a választék elég széles.

padlizsánkrém

körözött

sajtkrém

májpástétom

muhammara

vegán babkrém

zeller, alma, burgonya saláta

tojássaláta

kukoricasaláta

zakuszka

guacamole

TIPP:

Ugyan még nem próbáltam, de szerintem gluténmentes liszttel is elkészíthető.

Természetesen ha nem kedveled a rozmaringot (van ilyen?), használhatsz más fűszert is a tésztába, de akár ki is hagyhatod. Dúsíthatod szezámmaggal, egész mákkal, fekete szezámmaggal is, nem csak sóval.

Ezt se próbáltam még ki, de az a meglátásom, hogy a tészta jól fagyasztható, így talán érdemes nagyobb adagot begyúrni, és a mélyhűtőben készenlétben tartani.

Tzatziki, amit mindenki szeret, és ez nem véletlen

Ha uborkás finomság, akkor nálunk sokaknak rögtön a tejfölös uborkasaláta jut eszébe: uborka, só, pici cukor, fokhagyma, ecet, jó sűrű tejföl, tetején esetleg paprikaszórás. A klasszikus vasárnapi ebéd része rántott hús vagy pörkölt mellé. Savanykás, friss, és mindig egy kicsit nosztalgikus.

A görögök ugyanerre az alapra építik a saját verziójukat, a tzatzikit – de ott a tejföl helyett sűrű joghurt kerül bele, és nem a savanykás íz dominál, hanem a friss kapor, fokhagyma és olívaolaj.  Gyros, grillezett húsok mellé adják. Ez a hűs, joghurtos-kapros uborkakrém igazi Jolly Joker: egyszerre saláta, mártogatós és húsok mellé szuper köret. Nyáron különösen jól esik, de őszintén szólva nálunk egész évben fogy.

Érdekesség: a „tzatziki” szó a török cacık (dzsadzsik) névből ered, ami szintén joghurtos-uborkás salátát jelent – vagyis egy régi, közös gasztrokincs balkáni és közel-keleti gyökerekkel. 

Hozzávalók:

2-3 kígyóuborka

2 gerezd fokhagyma

só

2 pohár sűrű görög joghurt

friss kapor, menta, petrezselyem

Elkészítés:

Az uborkákat megmossuk, lereszeljük. Itt választhatunk, hogy héjjal vagy héj nélkül reszeljük, én úgy szoktam, ha nagyon vastag az uborka héja, akkor meghámozom, ellenkező esetben héjjal együtt használom. Dönthetünk arról is, hogy a reszelő finomabb vagy durvább oldalát használjuk, én mindkettőt szoktam, de mivel a mostani adagot 6 kígyóubiból gyártottam, a nagyobb lyukú reszelőt részesítettem előnyben.

Az uborkát besózzuk, alaposan átkeverjük a sóval, majd fél órára félretesszük.

Kinyomkodjuk a levétől, belekeverjük a joghurtba, amit előzőleg enyhén megsóztunk és belepréseltük a fokhagymát.

Tálalás előtt olívaolajjal locsoljuk meg, illetve megszórjuk az összevágott friss fűszernövényekkel. A kapor a görögöknél alap, én szeretem rá módjával a mentát és a petrezselymet is.

Egy kis csípősség kedvéért pedig kapott egy leheletnyi paprikapelyhet is.

TIPP:

Reszelés után alaposan nyomkodd ki az uborkát, különben felhigítja a tzatzikit.

Legalább fél órát pihentesd a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek, de még jobb, ha pár órán keresztül érlelődik.

Sós ropi három összetevőből

Na most a három összetevő barokkos túlzás, mert a három alkotóelemen kívül kell még só, meg tojássárgája, meg egy kis reszelt sajt a ropik tetejére (már ha sajttal akarjuk díszíteni, de természetesen mehet rá szezámmag, egész mák, köménymag, amit szeretnénk).

Anyám már akkor sütötte ezt a fajta sósat, amikor kamasz voltam, és az, fogalmazhatunk talán visszafogottan, nem mostanában volt, hanem nagyjából akkor, amikor Hannibál átkelt az Alpokon. Egyszóval nem mai receptem ez. Éppen ezért ezerszeresen kiállta az idők próbáját, gyakorlatilag elronthatatlan, soha nem marad belőle egy árva darab se mutatóba, a legideálisabb sör- és borkorcsolya, ezért szívből ajánlom mindenkinek az elkészítését.

A könyvbemutató lázában égve ez volt a harmadikféle kóstoló falat, amivel a vendégeimnek kedveskedtem.

Hozzávalók:

25 dkg rögös, félzsíros túró
25 dkg margarin (így tanultam, így szeretem, ennél most marad a margarin, aki idegenkedik tőle, cserélje vajra)
25 dkg liszt
1 csapott evőkanál só (érdemes kevesebbel kezdeni, ha összeállt a tészta, kóstoljuk meg, és ha kell, korrigáljuk a só mennyiségét)
1 tojássárgája a kenéshez

a tetejére: reszelt sajt, egész mák, szezámmag, köménymag

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk. Pro tipp: érdemes a tésztát egy teljes éjszakán át a hűtőben pihentetni, sokkal finomabb lesz a végeredmény, mint anélkül.

Természetesen sütöttem már én is úgy, hogy maximum egy órát volt idő a hűtésre, tehát úgy is működik, de tényleg finomabb, ha alszik egy éjszakát a hűtőben.

Kissé lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, derelyevágóval rudakra szabdaljuk, lekenjük tojással, megszórjuk a választott toppinggal, majd szépen tepsibe rakosgatjuk mindet.

180 fokon süssük, nem tudom megmondani, hány percig, de az istenért, ne süssük túl! Amint van egy kellemes színe a tetejének, illetve a rudacskák talpának is, vegyük ki a sütőből, vagy legalább egyet kapjunk ki és kóstoljuk meg!

Forrón természetesen úgy tűnhet, hogy még nem sült át teljesen a tészta, de ne hagyjuk magunkat becsapni, és szárítsuk ki a ropinkat.

Téli almás galette

A galette nagy szerelem az életemben, így aztán a konyhámban is gyakran vendégeskedik. Igen, vendégeskedik, ugyanis olyan hamar fogy el, hogy szinte észre se vesszük, és már távozott is. És nemcsak isteni finom, de nagyon szép is.

Van még néhány sós változat is a tarsolyomban, ezeket is szép sorjában meg fogom sütni.

Két darab került ki a sütőből, és egy óra múlva egy morzsa nem sok, annyi sem maradt a tálon. Szerencsére nagyon jóízű almát kapott a férjem hozzá, ez rengeteget emelt az összhatáson. Érdemes savanykás almát választani: a fahéj és a cukor szépen ellensúlyozza a savasságot, miközben megmarad az a frissesség, amitől igazán jó lesz a végeredmény.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

2 db nagyobb alma

fél citrom leve

2 evőkanál barnacukor

1 mokkáskanál fűszerkeverék: fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, őrölt gyömbér, vagy ugyanennyi mézeskalács fűszerkeverék

1 tojássárgája a tészta lekenéséhez

szeletelt mandula a díszítéshez

Elkészítés:

A tésztát felhasználás előtt fél órával kivesszük a hűtőből. Kicsomagoljuk, a téglalapot kettévágjuk, de csak azért, hogy könnyebb legyen - szinte - kör alakú formára hajtogatni a galette-et. Ha nem ragaszkodunk ehhez a formához, hagyhatjuk a tésztát egyben is.

Az almákat megmossuk, magházát elváolítjuk, és mandolinon hajszál vékonyra gyaluljuk. Mivel ennyire vékonyak a szeletek, nem fontos az almát meghámozni.

Meglocsoljuk a gyümölcsöt a citromlével, megszórjuk a cukorral és a fűszerekkel, alaposan összeforgatjuk.

Rápakoljuk a cukros almát a tészta négyzetek közepére, kissé elegyengetjük, majd a széleket ügyesen ráhajtjuk a gyümölcsre úgy, hogy a közepe fedetlen maradjon.

A széleket lekenjük tojássárgájával, megszórjuk szeletelt mandulával (elhagyható, de nagyon jól áll neki).

190 fokos sütőben sütjük készre, nagyjából 20 perc kellett hozzá.

TIPP:

Készíthetjük körtéből is, vagy vegyesen almából és körtéből.

Dúsíthatjuk az alma tölteléket apróra vágott mandulával vagy dióval.

Tálalhatunk mellé egy kis vanília fagyit, de nekem az most a mínusz 5 fokban valahogy nem hiányzott. De egy kis édesített mascarpone nem ugrik le róla, ha úgy adódik...

Egészséges nassolni való: a sajtos kelbimbó

Őrületes sikere van a blog Facebook oldalán a mézes-fokhagymás kelbimbónak, többen kérték, hogy osszak meg kelbimbó recepteket még, még, még! Így aztán nem volt más hátra, mint kipróbálni azt a receptet, amit már hónapok óta nézegetek, mert mindenféle algoritmusok folyton elém tolják, mintha sejtenék, hogy ez lesz a nekem való étel.

És tényleg az. Szuper egyszerű, szuper finom, és többé-kevésbé egészséges is. Mármint teljesen egészséges, csak nem kalóriaszegény. Mutatom, hogyan készült.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó
5 dkg parmezán sajt
2 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
só, bors, vagy a kedvenc fűszerkeverékünk, nekem most egy cajun fűszer akadt a kezembe, pont jó volt ehhez az ételhez

Elkészítés:

A kelbimbókat megtisztítjuk, eltávolítjuk a sérült, szépséghibás leveleket, majd sós, forrásban lévő vízbe dobjuk őket, és legalább 5 percig forraljuk. Leszűrjük, hagyjuk némiképp megszikkadni.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, megkenjük olvasztott vajjal, végül ráreszeljük a sajtot úgy, hogy mindenhol vékony rétegben borítsa a sütőpapírt.

A kelbimbókat félbe vágjuk, és a vágott felükkel lefelé a sajtos sütőpapírra ültetjük. Megkenjük a tetejüket egy kevés olajjal, megszórjuk a fűszerrel, amit választottunk, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg a sajt aranybarnára nem pirul.

Ha kivettük a sütőből, hagyjuk kicsit hűlni, mert forrón a sajt még képlékeny, enni pedig akkor lesz finom, ha a sajt ropogósra hűl.

Mi tejföllel mártogattuk, isteni volt.

A legfinomabb magvas rágcsa, amit valaha kóstoltál

Szeptemberben egy réteskészítő tanfolyamon jártam Zsuzsánál, a Tulipánkuckóban, erről beszámoltam nektek itt is, Facebookon is.

A rétesek mellett az asztalon ott volt egy nagy tál magvas ropogtatnivaló. Pillanatok alatt elfogyott, menetrendszerűen jártak ki a lányok a konyhába, hogy bekapjanak egyet-egyet.  Nem azért, mert éhesek voltunk – hanem mert egyszerűen jólesett. Az ilyen falatok veszélyesek: mindig csak még egy darabot vesz az ember.

                       

Ez a recept néhány alapanyagból áll: különféle magok, egy kevés liszt, olaj, só, és ennyi. Semmi extra, mégis nagyon eltalált az arány. Zsuzsa később meg is osztotta a receptet, én pedig tegnap végre elkészítettem itthon.

Nem változtattam rajta sokat, mert ez a recept úgy jó, ahogy van. Nem akar többnek látszani, mint ami, mégis örökös helyet kapott a repertoáromban.

Íme az én változatom Zsuzsa receptje alapján.

Hozzávalók:

1 dl zabpehely
1 dl napraforgómag
1 dl szezámmag
1 dl lenmag
1 dl tökmag

2 evőkanál egész mák
3 dl liszt (lehet teljes kiőrlésű vagy a gluténmentesség kedvéért hajdinaliszt)
1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál pirospaprika (lehet a fele füstölt paprika)
1,25 dl olaj
2 dl víz
2 teáskanál só
fűszerek ízlés szerint (pl. fokhagymapor, olasz fűszerkeverék, bors, kömény, rozmaring)

Elkészítés:

A magokat, a lisztet és a sót a fűszerekkel egy tálba mérjük, összekeverjük. Ráöntjük az olajat és a vizet, alaposan elkeverjük, majd a jól kezelhető, képlékeny masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra kinyújtjuk.

Ez első olvasásra egyszerűnek tűnik, mégis adnék mellé egy tanácsot.

A massza az én tepsimbe éppen hogy belefért kinyújtva úgy, hogy nyugodtan lehetett volna még vékonyabbra elteríteni, ezért azt tanácsolnám, hogy két adagban nyújtsd és süsd. Ez ugyan idő- és energiaveszteség, ez tagadhatatlan, a végeredmény azonban sokkal jobb lesz, mivel a., nem lesznek benne felkunkorodott részek a tepsi szélén, amit vendégek elé nem szívesen teszek le b, vékonyabbra tudod nyújtani a masszát, ezáltal az ropogósabb lesz, és ez a végső cél.

