Zöld istennő leves

Ősszel főztem ezt a levest, a Príma Konyha Magazinban jelent meg, de pont semmi olyasmi nincs a hozzávalók között, amiért tartalékolnom kéne a bejegyzést tavaszra vagy nyárra. Sőt, azt kell mondanom, ebben a szürkénél is szürkébb januárban iszonyú jól fog esni egy ilyen csodás zöld leves. Ráadásul egészséges is, tulajdonképpen semmi mást nem tartalmaz, mint zöldségeket, és egy kevés olajat, de az meg kell a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához. Mindezek tetejébe még vegán is.

Hozzávalók:

1 evőkanál olívaolaj
1 kicsi vöröshagyma apróra vágva
3 fokhagyma gerezd, apróra vágva
2 liter zöldség alaplé
30 dkg brokkoli rózsákra szedve
20 dkg karfiol rózsákra szedve
1 marék zöldborsó
2 közepes burgonya kockákra vágva
20 dkg bébispenót
1 teáskanál őrölt római kömény
2 teáskanál só
őrölt bors ízlés szerint
fél citrom leve és reszelt héja
1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítés:

Egy megfelelő nagyságú fazékban melegítsük fel az olajat, pároljuk áttetszőre a hagymákat, majd tegyük az edénybe a feldarabolt zöldségeket. Adjuk hozzá a fűszereket, majd öntsük fel a zöldség alaplével, és főzzük a hozzávalókat puhára. A bébi spenótot a végén dobjuk bele, azzal elég már csak további egy percig főzni a levest, az apróra darabolt petrezselyemmel pedig már ne forraljuk, az a leves hőjétől anélkül is megfő. Pürésítsük a levest, sózzuk meg, ha szükséges, végül adjuk hozzá a citromlevet és -héjat.

A savanyú káposzta csodája

Ha a savanyú káposztát műanyag gyógyszeres tégelybe tömve árusítanák, egészen nyugodtan ráírhatnák a címkére: multivitamin. Felsorolni is nehéz, mennyi áldásos hatása van a savanyúkáposztának, amellett persze, hogy nagyon finom. 

A káposzta története ősrégi és szövevényes, összességében elmondható, hogy kevés országa van a világnak, ahol nem ismerik, nem használják, és savanyított formában is nagyon népszerű sokhelyütt. 

Tiszta egészség

C-vitamin tartalma közismerten magas, emellett jótékony hatásai közé tartozik szintén magas rosttartalma, ámde szimpatikusan alacsony kalóriatartalma. Ezek azok a tulajdonságai, amelyek arra predesztinálják, hogy minden fogyókúrázó jó barátja legyen, bár valószínűleg ez a barátság idővel veszít értékéből, ha a diétázó nem használja elég változatosan a káposztát. Levét egyenesen a bélrendszer seprűjének is nevezhetjük, mert a tejsavas erjesztéssel előállított savanyú káposzta leve nagyon alaposan kitakarítja a bélrendszert. Napi 1 deciliter elfogyasztása is csodákat tesz a bélflórával, elpusztítja a káros baktériumokat, tisztítja és tehermentesíti a májat. Ha a piacon járunk, vigyünk magunkkal erre alkalmas palackot, a savanyúságot áruló standokon biztosan szívesen megtöltik káposztalével.  

A savanyú káposzta azért a konyhák közkedvelt szereplője, mert olcsó, könnyen hozzá lehet jutni, és sokféle, finomabbnál finomabb ételt varázsolhatunk belőle az asztalra, a magyar konyha számos klasszikusa készül belőle. Ha egészségünk megtartása a fő szempont, leginkább nyersen ajánlott elfogyasztani. Egy kis olívaolajjal meglocsolva, kedvünk szerint fűszerezve salátának kiváló. Libazsíros kenyér mellé pedig maga a mennyország! Nemcsak a másnapos gyomorra van jótékony hatással a belőle készült korhelyleves, de annak tényleg nagyon jót tesz. A kolbász-káposzta kettős, vagy a füstölt hús-káposzta duó számos fogás alapja, ezekből kerekedik ki a töltött káposzta, a székely káposzta, a lucskos káposzta, vagy a bigos, a lengyelek zseniális egytálétele. Rakott formában is nagy sikert arathatunk vele, pakoljunk tele egy hőálló edényt fűszeres, hirtelen átsütött darált hússal, párolt rizzsel, káposztával, öntsük nyakon egy tojássárgájával elkevert tejföllel, és már csak azt kell türelemmel kivárnunk, hogy a sütőben aranybarnára süljön a teteje, és tálalhassunk. 

