Toszkán stílusú gnocchi

Hazaértem az egyhetes olasz gasztrotúráról, Pugliából. Ennek az öt napnak a lecsapódását fogjátok tapasztalni a következő hetekben a blogon. Mert szeretném megosztani azokat a recepteket, amiket kint tanultam, viszont miközben keresgélek a neten elkészítési módok, egyéb változatok után, szembe találkozom egy csomó más isteni olasz recepttel is, úgyhogy lesz itt olasz ételdömping, készüljetek! 

Elsőnek egy gnocchit készítettem tegnap, ami szintén egy netes keresés eredménye. Nem apuliai specialitás, inkább toszkán, és mint ilyen, ez is isteni. Ráadásul pikkpakk össze lehet dobni, és nagyjából egy kaliforniai paprika és egy marék bébispenót az, ami "extra" hozzávaló, a többi alapanyag egy főzni szerető háziasszony konyhájában alapjáraton megtalálható.

 

Ostuniban botlottam bele egy aprócska boltba, amit egy idős bácsi visz, tele van az a pár négyzetméter mindenféle régiséggel. No nem antik bútorokkal, hanem bútorgombokkal, porcelán tálkákkal, evőeszközökkel, mintázott sodrófákkal, ÉS fa gnocchi formázóval. Tudod, aminek olyan rovátkázott a felülete, mint a mi csigatészta készítő készségünké. Rá is csaptam rögtön, nekem ezek nagyon fontos dolgok, mert persze megrendelhetném a Temuról is, meg biztosan magyar webáruházakban is hozzájuthatnék, de mennyire más érzés lesz ezt kézbe venni, rögtön meg fog jelenni lelki szemeim előtt a bácsi, a városka, a sarki deli, ahol focacciát ettem... Mert a következő gnocchit egész biztosan saját kezűleg fogom készíteni, és az olasz formázóval fogom megrecésíteni a felületét.

Hozzávalók 3-4 főre:

1 csomag gnocchi

40 ml olívaolaj

1 evőkanál vaj

50 ml tejszín

fél deciliter száraz fehér bor (bizton állítom, hogy késői szüretelésű muskotállyal is jó lett)

2,5 deciliter zöldség alaplé

2 marék bébispenót (ha nagyon nem kapsz, esetleg nem szereted, elhagyható)

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

néhány darab olajban eltett aszalt paradicsom felaprítva (nekem most "csak" olaj nélküli volt, azzal vigyázni kell, mert azt úgy tartósítják, hogy a félbe vágott paradicsomokat megsózzák, kihajítják a napra, aztán hadd szóljon, tehát igencsak sós tud lenni)

1 piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva

1 evőkanál paradicsompüré

bors

1 csésze reszelt parmezán

ha szükséges, némi só

toszkán fűszerkeverék:

1 teáskanál füstölt pirospaprika

2 evőkanál finomra aprított petrezselyem (ideális esetben friss, ha nem ideális az eset, akkor szárított, abból elég 1 eka)

2 evőkanál összetépkedett bazsalikom (csakúgy, mint a petrezselyemnél, legjobb, ha friss)

1 teáskanál oregánó

1 teáskanál fokhagyma granulátum

1 teáskanál vöröshagymapor

1 teáskanál kakukkfű

Elkészítés:

A gnocchit forrásban lévő vízben átforrósítjuk, majd leszűrjük, egy pici olajjal megijesztjük, hogy amíg a mártás készül, ne tapadjon össze. Félretesszük.

A fűszerkeveréket összekeverjük.

Az olívaolaj és vaj keverékét felmelegítjük, rádobjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket, óvatosan sütjük egy percig, majd utánaküldjük a felaprított vöröshagymát. 3 percig pároljuk, majd érkezhet a serpenyőbe a paprikakockák hada. 3-4 percig ezt is kevergetjük közepes tűzön, ügyelve, hogy ne égjen meg semmi. Most jöhet a fűszerkeverék és egy-két kavarintás, aztán a szárított paradicsom és a paradicsompüré lép színre. A zöldségkeveréket felöntjük a zöldség alaplével és a borral, felforraljuk, végül hozzáöntjük a tejszínt is. 3-4 percig nagy lángon forraljuk a mártást, és a legvégén beledobjuk a serpenyőbe az összetépkedett spenótot, valamint a parmezánt.

A mártásba belekeverjük az előzőleg kifőzött gnocchikat, és már tálalhatunk is.

Nyilván az étel tetejére még odacsempészett tépkedett bazsalikom és reszelt parmezán nem fogja elrontani az élményt...

Konyhagép ajánló

Nem, sajnos nem kapok a reklámért egy rohadt buznyákot se, sőt, a blog olvasóitól hálás köszönőleveleket sem nagyon hoz a gmail, ennek ellenére mégis megírom ezt a posztot, mert szeretek jó dolgokat ajánlani.

Történt a múlt héten, hogy szeretett Moulinex aprítóm megadta magát. Az előző darabnak a motorja égett le, teszem hozzá, rengeteg sok évi szolgálat után, ennek a mostaninak pedig a kés műanyag nyele fáradt el, szintén tisztes szolgálati idő elteltével. Amúgy konyhagépek terén a Moulinex márkát preferálom, mert nálunk nagyon bevált. 

Volt egy konyhai robotgépem, amit 1982-ben Svájcból kaptunk nászajándékba, az 30 éven át szolgált, ekkor alapozta meg a Moulinex nálam a renoméját.

Szóval szegény aprító jobb létre szenderült, de mivel enélkül a gép nélkül az én háztartásom nemhogy fél karú óriás, de egyenesen kar nélküli, így pótolni kellett a hiányt. Van ugyan egy csodaszép Kitchen Aid darabom, annak műanyag a tálja, és tapasztalatból tudom, hogy elég az első vöröshagymát leaprítani benne, és soha az életben ki nem űzöd belőle a hagymaszagot, ezért arra nem használom. Viszont soffrittóhoz, egyéb dolgokhoz a hagyma elengedhetetlen, szóval a gordiuszi csomót át kellett vágni. Mivel a régi típust nem lehet már kapni, így született meg ez a kis szépségjóság:

800 wattos a motorja, kimondottan csendes, két kés tartozik hozzá, ami tökéletes aprítást, krémesítést biztosít, ÉS üvegből van a tartálya, ami egyet jelent azzal, hogy kevésbé gyorsan veszi be a szagokat, mint a műanyag, és mosogatógépben is tisztítható. Ezenkívül valószínűleg sokkal tovább marad gusztusos a tartály, nem úgy, mint a műanyagok, amit bekarcolódnak, bemattulnak. Ráadásul most akcióban nem volt még tízezer pénz se az ára, szóval rögtön kettőt vettem, tekintve, hogy kiderült, a lányomnak is tönkrement az előző darabja, ráadásul mindjárt születésnapja lesz, úgyhogy...

Tegnap az avokádós tésztánál kipróbáltam a kicsikét, hát soha rosszabb teljesítményt egy aprítótól!

Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.

Hozzávalók:

A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só

A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)
só
bors

Elkészítés: 

A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.

A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.

Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal. Ha túl sűrűnek találod a krémet, higíthatod egy kevés tészta főzővízzel, amiből érdemes egy keveset félretenni, az esetleges maradék újramelegítéséhez is jól jön.

Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.

Böjtös étel: sárgaborsó főzelék

Gyerekkoromban sokszor főzött nagyanyám sárgaborsó főzeléket, szerettük. Ennek az lehetett az oka, hogy azt - is - nagyon jól csinálta. Csak később ismerkedtem meg azokkal a szakkifejezésekkel, amikkel mások ezt az ételt illették: tapétaragasztó, csuszpájz, ez utóbbinak olyan zseniális hangulatkeltő hatása van, hogy azonnal tudod, nem a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozik arról az ételről valaki, amit csuszpájznak nevez. Nos, ez mit sem változtatott azon, hogy én gyerekkorom óta kedvelem a sárgaborsót, és bár mostanában ritkábban készítettem, vissza fogok rá szokni. 

Mégpedig azért fogok rá visszaszokni, mert roppant egészséges, roppant olcsó étel, viszonylag hamar elkészül, és nekem ennél több nem is igen kell ahhoz, hogy egy étel helyet kapjon az állandó repertoárban.

Hozzávalók 2 főre:

20-25 dkg sárgaborsó

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 kevés olaj

1 evőkanál liszt

pirospaprika

bors

só

opcionálisan egy kevés tejföl, de ez elhagyható

Elkészítés:

A sárgaborsót - ami egyébként zöldborsó, amit szárítanak és kétszer hántolnak, szóval a sárgaborsó nem egy önálló borsófajta - átválogatjuk, ez fontos, mert lehetnek benne apró kavicsok, és más, oda nem illő tárgyak, amire nem hiszem, hogy szeretnénk evés közben ráharapni. Ezután alaposan leöblítjük, és egy éjszakára meleg vízbe beáztatjuk.

A beáztatott sárgaborsót leszűrjük. és annyi sós vízbe tesszük oda főni, ami bőven ellepi. Előre szólok, ha nem figyelsz, forrás közben ki fog futni, ugyanis a keményítő, ami benne van, egy masszív fehér habot képes alkotni a bugyogó cucc tetején, ami aztán szépen kikéredzkedik az edényből. Nem túl nagy öröm letakarítani a tűzhelyről. Ezért vagy eleve egy jó magas edényt válassz, vagy állj ott, amíg felforr, és kevergesd. Megmondom őszintén, én régebben, amikor még a gyerekek kicsik voltak, kuktában főztem a sárgaborsót, de most, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel, tehát kis mennyiség is elég, sima lábasban főztem. Mondjuk rá is kaffantottam, sikálhattam a tűzhelyet.

Nos, amikor a borsó már puha, elkészítjük a rántást. A megmelegített olajon szép zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, beletesszük a nagyon apróra vágott vöröshagymát és lereszelt fokhagymát, valamint a végén a pirospaprikát. Felengedjük hideg vízzel, nem kell sok, és berántjuk vele a főzeléket. A sárgaborsóról ekkorra ideális esetben a főzővíz majdnem teljesen lefőtt.

Ízesítjük a főzeléket még sóval, borssal, eldöntjük, hogy adunk-e hozzá tejterméket vagy sem. Beállítjuk a sűrűségét annyi vízzel, amennyitől pont jónak érezzük a főzelék állagát. A sárgaborsó hűlés közben hajlamos a fent említett tapétaragasztó illetve csuszpájz állagot felvenni, nem kell megijedni, melegítéskor egyrészt visszahígul valamelyest, másrészt vizet/joghurtot/tejfölt mindig adhatunk hozzá.

Nálunk hagyományosan sült hagymával került asztalra, legközelebb nekiveselkedek annak is, de ma a kisebb ellenállás felé mozdultam, és tükörtojást sütöttem rá.

Kung pao (gung bao) csirke HELYETT: kung pao tofu

Minden nap meg tudnám enni az ilyen típusú kicsit csípős, fűszeres ételeket, pedig nem szokásom nátrium-glutamáttal telerakni ezeket a kajákat, amire lehetne gyanakodni, hogy függőséget alakít ki a kínai ételekkel kapcsolatban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezer éve, még középkezdő ázsiai konyha rajongóként én is megvettem a kínai só névre keresztelt dolgot a szaküzletben, de amikor jobban utánaolvastam, és végre rájöttem, mi okozza a furcsa rosszulléteimet a kínai éttermekben, úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet, azóta nálam tiltólistás a nátrium-glutamát.

Idestova három hónapja nem eszünk húst a férjemmel, még azt se akarom leírni, hogy remekül bírjuk, mert annyira egyszerű és könnyed számunkra ez az életforma, hogy nincs mit bírni rajta. A férjem egy falusi vendéglátóipari egységben (túlzás lenne étteremnek nevezni) jobb híján evett egy "kézműves hamburgert", nyilván annyira volt kézműves, mint én Róth Miksa, vagy Louis-Comfort Tiffany, aztán úgy megbánta a választást, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Így aztán muszáj volt addig kotorászni az internet mélységes mély bugyraiban, amíg a kung pao csirkére is megtaláltam a vega változatot, és meg kell mondanom, bitang jó cucc. Hivatkozás nincs, mert saját tapasztalatból is merítettem a recepthez, és több leírást ötvöztem egybe.

MEGJEGYZÉS: Másnapra ne tegyük el, a tofu már nem lesz benne az igazi...

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 csomag (firm) tofu

2 evőkanál kukoricakeményítő

ízlés szerint fehér bors

só

szósz:

3 evőkanál világos szójaszósz

1 teáskanál sötét szójaszósz

3 teáskanál Hoisin szósz

1 teáskanál rizsecet

1 evőkanál rizsbor (én japán mirint használtam, ha semmi ilyesmid nincs otthon, használhatsz száraz fehér bort is, de el is hagyhatod teljesen az alkoholt)

1 teáskanál Sriracha szósz (vagy más csípős szósz)

1 evőkanál szezámolaj

2 evőkanál barna cukor (lehet egy kicsit spórolni a cukorral, de egy evőkanálnyi mindenképp kell bele)

2 teáskanál kukoricakeményítő

Sütéskor:

ízlésünknek megfelelő mennyiségű chili pehely

1 vöröshagyma

1 sárga kaliforniai paprika (vagy zöld, vagy piros)

fél kápia paprika

3 szál újhagyma

1 bő marék pörkölt, sózatlan mogyoró

1 teáskanál gyömbérpép

1 teáskanál fokhagyma pép

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit alaposan elkeverjük, félretesszük.

A tofut akkurátusan leszárítjuk, ha van időnk, konyhai papírtörlőbe csavarva le is préselhetjük valami nehezebb tárggyal, hogy minél több folyadék távozzon belőle. Ez azért hasznos, mert ha nincs tele nedvességgel, jobban felszívja az ízeket. 20 perc préselés elég neki. Ezután ízlésünknek megfelelő (nem túl nagy) kockákra vágjuk, a kockákat beledobjuk egy zacskóba, utánaküldjük a sót, a borsot és a keményítőt, alaposan összerázzuk. Egy evőkanálnyi felforrósított olajon néhány perc alatt szép aranybarnára pirítjuk a tofu kockákat, rázogatva, hogy mindenhol megsüljön. Tányérra tesszük, kis időre parkolópályára kerül.

Ugyanabban a serpenyőben, amiben a tofu sült, egy kevés olajpótlás mellett egy percig pirítjuk a chili pelyhet, a gyömbért és a fokhagymát, majd a wokba tesszük az újhagymát és a vöröshagymát, amit negyedekre vágtunk, és leveleire szedve kerül az edénybe. 2-3 perc pirítás után érkezhetnek a kis kockára vágott paprikák, amit kevergetve, rázogatva a wokot addig pirítunk, amíg még ressek, de már nem teljesen nyersek. Ekkor ráöntjük a mártást, az egy perc alatt be fog sűrűsödni, végül pedig beledobjuk a wokba a sült tofu kockákat. Összekeverjük a szószt a tofuval, megszórjuk az ételt a mogyoróval, és már tálalhatunk is. Ha van otthon koriander, és szereted, szórd meg az elkészült ételt vele. Rizzsel tálaltam.

Gombás, kelbimbós leveles tésztás lepény

Nagy barátja vagyok az életünket megkönnyítő dolgoknak a konyhában is. Van persze sok minden, amit nem vennék meg készen, mert jobbnak tartom a végeredményt, ha magam készítem el az adott ételt (gondolok itt dobozos besamelre például, amit időnként a Lidlben lehet kapni, vagy a mirelit szilvásgombócra, aminél tízmilliószor jobb a saját kezűleg készített, és biztosan tudnék még példát mondani, ha rászánnám az időt, de legyen elég most ennyi), ugyanakkor vannak olyanok is, aminek sose állnék neki, amikor nagyon jó minőségben megvásárolhatom a boltban is. Tipikus példája ennek a leveles tészta. És amióta nemcsak fagyasztottat, hanem frisset is lehet kapni, azóta az egyik kedvenc hozzávalóm. 

Ezt a gombás, kelbimbós változatot hirtelen felindulásból követtem el hétfői ebédre, amíg a férjem és a fiam vásárolni voltak, én pedig arra gondoltam, hogy ezt a számukra utálatos feladatot valamiképpen honorálnom kell, úgyhogy mese nincs, jár nekik a friss, meleg ebéd.

Hozzávalók: 

1 csomag friss leveles tészta
50 dkg barna csiperke
2 marék apró kelbimbó
2 fej lilahagyma
25 dkg ricotta
reszelt mozarella
reszelt parmezán
néhány darabka kéksajt

1 marék friss spenót (elhagyható, de jót tesz neki)

2 evőkanál olívaolaj
só
bors
kakukkfű

Elkészítés:

Elsőként a kelbimbót tisztítottam meg, majd sós vízben odatettem főni. Közben szálasra vágtam 2 fej lilahagymát, odatettem az olívaolajon párolódni egy kis sóval. Ne pirítsuk, inkább pároljuk, hogy előjöjjön a kellemesen édes íze.

Amíg a hagyma izzad, megmostam, felszeleteltem a csiperkét is, amikor mindet felvágtam, feltekertem a lángot a serpenyő alatt, és két részletben megsütöttem a gombát. Ilyenkor az történik, hogy a gomba valóban sül, és nem ereszt levet, amitől inkább főne. Kakukkfűvel, borssal fűszereztem. Időközben kihalásztam a kelbimbókat a főzővizükből, beledobáltam a gomba mellé, azt is pirítottam néhány percig, végül a megmosott, lecsöpögtetett spenót került a serpenyőbe. Amikor a spenót is összeesett, még egy kevés sóval korrigáltam az ízeket, és készen is voltunk.