Tehát a lehető legvékonyabbra nyújtjuk a masszát, a felső sütőpapírt eltávolítjuk, és az alsóval együtt a tésztát a tepsibe húzzuk. Egy késsel tetszőleges darabokra vágjuk, én pizzavágót használtam, pillanatok alatt elkészültek a kis rombuszok, bár a tepsi szélén felkunkorodó részek megnehezítették a procedúrát kissé.

180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sültek a kekszek. Rácsra téve hagytam teljesen kihűlni, majd a bemetszések mentén eltörtem őket.

TIPP:

Érdemes megtartani a recept arányait, ugyanis szerintem az úgy tökéletes, ahogy van, én a mákkal és a pirospaprikával egészítettem ki, valamint az olasz fűszerkeverékemet használtam egy kevés bors társaságában a fűszerezéshez.

Keverhetsz a magok közé felaprított mandulát, kesudiót, diót, vagy amit kedvelsz, természetesen lecserélheted azt az összetevőt a receptből, amid nincs otthon, vagy amit nem szeretsz.

Ha használsz tökmagot, érdemes kicsit összevágni, mielőtt a tálba kerül, könnyebb lesz a kekszek eltördelése a végén.

Hasonló recept tápértékekkel kiszámolva ITT.

Ünnepi előétel camembert-rel

Egyszerűen elkészíthető, látványos, és persze finom kis előételt hoztam, amit a mai vendégeim kóstolnak majd először. Én természetesen lemeóztam, és azt kell mondanom, fantasztikus kis semmiség, ami ugyanakkor nagyon fel tudja dobni a látványt is a terített asztalon, és az ízlelőbimbóinkat sem hagyja tétlenkedni.

Hozzávalók:

- annyi brie sajt, ahány vendégünk lesz, én most négy felnőttnek másfél Tihany camembert-ből készítettem
- aszalt áfonya összevágva
- dió/pekándió összevágva
- petrezselyemzöld összevágva
- néhány evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup, nálam ez utóbbi

- fél csomag sós ropi

Elkészítés:

A kerek sajtokat először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba vágjuk, aztán pedig a kis cikkelyeket keresztben is elfelezzük, így kapunk egy olyan oldalt, amit nemespenész borít, és egy olyat, amit nem. Egy tányérba öntsünk az édesítésre szánt hozzávalóból, egy másikba pedig terítsük el az apróra vágott és összekevert áfonyát, diót és petrezselymet. (Én ízesítettem egy kevés frissen őrölt borssal is, de ez tetszőleges.)

A ropikat törjük megfelelő hosszúságra, majd óvatosan szúrjuk bele a sajt háromszögbe. A nem nemespenészes felét mártsuk meg a szirupban, kissé csöpögtessük le (az agavé szirup elég folyékony), majd a kis háromszöget nyomjuk bele szirupos felével a gyümölcsös keverékbe. Bele is tapogathatjuk, hogy jól ráragadjon a keverék. Tegyük csinos tányérra, tálra, és tálalásig tartsuk hűtőben.

TIPP:

Legközelebb be fogom vetni a késes aprítómat, hogy minden hozzávaló egyforma méretű legyen, könnyebben rá fog tapadni a háromszögekre.

Nem csak karácsony tájékán lehet elkészíteni ezt a falatkát, vághatjuk akármilyen más formára is a sajtot.

Variálhatunk a feltéten, használhatunk különböző csonthéjasokat, az áfonyát cserélhetjük aszalt sárgabarackra is akár, az áfonya azért jó választás, mert savanykás, így remekül ellensúlyozza a szirup édességét.

Csirkés taco

Vannak napok, amikor nem akarunk bonyolult dolgokat a konyhában – csak valami frisset, ropogósat, színeset. Ilyenkor jön jól ez a csirkés taco, amit nálunk mindenki imád. A titka az, hogy a csirkemell egy éjszakát pihen a pácban, így másnapra omlós, ízes és illatos lesz.

A páchoz csak néhány dolog kell, aztán irány a hűtő. Másnap (vagy néhány óra múlva) már csak gyorsan serpenyőbe dobom, és pár perc alatt megsül.

A tortilla belsejébe ropogós saláta, friss pico de gallo, egy kis reszelt sajt és csípős majonéz kerül – ez utóbbi adja meg a végső lendületet az egésznek.

Összehajt, kézbe kap, és már indul is a fiesta a konyhában! 🌶️

Hozzávalók:

30 dkg csirkemell filé (használhatsz combfilét is, ha azt szeretitek)

kukoricalisztből készült taco kagylók (Auchan, Tesco a beszerzési helyük, de használhatsz sima tortilla lapokat is, azt meg már tényleg minden négybetűs áruházban lehet kapni)

Én ezt használom:

a csirke pácolásához:

5 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál taco vagy fajitas fűszerkeverék, de grillcsirke fűszersó is tökéletes
só, bors
fél lime leve

a pico de gallóhoz:

3 paradicsom (felnegyedelve, magházuk eltávolítva)

1 kicsi lilahagyma nagyon apróra vágva

néhány csepp lime-lé

só

egy kevés friss koriander (ha nincs, hát nincs, bár jót tesz neki)

fotó: pixabay.com

a taco összeállításához:

salátalevelek összevágva

a kedvenc sajtotokból egy kevés reszelve

tejföl

korianderlevelek

avokádó szeletek (elhagyható, de nagyon finom benne)

csípős majonéz: keverjünk össze majonézt egy kevés tejföllel vagy joghurttal, ízesítsük a kedvenc csípős szószunkkal, lehet az gochujang, sriracha, vagy bármi más, keverjük el alaposan, ha kell, sózzuk meg, és már használható is

Elkészítés:

A pác hozzávalóit összekeverjük, a csirkét bepácoljuk néhány órára, de akár egy éjszakára is, jót fog tenni neki. Alaposan forgassuk át a húsdarabokat, ha hosszabban pihentetjük a csirkét, néhányszor megmozgathatjuk a pácban.

Egy kevés olajon süssük meg a csirkéket. Ügyeljünk rá, hogy ne száradjanak ki a darabok, a tacoban a csirke fantasztikus voltát az adja, ha szaftos a hús. De persze ellenőrizzük le, hogy teljesen átsült-e!

Hagyjuk tíz percig pihenni a húst, majd kockázzuk, csíkozzuk fel.

