Repedt tetejű citromos süti

Általában ezt a típusú kekszet nálunk pöffetegnek hívják, de én annyira nem szimpatizálok ezzel a névvel, hogy nem is vagyok hajlandó így elnevezni őt. Angol nyelvterületen crinkle cookie-nak hívják, azaz ráncos keksznek, szerintem ez is melléfogás, úgyhogy én maradok a magam repedt tetejű elnevezésénél.

Ez a kis apróság is rém egyszerűen elkészíthető, egyedül az a fontos benne, hogy a citrom, amit használunk, bio citrom legyen, vagyis a héja ne legyen mindenféle ótvaros kemikáliával kezelve. Az én citromom most Spanyolországból, egyenesen Paco Martin Salgado farmjáról érkezett, nem kapott kémiai kezelést, úgyhogy bátran használtam a héját.

Na és a hűtés az, amit nem is szabad elspórolni, de nem is lehet, mert a szobahőmérsékletű tészta kezelhetetlen, szemben a jól, 2-3 órán át hűtöttel, amivel egy álom dolgozni.

Hozzávalók:

20 dkg kristálycukor
1 evőkanál reszelt citromhéj
fél teáskanál só
115 gr olvasztott vaj
2 szobahőmérsékletű tojás
60 ml citromlé
1 teáskanál vanília kivonat
280 gr liszt
fél teáskanál szódabikarbóna

10 dkg porcukor a hempergetéshez

Elkészítés:

A kristálycukorba belekevertem a sót, belereszeltem a citrom héját, majd az ujjaimmal alaposan átdörzsöltem, masszíroztam a kapott elegyet, így a citrom illóolaja szépen kikerült a héjból, és a cukor meg jól magába szívta azt.

Az olvasztott vajat, a tojásokat, a citromlevet és a vanília kivonatot habverővel elkevertem. A lisztbe beledobtam a szódabikarbónát, majd a citromos cukrot is, végül pedig hozzáöntöttem az olvasztott vajat, meg ami még benne volt. Szintén habverővel összekevertem a masszát, lefóliáztam, és betettem két órára a hűtőbe.

Sütés előtt felmelegítettem 180 fokra a sütőt, szilikonos papírral kibéleltem egy tepsit, egyforma gombóckákat szakítottam a tésztából, a tenyereim között megformáltam, majd alaposan beleforgattam a porcukorba. Ügyeljünk rá, hogy ne csak úgy tessék-lássék legyen rajta cukor, hanem gazdagon. 

Egymástól kellő távolságra rakosgattam a gombócokat, és 12-15 perc alatt megsütöttem őket.

Ha nem fér el mind egy tepsin, akkor a maradék tésztát tegyük vissza a hűtőbe, ne várakozzon kigombócolva a tepsin, úgyis pillanatok alatt megvagyunk a megformázással, túl sokat nem fog üresjáraton menni a sütőnk.

Fontos, hogy ne süssük túl a kekszeket, ne várjuk meg, hogy akárcsak a széle is elkezdjen barnulni. Nekem, azaz a sütőmnek most pontosan 12 percre volt szüksége arra, hogy tökéletes állagúra süsse a repedtkéket.

Vaníliakivonat, természetesen házilag

Emlékszem, mikor először olvastam egy külföldi blog receptjében, hogy vanília kivonatot használ az illető, nem is értettem a dolgot. Nálunk akkor lehetett kapni műízű vanília aromát, és csókolom. Máshol mást használnak, nem ilyet? És egész pontosan milyen is az a vanília kivonat? Aztán elszaporodtak a gasztroblogok, kicsit nagyobb kitekintésem lett a (nekünk) különlegesebb(nek számító) hozzávalókra, és láttam, hogy külföldön a blogger bemegy a boltba, leemeli a polcról az üveges vanília kivonatot, hazaviszi, felhasználja, helló. 