A ricottába belekevertem egy maréknyi sajtot, volt közte reszelt mozzarella, parmezán és kéksajt, egyenletesen elkentem az addigra már a tepsiben tartózkodó, kitekert, villával megszúrkált tésztán, megraktam a gombás töltelékkel, megszórtam még reszelt sajtokkal, és betoltam a 200 fokos sütőbe, ahol 20 perc alatt arany barnára sült.

Mogyorószósz

Röviden és tömören: a legjobb.

Használom salátaöntetként és tofu nyárs mellé szósznak (satay), sőt, ha úgy döntünk valamikor, hogy visszatérünk a (mérsékelt) húsfogyasztásra, csirke mellé is kiváló lesz. De tökéletes lehet répa, uborka és zellerszár darabokat belemártogatni. Kell hozzá néhány dolog, amiknek a beszerzéséről itt írtam.

Hozzávalók:

10 dkg mogyoróvaj, ha lehet, akkor krémes
2 dl kókusztej
4 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál rizsecet (eredetileg 2 evőkanál kellene, de nekem az brutál sok, esetleg fel lehet emelni az adagot 1 evőkanálig, többet semmi esetre sem tennék bele)
2 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál juhar- vagy agavé szirup
sriracha csípős szósz, ennek mennyisége is ízlés kérdése, én egy szűk evőkanálnyit tettem bele
2 gerezd fokhagyma
kisujjnyi gyömbér, vagy egy púpos evőkanál fokhagyma- és gyömbér paszta

Elkészítés:

A hozzávalókat alaposan elkeverjük.

A szósz sűrű lesz, ha salátaöntetnek használnád, nyugodtan lehet némi vízzel higítani.

Növényi alapú hamburger

Tartozom egy vallomással: nagyon szeretem a Burger King vegetáriánus burgerét, évek óta nem ettem húsból készült burgert sehol. A növényi alapú változatukat még nem kóstoltam, de az sem fog lemaradni a kívánságlistáról. Addig is azonban, amíg erre sor kerülne, elkészítettem a saját burger változatomat.

 

Egybe zuttyantasz mindent, megformázod, megsütöd, megeszed...

Hozzávalók:

1 doboz vörösbab konzerv lecsepegtetve, leöblítve
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál sűrített paradicsom (ha akarod, kiválthatod ketchuppal)
1 teáskanál szárított oregánó
1 teáskanál paprika vagy őrölt chili, attól függően, mennyire bírod a csípőset
fél teáskanál só
bors ízlés szerint
7-9 dkg zabpehely (majd látni fogod, mennyit kell hozzáadni, hogy ne legyen túl kemény a massza)
1 édesburgonya megsütve, meghámozva

Elkészítés:

A bab kétharmadát a hagymákkal, édesburgonyával, fűszerekkel, zabpehellyel, vagyis minden hozzávalóval késes aprítóba teszem, összedolgoztatom. A maradék egyharmadot villával töröm össze, és a babkrémhez adom, hogy maradjon azért benne darabos textúra is. Mehet bele az összevágott petrezselyem.

A rendelkezésre álló hamburger zsömle nagyságának megfelelő méretű burgereket formázok, és az air fryerben megsütöm őket. 190 fok, az idő pedig annyi, amennyi idő alatt kap egy kellemes barnás kérget a "hús"pogácsa. Legközelebb azt hiszem, csak egy kevés zsiradékon, serpenyőben fogom átpirítani a burgereket, tulajdonképpen nincs szükség különösebb hőkezelésre, mint inkább esztétikai pirításra, ahhoz pedig jó a serpenyő is.

Végül a szokásos, és általunk kedvelt módon összeállítjuk a hamburgert. Mehet bele zöldség, és mindenféle szószok, hogy legyen mivel leenni magunkat, ne legyen száraz és élvezhetetlen az egész.

Egy tipp a szószhoz:

egyenlő arányban (vegán) majonéz és ketchup összekeverve, pár csepp Worchestershire szósszal és Tabascóval ízesítve.

Olasz "hús"gombóc paradicsomszószban

Van nekem ez a milliószor kipróbált, milliószor jól szerepelt receptem, az olasz húsgombóc. Számtalanszor elkészítettem már, gyakorlatilag ha félkómába esnék, és az egyik kezemet a hátsómba dugnám pihentetés céljából, akkor is meg tudnám főzni. Természetesen mindig is saját magam által eltett paradicsommártással készítettem, és ez nem volt most sem másképp, amikor a vegán változatot készítettem el.

Nem akarok kamuzni, ez a húsgombóc most készen kapható vegán termék volt, de megmondom őszintén, annyira nem jött be nekem, hogy pillanatokon belül neki fogok állni kikísérletezni a saját receptemet a vegán húsgombócra nézve, már van is ötletem, hogy miből fogom megpróbálni. De ötletnek ez akkor is jó, hátha hasznára lesz más vegánoknak is.

Hozzávalók:

1 csomag vegán húsgombóc egy kevés kókuszolajon körbepirítva, átsütve
7 dl spagetti szósz (ha nincs ilyened készen, leírom, hogyan csináld)
1 evőkanál sörélesztő pehely a sajtos íz reprodukálásáért
a tálaláshoz friss bazsalikon
25 dkg teljes kiőrlésű spagetti

Elkészítés:

A gombócokat a csomagoláson található leírás szerint egy kevés kókuszolajon átpirítottam. A szószt felforrósítottam, az ízére ráerősítettem még némi oregánóval, őrölt rozmaringgal és szárított bazsalikommal, meg némi fokhagyma granulátummal. Felforraltam. Ebbe a forró mártásba szedtem bele a kifőtt spagettit.

A tányéron a spagettire pakolgattam a húsgombócokat, megszórtam sörélesztő pehellyel és friss bazsalikom levelekkel.

Spagetti szósz:

1 fej vöröshagyma
1 sárgarépa
1 szál szárzeller
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj/kókuszolaj
1 doboz aprított, hámozott paradicsom konzerv
fűszerek: oregánó, bazsalikom, rozmaring, esetleg kakukkfű
só
egy kevés cukor

A zsiradékon a nagyon apróra vágott hagymát, répát, szárzellert és fokhagymát elkezdem párolni. (Ez a soffritto.) Lassan, türelmesen, ne égjen meg, ne is piruljon meg, puhára kell párolnunk. Bizony előfordulhat, hogy erre akár 15 percünk is rámegy. Rázuttyantjuk a paradicsomot, megsózzuk, megfűszerezzük és összeforraljuk az egészet egy sűrű mártássá.

 

Otthoni készletek, ha nem csak magyaros ételeket főznél

Az alapanyag beszerzési helyeket taglaló posztomhoz hozzátartozik, hogy elmeséljem, mi az, amit SZERINTEM érdemes megvásárolni otthonra, ha nem kizárólag magyaros gulyáslevest főznénk, meg pörköltet, hanem időnként, vagy akár rendszeresen, netán sűrűn áttévednénk az országhatáron túlra, vagy barangolnánk kissé más kontinensek konyhája körül.

Sorolom, én miket tartok itthon mindig, mi az, amihez bármikor tudok nyúlni, ha ázsiai ízvilágra fáj a fogunk.

- Szójaszósz. Világos, sötét, tamari (ez gluténmentes). A világos szójaszósz általában hígabb állagú, mint a sötét, az inkább szirupszerű. Attól függően, hányszor főzöl például ázsiai ihletésű ételt, eldöntheted, hogy kisebb vagy nagyobb kiszerelést választasz-e. Nekem még sosem volt itthon 250 ml-esnél nagyobb üvegem. Nagyon kedvelem a Kikkoman márkát, ami japán szójaszósz, de tudni kell, hogy ez az egyik legdrágább a szójaszószok közül. Az sem mindegy, hogy kínai, thai, japán vagy indonéz szójaszószt vásárolsz, érdemes annak alapján választanod, hogy melyik konyhához tartozik az étel, amihez felhasználnád. (Ezt a magvas megállapítást hívják úgy, hogy feltaláljuk a melegvizet :D )

- Halszósz/osztriga szósz. Legyünk őszinték, ne szépítsük a helyzetet: a halszósz rohasztott halakból készülő, borostyánszínű folyadék, rendkívül erős szaggal, az ízét még közvetlenül sosem kóstoltam, valahogy nem vitt rá a lélek, hogy belekortyoljak. A szójaszószhoz hasonlóan ez is fermentálással készül, és ennél is különböző erősségű fajtákkal találkozhatunk attól függően, mennyi halat használnak a készítésükhöz. Roppant érdekes, de használatakor nem tolakodik előtérbe semmiféle hal íz az ételben, inkább csak erősíti, karakteresebbé teszi az ételek ízét. Ahogy a szójaszószból, ebből is lehet vegán változatot kapni.

