Túrós-mákos sütemény barackkal

 

Az idei nyár kétségtelenül a sárgabaracké volt. Nem is emlékszem, mikor találkoztam utoljára ennyi gyönyörű, zamatos, ráadásul megfizethető gyümölccsel a piacokon. Igazi öröm volt válogatni közöttük.

Én ráadásul különösen szerencsés voltam, mert a befőzéshez szánt barackot közvetlenül egy kecskeméti ültetvényről, a Bács Zöldért borbási gyümölcsöséből sikerült beszereznem. Már a szezon közepén is több fajta közül lehetett választani, és valóban szemenként válogathattunk a rekeszekből – bár erre igazából semmi szükség nem volt. Az összes gyümölcs hibátlan, illatos és tökéletesen érett volt. Ritka élmény volt ilyen minőségű barackkal dolgozni.

Maradt még néhány szem a hűtőben, éppen egy süteményre való adag. Már azon gondolkodtam, mi készüljön belőle, amikor szembejött Sütis Móni barátnőm túrós-mákos receptje. Nem kellett sokáig győzködnöm magam: összedobtam, és már az első falatnál tudtam, hogy ez a sütemény nálunk még sokszor asztalra kerül.

Puha, szaftos, kellemesen citromos, a mák és a túró pedig tökéletesen harmonizál a lédús sárgabarackkal. Ha még sikerül szép barackot kapnotok, szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki.

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg vaj
20 dkg liszt
2-3 evőkanál tejföl
3 dkg cukor (Móni porcukrot ír, nekem kristálycukor sikeredett, teljesen jó volt)
1 teáskanál sütőpor
nagy csipet só

töltelék:

20 dkg darált mák
5 dkg búzadara
2-2,5 dl tej
20 dkg kristálycukor
1 citrom reszelt héja
25 dkg túró
3 db tojásfehérje (milyen jó, hogy elraktam hét közben az egy-egy keletkező darabot!)
12 darab barack felezve vagy cikkekre vágva, ahogy szeretnédegy evőkanál baracklekvár

Elkészítés:

A lisztet a vajjal és a cukorral elmorzsoljuk, amikor már vizes homok állaga van, hozzáadjuk a tejfölt és a sütőport, meg a sót, összeállítjuk egy gombóccá.

Azon mód kinyújtjuk, nem kell pihentetni. Egy 26 cm-es kivehető aljú piteformát használtam, aminek pereme van, abba egyengettem a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, 10 percet elősütöttem.

Ez idő alatt elkészült a töltelék. A mákot és a darát felfőztem a tejjel és a cukorral, majd amikor elég meleg volt, eloltottam alatta a gázt, és hozzákevertem a túrót. Az én túróm most nem volt különösebben rögös, nem kellett hozzá a botmixer, ha te rögös túrót használsz, szerintem futtasd meg a töltelékben kicsit a botmixeredet. Ha egynemű a krém, reszelhető bele a citromhéj, legutoljára pedig a kemény habbá vert tojásfehérjét dolgozzuk a masszába.

Kivesszük a pitehéjat a sütőből, beleöntjük a mákos tölteléket, elegyengetjük, majd a töltelék tetejére rakosgatjuk a barackokat, kicsit bele is nyomjuk őket a mákkrémbe.

Móni ajánlása szerint érdemes a barackokat megkenni egy csepp lekvárral, ezért én is így tettem. Ha elég érett a barackod, akkor sütés közben nem fog szárazra sülni, de egy kis lekváros kényeztetés biztosan nem árt neki, de ezért én nem bontanék fel egy üveg lekvárt.

40 percig sült a pite a 180 fokos sütőben, és nagyon nehéz volt kivárni, hogy ehető hőmérsékletűre hűljön.

TIPP:

Természetesen szerintem más gyümölccsel is jó lehet, áfonyával különösen, de körtével is el tudom képzelni, meg szederrel is. Talán a málna, ribizli túlságosan puha hozzá, de végül is egy próbát az is megérhet.

Szerintem ha van otthon kivehető aljú piteformád, használd azt, nagyon praktikus. De ha nincs, a jó ég áldjon meg, nehogy emiatt ne próbáld ki ezt a sütit! Porcelán vagy kerámia piteformában is tökéletes lesz, csak ne legyen a forma kisebb, mint 26 cm.

Könnyű nyári desszert gyümölccsel

Biztosan nem én vagyok az egyetlen kerek e hazában, aki nyári estéken is zokszó nélkül el tud fogyasztani egy könnyű édességet. A Hófehérke és a madártej visszatérő vendégeink, de nagyon kedvelem a tejszínhabbal lazított mascarpone alapú pohárdesszerteket is. Mint amilyen ez a citromos, szedres tiramisu utánérzés. 

A mascarpone és a görög joghurt könnyű, selymes krémet alkot, amelyet a citromhéj és a frissen facsart citromlé üdítővé tesz. A szeder enyhén fanyar íze remekül ellensúlyozza a krém édességét, a babapiskóta pedig éppen annyi tartást ad a desszertnek, hogy minden kanálban tökéletes legyen az egyensúly.

Örülök, hogy néhány hete megvettem ezeket a mutatós desszertes poharakat, ezekben a fehér citromkrém és a mély lila szeder rétegei egymás mellett igazán mutatósak.

Hozzávalók 4 pohárhoz:
250 g mascarpone
2 dl habtejszín
200 g görög joghurt
2-3 evőkanál porcukor
2 citrom reszelt héja
1 citrom leve
1 teáskanál vaníliapaszta

25 dkg szeder

6-8 db babapiskóta

A tetejére:
szép, egész szedrek
kevés reszelt citromhéj
2-3 mentalevél, ha van

Elkészítés:

A hűtőből kivett, hideg habtejszínt verjük lágy habbá. Egy másik tálban keverjük simára a szobahőmérsékletű mascarponét a görög joghurttal, a porcukorral, a vaníliapasztával, a két citrom finomra reszelt héjával és az egy citrom kifacsart levével, majd óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a felvert tejszínhabot. 

A szedrek felét villával kissé törjük össze, hogy levet engedjenek, de maradjanak benne nagyobb gyümölcsdarabok is. A babapiskótákat egy pillanatra mártsuk limonádéba (egyszerűen csak víz egy kevés cukorral, facsarásnyi citromlével), de csak annyira, hogy megszívják magukat, ne ázzanak el.

A poharak aljába kanalazzunk egy kevés citromkrémet, erre helyezzünk néhány darab limonádéba mártott babapiskótát, majd osszuk el rajta a megtört szedret. Erre ismét kerüljön egy réteg babapiskóta, végül fedjük be a maradék citromkrémmel. A desszert tetejét díszítsük egész szederszemekkel, reszeljünk rá egy kevés citromhéjat, és ha van kéznél, tegyünk rá néhány friss mentalevelet is.

Fogyasztás előtt legalább 2–3 órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy a babapiskóta kellően megpuhuljon, a krém pedig megszilárduljon. Ha van rá időnk, érdemes előző este elkészíteni, mert egy éjszakai pihenés után az ízek még jobban összeérnek, és a desszert még krémesebb, harmonikusabb lesz.

TIPP:

Málnával, ribizlivel, eperrel vagy áfonyával is remekül működik, így bátran elkészíthetjük azzal a bogyós gyümölccsel, amelyik éppen szezonban van.

Néhány szem egész szedret érdemes az üveg falához nyomni rétegezés közben. Ettől a desszert tálaláskor még mutatósabb lesz, hiszen a gyümölcsök szépen kirajzolódnak az üvegen keresztül.

Grillcsirke fűszerkeverék házilag

Ha szeretsz grillezni, vagy egyszerűen csak szereted a jól fűszerezett csirkét, érdemes egyszer kikísérletezned a saját fűszerkeverékedet. Nemcsak azért, mert percek alatt összeállítható, hanem azért is, mert pontosan tudni fogod, mi kerül bele. Az én konyhámban ez a keverék nem fogyhat ki (csakúgy, mint a sült zöldségre való mix), mivel gyakran fogyasztunk csirkét, állandó használatban van.

A bolti grillfűszerek között sok kiváló termék akad, de sajnos rengeteg olyan is, amelynek első helyén a só vagy a cukor szerepel, esetleg ízfokozók, aromák és csomósodásgátlók hosszú listájával találkozunk. Pedig néhány jól megválasztott fűszerből otthon is elkészíthetünk egy olyan keveréket, amely természetes, illatos és sokkal karakteresebb ízű.

Mit tudnak az egyes fűszerek?

Pirospaprika

A keverék alapja. Gyönyörű színt ad a húsnak, és kellemes, édeskés paprikás aromát kölcsönöz neki. Ha szeretitek a füstösebb ízeket, a paprika egy részét nyugodtan lecserélhetitek füstölt pirospaprikára.

Fokhagymapor

A fokhagyma szinte minden sült húsnak jól áll, a porított változat pedig egyenletesen oszlik el a fűszerkeverékben. Nem ég meg olyan könnyen, mint a friss fokhagyma, ezért grillezéshez különösen praktikus. Ráadásul a mennyiségével is variálhatsz ízlésed szerint.

Hagymapor

Kerekebbé, teltebbé teszi az ízeket. Önmagában talán nem is érezzük külön, de nélküle egészen más lenne a végeredmény. Régebben nem lehetett vöröshagyma granulátumot kapni, de pár éve már az is szinte alapfűszernek számít a boltokban.

Majoránna

A magyar konyha egyik legkedveltebb fűszere. Enyhén édeskés, meleg aromája remekül illik a csirkehúshoz, de sertéshúshoz is. Régebben kimondottan nem szerettem, de valahogy átkattant valami az ízlésemben, azóta használom rendszeresen.

Kakukkfű

A mediterrán konyha klasszikusa. Különösen jól harmonizál a grillezett húsokkal, a fokhagymával és a paprikával. Már kis mennyiségben is sokat hozzátesz a keverékhez. Egyedülálló ízt és illatot kölcsönöz bárminek, amibe beleteszed.

Őrölt fekete bors

Enyhe csípősséget és frissességet ad. Nem uralkodik el a többi fűszeren, inkább szépen összefogja az ízeket.

Cukor

Sokan meglepődnek rajta, pedig csupán fél rész kerül a keverékbe. Nem édessé teszi a húst, hanem segíti a karamellizálódást, így sütés közben szebb színt és ízletesebb kérget kap a csirke.

Hogyan használjuk?

A húst kenjük meg kevés olívaolajjal vagy vajjal, majd alaposan dörzsöljük be a fűszerkeverékkel. Szelet húsokat vagy  nyárson megsütendő csirkekockák esetében pedig keverjük el magát a keveréket az olajjal, úgy vigyük fel a húsra.

Ha van rá időnk, hagyjuk legalább fél órát, de akár néhány órát is pihenni a hűtőben. Ezalatt az ízek szépen összeérnek, a fűszerek átjárják a húst.

Grillen, sütőben és serpenyőben is kiváló.

Ajándékba is tökéletes

Ha egyszer elkészítjük, érdemes rögtön nagyobb adagot keverni belőle. Jól záródó üvegben hónapokig megőrzi az aromáját, és egy csinos címkével ellátva kedves, személyes gasztro ajándék is lehet belőle.

A házi fűszerkeverékeknek van egy olyan előnyük, amit semmilyen bolti változat nem tud felülmúlni: pontosan olyanok lesznek, amilyennek mi szeretjük. Egy csipetnyivel több majoránna, egy kevés füstölt paprika vagy egy erősebb borsosság – mindenki a saját ízlésére alakíthatja. És talán éppen ettől lesz igazán a mi receptünk.

Padlizsánkrém

Kevés olyan étel létezik, amely ennyire egyszerű, mégis ennyire megosztja az embereket. Olajjal vagy majonézzel? Vöröshagymával vagy lilahagymával? Egy biztos: a vinetának minden családban megvan a saját változata.

Maga a padlizsán Dél-Ázsiából származik, Indiában és Kínában már több mint kétezer éve termesztették. Európába az arabok, illetve később az Oszmán Birodalom közvetítésével jutott el, így vált a balkáni és a mediterrán konyha egyik alapzöldségévé.

A vineta, vagy román nevén salată de vinete, elsősorban Románia és Moldva nemzeti kedvence, de Erdélyben különösen nagy hagyománya van.

A füstös sült padlizsánból készült krémek valójában egy egész ételcsaládot alkotnak.

A Közel-Keleten ott a híres baba ghanoush, amelyet tahinivel, fokhagymával és citromlével ízesítenek.

A görögök melitzanosalata néven készítik, olívaolajjal, citrommal, fokhagymával és petrezselyemmel.

Észak-Macedóniában a malidzano sajtot és diót is kap.

A Balkán szinte minden országának megvan a saját változata, de az alap ugyanaz: parázson vagy nyílt lángon sült padlizsán, amelynek a füstös aromája adja az étel lelkét.

Hozzávalók:

3 közepes, megsütött padlizsán (kb. 700 g tisztán mért padlizsán hús)
2 evőkanál jó minőségű majonéz, nálam a Hellman's a nyerő
1 kisebb vöröshagyma/lilahagyma/sonkahagyma/salotta nagyon apróra vágva vagy lereszelve

1 kis gerezd fokhagyma összenyomva  (vannak, akik nem tesznek fokhagymát a vinetába, döntsd el, hogy szeretnéd)
só
frissen őrölt fekete bors (elhagyható)

fél mokkáskanál füstölt pirospaprika (remekül pótolja a parázs fölötti sütéskor keletkező füstös ízt)

egy mokkáskanál citromlé (elhagyható, szerintem remekül kiemeli a padlizsán ízét)  

Elkészítés:

Természetesen legjobb, ha a padlizsán parázs fölött sül, elnyerve így jellegzetes, füstös ízét, de városi körülmények között általában erre nincs mód. Több helyen megszurkáljuk a padlizsánt, majd 200 fokos sütőben 40-50 percig sütjük, míg a héja szinte égett lesz.

A padlizsánt hagyjuk kissé kihűlni, majd hosszában kettévágva kikanalazzuk belőle a puha, krémes belsőt. Ezután legalább 20-30 percnyi csöpögtetés vár rá szűrőben. Ez nagyon fontos, hogy ne legyen kesernyés és vizes.

Deszkán pépesre vagdaljuk a lecsöpögtetett padlizsánhúst. Adjuk hozzá a nagyon finomra vágott hagymát és a fokhagymát.

Keverjük hozzá a majonézt több részletben. Nem biztos, hogy az egész kell – legyen krémes, de ne ússzon a majonézben. Aki szeretne, adhat hozzá egy kevés sűrű tejfölt is, de nem kötelező elem. Jöhet a só és a bors, és részemről a füstölt paprika.

A krémet homogénre keverjük (aki szeretné, lebotmixerezheti), majd behűtjük.

TIPP:

A vineta frissen is finom, de néhány óra hűtőben pihenés után lesz igazán harmonikus. Másnap pedig talán még jobb.

Nálunk friss, ropogós, dagasztás nélküli kenyérre kerül, mellé paradicsom, paprika és egy csésze tea vagy hideg limonádé, esetleg sör – és ennél jobb nyári vacsorát nehéz elképzelni. Tálalhatod pirítóssal is természetesen.

