2013. április 23., kedd

Ázsiai ihletésű gombaleves paleosoknak is

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a leves ezer százalékig paleos, mindenesetre azt gondolom, hogy szűk egy héttel azután, hogy elkezdtem a paleos elvek szerint étkezni, nem rossz próbálkozás.


Hozzávalók 4 adaghoz:
35 dkg gomba
egy kisebb vöröshagyma
2-3 szál újhagyma
1 nagy doboz kókusztej
2 szál ázsiai citromfű
1 kisebb darab galanga
2-3 kaffír lime levél
1 gerezd fokhagyma reszelve
2 evőkanál piros curry paszta
nem paleósoknak: szójabab csíra
1 lime
olaj

Elkészítés:
2 evőkanál olajon megpirítottam a nagyon apróra vágott vöröshagymát. Sóztam, hogy hamarabb puhuljon. Hozzáadtam a curry pasztát, azt is lepirítottam, majd beletettem a lábasba a kalapáccsal kicsit megveregetett citromfüvet, vastag karikákra vágott galangát, lime levelet, valamint a vastagabb szeletekre vágott gombát, újhagymát. Felöntöttem a kókusztejjel. A kókusztej maradékát egy kevés vízzel mostam le a konzerves doboz faláról, ezt a vizet is a lábasba öntöttem. Felforraltam, főztem néhány percig. Nem vártam meg, hogy a gomba puhára szottyadjon, én úgy szeretem, ha még kicsit ress. Megkóstoltam, kicsit még korrigáltam sóval az ízét. Nem paleósok nyugodtan dobjanak bele a láng lekapcsolása előtt még néhány marék szójabab csírát.
A curry paszta ugyebár fűszerpaszta, ezért nem feltétlenül szükséges a leveshez sem az ázsiai citromfű, sem a galanga. Ha van otthon, használjuk, mert nagyon jót tesz a levesnek, de ha nincsenek ezekből készleteink, se essünk kétségbe.

Tálaláshoz nagyon kell a lime szelet, mert a leve teszi tökéletessé a levest. Vettem még koriandert is, de amilyen szeleburdi vagyok, elfelejtettem a levesbe szórni. De minden jóban van valami rossz, kénytelen leszek a héten még egyszer megfőzni ezt a levest, annyira imádom, és majd abba belekerül végül a koriander is.

2013. április 21., vasárnap

Mákos palacsinta paleo módra

Arról, hogy miért próbálom ki a paleo életmódot, majd később mesélek, remélhetőleg már akkor eredményekről is be tudok számolni. 
Reggelire készült ez a finomság, és mondhatom, nem csalódtam benne. A tömény mákos íz miatt nem lehet belőle sokat enni, legalábbis én a három amerikai palacsinta méretű darabnak csak a felét tudtam megenni, de a maradék jó lesz majd tízóraira.


Hozzávalók:

4 dkg mák
4 dkg kókuszreszelék
2 kis tojás
1 teáskanál eritritol
2 közepes alma reszelve
kókuszzsír a sütéshez

Elkészítés:

A mákot és a kókuszreszeléket kávédarálóban megdaráltam, hozzáadtam a tojást, a meghámozott, lereszelt almát és az eritritolt.  Minden palacsintát egy teáskanál olvasztott kókuszzsíron megsütöttem. Közepes, vagy annál kisebb lángon süssük, hogy a tésztában az alma is átsülhessen. Megpróbáltam egy tojással elkészíteni, de úgy szétesett, amikor meg akartam fordítani.

Agavé sziruppal édesítettem.


2013. április 17., szerda

Paradicsomos csirke egytál

Ezt a receptet azért szeretem, mert egyrészt roppant egyszerű, másrészt lehet vele variálni: hangolhatom olaszosra, vagy tehetek bele olyan fűszereket is, amik teljesen más ízvilágúvá teszik a végeredményt. Határt csak a fantázia szab. Gyakorlatilag egy darab edényt kell utána elmosogatni, viszont vendégségnél is jól jön, hiszen előző nap simán elkészíthető 5 perc alatt, ha megérkeznek a vendégek, már csak sütni kell. Nos tehát: a szószban pácoljuk a húst, talán mondanom sem kell: minél tovább, annál jobb.