Miután sajnálatos módon egyre több helyen készítik kedvencünket gyorssavanyítási eljárással, csökkentve ezzel a káposzta pozitív élettani hatásait, ha kedvünk van hozzá, savanyíthatunk magunk is otthon. Nagyanyáink sem főleg a piacon szerezték be, hanem nekiálltak, legyalulták, sóval, babérlevéllel, egész borssal rétegezve hordóba, ennek híján nagy üvegekbe tömték, alaposan megtaposták-döngölték, nehezéket tettek a káposztára, aztán türelmesen vártak. Néhanap megrázogatták az edényt, hogy a lé mozogjon a káposztán, aztán amikor már nem jöttek fel buborékok az edényből, kész is volt a “multivitamin”. Egy kevés előkészülettel – megfelelő méretű edény és alkalmas gyalu beszerzése – magunk is megpróbálkozhatunk a savanyítással. 

Káposztás receptek a blogon:

Töltött káposzta

Székely káposzta

Thaiföld

Ha már az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy Thaiföldön nyaraltam, mutatok néhány képet. Előljáróban annyit, ne irigyeljetek nagyon, amiért eljutottam Thaiföldre, elég nagy árat fizettem érte, tulajdonképpen jutalom volt ez saját magamnak, amiért kibírtam a nyarat, amiért egy másik, nagyon várt nyaralás kútba esett, egyszóval eléggé kiérdemeltem ezt az utat. Nagy kalandnak ígérkezett, mert tulajdonképpen egyedül vágtam neki a 8300 kilométeres útnak, mely oda is, vissza is 16 órát vett igénybe. Fárasztó volt, de megérte, akár most is indulnék vissza. Na nem Bangkokba vagy Pattayára, velük nagyjából végeztem, de felfedezésre vár még Csiangmaj, Koh Chang, Phuket, Koh Samui.

Az időjárás csodás volt, nagy élmény december elején 30-34 fokban jönni-menni. Annyira sosem volt meleg, hogy kellemetlen legyen, pedig arra is fel voltam készülve. A tengerparton pedig kimondottan örültünk a 34 foknak és a lengedező szélnek. 

Lássuk a képeket!

 Bangkok, Nagy palota

 Sukhothai

 Bangkok

 Bangkok

Thai csirke

Szerencsés embernek mondhatom magam, decemberben volt alkalmam két hetet eltölteni Thaiföldön. Régi vágyam volt körülnézni arrafelé, kezdésnek Bangkok, Ayutthaya, Sukhothai, Pitsanulok és Pattaya elég jó volt, ha legközelebb arra járok, bizonyosan csodás természeti adottságokkal rendelkező helyeket fogok felkeresni. Bangkok  és Pattaya inkább érdekes, mintsem magával ragadó látvány. 

Én sokáig azt gondoltam, hogy szeretem a thai konyhát, ez a tétel az első napokban megdőlni látszott odakint, de aztán lassacskán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Főleg és elsősorban a gyümölcsökkel kötöttem szoros barátságot, megszámoltam, 13 félét kóstoltam meg kintlétem alatt.

A pergős rizst nemigen ismerik, inkább a kicsit ragacsosabb fajtákból főznek.

Az utazás emlékére Zsuzsi barátnőm egy magyar nyelvű thai szakácskönyvvel lepett meg karácsonyra (odakint egyetlen helyen fedezett fel szakácskönyvet a csapat egyik tagja, az is olyan csillagászati áron volt, hogy szóba nem jött, hogy megvegyem), nagyon örültem neki, és az első receptet, ahol a könyv kinyílt, ki is próbáltam. A fotó majdhogynem vállalhatatlan, de azért mégis megmutatom, hogyan kellene kinéznie az ételnek, de ti ne egy téli késő délutánon próbáljátok lefotózni...

