2013. július 29., hétfő

Citrom fagylalt

A legnagyobb kedvenc házi fagylaltom. Fagylalt gépben végtelenül egyszerűen készíthető, annak hiányában kicsit macerásabb: a mélyhűtőbe rakott fagylalt masszát óránként alaposan át kell keverni annak megszilárdulásáig.

Hozzávalók:

1 dl frissen facsart citromlé
1,2 dl tej
1,2 dl tejszín
8 dkg porcukor
1 citrom héja

Elkészítés:
A metódus roppant egyszerű: a hozzávalókat turmixgépbe öntöttem, összeturmixoltam. Miután minden a hűtőből került elő, tehát hideg volt, nem volt szükség előhűtésre, mehetett rögtön a fagylaltgépbe. 20 perc múlva kanalaztuk.



Nehézségi fok:

2013. július 18., csütörtök

Főtt kukorica

A késő nyár - és Kolumbusz, aki volt szíves 1493-ban Európába is áthozni - nagy ajándéka a kukorica. Legalábbis nekem. Gyerekkoromban drága nagyanyám nagyon sokszor főzött, tízesével hoztuk haza a piacról az aranymazsolát. Próbáltam a fajtának utána nézni a neten, de nemigen jártam eredménnyel. Amit én tudok róla, az az, hogy csodaszép sárga színe van - nem meglepő, nyilván innen származik a neve is -, édes, kerek szemű, hamar fővő fajta. Főzése nem ördöngősség, de sokan nem tudják, hogyan kell úgy elkészíteni a kukoricát, hogy ne maradjon nyers. Az első hibát a vásárláskor követhetjük el, ez többnyire végzetesnek bizonyul az élvezeti értéket illetően. Ha valami ócska takarmánykukoricát sóznak ránk a piacon, azzal már csodát nem tudunk tenni: keményítő ízű, élvezhetetlen izé lesz a végeredmény. A friss kukoricát megismerhetjük, ha hüvelykujjunk körmét belenyomva a szembe abból fehér tejszerű nedv buggyan, és körmünk könnyedén üti át a szemeket borító héjat. Segítségünkre van még a kukorica "ruhája" és "haja" is: ha zörgős, sárgás a ruha, a haj pedig erősen barna, már ne vegyük meg a zöldséget, mert élvezhetetlen1. A friss kukorica ezzel szemben élénkzöld borítólevelekkel és ugyanilyen élénkzöld bajusszal rendelkezik.2




Otthon a kukoricákat fosszuk meg a csuhétól és a bajusztól, egy sor levéllel béleljük ki a főzőedény alját. Lehetőleg olyan edényt válasszunk, amiben kényelmesen elférnek az áldozatok , ne kelljen őket eltördösni. A megágyazott aljra fektethetjük a csöveket egymás mellé, majd takaróként szintén egy sor csuhé kerüljön. Öntsük fel hideg vízzel a lábast és kezdjük el főzni a kukoricát. Ha ügyesen vásároltunk, akkor a forrástól számított 10-12 perc múlva nyugodt szívvel zárhatjuk el a lángot az edény alatt. A kukoricát csak a tányéron sózzuk. És ne együnk sokat belőle, akármennyire is csábító a dolog, a kukoricának ugyanis 10 dekája 131 Kcal-t tartalmaz, és ez nem kevés. Vagyis nem a 131 Kcal a sok, hanem 10 deka kukorica kevés:) 
Jó néhány éve Kati barátnőmtől tanultam a mikróban főzős módszert. Ebben az esetben ne szedjük le a kukoricát borító leveleket, de öblítsük le a kukoricát folyó víz alatt, rázogassuk le róla a felesleges vizet. Így tegyük mikróba, egy átlagos méretű cső 700 Watton 5-6 perc alatt elkészül. A saját gőzében puhul a kukorica, isteni finom lesz.