Az én első beszerzésem a Culinarisban történt, pontosan emlékszem, olyan 2600 forint körüli összeget adtam a vaníliáért, és hát őszintén szólva az brutál drága volt akkor hazai viszonyok között. Nielsen-Massey márkájú volt, jellegzetes sötét üveg, sárga cimke... ma már duplájába kerül ugyanaz a kis üveg, de láttam már 8000-ért is. Ez a 8000 forint volt az a lélektani határ, amikor azt mondtam, hogy ha soha az életben nem érzek vanília ízt, akkor se adok ki ennyi pénzt egy pi...cike üveg léért, értem én, hogy veszélyben a világ vanília termelése, meg vanília maffia, meg mittomén... de szerencsém is volt, mert ekkor esett be a postaládámba egy hírlevél egy francia cégtől (ez itt ugyan nem a fizetett reklám helye, de vanissa.fr), akik normális áron árultak vaníliarudat, így aztán a helyzetem meg is oldódott. Vettem 29 euróért egy maréknyi vanília rudat, vettem fél liter vodkát, és az elkövetkezendő tíz évre biztosan van elég vanília kivonatom. Éppen most töltöttem fel a fél literes üveget egy kevés vodkával, azt kell mondjam, meg se látszik a színén a hígítás.

Hozzávalók:

fél liter vodka
4-6 vanília rúd, nyilván ha akad több, még jobb eredményt érünk el

Elkészítés:

A vanília rudakból egyet-kettőt hosszában felhasítottam, a többit nem bántottam, de keresztben mindet elfeleztem, hogy teljesen elmerüljön az alkoholban a rúd. Beledobáltam őket a vodkába, lezártam, sötét helyre tettem, és 2-3 hét múlva csodálatos színű, letaglózóan vanília illatú kivonatom lett, amit ha fogytán van, felöntök egy pici vodkával, és kész.

Ha olyan barátnak adod ajándékba, aki nemcsak szeret, de szokott is sütögetni, biztos lehetsz benne, hogy áldani fogja a nevedet érte. Egy sk cimke, egy mutatós üveg, egy szép szalag az üveg nyakára, és rendben is vagy.

Ajándékok a konyhából 1. rész

29 nap múlva karácsony. Nem tudom, közületek ki hogy készül a karácsonyi főzésre, az ajándékozásra, az ünnepre úgy általában, de azt gondoltam, egy kis segítséget nyújtanék az ajándékozás részhez, ugyanis egy csomó olyasmi kerülhet ki a konyhánkból, amivel másoknak örömet szerezhetünk, és talán mi magunk is feltöltődhetünk, amíg az elkészítésükkel foglalatoskodunk. Úgyhogy lássuk a gasztro ajándékokat, amiknek létrehozására még bőven van időnk. Lesz majd egy második része a bejegyzésnek, nem akarok túl sok ötletet egyszerre rátok zúdítani. 

SÜTEMÉNYEK

Csokoládés babka
Preckedli
Gyümölcskenyér
Cantuccini
Kalács
Flódni
Bejgli
Csokiszalámi
Mézeskalács

HÚSFÉLÉK

Konyakos kacsamáj pástétom

Rilett

ITALOK

Tojáslikőr
Csokilikőr

Házi Baileys

LEKVÁROK, SZÓSZOK, KIVONATOK, KRÉMEK

Citrom lekvár
Cukkini lekvár
Körte chutney
Házi pizzaszósz

Vanília kivonat házilag 

Citromkrém, más néven lemon curd

Folytatom az ajándékok sorát hamarosan.

Házi Baileys likőr

Jó néhány évvel ezelőtt, van már talán 15 is, óriásit ment a neten az ír krémlikőr házi készítésű verziója. Többször is elkészítettem akkortájt, de egyrészt ma már nagyjából bármelyik sarki boltban kapsz Baileys, másrészt ha nem is olcsó, de talán ünnepek előtt az ember megenged magának egy üveggel, viszont ha gasztroajándékban gondolkodik az ember lánya, akkor verhetetlen a házi Baileys ötlete, és garantáltan örülni fog neki az, aki kapja. 