Ideális esetben házi majonézzel ajánlanám elkészíteni a padlizsánkrémet, de a mostanában tapasztalható 35 fokokban még én sem ajánlom a nyers tojás használatát, pedig én bátor lány vagyok amúgy.

Karfiolleves fodros kellel, kurkumával

Amikor megérkezik a meleg idő, nálunk kétféle leves jelenik meg az asztalon: a könnyű zöldséglevesek és a hideg gyümölcslevesek. Most az elsőt mutatom, bár a második is színre fog lépni még a hétvégén, mert holnap piacolok, és feltett szándékom, hogy hozzak haza meggyet, abból pedig leves és kevert süti készül, akárki meglássa.

De most a hűtőben várakozó karfiollal kellett már valamit kezdeni, sőt, egy zacskóból holmi fodros kelek is kiabáltak hűtőnyitáskor, hogy itt vagyunk, itt vagyunk... Boldog vagyok, mert a termelői piacon végre újra lehet kapni fodros kelt, és én azt ilyenkor teszem mindenbe, amibe csak lehet: Buddha-tálba, salátákba, sőt, olaszos bablevesbe is, ha úgy alakul. Imádom, hogy sose fő ronggyá, mindig marad egy kis haraphatósága, és nem utolsó sorban roppant egészséges. Természetesen helyettesíthető akár kelkáposztával, akár kínai kellel, végső esetben pedig elhagyható, bár én nem javaslom.

Hozzávalók:

egy közepes fej karfiol kicsi rózsákra szedve

1 kisebb vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál közepes sárgarépa

friss petrezselyem

3-4 levél fodros kel

2 liter zöldség alaplé

1 teáskanál kurkuma

só

bors

kakukkfű

3 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Az olajat megmelegítjük, rádobjuk az apróra vágott hagymákat, és csendesen, nem nagy lángon pároljuk őket. Egy kevés forró víz hozzáadásával gyorsíthatjuk a folyamatot. Néhány perc párolás után hozzáadjuk a karikára vágott répát, fűszerezzük kakukkfűvel, sóval, borssal, végül az edénybe tesszük a kis rózsákra szedett karfiolt. Felöntjük az alaplével, és közepes lángon addig főzzük a levest, amíg a karfiol puha nem lesz. 

Ekkor fogunk egy botmixert, és ízlésünknek megfelelően a leves harmadát, felét leturmixoljuk, hogy besűrítsük a levesünket. Ekkor jön az edénybe a fodros kel és a petrezselyem, ha szükséges, pótoljuk a vizet, a sót, és öt percig még főzzük a levest. Utoljára tesszük bele a kurkumát, és ha szeretnénk, egy kiskanál pirospaprikát is a színe kedvéért.

TIPP:

Adhatunk mellé apró levestésztát, ha szükségét érezzük, de anélkül is megállja a helyét a levesünk.

Néhány csepp citromlé tálaláskor nagyon jót tesz az ízeknek.

Ha nem kapunk fodros kelt, nyugodtan tegyünk a levesbe csíkokra vágott kelkáposztát vagy kínai kelt.

Citromos, málnás, joghurtos süti

Szombaton vettem egy doboz gyönyörű – és valljuk be, iszonyatosan drága – málnát. Hiába került rögtön a hűtőbe, hétfőre már egyértelműen jelezte, hogy most vagy soha. Nem kellett kétszer mondania, pillanatok alatt ebben a citromos-joghurtos sütiben végezte.

Régóta szemeztem egy citromos-joghurtos alaprecepttel, és úgy éreztem, a málna tökéletesen passzol majd hozzá. Már a nyers tésztája is annyira finom volt, hogy legszívesebben kanállal ettem volna ki a keverőtálból – persze nem tettem. Vagyis... csak egy kicsit 😄

A végén még egy hirtelen ötlettől vezérelve szórtam a tésztába egy marék darálatlan mákszemet is. Nem uralkodik el rajta, csak finoman roppan minden falatban, és a citrommal, málnával együtt egyszerűen telitalálat. Ha eddig négycsillagosnak ígérkezett a recept, ettől nálam simán ötre ugrott.

Ha szeretitek a szaftos, citromos süteményeket, amik másnap talán még finomabbak, ezt a receptet érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
fél teáskanál szódabikarbóna
11 dkg puha vaj
17 dkg kristálycukor
2 db tojás
2 teáskanál reszelt citromhéj
1 citrom leve
1,25 dl görög joghurt

kb. 20 dkg bogyós gyümölcs

opcionálisan 2 evőkanál darálatlan mák

Elkészítés:

A puha vajat a cukorral alaposan elkeverjük. Nem lesz habos, meg nem fehéredik ki, de törekedjünk rá, hogy minél jobban kikeverjük. Adjuk hozzá a tojásokat egyenként, mindkettővel keverjük el alaposan. Ezután jöhet a tálba a citromlé, a joghurt. Keverés. Végül pedig a sütőporral és szódabikarbónával elvegyített lisztet szitáljuk a tálba, spatulával keverjük el, közben mehet bele a málna is. Nem cél pépesre törni, de mindenhová kerüljön belőle. Ha van kedvünk, adjunk a masszához egy maréknyi darálatlan mákot. Ha nincs otthon ilyenünk, vagy csak darált van, hagyjuk ki.

Egy 28x10 centis sütőformába tegyünk sütőpapírt (gyűrjük össze, vizezzük be, nyomkodjuk ki alaposan, máris hajlékonyabb, szelídebb lesz, hagyja magát beleigazítani a formába), öntsük bele a sütimasszát, és tegyük 180 fokra előmelegített sütőbe.

Alsó-felső sütésen nekem 45 perc alatt készült el. Tűpróbával ellenőriztem, tökéletes volt.

TIPP:

Bármilyen bogyós gyümölccsel elkészíthető, imádni fogja az áfonyát, a ribizlit, a darabokra vágott epret is akár, sőt, szederrel is jó lesz.

A süti kihűlését elősegíthetjük, ha egy rácsra borítjuk, aminek vannak kis lábai. Azok elemelik a konyhapulttól, tehát alul is, fölül is szellőzik a sütink, nem lesz párás, nedves.

Görög fűszerkeverék házilag

Görögországról nekem mindig Santorini fehérre meszelt házai, a mélykék tenger, a hegyek tetejéről lepillantva látható hajók képe a tengeren, az olajfaligetek és a teraszokon felszolgált, egyszerű, mégis fantasztikusan ízletes ételek jutnak eszembe. A görög konyha nem a bonyolult fűszerezésről szól, hanem arról, hogy néhány jól megválasztott fűszer a legjobb ízeket hozza elő a húsokból, zöldségekből és sajtokból.

Ez a házilag összeállított görög fűszerkeverék remek alap lehet, ha szeretnétek egy kis mediterrán hangulatot varázsolni a hétköznapi vacsorákba. Kiváló sült csirkéhez, grillezett sertéshúshoz, pácokhoz, sült burgonyára, cukkinihez, padlizsánhoz vagy akár fetás ételekhez is. Egy kevés olívaolajjal összekeverve pillanatok alatt ízletes pác készül belőle.

Só szándékosan nincs benne. Én jobban szeretem külön sózni az ételt, mert egészen más mennyiség kell egy joghurtos mártogatóshoz, egy csirkemellhez vagy egy nagy tepsi krumplihoz.

Görög fűszerkeverék

2 rész oregánó
1 rész fokhagymapor
1 rész pirospaprika
1 rész kakukkfű
1/2 rész rozmaring
1/2 rész őrölt fekete bors
1/4 rész őrölt fahéj

A hozzávalókat egyszerűen keverjétek össze, majd jól záródó üvegben tároljátok. Száraz, hűvös helyen hónapokig megőrzi az aromáját.

