2015. január 26., hétfő

Tojásmuffinok

Helló fiúk, helló lányok, itt az ideje megint belecsapni a szénhidrát csökkentett étrendbe, mert hogy úgy mondjam, ami sok, az sok...
Rózsa Csilla virtuális barátnémnak is ajánlom sok szeretettel ezt a receptnek nem is aposztrofálható ötletet. Nagyon hamar készen van, mélyhűthető, elvihető házon kívüli étkezésként és számtalan formában variálható. Tulajdonképpen egy tojásrántotta, csak szállítható formában.


Hozzávalók:

szilikon muffin formák
tojás
zöldségek ízlés szerint (gomba, paprika, brokkoli, újhagyma)
sonka

bors
zöldfűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A hozzávalókat (jelen esetben sonkát, kaliforniai paprikát és gombát) felaprítunk, beleszórjuk a muffin formákba. Háromnegyedig felöntjük a megsózott, borsozott tojással a formákat, majd 180 fokos sütőbe tesszük úgy 12-15 percre. Ha kész, megszórhatjuk aprított zöldfűszerrel.
Ha a tojásokat egy kis kancsószerűben verjük fel, könnyedén meg tudjuk belőle tölteni a formákat anélkül, hogy az egész konyhapult tojásban úszna.


2015. január 20., kedd

Bögrés mákos süti

Ez az a sütemény, amivel bárki viríthat egy jót akár a család előtt, akár a barátoknak, nem szükséges hozzá rutin, csak odafigyelés. Precíz mérés (nem olyan nehéz, a mértékegység egy csésze, szóval menni fog...), odafigyelés, amikor sül, ennyi a titok. Az összeállítása néhány perc mindössze, a sütés sincs fél óránál több, és napokig finom, szaftos sütemény a végeredmény. Ha dobálunk bele meggyet, még jobb, az tényleg sokáig frissen tartja. Feltéve, hogy nem fogy el az első órában...



Hozzávalók:

2 bögre (5 dl) liszt
2,5 dl tej
2,5 dl olaj
2,5 dl cukor
2 tojás
2,5 dl mák ledarálva
1 csomag sütőpor

Elkészítés:


A hozzávalókat alaposan összekeverjük (először a cukrot a tojásokkal, majd hozzáadjuk a tejet, olajat, a sütőporos lisztet, végül a darált mákot), majd kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük. 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük.

A sütési idő függ a tepsi méretétől, ha egy nagyobb tepsiben vékonyabb rétegre terül el a massza, nyilvánvalóan kevesebb idő kell neki, mint például abban a doboz formában, amiben ma én sütöttem, és simán szendvicskenyeret megszégyenítő méretű süteményem lett. Ennek most kellett vagy 45 perc. Ha sütés közben úgy látjuk, hogy nagyon erősen barnul a tészta, takarjuk le egy fehér papírlappal, egy darab sütőpapírral vagy alufóliával. És egy jó tanács azoknak, akik böcsülettel végigolvassák a posztot: érdemes a belepotyogtatott meggyet egy késsel belenyomkodni a tésztába, és akkor nem jár úgy az ember, hogy minden meggy egy helyen van a sütiben.


2015. január 19., hétfő

Rizses hús

A rizses hús nem dekoratív étel, de nagyon finom, a magyar konyha klasszikusa, bár más konyhák is ismerik a hasonló ételeket. A lehető legegyszerűbben készíthető, azonban állagát eltalálni nem is olyan könnyű. A magam részéről - ha már választani kell - inkább kedvelem a szárazabb megjelenési formát, mint a szottyosat. Sajnos nemigen tudok mennyiségi tanácsokkal szolgálni, ki kell tapasztalni a hogyanját, és az a szomorú helyzet, hogy bár 35 éve főzök rendületlenül, időnként nekem sem sikerül eltalálni a helyes arányokat.


Hozzávalók:

50 dkg sertéscomb kockára vágva
1 nagy, vagy 2 kisebb fej hagyma apróra vágva
olaj vagy zsír

bors
pirospaprika
1 kis szál zellerzöld
rizs
1 paprika
1 paradicsom

Elkészítés:

A szokásos módon pörköltet készítünk, a felmelegített zsiradékon puhára dinszteljük az apróra vágott vöröshagymát. A hagymát az edénybe kerülésekor megsózom, így levet ereszt, hamarabb puhul, de puhulását még egy-két evőkanál víz hozzáadásával is lehet segíteni. Amikor zsírjára sül, hozzáadjuk a kockára vágott húst, nagy lángon körbepirítjuk a kockákat, majd hozzáadjuk a borsot, pirospaprikát, beledobjuk a paradicsomot és a paprikát, és a zellerzöld is nagyon jót tesz az ízének. Abból persze nem kell sok, elég 2-3 levélke is. Ha mindezek nincsenek kéznél, egy-két kanál lecsó is megteszi íesítésnek.
Kuktában tíz percig pároljuk a húst, majd kinyitjuk az edényt, és ha a hús már félig puha, hozzáadjuk a száraz rizst, felöntjük annyi vízzel, hogy szűken ellepje, visszatesszük az edény fedelét és még 6-8 percig főzzük az ételt. Utána elzárjuk alatta a gázt, de még lefedve pihentetjük egy darabig, addig a rizs az összes nedvességet magába szívja.
Időnként szoktam úgy is készíteni, hogy a magam által eltett paradicsomlével engedem fel a rizst, azt szívja magába, hát nem rontja el, az biztos.
Savanyúság szerintem elhagyhatatlan kelléke ennek az ételnek, és én szeretem vágott petrezselyemmel díszíteni, hogy némileg csinosabbá varázsoljam a kinézetét.

