Répatorta cupcake

Nagyon szeretem a cupcake-et, de igen ritkán csinálok, igazából nem is tudom, miért. Hacsak nem azért, mert muffint olyan végtelenül egyszerű összedobni, és pont ez az egyszerűsége szorul háttérbe, ha az ember nekiáll krémet kutyulászni a tetejére, ami finom is, jól is kezelhető, nem folyik, nem fagy meg... szóval nem könnyű, na. De friss felfedezettem, Marc még erre is rávett az ő répatorta cupcake receptjével. Nekünk elég volt 12 db, ehhez igazítottam a mennyiségeket, illetve egy-két kis változtatást is végrehajtottam a meglévő készletekhez igazítva a receptet.

Hozzávalók 12 db muffinhoz:

14 dkg liszt
2/3 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál szódabikarbóna
egy nagy csipet só
1/2 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt gyömbér
10 dkg barnacukor
1 dl olaj
50 ml narancslé
2 tojás
vanília kivonat
12 dkg reszelt répa
kandírozott narancshéj apróra vágva, ízlés szerint
3 dkg kókusz chips kicsit megtörve (elhagyható vagy durvára vágott dióval helyettesíthető)

Krém: 

8 dkg vaj
12 dkg natúr sajtkrém
egy csipet só
porcukor ízlés szerint

Elkészítés: 

Az olajat kikeverem a cukorral, narancslével és a tojással, majd hozzáadom a lisztet, amihez előzőleg hozzákevertem a térfogatnövelőket és a fűszereket. Ha egyneműsítettük a kétféle állagú anyagokat, adjuk hozzá a kókusz chipset, a reszelt répát, illetve a narancshéjat. Vigyázzunk, ne keverjük túl a masszát!

Papírkapszlival kibélelt cupcake formába kanalazzuk a tésztát, és 175 fokon készre sütjük. Mindenképpen fontos ellenőrizni, hogy átsült-e a tészta, használjunk hústűt például az ellenőrzéshez.

A muffinokat hagyjuk kihűlni, közben keverjük habosra a vajat a porcukorral, sóval, és apránként adjuk hozzá a krémsajtot. Hasznos, ha a vaj is, a krémsajt is szobahőmérsékletű. Ezután habzsákba töltve a krémet, csinosan kidekoráljuk a muffinok tetejét, és kész is a cupcake-ünk.

 

Aszalt áfonyás kalács (Wool Roll Bread)

Nagyon megtetszett ennek a kalácsnak a formázása a youtube-on, úgyhogy nem volt kérdés, hogy kipróbálom-e, különösen, hogy húsvét közeledik, melynek elmaradhatatlan része a kalács. Nos, a kalács finom, de az a recept, amit évtizedek óta használok, jobb. Ennek ellenére bőven megérte, hogy kipróbáltam, izgalmas volt formázni a tésztát, várni a végeredményt, és persze fotózni.

Hozzávalók:

80 ml langyos tej
3 gramm szárított élesztő (1 teáskanál)
35 dkg liszt (és ha túl lágy a tészta, akkor még egy kevés)
5 gramm só
60 gramm cukor
1 db tojás (kb. 55 gramm)
1 dl tejszín
50 gramm aszalt áfonya finomra vágva

Tortaforma: 20 cm kivajazva, az alján sütőpapírral
3 evőkanál tej a tetejét megkenni

Elkészítés:

A szárított élesztőt feloldottam a langyos tejben. Közben a robotgép táljába mértem a hozzávalókat, végül a felhabosodott élesztőt is. A dagasztókarral dolgoztam, hamar feltűnt, hogy az eredeti receptben írt 30 dkg liszt édeskevés lesz a boldogsághoz, úgyhogy hozzáadtam még 5 dekát, de még az is lehet, hogy egy-két dekával többet is elbírt volna. Amikor a gép elkészült, és egy szép selymes tésztát vehettem ki belőle, még néhányat gyúrtam rajta kézzel, majd labdát formálva belőle, egy tállal letakarva hagytam 60 percet kelni.

Ezután jött a vicceskedés. 5 egyforma gombócra vágtam a tésztát (nem árt, ha mérleget használunk, én nyilván nem tettem, de hát okos ember más kárán tanul, ti bátran mérjétek szét pontosan a tésztát), azokból is labdát formáltam, folpackkal letakarva hagytam kelni 15 percig. Aztán a labdákból ellipszis formát nyújtottam.