A taco kagylókat/tortillákat száraz serpenyőben kíméletesen melegítsük meg, majd állítsuk össze az ételt. Legalulra mehet a salátalevél, rá a hús, arra a paradicsomos salsa, a sajt, ha használunk, jöhetnek az avokádó szeletek, végül koronázzuk meg a tacónkat valamilyen szósszal. Ez lehet készen vásárolt termék is, amit szeretünk (mondjuk ne bbq szósz legyen azért, az egy másik bábszínház), de egy kis csípős majonéz is tökéletes hozzá.

TIPP:

A taco fűszerkeverék alapvető összetevői a chili por, római kömény, fűszerpaprika, fokhagymapor, só, oregánó és bors. Gyakran tartalmaz füstölt paprikát és vöröshagymaport.

Ha teheted, ne hagyd ki a lime-ot a taco készítése során. A citrom is savanyú, de a lime, az lime, na. 

Tacóba tölthetsz fűszeres darált húst, más típusú zöldségeket, vörösbabot, kukoricát, de lehet készíteni húsmentes tacót is. Érdemes kísérletezni vele szerintem, egyik alapköve lehet annak, hogy több zöldséget fogyasszon a család.

Taco fűszerkeverékek, amik elérhetőek itthon is:

Taco kagylókat otthon is süthetsz, majd megmutatom, de az egy másik bejegyzés témája lesz.

Briam, a színpompás görög zöldségtál

Megmondom őszintén, azelőtt, hogy készültem volna erre a görög tematikus vacsorára, sosem hallottam a briamról. Kilistáztattam az ikonikus görög ételeket a chat gpt-vel, és egyszer csak ott volt a listán a briam. Mi a csuda ez?, tettem fel a kérdést, és aztán mikor továbbmentem kedvenc online játszóteremte, a Pinterestre és megláttam a fotókat, azonnal beleszerettem az ételbe.

A briam ugyanis a görögök válasza a ratatouille-ra, a lecsóra, a caponatára. De micsoda gyönyörűséges válasz az!

A görög vidéki konyhából származik, ahol a zöldségek egyszerű, de ízletes elkészítése hagyomány. A név eredete a török “briam” szóból ered, ami azt jelenti: “olajban sült zöldség”, ami jól tükrözi az étel lényegét. A briam eredetileg “szegény ételként” indult, de a könnyedsége és ízvilága miatt hamar a görög asztalok kedvence lett.

Csodás, nem? Sütés után sajnos a színek elvesztik élénkségüket, cserébe egy isteni ételt kapunk.

Hozzávalók:

3 db cukkini

3 db burgonya

1 kaliforniai paprika

2-3 gerezd fokhagyma

1 nagyobb lilahagyma

0,5 liter passata

olívaolaj

szárított oregánó

só, bors

petrezselyem

Elkészítés:

A zöldségeket megmossuk, azonos vastagságú szeletekre karikázzuk. Nekem van egy csodálatos mandolinom, ha vigyázol az ujjadra és nem kaszabolod le, isteni jó szolgálatot tud tenni. Csak beállítod, milyen vastagok legyenek a szeletek, és már lehet is tolni át rajta a zöldségeket. A paprikát és a lilahagymát kézzel, késsel szeleteltem az egyszerűség kedvéért, bár gyanítom, azokat is simán vitte volna a mandolin.

A zöldségeket egy tálba tettem, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, petrezselyemmel, meglöttyintettem annyi olajjal, hogy mindenhol olajos legyen a keverék, és alaposan összeforgattam őket.

Egy pici olaj a sütőedénybe is, az aljára annyi passata, hogy mindenhova jusson, végül a zöldségeket szépen belesorakoztattam a tepsibe, ahogy az a fotón is látható.

A tetejére szintén passata került, valamint egy leheletnyi olaj még, aztán alufóliával lefedve betettem a 180 fokos sütőbe, ahol alufóliával fél órát, anélkül pedig 40 percet töltött az étel.

TIPP:

Dúsítható feta sajttal, amit akár sütés előtt rejthetsz a zöldségek közé, akár sütés után morzsolhatod rá.

Minden recept azt tanácsolja, ne sajnáld az olívaolajat. Nincs is ezzel semmi baj, de ha túlzásba viszed, az se lesz jó.

Adhatsz a zöldségekhez padlizsánt is, ha kedveled, az nekem most kimaradt, inkább a burgonyát helyeztem előtérbe.

Köretnek is kiváló, de vegetáriánus főételnek sem utolsó. Ha köretként tálalod, adhatsz mellé csirkét, halat.

Nyugodtan készítsd elő előző este, így a következő nap gyorsan tálalható, akár vendégeknek is.

Gulyásleves

A képen speciel Széll Tamás gulyáslevese látható a Stand25-ből, de ha jó napom van, én is tudok ilyen ínycsiklandozót főzni 😏, márpedig általában jó napom van, ha gulyást főzök.

Ha van étel, ami minden magyarnak az otthont, a családi asztalt és a jóízű beszélgetéseket idézi, az bizony a gulyásleves. Ez a tartalmas, gazdag fogás nemcsak egyszerűen egy leves, hanem hagyomány is, amely generációkon átívelve került a tányérunkba. Mindenki kicsit másképp készíti – van, aki több zöldséggel, más kevesebbel, megint mások csipetke nélkül el se tudják képzelni, akad, aki a bográcsos variációra esküszik, de bográcsolási lehetőség híján a legtöbben mégis a konyhai tűzhelyen készítjük el. Az viszont mindegyik variációban közös, hogy a gulyásleves mindig szívet és gyomrot melengető, igazi közösségi étel. Mutatom, hogy nálunk a családban hogy készül.

Hozzávalók:
60 dkg marhalábszár
2 db vöröshagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
2-3 közepes burgonya kockázva
2 db sárgarépa kockázva
1 db fehérrépa kockázva
egy darabka zeller kockázva (ha nem szereted a gumós zellert, legalább egy szál zellerzöldet vagy szárzellert tegyél a levesbe)
só
bors
1 púpos evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt kömény
2 db babérlevél
1 evőkanál mangalicazsír (nyilván lehet olajat is használni, én a gulyást mindig zsírral főzöm)

Elkészítés:

Roppant egyszerű tulajdonképpen, készítünk egy feles-kétharmados készültségű marhapörköltet, amihez a főzés utolsó harmadában zöldségeket adunk. Ennyi az egész.

-A felmelegített zsíron az apróra vágott vöröshagymát néhány percig dinszteljük, hozzáadjuk a félbe vágott paprikát és paradicsomot. Én ezek maradványait el szoktam távolítani a levesből, ezért nem vágom apróra, mint oly sokan teszik. 