Hozzávalók:
1 kg csirkehús, ízlés szerint, én mindig mellből készítem, mert csak azt szeretjük
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 dl kefír
2 evőkanál paradicsompüré
fél dl olaj
1 evőkanál vegeta
só, bors, majoranna (és itt lehet játszani a fűszerekkel: én ki nem állhatom a majorannát, ezért rozamringot, bazsalikomot, oregánót szoktam használni. Aki mást szeret, mást használ)
 
Elkészítés:
A hagymát, fokhagymát lereszelem, simára keverem az olajjal, a kefírrel, a paradicsompürével. Sóval, borssal és a fűszerekkel ízesítem, jól összekeverem. Ebbe a szószba kerülnek bele a húsdarabok. Lehet abban az edényben összeállítani, amiben sütni fogjuk. a szószban pácoljuk a húst, talán mondanom sem kell: minél tovább, annál jobb. Sütni legalább 35-40 percig kell fólia alatt, utána anélkül, hogy a szósz besűrűsödjön. Rizzsel szoktam tálalni, de persze bármilyen olasz tésztával remek.Dúsítható apróra vágott mozzarellával, amit a tetejére szeletelünk közvetlenül azelőtt, hogy kivennénk a sütőből, de adhatunk hozzá olajbogyót is, megszórhatjuk fenyőmaggal, parmezánnal.

2013. április 14., vasárnap

Ha tavasz, akkor tojásos nokedli

Úgy emlékszem, nem találkoztam olyan emberrel eleddig, aki ne imádta volna a tojásos nokedlit salátával. A magam részéről ha nincs hozzá fejes saláta, inkább nem eszem, sőt, amilyen zsarnok vagyok, nem is készítem. Most minden volt hozzá: saláta, tojás, jókedv és napfény.

Hozzávalók a nokedlihez:
40 dkg liszt
2 tojás
tej

4 tojás felverve a tetejére

Hozzávalók a salátához:
1 fej saláta
7,5 dl víz
6 evőkanál 10 %-os ecet
4 evőkanál cukor
1,5 teáskanál só

Elkészítés:
Egy ötliteres lábasba vizet tettem oda forrni. Egy öblös tálba beleöntöttem a lisztet, egy csapott evőkanál sót - a halálom a sótlan nokedli... -, hozzáadtam két tojást, kicsit elkevertem a liszttel, majd elkezdtem a tejet önteni a masszához. Önt, kever, önt, kever, egészen addig, amíg nem túl lágy tésztát kapok. Azt tanultam, hogy a jó nokedli (legalább fele részben) tejjel készül, és nem kell túlságosan kidolgozni, de pihentetni se célszerű, mert meglágyul. Jó időzítés mellett ekkor már forr a víz, amit szintén megsóztam, majd beleszaggattam a nokedlit. Én azóta szeretem ezt a műveletet - na jó, ez túlzás, hogy szeretem, de már nem ver le a víz, ha nokedlit kell készíteni -, amióta Fackelmann szaggatót használok. Van még Tupperware is, de az inkább kisebb mennyiséghez jó, ha több személyre kell nokedlizni, letörik a csuklóm a művelet végére.

 
A kiszaggatott nokedlit néhány percig főzöm, majd egy tésztaszűrőbe öntöm, lehetőleg a mosogatóban mindezt. Sajnos előfordult már, hogy a mosogatóba belehelyeztem ugyan a tésztaszűrőt, de gondosan a mosogatótálba zuttyantottam a nokedlit. Ezt a hibát rohadt nehéz korrigálni, mert ugyan az lenne az első, önkéntelen mozdulata az ember lányának, hogy kézzel gyorsan belelapátolja a megfelelő edénybe a cuccot, igen ám, de nem kell hozzá sok ész, hogy tudjuk, a nokedli ilyenkor tűzforró. Nem, nem mesélem el, mi történt, amikor erről megfeledkeztem, ne is kérjétek!:) Hideg vízzel leöblítem a nokedlit, ezzel leállítom a főzési folyamatot is, és lemosom a felesleges keményítőt a nokedli felszínéről.  Alaposan lecsöpögtetem, majd egy alkalmas - teflon - serpenyőben melegedő egy-két evőkanálnyi olajra öntöm. Átkavarom, hogy újra forró legyen a tészta, akkor ráöntöm a habosra vert, megsózott tojást - természetesen minél többet, annál finomabb lesz -, és közepes lángon kavargatom, amíg meg nem szilárdul a nokedlin. Túlsütni nem tanácsos, mert úgy nem finom, ráadásul a serpenyőben még utólag is sül egy kicsit, miután már nem ég alatta a gáz. 