2015. január 17., szombat

Sajtos burgonyagombóc

A Facebookon jött szembe velem ez a recept, azonnal ki is próbáltam, mert ami krumpliból van, az rossz nem lehet. Ha pedig még sajt is kerül mellé, akkor meg egyenesen pöpec. És így is lett, nem csalódtam benne. Végtelenül egyszerű, mindenféle rántott étel mellé kitűnő köret, én speciel tejfölös uborkasalátával toltam, és nagyon finom volt. Köszi a receptet, Kifőztük magazin.


Hozzávalók:

60 dkg főtt burgonya
15-20 dkg sajt
1 tojás
12-15 dkg liszt

bors
őrölt szerecsendió
friss petrezselyem
zsemlemorzsa

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, nagy darabokra vágjuk, megfőzzük, leszűrjük. Amikor már nem tűzforró, de még meleg, krumplinyomóval áttörjük. Amikor a többi hozzávalót beletesszük, inkább hideg legyen már, mint meleg. Mehet bele a reszelt sajt, a tojás, a fűszerek, ezekkel keverjük el a masszát, majd adjuk hozzá a liszt kétharmadát. Közismert tény, hogy a krumpli minőségétől függ a burgonyás tésztákban a liszt mennyisége, úgyhogy adagoljuk a liszt mennyiségét addig, amíg jól formálható, nem ragacsos állagot nem kapunk. Szórjuk bele a petrezselymet, aztán nedves kézzel formáljunk a masszából apró gombócokat (ha csak falatnyiak, szerintem az a gusztusos), hempergessük zsemlemorzsába, süssük szép pirosra forró zsiradékban.

Salátával, mártogatóval, savanyúsággal tökéletes főétel is lehet, de köretnek sem utolsó.

2015. január 12., hétfő

Gombaleves

Mautner Zsófi műsorában láttam ezt a levest, és mivel minden volt hozzá itthon, azonnal el is készítettem. Ő 5 gerezd fokhagymával indítja a főzést, én azt teljes egészében elhagytam belőle, nem akartam a szárított vargánya ízét semmivel elnyomni. A friss petrezselyem elengedhetetlen tartozéka ennek az ételnek, azt mondanám, ha az nincs otthon, inkább válasszunk aznapra más vacsorát.


Hozzávalók:

2 dkg szárított vargánya
1 kis fej vöröshagyma
2 szál sárgarépa
3 szem krumpli
egy nagy csomag petrezselyemzöld
10 dkg csiperke

bors
kakukkfű
olaj

Elkészítés:

A szárított gombát forró vízbe áztatjuk, ha nagyobb darabok vannak a csomagolásban, még szárazon törjük ketté, én legalábbis jobban kedvelem a kisebb darabokat a levesben.
Amíg a gomba ázik, apróra vágjuk a vöröshagymát, kis kockákra a sárgarépát, szintén kis kockákra a krumplit, a csiperke fejeket pedig 4-5 darabba.
Három evőkanál olajon megdinszteljük a hagymát, rádobjuk a répát, azt egy kevés ideig együtt puhítjuk a hagymával, majd beleöntjük az edénybe a szárított gombát áztatóvízzel együtt. Érdemes a gombákat kihalászni a vízből, és az áztatóvizet szűrőn át a levesbe adni, így elkerülhetjük, hogy homok kerüljön a gépezetbe, azaz a levesbe. Felforraljuk, hozzáadjuk a krumplit is, csendesen főzzük. Természetesen sózzuk, borsozzuk, belemorzsoljuk a kakukkfüvet. A főzés vége előtt nem sokkal a leveshez adjuk a csiperkét is, annak elég 4-5 perc. Legutoljára hozzáadjuk a petrezselymet, korrigálunk a fűszerezésen, ha szükségesnek érezzük, és már tálalhatunk is. Az egész nincs több szerintem 15 percnél, plusz az áztatási idő. 
Friss kenyér, tejföl nyugodtan asztalra kerülhet a leves mellé kísérőnek.


2015. január 8., csütörtök

Chili con carne

Sok-sok évvel ezelőtt főztem először chilit, bevallom őszintén, én nemigen élek vele, de a férjem és a fiam imádják. Ezért aztán mindig tartok a mélyhűtőben darált marhahúst, így bármikor megkívánják, el tudom nekik készíteni.