-A pörkölt alaphoz hozzáadom a kis kockákra vágott húst, alaposan körbepirítom, hozzáadom a babérlevelet, köményt, sót, megszórom pirospaprikával, és felöntöm annyi vízzel, amennyi épp ellepi a húst. Mivel én mindig kuktában főzöm a gulyást, így lezárom az edényt, és nagyjából a jelzéstől számítva 10-15 percig főzöm a pörköltet.

-Az idő leteltével ellenőrzöm, mennyire puhult meg a hús, és ha már a villa gond nélkül beleszúrható, hozzáadom a felkockázott zöldségeket. Nekem a zeller is elengedhetetlen a gulyásból, szeretjük, úgyhogy az se maradhat ki. Nem írom, hogy mekkorára aprítsd a zöldségeket, az egyéni ízlés kérdése, de érdemes arra odafigyelni, hogy a különböző fajták egyforma nagyságúak legyenek, sőt, a fehérrépa és a zeller egy gondolattal kisebb is lehet, mint a sárgagépa és a krumpli, ugyanis azok nehezebben puhulnak.

-Felhúzom egy kevés vízzel a gulyást, majd puhára főzöm a zöldségekkel. Ilyenkor már nem szoktam rátenni a kuktára a fedelét, könnyebben ellenőrizhető a zöldségek készültségi állapota. A főzés végén kihalászom a paprika- és paradicsom maraványokat a levesből.

Menet közben lehet a fűszerezésen korrigálni, sóval, csípős paprika krémmel, akár még egy kevés pirospaprikát is kaphat, ha nem elég szép a leves színe.

Időközben egy tojásból és annyi lisztből, amennyi egy kemény tészta készítéséhez kell, tésztát készítek. 

Tudom, sokakat felbőszít ez az "amennyit felvesz" instrukció, ezért azt mondanám, hogy egy közepes tojáshoz úgy 11-12 deka liszt fog kelleni.

Az elkészült tésztát lisztezett tálcára elcsipkedjük, én nem szeretem, ha túl nagyok a csipetkék, úgyhogy elég babra meló, de megéri.

Külön edényben szoktam a csipetkét kifőzni, pedig tudom én, hogy jobb lenne magában a gulyáslevesben puhára főzni (ugyanis a csipetkék felületéről a levesbe kerülő liszt csodásan besűríti a gulyásunkat), de a tészta annyira felszívja a folyadékot a levesből, hogy ezzel már néhányszor pórul jártam. Így marad a külön edényben főzés, és a csipetkét a tányérban adagolom a leveshez.

TIPP:

A legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen tanácsom: ne vizezzük túl a gulyást. Nincs annál szomorúbb látvány, mint mikor a híg lében úszkálnak az árválkodó húsdarabok, egy-két zöldség. A jó gulyás igen tartalmas, sűrű étel. Ezt már a szaft készítésénél kell elkezdeni kialakítani, hiszen tartalmas szaftot a vöröshagymától kap egy étel. Türelmesen kevergessük, puhítsuk, ne égessük meg, gondoljunk arra, hogy ekkor alapozzuk meg a finom gulyásunkat.

Maradékmentés felső fokon: enchiladából empanada

Nem először sütök empanadát, és talán nem is utoljára említem, hogy a Marcsi-féle recept valahogy mindig előcsalogatja belőlem a precíziós tésztanyújtót... Most azonban nem azzal a tésztával, hanem egy maradékmentő ötlettel jöttem, noha a végeredmény végül is empanada, azaz töltött tésztabatyu. Ha van otthon valami jó kis szaftos, fűszeres tölteléked (gomba, hús, akármi), ne dobd ki! Csomagold be! Süsd meg! Empanada lesz belőle. Hát nem gyönyörűek?

Hétvégén enchilada volt az ebéd, ma pedig a maradék töltelékből friss, ropogós empanadák készültek. Igen, az a marhahúsos-vörösbabos, csípősen fűszeres töltelék kapott új ruhát, méghozzá leveles tésztát és egy kis tojásos fényt. 

Így kelt új életre a maradék marhahúsos töltelék és a hűtőben várakozó leveles tészta egy csodás nyári ebédben.

Hozzávalók:

egy csomag friss leveles tészta
maradék marhahúsos töltelék (de természetesen lehet másféle sült hús maradék is)
egy kis doboz konzerv kukorica (én most egy cső főtt kukoricáról vágtam le a szemeket)

néhány dkg reszelt sajt, itt és most cheddar, hiszen maradt egy darab hétvégéről
egy tojássárgája a tésztabatyuk lekenéséhez
ízlés szerint egy kevés szezámmag
tejfölös mártogatós

Elkészítés:

A maradék húsos töltelékhez hozzákeverünk egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet, ennek nemcsak az a célja, hogy megnöveljük a maradék mennyiségét, hanem a kukorica plusz ízt is ad a tölteléknek. Ha szeretnénk, egy kis csípős szósszal, összeaprított friss korianderrel turbózhatjuk még a tölteléket, de ha nem, az is rendben van. Én most adtam hozzá egy kis ketchupot, ettől szaftosabb lett, és ez jót tett a tölteléknek.

A leveles tésztát vágjuk nagyobb négyzetekre vagy téglalapokra, ahogy jól esik. Mondanám, hogy legyünk autentikusak és készítsünk félhold alakú empanadákat, de az túl sok leeső tésztát jelentene, amit ennél az ételnél nemigen tudnánk felhasználni. Így én maradok a négyzet formánál. (De azért a fotó kedvéért készítettem néhány félhold alakút is 😉)

Tegyünk egy kanál tölteléket a négyzetek közepére, egy kis reszelt sajt sem fog ártani, ha éppen van otthon, végül hajtsuk háromszög vagy téglalap formára a batyukat, a szélüket nedvesítsük be a vizes ujjunkkal, és villával nyomkodjuk stabilan össze a tésztabatyuk széleit. 

Ültessük őket sütőpapíros tepsire, kenjük le a tetejüket tojással, ha van kedvünk, szórjuk meg a tetejüket szezámmaggal, majd 180 fokos sütőben süssük addig, amíg csodás aranybarna színe nem lesz.

Tejfölös mártogatóssal kínáljuk. Ehhez 20 százalékos tejfölbe keverjünk egy pici sót, citromlevet, egy kevés borsot, ezzel tálaljuk az empanadákat.

🥄 Így készül hozzá a paradicsom salsa:

A mártogatós készülhet friss paradicsomból is, hiszen augusztus van, roskadozik a piac. Néhány érett paradicsomot apróra vágunk,  került hozzá egy kis lilahagyma, csipetnyi fokhagyma, egy kevés chili, friss petrezselyem, pici só, olívaolaj, meg egy pár csepp citromlé. Jót tesz neki egy félórás pihenő a hűtőben, de már frissen is csodás: savanykás, üde, egy kicsit csíp, pont, ahogy kell.