Célszerű a bevágásokat igen éles eszközzel végezni, én kipróbáltam a legújabb csodakésemet, egy zsilettpengét, és egy Fiskars kést is, a zsilett volt a legjobb, csak mivel nagyon rövid, kínszenvedés volt vele a munka, úgyhogy maradtam a hosszú pengéjú csodakésnél. Amikor kinyújtottuk, bevagdostuk, megtöltöttük a medvetalpakat :) , a felénk eső vége felől feltekerjük, majd pedig betesszük a tortaformába a kis hurkákat, párhuzamosan a sütőforma falával.


Ha mind az öt a formában van, takarjuk le, és hagyjuk ismét 60 percet kelni. Végezetül kenjük meg a kalács tetejét tejjel, és 170 fokos sütőben süssük készre 25 perc alatt. Vegyük ki a formából, és rácson hagyjuk kihűlni, hogy az alja ne párásodjon meg.

Gesztenyekrémes rolád, akár húsvétra is

Már megint egy süti... Az a baj, hogy nemcsak elkészítem őket, de hiperaktívan részt is veszek az elfogyasztásukban... Ez a rolád most konkrétan azért készült, hogy legyen mit lefotóznom. Igen, hát ez van. Üdvözöljük ovációval az új objektívemet, hiphip hurrá!

Hozzávalók:

5 db tojás

5 evőkanál porcukor

5 evőkanál liszt

25 dkg gesztenyemassza

25 dkg mascarpone

1 teáskanál rum

Elkészítés:

Olyan egyszerű, mint egy faék. A tojásokat beletettem a robotgép táljába, hozzászitáltam a porcukrot, és fehéredésig kevertem. Ez kb. 5 perc volt. Amikor már könnyű, habos, világos volt a krém, hozzászitáltam a lisztet, és azzal is kevertem néhányat a masszán, de ezzel már óvatosan kell bánni. Aki gyakorlatlan még, fogjon egy spatulát, és nagy, laza mozdulatokkal oszlassa el a krémben a lisztet, így megbizonyosodhat róla, hogy sikerült mindenhol egyenletesen elkeverednie a lisztnek a tojásos krémben.

Egy nagy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, kenőkéssel rákentem a piskóta masszát, elegyengettem, hogy szép szabályosak legyenek a szélei, és 200 fokon 8-9 perc alatt készre sütöttem a piskótát.

Kivettem a tepsiből, lefejtettem a hátoldaláról a papírt, és ahogy nagymamámtól tanultam, nagyon-nagyon alaposan kicsavart, épp csak nedves konyharuhára helyeztem a piskótát, majd a konyharuha segítségével felcsavartam, hagytam hűlni.

Közben elkészült a krém, kikevertem a mascarponét a gesztenyemasszával, rummal. Végül kigöngyöltem a már hideg piskótát, megkentem a krémmel, újra felcsavartam, és zsírpapírba tekerve betettem a hűtőbe, hogy a krém megszilárduljon.

Vörös bársony torta születésnapra

Nem lesz rövid bejegyzés. A recept Bebepiskótától származik, mindent úgy csináltam, ahogy ő tanácsolta. Érdemes belevágni, ha csak egy kis affinitásod is van a tortakészítés iránt, mert amikor elkészül a mű, és szemügyre veszed, még ha látod is a tökéletlenségeit, nagyon büszke leszel magadra. Ráadásul irtó finom, az utolsó morzsáig elfogyott. Persze már most tudom, hogy mit kell másként csinálni legközelebb, ezt a posztba bele is fogom írni, így te megspórolsz egy kört. 

Hozzávalók:

Piskóta ( 2 db 18 cm átmérőjű piskóta) 

6 db tojás 

170 gramm kefir 

200 gramm kristálycukor 

270 gramm liszt 

15 gramm kakaópor 

100 gramm olaj 

1 csomag sütőpor 

1 teáskanál piros ételfesték 

1 csipet só vaníliás cukor vagy kivonat 

150 fokon egy órán keresztül sül.

Lekvár: bármilyen piros színű, savanykás lekvár jó lesz: eper, meggy, ribizli.

Elkészítés:

Két 18 cm-es kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt vágtam, beleillesztettem. 

A kefírbe beletettem az ételfestéket és az olajat, félretettem.

A tojássárgához hozzáadtam a cukor felét, 10 dekát, és addig kevertem, amíg habos nem lett, színe egész halvány sárgára nem változott. Beleöntöttem a piros olajos kefírt, elkevertem.