Az én változatom csakúgy, mint a tojáslikőrömé, hidegen, főzés nélkül készül, ezért eggyel talán egyszerűbb, mint a főzős, tejforralós receptek. Ráadásul ebben nincs nyers tojás, szemben ugye a tojáslikőrrel, úgyhogy még annyit se kell miatta aggódni, mint azért kéne. Összekeveri az ember a hozzávalókat, alaposan összerázza, és kész is van.

Az eredeti recept - Index Fórum, ie. 5000 évvel... - így kezdődik: végy 3,3 dl kommersz whiskyt. Nos, ehhez azért hozzáfűzném gyorsan, hogy kommersz (aka olcsó, silány) alapanyagból az életben nem fogunk minőségi végtermékhez jutni, ez egyszer olyan biztos, mint hogy itt ülök a laptopom előtt, és pötyögöm be a receptet. Szóval én azt tanácsolnám, vegyetek normális whiskyt, ha márkát kéne mondanom, én a Jamesonra szavaznék, abból fél litert kapsz 4900 forintért, ha ismersz valami pöpec kínait, akár kicsit olcsóbban is hozzájutsz. A recept végén jövök egy whisky-s sztorival...

Hozzávalók:

3,5 dl (Jameson) ír whisky
3,5 dl 32 százalékos habtejszín
2 tubus sürített tej, esetleg az is házi készítésű
1,5 dl erős, minőségi fekete kávé
1 evőkanál instant kakaópor
2 evőkanál vanília kivonat

Elkészítés:

A kakaót a kávéval csomómentesre keverjük, hagyjuk kihűlni, végül a többi hozzávalót is beletesszük, alaposan összerázzuk, -keverjük. Kb. egy liter likőrt kapunk, szerintem az két megajándékozottnak pont elég.

Szép üveg, saját gyártású cimke, csinos csomagolás - biztos siker.

Az úgy volt, hogy amikor a Heti Hetesben dolgoztam, megkeresett minket egy cég, akik egy olyan üdítőitalszerűséget gyártottak, ami alkoholfogyasztás után kvázi kijózanított. Nem hagyta felszívódni az alkoholt, vagy mi volt a lényege, nem emlékszem már. Mindenesetre elutaztatták a stáb egy részét Dublinba talán két napra, a program egy kulcsfontosságú állomása volt a Jameson gyárban tett látogatás. Az volt a feladat, hogy vegyünk részt egy whisky kóstoláson, ahol 12 féle whiskyt próbálhatunk ki, egyrészt eldönthetjük, hogy az ír vagy a skót whiskyt szeretjük-e (én azóta nem ittam skót whiskyt, és terveim szerint nem is fogok mást, csakis írt, ha egyáltalán valamit...), másrészt utána letesztelhetjük a kijózanító csoda italt, és beszámolhatunk a tapasztalatainkról. No, mire végére értünk a gyárlátogatásnak, és már csak a kóstoló volt hátra, valahogy a stábtagoknak inába szállt a bátorság, és senki nem akart leülni kóstolni. Hogy ne maradjunk szégyenben, a műsorvezetővel feláldoztuk magunkat, esküszöm mindenre, ami szent, hogy tényleg csak a mundér becsülete volt, ami odalökött az asztalhoz, mert én amúgy nem vagyok nagy barátja a whiskynek. Megkaptuk a magunk kis porcióit, egyenként nem volt talán csak egy nyeletnyi, na de volt belőle 12 ugyebár. Csont nélkül teljesítettük a feladatot, még ott beszélgettünk is Lacival, hogy nahát, nem gondoltuk volna, hogy ilyen jól bírjuk a piát. Aztán néhány perc múlva elérkezett a pillanat, indulni kellett, várt a busz. Na mondom, Lacikám, menjünk, mi megcselekedtük, amit megkövetelt a haza! Ebben szépen egyet is értettünk, majd felpattantunk az asztaltól. Álmunkban. Mert hogy az a 12 nyeletnyi cucc bizony a gravitáció szíves közreműködésével a lábunkban kötött ki, én konkrétan ott támaszkodtam az asztal szélén, görnyedten, mint akit hasba rúgtak, se kiegyenesedni, se lábra állni, se semmi. Ne szépítsük a dolgot, úgy be voltam nyomva, mint az atom.  Úgyhogy igazán nagy örömmel fogadtam az üdítős cég termékét, mert ha az nincs, én talán még most is ott kóválygok a Jameson gyárban... De így, hogy az üdítő tisztességgel elvégezte a dolgát, megtette, amit ígért, vidáman galoppoztunk tovább... a Guinness gyárba :) Szeretek veszélyesen élni, na!

Muffin ajándékba

Őszintén megmondom, nagy barátja vagyok a gasztroajándékoknak. Elsősorban adni szeretem, de van olyan drága barátnőm, aki külföldön él, és időről időre különböző ínyencségekkel lep meg karácsonyra, születésnapra, olyasmikkel, amikhez itthon nem jutok hozzá, és imádom ezeket a meglepetéseit. Az is gasztroajándék természetesen, méghozzá a legjobbak közül való. Én most saját készítésűt ajánlok, aminél egyszerűbbet, utolsó pillanatosabbat nemigen tudok elképzelni. Muffint ajándékozunk egy csinos üvegben recepttel. Vágjunk bele!

Forrás: Pinterest

Fogj egy csinos csatos vagy csavaros tetejű üveget. Mondanom sem kell, ne legyen savanyú uborka szagú, homályos, sérült tetejű, horribile dictu régi cimkétől ragacsos. Annyit akár áldozhatsz is rá, hogy boltban veszel valami szépséget, vannak brutál drága helyek, de az Ikeában például baráti áron juthatsz hozzá szép darabokhoz. Szóval fogd az üveget, készítsd elő a hozzávalókat, és az alábbiakat keverd szépen össze:

3 csésze liszt (egy csésze 2,5 dl)
1 csésze kristálycukor
1/2 csésze tejpor (én a Bosnyákon szoktam venni a kínaiaknál)
1 evőkanál sütőpor
1 teáskanál só
1/2 teáskanál szerecsendió
1 teáskanál fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér
1/4 teáskanál szegfűszeg

Ez így mehet bele az üvegbe. Én úgy szoktam csinálni, hogy oldalára fektetem az üveget, és a keveréket kanállal adagolom bele, közben ahogy telik, folyamatosan emelem függőlegesig az üveget. Így elkerülheted, hogy az üveg oldala, ha nem lesz teljesen tele, lisztes, átlátszatlan, "poros" legyen. Tudom, apróság, és talán túl nagy jelentősége sincs, de én szeretem az ilyen dolgokat akkurátusan művelni.

Már csak egy dolgod van: egy mutatós kartonra vagy dekoratívabb papírra leírni a receptet, de persze ki is nyomtathatod, ha úgy kényelmesebb. A recepten szerepelni fognak azok az összetevők, amelyeket értelemszerűen nem tehetsz bele az üvegbe. A receptet aztán szintén valami kreatív és mutatós módon spárgával, szalaggal hozzáerősítheted az üveghez.

1 db enyhén felvert tojás
1 és 1/4 csésze víz (1 csésze 2,5 dl)
1/4 csésze olaj
1 üveg muffin mix

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, és kivajazzuk a muffin formákat. Használhatunk muffinpapírt is vajazás helyett. Hogy fém, vagy szilikon formát használunk, mindegy is. 

Egy tálban összekeverjük a tojást, vizet, olajat a muffin keverékkel. Elég annyira összekeverni, hogy a száraz anyagokat mindenhol érje a nedvesség. Ne keverjük túl, ez a muffinnál különösen fontos, hogy könnyű maradjon a tésztája. A muffinformákat félig megtöltjük a masszával. 15-20 percig sütjük, vagy amíg a közepébe szúrt fogpiszkálóra már nem ragad sütimassza. Kivesszük a megsült sütiket a formából, rácson hagyjuk kihűlni.

Ötletek az ajándék felturbózásához:

- Ajándékozhatsz hozzá ünnepi muffin papírt.

- Ajándékozhatsz hozzá muffintepsit is akár, akkor aztán tényleg komplett lesz a cucc.