A fahéj elsőre talán meglepőnek tűnhet, de éppen ez az apró mennyiség adja azt a finom, meleg háttérízt, amely sok hagyományos görög húsételben is visszaköszön. Nem lesz tőle édes a keverék, csak kerekebb, gazdagabb az ízvilága.

Mire használhatod?

A görög fűszerkeverék igazi Jolly Joker a konyhában. Nemcsak gyroshoz passzol, hanem szinte minden mediterrán hangulatú ételhez.

Próbáld ki:

-csirkemellhez, csirkecombhoz vagy pulykahúshoz
-sertésszűzhöz, tarjaszeletekhez
-grillezett vagy sütőben sült zöldségekhez (cukkini, padlizsán, paprika, hagyma)
-héjában sült vagy tepsis burgonyához
-olívaolajjal elkeverve húspácnak
-joghurttal vagy görög joghurttal összekeverve mártogatósnak
-salátaöntetek ízesítésére
-fetával sült paradicsomhoz vagy cukkinis ételekhez
-házi pitába, gyrosba, souvlakiba
-grillezett halloumi sajt mellé
-paradicsomos szószok, rakott zöldségek ízesítésére

TIPP:

Ha olívaolajjal és egy kevés citromlével elkevered, néhány perc alatt kész egy egyszerű, de nagyon finom pác. A húst már 30-60 perc alatt is szépen átjárja, de egy éjszakás pácolás után lesz igazán zamatos.

Joghurtos öntetbe is nagyon jó: natúr joghurt, kevés citromlé, fokhagyma, só, egy kis olívaolaj és ebből a fűszerkeverékből egy kevés. Mehet sült hús mellé, pitába, salátára, vagy egyszerűen csak mártogatósnak.

Ez a keverék szerintem azért is szerethető, mert nem harsány. Nem nyomja el az alapanyagok ízét, hanem pont annyit ad hozzájuk, hogy egy egyszerű sült csirkemell vagy egy tepsi krumpli is olyan legyen, mintha egy görög tavernában készítették volna.

Banánkenyér, a megunhatatlan

Van már néhány banánkenyér recept a blogon, ez tény. De azt hiszem, ez pont olyan sütemény, amiből soha nem lehet túl sok változat a receptes gyűjteményünkben. Ahogy almás pitéből, csokis kekszből vagy kevert süteményből is újra és újra kipróbálunk egy-egy receptet, úgy a banánkenyérből is mindig akad egy kicsit más: van, amelyik könnyedebb, van, amelyik csokoládésabb, és van, amelyik annyira puha és szaftos, hogy szinte másnap még finomabb, mint frissen. Ez most ez utóbbi kategóriába tartozik. Kimondottan jól sikerült változat, gyors, hétköznapi süteménynek ezt fogom rendszeresíteni.

Minél érettebb a gyümölcs, annál édesebb, illatosabb és puhább lesz tőle a sütemény. A banánkenyér ráadásul nem kényes recept: néhány perc alatt összeállítható, nem kell hozzá semmilyen különleges technika, mégis napokig szaftos marad. Reggelire egy csésze kávé mellé, uzsonnára vagy akár vendégvárónak is remek választás.

Hozzávalók:

30 dkg érett banán (természetesen héj nélkül mérve)
12 dkg puha vaj
12-13 dkg cukor
2 db tojás
1 teáskanál vaníliakivonat
25 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
½ teáskanál só
1 teáskanál őrölt fahéj (elhagyható)
5 dkg tejföl vagy görög joghurt

Ízlés szerint:

8–10 dkg durvára vágott étcsokoládé vagy csokicsepp és/vagy
8 dkg dió, pekándió vagy mogyoró apróra vágva
egy marék előzőleg beáztatott mazsola vagy egyéb aszalt gyümölcs

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 175 °C-ra, alsó-felső sütésen. Egy kb. 11×25 cm-es kenyérformát vajazzunk ki, vagy béleljünk ki sütőpapírral.

A banánt villával törjük össze. Nem baj, ha maradnak benne kisebb darabok.

A puha vajat a cukorral keverjük habosra, majd egyenként dolgozzuk bele a tojásokat. (Ha véletlenül olyan figyelmetlenek vagytok, mint én, és először a vajat a tojásokkal keveritek el, aztán adjátok hozzá a vajat, nem probléma. Nem feltétlenül muszáj, de nem lesz belőle gond.) Adjuk hozzá a vaníliát, a tejfölt és az összetört banánt.

A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval és – ha használunk – a fahéjjal, majd forgassuk a nedves hozzávalókhoz. Csak addig keverjük, amíg egynemű lesz a massza. Ha csokoládét vagy diót is teszünk bele, most adjuk hozzá.

Simítsuk a tésztát az előkészített formába. Ha van még egy érett banánunk, hosszában félbevágva a tetejére is fektethetjük – sütés közben szépen karamellizálódik.

Süssük 55–65 percig. Tűpróbával ellenőrizzük: akkor jó, ha a beleszúrt tűre már nem tapad nyers tészta, legfeljebb néhány nedves morzsa.

Hagyjuk 10–15 percig a formában pihenni, majd rácsra borítva hűtsük ki.

TIPP:

A banánkenyér másnap talán még finomabb, mint frissen. Jól záródó dobozban 3–4 napig is puha marad, szeletelve pedig le is fagyasztható. 

Ha szeretitek a csokoládét, bátran keverjetek a tésztába egy marék durvára vágott étcsokoládét. Dióval vagy pekándióval is nagyon finom, de önmagában is megállja a helyét.

Csinálhatjátok úgy, mint én: a masszát egy egészen kicsi formába, és egy eggyel nagyobba öntöttem, egyszerre sütöttem. A kisebbet persze előbb kikaptam a sütőből, úgy 25 percnyi sütés után. A nagyobb kapott 30-32 percet. Néhány perc hűlés után mindkettőt kifordítottam a formából, rácson hűltek ki, a nagyot elkezdtük eszegetni, a kicsit viszont alaposan becsomagolva elrakhatjuk a mélyhűtőbe, így bármikor ennénk egy falat édeset, csak elővesszük.

Provence-i fűszerkeverék

Provence-ról nekem mindig a levendulamezők, a napsütötte dombok, a nyári melegben illatozó fűszernövények és a virágzó kakukkfű között döngicsélő méhek jutnak eszembe. Ezt a képet látom, ha magam elé képzelem ezt a dél-francia vidéket, pedig sajnos még sosem jártam ott. De film- és olvasmányélményeim szerencsére vannak, mint ahogy receptjeim is vannak, amikhez leírhatatlanul sok pluszt ad ez a fűszerkeverék.

A provence-i fűszerkeverék éppen ezt a hangulatot idézi meg: jól áll sült zöldségeknek, csirkének, halnak, krumplinak, de egy paradicsomos-ragus ételt is egészen más irányba visz.

Hozzávalói:

2 rész szárított kakukkfű
2 rész szárított rozmaring
2 rész szárított majoránna
1 rész borsikafű/csombor
1 rész oregánó
fél rész babérlevél

Saját fűszerkeveréket készíteni ráadásul azért is jó, mert pontosan tudjuk, mi kerül bele: nincs benne adalékanyag, ízfokozó vagy felesleges töltelék. Az arányokat pedig nyugodtan a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk — lehet kakukkfűben gazdagabb, rozmaringosabb, lágyabb vagy karakteresebb, ahogy szeretjük.

Adhatunk hozzá más fűszereket is, gazdagíthatjuk például levendulával, esetleg megtört édesköménymaggal, sokan adnak hozzá egy kevés kaprot is. Szerintem ennek a keveréknek a lelke a majoránna és a kakukkfű, de az arányokon nyugodtan változtathatsz, ha másként szereted.

