Vichyssoise

Nem most fedeztem fel ezt a levest, száz éve főzöm már, csak nem esett le a tantusz, hogy a pórékrémleves, ha nem liszttel sűrítem, hanem krumplival, akkor az a vichyssoise (ejts: visiszoáz), azaz a franciák egyik ismert levese. Nyáron hidegen eszik, télen melegen. Én a klasszik receptet csak annyiban változtattam meg, hogy ebbe is tettem őrölt rozmaringot, mint a pórékrémlevesem másik változatába, számomra ez a meghatározó fűszere ennek a levesnek ugyanis. A linkelt posztban is megemlítem a liszt nélküli változatot, aminek most megosztom a receptjét is.

Hozzávalók 8 személyre:

2 db póréhagyma
olívaolaj
4 db közepes vagy annál kicsit kisebb burgonya
3 dl zöldség alaplé, plusz ha szükséges, még víz
2 dl tejszín
só, bors, őrölt rozmaring

a tálaláshoz: petrezselyem olaj, sajtos pirított bagett

Elkészítés:

A póré fehér részét és a krumplit megtisztítom, felkarikázom, a krumplit most az uborkagyalun eresztettem át, hogy minél hamarabb megfőjön. 2-3 evőkanál olívaolajat felmelegítek, elkezdem rajta párolni a megsózott, borsozott póréhagymát. Figyeljünk oda rá, hogy ne égjen meg a hagyma, tényleg csak párolódjon, ne kapjon színt. Felengedem az alaplével, beleteszem a krumplikarikákat, puhára párolom a zöldségeket. Ekkor adom hozzá a rozmaringot. Turmixgépben a lehető legsimábbra pürésítem a levest, visszaöntöm a lábasba, hozzáadom a tejszínt, utánafűszerezem, ha szükséges, afok még hozzá vizet vagy alaplevet, beállítva a leves sűrűségét, és ennyi is a mutatvány.

Petrezselyem olajjal tálaltam, ami úgy készült, hogy egy késes aprítóba (a kicsibe, mert a nagyban elveszett volna az a kevés kis petrezselyem, hiszen csak annyi olajat akartam készíteni, amennyi az ünnepi ebédnél szükséges, nem akartam a hűtőben rejtegetni a maradékot) belevagdostam egy csokor petrezselymet, annyi olívaolajat adtam hozzá, hogy a gép tudjon dolgozni, és simára kaszaboltattam a petrezselymet, majd egy sűrű teaszűrőn keresztül lecsepegtettem a gyönyörű, zöld színű olajat egy csőrös edénykébe, amiből rögtön tudtam is díszíteni a levest tálaláskor.

Klasszikus londoni szelet baracklekvárral, dióval

Szóval ő a klasszikus londoni szelet. 

A recept, amiből sütöm, nálam már legalább 20 éve hever a receptes dobozomban, az látszik rajta, hogy a netről nyomtattam, alighanem még az ős-Index ős-Fórumainak egyikéről mentettem le. Egy időben nagyon sokszor volt nálunk terítéken, főleg azért, mert roppant egyszerű az elkészítése, másrészt azért, mert ahogy az előző verziónál említettem, anyósom egyik bombabiztos sütije volt, bármikor, ha náluk ebédeltünk vasárnap, biztosak lehettünk benne, hogy porondra kerül, és még csomagolt is belőle nekünk. Szóval szeretjük a londoni szeletet, én a mákosat is meggylekvárral, de ez a tuti, baracklekvárral és dióval.

Hozzávalók:

21 dkg liszt
3 tojássárgája a tésztába
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
fél teáskanál szódabikarbóna
20 dkg darált dió a habba
3 tojásfehérje a habba
3 evőkanál kristálycukor a habba

annyi baracklekvár, amennyivel gazdagon megkenhetjük a tésztát, én azt mondanám, 4 dl biztosan, de inkább 5 dl

Elkészítés:

A lisztet, a tojássárgáját, porcukrot, vajat és a szódabikarbónát tésztává gyúrjuk és egy sütőpapírral bélelt, közepes nagyságú tepsibe nyújtjuk, terítjük.