Hozzávalók:

személyenként 1 db fél csirkemell filé, esetünkben 3 db

rizs, curry mazsola a körethez

A páchoz:

3 gerezd fokhagyma

hüvelykujjnyi gyömbér meghámozva

egy piros chili kimagozva (nekem 5 centis, apró chili volt a hűtőben, azt használtam)

2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál finom szemcséjű kristálycukor

2 dl kókusztej

1 lime reszelt héja és leve

1 csokor koriander (sajnos ennek beszerzése szombat délután súlyos nehézségekbe ütközött, ezért petrezselymet használtam, de nem, ne higyjétek el, hogy az pont ugyanolyan jó, mint a koriander, bárki is állítaná)

opcionálisan 1 evőkanál mogyoróvaj

Elkészítés:

A csirkemellekről levágtam a belső kis darabot, majd a húsokat szépen megtisztítottam a hártyáktól, sőt, legközelebb a vastag oldalát le is fogom vékonyítani, hamarabb át fog sülni.

A pác elemeit turmixgépbe dobáltam, leturmixoltam. A húsokat 3-4 helyen mélyen bevágtam, a páccal alaposan bekentem, és egy órát pihentettem a hűtőben. Legközelebb egy egész éjszakát fog kapni, hogy a citromlé elvégezhesse a dolgát, megpuhíthassa a húst.

A sütőt grill fokozatra kapcsoltam, 200 fokra, és egy fóliával bélelt tepsibe helyezve a húsokat kb. 35 perc alatt megsütöttem. Legközelebb mindegyiket fóliába fogom csomagolni, hogy gyorsabban készen legyünk.

Időközben megfőztem a currys, mazsolás rizst, és a maradék páclevet felforraltam. Annyira besűrűsödött, hogy öntöttem hozzá még tejszínt, egy pici cukorral korrigáltam, végül pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve adtam a szószhoz egy evőkanál mogyoróvajat. Remek gondolatnak bizonyult.

Tálaláskor a szószt, mely korántsem dekoratív, de olyan finom, hogy elmondhatatlan, a hús alá öntöttem.

TIPP: A piacon elfelejtettem lime-ot venni, ezért még kénytelen voltam bemenni a Sparba, de tökéletesen igazam lett, lime nélkül ez a szósz halott. Olyan fontos eleme az ízeknek a limehéj aromája, valamint a lé finom íze, ami nélkül kár nekiállni ennek az ételnek. Igen, amikor megláttam a szombat déli sorokat a pénztárnál, én is azt gondoltam, jó lesz ehhez az otthon lévő citrom, de jó nagy bakot lőttem volna.

Szívesen ajánlom még thai ízek vonatkozásában ezt a jó kis levesemet.

Almás zellerkrémleves

Októberben főztem először arra a családi összejövetelre, amit a fiam születésnapja alkalmából rendeztem. A kisebbik unokahúgom vegán, kellett egy leves, amit ő is megehet, és mivel én imádom a zellert, gondoltam, legyen egy jó kis zellerkrémleves. Aztán eszembe jutott, hogy talán az intenzív, már-már parfümös zellerízt talán nem lenne jó túlzásba vinni, ezért könnyítani akartam az ízeken, és végül arra jutottam, hogy almával kombinálom a zellert, és meg kell mondjam, az egyik kedvenc levesem lett. Elkészíteni pedig annyira egyszerű, mint egy pofon...