- Édes chiliszósz. Ebből is ezerféle létezik, különböző ízesítéssel. Nagyon kedvelem, mert nem kerítésszaggatóan csípős, de azért határozottan érezni az erejét, édes-savanyú íze utánozhatatlan. Főleg mártogatósokhoz használom, legutóbb beszereztem egy mangósat is a tavaszi tekercsekhez.

- Szezámolaj. Ez nemigen szorul magyarázatra. A kedvenc olajom és pont.

- Rizsecet. Minő meglepetés, ez is erjesztéssel készül, nyilvánvalóan rizsből. Savtartalma 3-5 százalék, amiből tisztán látszik, hogy jóval gyengébb a nálunk használatos 10-20 százalékosaknál.  Létezik belőle fekete, fehér és vörös. A feketét akár fél éven át is főzik, adnak hozzá árpa-, búza- és rizshéjat, ezektől nyeri el jellegzetes színét. Én mindig a legolcsóbbat veszem, a rizsecettel még nem támadt kedvem kísérletezni, legalábbis idáig.

- Hoisin szósz, a kedvencem. Minden kínai ételt elvarázsol, nyilván vannak olyanok, amikbe egyáltalán nem passzol, de szerintem a legtöbbe igen. Szójababból készül, sűrű, édes-savanyú mártás, a kantoni konyha elengedhetetlen eleme. Marinádként és mártogatósként használják leginkább. 

- Fokhagyma és gyömbér püré. Nagyon praktikus találmány, kis üvegekben ott van mindig kéznél a hűtőben, kiveszel belőle egy teáskanállal, visszazárod az üveget, elrakod, kész, passz, nem kell hámozni, reszelni, pürésíteni. Attól függően, hol vásárolok, mi a felhozatal, vagy olyat veszek, ami egyenlő arányban, összekeverve tartalmazza a fokhagymát és a gyömbért, vagy külön vásárolom meg a kettőt.

- Sriracha. Érett chilit, fokhagymát, cukrot és sót tartalmaz, csípőssége a Scoville-skálán 2000, ami azt jelenti, hogy nem ez fogja a pusztulásodat okozni, nem annyira csípős. Előszeretettel szoktam például töltött tortillába csepegtetni, de fontos hozzávalója thai és kínai ételeknek is.

- Tahini, azaz szezámkrém. Ezen nemigen van mit magyarázni. Hűtőszekrényben tárold, hogy ne avasodjon meg idő előtt. Mielőtt használod, érdemes megkóstolni, nehogy keserű legyen, találkoztam már ezzel a jelenséggel.

- Teriyaki szósz, ezt még csak csirkére használtam, meg kell találjam a növényi étrendben a helyét, nyilván van neki. El tudom képzelni mondjuk a padlizsánt sütve, teriyakiban pácolva, kenve. Japán főzési technika egyébként a teriyaki, egyszerűen s mind közönségesen grillezést jelent úgy, hogy a grillezett alapanyagot bekenik valamilyen mázzal. A teriyaki szósz szójaszószból, szakéból (pálinka) vagy mirinből (bor) és cukorból készül, amit addig főznek, redukálnak, amíg ragacsos, sűrű mártás nem képződik belőlük.

- Tészták: üvegtészta, rizstészta, tojásos tészta, különböző felhasználási területekkel. Rizstésztából én egyedül a szélesmetéltet nem szeretem, az nekem mindig valahogy olyan rágós marad, amit nagyon nem kedvelek. Az üvegtésztát nagyon szeretem a praktikuma miatt, csak leöntöd forrásban lévő vízzel, áztatod egy keveset, és kész. Kell ennél jobb? A tojásos mie tésztát például lo meinhez használom, imádatos.

- Rizs, bulgur, kuszkusz, ezek nem csupán köretnek készíthetők el, de remek alapjai salátáknak is például. Rizsből cukorbetegként basmatit ehetnék, de én sajnos főleg a jázmin rizst kedvelem, abból is ezt a fajtát, ugyanis ebből lehetetlen elrontani a pergős, illatos rizst. Egy tipp: a Bosnyákon is lehet kapni a kínai árusoknál.

- Farro, azaz tönkölybúza, árpagyöngy, ezek is remek köretek és saláta alapok

- Fűszerek - indiai, kínai, thai. Curry, kurkuma, koriander, római kömény, cayenne-i bors, garam masala alapvetőek. Az asafoetida is hasznos, időnként szükség van agaragarra a sűrítéshez. De ennek a szekciónak a feltöltésében csak a képzelet és a pénztárca szab határt.

- Étkezési keményítő, főleg a kínai szószos ételekhez szükséges

- Szezámmag, szintén a kínai ételeknél használom

- Kókuszkrém, ez nagyjából mindenhez kellhet, curryk alapvető hozzávalója, levesekbe is használom. Ez elég árérzékeny tétel, szeretem megnézni az árát, hiszen nem mindegy, hogy egy doboznyi 200-250 forinttal drágább, mint a másik, és mondjuk kettő is kellhet egy ételbe, ott már elég húzós tétel lehet egy 800 forintos kókuszkrém például, amikor kaphatsz akár 550-ért is

- Fehér miso paszta, ez új kedvenc, levesekbe szeretem ízfokozónak használni

- Konzervek: fehér bab konzerv, lencse konzerv, csicseriborsó konzerv, fekete bab konzerv, bár szárazat is vettem, ha nagyobb mennyiség kell, megfőzöm magam, mert konzervnek elég drága, nélkülözhetetlen a hámozott, darabolt paradicsom konzerv is nálunk, szeretem, ha mindig van otthon egy-két doboz kukorica konzerv is

Vegán farsangi fánk

Meg kell mondanom őszintén, ha nem tapasztalom meg én magam, soha el nem hittem volna másnak, hogy tojás nélkül ilyen csodás fánkot lehet sütni. Márpedig lehet. Ez a növényi tejjel, vegán margarinnal készült fánkocska semmiben nem marad el hagyományos módon készült társaitól. Sőt, még francia szaktársától, a beignet-től sem. Vagy két hétig forgattam a fejemben a tervet, ma végre nekiálltam ebben a ramaty esős időben a fánksütésnek. A recept Kovács Zoltán vegán séftől származik.

Hozzávalók:

40 dkg átszitált liszt
10 dkg átszitált rétes liszt
2 csipet só
7 dkg cukor
2,5 dkg friss élesztő
3 dl (zab)tej
5 dkg olvasztott margarin

Elkészítés:

A zabtejet meglangyosítottam, belemorzsoltam 2,5 dkg élesztőt, beletettem egy teáskanál cukrot és egy teáskanál lisztet. Elkevertem, félretettem, hagytam szépen felhabosodni.

A liszteket átszitáltam, hozzáadtam a sót, cukrot, végül a felfutott élesztős tejet és az olvadt, de nem forró margarint.

Alaposan kidagasztottam a tésztát, legalább tíz percig szorgosan vittem bele a levegőt, majd mikor gyönyörű sima volt már a tészta felülete, egy liszttel meghintett tálba tettem kelni. Nagyjából egy órát kelt a langyos konyhában, csodásan kétszeresére dagadt.

Körülbelül ujjnyi vastagra kinyújtottam, óvatosan, hogy ne nagyon nyomkodjam ki a tésztából a levegőt, majd a hagyományos fánkszaggatóval kiszaggattam a darabokat. Hagytam még nekik tíz percet, hogy újra megkeljenek kicsit, végül pedig 160 fokra felmelegített (és hőmérővel ellenőrzött) olajban kisütöttem a fánkokat. Az első oldalt fedő alatt, a másik oldalt anélkül.

Rácson hagytam lecsepegni róluk az olajat.

Vegán sajtgolyó

Szerintem ez is olyan recept, amit akkor is érdemes egyszer kipróbálnod, ha nem vagy vegán. Mert az olajos magok egészségesek, a kesudió különösen finom, mert semmi bajod nem lesz, ha egyszer nem bolti felvágottat teszel a kenyeredre, hanem vegán sajtot, és főleg mert a változatosság gyönyörködtet, hidd el, ha nyitott és érdeklődő vagy különböző étkezési irányzatokra (is), abból gond nem lehet. Tudom, nagyon nehéz a mai világban eldönteni, mi az, amit érdemes megennünk, mi az, amit kerülni kéne, tőlem se fogod sajnos megtudni a tutit, de kísérletezni biztos, hogy klassz dolog.

Hozzávalók:

15 dkg sótlan, natúr kesudió
2 evőkanál frissen facsart citromlé
2 evőkanál kókuszolaj
1/2 evőkanál fehér miso paszta
1/4 teáskanál só, ugyanennyi pirospaprika
cayenne-i bors ízlés szerint, vagy akár el is hagyható
1 evőkanál mustár
2 evőkanál sörélesztő pehely
ízlés szerint 1-2 gerezd fokhagyma vagy fokhagymapor
1 evőkanál víz
1 evőkanál aprított bazsalikom és snidling

tálaláshoz aprított dió vagy mandula (elhagyható)

Elkészítés:

A kesudiót öntsük le annyi forrásban lévő vízzel, amennyi bőven ellepi, tegyük félre egy órát ázni.