A mákos verziótól eltérően ezt nem szoktam elősütni, tehát a tésztát megkenem gazdagon baracklekvárral, majd rákenem a kristálycukorral kemény habbá vert habot, amibe spatulával, laza mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön össze, belekevertem a darált diót is. Ha akad otthon reszelt citromhéj, azt is adhatunk a habhoz, elrontani biztosan nem fogja.

180 fokos sütőben sütjük legalább 30 percig. Akkor jó, ha a hab már érintésre nem ragad a tetején. Ügyeljünk rá, hogy ne barnuljon be túlságosan (a dió jelenlététől amúgy sem lesz hófehér persze), az nem annyira csinos.

                           

Kung-pao (mogyorós) csirke, a nagy kedvenc

 

Yan-kit asszony, akinek a könyvéből* való ez a recept, így ír erről az ételről:

Ez a híres szecsuáni étel az ízek és utóízek egész kavalkádjával kényezteti ízlelőbimbóinkat: borsosan csípős és fűszeres, pikáns és ugyanakkor kissé édes-svanyú. Úgy tartják, hogy egy Csing-dinasztia korabeli (1644-1911) szecsuáni kormányzó, nevezetesen Ding Baozhen  (1820–1886) kedvenc étele volt, akinek hivatalos címe - Kung-pao - után kapta a nevét. A kormányzó nagyon szerethette a födimogyorót, mert anélkül ez a fogás elképzelhetetlen.

Elképzelésem nincs, hogyan lett ilyen istentelenül pocsék minőségű ez a fotó. Majd a következő alkalommal megpróbálok úgy időzíteni, hogy természetes fénynél fotózhassam le, és ez az alkalom nem lesz nagyon sokára.

Hozzávalók:

40 dkg csirkemell filé 2x2 cm-es kockákra vágva
4 evőkanál földimogyoró-, szezám- vagy kukoricaolaj
2-3 kb. 7 cm-es piros chilipaprika megtisztítva, darabolva (vagy egy mokkáskanál chili pehely)
2 gered fokhagyma, ferdén felvágva
5 szelet friss gyömbér, vékonyra szeletelve (vagy egy teáskanál gyömbérpaszta)
1 evőkanál száraz fehérbor vagy sherry
3 szál újhagyma vagy egy arasznyi póréhagyma felkarikázva
5 (10) dkg pörkölt, sótlan földimogyoró
egy fél piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva

Pác:

1 mokkáskanál só
2 teáskanál szójaszósz
2 teáskanál bor vagy sherry
1 teáskanál kukoricaliszt vagy keményítő
1 evőkanál gyengén felvert tojásfehérje

Mártás:

1 evőkanál szójaszósz
2 evőkanál chiliszósz
2 teáskanál rizs- vagy borecet
2 teáskanál cukor
1/2 evőkanál kukoricaliszt vagy keménytő
6 evőkanál víz

Elkészítés:

Mielőtt hozzákezdünk a főzéshez, készítsünk minden hozzávalót karnyújtásnyira, hogy amikor a dolgok a wokos fázisba ér, ne kelljen keresgélni, nyúlkálni a pult túlsó oldalára, az nem praktikus a kínai ételek főzésénél, ahol minden pillanatok alatt történik.

A tálban, amiben a csirkekockák vannak, megszórjuk a húst a keményítóvel, sóval, mehet rá a szójaszósz és a bor, valamint a tojásfehérje. Keverjük el alaposan ezt a pácot, hogy mindenhol érje a húst. 20-30 percre mindenképpen tegyük félre pihenni, de persze ennél jóval több idő (esetünkben vagy öt óra) sem árt neki.