- Ha tudod, vagy feltételezed, hogy a célszemélynek van muffintepsije, keress egy jópofa rácsot ajándékba, amin kihűtheti a sütit. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sok sütögető vágyik erre, de sajnálja rá a pénzt.

- Adhatsz a recepthez mindenféle plusz dolgot: apróra darabolt diót, mandulát, mogyorót (nem árt tájékozódni a megajándékozandó esetleges allergiájáról), mehet bele egy maroknyi kókuszreszelék, vagy csokicsepp, aszalt vörösáfonya, vagy ha szereti a megajándékozott, mazsola is, tehetsz bele kandírozott narancshéjat is, ha van otthon. 

Klasszikus spenót főzelék

A spenótnál egyszerűbben készíthető főzelék gyakorlatilag talán nincs is. Így van ez még akkor is, ha nem mirelitet használunk. Egyetlen egyre kell ügyelni: hogy olyan növényt vásároljunk meg, amin látszik, hogy nem földes az átlagosnál jobban. Nem sajnálok a hétvégi piacokon akár többet is fizetni a "tisztított" spenótért, ami ugye annyit tesz, hogy le van szárazva, már csak mosni kell. Belevágom az egészet a mosogatóba, folyó víznél átmosom a leveleket, végül mehetnek a forrásban lévő vízbe, amelyben aztán megfőnek. Így azért nem olyan sok macera ez, és az eredmény bőven megéri a fáradságot. Nem állítom, hogy fagyasztott spenótból soha nem készítek főzeléket (ez csak a tökre igaz, kizárólag friss tökből vagyok hajlandó elkészíteni, ja, meg a zöldbab, az se játszik, csak friss formában, nyáron), de az esetek nagy részében friss spenótot veszek a piacon. Nekünk az sokkal jobban ízlik, intenzívebb, "zöldebb" az íze, de mindenkire rábízom, melyiket választja.

 

Hozzávalók:

1 kg spenót
2-3 gerezd fokhagyma
4-5 evőkanál olaj
3 evőkanál liszt
só, bors
1 liter tej

Elkészítés:

A spenótot a fentebb vázolt módon megmostam, majd forrásban lévő vízben néhány perc alatt megfőztem. Leszűrtem, kinyomkodtam belőle a nedvességet, beletettem a turmixgép poharába, hozzáöntöttem 2-3 dl tejet, beledobtam a pohárba a fokhagymát is, aztán hadd szóljon. A megmelegített olajon a lisztből rántást készítettem. A turmixgép poharából ráöntöttem a spenótpépet, rögtön kavartam is, mert hajlamos fröcskölni az aljas. Jól eloszlatom a masszában a rántást, felforralom, és a maradék tejet apránként hozzáöntöm, figyelve, hogy ne legyen túl híg a főzelék. Felforralom, sózom, (erőteljesen) borsozom. Az egész szcéna nincs több 20 percnél. 

Egyébiránt a spenótról szól az a családi legenda is, ami akkor esett meg, amikor szerelmünk hajnalán - 39 éve éppen - a pasim nálunk töltötte az estét. Elszaladt az idő, kínálgatta nagyanyám őt vacsorával, ami hát spenót volt. Az én emberem mondta: köszöni, nem kér, nem éhes. Namármost akkor azt nem tudtam, hogy ez szemenszedett hazugság, egy 20 éves fiú egész napi munka után egyszerűen nem létezik, hogy nem éhes. Telt-múlt az idő, nem akaródzott neki elválnia tőlem - szegény, akkor pedig még megpattanhatott volna:) -, de végül már szinte hallani lehetett a szeme kopogását is. Nagyanyám még mindig kínálta, akkor már bevallotta az én drágám, hogy spenótot, na, azt semmi körülmények között nem vesz magához, mert ő azt nem szereti. Nálunk meg nem volt divatban, hogy akkor együnk mást. Ez a vacsora, ezt kell megenni... Nem nyújtom hosszúra, végül megtört szegény az éhség súlya alatt, szenvedő arckifejezéssel hagyta, hogy szedjünk neki egy szűk tányérnyit. Az arcára kiülő kínt csak a megváltó kereszthalála előtti állapothoz tudnám hasonlítani. Nagy nehezen megkóstolta a főzeléket, lement az első kanál, a második, majd olyan arckifejezéssel, amilyet amíg élek, nem felejtek el, azt mondta: de hát hisz ez jó!! Komolyan meg volt döbbenve. Nagyanyám lazán intézte el a dolgot, megkérdezte tőle: miért, kisfiam, te azt hitted eddig, hogy mi szart eszünk? Sokáig nem verte nagy dobra az én édesem, hogy ő megszerette a spenótot, de amikor már némileg biztonsággal forgattam a fakanalat, rendszeresen követelte, hogy legyen spenót. Szinte betűre így jártunk a tökfőzelékkel is.

