2016. február 9., kedd

Töltött, rántott palacsinta

A Palacsinta Nap vagy húshagyókedd (az angol eredetiben „Shrove Tuesday” „Gyóntató Kedd”) - a húsvét előtti 41. napra eső kedd – a nagyböjt előestéje. Ezen a napon a régebbi időkben minden keresztény kötelező bűnbánatot tartott mielőtt gyónást és feloldozást nyert, innen ered  a „Gyóntató Kedd” elnevezés. Ez az utolsó lehetőség mindenféle ételek fogyasztására, a bőséges étkezés ugyanis nagyböjtben tilos. Tehát a házban megmaradt tojásokból, vajból, zsírból palacsintát készítettek, ezért ezt a napot Palacsinta Napnak nevezték.
Noha a nagyböjtnek szigorú szabályai vannak, most kivételesen mindenki élvezheti a palacsintaevést és egyes vidékeken a palacsintás versenyeket. A legrégibb és leghíresebb a buckinghamshire-i Olney-ban tartott verseny. Ez 415 yard (380 méter) futás, melyen tizenhat év feletti főkötőt és kötényt viselő nők vehetnek részt. Nekik fel kell dobniuk a palacsintájukat és megfordítaniuk így a serpenyőben legalább háromszor a verseny alatt. A nyertes csókot kap a Palacsinta Harangozótól és egy imakönyvet a vikáriustól – a templomi harangokat eredetileg azért húzták meg, hogy emlékeztessék a párizsiakat, hogy menjenek gyónni.

Forrás: brody.iif.hu

Fogalmam sincs, melyik kategóriába kéne sorolni ezt a remeket. Gyors vacsorának semmiképp nem nevezném, és bár van benne hús, nem is a húsétel kifejezés jut róla eszembe. No de végül is nem kell mindent kategóriákba préselni. Nálunk ez abszolút ünnepi, vendégváró étel, egyrészt a főtt, füstölt tarja ára miatt, amiből azért minél öbb van benne, annál jobb, másrészt a kicsit hosszadalmas előkészületek miatt. Hétköznapokon csak álmodozunk róla...

Hozzávalók:

12 db ún. sós palacsinta, bár nem készítem sósabbra, mint máskor, csak nem teszek bele cukrot, mint máskor se
40 dkg főtt, füstölt tarja
néhány evőkanál tejföl
só, bors
és a panírozás kellékei: lizt, tojás, prézli
olaj a sütéshez


Elkészítés:


Megsütjük a vékony palacsintákat. Legjobban akkor járunk, ha előző nap életünk párja a gyerekeknek ezzel kedveskedett, és vagy sikerült a kölkeket időben elzavarni az asztaltól, vagy rá tudtuk venni az Embert, hogy dupla adagot süssön. De ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor bizony magad uram, ha szolgád nincsen... Előtte, közben, vagy ahogy adódik, ledaráljuk a füstölt tarját (Moulinex forever), és tejföllel, borssal krémet alkotunk belőle. Méghozzá olyan krémet, ami nem folyós, ugyanakkor könnyedén kenhető. Ezzel a krémmel megkenjük a palacsintákat, majd kétoldalt behajtjuk őket, ezután feltekerjük a kis huncutokat. Akkor jó, ha a tekercsek megfelelően strammnak bizonyulván nem akarnak szanaszét bomlani, nyekleni-csuklani, hanem könnyen kezelhetőek, már ami a panírozást illeti. 

A szokásos módon panírozunk, majd bő, forró olajban szép barnára sütjük a hengerkéket. Majonézzel szoktam tálalni, elvetemülten nagyétkűek rizst is kaphatnak hozzá, ha nagyon követelőznek. A tölteléken lehet variálni, lehet bele gombakrémet gyártani például, párolt zöldség besamellel kissé megkötve szintén alkalmas lehet tölteléknek. Legjobban majonézes kukorica salátával szeretjük.



2016. február 8., hétfő

Káposzta saláta


Emlékszem rá, amikor sok évvel ezelőtt először álltam sorba a Király utca és körút sarkán frissen nyílt KFC-ben, és mustráltam a kínálatot. Persze fogalmam sem volt, mi micsoda, már úgy értem, hogy a rántott csirke darabok mitől különlegesek, mi a fenének kell a húshoz sült kukoricát enni, és vajon mi lehet az a coleslaw. Aztán hamar megszerettem mindegyiket, volt egy pogácsájuk is, ami nem volt nagyon jó, de mindig meleg volt, azt is nagyon kedveltem. Hiába, vannak az embernek deformitásai, na:) Azóta a gyorsétterem kínálatának varázsa elmúlt, már egyáltalán nem kedvemre való, ha mégis elcsábulok, az csakis a káposzta salátájuk miatt van, bár megjegyezni kívánom, az sem olyan már, mint az ősidőkben. Sic transit gloria mundi.



Hozzávalók: 

 50-60 dkg fejes káposzta
 1 fej vöröshagyma
 1 termetes sárgarépa
 1 alma
 1/2 teáskanál zellermag
 1 evőkanál citromlé
 némi reszelt citromhéj
 1 pohár joghurt
 2 evőkanál majonéz
 folyékony édesítő ízlés szerint
 só ízlés szerint

 Elkészítés: 

 A zöldségeket nagyon apróra vágjuk, még jobb, ha a robotgéppel reszeltetjük le. Ne legyen nagyon apró a reszelék, mert akkor pép lesz a salátából, az meg nem annyira kívánatos. Keverjük össze a joghurtot, a majonézt, sót, borsot, édesítőt. A zöldségekre öntsük rá a citromlevet, az öntetet, és alaposan keverjük össze. Kóstolgassuk, és korrigáljuk az ízeket a szánk íze szerint. 24 órai hűtőben érlelés kifejezetten jót tesz a salátának, addigra a zöldségek engednek némi levet, az ízek összeérnek, és egy ellenállhatatlanul jó ízű, ropogós téli salátával találjuk szemközt magunkat. Ez a recept attól diétás, hogy nem cukrot és nem házi majonézt használtam, ráadásul hozzáadott szénhidrát sincs benne.

2016. február 7., vasárnap

Sütőtökös fánk

Tudom, jó néhányan nem szeretik a sütőtököt, és meg is értem én ezt, annak ellenére, hogy én eléggé imádom. Mindemellett nekik is ajánlom ezt a receptet, ugyanis egyáltalán nincs sütőtök íze, viszont nagyon szaftos tőle a fánk. Egyetlen dolog van, amire figyeljetek oda, ez pedig a sütési hőmérséklet. Uyanis attól, hogy a tészta nagy hányada nedves hozzávaló, hajlamos lehet nem átsülni a fánk, holott a külsején már úgy látszik, hogy megsült.

Fotó: Kandikó Judit
Hozzávalók:

40 dkg sült tök kocka
5 dl liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
6 teáskanál cukor
1 egész tojás
1 tojássárgája
1,25 dl szénsavas ásványvíz
olaj a sütéshez
porcukor, juharszirup, lekvár, csokiszósz a tálaláshoz ízlés szerint

Elkészítés:

A tököt villával áttörjük, és összekeverjük a hozzávalókat. Ez nagyjából három perc fejvakarással együtt is, hogy melyik tálban történjék mindez. Közben az olajat felforrósítjuk (ha van cukorhőmérőd, 160 fokig), majd a tésztából evőkanálnyi darabokat engedünk az olajba. Fontos, hogy alacsony hőmérsékleten süljön a fánk tovább, hogy rendesen átsüljön.
Itatósra szedjük és forrón tálaljuk.


2016. február 5., péntek

Dödölle, gánica

Jellegzetes zalai étel, régebbi időkben mi is sokat ettük, mert apósom nagy mestere volt, ő pedig a Balaton-felvidéken született, úgyhogy náluk a gánica mindennapos étel volt. Semmi ördöngősség nincs az elkészítésében, és bár nem egy über egészséges, trendi recept (zsír, krumpli, liszt... na... gondolhatod...), nálunk nagy kedvenc voltvanlesz.



Hozzávalók:

50 dkg burgonya
25 dkg liszt

10 dk zsír
1 nagy fej vöröshagyma

fokhagymás tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, sós vízben puhára főzzük, majd a rajta maradt víz nagy részét leöntve a burgonyát összetörjük, a maradék főzővízzel együtt. A kimért lisztet elkezdjük a kissé híg krumplihoz adagolni, ehhez a művelethez a fazekat visszatesszük a tűzre,és egészen pici lángon folyamatosan melegen tartjuk a krumplit. Először ne adjuk hozzá a krumplihoz az összes lisztet, hanem figyeljük, hogyan lesz egyre keményebb a massza, a végén már komoly erőfeszítést követel a kavarás. Amikor már nagyon sűrű a "tésztánk", készen vagyunk. Kóstoljunk bele, ha nem elég sós, ízesítsük!
Eközben a zsíron 10-15 perc alatt üvegesre pirítjuk a hagymát, vigyázva, hogy ne égjen oda, lesz erre ideje és lehetősége később is bőven.
A krumplis tésztából két evőkanál segítségével kis galuskákat szaggatunk, amiket a hagymás zsíron megpirítunk minden oldaláról. Addig folytatjuk a műveletet, amíg a tésztából tart, márpedig ebből a tésztából azért elég rendes mennyiség lesz. 
Nem is igen lehet elkerülni, hogy a hagyma oda ne kapjon kicsit. Aki ezt nem akarja, egy alaposan kizsírozott tepsibe terítse el a párolt hagyma felét, erre tegye a galuskákat, és a hagymás zsír másik felével takarja be a kis dödölléket, majd sütőben süsse szép pirosra őket.
A fokhagymás tejföl nagyjából kötelező kísérője a dödöllének.