Készítsük el a mártást, tegyük félre.

Nagy lángon melegítsük fel a wokot, hadd füstöljön! Öntsük bele az olajat, mozgassuk a wokot körbe-körbe, hogy az olaj mindenhol bevonja. Dobjuk bele a chilit, majd a fokhagymát és a gyömbért, ezeknek elég néhány másodperc. Vigyázzunk, meg ne égessük! Ekkor érkezik a csirke a wokba. Úgynevezett kevergetve sütéssel süssük a húst egy percig. A wok szélén öntsük bele az egy evőkanál bort az edénybe, és közben folyamatosan keverjük a húst. Tegyük bele a hagymát, paprikát, és kevergessük még egy percig. Végül, de nem utolsó sorban higgyük el a receptnek, hogy 2 perc elég a csirke puhulásához, és ne essünk abba a hibába, hogy tovább sütjük, ugyanis ettől lesz rágós.

Öntsük a wokba a mártást, és keverjük addig, míg az étel be nem sűrűsödik. Utoljára dobjuk bele a mogyorót, keverjünk rajta egyet, és tálalhatunk.

Tippek: 

-én szeretek beletenni a hús sütésekor egy evőkanál Hoisin szószt, imádom az ízét. A Hoisin szósz általában szójababot, édesköményt, piros chili paprikát és fokhagymát tartalmaz.

- ha elég forró a serpenyőnk, amikor a csirkét beledobjuk, és folyamatosan magas hőn is tartjuk, isten bizony elkészül 3-4 perc alatt a csirke. Nem lesz nyers, ellenben csodálatosan puha és szaftos lesz. Természetesen nem árt egy nagyobbra sikerült darabot kettévágni, mielőtt befejezzük a főzést.

-a mogyorót pirítsuk le száraz serpenyőben főzés előtt, sokkal finomabb lesz úgy.

-érdemes előre elkészíteni a hozzávalókat, összekeverni a mártás hozzávalóit, feldarabolni a csirkét, ugyanis ha ezt előre megcselekedjük (belekerül akár 10 percbe is), akkor a főzés maga sem igényel több időt 10 percnél. Biztosan kevesebb idő, mint elbumlizni a legközelebbi kínai gyorsétterembe, és kétezer forintért megvenni a keményítős szuttyban úszó ottani mogyorós csirkét.

* A könyv 1994-ben jelent meg, azóta őrzöm nagy becsben tartva.

Elzászi almatorta

Igazi őszi süti ez is. Olyankor szoktam elkészíteni, amikor ráérősen tudom megsütni, nem mintha nagyon macerás lenne, de valahogy ehhez az édességhez nekem mindig a lassú, kényelmes konyhai tötyörgés kapcsolódik, amikor sülés közben édesen terjeng a konyhában a tésztában lévő bor illata, elkeveredve a fantasztikus alma illattal. Igazi terápiás sütés ez mindig.

Kép: Kandikó Éva

Hozzávalók:
13 dkg vaj
25 dkg liszt
1 evőkanál kristálycukor
1 dl édes fehérbor
1 kg alma
2 tojás
2 dl tejföl
10 dkg cukor
reszelt citromhéj
1 teáskanál vanília kivonat

Elkészítés:

A vajat habosra keverem az egy evőkanál cukorral, majd hozzáadom a lisztet és a bort, és tésztává dolgozom össze. Ha összeállt, legalább fél órára megy a hűtőbe. Közben meghámozom az almákat, eltávolítom a magházat, és elnyolcadolom őket. Mehetnek egy kis citromos vízbe, hogy ne barnuljanak meg. Ha letelt a pihentetési idő, a tésztát nyomkodjuk bele egy sütőformába, hagyjunk neki peremet is. Az almadarabokat tegyük szorosan a tésztára, szórjuk meg egy evőkanál cukorral, és 170 fokos sütőben süssük 25 percig.