Tippek a feltéthez:

- tükörtojás
- kemény tojás
- bundás kenyér
- sült virsli
- sült debreceni
- bélszínroló

- buggyantott tojás

- főtt burgonya

 

Mézzel, szójaszósszal sült téli zöldségek

Köretnek isteni, de megmondom őszintén, én simán eszem mindenféle faxni nélkül, magában is. Most tálaláskor véletlenül kezembe akadt a múlt héten vásárolt házi joghurt, ami jó sűrű, nem túl savanyú, egy pici sóval, borssal elkevertem, azzal ettem a zöldségeket.

Igazából bármiből csinálhatod, ami van otthon, tegnap kaptam a termelői piacon paszternákot, színes répát, fehér és lila édesburgonyát, hát rögtön tudtam, mi lesz belőle...

Hozzávalók most éppen:
1-1 sárga és fehér húsú édesburgonya
2 sárgarépa
1-1 lila és világos sárga répa
1 termetes paszternák
6-8 szem kelbimbó
3 gerezd fokhagyma héjában
2 nagyobb ág rozmaring
só, bors
kakukkfű
3 dkg olvasztott vaj
egy locsolásnyi olívaolaj
egy kevés juharszirup
egy evékanál szójaszósz

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítottam, nagyjából egyforma darabokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe terítettem. Ment rá só, bors, kakukkfű, az olvasztott vaj és az olaj, juharszirup (vagy méz, ha az van otthon), alaposan összeforgattam, hogy mindenhol érje a zsiradék, aztán irány a 200 fokos sütő úgy 30 percre.

Tipp: A megsült fokhagymát belekeverheted a joghurtba ízesítésnek, és máris van egy kitűnő ízű mártogatósod.

Bundás alma, alma pongyolában

Mindkét címben jelzett névvel ismerem már rég ezt a klafa kis édességet, emlékszem, nagyanyám néha sütött ilyet nekünk, de gyakori vendégnek azért nem titulálnám a konyhánkban, ami elég nagy kár, mivel roppant könnyen és főleg gyorsan elkészíthető, én például most annyi idő alatt csaptam össze, amíg a férjem megette a szombati levesét, fő ételét. Legjobban langyosan szeretem, forrón kicsit kevésbé élvezhető, na de langyosan maga a kéjmámor.

Hozzávalók:

3 db alma

120 ml tej

2 tojás

1 evőkanál cukor

1 csipet szódabikarbóna

13 dkg liszt

a sütéshez olaj

Elkészítés:

A tejet és a tojást elkeverem, hozzáadom a cukrot, végül beledolgozom a szódabikarbónával elkevert lisztet, hogy sima, csomómentes, sűrű palacsintatészta állagot kapjak. Ha van idő rá, lehet kicsit pihentetni, annyit úgyis áll, amíg megtisztítod, felkarikázod az almákat, és kiszúrod a közepüket. Kisujjnyinál vastagabb szeletet nem érdemes vágni, mert nem fog átpuhulni az alma.

Amikor minden kész, egy serpenyőben úgy kétujjnyi magasságig olajat öntünk, 160 fokosra melegítjük (nyilván nem fogja mindenki cukorhőmérővel mérni az olaj hőmérsékletét, pedig nem ártana, mert ha forró az olaj, a tészta megég, az alma meg kemény marad, de tesztelhetjük az olajat pár csepp tésztával, ha buborékozik az olaj, nagy eséllyel épp jó a hőmérséklete), és kettesével, hármasával megsütjük az almákat.

Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Zabpehely liszttel, rizsliszttel gluténmentessé tehető.

Sütőtökös pite (pumpkin pie)

Szerintem ez az a süti - és persze sok hasonló van még -, ami nem való mindenkinek. Mert oké, hogy a sütőtök édes, kellemes, fűszerekkel még inkább felpimpelhető az imádni való tartományba, de ugye a töknek ezt a fajtáját nem mindenki szereti, így aztán valószínűleg a belőle készült süti se jön be mindenkinek. De olyat is el tudok képzelni, aki a sült tököt bírja, de ezt a sütit nem annyira. Megengedő vagyok ebben a témában is, mindenki egyen, amit csak akar, én nem szólok bele. DE! Ha te vevő vagy erre a fajta édességre, itt a te recepted, bátran vágj bele az elkészítésébe.

Hozzávalók:

tészta:
36 dkg liszt
1 evőkanál kristálycukor
1 teáskanál só
23 dkg hideg vaj
jéghideg víz szükség szerint

krém:
10 dkg barna cukor
1 evőkanál fűszer (fahéj, őrölt gyömbér, őrölt szegfűszeg, pici szerecsendió)
fél teáskanál só
40-45 dkg sütőtökpüré
35 dkg sűrített tej
3 nagy tojás

Elkészítés:

Állítsuk össze a pitetésztát. Nem bonyolult művelet, a lisztet, cukrot, sót és kockákra vágott vajat egy késes betétű aprítóba tesszük, pulzálva összedolgoztatjuk vizes homok állagúra, majd kb. 4-6 evőkanál jéghideg vizet adunk a tésztához szükség szerint, hogy a tészta összeálljon egy labdává. Ekkor folpackra öntjük, két-három mozdulattal a fólia segítségével összenyomkodjuk a tésztát, diszkoszt formálunk belőle, és egy órára hűtőbe tesszük. Közben elkészítjük a tölteléket.

Szerencsés voltam, várakozott a spázban (sok éve) egy 425 grammos Libby's márkájú sütőtök püré konzerv. Őszintén szólva igen kíváncsi voltam, milyen hatással voltak a konzervre az elmúlt évek, és meg kell mondanom, hogy a doboz egy csodás állagú krémet rejtett. Természetesen készíthetjük sült tökből is a pépet, egyre kell csak ügyelnünk, hogy a lehető legkevésbé legyen vizes a tök, mert ha túl nedves, akkor lehetséges, hogy a krém állagán is meg fog ez érződni.

Nos tehát, összekeverjük a krém hozzávalóit, érdemes a cukrot utoljára hozzáadni, fokozatosan, és közben kóstolni, hogy beállíthassuk a krém édességét úgy, ahogy azt mi szeretjük. Nyugodtan hagyjuk a krémet a pulton a felhasználásig.

Ha a tészta kellőképpen lehűlt, fogjuk a 26-28 centis piteformánkat (vagy azt a formát, amiben sütni akarjuk a pitét), kibéleljük sütőpapírral, majd a tésztát vékonyra nyújtjuk úgy, hogy kibélelhessük vele a formát. Legyen pereme is a pitehéjnak, hiszen meg kell majd tartania a krémet.

Ha a tészta a formában van, villával szúrkáljuk meg, terítsünk rá sütőpapírt, szórjuk meg babbal/lencsével/sütőgolyóval, amink van otthon, és 200 fokon süssük elő a tésztát 15 percig. 15 perc után távolítsuk el a vaksütés kellékeit, öntsük bele a tökös krémet a pitehéjba, és további 40 percig süssük a pitét 180 fokon. Akkor van készen, amikor a krém megszilárdult a pitehéjban, de a közepe még picit remegős.

Hagyjuk a formában kihűlni a süteményt, majd cikkekre vágva, hidegen tálaljuk. Adhatunk mellé tejszínhabot is.