TIPP:

- Tényleg bármilyen maradék jó hozzá, amit alkalmasnak ítélünk tölteléknek. Legyen az akár párolt gomba, zöldségkeverék, uram bocsá akár maradék krumplipüré is, amit a karakteresebb ízhatás miatt tovább fűszerezhetünk, vagy keverhetünk bele mondjuk párolt borsót.

- Szervírozhatunk mellé paradicsom alapú mártogatóst is, ha azt jobban szeretjük, mint a tejfölt. 🥄

-Ha szép arany színt szeretnél a tetején, a tojássárgájába keverj egy kis tejfölt vagy néhány csepp tejet, ettől fényesebb lesz a sütés után.

-A töltelék állaga fontos: legyen sűrű, nem túl nedves, különben eláztatja a tésztát. Ha híg, egy kanálnyi zsemlemorzsa vagy reszelt sajt segíthet.

🍤 Gambas al ajillo 🧄

Sokan csak a horoszkópban kedvelik a rákot – és őszintén bevallom, én is így voltam ezzel. De ez itt nem egy gyanús állagú izé, egy ismeretlen, bizalmatlanságot szülő alapanyag, hanem egy pofonegyszerű, istenien fokhagymás, olívaolajos, chilis étel, amit simán megennék bármikor.

Ha valami gyors, látványos, izgalmas ízvilágra vágysz, akkor ez a spanyol tapa a te barátod. Nincs benne semmi bonyolult – de az íze nagyon ott van. És csak egy titok van körülötte: nem szabad túlsütni.

Az alapanyagot, a tisztított, főtt garnélát a Lidlben vettem, a halas hűtőből emeltem ki. Szépen meg volt tisztítva, a farka eltávolítva, bár egy-két példányból még ki kellett emelni a tápcsatornát, de ez igazából "csak" esztétikai kérdés.

Igen, sajnos a garnéla egy magyar átlag pénztárcához mérve nem olcsó hozzávaló, de időnként egy vendégségre, vagy ünnepi családi étkezésre talán belefér. Ráadásul én most két csomaggal vettem, mindkettőt elkészítettem, de hárman sem tudtuk megenni a 30 dekát, így a maradékot lefagyasztottam, és tejszínes tésztaszószban fog reinkarnálódni, szóval nem megy kárba egy falat se belőle. Na de elég a szájtépésből, jöjjön a mérhetetlenül egyszerű, gyors recept leírása!

Hozzávalók 2 személyre, ha más tapák is vannak az asztalon:

120 gramm tisztított, főtt garnéla

2-3-4 gerezd fokhagyma (ki mennyire akarja fokhagymásra, ugyebár)

szűk 1 dl jó minőségű olívaolaj

pirospaprika (nekem most van itthon spanyol származású, hát egy csoda)

só

chilipehely vagy felaprított friss chili, ennek mennyisége is annak függvénye, mennyire szeretnéd csípősre az ételt

friss petrezselyemzöld a tálaláshoz

egy kevés citromlé

Elkészítés:

A garnélát, ha fagyasztott, teljesen olvaszd fel, hideg vízben mosd át, ellenőrizd, hogy mindegyik tápcsatornáját eltávolították, majd papírtörlőn száríts meg.

Egy serpenyőben melegítsd fel az olajat, dobd bele a finomra vágott fokhagymát, chilit, és mérsékelt lángon párolt őket, míg a fokhagyma illatos nem lesz. Vigyázz, ne égesd meg! Mielőtt beletennéd a rákot, adj ízlésednek megfelelő mennyiségű pirospaprikát az olajhoz. Nem kell túlzásba vinni, legyen mondjuk egy csapott teáskanálnyi.

Tekerd feljebb a hőt, add a serpenyőbe a garnélát. Legyen csak egy rétegben a serpenyő alján, bár ez a 12 deka, amit ehhez a recepthez használunk, csak egy mini serpenyőben nem férne el szimpla rétegben.

Süsd a garnélák mindkét oldalát 2 percig, amíg a fehér/szürke árnyalata gusztusos rózsaszínre nem vált. Ekkor sózd meg, meglocsolhatod egy kis citromlével, mehet bele a petrezselyem, és kész is vagy.

Melegen tálald, kínálj mellé bagett szeleteket, amivel a fokhagymás olajat ki is lehet tunkolni a tányérból.

TIPP:

Tényleg ne süsd túl a rákokat, mert rágós lesz.

Ha marad belőle, nyugodtan elteheted másnapra. Tedd légmentesen záródó edénybe, jó, ha az olaj elfedi, és másnap kíméletesen, alacsony lángon melegítsd fel. Kerüld a mikró használatát melegítéskor, abban csak radírgumi lesz az ételből. Ne tárold tovább egy napnál.

A maradékot le is fagyaszthatod, isteni finom tésztaszószt készíthetsz belőle a későbbiekben. (Ehhez is lesz recept.)

Kis falatok, nagy élmények - spanyol tapák az otthonodban: Tortilla de patate

Szerintem ez az étel kimondottan szép, mérhetetlenül egyszerű elkészíteni, és sokrétűen használható. Mit jelent ez? Bármelyik étkezésre tökéletes, akár reggelire, vacsorára, de egy home office-os nap ebédjének is kiváló lesz. Elviheted kirándulásra, csomagolhatod suliba a gyereknek, vagy magadnak a munkahelyre. Kínálsz mellé egy kis salátát, és kész is az ebéd! Most a barátnős tapas esten aratott sikert, de maradt belőle másnapra is, így nem kellett főznöm aznap.

Hozzávalók egy 24 cm-es serpenyőhöz:

3 közepes burgonya

1 fej vöröshagyma

6 db tojás

olívaolaj

só, bors

Elkészítés:

A burgonyát meghámoztam, hosszában félbe vágtam, majd 2 mm-es karikákra szeleteltem. (Minél vékonyabb a krumpli, annál krémesebb lesz a végeredmény.) A vöröshagymával ugyanígy jártam el. A burgonyát beáztattam hideg vízbe kb. 10 percre, majd leöntöttem róla a vizet, és konyharuhával leszárítottam a karikákat.

