2018. február 27., kedd

Krumplis, tökmagos pogácsa

Ez a pogácsa bizony nem úgy sikerült, ahogy vártam, és ez az én hibám - szinte... -, de a család annyira odavolt érte, hogy két dologra tudok gondolni: én túlságosan igényes vagyok (igen, ez lehet), ők túlságosan igénytelenek (ez nem valószínű, de előfordulhat). A baj az volt, hogy a tökmagot a kenyérsütőm nem keverte bele a tésztába, vagyis nem sípolt a dagasztás vége előtt, így hiába lestem-vártam, kimaradt a tökmag az összekeverés fázisában. Amikor kész lett a tészta, akkor tuszkoltam én bele, de inkább csak a felületén maradt, mintsem magában a pogácsa belsejében. És én intenzívebb tökmag ízt vártam tőle, úgyhogy valami furfanggal fogok én ezen erősíteni, talán egy kis tökmag olajjal legközelebb. A recept Moháé, amire Anikó hívta fel a figyelmemet.


Hozzávalók:

60 dkg finomliszt
30 dkg főtt, áttört krumpli
2,5 teáskanál só
3,5 dkg friss élesztő
1 dl napraforgó olaj
2 dl zsíros tejföl
1 dl tej
10 dkg tisztított tökmag összetörve
1 tojássárgája a tetejét megkenni

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit kenyérsütő gépbe tettem. A bevezetőben említett problémával nem számoltam, így a tökmag a kelesztés után került a tésztába. A burgonyát főzzük meg héjában, ha megfőtt, forrón hámozzuk meg, törjük át, hagyjuk kihűlni, én mindig hidegen adom hozzá, bármihez is használom. Érdemes megkóstolni a tésztát, nehogy sótlan legyen, az a pogácsa halála véleményem szerint.
A kenyérsütő másfél óra alatt megdagasztotta és -kelesztette, csodás állagú tésztám lett. Viszonylag nagy pogácsaszaggatóval dolgoztam, nem volt türelmem most apró pogácsákkal szóakozni. Jó két ujjnyi vastagra elegyengettem a tésztát, még nyújtó se kellett hozzá, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, egymástól viszonylag nagy távolságra lerakosgattam a sütőpapírral bélelt tepsibe, hagytam annyit kelni még, amennyi idő alatt a sütőm felforrósodott 180 fokra. Lekentem a pogácsák tetejét a tojássárgával, majd 20 perc alatt szép pirosra sütöttem a kis helyeskéket. 

A kép telefonnal készült, konyhai mesterséges fénynél, elnézést érte :)



2018. február 20., kedd

Egyben sült töltött karaj

Igen régi receptem ez, még a régi blogban volt olvasható, nem is értem, miért nem került át ide. Pedig megérdemli, hogy kipróbáljátok, mert remek húsétel.



Hozzávalók:
1,2 kg rövid karaj filé egyben
10-12 dkg pármai sonka
20 dkg brie sajt
2 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
0,5 kg vékony szelet bacon
olívaolaj, esetemben bazsalikommal ízesített
Elkészítés:
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd hosszában három mély vágást ejtettem benne úgy, hogy se az oldalaknál, se az aljánál ne lyukadjon ki. Ezekbe a résekbe tömködtem a tölteléket: minden résbe kerül apróra vágott pármai sonka, sajt, és egy kevés dió. Amikor készen van, és már nem fér több töltelék a húsba, egy deszkára leterítek annyi egymást fedő szelet bacont, hogy a hús hosszában elférjen rajta. Ráteszem a hasábot, majd felülről is szorosan betakargatom szalonna szeletekkel. Elbújtatok alattuk négy gerezd fokhagymát is, a tetejére fektetem a rozmaring ágakat, majd spárgával átkötözöm a húshasábot. Meglocsolom olajjal, és 160 fokos sütőben 3 órát sütöm. Az első félidőben fólia alatt sül a hús, a második félidőre levehetjük róla a takarót.
Érdekesség, hogy a sajt nyomtalanul tűnt el a pecsenyében, megolvadt és beszívta a hús.

2018. február 1., csütörtök

Narancsos muffin egészségesen

Egy ideje nem azért eszem muffint, mint régebben. Régen kimondottan az édessége miatt szerettem és sütöttem, no meg persze azt is nagyon bírom a műfajban, hogy megunhatatlanul variálható a végtelenségig.
De ez a múlt, mostanában azért sütök muffint, hogy tízóraira vagy uzsonnára legyen mit enni, ami kicsit édes is (bár kukoricával, sonkával, brokkolival keverve sós változatban is szeretem), tea, kávé mellé passzol, és ha úgy adódik, bárhová magammal vihessem, és ne jöjjek zavarba, ha megéhezem, de közel s távol nincs semmi, aminek egy icipici köze is lenne a visszafogottsághoz. Ahogy talán már említettem, számomra a legnagyobb gondot a reggeli okozza, ez a muffin annak is jó.


Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
25 dkg túró
4 db tojás
1 evőkanál sütőpor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
25 ml olaj vagy olvasztott vaj
3 dkg négyszeres erősségű édesítőszer
egy csipet só
választható, variálható hozzávalók:
1 evőkanál vanília kivonat
1 mokkáskanál narancs kivonat
kandírozott narancshéj
egy evőkanál aszalt vörös áfonya
csoki darabok
aszalt gyümölcsök

Elkészítés:
Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok tudatában, leírom: igen, tudom, hogy az aszalt cuccokban van cukor, de nem hozzáadott, hanem természetes formában, amennyivel a gyümölcs rendelkezik. Én alkalmanként ennyit megengedek magamnak, pláne úgy, hogy egy darab muffinnál egyszerre nem eszem többet. Tehát nálam ez megengedett mennyiség és minőség.
A késes aprítómmal összekaszaboltattam a zabpelyhet valamelyest, hozzáadtam a túrót, az édesítőt és a tojásokat, azzal is járattam egy pár percig a gépet. Ha nem elég képlékeny a massza, lazíthatjuk egy kevés tejjel, ezt a narancsos változatot egy narancs kifacsart  levével lazítottam kissé. Végül fakanállal hozzáadtam a térfogatnövelőket, a sütőport és a szódabikarbónát, a vanília- és narancs kivonatot, végül a narancshéj kockákat és a pár szem áfonyát. Csokit most nem tettem bele, a narancsra bíztam a főszerepet.
A masszát papírral bélelt muffin formába kanalaztam, 180 fokon 25 percig sült.

Remek kis darab lett, még melegen egy deci tejjel el is fogyasztottam egyet. Puha, szaftos, narancsos.