Hozzávalók:
1 közepes fej zellergumó
2-3 közepes burgonya
2 savanyú alma
só
bors
tejszín ízlés szerint (vegánoknak nyilvánvalóan alternatív tej/tejszín)

Elkészítés:

A zöldségeket meghámoztam, a zellert apró, a krumplit egy számmal nagyobb, míg az almát nagy kockákra vágtam. Annyi vízben, hogy ellepje, odatettem főni, egy csipet sóval fűszereztem. Természetesen ha van zöldség alaplevünk, vagy leveskockából készült zöldségleves, használjuk azt. Én mindig tartok itthon egy-két doboz bio zöldségleves kockát, azt szoktam bevetni. Amikor a zöldségek puhára főttek, turmixgépbe öntöttem a levest, krémesre turmixoltam, majd a lábasba visszaöntve korrigáltam az ízeken. Ha szükséges, adjunk hozzá egy kevés sót, borsot, ha az alma túl savanyú volt, egy pici, de tényleg pici juhar- vagy agavé sziruppal kerekítsünk az ízeken, végül pedig adjuk hozzá a tejszínt is, és kész is az üde, kellemesen savanykás levesünk.

Szeretek hozzá bacon chipset tálalni, esetleg egy kis ropogósra sütött hagyma karikát.

Naan

Naan, az egyik kedvencem. Nagyon szeretem a pitát is, de a naan... verhetetlen! Rengeteg féle ételhez jó, leginkább az indiai dalokhoz, és egyéb indiai szaftos ételekhez szeretem. Nem állítom, hogy gyakran sütöm, nyilván én is inkább megrendelem, ha úgy alakul, hogy indiait vacsorázunk, de olyan

egyszerű a recept, és olyan pillanatok alatt elkészíthető, hogy vétek kihagyni néha-néha. A dagasztást követően 25 perc kelesztésre van szükség, a sütése száraz serpenyőben történik, tehát ha nagyon lassúak és megfontoltak vagyunk, akkor is elkészül egy szűk óra alatt.

Hozzávalók kb. 8 darab naanhoz:

35 dkg finomliszt

2 dl langyos víz

2 evőkanál sűrű joghurt

2 dkg friss élesztő (vagy 2 teáskanál instant)

1 teáskanál cukor

1 evőkanál olaj

1 jó csipet só

Elkészítés:

A langyos vízbe beletettem a cukrot, belemorzsoltam a friss élesztőt, hagytam, hogy felfusson. Amikor ez megtörtént, hozzáöntöttem a liszthez, beletettem a többi hozzávalót, és néhány perc alatt sima, fényes tésztává dagasztottam. A tálat, amiben dagasztottam, kissé kiliszteztem, beletettem a tésztát, tetejét olajos kézzel kicsit átsimogattam, majd letakarva 25 percig kelesztettem.

A megkelt tésztát deszkára húztam, 8 darabba vágtam, gombóccá formáltam, majd kissé meglisztezve a felületüket, kerekre nyújtottam.

A serpenyőt nagyon forróra kell hevíteni, majd egymás után megsütni a lepényeket mindkét felükön. Néhány perc csak az egész. Szép buborékosak lesznek a lepénykéink, és amikor megfordítjuk, ezeknek a buborékoknak a másik fele kissé megpörkölődik, de ennek pont ilyennek kell lennie.

Dal makhani, azaz indiai lencse dal

Szívem szerint nem írnám le, hogy indiai lencsefőzelék, de ha jól akarnám meghatározni a dal makhanit, mégis ezt kéne mondanom. Pedig nem igazán helytálló, hogy lefőzelékezem, hiszen a dalban nincs semmilyen sűrítés, nem úgy, mint egy főzelékben, mégis, magyar fül, magyar ízlés számára így a legérhetőbb. 

Már tavaly is készültem, hogy elkészítsem a Chili és vanílila által publikált receptet, de valahogy elment az idő, ha jól emlékszem, és végül a saját 15 perces, klasszikus magyar változatomat készítettem el.

Mivel mindannyian szeretjük az indiai konyhát, idén elhatároztam, ha piros hó esik, akkor is megfőzöm ezt a dalt. Szerencsére piros hó nem esett, fehér se, és én ezt személy szerint annyira nem bánom, de ez mellékszál.