Egy 24 cm-es, tapadásmentes serpenyőben felmelegítettem kb. fél deciliter olívaolajat, és elkezdtem benne a krumplikat párolni. Igen, párolni kell, nem sütni, mert a keményre sült szélű burgonyák nem lesznek jók a tortillában. Néhány perc párolás után hozzáadjuk a hagymát is, sózzuk, borsozzuk a keveréket, és addig puhítjuk, amíg a burgonya teljesen meg nem fő.

Ekkor ha úgy látjuk, hogy sok az olaj, lekanalazunk belőle, hogy a tortillánk ne legyen nagyon olajos.

Az időközben habosra vert tojást ráöntjük a hagymás burgonyára, és mint a palacsintatésztát, szépen elterítjük a serpenyőben, hogy lehetőleg mindenhol bevonja a burgonyát. Vannak, akik a felvert tojásba már előzőleg belekeverik a burgonyát, úgy megy a matéria a serpenyőbe.

Néhány percig keverés nélkül sütjük a tojást. Amikor a lepény alja megsült, fogunk egy serpenyővel megegyező méretű tányért, ráborítjuk a serpenyőre, és egy gyors mozdulattal fejre állítjuk azt, így a lepény a tányérra kerül.

Ekkor a serpenyőt borítjuk rá a tányérra, és szintén gyors mozdulattal visszafordítjuk az edénybe a tortillánkat.

Még néhány percig sütjük, hogy a másik oldala is összeálljon, és készen is vagyunk.

TIPP:

Ne kapkodj: a krumplit és a hagymát bő olajban, lassan, szinte konfitálva érdemes puhítani, nem pirítani. Így lesz krémes az állag.

Keverhetünk a tojásba zöldfűszert, ha kedvünk van, a snidling, petrezselyem remekül áll a tortillának.

Langyosan vagy szobahőmérsékleten a legfinomabb. Egy kis zöldsaláta, paradicsomszeletek, olívabogyó mellé – és kész a tökéletes mediterrán fogás.

Turbózhatjuk reszelt sajttal is a felvert tojásmasszát, még gazdagabb lesz a végeredmény.

 

Datiles con bacon, azaz sajttal töltött, baconben sült datolya

A tapák* a spanyol konyhaművészet kis gyöngyszemei - egyszerűek, mégis elegánsak. Leginkább talán előételnek aposztrofálnám őket, bár igaz, hogy akár egy teljes étkezést is össze lehet állítani tapákból, nem csak egy félét lehet egy pohár ital mellé csipegetni belőlük.

A „tapa” szó eredetileg fedőt jelent – állítólag régen egy szelet kenyérrel vagy sonkával takarták le a borospoharat, hogy megvédjék a portól vagy a legyektől. Innen jött a név – és a tradíció. Nagyon változatosan szolgálják fel őket, de van néhány ikonikus darabjuk, ami minden étlapon megtalálható. Ezekből fogok szemezgetni annak apropóján, hogy a minap a barátnőimnek ilyen spanyol tematikájú vacsorát tálaltam.

Ez a sajttal töltött datolya kiemelkedik számomra a tapák közül, nagyon izgalmas ízkombinációt ad.

Hozzávalók:

személyenként 2-3 Medjul datolya kimagozva
Manchego sajt
szeletelt bacon

fogpiszkáló

Elkészítés:

A datolyát kimagozzuk úgy, hogy hosszában hasítjuk fel. Kiemeljük a magot, és a helyére dugunk egy darabka Manchego sajtot. Összezárjuk a datolyát.

A bacon szeleteket 1/3:2/3 arányban keresztben elvágjuk. a kisebbik darabot ráfektetjük a datolyára, majd beburkoljuk a nagyobbikkal.

Megtűzzük fogpiszkálóval, akár keresztbe is, hosszába is eggyel, hogy biztosan ne essen szét. 

Egy kis tepsit kibélelünk sütőpapírral, elhelyezzük a tepsiben a töltött datolyákat, és 180 fokon addig sütjük a sütőben, amíg a bacon ropogóssá nem válik.

TIPP:

Manchego sajt sajnos nem jön szembe minden közértben nálunk, én most egy házhozszállítós cégtől rendeltem több mással együtt. De természetesen helyettesíthető is, én cheddart és/vagy Pannóniát ajánlanék hozzá. Mindenképpen karakteres ízű legyen a sajt, különben nem érvényesül az édes-sós ízpárosítás.

Kínálhatod kis kanálban vagy mini tányérkákon, fogpiszkálóval, de akár egy salátalevélre is ültetheted őket – elegáns és praktikus megoldás.

Air fryerben is megsütheted.

*egyes számban tapa, többet számban tapas, magyarul tapák

Sárgadinnye sonkával (Prosciutto e melone)

Nem emlékszem vissza rá, mikor ettem először sárgadinnyét sonkával, de az biztos, hogy Olaszországban történt, és az itthoni reprodukálását csak ezután kezdtem meg.

A legeslegkedvencebb előételem, bár mi nyaranta mindenféle utóételek és apropók nélkül szoktuk enni.

Hozzávalók:

-személyenként 2-3 szelet kimagozott sárgadinnye
-minden szelet dinnyére 2-3 hajszál vékony pármai sonka
-díszítésnek rukkola, es szervírozhatsz mellé egy kevés mézet

Elkészítés: 

A dinnyét felszeletelem, kimagozom, a rukkolával megágyazok a gyümölcsnek egy tálon. Ráhelyezem a dinnye szeleteket, arra a sonkákat, és kész is vagyunk.

Ha a dinnye nem elég édes, jól jöhet egy pici méz rásegítésnek.

Ha nem kapsz pármai sonkát, megfelelő lehet a spanyol serrano vagy a Fekete-erdei speck is, de az az igazság, hogy pármaival a legfinomabb.

Ranch szósz, a legnépszerűbb salátaöntet

Amennyire tudom, ez a legnépszerűbb salátaöntet széles e világon, hacsak a tahinis mártások meg nem előzik, de hogy Amerikában mindenki tudja, mi az a ranch sauce, az egészen biztos. Története elég érdekes, most nem írom le, ha rákeresel, megtalálod. Mindenesetre egy Steven  Henson nevű vízvezeték-szerelő találta ki, és 1992 óta Amerika legkelendőbb saláta öntete.

Salátákra, sült krumplihoz, zöldséghasábokhoz, tortillába, csirkeszárny mellé mártogatósnak mindig jó választás, és nem túl bonyolult az elkészítése sem.

A legtöbb recept (megszámlálhatatlanul sok van amúgy) íróval készíti a szószt, nekem most nem volt itthon, de egyébként az Aldiban, a Lidlben is lehet kapni dobozosat. Szerintem meg a tej éppen megfelelő higításnak, és mivel egy kevés citromlevet is szoktam beletenni, így az ízhatás hasonló az íróéhoz.