A blogban található receptek, amikhez ezt a fűszerkeveréket használtam:

Egy tökéletes gasztroajándék, a pácolt feta

Kedvenc levesem, a cheddar sajtos brokkolileves

És még egy leves, ez gombából készül

Rozmaringos, olívás kréker

Ezt a receptet igen régóta készülök elkészíteni, hát... mostanra sikerült. Ilyenkor igazi szezonja van a baráti összejöveteleknek, buliknak, és nem tudom, ki hogy van ezzel, de én szeretek kitenni magamért, ha barátokat látok vendégül. (Egyesek szerint erőmön felül is akár, de ezt most ne tárgyaljuk ki 👀 )

Tavalyi amerikai utunk alkalmával a keresztlányom egy gazdag büféasztallal várt minket (hogy miért nem fotóztam le, de vajon tényleg miért nem???), és az jutott eszembe, hogy egyrészt ezeket a sajttal, gyümölccsel, felvágottal, ropogtatni valóval megrakott tálakat jó lenne itthon is népszerűbbé tenni, aztán meg az, hogy azon a tálon milyen csodásan mutatott volna ez a rozmaringos kekszecske.

Hozzávalók:

9 dkg finomliszt

9 dkg teljes kiőrlésű liszt
1,5 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1/4 teáskanál fokhagymapor
1 teáskanál pirospaprika (lehet füstölt is bátran)
1 evőkanál finomra vágott friss rozmaring
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1,25 dl hideg víz
nagyszemű só a tetejére

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit tedd egy tálba, gyúrd össze. Amikor a tészta felülete már sima, formálj belőle két golyót, majd a golyókat egyenként nyújtsd ki egy nagy téglalappá. Ügyelj, hogy a tészta kimondottan vékony legyen, semmiképp ne legyen vastagabb 2 milliméternél, de ha tudod, még annál is vékonyabbra nyújthatod. Egy derelyevágóval szabdald ízlésednek megfelelő méretre, azonban arra figyelned kell, minél kisebbek a kekszek, annál rövidebb idő alatt megsülnek. Az én ízlésemnek a 3 cm széles, és max. 12 cm hosszú téglalapok felelnek meg.

Egyenként emeld át egy sütőpapírral bélelt tepsire a kekszeket, szórd meg mindegyiket sópehellyel, majd süsd a 190 fokra előmelegített sütőben 10-12-14 percig.

A sütőből kivéve ne birizgáld őket, bár a sütőpapírral együtt óvatosan kihúzhatod egy rácsra, de mindenképpen hagyd teljesen kihűlni őket.

És hogy mihez kínálhatod? Nos, a választék elég széles.

padlizsánkrém

körözött

sajtkrém

májpástétom

muhammara

vegán babkrém

zeller, alma, burgonya saláta

tojássaláta

kukoricasaláta

zakuszka

guacamole

TIPP:

Ugyan még nem próbáltam, de szerintem gluténmentes liszttel is elkészíthető.

Természetesen ha nem kedveled a rozmaringot (van ilyen?), használhatsz más fűszert is a tésztába, de akár ki is hagyhatod. Dúsíthatod szezámmaggal, egész mákkal, fekete szezámmaggal is, nem csak sóval.

Ezt se próbáltam még ki, de az a meglátásom, hogy a tészta jól fagyasztható, így talán érdemes nagyobb adagot begyúrni, és a mélyhűtőben készenlétben tartani.

Tzatziki, amit mindenki szeret, és ez nem véletlen

Ha uborkás finomság, akkor nálunk sokaknak rögtön a tejfölös uborkasaláta jut eszébe: uborka, só, pici cukor, fokhagyma, ecet, jó sűrű tejföl, tetején esetleg paprikaszórás. A klasszikus vasárnapi ebéd része rántott hús vagy pörkölt mellé. Savanykás, friss, és mindig egy kicsit nosztalgikus.

A görögök ugyanerre az alapra építik a saját verziójukat, a tzatzikit – de ott a tejföl helyett sűrű joghurt kerül bele, és nem a savanykás íz dominál, hanem a friss kapor, fokhagyma és olívaolaj.  Gyros, grillezett húsok mellé adják. Ez a hűs, joghurtos-kapros uborkakrém igazi Jolly Joker: egyszerre saláta, mártogatós és húsok mellé szuper köret. Nyáron különösen jól esik, de őszintén szólva nálunk egész évben fogy.

Érdekesség: a „tzatziki” szó a török cacık (dzsadzsik) névből ered, ami szintén joghurtos-uborkás salátát jelent – vagyis egy régi, közös gasztrokincs balkáni és közel-keleti gyökerekkel. 

Hozzávalók:

2-3 kígyóuborka

2 gerezd fokhagyma

só

2 pohár sűrű görög joghurt

friss kapor, menta, petrezselyem

Elkészítés:

Az uborkákat megmossuk, lereszeljük. Itt választhatunk, hogy héjjal vagy héj nélkül reszeljük, én úgy szoktam, ha nagyon vastag az uborka héja, akkor meghámozom, ellenkező esetben héjjal együtt használom. Dönthetünk arról is, hogy a reszelő finomabb vagy durvább oldalát használjuk, én mindkettőt szoktam, de mivel a mostani adagot 6 kígyóubiból gyártottam, a nagyobb lyukú reszelőt részesítettem előnyben.

Az uborkát besózzuk, alaposan átkeverjük a sóval, majd fél órára félretesszük.

Kinyomkodjuk a levétől, belekeverjük a joghurtba, amit előzőleg enyhén megsóztunk és belepréseltük a fokhagymát.

Tálalás előtt olívaolajjal locsoljuk meg, illetve megszórjuk az összevágott friss fűszernövényekkel. A kapor a görögöknél alap, én szeretem rá módjával a mentát és a petrezselymet is.

Egy kis csípősség kedvéért pedig kapott egy leheletnyi paprikapelyhet is.

TIPP:

Reszelés után alaposan nyomkodd ki az uborkát, különben felhigítja a tzatzikit.

Legalább fél órát pihentesd a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek, de még jobb, ha pár órán keresztül érlelődik.

Szaftos banánkenyér-kocka krémsajtos mázzal

A túlérett banán az egyik leghálásabb alapanyag a konyhában: minél kevésbé kívánatos önmagában, annál jobb süteménybe. Ebben a banánkenyér-kockában pont ez a jó: puha, illatos, szaftos tészta lesz belőle, amit tepsiben sütünk meg, majd egyszerűen kockákra vágunk.

A tetejére krémsajtos máz került, mert a banán édességéhez nagyon jól áll egy lágy, finoman savanykás krém. Nem bonyolult sütemény, nem is akar annak látszani: kávé mellé, uzsonnára, vendégvárónak, vagy csak úgy, hétköznap délutánra is tökéletes, ha ennél valami könnyű édességet.

Hozzávalók:

13 dkg kristálycukor
240 ml tejföl/görög joghurt
113 gramm vaj
2 nagyobbacska tojás
3-4 érett banán
2 evőkanál vaníliakivonat
25 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csapott kávéskanál só
egy marék dió/mandula/pekándió (elhagyható)

a mázhoz:

15-20 dkg natúr krémsajt

ízlés szerinti mennyiségű porcukor

citromlé

Elkészítés:

A cukrot a tejföllel vagy joghurttal elkeverjük, hozzáadjuk az olvasztott, nem forró vajat, azzal is homogénre keverjük. Jöhetnek a tojások, utánuk pedig a pépesre tört banán.

