Lehet, hogy még életedben nem hallottad ezt a szót, hogy muhammara. Nos, akkor itt az idő, hogy megismerkedj vele, mert igencsak érdemes. A muhammara egy sült paprika krém, dióval, friss kenyérmorzsával, fűszerekkel és olívaolajjal dúsítva. Szír gyökerekkel rendelkezik, de szerintem a törökök sem sértődnek meg, ha az övékként aposztrofáljuk ezt a csodálatosan finom mártogatóst.
Elkészítése nem bonyolult, vagy ha annak is ítéljük meg, megéri a fáradozást. A világ boldogabbik felén az emberek csak bemennek a boltba, leemelik a polcról a sült paprikát tartalmazó befőttesüveget, majd öt perc alatt elkészítik a muhammarájukat. Nem végeztem kutatómunkát, simán előfordulhat, hogy keleti ételeket áruló török, szír boltokban lehet ilyesmit kapni, én nem találkoztam vele itthon, Horvátországban annál inkább. Ja, tényleg, hát az például az egyik boldog fele a világnak! Na de nézzük, mit és hogyan csináljunk, ha mi állítjuk elő a sült paprikát!
Hozzávalók (a képen látható mennyiséghez, ami két embernek azért rendes adag)
3 db nagy kápia paprika
5 dkg kenyérből/kifliből készült morzsa
fél evőkanál citromlé
1 evőkanál gránátalma szirup *
1,5 teáskanál őrölt római kömény
1 mokkáskanál őrölt koriander
1 teáskanál füstölt pirospaprika
1 teáskanál (vagy több, vagy kevesebb) chili pehely
1 gerezd fokhagyma
5 dkg dió (felhasználás előtt megpiríthatjuk egy kicsit, én nem tettem)
fél dl olívaolaj
só
bors
* török boltokban kapható, ilyet használtam
Elkészítés:
A paprikákat sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és bedugjuk a 250 fokos, grill funkción üzemelő sütőbe. Nagyjából 25 perc alatt biztosan készre sülnek, érdemes időnként megfordítani, hogy mindenhol fekete hólyagosra süljön a paprika héja. Ha elkészült, dobjuk bele őket egy nylonzacskóba, kössük be a nyílását, és hagyjuk a paprikákat pihengetni. Közben előkészíthetjük a kenyérmorzsát, megpiríthatjuk a diót, ha kedvünk tartja, és elővehetjük a fűszereket.
Amikor a paprikák megpihentek, tegyük őket deszkára, próbáljuk meg a kicsurgó értékes levét nem hagyni veszendőbe menni, én úgy csináltam, hogy folyamatosan csorgattam a deszkáról a robotgépbe, ahogy hámoztam és magoztam a paprikát. A nylonban héderelés után a paprikák viszonylag könnyedén megválnak a héjuktól, azonban láttam én már karón varjút, volt, hogy kínszenvedés volt a milliméternél is kisebbre szakadó héjcafatoktól megfosztani a paprikát, szóval ez lutri. Láttam már olyat is a karón ülő varjakon kívül, hogy folyó víz alatt mosták le a héjat, de hát ki az a bolond, aki a paprika ízes nedveit a lefolyóba akarná száműzni, nemde? Szóval a paprikahúst, és az összes többi hozzávalót - az olaj kivételével - a robotgépbe tesszük. Ez lehet botmixer, késes aprító, turmixgép, vagy amink van. Turmixoljuk össze a hozzávalókat. Időközben eldönthetjük, mennyire akarjuk a muhammarát darabosra, és ennek megfelelően járjunk el. Menet közben adagoljuk az olajat bele, így aztán látni fogjuk, mikor éri el azt az állagot, amit szeretnénk, simán előfordulhat, hogy a fél deci olaj nem is fog mind kelleni.
Kóstoljuk meg, döntsük el, kell-e még bele só, citromlé, chili, és korrigáljunk, ha szükséges.
És ezzel aztán el is készültünk a muhammarával. Kínálhatjuk pitával, kenyérrel, keksszel, de adhatunk mellé zöldségeket, amivel mártogathatjuk. Szerintem senki nem fog megkövezni bennünket akkor sem, ha tésztaszószként használjuk a muhammarát, elvégre ha nagyon megvizsgáljuk a kérdést, ez sem más, mint egy pesztó, nem? Én simán adnám szendvicsbe vaj helyett, de húsétel mellé se sajnálnám a tányérról, mármint úgy értem, egyszerű sült csirkemell, vagy csirkecomb mellé.
Yotam Ottolenghi receptjét használtam alapvetően, de a koriandert és a füstölt paprikát magamtól applikáltam a receptbe, mert ilyen őrületesen kreatív vagyok.