Nehézségi fok:


2013. július 17., szerda

Barackos (szilvás) gombóc

Nagy kedvenc nálunk. Nagyanyám, a drága, zseniálisan készítette, látom magam előtt, ahogy az ezeréves gyúródeszka fölé hajolva dolgozza a tésztát, majd a keskeny pengéjű, fanyelű késsel szabályos négyzetekre darabolja nyújtás után. Akkor se értettem, és sajnos ma, több évtized elteltével se sikerült rájönnöm a titokra, hogyan volt képes minden tésztát - legyen szó gombócról vagy levestésztáról, esetleg pitéről - olyan mértani pontosságúra nyújtani és vágni, mint ahogy tette. Éveken át csodájára jártak anyám kollégái a levestésztájának, amiből rengeteget gyúrt, volt olyan, hogy anyám 10 kilót is vitt be a munkahelyére, nagyanyám ezzel egészítette ki nyugdíját. Az is megérne egy misét, hogyan lehetett, hogy az ő kevéske pénzéből mindig volt tartalék, amit kölcsön tudott adni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt a nagyanyám. Csak ne hiányozna ennyire...

Hozzávalók:
1 kg sárga héjú, lisztes krumpli, ún. Ella (bár a piacon a termelők szerint már réges rég nem lehet Ella vetőkrumplit kapni...)
liszt, amennyit felvesz (ez kb. olyan 30 deka, ha jó fajtájú krumplit vásároltunk, de előfordulhat, hogy még néhány dekára szükségünk lesz)
1 tojás
1 evőkanálnyi zsír
barack/szilva (mennyisége attól függ, hogy fél vagy egész szemeket tuszkolunk-e a gombócba)
cukor, fahéj
 
Elkészítés: 
A krumplit héjában megfőzöm, még forrón meghámozom, forrón  áttöröm, majd hagyom teljesen kihűlni. Közben a szilvák kimagozódnak, félbe vágódnak. Amikor a krumpli már hideg, hozzáadjuk  a puha zsírt és a tojást, majd elkezdjük adagolni hozzá a lisztet, mindig keveset, nehogy elrontsuk az arányokat. A tészta akkor jó, ha már rugalmasan lehet gyúrni, nem morzsálódik, szép sima. Lisztezett deszkán kinyújtjuk olyan 2 mm vékonyra, négyzeteket vágunk belőle, és bebugyoláljuk vele a barackokat/szilvákat, amiknek közepébe egy kis fahéjas kristálycukrot teszünk, el nem rontja, az biztos. Gombócot formálunk a tésztából, a fölöslegesnek ítél darabokat lecsipkedjük a gombócról,  és egy nagy lábasban, lobogva fővő vízben kb. 6-7 darabonként megfőzzük. Nem kell neki sok idő, csak amíg feljön a víz tetejére, plusz egy-két perc. A nyers gombócokkal ne sokat tojózzunk, mert a krumplis tészta hajlamos az állás során megpuhulni. A gombócokat pirított zsemlemorzsába szedjük, rázogatva eloszlatjuk felületükön a prézlit, majd tálaljuk. Fahéjas porcukor jár hozzá. 

Előre kell bocsátanom, a következő sorok nem azért íródnak, hogy bárkit megbántsak. Mindössze arról van szó, hogy sohasem értettem, miért vesz bárki mirelit szilvás/barackos gombócot, mikor annál rosszabbat nehezen tudok elképzelni. Nem ítélem el azt, aki meg(v)eszi, pusztán csak nem értem... Ugyanis ha magunk készítjük el, alig valamivel többet kell dolgoznunk toronymagasan jobb végeredményért, mintha a fagyott ágyúgolyókat főznénk meg. Az időszűke nem lehet meggyőző érv, hiszen a vizet, amiben a gombócok főnek, így is, úgy is fel kell forralni, zsemlemorzsát szintén kell pirítani. Ami plusz munka van vele, az a krumpli megfőzése (amíg fő, bármi mást lehet csinálni), a tészta összeállítása szintén csak néhány percet vesz igénybe, mert csupán zsírt, tojást, lisztet kell a krumplihoz adni, egyedül az az idő van pluszban a mirelithez képest, amíg várjuk, hogy az összetört krumpli kihűljön. Megjegyzem, erre is vannak praktikák... És hogy a végeredmény mennyivel, de mennyivel jobb, azt még én se tudom zongorázni, aki pedig 21 évet töltött el e hangszer mellett aktívan. (Oké, ezt csak a hatás kedvéért írtam, ha kicsit összekapnám magam, szerintem bármikor lezongoráznám azt a különbséget:)




2013. július 16., kedd

Cukkinikenyér

Tudom, tudom, az utóbbi időben szinte csak sütiket posztolok. Nem tudom, miért alakul ez most így, de én nem is bánom. Remélem, ti sem. Ezt a sütit először vagy 5 éve sütöttem, az unokahugaim legnagyobb örömére, no meg persze a magaméra. Ők azért örültek, mert ízlett nekik a süti, én pedig azért, mert úgy tudtam belecsempészni a menübe a cukkinit, hogy rajtam kívül ezt senki sem tudta:) A cukkini ha valahol megveti a lábát, általában rengeteget terem, így ez egy ragyogó módja annak, hogy a felhalmozódó zöldséget felhasználjuk. Sajnos engem ez a veszély nem fenyeget, én a piacon veszem a cukkinit...


Hozzávalók:
2 tojás
26 dkg cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
50 dkg cukkinihús reszelve
20 dkg olvasztott vaj
35 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
egy csipet só
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió (nem érdemes elhagyni, ez teszi pikánssá és különlegessé a süteményt)
2 teáskanál őrölt fahéj
15 dkg durvára vágott dió
egy nagy marék mazsola, előzőleg beáztatva (esetleg más aszalt bogyós gyümölcs)
 
Elkészítés:
 
Tulajdonképpen egy edényben elkészíthetjük az egész süteményt, na jó, maximum kettőben, mert ugyebár a vajat is csak meg kell olvasztani valamiben. A felsorolt anyagokat a megjelenés sorrendjében (tisztára, mint egy film végefőcím:) összekeverjük: a cukrot elkeverjük a tojásokkal, a vaníliával, hozzáadjuk a hámozott, lereszelt cukkinit, az olvasztott vajat, majd a sütőporral elkevert lisztet, ezután mehetnek bele a fűszerek, végül pedig a durvára vágott dió. 26 cm-es kivajazott, kilisztezett, kapcsos tortaformában sütöttem 175 fokon, kerek egy órán át.
 
Nehézségi fok:


2013. július 15., hétfő

Madártej

Nagyon nagy kedvencem. És nagyon rég volt, amikor utoljára ettem, ezért nem álltam ellen a kísértésnek vasárnap a Menzán, ahol aztán a várakozásaimnak megfelelően egy tökéletes madártejet szolgáltak fel. Ma pedig munka közben megint elkezdett motoszkálni a fejemben a vanília magokkal sűrűn telepettyezett, hűs vaníliakrém és a habkönnyű, hófehér fehérje felhők duója. És ki vagyok én, hogy egy ilyen motoszkának nemet mondjak?


Hozzávalók:
1 liter tej
3 tojás
1 evőkanál porcukor + 4 evőkanál porcukor
1 mokkáskanál liszt
1 rúd vanília
 