Szűrjük le, tegyük egy késes betétű aprítóba, a bazsalikom és a snidling kivételével adjunk hozzá minden egyebet, turmixoljuk krémesre a matériát.

Kanalazzuk ki a gépből, keverjük bele a bazsalikomot és snidlinget, majd egy folpackkal kibélelt, megfelelő nagyságú edénybe nyomkodjuk bele a krémet, és tegyük egy órára a fagyasztóba. 

Ha megdermedt, belehempergethetjük a dióba/mandulába, megszórhatjuk snidlinggel, és egy dobozban várhatja a boldog beteljesülést akár kenyérre kenve mondjuk reggelinek, vagy partifalatnak valami krékerhez.

Ha kicsit erősebb lenne az aprítóm, még krémesebb lehetne a sajt állaga

Magam sem számítottam rá, de a férjem nagy kedvence lett, mióta először készítettem (és szinte az egészet ő ette meg), már másodszor is össze kellett dobnom kifejezett kérésére. Szóval olyan rossz nem lehet ez 😊

Gomba bourguignon

Van nekem egy csodás burgundi marha receptem, vagyis hát persze nem nekem, hanem Gordonnak, akinek a receptje alapján évek óta óriási sikerrel készítem ezt a vörösboros marharagut. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ezt az ételt lehet vegánosítva is enni, gombából, répával, borsóval. Neki is ugrottam, és bár kétség sem férhet hozzá, hogy a burgundi marha és a burgundi gomba egész más étel, azért a gombát is jó étvággyal fogyasztottuk, nagyon ízletes, egyszerűen elkészíthető ragu.

Hozzávalók 3 adaghoz:

25 dkg csiperke gomba
1 közepes vöröshagyma
2 közepes sárgarépa
2 marék fagyasztott zöldborsó
1 evőkanál szójaszósz
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál szárított kakukkfű
1 teáskanál vöröshagyma por (elhagyható)
egy kevés zöldség alaplé

max. 1 dl vörösbor

2-3 evőkanál kókuszolaj vagy olívaolaj
só
bors
1 mokkáskanál pirospaprika
60 ml növényi tej
1 csapott evőkanál étkezési keményítő

Elkészítés:

A gombát és a répát megtisztítottam, a gombát vastag szeletekre vágtam, a répát pedig vastag karikára, azaz inkább kúpokra. Megpróbáltam megfogalmazni, hogy csinálom, de nem sikerült, úgyhogy legközelebb lövök erről egy rövid videót.

A vöröshagymát apróra vágtam, a megmelegített zsiradékon megdinszteltem, 4-5 percig pároltam. Ekkor hozzáadtam a kakukkfüvet, gombát, répát, borsót, szeletekre vágott fokhagymát és a vöröshagyma port. Tovább kevergetve átmelegítettem mindent.  Ezután került az edénybe a vörösbor és a szójaszósz, felforraltam újra az ételt, majd egy kevés zöldség alaplevet (ennek hiányában vizet) hozzáadva fedő alatt puhára pároltam az ételt.

Végül a növényi tejben csomómentesre kevertem a keményítőt és besűrítettem bele a gombát. Egy perc forralás után el is készült a gomba bourguignon. Burgonyapürével tálaltam.

Kínai tészta (lo mein) zöldségekkel

A kedvenc kínai büfés ételem. Ezzel kezdődött az ázsiai ételek iránti szerelem sok-sok évvel ezelőtt, amikor a kínai büfék megjelentek Magyarországon. Mondjuk az is igaz, hogy olyan jót, mint amit otthon készíthetsz, egy büfé se csinál, az tuti. Száz éve nem is voltam már kínai gyorsbüfében, de ha mégis, akkor se tésztát vittem haza. Ráadásul egyszerű is elkészíteni, kimondottan kevés hozzávalót igényel, azokból is csupa alap cuccot.

Amiért az egyik legklasszabb ázsiai recept, az az, hogy ha rászánsz a zöldségek darabolására tíz percet, az étel összeállítására másik tizet, akkor kész is vagy vele, van egy egészséges, zöldségekkel telepakolt ebéded, vacsorád. Ha akarsz, eszel mellé húst, ha nem, nem. Ha teszel bele valami hüvelyest is, akkor aztán végképp szinte tökélyre viszed a dolgot. A másik szuper dolog, hogy úgy variálod, ahogy a hűtőd engedi. Ha végképp semmilyen zöldséged nincs otthon, akkor egy vöröshagymával, egy répával is megúszhatod, elfogadom és megértem, hogy nincs mindenkinek annyira tele a zöldséges fiókja, mint az enyém. Harmadszor ha megtolod kicsit a mennyiséget, nyugodtan elteheted másnapra a maradékot, egy pici szójaszósszal, csípős szósszal megküldöd melegítéskor, és ennyi. Negyedszer meg ki az, aki nem szereti ezt a fajta kínai tésztát???

Hozzávalók a szószhoz:

1,5 evőkanál sötét szójaszósz
1 evőkanál világos szójaszósz
1 evőkanál szezámolaj
1 evőkanál Sriracha szósz, vagy más, csípős szósz
1 teáskanál (barna) cukor
fél teáskanál rizsecet

a továbbiakban 

2 evőkanál szezámolaj

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál gyömbér

én 1 púpos teáskanál készen vásárolt fokhagyma- és gyömbér pasztát használok. A gyömbért a Szép kis Indiában vettem, 900 ft az ára, a fokhagyma most a KKJ-ből van, olyan 1200 körül, és ebben az évben biztos kitart mindkettő)

1 vöröshagyma (salotta lenne az igazi, de hát ugye...)

3 szál újhagyma

1 sárgarépa

fél piros kaliforniai paprika

1 szárzeller

1 kicsi darab fejes káposzta

3-4 brokkolirózsa

1 csomag (Lidls) tojásos tészta, mutatom:

Elkészítés:

A tészta, amit a Lidlben szoktam vásárolni, négy blokkra van osztva, én most ebből hármat főztem meg, így megvacsoráztunk bőségesen a férjemmel, és nekem jutott egy szintén bőséges adag ebéd másnap. Szóval a tésztát kifőztem a szokásos módon. A csomagolás azt írja, hogy csak tedd forró vízbe és áztasd, de ne dőlj be neki, nem lesz jó.

A zöldségeket megtisztítottam és meglehetősen apróra vágtam, hogy ne kelljen sokáig pirítanom őket.

A szószhoz valókat összekevertem, félretettem.

Amikor készen álltam a főzésre, egy wokban megmelegítettem a 2 evőkanál szezámolajat, rádobtam a foki-gyömbér pasztát. Se nem úrinősen, se nem halkan káromkodásba kezdtem, mert persze a paszták nedvesek nyilván, úgy fröcskölnek az olajban, mint a hejder ménkű, hát nem egy öröm, az biztos, de sajna nincs rá más megoldás. Ha frissen préselgeted a fokhagymát és reszeled a gyömbért, akkor azért nincs vele ekkora bosszankodás, az mondjuk igaz. Szóval átfuttatod az agybajt a fejeden  említett galádokat az olajon, majd beledobod a wokba a répát, a zellert, a káposztát és a hagymát. Bőszen kevergeted, hogy meg ne égjen. Addig kevered, rázogatod, amíg a káposztán nem érzed, hogy már nem vad kemény, de még nem is puha. Egy csipet só ilyenkor jól jöhet, de tényleg csak egy csipet. Ekkor jöhet a wokba a kaliforniai, a brokkoli és az újhagyma. Ezeknek sokkal kevesebb idő kell. Nyilván ha más zöldségekkel készíted az ételt, akkor mérlegeled, melyik puhul legnehezebben, és azzal kezded a pirítást.

Amikor a zöldség mix megvan, belekevered a wokba a leszűrt, megfőtt tésztát. A mie tészta elég ragacsos, ezért a leszűrés után a szűrőben én egy tiszta konyhai ollóval meg szoktam oldani azt a kellemetlen helyzetet, ami enélkül a lépés nélkül előállna, nevezetesen hogy a tészta egy csomóban figyelne a wok közepén, és a jó istennek se tudnám elvegyíteni semmivel a zöldségekkel. Szóval fogom az ollót, és két-három nyisszantással apróbbra vágom a tésztát.

Mehet a wokba az eddig várakozó szósz, alaposan elkevered, megkóstolod, ha kell, adsz neki egy kevés sót, és készen vagy.

Beszerzési helyek Budapesten

Facebookon ígértem, hogy szentelek egy posztot annak, hol és hogyan szerzem be azokat az alapanyagokat, amelyek egy-egy különlegesebb, extrább recept elkészítését lehetővé teszik. Íme.