A lisztet, szódabikarbónát és sót elvegyítjük egymással, végül 2-3 részletben egy kisebb szűrőn át beleszitáljuk a cukros-vajas keverékbe, és spatulával elkeverjük benne.

Figyeljünk oda, ne keverjük túl a masszát, elég, ha a liszt teljesen elvegyült a krémben.

Sütőpapírral bélelt 23x33 centis tepsibe öntjük a tésztát, és 175 fokon, alsó-felső sütési módon tűpróbáig sütjük.

A megsült süteményt rácsra emeljük, hagyjuk teljesen kihűlni.

Ez alatt az idő alatt a szobahőmérsékletű krémsajtot elkeverjük annyi porcukorral, amennyitől kellemesen édesnek érződik a krémsajt, csavarunk hozzá egy kis citromlevet (kevesebbet, mint fél citrom leve), azt is elkeverjük a krémben, majd a hideg sütemény tetejére kenjük.

TIPP:

Természetesen a tésztát megsütheted őzgerinc- vagy doboz formában is, ha a klasszikus banánkenyér formára vágysz.

Tehetsz bele csokicseppeket, olajos magokat is.

Sós ropi három összetevőből

Na most a három összetevő barokkos túlzás, mert a három alkotóelemen kívül kell még só, meg tojássárgája, meg egy kis reszelt sajt a ropik tetejére (már ha sajttal akarjuk díszíteni, de természetesen mehet rá szezámmag, egész mák, köménymag, amit szeretnénk).

Anyám már akkor sütötte ezt a fajta sósat, amikor kamasz voltam, és az, fogalmazhatunk talán visszafogottan, nem mostanában volt, hanem nagyjából akkor, amikor Hannibál átkelt az Alpokon. Egyszóval nem mai receptem ez. Éppen ezért ezerszeresen kiállta az idők próbáját, gyakorlatilag elronthatatlan, soha nem marad belőle egy árva darab se mutatóba, a legideálisabb sör- és borkorcsolya, ezért szívből ajánlom mindenkinek az elkészítését.

A könyvbemutató lázában égve ez volt a harmadikféle kóstoló falat, amivel a vendégeimnek kedveskedtem.

Hozzávalók:

25 dkg rögös, félzsíros túró
25 dkg margarin (így tanultam, így szeretem, ennél most marad a margarin, aki idegenkedik tőle, cserélje vajra)
25 dkg liszt
1 csapott evőkanál só (érdemes kevesebbel kezdeni, ha összeállt a tészta, kóstoljuk meg, és ha kell, korrigáljuk a só mennyiségét)
1 tojássárgája a kenéshez

a tetejére: reszelt sajt, egész mák, szezámmag, köménymag

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk. Pro tipp: érdemes a tésztát egy teljes éjszakán át a hűtőben pihentetni, sokkal finomabb lesz a végeredmény, mint anélkül.

Természetesen sütöttem már én is úgy, hogy maximum egy órát volt idő a hűtésre, tehát úgy is működik, de tényleg finomabb, ha alszik egy éjszakát a hűtőben.

Kissé lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, derelyevágóval rudakra szabdaljuk, lekenjük tojással, megszórjuk a választott toppinggal, majd szépen tepsibe rakosgatjuk mindet.

180 fokon süssük, nem tudom megmondani, hány percig, de az istenért, ne süssük túl! Amint van egy kellemes színe a tetejének, illetve a rudacskák talpának is, vegyük ki a sütőből, vagy legalább egyet kapjunk ki és kóstoljuk meg!

Forrón természetesen úgy tűnhet, hogy még nem sült át teljesen a tészta, de ne hagyjuk magunkat becsapni, és szárítsuk ki a ropinkat.

Életem csokis keksze

2006-ban írtam azt a posztot, amelyben ennek a csokis keksznek a receptje szerepelt. Mautner Zsófi ihletésére készült, de változtattam rajta, kihagytam belőle a kávét, kissé megnöveltem a csokoládé mennyiségét, és mindezek eredményeképpen megsütöttem életem legjobb csokis kekszét. 20 évvel ezelőtt. És most, amikor azon studíroztam, mit süssek édesnek a könyvbemutatómra, bevillant annak a 20 évvel ezelőtti keksznek az ötlete. 

Megkerestem a régi blogomban - ami már sajnos 14 éve nem elérhető, tekintve, hogy a szolgáltató egyik pillanatról a másikra lekapcsolta a szolgáltatást, de hála az égnek, a tartalmat sikerült lementenem, ha a fotók el is szálltak a semmibe -, és el is döntöttem, hogy ezt fogom megsütni. Olyan egyszerű, és higgyétek el, olyan brutálisan finom, hogy ez a minimum, amit azok a barátaim megérdemelnek, akik kitüntetnek a figyelmükkel kedden. Hívtam Zsófit is, de sajnos külföldön lesz, nem tud eljönni. 

Hozzávalók:

25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
17 dkg cukor
3,5 dkg liszt
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverjük a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntjük a vajas csokoládét. Egy kevés vanília kivonat sem fog rontani az összhatáson, ha van ilyenünk, egy teáskanállal nyugodtan tehetünk a masszába.

Egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítjük a száraz és nedves anyagokat. Nem kell különös gondot fordítania keverésre, erre a kekszre is érvényes, ami a muffinokra: tilos túlkeverni őket.

Tegyük néhány percre (na jó, lehet az fél óra is, akkor könnyebb vele bánni) a masszát hűtőbe, hogy kissé meghúzzon. Utána formáljunk a masszából gömböket, kissé lapítsuk el, és tegyük egymástól 5 centi távolságra egy sütőpapíros tepsibe.

170 fokon 10-12 percig süssük a kekszeket. Ne essünk kísértésbe, ha úgy látjuk, a keksz még nem sült meg, 12 perc után vegyük ki a tepsit a sütőből. A sütőpapírról leszedni azonban csak kihűlt állapotában érdemes.

Villámgyors zöldséglepény

Elfogyott a kenyér? Unod a zsemle alapú szendvicseket? Szeretnél több zöldséget fogyasztani? Vagy csak ennél valami egészségeset? Itt egy lehetséges megoldás és válasz a kérdésekre. Gyakran szembe jött a videó Instán, régóta tervezem is, hogy elkészítem ezt a zöldség lepényt, és tegnap elérkezett az idő. Nemigen volt kedvem főzögetni, de én aznap még nem ettem semmi értékelhetőt, ami tápértékkel is bírt volna, úgyhogy azt mondtam magamnak, itt az idő, most, vagy soha.

Hozzávalók egy gáztepsinyi adaghoz:

1 nagy répa

1 közepes burgonya

1 cukkini

2 db tojás

2 evőkanál liszt

1 maréknyi reszelt sajt

só

bors

1 mokkáskanálnyi fokhagyma por

1 mokkáskanálnyi vöröshagyma por

valamint ízlés szerint más fűszerek

Elkészítés:

A zöldségeket lereszeljük, majd egy konyharuhába téve alaposan kicsavarjuk belőle a nedvességet. Minél többet ki tudunk belőle préselni, annál jobb.

A reszeléket egy tálba tesszük, beleütjük a két tojást, mehetnek a fűszerek és a liszt, majd alaposan összedolgozzuk a keveréket. Én a kezemet használtam a feladatra, villával, fakanállal lassabb és macerásabb.

A tűzhelyemhez való gáztepsibe sütőpapírt terítettem, majd a masszát a lehető legvékonyabb rétegben elterítettem rajta, lenyomkodtam, tömörítettem.

200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, amíg szép színe nem lett a lepénynek.

Rácsra téve kihűtöttem, majd a felvágott darabokat megtöltöttem.

TIPP:

Ugyanúgy használható, mint egy zsemle vagy pita, mehet bele felvágott, zöldség, sajt, egy kis majonéz vagy más szósz, ahogy kedvünk diktálja.