A tojásfehérjéket robotgéppel habosítani kezdem, megy bele a kristálycukor másik fele. Kemény habot kell kapnom belőle.

Egy tálban összekevertem a lisztet, kakaót, sütőport és sót. A keveréket beleszitáltam a piros masszába. 

Több részletben hozzáadom a felvert tojásfehérjét. Az első adagot bátran, erőteljesen keverjük bele a piros krémbe, a többit már óvatosan, nagy, alákeverő mozdulatokkal vegyítsük el. 

A massza egyik felét az egyik tortaformába, a másikat a másikba öntsük bele. 150 fokos sütőben süssük egy órán át. Ajtónyitogatás nincs, ez piskótánál alapvetés.

                                   

Töltelék: 

350 gramm mascarpone 

400 gramm habtejszín 

100 gr porcukor

A hozzávalókat egy robotgép táljába tesszük, habosra verjük.

Ha a piskóta kisült, hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindkettőt vágjuk félbe, így kapunk négy karikát. Ha netán a piskótáink púposak lettek, vágjuk egyenesre, mert nem fog csoda történni, azok a púpok útban lesznek. Az első karikát helyezzük vissza a tortaformába, kenjük rá a mascarponés krém harmadát. Ne spóroljunk vele! A krémre öntsünk bármilyen piros színű lekvárt, én saját készítésű meggy dzsemmel dolgoztam. Helyezzük a krém-lekvár tetejére a második piskóta karikát, és folytassuk a töltést, amíg tart a hozzávalókból. Tegyük az utolsó piskóta karikát a torta tetejére. Sajnos nekem nincs magas, állítható tortaformám, azaz a torta készítésekor még nem volt, ezért nem tudtam megoldani, hogy a megtöltött tortát szorosan körbevegyem folpackkal és rátegyem a karikát, ezért lett hordó formájú a tortám kissé, ugyanis bár a két kapcsos formám 18 cm, mégis van köztük egy pici eltérés. Ezt próbáltam korrigálni, de az eredmény nem lett tökéletes. Azóta megérkezett a Tschibo állítható tortakarikája, úgyhogy a következő torta pöpec lesz. Legalábbis ajánlom neki, mert marha drága volt a karika... 

A megtöltött tortának legalább 4 óra kell, hogy kidermedjen, az enyém egy egész éjszakát hűsölt a hűtőben.

Burkoló krém:

3 db tojásfeherje (L méret) 

150 gramm kristálycukor 

250 gramm vaj

A tojásfehérjét és a kristálycukrot egy rozsdamentes tálba tettem, majd vízgőz fölött addig kevertem-melegítettem, míg a cukor el nem olvadt a fehérjében. Maximum 70 fokos lehet a fehérje, de addigra el is olvad a cukor. Érdemes az ujjaitok közé venni egy kevés fehérjét, és megnézni, érzitek-e benne a cukorszemcséket. Ha nem, akkor zutty, mehet a robotgép táljába, ahol kihűlésig habosítjuk. Ez úgy 7-8 perc. Ha a massza már stabil csúcsot képez, kis adagokban keverjük el benne a SZOBAHŐMÉRSÉKLETŰ, de nem folyékony, nem túlságosan lágy vajat.

Ekkor kezdheted a burkolást. Csinálhatod késsel, spaklival, vagy amivel akarod, de ha jót akarsz magadnak, akkor ilyen eszközzel fogsz neki, ebből is a bal oldali, hajlítottra lesz elsősorban szükséged. Fontos, hogy ne legyen túl hosszú a kés, a röviddel sokkal kényelmesebb dolgozni. 

Nos, első körben bekened a burkoló krémmel a torta oldalát, tetejét. Fontos, hogy sima legyen. Ennek a rétegnek az a szerepe, hogy a piskótamorzsákat megkösse. Mehet a hűtőbe 1-2 órára. Ezután jön a második forduló, itt már tényleg oda kell figyelni, hogy a lehető legsimább legyen a krém a tortán. Én ehhez bevetettem mindent, ami a kezem ügyébe került, de a lockdown után első utam az Obiba vezet majd, ahol veszek egy hosszú, fém spaklit, mert amivel most operálni tudtam, az túl rövid volt. Nohát, végre-valahára elkészültünk a tortával, mehet felhasználásig megint a hűtőbe. A díszítésnél csak a fantázia szab határt, nekem ugye itt covid kellős közepén nem sok minden állt rendelkezésemre, amivel a macaronokat szoktam díszíteni, az itt nem jött szóba, úgyhogy kézenfekvő - és finom! - megoldás volt a friss gyümölccsel való díszítés. 