Néha bizony magam is elcsodálkozom, amikor olvasok egy más országbeli autentikus receptet, amit kipróbálnék, és böngészem a hozzávalók sorát... ez is van itthon, ez is van, meg még ez is... de jó, mehet a főzés! Épp ma este jártam megint így, amikor elhatároztam, hogy lo meint fogok főzni vacsorára, mert kívántam a tésztát nagyon, és ennél a zöldséges kajánál tán nincs is egyszerűbb a világon, na jó, legfeljebb a sajtos tészta, de olyat most nem eszünk. Nézem a hozzávalókat, azt mondja: világos szójaszósz ennyi, sötét szójaszósz annyi. Na mondom, persze, mert majd biztos van itthon kétféle szójaszósz... eh... Aztán belenéztem a hűtőbe, meg a spájz "ázsiai polcára", és meg kellett állapítanom, hogy nem kétféle szójaszósz van itthon, hanem háromféle. Sötét, világos, meg tamari. Úgyhogy nekiálltam a főzésnek.

Ennyi locsogás után térjünk a lényegre!

Én a zöldségeket 80 százalékban piacon szerzem be, télen kicsit árnyalja a képet, hogy a hidegben az árusok nem annyira éreznek kedvet órákig várni a talán meg sem érkező vevőket, így a Bosnyákon, ahová járok, hétfőtől csütörtökig felejtsd el, hogy te valami komolyabb beszerzést akarsz eszközölni. Ilyenkor marad a Lidl választéka, ami nem is olyan rossz. Zellerszárat, édesburgonyát, brokkolit, uborkát, áfonyát szinte csak ott veszek. Nyáron más a leányzó fekvése, nyáron szinte egyáltalán nem vásárolok máshol, csak a piacon. Szombat reggel anélkül nemigen múlhat el, hogy ne a Bosnyákon kezdeném a napot. Ha mégsem, annak vagy az az oka, hogy hétvégén elutazunk, vagy az, hogy beteg vagyok. Slussz, más nem jön szóba.

A különlegesebb hozzávalókat az alábbi helyeken szoktam megvenni:

Culinaris - náluk a Perc utcai üzletet preferálom, a belvárosi kicsi és túlzsúfolt nekem. Igen, a Culinaris mocsok drága, ehhez kétség sem fér, de az a helyzet, hogy én szinte minden karácsonyra szoktam a férjemtől ajándékutalványt kapni, és arra még sosem volt példa, hogy az az utalvány ne legyen elköltve. Szeretek náluk fűszereket venni, mert nagyon nagy a választék, és többféle márkát tartanak, így megtalálom ott az alacsonyabb árfekvésűeket is. Próbáltam nemrégiben online rendeléssel is indiai fűszert venni, épp tegnap dobtam ki két bontatlan csomag szárított mangóport, amit így szereztem be, mert akkora molylepkék döglődtek a bontatlan csomagokban, mint a fél karom. Úgyhogy inkább a Culinarisnál maradok.

Sokkal megfizethetőbb, ámde specifikusabb a választék a Wesselényi utcai Szép kis Indiában. Ott egyszer egy évben biztosan megfordulok, méghozzá szilveszter előtt, amikor beszerzem a dal makhanihoz vagy a vajas paneerhoz valókat. Azért nem megyek gyakrabban, mert hörcsög természetem van, ha teszem azt, kókusztejet veszek, soha nem egyet vagy kettőt veszek, hanem ötöt. Mert úgyis elfogy, és legalább nem kell sokszor átvágni a városon, ráadásul minél kevesebbszer látogatom meg a műintézményt, annál többet spórolok... A Szép kis Indiában megtaláltok mindent, amire szükségetek lehet az indiai konyha gyöngyszemeinek elkészítésekor. Friss zöldséget is tartanak, meg paneert is, gyakran található náluk friss koriander. Tekintélyes választékuk van fagyasztott ételekből, naanból, különféle egzotikusnak számító laposkenyérből, gyozából, tavaszi tekercsből.

Kedvencem az Ázsia Bt Csarnok téri üzlete. Na, az a konkrét Kánaán. Ott mindent megtalálsz. Amit nem, az nincs is. Fűszertől a fagyasztott cuccon át a friss zöldségig, fűszernövényig, teán át a lekvárokig MINDEN van. Nem érdemes hosszan értekezni róluk, el kell menni megnézni a boltot. Tanácsot viszont adok a most elsőként odalátogatóknak: ha valamit nem találtok, nem ismertek, nem értetek, keressetek egy alkalmazottat, és ne szégyelljetek kérdezni. Egyrészt sok felesleges kiadástól is megkímélitek magatokat, másrészt meg van ugye a mondás, miszerint néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha nem kérdezel, nem lesznek válaszaid, és pont.

Legújabb felfedezésem az Ázsia Center keleti szárnyának első emeletén lévő KKJ ázsiai szupermarket. Rájuk is igaz, hogy minden is van a polcokon, tekintélyes fagyasztott áru készlettel rendelkeznek, így nem meglepő módon egy-két csomag zöldséges gyoza már haza is vándorolt a kosarunkban, rengeteg olyan áru van, amiről fogalmam sincs, mi lehet, főleg dobozos üdítőkre jellemző ez, igaz, valószínűleg nem én vagyok a célcsoport erre a termékre, de szédítő nézni a tízméter hosszú polcokat tele színes üdítős dobozokkal, a másik polcon valamiféle édességnek kinéző cuccok vannak... maradok inkább a rizseknél, tésztáknál, szószoknál, amikről legalább tudom, mi micsoda. Eddigi látogatásaink során remekül tudtunk parkolni, több vevőre a boltban inkább vasárnap lehet számítani, hétköznap szinte egyedül bolyonghatsz a gondolák között.

És ezek csak a tészták...

Van még egy üzlet a Rákóczi téri csarnoknál, a Rákóczi tér 8. szám alatt, kínai élelmiszerben verhetetlenek, egyetlen bajom, hogy rengetegről hiányzik bármiféle magyar leírás, és a mandarin nyelvben még nem vagyok ehhez elég jó... Ráadásul amikor először ott jártam, épp akkor sikerült befutnom, amikor a kínai alkalmazottak éppen ebédeltek, és olyan látványosan néztek levegőnek, ahogy kevesen tették még hosszú életem során. Szóval nem vagyok ott mindennapos vendég azóta...

Rizspapírban sült zöldségek (tavaszi tekercs)

Ezt a receptet az átlagosnál is jobban ajánlom kipróbálásra, főleg azért, mert ezzel a módszerrel plusz egy eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy több zöldséget fogyasszunk, mint amennyit szoktunk. Abban pedig talán mindannyian egyetértünk, hogy a zöldségfogyasztás jó és szükséges. Én folytatnám a mondatot azzal, hogy fogyasszunk több zöldséget a húsevés rovására, de azt mindenkire rábízom, hogy ezzel a kijelentésemben egy platformon áll-e velem, vagy sem. Nem vagyok erőszakos fajta, és nem akarom senkinek megmondani, mit egyen. Csak tanácsolok, aztán azt vagy megfogadják, vagy sem.

A tekercsek elkészíthetők air fryerben is, de sütés előtt mindenképp be kell őket kissé olajozni.

Hozzávalók:

1 csomag rizslap, mutatom:

töltelék ebben az esetben:

negyed fej maradék lilakáposzta

1 db sárgarépa

3 szál újhagyma

fél kaliforniai paprika

fél csomag shitake gomba (várakozott a hűtőben, hát elhasználtam. nyugodtan használj csiperkét, ha shitakét nem találsz)

egy marék üvegtészta beáztatva, ilyen:

fél csomag (maradék) tofu

egy evőkanál szójaszósz

fél evőkanál osztriga szósz (lehet kapni vegetáriánus változatot is belőle, nem tudom, miből készítik, de biztosan nem osztrigából)

só

bors

ha lett volna koriander zöldem, az is ment volna bele, de nem volt

2 evőkanál kókuszolaj

2 evőkanál étkezési keményítő

Mártogatós:

2 evőkanál Hoisin szósz

1 evőkanál rizsecet

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál cukor

szezámmag

chiliszósz ízlés szerint, de el is hagyható

Elkészítés:

Sokkal egyszerűbb a valóságban, mint leírva olvasni.

A káposztát és a répát késes aprítóval összevágtam. Az újhagymát felkarikáztam, a paprikát apróra vágtam, a gomba tönk részét levágtam.

1 evőkanál kókuszolajat egy wokban felmelegítettem. Rádobtam a káposztát és a répát, 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kaliforniai paprika darabokat, a gombát, végül az újhagymát is. Sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a szójaszószt és az osztriga szószt, összesütöttem velük a zöldségeket. Amiatt, hogy a káposztát és a répát apróra vágattam a géppel, néhány perc elég volt ahhoz, hogy átsüljenek. Amikor már puha volt a káposzta, belemorzsoltam az edénybe a tofut is. Ez el is hagyható tulajdonképpen, de egyrészt volumennövelő a tofu, másrészt jó kis fehérjeforrás, harmadrészt meg hevert egy fél darab a hűtőben, legalább felhasználtam. Legutoljára adtam a töltelékhez az előzőleg beáztatott, majd lecsepegtetett üvegtésztát.

