Szóval ő a klasszikus londoni szelet.
A recept, amiből sütöm, nálam már legalább 20 éve hever a receptes dobozomban, az látszik rajta, hogy a netről nyomtattam, alighanem még az ős-Index ős-Fórumainak egyikéről mentettem le. Egy időben nagyon sokszor volt nálunk terítéken, főleg azért, mert roppant egyszerű az elkészítése, másrészt azért, mert ahogy az előző verziónál említettem, anyósom egyik bombabiztos sütije volt, bármikor, ha náluk ebédeltünk vasárnap, biztosak lehettünk benne, hogy porondra kerül, és még csomagolt is belőle nekünk. Szóval szeretjük a londoni szeletet, én a mákosat is meggylekvárral, de ez a tuti, baracklekvárral és dióval.
Hozzávalók:
21 dkg liszt
3 tojássárgája a tésztába
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
fél teáskanál szódabikarbóna
20 dkg darált dió a habba
3 tojásfehérje a habba
3 evőkanál kristálycukor a habba
annyi baracklekvár, amennyivel gazdagon megkenhetjük a tésztát, én azt mondanám, 4 dl biztosan, de inkább 5 dl
Elkészítés:
A lisztet, a tojássárgáját, porcukrot, vajat és a szódabikarbónát tésztává gyúrjuk és egy sütőpapírral bélelt, közepes nagyságú tepsibe nyújtjuk, terítjük.
A mákos verziótól eltérően ezt nem szoktam elősütni, tehát a tésztát megkenem gazdagon baracklekvárral, majd rákenem a kristálycukorral kemény habbá vert habot, amibe spatulával, laza mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön össze, belekevertem a darált diót is. Ha akad otthon reszelt citromhéj, azt is adhatunk a habhoz, elrontani biztosan nem fogja.
180 fokos sütőben sütjük legalább 30 percig. Akkor jó, ha a hab már érintésre nem ragad a tetején. Ügyeljünk rá, hogy ne barnuljon be túlságosan (a dió jelenlététől amúgy sem lesz hófehér persze), az nem annyira csinos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése