Krumplis pogácsa maradék krumplipürével

Nálunk nagyon ritkán marad meg krumplipüré, ha véletlenül mégis, az még másnap is elfogy egy kis tejföllel megerősítve. De most valahogy jelentősebb mennyiség árválkodott a hűtőben, nekem meg felelőtlenül kicsúszott a számon, hogy sebaj, majd sütök belőle pogácsát. Így aztán nem volt mit tenni, pogácsát kellett sütni.

A pürében alapjáraton van tej, vaj, így ha gondoljátok, ezeknek a mennyiségéből egy keveset lecsíphettek a tészta összeállításánál. Én nem tettem, noha tudatában voltam a dolgoknak, így viszonylag nehezen kezeltem a tésztát - hajtogatásnál be kellett vetnem a fém tésztaizélgetőmet, tudjátok, amivel a tésztát darabolja az ember, nem is tudom, mi a becsületes neve neki, mert nem tésztaizélgető, az bizonyos..., de ez a plusz meló bőven megtérült, mert a pogácsa olyan könnyű és légies lett, mint már rég nem.

Hozzávalók:

30 dkg maradék burgonyapüré
30 dkg liszt
10 dkg zsír
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál só
1 dl langyos tej
egy mokkáskanál cukor
2 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A langyos tejbe beleszórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, hagyom 10 percig pihenni.

A krumplipürét összedolgozom a zsírral és a tojással, majd mehet bele a liszt, só, tejföl, végül a felfutott élesztő. Összegyúrom a tésztát, majd fekvő téglalap formára egyengetem. Esetemben a lágy tésztát esélytelen volt nyújtófával alakítani, úgyhogy maradt a belisztezett kezem. A tésztát meghajtogattam: először balról jobbra a téglalap felezővonaláig, majd jobbról balra, végül alulról fölfelé. Ez kezdőknek nyilván a világon semmit nem mond, gyakorlottabbaknak meg túl sok információ. A hajtogatást megismételtem 30 perces szünetekkel összesen háromszor, közben a tésztát letakartam egy tállal, hogy ne száradjon ki. Végül az ujjnyi vastagra nyújtott tésztát egy éles késsel sűrűn berácsoztam, lekentem tojással, majd pogácsákat szaggattam belőle.

200 fokra előmelegített sütőbe toltam, 5 perc után visszavettem a hőfokot 180-ra, és kb. 25 perc alatt el is készültek a pogácsák.

Ez meg itt a tésztaizélgető.

Spaghetti all'arrabbiata

Az influenzával való harcból lassan-lassan győztesen kerülünk ki, bár ez a győzelmi állapot elég messze áll még attól a normál állapottól, amiben egy hete a vírus előtt voltunk. Két egészen elképesztő utózöngéje van még a betegségnek: nemigen kívánjuk a kávét, és nemigen kívánunk semmit enni. Az én mai fogyasztásom egy reggeli kávé volt (nagy nehezen legyűrtem), reggelire egy avokádó és egy 6 perces lágytojás két Korpovittal, "ebédre" három Fornettis apró pogácsa, mert a városban járva éreztem, hogy a vércukrom a béka segge alatt van, és idáig ennyi, az óra pedig este hatot mutat épp. Hát na... Pillanatnyilag van itthon kétféle főzelék, már attól is minden bajom van, ha csak rájuk gondolok, hát elképzelhetitek... Viszont tegnap két nyűglődés között, hogy mit együnk, lett egy halvány közös találkozási pont a "semmit" és a "nem vagyok éhes" között, ez pedig úgy hangzott: valami olasz tészta.

Oké, az én spájzomból simán el lehetne táplálni egy négytagú családot kb. fél évig, de azért egy jó olasz tésztához vannak bizonyos friss hozzávalók, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy az a tészta tényleg jó legyen. Így maradt egyedüli lehetőségként a spaghetti all'arrabbiata, azaz a csípős spagetti, amihez nemigen kell más, mint paradicsom, fokhagyma, chili, tészta és sajt.

Spaghetti all'arrabbiata februári esős, sötét délutánon, wokban

Hozzávalók 2 személyre:

spagetti

40 dkg konzerv paradicsom

3 gerezd fokhagyma

1 friss piros chili, vagy szárított erős paprika

4 evőkanál olívaolaj

egy marék friss petrezselyem

parmezán vagy grana padano a tetejére

Elkészítés:

Odatesszük a tészta főzővizét melegedni.

Megmelegítjük egy serpenyőben az olajat, rádobjuk a fokhagyma kétharmadát vékony szeletkékre vágva. Egy-két percig kíméletesen melegítjük, nehogy megégjen, majd hozzáadjuk a felkarikázott chilit. Én a legtöbb magját kipiszkáltam, nem akartam, hogy csípjen az étel, mint a heider ménkű. Amikor a chili is átmelegedett, jön a paradicsom, amit a fakanállal kicsit szétnyomkodunk, és kb. 15-20 percig főzzük a szószt. Közben az erősen sós vízben megfőzzük a tésztát, de nem várjuk ki a főzési időt, hanem mondjuk egy perccel korábban leszűrjük a tésztát, beleborítjuk a szószba, ott főzzük készre. Hozzáadjuk a maradék fokhagymát, megsózzuk, mehet rá a petrezselyem, szükség szerint egy kevés a tészta főzővizéből. A tetejére sok reszelt sajt jár.