Hozzávalók:

2 púpos evőkanál majonéz

2 evőkanál görög joghurt

2 evőkanál tejföl

pár csepp citromlé

só

őrölt bors, ízlés szerint nyilván, de nagyon jól áll neki a sok bors

1 mokkáskanál vöröshagyma por (nem vöröshagyma só, csak őrölt hagyma, Ázsia boltban mindig kapható, és persze a Culinarisban is)

1 mokkáskanál fokhagyma por (ez se sós granulátum, hanem sima fokhagyma őrlemény)

néhány csepp Tabasco (elhagyható)

apróra vágott snidling, petrezselyem, kapor (ez utóbbit én ugyan szeretem, a családom nem annyira, úgyhogy kihagytam, és inkább több snidlinget aprítottam bele)

egy kevés író vagy tej szükség szerint

Elkészítés:

Csak keverd össze a hozzávalókat, korrigáld az ízeket úgy, ahogy neked a legjobban bejön, az íróval/tejjel pedig érd el a kívánt állagot. Én ma tortilla tekercsbe készítettem, nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen, de egy saláta tetejére már inkább a hígabb változatot készíteném.

Hűtőszekrényben 3-5 napig nyugodtan eltarthatod.

Körtés, camembert-es álompite

Nem vagyok nagy barátja az ilyen túlzó jelzőknek, mint álompite, szupernemtudommi, istenibármi, de erre nincs jobb szó tényleg. Minden megvan benne, amitől csodálatos étel kerül az asztalunkra: ott a kényeztető leveles tészta (most teljes kiőrlésűt használtam, nagyon örülök, hogy már ilyet is lehet kapni), ott az édes, lédús körte (Lidl, Conference körte), ott a camembert, amiért rajongok, egy kis fűszer, egy pici méz, aprított dió... kell ennél tovább győzködnöm bárkit arról, hogy kipróbálja?

Hozzávalók:

1 csomag friss leveles tészta
1 nagy körte
2 karika Tihany camembert (én most natúrt használtam)

egy kevés kék sajt, ha nincs otthon, elhagyható, de nagyon ajánlom az ízek harmóniája miatt, nagyon kell bele az a pici sós íz
egy marék apróra vágott dió
egy kevés (lehetőleg friss) rozmaring, de én most bazsalikommal készítettem
egy kevés méz a tálaláshoz
1 tojássárgája a leveles tészta lekenéséhez

 

Elkészítés:

A körtét vágjuk félbe, szedjük ki a magházát, és vágjuk 2 milliméteres szeletekre. Ha akarjuk, meghámozzuk a gyümölcsöt, de nem szükséges igazából, sőt, a héj megsülve még szebbé teszi a látványt.

A sajtot szintén felszeleteljük.

Terítsük ki a tésztát egy deszkára. A szélektől egy centiméterre egy éles kés hegyével karcoljuk meg, de ne vágjuk át a tésztát. Ez azt fogja eredményezni, hogy szép, megemelkedett széle lesz a piténknek. A tojássárgájával kenjük le a tészta teljes felületét. Így a szélének szép színe lesz, az alja pedig nem fog elázni a körte levétől. A középső részt a tojásfürdő után szurkáljuk meg villával. Ha előtte tennénk, jól el is tömítenénk a tojással a lyukakat.

A felszeletelt körtével és sajttal rakjuk ki tetőcserépszerűen a tészta középső részét, morzsoljuk rá a kék sajtot, szórjuk meg az általunk választott zöldfűszerrel (én a bazsalikomot a tányéron tépkedtem rá, de a rozmaring, kakukkfű jól tűri a sütést), szórjuk meg az apróra vágott dióval, és dugjuk be a 180 fokosra előmelegített sütőbe sülni. 20 perc múlva el is készül a piténk.

Tálaláskor egy kevés (akác)mézzel pötyögtessük meg a szeleteket.

Tippek:

- készítheted almával is
- használhatsz mandulát, pekándiót vagy fenyőmagot is a dió helyett
- variálhatod a zöldfűszereket, én a rozmaringot, a kakukkfüvet és a bazsalikomot ajánlom, persze nem együtt, hanem külön-külön
- a mézet nem érdemes lehagyni belőle, csodásan kikerekíti, harmonizálja az ízeket

- csodás előétel válhat belőle, de bármennyire furán hangzik is, még akár desszertnek is el tudom képzelni egy olyan ételsor után, ami egy ilyen fantasztikus ízvilágot kíván

-a tésztát vegyük ki fél órával felhasználás előtt a hűtőből, könnyebb lesz vele dolgozni

Vendégváró fűszeres magvak

Az egyik legjobb parti snack, amit valaha kóstoltam. Sajnos én "epés" vagyok, azaz voltam, úgyhogy nagyon csínján kell bánnom a fogyasztásával, éppen ezért önvédelemből ritkán is készítek, de ez nem ok arra, hogy másokkal ne osszam meg a receptet. Pontosabban nem is tudom, nevezhetjük-e receptnek, ha nem adok meg konkrét mennyiségeket, de szerintem mindenki érezni fogja, miből mennyi kell.

Hozzávalók:

40-50 dkg natúr mogyoró, pisztácia, mandula, kesudió és dió (mennyiségük nyilván attól függ, hány vendégre számítunk)
1 db enyhén felvert tojásfehérje
kb. 10 dkg barna nádcukor
chili pehely ízlés szerint, de el is hagyható
apróra vágott friss rozmaring, ennek hiányában őrölt, szárított*
só

Elkészítés:

A tojásfehérjét villával enyhén habosra felverjük, beleszórjuk a magokat, a cukrot, a fűszereket és a sót. Alaposan elkeverjük, majd szilikonos sütőlapra öntjük a magokat, villával elterítjük, hogy ne nagyon ragadjanak egymáshoz, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük, míg ropogósak nem lesznek.

Fogyasztásával csínján bánjunk, mert az olajos magok az arra érzékenyeknél panaszokat okozhatnak.

* ebben a snackben az a legjobb, hogy bárhogyan fűszerezhetjük. Ez a rozmaringos változat szinte a legalapabb, én a most készült adagra szórtam egy mokkáskanálnyi füstölt pirospaprikát, egy kevés curryt és chiliport. Amikor pedig kivettem a sütőből, kapott még egy kevés nagy szemű tengeri só szórást.

De ahogy mondtam, bármilyen ízkombinációban elkészíthetjük, ahogyan csak szeretnénk.

Air fryerben is megsüthető.