A spájzban várta a sorát 40 deka Puy-i lencse, amit a lencsék kaviárjának hívnak, hiszen termesztésének módja miatt lényegesen többe kerül, mint más fajták. Fekete színű, apró szemű, zamatos fajta. Úgyhogy ezt a csomagot fogtam meg, és áztattam be 31-én reggel... 

Egyedül az autentikus receptből egyetlen hozzávaló nem volt otthon, ez pedig a kasuri methi, azaz a görögszéna/lepkeszeg leveles változata, görögszéna magot meg nem mertem beletenni. De ha legközelebb az Ázsia bolt felé járok, feltétlenül beszerzek egy csomag szárított változatot, nagyon kíváncsi vagyok, mennyiben változtatja meg az étel ízét.

Egyébként a recept nem pont ugyanaz, mint Zsófié, mert megnéztem egy-két videót, mielőtt nekiálltam főzni (a szilveszteri Presser-Amadinda koncert után), és változtattam a fűszerezésen.

Hozzávalók:

40 dkg lencse (eredetileg urad dal, amit ázsiai boltokban megvásárolhattok, de sima, általunk ismert lencséből is elkészíthető)

1 nagy fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2-3 fahéj rúd, nem kell, hogy nagyok legyenek

3 db fekete kardamom

5 db szegfűszeg

1 púpos teáskanál kurkuma

2 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál őrölt koriander

1 púpos teáskanál garam masala

1 evőkanál gyömbér-fokhagyma püré (egy jó nagy ujjnyi gyömbért, ill. 3 gerezd fokhagymát reszelünk finomra hozzá, de készen is kapható szintén az Ázsia boltban)

1 teáskanál füstölt paprika

1 kevés cayenne-i bors, nem akartam, hogy vad erős legyen az étel

só

1 nagy doboz kókusztej

40 dkg hámozott, aprított paradicsom konzerv

tálaláshoz tejszín

Elkészítés:

A lencsét alaposan (rengeteg vízből, mert irtó szennyezett volt) megmostam, reggel beáztattam, majd késő este kuktában 10 percig főztem. A főzővízbe került só (ez a Puy-i lencse előnye, ezt meg szabad sózni, nem keményedik meg a sózástól), szegfűszeg és fahéj.

Közben egy serpenyőben megolvasztottam a vajat,, rádobtam az igen apróra vágott vöröshagymát, és elkezdtem párolni. Mindaddig folytattam, amíg a hagyma szép aranybarna nem lett. Ekkor rádobtam a gyömbért és a fokhagymát, egy percig pirítottam, hozzáadtam a kurkumát, római köményt, koriandert, garam masalát és a füstölt paprikát, valamint a cayenne-i borsot, azzal is pirítottam vagy két percig. Ezen a ponton érkezett a serpenyőbe a paradicsom konzerv, és amikor felforrt a keverék, hozzáöntöttem a lencsét is, a megmaradt főzőlével együtt.

Itt végképp eltértem Zsófi receptjétől, mert nem a sütőben folytattam a főzést, hanem a slow cookeremben. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek ezt az edényt, akinek pedig van, mindenképpen ebben főzze a dalt, reggelre, mire felkel, kész étel fogja várni a konyhában. Tehát az egész miskulanciát belezuttyintottam a slow cookerbe, hozzáadtam a kókusztejet, kissé utánasóztam, majd low fokozaton (azaz 80 fokon) elindítottam a szerkezetet, és hajnali 4-kor, amikor kikóvályogtam a konyhába, le is zártam. Ez azt jelenti, hogy 5 és fél órát főtt a lencse, esélytelen volt, hogy ne legyen jó, hiszen már a serpenyőben is tökéletes volt. A slow cookerben besűrűsödött, elnyerte a végleges állagát.

Tálaláshoz naant sütöttem mellé, és a tányérokban adtunk neki egy csöpp tejszínt, és még egy kis vajat.

Szerintem az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét értem el a családomnál, a fiam konkrétan és szó szerint kezet csókolt, valamint számolhatatlanul sokszor elmondta, hogy ez nagyon finom, és már nem is emlékszik, mikor evett ilyen finomat, mármint olyasmit, amit új receptúra szerint készítettem.