Uborkasaláta télire

Van egy csalamádé receptem, amit nagyon kedvelek. Néhány évben bőszen gyalulgattam hozzá a káposztát, uborkát, aprítottam a paprikát, meg amit kellett. Aztán valahogy leszoktam erről.  Most itt ez a végtelenül egyszerű uborkasaláta, amit télire akarok eltenni, most készítem először, nagyon kíváncsi leszek a végeredményre.

Ez az egyik legegyszerűbb savanyúság, amit ismerek. Nem kell hozzá levet főzni, nem kell dunsztolni, az uborkát még meghámozni sem: megy bele minden nyersen, néhány óra alatt levet ereszt, aztán lehet üvegekbe rakni.

Hozzávalók: (első, kísérleti adag, aztán majd meglátjuk, készül-e több is)

2,5 kg uborka

50 dkg vöröshagyma

7,5 dkg só

3,5 dkg cukor

2,5 dl 10%-os ecet

1/2 teáskanál nátrium-benzoát

egész fekete bors ízlés szerint

Elkészítés:

Az uborkát alaposan megmossuk, két végét levágjuk, héjastól vékonyra gyaluljuk. (Ezt kézi gyaluval éppúgy el lehet végezni, mint géppel. Én most ez utóbbit használtam, pillanatok alatt kész is lettem.) A hagymát vékony szálakra szeleteljük.

Az uborkát és a hagymát nagy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az ecetet, a nátrium-benzoátot és az egész borsot, majd alaposan összekeverjük.

Ezután állni hagyjuk. 4-5-6 órát, vagy akár egy éjszakát. 

A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, így néhány óra alatt bőséges lé képződik. Időnként átforgatjuk, hogy mindenütt egyformán érje az ecetes-fűszeres lé.

Amikor már elegendő levet eresztett, tiszta üvegekbe rakjuk a salátát, kissé lenyomkodjuk, majd teljesen felöntjük a saját levével. Lezárjuk az üvegeket.

Ennyi.

Ekkor jön a jogos kérdés: nem romlik meg?

A trükk az, hogy ebben több dolog játszik közre. A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, az ecet savas közeget teremt, a nátrium-benzoát pedig ebben a közegben segít kordában tartani az élesztőket és a penészgombákat. Vagyis nem főzéssel tartósítunk, hanem azzal, hogy a romlást okozó mikroorganizmusoknak egyszerűen nagyon rossz életkörülményeket teremtünk.

A cukor ebben a mennyiségben főleg az ízeket kerekíti, nem ezen múlik az eltarthatóság. A nátrium-benzoát sem csodaszer önmagában: az ecettel és a sóval együtt működik. És ettől lesz ez a recept olyan szerethetően egyszerű: mindent összeöntünk, üvegbe kerül, a hozzávalók teszik a dolgukat, és ennyi.

Puha, csokis banánkenyér

Igen, tudom. Van már banánkenyér a blogon. Nem is egy. Ha beírjátok a keresőbe, hogy banánkenyér, szép kis gyűjtemény kerül elő a különböző változatokból.

És akkor most itt van még egy.

Mentségemre szóljon, hogy a banánkenyér ilyen műfaj. Az ember meglát három-négy, a konyhapulton lassú halálra ítélt banánt, és ahelyett, hogy elővenné valamelyik régi, bevált receptjét, talál egy újat. Mert ebben egy kicsit kevesebb a cukor. Abban több a vaj. Ebbe joghurt kerül. A másikba tejföl. Ebben csokidarabok vannak, a másikon krémsajtos máz. És különben is: hátha ez lesz AZ.

Na, ez most nagyon közel került a tökéleteshez. Bátran állíthatom, hogy ez a legfinomabb banánkenyér, amit életemben ettem. Szaftos, puha, épp annyira csokis, amennyire kell, és épp annyira édes is.

Úgyhogy tessék. A sokadik. És jelen pillanatban a legnagyobb kedvenc.

Hozzávalók:

40 dkg pépesre tört, nagyon érett banán
11 dkg puha vaj
5 dkg kristálycukor
5 dkg barna cukor (a mély, karamellás ízéért van rá szükség)
2 db tojás
vaníliakivonat, amennyit gondolsz, min. 1 evőkanálnyi
18 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
10-15 dkg csokicsepp, vagy amennyit találsz otthon

Elkészítés:

A banánkenyér roppant egyszerű sütemény, össze kell keverni gyakorlatilag az elemeket, és már mehet is a sütőbe. Így tehát a puha vajat kikeverjük a kétféle cukorral, amikor már a vaj valamelyest kihabosodik, mehetnek bele a tojások. Egyenként adjuk hozzá a két tojást, az első és a második után is alaposan keverjük el a vajjal.

A villával pépesre tört banánt adjuk hozzá, keverjük el, végül pedig jöhet a liszt, amibe előzőleg elkevertük a sót és a térfogatnövelőket. Csak addig keverjük a tésztát, amíg a liszt el nem oszlik, ha túlkeverjük, nehéz lesz a süti, nem olyan jó kis levegős.

Utolsó lépésként két mozdulattal keverjük a tésztához a csokicseppeket.

Egy 23x13 centis formát fújjunk ki olajjal, vagy kenjünk ki vajjal. Nekem könnyű dolgom van, szilikon formám van, annak elég tényleg csak a biztonság kedvéért megmutatni az olajfújót. Öntsük bele a tésztát, egyengessük el a tetejét, és tegyük a 175-180 fokra előmelegített sütőbe alul-felül sütésre.

Az én sütim kb. 50 percet sült. És ennyi. Napokig puha, szaftos banánkenyeret csipegethetünk a kávénk mellé, vagy csomagolhatunk a suliba a gyereknek, kínálhatjuk a barátnőnknek, szomszédunknak. Nem mondom, hogy ez egy túl nagy forma, de nem is kell egyszerre három szeletet beküldeni ebből a sütiből.

TIPP:

Tényleg jó érett legyen a banán, igen, leginkább az elvékonyodott, megfeketedett héjú banán az ideális.

Én tettem bele egy csipet mézeskalács fűszert a tésztába, de ne essünk túlzásba, nem mézeskalácsot sütünk, hanem banánkenyeret.

Ha nincs otthon csokicsepp, maradék csokoládét is apríthatunk fel hozzá, de azért a maradék legyen jó minőségű.

Ha akarunk, egy-egy dekát a cukrokból visszavehetünk.

Caponata, a szicíliai padlizsánragu

A caponata szicíliai padlizsános zöldségétel, aminek a meghatározó jellemzője az édes-savanyú ízesítés. Rengeteg változata létezik, nálam most kaliforniai paprika is került bele, és ezen a jövőben sem tervezek változtatni. Az olajbogyó, nagy-nagy kedvencem, a kapribogyó, a mazsola és a pirított fenyőmag (amit még a valenciai piacról hoztam) együtt olyan jó kis társaságot alkot, hogy nehéz abbahagyni a kóstolgatást.

Elvileg érdemes néhány órát, még inkább egy egész éjszakát pihentetni, hogy szépen összeérjenek az ízei. Hogy ezt sikerül-e megvalósítani, az már egy másik kérdés.

Hozzávalók 4 adaghoz

2 közepes padlizsán, kb. 60–70 dkg
1 nagy piros kaliforniai paprika
1 nagy sárga kaliforniai paprika
1 nagyobb vöröshagyma
2 szárzeller
40 dkg darabolt hámozott paradicsom
8–10 dkg zöld olajbogyó
2 evőkanál kapribogyó
2 evőkanál mazsola
2 evőkanál fenyőmag
2 evőkanál vörösborecet
1–1½ evőkanál cukor
olívaolaj
só
frissen őrölt bors
egy marék friss bazsalikom

Elkészítés:

A padlizsánt héjastól nagyjából 2 cm-es kockákra vágjuk. Szűrőbe tesszük, megsózzuk, majd hagyjuk 15-20 percet állni. Az idő lejárta után leöblítjük, lehetőleg minél szárazabbra leitatjuk papírtörlővel, majd egy tepsin elterítjük a kockákat, meglocsoljuk olívaolajjal, és 200 fokos sütőben (vagy air fryerben) megsütjük. Ez nagyjából 15-20 perc.

A kaliforniai paprikákat a padlizsánhoz hasonló méretű darabokra vágjuk. Kevés olívaolajon ezeket is külön megpirítjuk. Nem sütjük teljesen puhára, jó, ha marad egy kis tartásuk. Kiszedjük és félretesszük.