Ezo Gelin Çorbası - a török menyasszony levese

Az Ezogelin leves egy hagyományos török ​​leves, amelyet vöröslencséből, bulgurból, rizsből és fűszerkeverékből, például szárított mentából és pirospaprika-pehelyből készítenek. Tartalmas, ízletes, és kellemes, enyhén fűszeres íze van. Ezt a levest gyakran fogyasztják laktató ételként Törökországban. Mi egy városszéli étteremben ismerkedtünk meg vele, egy hagyományos, turistáknak összeállított menü részeként. A teljes ebéd nagyon rendben volt, semmi kilengés, semmi túlzás, csak korrekt főzés, de ez a leves messze kiragyogott a sorból, és én már ott tudtam, hogy el fogom itthon készíteni. Na de hogy 24 óra sem telik el a hazaérkezéstől számítva? Ezt nem gondoltam...

Hozzávalók: 

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj
1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál szárított menta
1 teáskanál pirospaprika-pehely (pul biber)
1 teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál fekete bors
1 teáskanál só
20 dkg vöröslencse 
2 evőkanál bulgur
1 evőkanál rizs
másfél liter víz

1 zöldségleves kocka
1 citrom leve

Elkészítés:

A lencsét, bulgurt, rizst kimérjük, megmossuk, lecsepegtetjük.

Az olajat a vajjal felmelegítjük, az apróra vágott vöröshagymát megfuttatjuk rajta, néhány perc múlva csatlakozhat hozzá a fokhagyma is. Belekeverjük a paradicsompürét, kicsit lepirítjuk, mehet a menta, a paprikapehely és a római kömény is.

Az edénybe tesszük a lencse, bulgur, rizs triót, megsózzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük forró vízzel, belepottyantjuk a leveskockát is. Só, bors.

Felforraljuk a levest, majd alacsony lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük a lencsét, bulgurt.

Ha elkészült, szórhatunk rá friss petrezselymet, és a citromot se felejtsük ki, nagyon jót tesz az ízeknek az a kis pikáns sav.

PUL BIBER:

A neve szó szerint paprikapelyhet jelent. Szárított, zúzott paprikából készül, amelynek színe mélypiros, íze pedig egyszerre füstös, enyhén édeskés és csípős. Amint a neve is jelzi, nem porrá őrlik, hanem apró pelyhekben hagyják, így az ételeknek nemcsak ízt, hanem textúrát is ad. Piacon és egyéb boltokban kimérve is lehet kapni, én most hoztam egy szép nagy zacskóval magamnak, hogy kitartson egy darabig.

Népszerűségét sokoldalúságának köszönheti: levesekre, húsokra, salátákra, sőt még reggeli tojásételekre is szórják, a joghurt tetejére is kerülhet belőle.

Spagetti aglio e olio, a világ legegyszerűbb étele

Örök igazság, hogy a legegyszerűbb dolgok tudnak a legjobbak lenni. Nincs ez másként ezzel az étellel sem, hiszen mindössze négy alapanyag - olaj, fokhagyma, tészta, petrezselyem - kell hozzá, és ha szívvel-lélekkel, minőségi hozzávalókból készítjük el, csodás élményben lesz részünk, amíg elfogyasztjuk.

Tegnap jöttünk meg egyhetes török utazásunkról, a lelkünk egy darabja még ott van Ázsiában, kisebb gondunk is nagyobb most - MÉG! - a főzésnél, így kézenfekvő volt, hogy a fokhagymás spagettihez nyúlok, mint legegyszerűbb és legjobb megoldáshoz. Íme!

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg spagetti (szárazon mérve)

3 evőkanál extra szűz olívaolaj

4 (vagy több) gerezd fokhagyma

chilipehely

2 csokor petrezselyem

fél citrom reszelt héja és leve

őrölt bors

só

opcionálisan pecorino sajt

Elkészítés:

A spagettinek való főzővizet feltesszük forrni, alaposan megsózzuk, majd beletesszük a tésztát, és fogkeményre főzzük.

A fokhagymát finomra vágjuk, a felmelegített olajban gyengéden elkezdjük pirítani, de semmiképpen se barnuljon meg a hagyma, mert megkeseredik. Hozzáadjuk a chilipelyhet, ennek mennyiségét természetesen az ízlésünk szabja meg. Nem kell, hogy ez az étel kimondottan erős legyen, véleményem szerint egy enyhe melengető csípősséget kell adjunk neki, semmi többet. Ne felejtsük el, hogy a fokhagymának is van ereje.

Sózzuk, borsozzuk az edény tartalmát, belereszeljük a citromhéjat,  mehet bele a lé is, jön a a petrezselyem, egy kevés főzővíz is kerülhet az edénybe, végül pedig rászedjük a megfőtt spagettit.

Alaposan összeforgatjuk a tésztát a mártással. Ha használunk sajtot, a tányéron szórjuk az ételre, de sajt nélkül is csodás ételt kapunk.

TIPP:

Gazdagíthatjuk ezt a tésztát garnélával vagy pár szem sült koktélparadicsommal.

Tavaszi gyors vacsora: zöldséges frittata

Ennek az ételnek van néhány jó tulajdonsága. Nem a legfontosabb ezek közül a gyorsan elkészíthetősége, bár ez is igaz rá. 

A legklasszabb szerintem, hogy olcsó alapanyagokból készíthető el, és nagyjából akármilyen zöldséget elrejthetünk benne. Az én mostani változatomban most van édesburgonya, lilahagyma, spárga és mángold. De készíthető sima burgonyával is, tehetünk bele brokkolit, ha kedvünk tartja, akár karfiolt is, szerintem a vékonyra lapokra szeletelt karalábé is jó bele. Ha akarunk, teszünk bele sonkát, ha nem akarunk, kihagyjuk. Szóval nagyon jó változatos étel. ÉS másnap, hidegen is kitűnő.

Hozzávalók (ehhez a verzióhoz):

1 nagyobb édesburgonya meghámozva, vékony karikákra vágva
1 fej lilahagyma félfőre vágva
6-8 spárgasíp (vagy több, ha van otthon, de maradék eltüntetésre ennyi is elég)
3 levél mángold (vagy akár egy kevés vajon megfuttatott spenót)
10 dkg levegőn szárított sonka (elhagyható)
6 db tojás
1 dl tejszín
só
bors
őrölt rozmaring
kemény sajt reszelve

Elkészítés:

Egy 26 cm átmérőjű edényben sütöttem, ehhez számoltam a hozzávalók mennyiségét.

Az edényt kikentem egy-két cseppnyi olajjal, majd körkörösen elterítettem benne egy réteg édesburgonyát. Megsóztam, megborsoztam, rápakoltam a karikára vágott lilahagymát. Ekkor is kapott pár csepp olajat.

Következett a második réteg édesburgonya, só, bors, rozmaring, pici olaj. Ezt betettem elősütni a 200 fokra előmelegített sütőbe.

Amíg a krumpli sült, megmostam, megtisztítottam a spárgát és a mángoldot, majd forrásban lévő sós vízben 5 percig főztem őket. Leszűrtem, leöblítettem hideg vízzel, félretettem.

Amikor a burgonya már puha volt, felvertem a tojásokat sóval, borssal és a tejszínnel. Viszonylag sokáig püföltem őket, hogy jó habosak legyenek. Egy wellnes szállodában megtanultam a séftől, hogy ha finom rántottát akarunk készíteni, akkor botmixerrel kell megdolgozni a tojásokat, attól lesz csodás a rántotta állaga. Na, ezt a tudásomat most nem használtam, egyszerűen mert lusta voltam a botmixert nem is annyira elővenni, hisz ott van a pulton, egy mozdulat bedugni a konnektorba, inkább az elmosogatása tűnt most emberfeletti feladatnak 😂 Úgyhogy maradt a villa.

Kivettem a sütőből az edényt, egyenletesen eloszlattam az édesburgonya tetején a megfőtt spárgát, mángoldot, reszeltem rá egy kevés sajtot (tényleg keveset), majd ráöntöttem a tojást úgy, hogy mindenhol elfedje a zöldségeket.

Ment a tetejére egy adag reszelt sajt, és visszaküldtem a sütőbe úgy 15 percre. Akkor jó, ha a széle már barnás, a közepén pedig épp megszilárdult a tojás.

Nagyon finom vacsoránk volt, és tudom, hogy a maradékot a férjem lelkesen fogja eltüntetni holnap ebédre.

TIPP:

Készíthető édesburgonya helyett sima burgonyával is.

Tehetsz bele bármilyen sonkát, ha igény mutatkozik arra, hogy húsféle is legyen az ételben.

Mehet bele brokkoli, karfiol, zöldborsó, gomba, póréhagyma, paprika, spenót, fodros kel.

Láthatatlan almás, a francia finomság

Nagyon régen terveztem már, hogy elkészítem ezt a francia stílusú, könnyed almás süteményt, ami a nemzetközi blogszférában láthatatlan almás sütiként létezik. Azért láthatatlan, mert hajszál vékonyra kell szeletelni az almát benne, ami gyakorlatilag szinte eltűnik a süteményben, tekintve, hogy a tésztával eggyé válva alkot krémes réteget.

Ma elmegyünk a könyvet fotózó társszerzőmhöz, a lányomhoz, hogy átadjuk neki a szakácskönyvemet, amit pénteken foghattam először a kezembe, és arra gondoltam, sütök én egy ilyen csoda almás sütit, elvégre az alkalom megérdemli, hogy ünnepeljünk.

Először mutatom a könyvet.

Szerintem gyönyörű lett...

És most jöjjön a recept.

Hozzávalók:

3 nagy tojás

65 gramm porcukor

60 gramm vaj olvasztva, kihűtve

160 ml tej

vanília (kivonat, mag, sűrítmény, ami van)

1 citrom reszelt héja (a levét belecsavartam abba a tál vízbe, amiben a megtisztított almák nyaraltak, amíg fel nem szeleteltem őket)

1 teáskanál sütőpor

1 jó nagy csipet só

120 gramm liszt

5 db közepes alma meghámozva

2 evőkanál baracklekvár egy pici vízzel kenhetőre higítva

Elkészítés:

Az almákat meghámozzuk, csutkájukat eltávolítjuk, félbe vágjuk, majd mandolinon nagyon-nagyon vékonyra szeleteljük.

A tojásokat a porcukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vajat, a tejet, a vaníliát, a citromhéjat, és elkeverjük a masszát. 

A lisztbe belekeverjük a sütőport és a sót, majd hozzáadjuk a tojásos masszához, és alaposan egyneműsítjük. Sűrű palacsinta tészta állagot fogunk kapni.

Ebbe keverjük bele több adagban az alma szeleteket, és óvatosan elegyítsük el a tésztában úgy, hogy az almát mindenhol bevonja a massza.

Keressünk egy nagyjából 23x13-15 cm-es formát (az enyém egy icipicit kisebb volt széltében, jó sok is lett a tészta hozzá...), több részletben kanalazzuk bele a tésztát, egyengessük el, tömörítsük le alaposan, hogy az almaszeletek szépen vízszintesen feküdjenek egymáson.

A tetejére pakoljunk néhány szép, formás almaszeletet.

180 fokos sütőben sül 55-60 percig.

A sütőből való kivétel után megkenjük a baracklekvárral, ízben is ad hozzá, és szép fényessé válik tőle a teteje.

Annyira finom, könnyű, üde ez a süti, hogy ma, hétfőn már beszereztem az újabb adag almát, és készül a következő adag belőle. Próbáljátok ki, szeretni fogjátok. Főleg azok, akik nincsenek oda a gejl, túlédes desszertekért.

Lencse-gomba egytál

Kallódik a hűtőben 30 deka gomba. Jó ötletnek tűnt megvenni, csak a sok zöldség között valahogy láthatatlanná vált a hűtőben. De nincs kedved gombapörköltet főzni, nem vonz a gombaleves, tekintve, hogy épp zöldborsóleves van a hűtőben, szóval mi legyen belőle?

Irány a spájz, nézzünk körül! Igaz, hogy rossz nyelvek szerint az én spájzomban még harcoló német alakulatok is találhatók a második világégés korából, de ez természetesen nem igaz, ellenben az igen, hogy szerintem egy négytagú család a tartalékaimból fél évig simán ellenne, ha abból kéne főzniük, ami nálam megtalálható.

Annyit tudtam, hogy egy sűrű, tartalmas ételre vágyom, hiába van mindjárt május, bizony a lélekmelegítés még elkél. Ez lett a végeredmény.

Hozzávalók:

30 dkg csiperkegomba

1 kis doboz lencsekonzerv

1 vöröshagyma

1 közepes burgonya

1 szál sárgarépa

2 szál szárzeller

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

3 evőkanál sűrített paradicsom

1 zöldségleves kockából 2 dl leves

3-4 db olajban eltett szárított paradicsom

2 dl tejszín

1 kávéskanál római kömény mag

1 teáskanál kurkuma

1 kávéskanál füstölt pirospaprika

1 evőkanál olasz fűszerkeverék

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál Sriracha szósz

opcionálisan friss koriander

Elkészítés:

A szárított paradicsom olajából egy serpenyőbe öntöttem 3 evőkanállal, azon megpároltam az apróra vágott hagymát, répát, zellerszárat, fokhagymát. Beletettem a serpenyőbe a sűrített paradicsomot, szépen lepirítottam a zöldségekkel, jöhetett a gomba, amit szintén nagy lángon átsütöttem. Hozzáadtam a keverékhez a kicsi kockákra vágott krumplit, majd fűszereztem a ragut. Só, bors, római kömény magja és az olasz fűszerkeverék került ekkor a serpenyőbe.

Felöntöttem a zöldséglevessel, beledobtam a felvagdosott aszalt paradicsomot, felforraltam az ételt. Meglöttyintettem szójaszósszal. Apránként adagoltam hozzá a vizet, hogy a zöldségek megpuhuljanak, de ne égjen le semmi.

Amikor minden puhára főtt, beleöntöttem a leszűrt, leöblített lencsét, tettem bele egy kevés kurkumát a színe kedvéért, egy kevés füstölt paprikát az ízéért, végül nyakon öntöttem az egészet a tejszínnel.

Újabb utánsózás következett, ekkor adtam hozzá a csípős szószt is, végül pedig megszórtam a ragut az apróra vágott korianderrel, amiből aztán tálaláskor is került a tányérokba.

TIPP:

Pitával isteni, én most megpirítottam kissé, mert már nem volt igazán friss, így ismét ehetővé varázslódott.

Naannal is tökéletes.

Tálalhatod rizzsel, kuszkusszal, bulgurral is.

Másnapra még finomabbak az ilyen típusú ételek, mert az ízek csodálatosan összeérnek.

Készítheted lencse helyett babbal vagy csicseriborsóval is.

Ha akad otthon egy kevés spenót, fodros kel vagy kelkáposzta, nyugodtan adj hozzá abból is, a rosttartalomnak igencsak jót tesz.

A fűszerezés egyéni ízlés kérdése. Elviheted olaszosabb irányba, de lehet római köménnyel, korianderrel, garam masalával még ázsiaibbá varázsolni.