A salátát mindezeket megelőzően leveleire szedtem, alaposan megmostam. Elkészítettem a salátalevet, megfürdettem benne a leveleket. Van, aki úgy szereti a salátát, ha sokáig ázik a lében tálalás előtt, én azt ki nem állhatom, hiszen az exet és a só nagyon rövid idő alatt összetöppeszti a salátát, nálunk az nem menő. 

Nem mondom, hogy ehhez a roppant egyszerű(nek tűnő) ételhez nem kell rutin. De, kell. Nekem évekig nem sikerült olyan nokedlit csinálnom, amivel elégedett lettem volna (bár ez már történelem), de most már azért nagy biztonsággal készítem. Ráadásul a salátalé ízét is el kell találni, ki mennyire édesen vagy ecetesen szereti. Alapszabály, hogy a salátalé akkor jó, ha úgy érzed, hogy túlságosan erős az íze. Túl édes, túl sós, túl ecetes. Ugyanis az alaposan megmosott salátaleveleken marad víz (hacsak le nem centrifugálod), ami kissé fel fogja higítani a levet, ezért kell túlbiztosítani magunkat. Hosszú-hosszú évekig kerestem a megfelelő receptet, rengeteget kísérleteztem, időnként volt, hogy szuper kis levet sikerült rittyentenem, de többnyire az volt, hogy jó lesz ez, mindegy most már, megesszük így is :) Viszont a fent jelzett arányok nagyon tutik, használjátok nyugodtan.

A bejegyzés 2007. április 14-én, tehát éppen hat éve látott napvilágot megboldogult fakanálos blogomban, 2022-ben frissítettem.


2013. április 11., csütörtök

Meggyes-mákos krémes

Idén is a meggyes-mákos vonalon maradva találtam ki, mivel szerepeljek a Segítsüti tavaszi fordulóján. Az nem volt kétséges, hogy a két alapanyagot mindenképpen megtartom, de az nem kevés fejtörést okozott, milyen legyen a süti formája, hisz volt már pite kétféle, habos kevert és macaron is ezekkel az ízekkel. A magam részéről nagyon szeretem a krémes süteményeket, így aztán abban maradtam magammal, hogy készítek egy mákos piskótát, hozzá egy vanília krémet, amit meggyel teszek karakteresebbé. A végeredmény egy nagyon korrekt, könnyű, krémes sütemény a meggy és a mák rajongóinak.


Hozzávalók a piskótához:

18 dkg cukor
12 dkg liszt
6 tojás
3 evőkanál víz
0,5 dl ola
1 kávéskanál sütőpor
10 dkg darált mák

A krémhez:
3,5 dl tej (vagy a meggybefőtt leve)
1 csomag vanília puding
16 dkg vaj
8 dkg porcukor
meggybefőtt

A piskótához a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam először a vizet, aztán az olajat, végül a darált mákot. A tojások fehérjét kemény habbá vertem,  és a cukros masszához felváltva adtam a sütőporral elkevert lisztet, illetve a fehérjét. Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, és 180 fokon tűpróbáig sütöttem. Hagytam kihűlni.

A krémhez elkészítettem a pudingport a tejjel, hagytam kihűlni. Közben a vajat és a porcukrot habosra kevertem egy robotgéppel, és amikor már könnyű és levegős volt, kanalanként adagoltam hozzá a hideg pudingot, és egyneművé kevertem.

A kisült piskótáról levágtam a széleket, keresztben két lappá vágtam és megtöltöttem a krémmel, a krémbe belenyomkodtam a félbe vágott meggy szemeket, majd a krém tetejére helyeztem a másik lapot. Tetejét porcukorral szórtam meg, de ha kicsit több krémet készítünk, jut a tetejére és az oldalaira is.

2013. április 5., péntek

Segítsüti 2013. tavasz - Meggyes-mákos krémes

Helló, kedves olvasók, szeretettel köszöntök mindenkit a Segítsüti idei tavaszi árverésén! Előző bejegyzésemben már elmondtam a jótékonysági akció részleteit, itt már csak annyit ismétlésként, hogy a Magyar Gyermekmentő Alapítvány lesz az idei kedvezményezett, hogy a Pécsett vétlenül balesetet szenvedett mentőautójukat pótolhassák, hiszen nagy szükség van a gyerekek minél magasabb színvonalú ellátásában erre a kocsira.
Kérem, aki teheti, licitáljon. A Sose Alapítvány azt ígéri, hogy minden forintról, ami befolyik, pontos tájékoztatást ad, mire költötte, én pedig azt, hogy az idei meggyes-mákos süti is finom lesz. 
Mindenképpen hű akartam maradni a meggyes-mákos vonalhoz, és mivel az elmúlt évek során krémes változat még nem volt, e mellett döntöttem.
A sütemény mákos piskótából és meggyes vanília krémből készült, a krémben egész meggy szemek bújnak meg. A nyertes licitáló magáénak tudhat majd ebből a süteményből nagyjából egy tízszemélyes adagot.