A wokból átöntöttem a tölteléket egy tálba, néhány percig vártam, hogy hűljön valamennyit, majd belekevertem a keményítőt. Ennek az a szerepe, hogy kicsit egyben tartsa a tölteléket, könnyebb így betölteni a rizspapírt.

A mártogatós elemeit összekevertem, az nem egy agyműtét.

Következik a töltés. 

Mindenhol azt tanácsolják, hogy egy nagy tálban áztassuk a rizspapírt, nekem épp nem volt akkora tálam kéznél, felderítő kirándulásra pedig nem óhajtottam indulni se a spájzba, se a konyhaszekrény mélyére, úgyhogy szépen fogtam a rizspapírokat, óvatosan (szárazon könnyen törik) kivettem őket a csomagolásból egyesével, majd langyos vízsugár alá tartottam a csap alatt. Elég mindkét oldalát némileg bevizezni, nem kell áztatni. A felesleges vizet hagyjuk róla lecsepegni, és óvatosan, hogy ne szakadjon el, fektessük a rizspapírt egy megfelelő méretű vágódeszkára. Hagyjunk neki pár másodpercet, hogy a rizspapír megszívja magát. Ha úgy látjuk, hogy nagyon nedves, egy konyhai törlővel itassuk fel róla a felesleges vizet.

Egy evőkanálnyi töteléket ráhelyezünk a felénk közelebbi oldalra, a középvonaltól kissé lejjebb, elegyengetjük, kicsit összenyomjuk a tölteléket, majd a papír alsó részét ráhajtjuk a zöldségekre. A jobboldali, majd a baloldali részt is ráhajtjuk, végül viszonylag szorosan felcsavarjuk egy hengerré a tekercseket. Kiolajozott tányérra fektessük őket, amíg bele nem kerülnek a serpenyőbe. Ez fontos, mert a megázott rizspapír eléggé ragad, ha nem lenne a tányér olajos, simán odaragadna hozzá a tekercs, a lyukas papíron pedig jól beszivárogna az olaj a töltelékbe, az meg nem annyira jó.

Egy megfelelő méretű serpenyőben egy evőkanál kókuszolajat melegítettem, ha nagyobb serpenyőb választunk, talán több is kell majd, mint egy evőkanál, hiszen a zsiradéknak be kell vonnia a serpenyő alját mindenhol.

A tekercseket beletesszük a serpenyőbe, és addig pirítjuk, amíg a rizspapír kopogósra nem sül.

Ennyi. Tényleg nem egy ördöngősség, talán első alkalommal lassabban megy majd, de pillanatok alatt bele lehet jönni. Igazi comfort food, a szószba mártogatva az ember lánya azt érzi, hogy kerek a világ, és minden rendben van benne.

A világ legegyszerűbb levese

 

A címbéli állítás igaz, méghozzá maradéktalanul. Nincs benne "de", nincs benne "ha", sőt, még  "akkor ha" sincs benne. Megtisztítasz három darab zöldséget, felteszed főni, leturmixolod, megeszed. Nincs benne adalékanyag (oké, a zöldségekbe nem látok bele természetesen, ha egy műtrágyával telt hordóban termesztették, az nem annyira jó, de sajnos nem tudhatom, így inkább reménykedem, hogy amit a Bosnyák téri piacon veszek száz éve ismert őstermelőktől, az a hordó talán csak félig van műtrágyával, és akkor a helyzet valamivel jobb), nincs benne liszt, csak a zöldség.

Hozzávalók 4 tányér leveshez:

1 termetesebb zellergumó

2 közepes burgonya

só

bors

1 mokkáskanál füstölt paprika (elhagyhatod, vagy hagyományos fűszerpaprikára is cserélheted)

1 kis doboz rizskrém fele (ha nem okoz gondot a tejtermék fogyasztása, ez esetben tejszín)

Feltétnek bármi, amit kedvelsz, kruton esetleg, én most sült hagymát adtam mellé.

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítod, feldarabolod (ennél a lépésnél nyugodtan hagyd ki, amit nekem nem sikerült, ne vágd el a krumplihámozóval a kezed, és ne kaszabold le félig a kisujjadat, hidd el, semmit nem ad a leves élvezetéhez pluszba), sós vízben odateszed főni. Nem kell rá rengeteg víz, elég, ha ellepi a zöldségeket. Ha megpuhultak, leturmixolod. Sűrű lesz a krém, mert mire megfő a zeller, a víz nagyjából el is fő róla. Ezt pótoljuk a rizskrémmel, és persze krémesítjük, selymesítjük vele az ételt. Ízlésednek megfelelő sűrűségre hozod, akár vízzel is pótolhatod a folyadékot, nem kell az egész rizskrémet elhasználni, jó lesz az az esti krumplipüréhez is. Itt természetesen még mindig arról beszélünk, ha nem akarsz vegán módon étkezni, használj jó minőségű tejszínt nyugodtan.

El is készült a kellemes, fűszeres, melengető levesed, akár két napra is betárazhatsz belőle.

Ezt a mérhetetlenül bonyolult receptet alkalmazhatod más zöldségekkel is, brokkolival, burgonyával, sütőtökkel, édesburgonyával, póréhagymával, paszternákkal, horribile dictu céklával is, gondolom, azt még sose próbáltam. 

Szóval az 1 zöldség+2 krumpli+1 rizskrém egyenlet csodákat tesz gyors ebéd fronton. Ma például teljes kiőrlésű lisztből, vízből kevert palacsintát sütöttem utána, megkentem egy kevés cukormentes lekvárral, dobtam bele 2-3 szem áfonyát, meg 1 szem málnát, és ki is pipáltuk az ebédet ügyesen.

A kölesgombóc, aki túrógombóc szeretne lenni, de nem lesz az

Tudjátok, hogy nem szoktam kamuzni, vagy legalábbis remélem, hogy tudjátok. Ez a túrógombóc imitátor nem rossz, de nem is az a pikkpakk összedobom, aztán hadd szóljon étel. És nem, csukott szemmel sem hiszed azt, miközben eszed, hogy túrógombócot kanalazol. Ez egy kölesgombóc, se nem több, se nem kevesebb, mint egy kellemes második fogás egy klassz leves után. Egy sós verzió van már fent a blogon, azt nagyon szeretjük, és időnként ez az édes változat is helyet fog kapni az étlapon.

Hozzávalók 4 főre:

20 dkg köles éjszakára beáztatva

5-6 dl növényi tej, preferenciájára bízva mindenkinek, mit használ, én zabtejet

cukor/édesítő ízlés szerint

5 csapott evőkanál búzadara

1 citrom leve és reszelt héja

mazsola

némi maradék kandírozott gyümölcs (elhagyható, mint ahogy a mazsola is)

zsemlemorzsa (nálam teljes kiőrlésű)

1-2 evőkanál kókuszolaj

tejföl/vegán tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A kölest alaposan átmossuk, éjszakára beáztatjuk.

Leöntjük róla az áztatóvizet, és 2-3 deci növényi tejjel odatesszük főni. Ugyanúgy, ahogy mondjuk egy tejberizs mellett, emellett is ott kell állni, pótolgatni a tejet, kevergetni a kölest, amíg meg nem puhul. A tejbe beletesszük a cukrot/édesítőt, a citromlevet, mazsolát. Puhára főzzük a kölest, lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a búzadarát. Ekkor adjuk hozzá a citromhéjat is, hogy ne főzzük el az ízét, érződjön a masszában frissen. Hagyjuk langyosra hűlni a gombócmasszát, közben megpirítjuk a zsemlemorzsát a szokásos módon.

Végül a langyos masszából gombócokat formázunk, meghempergetjük a zsemlemorzsában, és tejföllel vagy növényi tejföllel, édesítve tálaljuk.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a masszát mindenképpen ízesítsük intenzíven, különben se íze, se bűze nem lesz, hiszen a köles azért is jó alapanyag, mert nincs intenzív íze, ízlés szerint variálható az ízesítése. Mi szeretjük a mazsolát, akadt egy kis apróra vágott kandírozott gyümölcs is karácsonyról a kamrában, ezek mind-mind jót tettek neki, és a citromhéj sem elhagyható. A pár szem málna és áfonya nem a fotó kedvéért került oda, ezzel is emeltem a gombóc élvezeti értékét.

Kínai szezámmagos tofu

Na kérem, ez komolyan mondom, hogy csúcs! Ha megfelelően kemény tofut választ az ember, akkor egyszerűen élvezeti értékben semmiben sem marad el a szeretett szezámmagos csirkétől.

Hozzávalók:

1 csomag kemény (firm) tofu

a bundához:
fél csésze liszt átszitálva

negyed csésze keményítő
fél teáskanál sütőpor
1 evőkanál olaj
fél teáskanál só
fél csésze jéghideg víz, vagy kicsit több

mártás:
1/4 csésze méz
1 teáskanál almaecet
1 evőkanál ketchup
1 teáskanál szezámolaj
1 evőkanál keményítő
fél csésze víz
1 teáskanál só

1 mokkáskanál chilipehely

a sütéshez 2 evőkanál kókuszolaj

1 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

Először a mártás hozzávalóit kevertem össze, félretettem.

Ezután a bundázáshoz állítottam össze a masszát. Sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie, igazítsuk ehhez a víz mennyiségét. Ha a massza több vizet kíván, adjunk még hozzá.

A tofut kicsomagolás után konyhai papírtörlővel szárazra töröltem, majd felkockáztam. Kis adagokban belekevertem a tésztába, és gyakorlatilag egyesével rakosgattam a felmelegített kókuszolajba, óvatosan, hogy ne ragadjanak össze a tofu kockák. Szép arany barnára sütöttem mindet, szűrőkanállal kikapkodtam a kókuszolajból, sütöttem a második adagot.

Közben egy serpenyőben felmelegíttem egy teáskanálnyi, vagy még kevesebb kókuszolajat, megfuttattam rajta a lereszelt 1 gerezd fokhagymát, majd ráöntöttem a mártást, és addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ebbe a szószba dobtam a kisült tofu kockákat, átforgattam őket alaposan, hogy mindenhol bevonja őket a máz, megszórtam szezámmaggal, és készen is voltunk.

Gluténmentes zöldséges "fasírt"

Tipikusan a "minek nevezzelek" kategória... Angol nyelven loafnak hívják az ilyesmit, ami cipót jelent, jó is ez a név, de mivel nálunk a cipó inkább kenyérfélét jelöl, megtévesztő lehet. Szóval maradjon fasírt, ha jobb nem jut eszünkbe.

Van az a pillanat, amikor a gluténérzékeny és laktózt sem fogyasztó unokahúgodnak nagy büszkén elmeséled, milyen klafa mentes ételeket találtál ki karácsonyra, és a beszélgetés közben rájössz, hogy igen ám, de a tervezett leveles tészta bár vegán, de rohadtul nem gluténmentes, és a gondosan kitervelt indiai ételben a paneer... hát... szóval az se játszik. És ott állsz, hogy akkor most mi a bánatos, retkes, rongyba tekert búbánatot adj neki enni? Bár megegyeztek abban, hogy hoz magának ennivalót, de hát ez mégse járja, nem is te lennél, ha nem akarnád megoldani a feladatot. Egyrészt rátaláltam az ohmyveggies.com/-n erre a szuper receptre, másrészt meg rájöttem, hogy ez tulajdonképpen az előző vega Wellington egy kicsit módosított változata, hajdinaliszttel, vörös lencsével, leveles tészta nélkül.

A mennyiségeket a rendelkezésre álló készleteim szerint módosítottam.

Hozzávalók:

15 dkg vörös lencse
20 dkg gomba
3 szál szárzeller

2 sárgarépa
1 piros kápia paprika (vagyis annyi, amennyi akad otthon, esetünkben egy harmadnyi, de színnek az is teljesen megfelelő)
1 közepes vöröshagyma
2 maréknyi sütőtök kocka (volt otthon, miért ne tettem volna bele? Padlizsán nem volt itthon, amit az eredeti recept javasolt, azt így aztán nem tettem bele. Ahogy Steiner Kristóf mondja mindig, ne felejtsük el, hogy minden mindennel helyettesíthető. Ezzel bár nem értek egyet száz százalékosan, ez esetben bevált.)
2 evőkanál paradicsompüré
2 evőkanál aszalt vörös áfonya
1 evőkanál lenmag pehely (hála istennek, hogy minden feleslegesnek látszó izét megveszek!)
2 evőkanál hajdina liszt
só, bors
1 csokor petrezselyem

Elkészítés:

A vöröslencsét megmostam, annyi sós vízben, amennyi bőven ellepi, megfőztem. Ügyeltem rá, hogy puha legyen, de ne pépes. Leszűrtem.

A csinos kockákra vágott zöldségeket egy kevés olajon elkezdtem sütni a wokban. Először a sütőtököt és a répát kezdtem puhítani, utána jött az összes többi zöldség. Sorrendben a szárzeller, a hagyma, a gomba. Ízesítettem sóval, borssal, kakukkfűvel a keveréket, de ezt mindenki úgy fűszerezi, ahogy szeretné. 

Amikor minden megpuhult, hozzáöntöttem a leszűrt lencsét is. Utoljára hozzáadtam az áfonyát és az aprított petrezselymet a keverékhez, illetve a lenmagpelyhet, ez hivatott a tojás összetartó képességét pótolni.

Kihűtöttem a keveréket, végül pedig belekevertem a hajdina lisztet. 

Kibéleltem sütőpapírral egy gyümölcskenyér formát, jó szorosan belenyomtam, simítottam a keveréket, és az éjszakát a hűtőben töltötte. Végül pedig 200 fokos sütőben sült fél órát. A sütés vége felé tepsire borítottam a cipót, és pirosra sütöttem az addig a formában lévő alját is.

Köretként én most párolt rizst adtam mellé, de remek burgonyapürével is, esetleg kuszkusszal is el tudom képzelni.

Magkeksz, vagyis a mindenmentes keksz dícsérete

Csodálatos ötlet ez a magkeksz cím, ezer százalék, hogy élő ember nem fog rákeresni így soha a google-ban, így persze nem is találja meg, de hát mit csináljunk, ha egyszer ez egy magkeksz? Na jó, felőlem lehet magkréker is. Végtelenül egyszerű az elkészítése, és bár van egy hasonló recept már a blogon mindenmentes keksz névvel, szerintem ez még annál is jobb. És főleg tojásmentes... Krémek mellé kimondottan telitalálat, de ha nagyobb téglalapokra vágom, szerintem reggelire is tökéletesen megfelel vegán sajttal, vegán vajjal, zöldségekkel.

A képen a vegán babkrém társaságában látható a mindenmentes keksz

Hozzávalók 1 tepsinyi adaghoz:

2 csésze hideg, főtt quinoa (én most jó sokat főztem, abból vettem ki két csészényit, de szerintem 1 csészényi nyers quinoából lesz dupla adag főttünk)
fél csésze dió
1/3 csésze lenmag
1/4 csésze szezámmag
1/4 csésze chiamag
bő fél teáskanál só
3-4 teáskanál olaj/kókuszzsír
1 kávéskanál szárított bazsalikom, oregánó, vagy más fűszernövény, amit szeretünk

Elkészítés:

A quinoát több vízből megmossuk, kétszeres vízben megfőzzük, kihűtjük. Később késes betétű aprító tartályába pakoljuk, és minden mást is vele együtt. Öntsünk egy-két evőkanálnyi vizet is a tartályba, aztán majd meglátjuk, hogy boldogul a gép a matériával. Pulzálva dolgoztassuk tésztává az anyagokat. Ha kell, adjunk hozzá még egy pici vizet, én a végén egy evőkanálnyi hajdina lisztet adtam hozzá, hogy ne legyen olyan ragacsos.

Terítsünk ki a pultra egy tepsi nagyságú sütőpapírt, oszlassuk el rajta többé-kevésbé négyzet formában a tésztát, amilyen vékonyan tudjuk. Terítsük le egy darab folpackkal, és azon keresztül nyújtsuk az egészet egyenletes vastagságúvá. Akarom mondani, inkább egyenletes vékonyságúvá, mert ez a keksz akkor lesz finom ropogós, ha jó vékony. Menet közben egyengessük a széleit egyenesre, hogy ne legyen sok kevésbé szép darab majd a széleken.

Amikor már egyenletes és jó vékony a masszánk, húzzuk le róla a folpackot, derelyevágóval metéljük fel kedvünk szerinti szélességűre és hosszúságúra. Nem kell szétválasztani a csíkokat. Végül húzzuk egy tepsire a sütőpapírt.

190 fokra előmelegített sütőben kezdjük a sütést, itt süljön 15 percig, majd vegyük vissza a hőfokot 150-re, és adjunk még neki 25 percet. Fontos, hogy jól átsüljön a keksz, nehogy úgy járjunk, mint én egyszer egy másik változattal, hogy másnapra megpenészedett az egész. Igaz, abban tojás is volt...

Amikor kivesszük a sütőből az elkészült ropikat, könnyedén el is lehet tördelni a vágás mentén őket, de egy széles pengéjű késsel is megtehetjük ugyanezt.

Én rögtön kipróbáltam a babkrémmel, és mondhatom, remek volt. Erőteljesen érződik a lenmag íze, főleg még melegen, de bármilyen krémmel esszük, az le fogja ezt tompítani. Legközelebb egy kicsit kevesebb lenmagot, és több szezámot fogok beletenni, mert én nem annyira vagyok nagy barátja a lenmag ízének. De hát nagyon egészséges, úgyhogy el nem hagyhatom.