Amíg sül, keverjük ki a tojások sárgáját a 10 dkg cukorral, a tejföllel, a vanília kivonattal és a citromhéjjal, majd keverjük bele a fehérjék kemény habját. Ezt a krémet öntsük a tésztára, és süssük még 10 percig.

Mákos londoni szelet

Ezer éves recept, egy időben szegény anyósom sütötte mindig nekünk, nem volt egy nagy cukrász, de ezt remekül készítette. Aztán én is megsütöttem néhányszor, az ős blogon fent is van a receptje, amihez pillanatnyilag nem férek hozzá online, de a receptes dobozomban ott van papír alapon is. Ma mákos verzióban próbáltam ki az eredetileg barack lekváros, dióhabos sütit, most meggy lekvárral és darált mákkal készült, óriási sikert aratva itthon.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

15 dkg vaj

4 db tojássárgája

6 gramm sütőpor

10 dkg cukor

1 csomag Bourbon vaníliás cukor

1 csapott mokkáskanál só

Töltelék:

15-20 dkg darált mák

10 dkg cukor

4 db tojásfehérje

1 üveg meggy lekvár (nekem saját készítésű dzsemem volt itthon, fincsi egész meggy szemekkel, hát elég jó választásnak bizonyult)

Elkészítés:

A késes betétű robotgépemben készítettem el a tésztát, minden ilyen jellegű sütit ebben állítok össze. Beleöntöttem a tartályba a lisztet, sót, cukrot, sütőport, vajat, és vizes homok állagúra dolgoztattam a géppel. Hozzáadtam a tojássárgákat, és pillanatok alatt egy szép labdává dolgozta a gép a cuccot. Be se kellett tennem a hűtőbe pihenni, lehetett is vele dolgozni. Nyári melegben érdemes azért kissé visszahűteni a vajas tésztát.

Fogtam egy sütőpapírt, belefektettem a tepsibe, behajtogattam a papírt a tepsi széleit megjelölendő, és ezen a papíron nyújtottam ki a tésztát.  180 fokos sütőben 15 percig elősütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. A fehérjéket kemény habbá vertem úgy, hogy több részletben adagoltam hozzá a cukrot. Amikor már szép fényes volt a hab, és megtartotta a csúcsokat, amikor a habverőt kiemeltem a masszából, fa lapáttal hozzákevertem a darált mákot.

A sütőből kikerülő, elősütött tésztára rákentem a meggy lekvárt, ne sajnáljuk belőle, attól lesz nagyon finom, majd a habot is elsimítottam a tetején. 180 fokon sütöttem még 20 percig, de ez sütőfüggő, tapintsuk meg a habot a süti tetején, ha már szilárd, akkor kész is van.

Nem könnyű szépen szeletelni, melegen, langyosan ne is próbálkozzunk vele.

Vizes zsemle tang zhonggal

De mi is az a tang zhong?

Ahogy azt ebben a receptben írtam, a tang zhong egyszerű csiríz. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor használtunk ilyet papírragasztásra, kitűnő volt. És most kiderült, hogy a japánok ezt az anyagot kenyerekbe, péksüteményekbe is teszik - és milyen jól teszik! Emlékszem annak a hamburger zsemlének az állagára, és most újra bebizonyosodott, hogy csodát művel a tang zhong egy zsemlével is, amibe belekerül.

Hozzávalók:

tang zhong:
33 gr liszt
165 gr víz

továbbá:

600 gr liszt (nálam most 400 gr fehér liszt, 200 gr teljes kiőrlésű)
9 gramm porélesztő
17 gramm só
4 gramm cukor
270 ml víz (nekem a tk liszt miatt egy kicsivel többre volt szükségem)
30 gramm puha vaj
tang zhong

Elkészítés:

Megfőztem a tang zhongot. A vizet odatettem melegedni, amikor gyöngyözött, habverővel belekevertem a lisztet, kevertem, mint az őrült, hogy csomómentes legyen, majd amikor az edény aljára megmaradó mintát tudtam rajzolni a habverővel és az anyag állaga zselésre váltott, elzártam alatta a gázt. Tankönyv szerint 65 fokra kell melegíteni a tang zhongot, én most nem mértem meg, bár megtehettem volna a cukorhőmérőmmel. Na, majd legközelebb... Fogtam egy darab folpackot, és ráterítettem a csiríz tetejére közvetlenül, ezzel megakadályozva, hogy bebőrösödjön. Félretettem kihűlni.