Remélem, eljutottál idáig az olvasásban, és valamikor nekiállsz ennek a finomságnak, hidd el, megéri.

Citromos, áfonyás kenyér

Persze nem kenyér ez, csak nincs normális, jó fordítása ennek az angol loafnak. Gyümölcskenyér formában sütöttem, de lehetne kerek tortaformába is tenni akár. Szerintem nagyon kell a tetejére a citrommáz, különösen, hogy még van itthon Meyer citromom néhány darab, arra várnak szegények, hogy legyen annyi időm, hogy kinyomjam a levüket, és egy erős zacskóban lefagyasszam, hogy majd nyáron is legyen lemon curdnek való finomság.

Az úgy volt, hogy ma nagyon fontos napunk volt, és mivel sikerrel abszolváltuk, azt gondoltam, ezt igazán meg kell ünnepelni valami sütivel. Ráadásul hetek óta rá vagyok kattanva mindenféle tortaszerűségre, bármire, ami krémes, várakozik is a sorára egy jó sajttorta, szeretném megosztani veletek a vörös bársony tortámat, amit a vejem születésnapjára készítettem, és a macaronsütésről se nagyon tudok lejönni egyelőre. Nem akartam azonban ma túl bonyolult dolgot sütni, így aztán erre az áfonyás, citromos finomságra esett a választásom.

Hozzávalók:

21 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

15dkg kristálycukor

1 nagy csipet só

24 dkg tejföl (ment bele egy kis görög joghurt is, mert a felbontott tejföl kevésnek bizonyult, de nem akartam azért a pár dekáért újat kibontani)

60 ml étolaj

2 tojás

1 teáskanál vaníliakivonat

30 ml citromlé

1 citrom lereszelt héja

30 dkg áfonya (fagyasztott)

citrommáz:

12 dkg cukor

kb. 50 ml citromlé simára keverve

Elkészítés:

Ahogy azt azért itt általában megszokhattátok, az elkészítés a lehető legegyszerűbb metódus: összekevertem a száraz alkotóelemeket, egy másik edényben a nedveseket, végül összekutyultam a két edény tartalmát. Utolsó lépésként dolgoztam a masszába az áfonyát. Egy fontos dolog van ilyenkor: ne keverjük túl a masszát, mert nem lesz elég levegős a végeredmény. Fölösleges, sőt káros tökéletességre törekedni ebben az esetben.

Egy szokványos méretű gyümölcskenyér formát kibéleltem sütőpapírral, óvatosan beleóvatoskodtam a tésztát (ó, te jó ég, hányszor jártam úgy, hogy nekiestem, mint bolond az anyjának, és a tészta súlya igencsak megviselte a sütőpapírt, és ment a massza mindenhová...), elsimítottam a tetejét, és bedugtam a 180 fokosra előmelegített sütőbe. Bizony-bizony, kell neki egy órácska, hogy teljesen átsüljön.

Rácsra téve kihűtöttem, ez fontos, mert ha nem hideg a citromkenyerünk, akkor bizony a máz úgy elfolyik rajta, mint a kanyargó Tisza ott, ahol a kis Túr siet beléje (true story).

Innentől kezdve már csak ellen kell állni a kísértésnek, hogy a konyhapultnál állva, szép, markáns, jól látható vastagságú szeletekben be ne toljuk az egészet az arcunkba. Előre szólok, nagy kihívás lesz.

Scone

A scone nem zsemle, nem kenyér. A scone, az scone. Meg kell sütni, meg kell kóstolni, és akkor a helyére kerülnek az ízek és az állagok. Ráadásul a scone nemcsak finom, hanem gyorsan elkészülő cucc is, így került ma ismét porondra, az eredeti bejegyzés ugyanis 2014-es, de most aktualizálom. Történt, hogy sem a magos kenyér, sem a magam által sütött, némiképp széteső félben lévő kenyér nem hozott izgalomba, mikor a férjem azt kérdezte, mit reggeliznék, így fellapoztam a blogot, mi lenne az, ami hamar elkészül, és lám, a scone most is remekül teljesített.