Elkészítés:
A tejet odatettem főni, kis lángon, nehogy lekapjon. Tudtad, hogy ha a lábasba először fél deci vizet teszel, azt forralod fel elsőként, úgy öntöd rá a tejet, akkor nem ég le? No, most már tudod!  Felhasítottam a vaníliarudat, belekapartam a tejbe a magokat és utánuk hajítottam a hüvelyt is, hadd adjon az is jó ízt a tejnek. Amíg az melegedett, a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény, az edényből kifordíthatatlan habbá vertem, az utolsó percben megkapta az egy kanál porcukrot. A tojások sárgáját fehéredésig kevertettem a 3-4 evőkanál porcukorral. Majd a fehérjehabból galuskákat szaggattam a szüttyöngő tejbe, fél percig az egyik oldalát, fél percig a másik oldalát főztem, majd lyukas kanállal kiszedtem őket egy tányérra. Ekkor adtam a tojássárgájához a mokkáskanál lisztet, hozzáöntöttem a forró tej felét,  majd ezt a keveréket visszaöntöttem a tejbe, sűrűsödésig kevertem. Végül kihalásztam a vaníliarudakat, leszűrtem a krémet, hogy ne feketélljenek benne a magocskák, majd vízfürdőn lehűtöttem. Most a hűtőben várják a kegyes véget:) 
Rutinosabbak úgy is készíthetik a habot, hogy kanállal gombócokat szaggatnak egy akkora tányérra, amekkora befér a mikrohullámú sütőjükbe, a gombócok közé csepegtetnek pár csepp vizet, majd az egészet beteszik a mikróba. Az enyém 700 W-os, két perc elég volt, hogy a habok megfőjenek. Nem esnek össze, nem színeződnek el, tökéletesek lesznek.

2013. július 13., szombat

Rebarbarás pite

Rebarbara.Ha a divatos szóval akarnék élni, megosztó növény, de nem teszem, mert égnek áll a hajam ettől a kifejezéstől, ráadásul pár másodperccel az égnek állás után csomókban kezdem el kitépni is az említett hajat kínomban. Tehát van, aki szereti, és van, aki ki nem állhatja. Én nem vagyok elvakult rebarbara fan, de egy szezonban egyszer-kétszer szívesen sütök belőle valami jó kis süteményt. Így lesz ez most is, a parkettázás kellős közepén, amiben én nemigen tudok segíteni a dolgos kezeknek, csak annyiban, hogy jól tartom őket, és a rántott csirke után eléjük teszem ezt a jó kis fanyar sütit. Lehet bolondítani még egy kevés málnával, szederrel, az még jót is tesz a rebarbara savanyúságának.
Erről az oldalról azért kiderül, hogy a rebarbara nem egyértelműen tesz jót az egészségnek, úgyhogy mindenki döntse el, vállalja-e a rizikót, mielőtt fogyasztani kezdi. Magam azt gondolom erről, hogy a szezonban egy-két-három alkalommal megsütött sütemény biztosan nem fog nagy károkat okozni a család szervezetében, mindazonáltal nem haszontalan dolog tisztában lenni a szempontokkal.

Hozzávalók:
65 dkg rebarbara
2 csapott evőkanál cukor (nyírfacukor, eritrit)
2 evőkanál darált mandula vagy dió
fahéj
8 dkg vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
8 dkg porcukor + egy kevés a szóráshoz
2 tojás
1 teáskanál reszelt citromhéj
20 dkg liszt
2 csapott teáskanál sütőpor
 
Elkészítés:

A rebarbarát meghámozzuk, megmossuk, 4–5 cm-es darabokra vágjuk. Cukorral, fahéjjal, darált mandulával összekeverjük. A sütőformát/tepsit kivajazzuk. A sütőt 180ºC-fokra előmelegítjük. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, apránként a felvert tojásokat, csipet sót és a citromhéjat. A lisztet elkeverjük a sütőporral, és összedolgozzuk a vajas masszával. Ha túl kemény a tészta, 1–2 kanál tejjel lágyítjuk. Kibéleljük a tepsit úgy, hogy a tészta széle kimagasodjék. Bekenjük 1 evőkanál olvasztott vajjal, és rászórjuk a rebarbarás keveréket. Tehetünk még hozzá néhány szem málnát, sárgabarackot, szedret, hogy ellensúlyozzuk a rebarbara savanyúságát. Mérsékelt tűzön kb. 40 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, nem túl vékony szeletekre vágjuk, tetejét porcukorral behintjük.