A serpenyőbe szükség szerint még öntünk egy kevés olívaolajat. Beletesszük a kis kockákra vágott vöröshagymát és a felkarikázott szárzellert, majd mérsékelt lángon puhára pároljuk.

Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, az olajbogyót, a kapribogyót és a mazsolát. Sózzuk, borsozzuk, majd közepes lángon 10–15 percig főzzük, amíg a paradicsomos alap kissé besűrűsödik.

A vörösborecetet elkeverjük a cukorral, majd a paradicsomos alaphoz adjuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, további kevés cukorral vagy ecettel állítjuk be az ízét. A caponata egyik jellegzetessége éppen ez az édes-savanyú egyensúly, ezért egyik íztől sem kell megijednünk.

Visszatesszük a serpenyőbe a megsült padlizsánt és a paprikát. Óvatosan összeforgatjuk, hogy a zöldségek ne törjenek össze, majd az egészet még körülbelül 5 percig főzzük.

Közben a fenyőmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. A kész caponatához adjuk a friss bazsalikommal együtt.

Hagyjuk kihűlni, majd néhány órára hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt érdemes időben kivennünk, mert szobahőmérsékleten sokkal jobban érvényesülnek az ízei.

TIPP:

Friss, ropogós kenyérrel önálló fogásként is remek, de előételként vagy húsok mellé köretként is kínálhatjuk.

Jubileumi poszt - 20 éve eszünk és puffadunk együtt

Húsz év. 2006. szeptember 1-jén írtam meg az első bejegyzést az Ahogy eszik, úgy puffad blogra, ami akkor még a fakanal.freeblog.hu domainen lakott. 

Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy húsz év múlva is itt leszek, több mint két évtizednyi recepttel a hátam mögött, és közben megjelenik az első szakácskönyvem is, valószínűleg elég hitetlenkedve néztem volna rá.

Pedig az egész nagyon egyszerűen kezdődött.

A lányom akkor 19 éves volt, a fiam 16. Nekik kezdtem el írni egy családi receptgyűjteményt. Azt szerettem volna, hogy amikor egyszer majd elkezdenek főzni, legyen mihez nyúlniuk. Legyen összegyűjtve valahol az, amit itthon ettek, amit szerettek, amitől számukra az otthoni étel otthoni étel volt.

Nekem még megvannak anyai nagymamám és anyám kézzel írt receptjei, és őrzök egy legalább nyolcvanéves szakácskönyvet is, ami a Mamié volt. Az én gyerekeim öröksége már más formában született meg: az interneten.

Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből az elektronikus családi receptes dobozból mi minden következik majd.

Akkoriban Magyarországon még alig létezett gasztroblogger, mint olyan. Néhány év múlva már egy tévéműsorban beszéltem arról, mit jelent gasztroblogot írni. Később két évadon át dolgoztam gasztronómiai szakértőként egy kereskedelmi televízió gasztro-reality műsorában, majd két évig a TV Paprika szakmai lektora voltam, ahol közel 900 főzős műsorepizód ment át a kezemen.

Vezettem hetilap gasztro rovatát, írtam recepteket és cikkeket különböző online felületekre. Terveztem és készítettem esküvői vacsorát, főztem ismert embereknek ünnepi alkalmakra, évekig vállaltam karácsonyi főzést családoknak. Közben rengeteget tanultam, új alapanyagokat, konyhákat, technikákat ismertem meg, és természetesen főztem tovább itthon is.

A blog pedig közben tette a dolgát, persze nem magától, szorgalmasan tettem bele a tartalmakat. Mert most már így hívjuk: tartalomgyártás.......

És ami talán a legfontosabb: teljesítette azt a feladatot, amiért húsz éve létrehoztam. A gyerekeim megtanultak és megszerettek főzni, és ma is használják azt a receptgyűjteményt, amit eredetileg nekik kezdtem írni.

A blogból pedig lett egy könyv.

Idén ugyanis történt valami, ami húsz évvel ezelőtt még végképp elképzelhetetlen lett volna számomra: megjelent az Anya főztje című szakácskönyvem.

Tulajdonképpen visszatértünk a kiindulóponthoz. Ami egy családi receptgyűjteménynek indult az interneten, abból húsz év elteltével valódi, kézbe vehető szakácskönyv lett.

A könyvbe családunk sok év alatt kipróbált és megszeretett receptjeiből válogattam. Olyan ételeket szerettem volna megmutatni, amelyeket valóban főzünk és eszünk. A könyv fotóit a lányom készítette, aki annak idején – a konyhát nagy ívben kerülő kamaszként – az egyik fő oka volt annak, hogy egyáltalán létrejött ez a blog. Az életnek van humora.

A képeken pedig pontosan azok az ételek vannak, amelyeket elkészítettem, és amelyeket a fotózás után jó étvággyal megettünk. Nem egy elképzelt magazinéletet akartam megmutatni, hanem a mienket.

És itt még nincs vége, terveim szerint ugyanis lesz második könyv.

A koncepciója megvan, a receptek válogatását elkezdtem, és ha sikerül úgy megvalósítanom, ahogyan most a fejemben létezik, a szerkezete kissé eltér majd a megszokott szakácskönyv-formátumoktól. Többet egyelőre nem mondok róla.

És akkor ünnepeljünk!

Húsz év azért mégiscsak húsz év, úgyhogy szeretnék adni valamit annak, aki velem ünnepel.

Összeállítok egy személyes gasztro-ajándékcsomagot. Kerül bele valami a saját szakácskönyv-gyűjteményemből, néhány különlegesebb fűszer, amit az utazásaimról hoztam, és készítek bele saját kezűleg valamit én is.

Hogy pontosan mit? Legyen igazi meglepetés.

A játékhoz nézz körül a blogon, válassz egy receptet, amelyet már elkészítettél, vagy amelyiket szívesen elkészítenéd, és ennek a receptnek a címét írd meg a jubileumi Facebook-poszt alatt kommentben.

Ha pedig van kedved, azt is írd meg, mióta olvasod az Ahogy eszik, úgy puffad blogot. Nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e még itt olyanok, akik szinte a kezdetektől velem vannak.

A válaszolók közül egyvalaki kapja meg az általam összeállított jubileumi gasztrocsomagot.

Húsz évvel ezelőtt két gyereknek kezdtem recepteket gyűjteni. Fogalmam sem volt róla, hányan fogják még olvasni őket. Mostanra pedig építettem egy kis híján 23.000 tagot számláló közösséget, ami nagyon nagy öröm számomra.

Köszönöm mindenkinek, aki valamikor ebben a húsz évben idetalált, sőt, itt is maradt. Annak is, aki 2006 óta olvas, és annak is, aki tegnap kattintott ide először. Terveim szerint még sok-sok használható, nem túlbonyolított, ízletes receptet osztok meg veletek.

Paradicsomkonzerv házilag

Augusztusban, amikor egyszerre rengeteg jó, érett paradicsom van, érdemes néhány üveggel eltenni belőle télire. Én San Marzanót használok hozzá, mert húsos, kevés benne a mag, és főzéshez szerintem az egyik legjobb paradicsomfajta. Nem véletlenül használják ezt az olaszok is, márpedig az köztudott, hogy a taljánok paradicsom fronton verhetetlenek. Ráadásul ma már nem úgy néznek rád a piacon, ha ezt a fajtát keresed, mintha a Holdról érkeztél volna.

Az eltevésnek ezt a módját még sosem próbáltam, nagyon kíváncsi leszek, hogy fog beválni télen, amikor csak leveszek egy üveget a polcról, és máris van kéznél egész paradicsom és sűrű, ízes paradicsomlé. Tésztaszószhoz, pizzához, ragukhoz, levesekhez is remek alapanyag.

Hozzávalók:

érett San Marzano paradicsom (nekem most kb. 10 kg volt)
friss bazsalikom
só

Elkészítés:

A paradicsomokat alaposan megmosom és átválogatom. Eltevéshez csak teljesen egészséges, sérülésmentes darabokat használok.

A szép, egész San Marzanókat szorosan a tiszta, kifertőtlenített üvegekbe rakom. A paradicsomok nyersen, hámozatlanul kerülnek az üvegbe. Természetesen le is húzhatod a héját, de én ezzel most nem akartam bajlódni. Az üvegekbe dugtam egy-egy szál friss bazsalikomot is.

A felöntőléhez a maradék paradicsomot feldarabolom, a sérült részeket kivágom, majd leturmixolom, lábasba öntöm, felforralom, és körülbelül 5 percig erősen, bugyogva főzöm.