A fotóért köszönet KreAlmának.

2013. április 4., csütörtök

Villámgyors finomság Oreo keksszel



Tényleg percek alatt készen van. És tényleg nagyon finom. Volt vele némi bosszúság, de erről egy kicsit később. A hozzávalók száma mindössze három, a munka vele pedig minimális. Kell hozzá egy doboz Oreo keksz, amit már elég sok helyen láttam városszerte, én a Bosnyák téri piacon veszem a kínaiaktól. Régebben azt se tudtam, eszik-e vagy isszák ezt a kekszet, de volt egy hullám a hazai gasztroblogokon, aminek nyomán összeismerkedtünk. Hasonló, mint a mi Pilóta kekszünk, de szerintem kategóriákkal jobb a Pilóta. Az Oreo nem barna, hanem fekete, és nem kakaós krém van benne, hanem fehér tejkrém. Ez az édesség azonban, amivé az amúgy szerintem elég unalmas Oreot átvarázsoljuk, mindenképpen megér egy misét.

Hozzávalók:
10-12 db Oreo keksz
20 dkg mascarpone
10-12 dkg jó minőségű étcsokoládé

Elkészítés:
A kekszet késes aprítóban finomra daráljuk, hozzákeverjük a szobahőmérsékletű mascarponét. Ha van kedvünk, adhatunk hozzá valamilyen alkoholt, én most a Cointreau-t választottam, és jól tettem. Ez a lépés azonban minden további nélkül kihagyható. Tegyük a masszát hűtőbe, míg visszaszilárdul kissé, ezután pedig gömbölygessünk belőle gombócokat, és a felolvasztott csokoládéba mártsuk bele őket. Fólián hagyjuk kihűlni a "bonbonokat".

A bosszúság tárgya a fehércsokoládé volt, mert eredetileg ebbe szerettem volna forgatni a gombócokat, hogy a keksz fekete színe és a fehércsoki fehérje szép kontrasztot alkosson. Először egy külföldi csokival próbálkoztam, az Ázsia boltban vettem. A kudarc teljes volt, a "csokoládé" a leggyengédebb hőhatásra is odasült, odakozmált a lábasba. Ezután egy fehér Bocival próbálkoztam, ezúttal mikróban, ha lehet, még csúnyább csőd lett a vége. Ekkor nyúltam utolsó csokoládé tartalékomhoz, és mivel tudtam, hogy ez 70 %-os kakaótartalmú, igazi csokoládé, nem is csalódtam a végeredményben. 
Tudtok olyan fehércsokit, amit normálisan meg lehet olvasztani? Ha igen, kommentben írjátok meg, köszönöm szépen!

2013. április 3., szerda

Segítsüti 2013. tavasz



Hogy stílusos legyek, a Segítsüti akció a szívem csücske. Merthogy az akció logója a szív. Érted...:) Nagyon szeretem a Sok kicsit is, mégis a Segítsüti áll közelebb hozzám. Bizonyára szerepe van ebben annak is, hogy az akció neve az én ötletem volt annak idején, amikor még csak kezdeti fázisban volt a kezdeményezés kitalálása. Idén tavasszal is összeáll 30 blogger, akik 30 nyilvánvalóan fantasztikus és finom házi süteményt ajánlanak fel licitre, hogy a befolyt összeget jótékony célra fordítsa a SoSe Közhasznú Alapítvány.
Idei támogatottjuk a Magyar Gyermekmentő Alapítvány, az ő mentőorvosi kocsijukat szeretnék vagy megjavíttatni, vagy pótolni, tekintve, hogy februárban egy balesetben totálkárosra tört az autó.
Az akciót a Segítsüti honlapján lehet figyelemmel követni, és akinek még esetleg újdonság lenne ez az egész, ezen az oldalon elolvashatja a süti történetét.