A langyos vízben feloldottam a cukrot, beleszórtam a porélesztőt, alaposan felkevertem, vártam néhány percet, meg feloldódik és picit habosodik (sose lesz olyan, mint a friss élesztő, ne is várjunk erre). Az átszitált lisztet, sót, szobahőmérsékletű tang zhongot, valamint az élesztős vizet a robotgép táljába öntöttem, és 4-5 perc közepes tempójú dagasztással összekevertettem. Amikor már sima volt a tészta teteje, belekevertem a puha vajat is, ezzel is kapott 5 percet, kicsit magasabb fordulatszámon. Amikor elkészült a tészta, egy vékonyan kiolajozott tálba tettem, letakartam, és fél órát pihentettem.

A pihenőidő lejártával 8 egyenlő darabra vágtam a tésztát, golyót formáltam a tenyeremben mindegyikből, majd kivirgoltam, ha lehetek ilyen nagyképűen (ál)szakmai, azaz a gyúródeszkán szépen kigömbölyítettem a golyókat, majd egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket. Most éppen két tepsire fértek el, két menetben sütöttem őket.

Amikor mind felkerült a sütőlemezre, konyharuhával letakartam őket ÉS belehúztam mindkét tepsit egy-egy (tiszta :D ) szemeteszsákba, hogy lehetőleg légmentesen elzárjam őket a külvilágtól. Ekkor kaptak 60 perc pihenőidőt. 

Amikor már 45 perce keltek a zsemlék, begyújtottam a sütőt, 200 fokra melegítettem úgy, hogy az aljába egy tepsibe vizet öntöttem, hogy gőzt képezzen a sütőtérben.

A zsemlék tetejét vizes kézzel megsimogattam (hol a frászban van az erre használatos vízspricnim? HOL???), spricceltem a tepsi aljába is, így ment a sütőbe. Nagyjából 20 perc alatt sült készre, ekkor ment a második tepsi is be.

A zsemlék állaga csodálatos lett, puha, ruganyos, kissé nedves, másnap is bőven élvezhető, fogyasztható, úgyhogy én a magam részéről mindenkinek ajánlom ezt a fajta technikát legalább kipróbálásra, mert érdemes vele vesződni, már ha azt az öt perc munkát, amivel a tang zhong elkészítése jár, vesződségnek tekintjük.

Mindennapi sós kiflinket add meg nekünk ma

Csalhatatlan jele az ősz, a hidegebb idő közeledtének, hogy feléled bennem a kenyér- és péksütemény sütési vágy. Nyilván nyáron eszem ágában sincs bekapcsolni a sütőt, idén olyannyira nem volt indíttatásom, hogy hetekig győzködtem magam arról, hogy süssek egy jó barackos galette-et, vagy szilvásat, ne adj isten szedreset, de az elképzelés egész nyáron elképzelés maradt. Mondjuk még a szilvával, almával befuthatok éppenséggel, de még az is lehet, hogy egy jó paradicsomossal zárom a szezont.

Ám de ma elkapott a gépszíj, a kenyér is igencsak fogytán van, holnap a férjemnek szendvicseket kell csomagolni, úgyhogy bedörrentettem ezt a jó kis kifli tésztát.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
3 dl tej
2 csapott evőkanál kristálycukor
2 teáskanál só
5 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál zsír

Elkészítés:

Az ügymenet a szokásos kelt tésztás buli. 1 dl tejet meglangyosítunk, beleteszünk egy emberes csipet cukrot, belemorzsoljuk a fél kocka élesztőt, felfuttatjuk. Közben a vajat megolvasztjuk, félretesszük hűlni. Végül a lisztbe beleöntjük a megkelt élesztőt, a maradék tejet, cukrot, sót, zsírt, elkezdjük megdagasztani a tésztát, és a dagasztási folyamat vége felé hozzáadjuk a matériához a vajat is, és sima, fényes, jól kezelhető, nem ragadó tésztát gyúrunk belőle. Letakarva félretesszük fél órácskát kelni, majd tetszés szerinti számú darabra vágjuk a tésztát. Én most 6 darabot csináltam, merthogy szendvicsnek szánom, kell, hogy méretes legyen, hogy meg lehessen pakolni.

A darabokat téglalap alakúra nyújtottam, majd mint a bejglit, feltekertem. Kicsit meghengergettem, hogy a rétegek egyesüljenek, ne legyen majd a kifli belseje nagy lyukacsos, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a darabokat, letakartam és 20 percig kelesztettem. Addig a sütő szépen bemelegedett - volna, ha előtte nem a karfiol steaket sütöm, és már forró nem lett volna.

Amikor letelt a húsz perc, egy tejjel elkevert tojássárgájával szépen megkenegettem a kifliket, megszórtam kettőt nagy szemű sóval, a többit szezámmaggal, és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem őket.

                         

Sült karfiol steak

Hát kedveskéim, ti, akik itt követtek, nézzétek, csak eljutottam odáig, hogy a kábé egy éve dédelgetett tervemet megvalósítsam. Ami késik, nem múlik, jó munkához idő kell, és még hasonló marhaságokat tudnék ezzel kapcsolatban mondani, de nem mondok. Azt viszont igenis mondom, hogy ez egy király kaja, sőt, über király kaja, nagyon sok szeretettel ajánlom kipróbálásra - nem feltétlenül egy év múlva :)

Hozzávalók:

személyenként egy, nagyjából ujjnyi vastag szelet karfiol (nagyétkűeknek kettő)

a marinádhoz:

2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál balzsamecet
fél evőkanál juharszirup
egy teáskanál őrölt római kömény (nálam most elfogyott, a curry megmolyosodott, ezért garam masalát használtam)
1 mokkáskanál füstölt pirospaprika
jó nagy csipet só
bors

Elkészítés:

A karfiolfejet megmossuk, lecsöpögtetjük, leitatjuk róla a vizet, a nagy leveleket eltávolítjuk, de ügyelünk arra, hogy a torzsából sokat ne vágjunk le. Lefektetjük egy deszkára szépen a karfiolunkat torzsával lefelé, és óvatosan szép vastag szeletekre vágjuk, a szeletek legalább hüvelykujjnyi vastagok legyenek.

A szeleteket óvatosan egy alacsony, lapos lábasba emeljük, felengedjük vízzel, megsózzuk, és a forrástól számítva 4-5 percig főzzük. Valamelyest meg kell puhulnia a karfiolnak, de semmiképp se legyen puha, különben képtelenek leszünk bánni vele a továbbiakban, szanaszét fog hullani a kezünkben.

Elkészítjük a marinádot, azaz összekeverjük a hozzávalókat. 

Kibélelünk egy tepsit sütőpapírral, a karfiol szeleteket gazdagon megkenjük a marináddal, egymás mellé helyezzük őket. Ezen a ponton dönthetünk úgy, hogy egy kevés fűszeres (só és füstölt pirospaprika) csicseriborsó liszttel meghintjük a steakeket, vagy csak a marinádot hagyjuk rajta, és a sütés végén mondjuk reszelt sajttal (parmezán, nyami) szórjuk meg a puha karfiolt. Én most a csicseriborsólisztes megoldást választottam.