A keletkezett habot leszedem a tetejéről egy szűrővel, illetve néhány teáskanálnyi sót is adok hozzá.

A forró paradicsomlével felöntöm az üvegekben lévő egész paradicsomokat. Érdemes közben egy kicsit megmozgatni az üvegeket, hogy a lé mindenhová bejusson a paradicsomok közé, és minél kevesebb levegő maradjon bennük. Én ehhez egy műanyag kancsót használtam, így nem folyt égbe-világba a lé.

Az üvegek peremét tisztára törlöm, szorosan rájuk csavarom a tetőt, majd következik a vizes dunszt.

Egy nagy fazék aljára konyharuhát teszek, erre állítom az üvegeket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Vizet öntök köréjük, lassan felmelegítem, majd az üvegeket a gyöngyöző vízben kidunsztolom. Mivel én türelmetlen fajta vagyok, és az üvegek amúgy is melegek voltak a paradicsomlétől, forró vizet öntöttem a fazékba, ezzel is gyorsítva az ügymenetet. 40 percet töltöttek az üvegek a bugyogva forrdogáló vízben.

Ezután hagyom őket kihűlni a vízben. Amikor teljesen kihűltek, ellenőrzöm, hogy minden tető megfelelően behúzódott-e, és mehetnek is a kamrapolcra.

Mire használható?

Szinte mindenhez, amihez év közben konzerv paradicsomot vennénk elő. Az egész paradicsomot villával, vagy kézzel össze lehet törni egy gyors tésztaszószhoz, turmixolható pizzaszósznak, kerülhet raguba, levesbe, húsos vagy zöldséges ételekbe.

A sót, fokhagymát, hagymát, bazsalikomot, oregánót majd akkor kapja meg, amikor eldől, milyen étel készül belőle. (A leturmixolt, főtt lébe azért kerül valamennyi só.)

TIPP:

Ha lehúznád a paradicsom héját, vágj egy kis keresztet az aljára, tedd 30–60 másodpercre forró vízbe, majd hidegbe: ezután könnyen lejön a héja.

A tető és az üveg pereme legyen teljesen tiszta, különben nem biztos, hogy megfelelő vákuum alakul ki.

Érdemes kisebb, 5–7 decis üvegeket használni: egy üveg általában pont elég egy tésztaszószhoz vagy pizzához, és felbontás után nem kerülgeted napokig a hűtőben a maradékot.

Nyári saláta kerti zöldségekkel és farróval

Ez az étel is az olasz konyha gyöngyszeme. Nagyon ajánlom az elkészítését, mert az ugye alap tulajdonság, hogy csodálatosan finom, de egészséges is, kiadós is, eheted salátának, köretnek, ahogy akarod.

A farro egy ősi búzaféle, amely különösen az olasz konyhában népszerű; főzés után enyhén diós ízű, kellemesen rugalmas, harapható marad. Salátákhoz, levesekhez és köretekhez is használható, nagyjából úgy, ahogyan nálunk az árpagyöngyöt, vagyis a gerslit szokás. Olyannyira, hogyha nem akarsz beruházni egy csomag farróba, nyugodtan használhatsz helyette gerslit is. Vagy bulgurt, barna rizst.

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg farro
1 kisebb padlizsán
1 piros kaliforniai paprika
1 cukkini
néhány rózsa brokkoli
30 dkg sárga és piros koktélparadicsom
1 konzerv csicseriborsó leszűrve
2-3 ág friss bazsalikom
2 teáskanál szárított oregánó
ha van kéznél, friss petrezselyem a tetejére
extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors
friss kecskesajt a tálaláshoz, ha nem jutsz hozzá, lehet feta is

Elkészítés:

A farrót alaposan átöblítjük, majd bő, sós, forrásban lévő vízben a csomagoláson feltüntetett ideig főzzük. (kb. 215 perc) Akkor jó, ha megpuhult, de még kellemesen harapható.

Közben a padlizsánt és a cukkinit kisebb kockákra, a paprikát hasonló méretű darabokra vágjuk. Egy nagy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat melegítünk, hozzáadjuk a zöldségeket, megsózzuk, és közepesen erős lángon 10–15 perc alatt puhára, enyhén pirultra sütjük. A párolás vége felé jutott eszembe, hogy nem árt a zöldségkeveréknek, ha kap egy kis balzsamecetet, ezért aztán kapott egy-két evőkanálnyit.

A koktélparadicsomokat félbevágjuk, és egy nagy tálba tesszük a főtt csicseriborsóval. Hozzáadjuk a kézzel kisebb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az oregánót. Meglocsoljuk kevés olívaolajjal, enyhén megsózzuk, majd összeforgatjuk.

A megfőtt farrót alaposan leszűrjük, még melegen a paradicsomos-csicseriborsós keverékhez adjuk, majd beleforgatjuk a sült padlizsánt, paprikát, brokkolit és cukkinit is.

Megkóstoljuk, szükség szerint sózzuk, borsozzuk, és ha kívánja, még kevés extra szűz olívaolajjal meglocsoljuk.

Tálaláskor friss kecskesajtot, annak hiányában fetát morzsolunk a tetejére.

Tipp: Langyosan és hidegen is nagyon finom, ezért előre is elkészíthető. Ha hűtőből tálaljuk, érdemes fogyasztás előtt egy kicsit szobahőmérsékleten hagyni, és friss olívaolajjal átforgatni.

Volt a mélyhűtőben egy csomag edamame bab, abból is tettem bele egy bőkezű adaggal, úgy másfél maroknyi lehetett, az is nagyon kellemesen simult az összhatásba. Természetesen ha nincs otthon edamaméd, elhagyod.

Hol kapható farro?

Itthon elsősorban olasz élelmiszereket árusító üzletekben és webáruházakban érdemes keresni, például a Buonóban. Bioboltokban és nagyobb, olasz élelmiszert forgalmazó delikát üzletekben is előfordulhat; farro perlato néven keressétek, ez a hántolt, gyorsabban fővő változat, amely salátákhoz különösen jó.

A szicíliaiak kedvenc padlizsános tésztája (Pasta alla Norma)

Nem vagyok hibátlan ember. Egyik gyengeségem, hogy nagyon, de nagyon nehezen állok ellen a nyári zöldség- és gyümölcs dömpingben a kínálatnak, és ez akkor is igaz, ha már a vásárlás pillanatában pontosan tudom, hogy már megint túl sok mindent vásároltam. Ha most végiggondolom, milyen zöldségek várakoznak a hűtő fiókjában, már ég az arcom... 

Ez a kísértésnek való ellenállási képtelenség bizony a padlizsánnál is előjön, mert hát hogy lehet nem hazavinni azt a csodás, gömbölyded alakú, mélylila, feszes héjú padlizsánt, ami 5-600 forintos kilónkénti áron kelleti magát a standokon? Na ugye...

Úgy tűnik, akaratomon kívül rá vagyok kattanva a szicíliai konyhára, de hát mit tegyünk, ez van, ezt kell szeretni 😁

Hozzávalók (4 személyre):

35 dkg rigatoni vagy penne, esetleg farfalle
1 nagyobb padlizsán
7 dl passata vagy hámozott konzervparadicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
4-5 evőkanál extra szűz olívaolaj
olaj a padlizsán sütéséhez
8-10 bazsalikomlevél
10-15 dkg  reszelt pecorino/parmezán/juhtejből készült feta
só
frissen őrölt fekete bors
csipetnyi chilipehely (elhagyható)

Elkészítés:

A padlizsánokat hámozzuk meg csíkosan, majd héjastól vágjuk kb. 3 cm-es kockákra, enyhén sózzuk meg, majd hagyjuk állni 20-30 percig. Ezután papírtörlővel itassuk le róluk a nedvességet. Ha óvatosak vagyunk, és semmiképp nem akarunk belefutni a keserű padlizsán miatti mérgelődésbe, a besózás után le is öblíthetjük a zöldséget, majd utána töröljük szárazra.

Forró olajban több részletben süssük aranybarnára és ropogósra a padlizsánkockákat, majd szedjük papírtörlőre.

Közben az olívaolajon dinszteljük üvegesre az apróra vágott hagymát, adjuk hozzá a fokhagymát, majd öntsük rá a paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kevés chili is kerülhet bele. Lassú tűzön főzzük 20-25 percig, amíg a szósz besűrűsödik.

A végén keverjük bele a bazsalikomlevelek nagy részét, majd óvatosan forgassuk hozzá a sült padlizsán felét. A másik felét hagyjuk a tálaláshoz, hogy megőrizze a ropogósabb állagát.

A tésztát bő, sós vízben főzzük al dentére, majd egy kevés főzővízzel együtt forgassuk a paradicsomos szószba.

Tálaláskor szórjuk rá a félretett sült padlizsánt, bőségesen reszeljünk rá sajtot, díszítsük és ízesítsük friss bazsalikommal, végül locsoljuk meg néhány csepp extra szűz olívaolajjal.

Tipp

Ha szeretnéd még intenzívebbé tenni az ízeket, a padlizsánt nem olajban, hanem 220 °C-os sütőben, kevés olívaolajjal meglocsolva, enyhén sózva süsd aranybarnára. Így könnyebb lesz az étel, ugyanis a padlizsán híres arról, hogy a jóisten olaját is képes magába szívni, ha serpenyőben sütöd.

Nyugodtan megsütheted a padlizsánt akár előző nap is, ha van időd, másnap ezzel lerövidítheted a főzésre szánt időt.

Ha van otthon saját készítésű, fűszeres paradicsomszószod, mint ahogy nekem is van, még egyszerűbb lesz az életed, hiszen csak sütnöd kell a padlizsánt, aztán mehet a szószba, és kész is vagyunk.

Az eredeti Pasta alla Normát leggyakrabban rigatonival készítik, de egy jó minőségű penne is tökéletes hozzá. A lényeg úgyis a padlizsán és a paradicsomszósz.

Nem autentikus megoldás ugyan, de meggyőződésem, hogyha a tányéron a kitálalt tésztára reszelünk egy kevés friss citromhéjat, az nagyon jót tesz az ízeknek. Mindenesetre ezt a lépés Szicíliában nem reklámoznám hangosan.

Serpenyős burgonya kaprival, olajbogyóval és bazsalikommal

Mi kérem rendes sváb család vagyunk, élünk-halunk a krumpliért. A magyarországi sváb konyhában  rengeteg a krumplis étel: krumplis tésztaféleségek, nudli/Schupfnudel, gombócok, krumplilevesek, főzelékek, hagymás krumpli, krumplisaláták, tepsis-sült krumplis ételek, illetve olyan tészták, amelyekbe maga a burgonya kerül. A sváb paraszti konyhának a krumpli–liszt–káposzta–hagyma–zsír tengelye eléggé jellegzetes volt.

Szóval nálunk nagyon fogy a krumpli, olyannyira, hogy ma például az ebédnek is a középpontját képezte, és vacsorára is barackos gombóc lesz, abban is található némi burgonya.

Na de beszéljünk erről az olasz, közelebbről szicíliai... hát nem is tudom... köret ez? vagy saláta? Mindegy is, hogy nevezzük, csoda jó, egyszerű étel. Az összetevői némiképp hasonlítanak a szicíliai burgonyasalátáéhoz, de ez meleg étel - bár hidegen is zseniális -, úgyhogy inkább nem is nevezném salátának.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg burgonya
2 fej vöröshagyma
egy marék magozott olajbogyó
1 evőkanál kapribogyó
friss bazsalikom
3 evőkanál borecet (akár fehér, akár vörös)
1,5 evőkanál cukor
só
bors
oregánó
olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, majd egy tál hideg vízbe tesszük 10 percre, hogy a felesleges keményítő kiázzon belőle.

Az ecetbe belekeverjük a cukrot, hagyjuk, hogy feloldódjon, félretesszük.

A burgonyát leszűrjük és szárazra töröljük. Egy nagy serpenyőben annyi olívaolajat melegítünk, hogy az olaj teljesen beterítse az edény alját. Felmelegítjük, majd a krumplikockákat beleszórjuk, addig pirítjuk nagy lángon, amíg szép színt nem kap minden kocka.

A hagymát meghámozzuk, félbe vágjuk, majd a feleket harmadba, és a gerezdeket rétegekre bontjuk. Amikor a krumpli színt kapott, a hagymát beletesszük a serpenyőbe, kisebbre vesszük a tüzet alatta és lefedjük. Addig pároljuk a serpenyő tartalmát, amíg a burgonya át nem puhult teljesen, illetve a hagyma is puha lett.

Ekkor elvégezzük az utolsó simításokat. Lekapcsoljuk a lángot, sózzuk, borsozzuk az ételt, megszórjuk az oregánóval, és ráöntjük a cukros ecetet. Lépjünk hátra ilyenkor, mert a serpenyő tartalma még forró, az ecet egy másodperc alatt felmelegszik és arcon csap minket, ha nem vigyázunk.

Keverjük át az ételt, adjuk hozzá az olajbogyót és a kaprit, szórjuk meg a feltépkedett bazsalikommal, és tálaljunk.

TIPP:

Adhatjuk magában könnyű ebédként, de tökéletes mellé bármilyen csirke, rántott, párizsias, natúr, ahogy szeretnénk. Én ma grill sajtot sütöttem mellé, azzal is csodás volt.

Nem csak melegen finom, hanem ha szobahőmérsékletűre hűlt, akkor is nehéz megállni, hogy el ne csipegessük a maradékot.

Szicíliai burgonyasaláta kánikula idejére

Olyan egyszerű, mint a hanyattesés, és annyira finom, hogy szinte lehetetlen abbahagyni. Ez a szicíliai burgonyasaláta végtelenül egyszerű, és mint az ilyen ételek általában, csodálatos, éppen azért, mert a jó alapanyagok teszik a dolgukat, és nem szorulnak semmiféle Michelin-csillagos csavarra.

Hozzávalók:

3-4 darab közepes burgonya
1 nagy lila sonkahagyma, jó, ha nem nagyon erős, inkább édes
egy nagy marék koktélparadicsom
friss bazsalikom
15 szem olívabogyó, természetesen lehet több is, kevesebb is, ahogy szereted
1 evőkanál kapribogyó, leöblítve, az se árt neki, ha leitatod a vizet róla papírral
só
bors
2 evőkanál enyhe ecet (borecet, almaecet)
1 teáskanál szárított oregánó
jó minőségű olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyákat megfőzzük héjában, ha elkészült, leöblítjük hideg vízzel, hogy hűljön kicsit, meghámozzuk, felkockázzuk. Én most tányérra téve betettem a hűtőbe, mert ebben a melegben sokáig tartott volna, hogy kezelhető állapotba kerüljön, így meg néhány perc után lehetett is belekeverni a salátába.

A lilahagymát felkarikázzuk, megsózzuk, megkínáljuk az ecettel, és kézzel át is masszírozzuk a hagymakarikákat, hogy a só és az ecet elkezdhesse megdolgozni azt. Félretesszük.

A paradicsomokat félbe vágjuk, a bazsalikomot összetépkedjük.

Ha a burgonya kihűlt, összeállítjuk a salátát, azaz mindent egy salátás tálba halmozunk, meglocsoljuk olívaolajjal, ha kell, még utána sózunk, bár erre a kapri, az olajbogyó és a hagymánál használt só miatt nemigen lesz szükség, de ki tudja?

Átkeverjük a salátát és tálaljuk. Én nem tenném hűtőbe, legjobb, ha annyit készítesz, amennyi egyszerre elfogy, és hidd el, el fog fogyni.

TIPP:

Természetesen nem muszáj magában enni ezt a csodálatos ételt, adhatsz mellé csirkét, sajtot, tofut, amit szeretsz. Speciel nekünk elég volt önmagában is vacsorára.

Jó, ha többféle paradicsomot használsz, nem csak a színe miatt, az ízek is fontosak. Az egyik paradicsom édesebb, a másik savanyúbb, gyönyörű összhangot lehet így létrehozni.

Használhatsz fehér hagymát is a lila helyett, de a lila még az összképen is javít a színével.

Cukkinis püspökkenyér pekándióval

Árválkodott a hűtőben két közepes cukkini. (És tegnap este Mária barátnőm meglepett még három gyönyörű darabbal.) Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor a lányom a tanyáról olyan ütemben küldte fel nekünk a cukkinit, hogy alig-alig volt időm feldolgozni a termést. Hát, ez úgy tűnik, a múlté... A tanya, ahol élnek, az Alföld közepén van, és ennél nem is mondanék most többet.

Nos, a cukkinik nem mehetnek veszendőbe, még ha nem a tanyáról származnak, akkor sem.

A recept mondhatjuk azt, hogy a saját fejlesztésem, egy régebbi receptemet vettem alapul, és tupíroztam még sokkal jobbá. Remélem, nektek is ízleni fog.

Hozzávalók:

3 tojás
18 dkg barna cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
40 dkg finomra reszelt cukkini, héja nélkül (alaposan kinyomkodva)
1 kisebb alma finomra reszelve, héja nélkül (enyhén kinyomkodva)
10 dkg vaj
0,8 dl semleges ízű növényi olaj
32 dkg finomliszt
1½ teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
2 teáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
½ teáskanál frissen reszelt szerecsendió (én imádom, még többet is tettem ennél)
10 dkg durvára vágott dió
5 dkg durvára vágott pekándió
1 nagy marék mazsola, rumba vagy narancslébe áztatva

A tetejére:1-2 evőkanál barna cukor
néhány fél pekándió vagy durvára vágott dió, vagy esetünkben elnegyedelt szilvák (jó hozzá a sárgabarack is)

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra (alsó-felső sütés). Vajazzunk ki és lisztezzünk ki egy nagyobb püspökkenyérformát (25x13 cm általában a méretük, az enyém 30x11-es), vagy készítsünk elő két kisebb formát.

A vajat egy kisebb lábasban közepes lángon olvasszuk fel. Hagyjuk gyöngyözni, amíg aranybarnára nem pirul, és kellemesen mogyorós illata nem lesz. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg! Húzzuk le a tűzről, és hagyjuk néhány percig hűlni.

Az összeállítás leírása hosszú és bonyolultnak tűnhet, de nem az. Csak mint egy muffinnál: száraz anyagok, nedves anyagok, összekeverés, slussz.

Jönnek a száraz anyagok: A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a fahéjjal és a szerecsendióval.

Utána a nedvesek: Egy nagy tálban habverővel keverjük össze a tojásokat a barna cukorral. Adjuk hozzá a vaníliakivonatot, a barnított vajat és az olajat, majd keverjük simára.

Összeállítás: Forgassuk bele a reszelt cukkinit, amit alaposan nyomkodjunk ki a levétől, és a finomra reszelt almát is.

Ezután több részletben adjuk hozzá a lisztes keveréket, és spatulával éppen csak dolgozzuk össze. Végül forgassuk bele a diót, a pekándiót és a lecsepegtetett mazsolát. Ügyeljünk arra, hogy a tésztát ne keverjük túl.

Simítsuk a masszát a formába, szórjuk meg a tetejét barna cukorral, majd rendezzünk rá néhány fél pekándiót vagy durvára vágott diót, esetleg ha van otthon gyümölcs, mehet rá szilva, sárgabarack.

Süssük 60-70 percig (két kisebb formában 50-60 percig), amíg a közepébe szúrt tű tisztán ki nem jön.

A megsült süteményt hagyjuk a formában 15 percig pihenni, majd borítsuk rácsra, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Tipp:

Ez a sütemény másnap talán még finomabb, mint frissen. A barnított vaj, a fahéj, a szerecsendió és a barna cukor ízei szépen összeérnek, a cukkini és az alma pedig gondoskodik róla, hogy a tészta napok múlva is puha és szaftos maradjon.

Nem az a piskótaszerű, légiesen könnyű sütemény, de kávéval, teával irtó kellemes.

Nyári zöldbableves tejföllel, sok zöldséggel

Végre eljött az én időm, megjelent a piacon a zöldbab. Ez is olyan zöldség, amiből én csak akkor főzök, amikor éppen szezonja van. Nem tudnám okát adni, de nem főzök sem főzeléket, sem levest, sem rakott ételeket mirelit zöldbabból. Tényleg nem tudom, miért, nem idegenkedem a fagyasztott zöldségektől, megértem a praktikumukat, de akárki akármit mond, a fagyasztott bab nem olyan, mint a friss. Kész, ennyi. 

Nem telhet el nyár palócleves és zöldbabfőzelék nélkül, ez utóbbi rengeteg friss petrezselyemmel persze, és most megkívántam egy kis savanykás levest is, sok tejföllel, úgyhogy mivel a zsenge zöldbab volt az első, amit a szombati piacon a Bosnyákon megláttam, nem volt további kérdés a hétvége menüjét illetően.

Hozzávalók 4 személyre:

30-40 dkg zöldbab
1 kis fej vöröshagyma, vagy egy teáskanál vöröshagyma krém
2 kis szál sárgarépa
1 kis szál fehérrépa
1 közepes burgonya
1 szál szárzeller, lehetőleg levelesen, ha ez nincs, akkor egy-két szál zellerzöld
2 gerezd fokhagyma
1 púpos evőkanál liszt

1 teáskanál pirospaprika
3 evőkanál olaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl
só
bors

ízlés szerint egy kevés ecet

Elkészítés:

A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, a babot 3 centis darabokra, a sárgarépát, ha vékony, karikákra, ha vastagabb, fél karikákra, a fehérrépát ugyanígy, a krumplit pedig kis kockákra vágjuk.

Egy evőkanál olajon a kétféle hagymát elkezdjük párolni, mivel igen kevés alatta az olaj, figyeljünk nagyon oda, hogy ne égjenek meg.

Néhány perc párolás után rádobjuk a répákat és a babot. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a levesbe a zellerzöldet vagy -szárat, majd felöntjük forrásban lévő vízzel a zöldségeket. Jó, ha ellepi a víz az edényben lévő dolgokat. Főzzük úgy 6-8 percig, ekkor tegyük a levesbe a burgonyát, aminek tényleg csak néhány perc fog kelleni, tekintve, hogy azt is kicsire vágtuk.

A maradék olajból a liszttel és a pirospaprikával a szokásos módon rántást készítünk.

Ha a levesben minden zöldség megpuhult, a rántást felengedjük egy kevés hideg vízzel, a levesbe öntjük, egy-két percig forraljuk.

Megkóstoljuk, ha kell, még sózunk, borsozunk, végül belekeverjük a tejfölt is.

A tejföl után érdemes még egy kóstolást végezni, és ha nem elég pikánsan savanykás a leves, tehetünk bele egy gondolatnyi ecetet, de el is hagyható, ki hogy szereti.

Aszalt paradicsom pesto

A legjobb módszer arra, hogy finomat együnk, és nagyon gyorsan végezzünk a főzéssel, ha készítünk egy adag tésztaszószt. Pestót nemcsak bazsalikomból és parmezánból lehet összedobni, hanem  aszalt paradicsomból is. Nem tudunk vele mellényúlni, imádni fogja a család. Légmentesen lezárva a hűtőben egy hétig tárolható.

Hozzávalók:

1 csésze napon szárított, olajban eltett paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 maréknyi friss bazsalikom

1 csésze reszelt parmezán

1 csapott teáskanál só

néhány tekerésnyi bors

olívaolaj

Elkészítés:

A paradicsomokat szedjük ki az olajból, tegyük egy késes betétű aprítógép tartályába. Az olajat ne öntsük ki! Tegyük a tartályba még a fokhagymát, a bazsalikomot, a sót, borsot, néhányszor forgassuk meg az alapanyagokat a gépben. Ezután adjuk hozzá a sajtot, és még annyi olajat (nyugodtan használjuk azt az olajat, ami a paradicsomon volt), hogy pestoszerű masszát kapjunk. Ennek az olajossága ízlésünktől függ, ehhez mérten adagoljuk az olajat. Nincs más dolgunk, mint átmelegíteni a pestót egy serpenyőben, és hozzáadni a kifőtt tésztát. A maradékot hűtőben tároljuk!

Nektarinleves a legforróbb nyári napokra

Ma reggel, amikor kinyitottam a szemem, már tudtam, hogy ez sem az a nap lesz, amikor órákig szeretnék a tűzhely mellett állni. Ma Budapestre 40 fokot jósoltak, és  az az érzésem, hogy most nem is tévednek. A város szinte fuldoklik a hőségben.

Nálunk ilyenkor teljesen átalakul a konyha, aminek elsődleges oka, hogy én magam is átalakulok, mégpedig egy mozdulni nem képes, fáradt pacnivá, ami nem nagy csoda, hiszen legalább másfél hete nem alszom a hőségtől. De, van légkondink az egyik szobában, de az nem elég.

Napok óta nem főzök hagyományos értelemben, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább fűteni a lakást. Már azt is túlzásnak éreztem, hogy tegnap megfőztem két cső kukoricát. Görög- és sárgadinnyét kockázok, ananászt hámozok, ez a maximum teljesítményem. Még elővehetném a vanília jégkrémet is, alighanem hamarosan arra is sor kerül majd.

Az air fryer most a legjobb barátom: gyorsan elkészül benne minden, a maradék sült csirkéből pedig salátával, joghurtos öntettel és tortillával pillanatok alatt vacsora lesz.

Ebédre viszont valami igazán hűsítőre vágytam, így készült ez a nektarinleves. Igazából egy selymes, gyümölcsös turmix, amelybe a nektarinok mellé került egy érett őszibarack is. Tejszín, tej és egy kis joghurt teszi krémessé, a végeredmény pedig annyira frissítő, hogy szinte desszertnek is beillik.

Ha nálatok is tombol a hőség, remélem, ez a leves egy kis felfrissülést hoz majd.

Hozzávalók:

5 db nektarin

1 db őszibarack (ennyi volt itthon, ha nem lett volna, csak nektarint használok)

2 dl habtejszín

2 dl tej

3 evőkanál görög joghurt

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál vanília kivonat

Elkészítés:

A gyümölcs héjastól került a turmixgép poharába, az összes többi ment utána. Krémesre turmixoltam és behűtöttem. Bármilyen gyümölcs jó hozzá "betétnek".

TIPP:

Megszórhatod tálaláskor szárazon pirított mandula forgáccsal.

Ha nem elég hideg a leves, de már tálalnod kell, egy jégkocka csodákat tesz.

Tejszínhabbal is pompás... de el tudok benne képzelni egy gombóc vanília fagyit is.

Mexikói fűszerkeverék házilag

Taco, burrito, enchilada, quesadilla, fajita - hallottad már ezeket a neveket? Ismerős valamelyik? Ha igen, most itt az alkalom, hogy otthon is kipróbáld az ízeiket. Ezek a mexikói konyha gyöngyszemei, amiket érdemes nekünk is kipróbálni. 

A mexikói ételeket sokan talán túl csípősnek vagy túl különlegesnek gondolják, pedig valójában a legtöbb ott használt íz ismerős. A paprika, a fokhagyma, a hagyma és az oregánó mind olyan fűszerek, amelyeket mi is gyakran használunk, csak egy kicsit más arányban.

Ez a házi fűszerkeverék karakteres, mégis könnyen megszerethető. Ha egyszer elkészítjük, hetekig kéznél lesz, és pillanatok alatt feldobhatunk vele egy egyszerű vacsorát.

2 rész pirospaprika

2 rész őrölt római kömény

1 rész fokhagymapor

1 rész hagymapor

1 rész oregánó

1/2 rész őrölt fekete bors

1/2 rész chili  pehely vagy őrölt chili

A keverék lelke a pirospaprika, amely szép színt és kellemes, édeskés ízt ad. A római kömény már kevésbé ismert nálunk, de nem kell megijedni tőle: nem ugyanaz, mint a hagyományos kömény. Enyhén földes, meleg aromája adja a mexikói ételek jellegzetes ízét. A fokhagymapor és a hagymapor mélységet adnak az ízeknek, az oregánó friss, fűszeres illatot kölcsönöz, a fekete bors kellemes csípősséget, míg a chili mennyiségével mindenki a saját ízléséhez igazíthatja az erősséget.

Mire használjuk?

-darált húsból készült taco- vagy burritótöltelékhez

-csirkemell vagy sertéshús fűszerezésére

-grillezett húsokhoz és zöldségekhez

-sült burgonyára vagy édesburgonyára szórva

-babos, kukoricás egytálételekhez

-paradicsomos ragukhoz

-tejfölbe vagy görög joghurtba keverve mártogatósnak

Ha előre elkészítjük és jól záródó üvegben tároljuk, mindig lesz kéznél egy olyan fűszerkeverék, amellyel néhány perc alatt új ízt adhatunk a hétköznapi fogásoknak. Nem kerül bele ízfokozó, felesleges adalékanyag vagy túl sok só – csak a fűszerek tiszta, természetes íze.

Mivel nálunk nagy kedvenc a csirkével, salátával töltött tortilla (még a szakácskönyvembe is bekerült a receptje), mindig tartok itthon ebből a fűszerkeverékből, vagy a csirkére szórom sütés előtt, vagy a joghurtos öntetbe keverem, mikor milyen kedvem van. Hihetetlenül egyszerű, mégis rengeteget ad az ételekhez.

Leveles tészta almával, magokkal

Az az érzésem, nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel a recepttel, azt azonban mindenképpen tényként kell közölnöm, hogy isteni lett a végeredmény, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Legideálisabb talán egy amolyan úgy-ennék-valami-édeset alkalmakra.

Hozzávalók:

egy csomag leveles tészta (6 darab almás-szilvás táska lesz belőle)
2 db alma hámozva, apró kockákra vágva
2 evőkanál barna cukor
6-7 db mag nélküli aszalt szilva
egy szűk maréknyi mazsola
egy maréknyi dió és/vagy mandula
negyed citrom leve

Elkészítés:

A leveles tésztát felfektettem a nyújtólapra - az osztrák gyártó volt olyan szíves, hogy a nyújtás műveletét átvállalta tőlem -, szabályos négyzetekre vágtam. Az almát meghámoztam, apró kockákra vágtam, megcsepegtettem citrommal. A magokat konyhai robotgéppel nem teljesen finomra daráltam. A cukorból karamellt készítettem. (Vigyázat, a barna cukor igen hamar megbarnul!) Ekkor beledobáltam az almakockákat, a szilvát és a mazsolát, néhány percig együtt pároltam őket, amíg az alma meg nem puhult. Utolsó lépésként beleszórtam a lábasba az őrölt magokat is, azzal is melegítettem egy percet, majd a tölteléket hagytam kihűlni. Amikor már nem volt meleg, evőkanállal kupacokat raktam a tésztanégyzetek közepére, borítékszerűen összehajtogattam őket, a tetejükre a maradék tésztából díszeket vágtam, megkentem a batyukat tejjel, és 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

TIPP:

Más gyümölcsökkel is működik. A körte verhetetlen bele, de lehet akár vegyesen alma-körtével is készíteni, meggyel, szilvával, barackkal szintén csodás lehet, azoknál persze alkalmaznék egy kis keményítős "maltert", hogy ne legyen túl folyós a sült gyümölcs. Kiváló lehetőség például a füge felhasználására, mondjuk egy kis körtével párosítva. VAAAAGY:  friss füge + kecskesajt + dió + kakukkfű + egy csepp méz....

Konfitált sertéscomb

Vasárnap volt, és én kissé meggondolatlanul a sertés szűzpecsenye mellé vásároltam még egy kiló sertéscombot is. Eredetileg abból készültem megfőzni a brassói apró pecsenyét, de aztán észrevettem, milyen szép sertés szűzek illegetik magukat a pultban, de akkor már a sertéscomb a kosárban volt.

Sebaj, majd lesütöm szeletben őket, gondoltam, és így is cselekedtem.

Előkaptam a lassú főző készülékemet, a hűtőben bóbiskoló mangalica zsírt, néhány fűszert, és 6 óra múltán el is készült a vaj puha, omlós, ízgazdag sült hús.

Hozzávalók:

1 kg sertéscomb
1 csapott evőkanál só
fűszerek ízlés szerint, nálam most volt bontva egy sertés oldalas fűszerkeverék, ne kérdezd, miért, sose sütök oldalast
3-4 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma cikkekre vágva
annyi (mangalica)zsír, amennyi olvadtan ellepi a húst

Kész fűszerkeverék hiányában a következőket ajánlom:

2 tk durva só

1 tk fekete bors

1 tk őrölt kömény

1 tk majoránna

1 tk friss kakukkfű levelei

2 db babérlevél a zsírba

Ez pedig itt a 15 éve használt slow cookerem, amit töretlenül imádok az első pillanat óta, mióta először bekapcsoltam

Elkészítés:

A húst megtisztítottam az oda nem illő cafatoktól, kicsit megformáztam a szeleteket, bár ennek, mint később kiderült, semmi értelme nem volt.

Bedörzsöltem a sóval és a fűszerkeverékkel, hagytam egy órát állni. Igen, 4-6 óra jobb lett volna, de most ennyire volt idő.

Elhelyeztem a szeleteket a lassú főzőben, amit már előzőleg bekapcsoltam, tehát a 90 fokra felfűtött edénybe került a hús, köré szórtam a feldarabolt hagymákat. A zsírt a tűzhelyen felforrósítottam, végül ráöntöttem a húsra. Nagy szerencsém volt, az otthon fellelhető zsír mennyiség éppen elfedte a húst.

Ennek nagy jelentősége van, ugyanis a konfitálásnak 3 szabálya van:

- a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a konfitálandó húst, amíg a sütőben van

- alacsony, maximum 90 fokos hőmérsékleten kell végbemennie a folyamatnak

- legalább 4-6 órát kell ezen a hőmérsékleten tartani a húst, de minél tovább konfitáljuk, annál omlósabb lesz

A reggel odatett húst kora délután ellenőriztem, olyan puha volt, hogy a tároló edénybe nem is tudtam átszedni a szeleteket anélkül, hogy egy vagy két darabra ne esett volna mindegyik, ezért olyan kis esetlenek a képen. A zsírt direkt nem öntöttem rá úgy, hogy ellepje a húst, hogy látsszék is valami a húsból a fotón. A felső szeleteket még ma el fogjuk fogyasztani egy jó kis krumplifőzelék kíséretében, a maradékot pedig légmentesen le fogom takarni zsírral.

TIPP:

Az ilyen módon konfitált hús csodálatos akár rilette-nek, akár csak úgy kenyérrel, savanyúsággal, de megmelegítve főzelékek feltétjének is kiváló.

Ahogy a sütésnél, úgy a tárolásnál is nagyon fontos, hogy a zsír tökéletesen ellepje a konfitált húsféleséget, ugyanis ez a légmentesség fogja biztosítani a hús hosszú eltarthatóságát.

Túrós-mákos sütemény barackkal

 

Az idei nyár kétségtelenül a sárgabaracké volt. Nem is emlékszem, mikor találkoztam utoljára ennyi gyönyörű, zamatos, ráadásul megfizethető gyümölccsel a piacokon. Igazi öröm volt válogatni közöttük.

Én ráadásul különösen szerencsés voltam, mert a befőzéshez szánt barackot közvetlenül egy kecskeméti ültetvényről, a Bács Zöldért borbási gyümölcsöséből sikerült beszereznem. Már a szezon közepén is több fajta közül lehetett választani, és valóban szemenként válogathattunk a rekeszekből – bár erre igazából semmi szükség nem volt. Az összes gyümölcs hibátlan, illatos és tökéletesen érett volt. Ritka élmény volt ilyen minőségű barackkal dolgozni.

Maradt még néhány szem a hűtőben, éppen egy süteményre való adag. Már azon gondolkodtam, mi készüljön belőle, amikor szembejött Sütis Móni barátnőm túrós-mákos receptje. Nem kellett sokáig győzködnöm magam: összedobtam, és már az első falatnál tudtam, hogy ez a sütemény nálunk még sokszor asztalra kerül.

Puha, szaftos, kellemesen citromos, a mák és a túró pedig tökéletesen harmonizál a lédús sárgabarackkal. Ha még sikerül szép barackot kapnotok, szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki.

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg vaj
20 dkg liszt
2-3 evőkanál tejföl
3 dkg cukor (Móni porcukrot ír, nekem kristálycukor sikeredett, teljesen jó volt)
1 teáskanál sütőpor
nagy csipet só

töltelék:

20 dkg darált mák
5 dkg búzadara
2-2,5 dl tej
20 dkg kristálycukor
1 citrom reszelt héja
25 dkg túró
3 db tojásfehérje (milyen jó, hogy elraktam hét közben az egy-egy keletkező darabot!)
12 darab barack felezve vagy cikkekre vágva, ahogy szeretnédegy evőkanál baracklekvár

Elkészítés:

A lisztet a vajjal és a cukorral elmorzsoljuk, amikor már vizes homok állaga van, hozzáadjuk a tejfölt és a sütőport, meg a sót, összeállítjuk egy gombóccá.

Azon mód kinyújtjuk, nem kell pihentetni. Egy 26 cm-es kivehető aljú piteformát használtam, aminek pereme van, abba egyengettem a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, 10 percet elősütöttem.

Ez idő alatt elkészült a töltelék. A mákot és a darát felfőztem a tejjel és a cukorral, majd amikor elég meleg volt, eloltottam alatta a gázt, és hozzákevertem a túrót. Az én túróm most nem volt különösebben rögös, nem kellett hozzá a botmixer, ha te rögös túrót használsz, szerintem futtasd meg a töltelékben kicsit a botmixeredet. Ha egynemű a krém, reszelhető bele a citromhéj, legutoljára pedig a kemény habbá vert tojásfehérjét dolgozzuk a masszába.

Kivesszük a pitehéjat a sütőből, beleöntjük a mákos tölteléket, elegyengetjük, majd a töltelék tetejére rakosgatjuk a barackokat, kicsit bele is nyomjuk őket a mákkrémbe.

Móni ajánlása szerint érdemes a barackokat megkenni egy csepp lekvárral, ezért én is így tettem. Ha elég érett a barackod, akkor sütés közben nem fog szárazra sülni, de egy kis lekváros kényeztetés biztosan nem árt neki, de ezért én nem bontanék fel egy üveg lekvárt.

40 percig sült a pite a 180 fokos sütőben, és nagyon nehéz volt kivárni, hogy ehető hőmérsékletűre hűljön.

TIPP:

Természetesen szerintem más gyümölccsel is jó lehet, áfonyával különösen, de körtével is el tudom képzelni, meg szederrel is. Talán a málna, ribizli túlságosan puha hozzá, de végül is egy próbát az is megérhet.

Szerintem ha van otthon kivehető aljú piteformád, használd azt, nagyon praktikus. De ha nincs, a jó ég áldjon meg, nehogy emiatt ne próbáld ki ezt a sütit! Porcelán vagy kerámia piteformában is tökéletes lesz, csak ne legyen a forma kisebb, mint 26 cm.

Miután a férjem őrülten szereti a mákos tésztát, nálam mindig van a hűtőben (piacon vett) darált mák, fél kiló biztosan vár a sorsára folyton. Ajánlom ezt a módszert mindenkinek, aki szintén mákrajongó, a mák jól tűri a hűtőben heverészést, és ugye b á r m i k o r szükség lehet rá...

Könnyű nyári desszert gyümölccsel

Biztosan nem én vagyok az egyetlen kerek e hazában, aki nyári estéken is zokszó nélkül el tud fogyasztani egy könnyű édességet. A Hófehérke és a madártej visszatérő vendégeink, de nagyon kedvelem a tejszínhabbal lazított mascarpone alapú pohárdesszerteket is. Mint amilyen ez a citromos, szedres tiramisu utánérzés. 

A mascarpone és a görög joghurt könnyű, selymes krémet alkot, amelyet a citromhéj és a frissen facsart citromlé üdítővé tesz. A szeder enyhén fanyar íze remekül ellensúlyozza a krém édességét, a babapiskóta pedig éppen annyi tartást ad a desszertnek, hogy minden kanálban tökéletes legyen az egyensúly.

Örülök, hogy néhány hete megvettem ezeket a mutatós desszertes poharakat, ezekben a fehér citromkrém és a mély lila szeder rétegei egymás mellett igazán mutatósak.

Hozzávalók 4 pohárhoz:
250 g mascarpone
2 dl habtejszín
200 g görög joghurt
2-3 evőkanál porcukor
2 citrom reszelt héja
1 citrom leve
1 teáskanál vaníliapaszta

25 dkg szeder

6-8 db babapiskóta

A tetejére:
szép, egész szedrek
kevés reszelt citromhéj
2-3 mentalevél, ha van

Elkészítés:

A hűtőből kivett, hideg habtejszínt verjük lágy habbá. Egy másik tálban keverjük simára a szobahőmérsékletű mascarponét a görög joghurttal, a porcukorral, a vaníliapasztával, a két citrom finomra reszelt héjával és az egy citrom kifacsart levével, majd óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a felvert tejszínhabot. 

A szedrek felét villával kissé törjük össze, hogy levet engedjenek, de maradjanak benne nagyobb gyümölcsdarabok is. A babapiskótákat egy pillanatra mártsuk limonádéba (egyszerűen csak víz egy kevés cukorral, facsarásnyi citromlével), de csak annyira, hogy megszívják magukat, ne ázzanak el.

A poharak aljába kanalazzunk egy kevés citromkrémet, erre helyezzünk néhány darab limonádéba mártott babapiskótát, majd osszuk el rajta a megtört szedret. Erre ismét kerüljön egy réteg babapiskóta, végül fedjük be a maradék citromkrémmel. A desszert tetejét díszítsük egész szederszemekkel, reszeljünk rá egy kevés citromhéjat, és ha van kéznél, tegyünk rá néhány friss mentalevelet is.

Fogyasztás előtt legalább 2–3 órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy a babapiskóta kellően megpuhuljon, a krém pedig megszilárduljon. Ha van rá időnk, érdemes előző este elkészíteni, mert egy éjszakai pihenés után az ízek még jobban összeérnek, és a desszert még krémesebb, harmonikusabb lesz.

TIPP:

Málnával, ribizlivel, eperrel vagy áfonyával is remekül működik, így bátran elkészíthetjük azzal a bogyós gyümölccsel, amelyik éppen szezonban van.

Néhány szem egész szedret érdemes az üveg falához nyomni rétegezés közben. Ettől a desszert tálaláskor még mutatósabb lesz, hiszen a gyümölcsök szépen kirajzolódnak az üvegen keresztül.

Grillcsirke fűszerkeverék házilag

Ha szeretsz grillezni, vagy egyszerűen csak szereted a jól fűszerezett csirkét, érdemes egyszer kikísérletezned a saját fűszerkeverékedet. Nemcsak azért, mert percek alatt összeállítható, hanem azért is, mert pontosan tudni fogod, mi kerül bele. Az én konyhámban ez a keverék nem fogyhat ki (csakúgy, mint a sült zöldségre való mix), mivel gyakran fogyasztunk csirkét, állandó használatban van.

A bolti grillfűszerek között sok kiváló termék akad, de sajnos rengeteg olyan is, amelynek első helyén a só vagy a cukor szerepel, esetleg ízfokozók, aromák és csomósodásgátlók hosszú listájával találkozunk. Pedig néhány jól megválasztott fűszerből otthon is elkészíthetünk egy olyan keveréket, amely természetes, illatos és sokkal karakteresebb ízű.

Mit tudnak az egyes fűszerek?

Pirospaprika

A keverék alapja. Gyönyörű színt ad a húsnak, és kellemes, édeskés paprikás aromát kölcsönöz neki. Ha szeretitek a füstösebb ízeket, a paprika egy részét nyugodtan lecserélhetitek füstölt pirospaprikára.

Fokhagymapor

A fokhagyma szinte minden sült húsnak jól áll, a porított változat pedig egyenletesen oszlik el a fűszerkeverékben. Nem ég meg olyan könnyen, mint a friss fokhagyma, ezért grillezéshez különösen praktikus. Ráadásul a mennyiségével is variálhatsz ízlésed szerint.

Hagymapor

Kerekebbé, teltebbé teszi az ízeket. Önmagában talán nem is érezzük külön, de nélküle egészen más lenne a végeredmény. Régebben nem lehetett vöröshagyma granulátumot kapni, de pár éve már az is szinte alapfűszernek számít a boltokban.

Majoránna

A magyar konyha egyik legkedveltebb fűszere. Enyhén édeskés, meleg aromája remekül illik a csirkehúshoz, de sertéshúshoz is. Régebben kimondottan nem szerettem, de valahogy átkattant valami az ízlésemben, azóta használom rendszeresen.

Kakukkfű

A mediterrán konyha klasszikusa. Különösen jól harmonizál a grillezett húsokkal, a fokhagymával és a paprikával. Már kis mennyiségben is sokat hozzátesz a keverékhez. Egyedülálló ízt és illatot kölcsönöz bárminek, amibe beleteszed.

Őrölt fekete bors

Enyhe csípősséget és frissességet ad. Nem uralkodik el a többi fűszeren, inkább szépen összefogja az ízeket.

Cukor

Sokan meglepődnek rajta, pedig csupán fél rész kerül a keverékbe. Nem édessé teszi a húst, hanem segíti a karamellizálódást, így sütés közben szebb színt és ízletesebb kérget kap a csirke.

Hogyan használjuk?

A húst kenjük meg kevés olívaolajjal vagy vajjal, majd alaposan dörzsöljük be a fűszerkeverékkel. Szelet húsokat vagy  nyárson megsütendő csirkekockák esetében pedig keverjük el magát a keveréket az olajjal, úgy vigyük fel a húsra.

Ha van rá időnk, hagyjuk legalább fél órát, de akár néhány órát is pihenni a hűtőben. Ezalatt az ízek szépen összeérnek, a fűszerek átjárják a húst.

Grillen, sütőben és serpenyőben is kiváló.

Ajándékba is tökéletes

Ha egyszer elkészítjük, érdemes rögtön nagyobb adagot keverni belőle. Jól záródó üvegben hónapokig megőrzi az aromáját, és egy csinos címkével ellátva kedves, személyes gasztro ajándék is lehet belőle.

A házi fűszerkeverékeknek van egy olyan előnyük, amit semmilyen bolti változat nem tud felülmúlni: pontosan olyanok lesznek, amilyennek mi szeretjük. Egy csipetnyivel több majoránna, egy kevés füstölt paprika vagy egy erősebb borsosság – mindenki a saját ízlésére alakíthatja. És talán éppen ettől lesz igazán a mi receptünk.

Padlizsánkrém

Kevés olyan étel létezik, amely ennyire egyszerű, mégis ennyire megosztja az embereket. Olajjal vagy majonézzel? Vöröshagymával vagy lilahagymával? Egy biztos: a vinetának minden családban megvan a saját változata.

Maga a padlizsán Dél-Ázsiából származik, Indiában és Kínában már több mint kétezer éve termesztették. Európába az arabok, illetve később az Oszmán Birodalom közvetítésével jutott el, így vált a balkáni és a mediterrán konyha egyik alapzöldségévé.

A vineta, vagy román nevén salată de vinete, elsősorban Románia és Moldva nemzeti kedvence, de Erdélyben különösen nagy hagyománya van.

A füstös sült padlizsánból készült krémek valójában egy egész ételcsaládot alkotnak.

A Közel-Keleten ott a híres baba ghanoush, amelyet tahinivel, fokhagymával és citromlével ízesítenek.

A görögök melitzanosalata néven készítik, olívaolajjal, citrommal, fokhagymával és petrezselyemmel.

Észak-Macedóniában a malidzano sajtot és diót is kap.

A Balkán szinte minden országának megvan a saját változata, de az alap ugyanaz: parázson vagy nyílt lángon sült padlizsán, amelynek a füstös aromája adja az étel lelkét.

Hozzávalók:

3 közepes, megsütött padlizsán (kb. 700 g tisztán mért padlizsán hús)
2 evőkanál jó minőségű majonéz, nálam a Hellman's a nyerő
1 kisebb vöröshagyma/lilahagyma/sonkahagyma/salotta nagyon apróra vágva vagy lereszelve

1 kis gerezd fokhagyma összenyomva  (vannak, akik nem tesznek fokhagymát a vinetába, döntsd el, hogy szeretnéd)
só
frissen őrölt fekete bors (elhagyható)

fél mokkáskanál füstölt pirospaprika (remekül pótolja a parázs fölötti sütéskor keletkező füstös ízt)

egy mokkáskanál citromlé (elhagyható, szerintem remekül kiemeli a padlizsán ízét)  

Elkészítés:

Természetesen legjobb, ha a padlizsán parázs fölött sül, elnyerve így jellegzetes, füstös ízét, de városi körülmények között általában erre nincs mód. Több helyen megszurkáljuk a padlizsánt, majd 200 fokos sütőben 40-50 percig sütjük, míg a héja szinte égett lesz.

A padlizsánt hagyjuk kissé kihűlni, majd hosszában kettévágva kikanalazzuk belőle a puha, krémes belsőt. Ezután legalább 20-30 percnyi csöpögtetés vár rá szűrőben. Ez nagyon fontos, hogy ne legyen kesernyés és vizes.

Deszkán pépesre vagdaljuk a lecsöpögtetett padlizsánhúst. Adjuk hozzá a nagyon finomra vágott hagymát és a fokhagymát.

Keverjük hozzá a majonézt több részletben. Nem biztos, hogy az egész kell – legyen krémes, de ne ússzon a majonézben. Aki szeretne, adhat hozzá egy kevés sűrű tejfölt is, de nem kötelező elem. Jöhet a só és a bors, és részemről a füstölt paprika.

A krémet homogénre keverjük (aki szeretné, lebotmixerezheti), majd behűtjük.

TIPP:

A vineta frissen is finom, de néhány óra hűtőben pihenés után lesz igazán harmonikus. Másnap pedig talán még jobb.

Nálunk friss, ropogós, dagasztás nélküli kenyérre kerül, mellé paradicsom, paprika és egy csésze tea vagy hideg limonádé, esetleg sör – és ennél jobb nyári vacsorát nehéz elképzelni. Tálalhatod pirítóssal is természetesen.

Ideális esetben házi majonézzel ajánlanám elkészíteni a padlizsánkrémet, de a mostanában tapasztalható 35 fokokban még én sem ajánlom a nyers tojás használatát, pedig én bátor lány vagyok amúgy.