Hozzávalók:

50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 szál sárgarépa
6 dl házi paradicsomlé vagy 400 gr darabolt paradicsom konzerv
1 dl vörösbor
1 púpos teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál mexikói fűszerkeverék
1 mokkáskanál cayenne-i bors
1 csipet chilipehely
1 teáskanál kakaó

olaj
1 doboz vörösbab konzerv
1 doboz kukorica konzerv

Elkészítés:

A hagymákat nagyon apróra vágtam, és egy kevés olajon megfuttattam. Hozzáadtam a szintén finomra vágott sárgarépát, kicsit pirítottam, majd következett a darált hús, amit nagy lángon addig kevergettem, amíg elvesztette vörös színét. Ekkor hozzáadtam a húshoz a fűszereket (a kakaó kivételével), öntöttem rá egy kis vörösbort, a paradicsomlevet (ebből saját készítésűt használok, ami elég sűrű), majd hagytam az egészet párolódni úgy 50 percen át. Én nem kedvelem, ha a chili alatt áll a lé, ezért azt szinte teljesen lepároltam róla. Az utolsó percekben hozzáadtam a kakaóport is. Ettől nem kell megijedni, a kakaó csak elmélyíti az ízeket, nagyon kellemes lesz tőle az étel íze. Mehet az ételbe a leöblített, lecsöpögtett bab és kukorica, ezeket már csak át kell forrósítani a raguban.
Lehet még korrigálni sóval, ha szükséges, aztán tortillával, rizzsel, kenyérrel jól meg lehet enni. Ha akad hozzá reszelt cheddar és egy kis tejföl, nem válik kárára a chilinek.

2015. január 7., szerda

Rugelach

Lassan két hónapja, hogy egy betűt se írtam a blogba, nagyon sokat dolgoztam decemberben, és úgy tűnik, a munka mennyisége nem lesz kevesebb januárban sem. De ez nem nagy baj, sőt, vannak a munkámnak olyan részei is, amiket nagyon-nagyon élvezek, ez erőt ad ahhoz, hogy azt a részét is nyavalygás nélkül elvégezzem, amit azért nem annyira kedvelek.
A tegnapi egyszerű grillezett sajt, saláta vacsorához úgy éreztem, kell valami olyan lezárás, amitől a fiúk egy óra múlva nem kódorognak éhes zombiként a konyhában, Lucinda Scala Quinn pedig épp egy hasonló tésztát készített spenóttal és ricottával töltve az általam lektorált műsorában, amitől én is kedvet kaptam egy hasonló tésztához.
Az ő tésztájával nagyon könnyen lehetett dolgozni, erről az én változatomról ez egyáltalán nem mondható el. De sokszorosan megéri a fáradságot ezzel a rugelach-hal bíbelődni.
Hamarosan közzéteszem az ő verzióját is, spenóttal, túróval töltve.


Hozzávalók 8 darab kiflihez:

20 dkg mascarpone (krémsajt is jó, de nekem volt egy igen régóta árválkodó tégely mascarponém a hűtőben, végre felhasználtam)
3 dkg vaj
15 dkg liszt
3 evőkanál porcukor
csipet só

Töltelék:
baracklekvár
darált dió
egy marék aszalt vörös áfonya

a tetejére egy tojássárgája

Elkészítés:

A késes betétű aprítóba tettem a mascarponét és a vajat, pulzáltatva a gépet összedolgoztam, majd hozzáadtam a porcukrot, lisztet és sót, és csak addig nyomtam a gép gombját, amíg labdává nem dolgozta a tésztát.
Kivettem a gépből, folpackba csomagoltam és néhány órát pihentettem a hűtőben. Ez elengedhetetlenül fontos, pihentetés nélkül nincs ember, aki ebből a tésztából kiflit formáz.
Erősen lisztezett deszkán 3 mm vastag kör alakra nyújtottam a tésztát, megkentem baracklekvárral. A józan ész azt mondatja az emberrel, hogy ne sajnálja a lekvárt, mégis önmérsékletet kell tanúsítanunk, ha nem akarunk a feltekerésnél illetlen szavak kíséretében megőrülni, ugyanis a túl sok lekvár folyik ki a kifliből világba, és megy pocsékba, az meg kinek jó? Szóval kenjük meg a tésztát lekvárral, szórjuk meg dióval (mennyiségét hasonlóképpen szabályozzuk előrelátóan), dobáljuk rá az aszalt vörös áfonyát, majd pizzavágóval vágjuk először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba a kört. A szélesebb vége felől csavarjuk fel a háromszögeket kiflikké, és úgy tegyük őket a sütőpapírral bélelt tepsire, hogy a háromszög csúcsa mindenképpen a kifli talpa alatt legyen, így nem fog kibomlani sülés közben a tekercs. 
A kiflik tetejét kenjük le tojással, és 180 fokos sütőben süssük szép pirosra, nem néztem pontosan, de szerintem úgy 20 percet voltak a sütőben.

Langyosan egyszerűen lenyűgöző, de ma reggelire egy pohár tejjel sem volt megvetendő...