2021-es fotó

2014-es fotó

.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
1 nagy csipet só
1 púpos teáskanál sütőpor
10 dkg hideg vaj
4 púpos teáskanál kristálycukor
170 ml joghurt
4 teáskanál zsíros tej
vanília kivonat

Elkészítés:

A lisztet, sót és sütőport egy késes aprítóba öntjük, hozzáadjuk a hideg, feldarabolt vajat, és a gomb néhányszori megnyomásával morzsás állagúvá keverjük a tésztát. (Természetesen ezt a műveletet végezhetjük kézzel is, de sokkal macerásabb. A cél, hogy a vaj ne nagyon olvadjon meg a kezünk melegétől. Ha ezt a megoldást választjuk, vagy mert nincs késes aprítónk, vagy mert nincs kedvünk mosogatni, a szokásos metódust alkalmazzuk: a vajat kis kockákra vágva adjuk a liszthez, és az ujjbegyeinkkel gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a lisztet a vajjal, minél kevesebbet tapicskolva a kezünkkel az anyagot.) Ezután hozzáadjuk a többi hozzávalót, és megint keverünk a tésztán, ekkor már összeáll egy nagyobb labdává. Ne járassuk a gépet folyamatosan, mert felmelegszik a tésztában a vaj, és ez elrontja a dolgot. Tegyük lisztezett munkafelületre, néhány mozdulattal gyúrjuk át a labdát, nyújtsuk ki kb. 4-5 centi vastagra, és egy szép, akár hullámos szélű formával vágjunk ki belőle korongokat. Tetejét lekenhetjük egy kis tejjel hígított tejföllel, majd 220 fokos sütőben süssük a scone-okat 15 percig. Langyosan a legfinomabb. Eheted vajjal, lekvárral, tehetsz a lekvár alá mascarponét, amit lazíthatsz is egy kis tejszínhabbal... Viszont mivel a tésztájában kevés cukor van - és még lejjebb is veheted a mennyiségét, ha akarod -, simán el tudom képzelni sós dolgok mellé is, sonka, szalámi, körözött, satöbbi, satöbbi.

Macaron

Tudom, tudom, ez lesz az a poszt, amit igen kevesen fognak elolvasni azzal a felkiáltással, hogy "szórakozzon ezzel a bonyolult kis izével, akinek hét anyja lakik egy utcában!" Nos, nincsenek adataim arról, hogy ebbe a csoportba tartoznék, mindazonáltal éppen tíz éve, hogy a macaron egyfajta becsípődésemmé vált. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a JÓ macaront nagyon szeretem (Pierre Hermé the best!), a másik pedig, hogy van nekem egy jól bevált mondásom, ami emígyen hangzik: az nem létezik, hogy én ilyet nem tudok csinálni! És legtöbbször bebizonyosodik, hogy tényleg nem létezik. Így tanultam meg tiffany lámpát készíteni is, amikor egy jeles születésnapra kaptam egy csodás lámpát a családomtól, amit néztem, néztem, mondván: értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja? Nos, a lámpáknál is eljött a pont, amikor már tudtam, hogy mi hajtja :D 

Így voltam a macaronnal is. Jártam blogger találkozón, ahol többféle módszerrel kísérleteztünk, voltam híres francia cukrász workshopján előkelő budapesti 5 csillagos szállodában, és kértem segítséget a macaronkészítés magyar úttörőjétől, Piszkétől is. A sok erőfeszítés ellenére sosem jelenthettem ki magabiztosan, hogy bombabiztosan tudok macaront készíteni, és bármikor előállítani. Mert voltak csúfos kudarcok bőven. Hol az állaga, hol a formája, hol a magassága, hol a színe, hol a nézése, hol a járása volt az, ami csak közelítette a tökéleteset, többször volt jó, de még nem elég jó, és gyakran csapnivaló. Persze a macaronok mindig elfogytak, van ugyanis egy csodálatos lányom, aki a saját szavai szerint "minden selejtes macaront megsemmisít", és ez így is van, de én konokul törekedtem arra, hogy tökéletes macaront süssek végre. És eljött a pillanat, amikor a vágyaim teljesültek. Ők azok:

A tökéletes macaronokat pedig az okozta, hogy áttértem a francia módszerről az olaszra, ami annyit tesz, hogy főzök egy cukorszirupot, amit a felvert tojásfehérjéhez adok, a kettőből együtt verek egy nagyon kemény, fényes habot, azzal lazítom a mandulaliszt-porcukor-felveretlen tojásfehérje keveréket. Speciel a francia Laurent Vandenameele-től, a Le Bourbon a Le Meridien executive chefjétől ezt a módszert tanultam, ami otthoni körülmények között még egyszer sikerült is, aztán soha többé. 

Az alábbi képen az első olasz módszeres kísérlet eredménye. Hát nem gyönyörűek? De.

És ha érdekelnek mégis a részletek, tessék, a recept. A száraz anyagok arányát a Bebepiskóta youtube csatornáján látottak alapján mértem ki. Más receptekben ez az arány 150-150 gramm a mandula és a porcukor.

175 gramm mandulaliszt

135 gramm porcukor

55 gramm szobahőmérsékletű tojásfehérje

Cukorszirup:

150 gramm kristálycukor

38 gramm víz

55 gramm tojásfehérje, ebből verjük majd a habot, mérhetjük rögtön a robotgép táljába is akár

Elkészítés:

A mandulalisztet (nem zsírtalanított paleo szarság!) és a porcukrot kimérem, majd kávédarálón átpörgetem, leszitálom. (Ez az átszitálás biztosítja majd, hogy a macaronok héja tökéletesen sima legyen. Ez ugyan csak esztétikai szempont, de nekem nagyon fontos.) Hozzákeverek 55 gramm szobahőmérsékletű tojásfehérjét, esetleg ételfestéket, ha épp olyanom van. Ez így elég egyszerűnek hangzik, de azért nem olyan könnyű mégsem. Sűrű, marcipánszerű masszát fogunk kapni, én azt tapasztaltam, hogy akkor volt a legkönnyebb a művelet, ha habkártyával dolgoztam, azzal lehet jó alaposan beledolgozni a kevés tojásfehérjébe a rengeteg port :)

A cukorszirup hozzávalóit kimérem, egy csőrös, fém kancsóba teszem, elkezdem forralni. Amikor eléri a 112-114 fokot (cukorhőmérő nem árt, ha van otthon), elkezdem a második adag 55 gramm fehérjét felverni. Mire a cukorszirup eléri a 118 fokot, a magas fordulaton vert fehérje épp eléri a kellő állagot. Ekkor lejjebb veszem a fordulatszámot a habverőn, hogy a cukorszirup ne a keverőtál oldalán kössön ki, hanem a fehérjében, és vékony sugárban a fehérjéhez csurgatom a forró szirupot. Addig verem tovább a habot, amíg az edény fala épp csak langyos nem lesz, magyarul testhőmérsékletűre hűtöm a keveréssel a habot.

Ekkor következik a legfontosabb lépés, a macaronage, azaz a massza készre keverése. Ennek célja az, hogy a légbuborékokat alaposan kikeverjük a masszából, illetve elérjük azt a sűrűn folyó állagot, amit ki tudunk nyomni a habzsákból. Ráadásul úgy kell tudnunk kinyomni, hogy a massza könnyedén érkezzen a sütőlapra, de ne folyjon szét, ámde azért valamennyit mégis terüljön. Egyszerű feladat, mi?

A felvert fehérje harmadával fellazítom a marcipánszerű, sűrű masszát (első  bekezdés), a többit hozzáadva egy második lépcsőben, tovább lazítom-keverem a masszát. Akkor dolgoztam jól, ha a spatuláról sűrű, lávaszerű szalagokban, szakadás nélkül folyik le a massza.

Ekkor habzsákba töltöm, az előkészített szilikon lapokra kinyomom a macaronokat, függőlegesen tartom a habzsákot, így szép szabályos makikat fogok kapni. Nemrég vettem az Amazonon előnyomott szilikon sütőlapokat, imádom őket.

Az olasz módszernél is kell pihentetni a kinyomott masszát, de a franciával szemben itt nem kell 45-60 percig, elég neki 10-15 perc maximum. Az a fontos, hogy a macaronok tetejét megérintve ne ragadjon az ujjunkra a massza. Az én sütőmben 140 fokon 20 perc alatt sülnek tökéletesre, félidőben nem árt, ha megfordítom a tepsit, mert a sütőm a hátsó sorban lévő makikat jobban pörköli, mint azokat, amik elől vannak.

Elég változatos töltelékeket szoktam használni, műsoron van a fehér csoki ganache, a kukorica keményítővel kezelhetőre sűrített lekvár (meggy, barack), nagy-nagy favorit a lemon curd, a maracuja curd, kipróbálásra vár a vérnarancs curd. Kipróbáltam már a darált mák, illetve darált dió alapú macaronokat, ahol a mandulalisztet mákkal, illetve dióval helyettesítettem, a mákosért egyszerűen odavagyok, és a diós is nagyon finom. Épp hűl a hűtőben a sűrített baracklekvár, hogy egy kis zserbó feelinget adjak a megtöltendő diós macaronnak...