210 fokra előmelegített sütőben* addig sütjük a karfiolt, amíg szép színe nem lesz, és egy villát beleszúrva azt nem érezzük, hogy teljesen puha a zöldség. Ha a sajtos utat választottuk, itt reszelünk rá bőven parmezán sajtot, és még azt rápirítjuk a tetejére.

Körítés. Nyilván adhatsz mellé bármilyen salátát. Én szívesen ajánlom hozzá a krumplipürét, szerintem rizzsel se lehet rossz, de a rizs mellé feltétlenül tálaljatok valami mártást, nehogy száraz legyen az összhatás. Íme a kedvenc tahini szószom receptje:

2 evőkanál szezámpaszta

1 evőkanál citromlé

1 evőkanál juharszirup

1 kávéskanál szezámolaj

egy kávéskanál mustár

só

és némi víz

A hozzávalókat alaposan simára keverjük, és annyi hideg vízzel lazítjuk, amivel elérjük azt a számunkra kellemes állagot, sűrűséget, amibe a karfiolt mártogatjuk.

Érdemes a receptet bevenni a repertoárba, hiszen adhatod quinoa fasírt mellé, salátához, vagy Buddha-tálba is.

* ha egy adagot sütünk, használjuk nyugodtan az air fryerünket sütő helyett, én most csak azért kapcsoltam be a sütőt, mert 5 szelet karfiol várakozott a tepsin, annak már kellett a hely.

TOVÁBBI KARFIOLOS RECEPTEK A BLOGON

Édesburgonya-csicseri saláta langyosan

A Fabebook oldalamra már kitettem a receptet, de itt is megörökítem, mert szerintem ez egész télen szereplője lesz az étkezésünknek.

Hozzávalók egy kétszemélyes adaghoz:

2 kisebb édesburgonya
2 db uborka (tudod, az a helyes, kevés magos, kovászolni fajta. a Lidlben időről időre dobozolva kapható, snack uborkának, vagy minek hívják ők)
1 doboz csicserikonzerv
2-3 levél fodros kel

fűszerek ízlés szerint, de én fokhagymaport, őrölt római köményt, füstölt paprikát ajánlok

egy kevés feta sajt

a dresszinghez:

fél dl olívaolaj
egy löttyintésnyi balzsamecet, vagy almaecet, egyéb gyümölcsecet
egy teáskanál dijoni mustár

egy kevés méz, vagy juharszirup
só, bors

1 evőkanál tahini paszta

Elkészítés:

Az édesburgonyát meghámoztam, hasábokra vágtam, egy konzerv csicseriborsót leszűrtem, leöblítettem. Tálba tettem mindkét cuccot, meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam egy kevés vöröshagyma- és fokhagyma porral, őrölt római köménnyel, füstölt pirospaprikával, sóval, alaposan eloszlattam a fűszeres olajat, és bezuttyantottam az egészet az air fryerembe. (Ilyennel nem rendelkezők használják a sütőjüket értelemszerűen.) 10 perc alatt megsültek a zöldségek. Közben megmostam a fodros kelt, a levélnyeleket eltávolítottam, a leveleket vékony laskára vágtam. Kevertem egy dresszinget 3 egység olívaolaj, 1 egység ecet*, só, egy löttyintésnyi juharszirup, egy teáskanál dijoni mustár és egy evőkanál tahini szíves közreműködésével.

A megsült fűszeres zöldségbe belekevertem a fodros kelt, egy fél karikákra vágott fürtös uborkát, meglocsoltam a dresszinggel, morzsoltam rá némi fetát, és kész volt az ebéd.

Tippek: gyakorlatilag fodros kel helyett bármilyen zölddel készíthető, bármilyen salátával, az édesburgonyát, csicserit is lehet másképp fűszerezni, a fetát helyettesítheted mozzarellával, ha azt kedveled, vagy csak variálnád az alapreceptet.