Nemigen bírom az ilyen nagyot ütni akaró címeket, mint amit ennek a posztnak adtam, de hát ez az igazság: ez a sugo mérhetetlenül egyszerű, viszont iszonyatosan finom, bármikor képes Olaszországba repíteni képzeletben, amikor feltálalod és eszed.
Nekem amúgy is nagyon szoros a viszonyom a paradicsom szósszal, ugyanis 25 éve főzök minden nyáron ízesített, fűszeres spagetti szószt, és talán nem vagyok szerénytelen, ha elmondom, hogy sok-sok rajongót szereztem ennek a "terméknek", hiszen nagyon jóízű, felhasználása igazán családbaráttá teszi, ráadásul egy 8 éves gyerek is simán megmelegíti, és ráönti a kifőtt tésztára, sajtot reszel rá, majd jóízűen betermeli akkor is, ha a szülei épp dolgoznak. Ezt pedig személyes tapasztalatból mondom, hiszen így kezdődött nálunk a spagetti szósz karrierje, hogy szerettem volna, ha a gyerekeim azokon a napokon is valami (majdnem) értelmeset esznek, amikor mi az apjukkal sokáig dolgozunk, vagy egyszerűen csak nem tudjuk őket hazavárni az iskolából friss, meleg étellel. Szóval a spagetti szósz ezerszer vizsgázott csodásan.
De amiről most írok, nem ez a fajta mártás, hanem egy sokkal-sokkal sűrűbb, frissen felhasználandó csoda. Nem kell hozzá más, mint egy-két zöldség, némi fűszer és 20 perc az életünkből, amit arra áldozunk, hogy egy könnyű, laktató, baromi finom ételt tegyünk a család asztalára.
Hozzávalók:
1-2 zellerszár (nekem most csak egy szép, nagy zellerem volt itthon, rajta a zöldjével, így annak vastagabb száraiból vágtam pár ágat, a zöldet pedig megmosva, leszárítva lefagyasztottam)1 vöröshagyma
1 sárgarépa
olívaolaj
2 kg friss paradicsom
40 dkg hámozott, darabolt paradicsom konzerv
só, bors
rozmaring, oregánó, bazsalikom (jó a szárított is, de természetesen finomabb, ha friss is van, ez nyáron simán megvalósítható)
Elkészítés:
A zellerszárat, hagymát és sárgarépát késes betétű aprítóba tettem, és finomra daraboltattam a géppel. Egy ilyennel, ni:
30-40 ml olívaolajon elkezdtem a zöldségkeveréket dinsztelni, ennek kell úgy 6-8 perc, légy óvatos, nem csinálhatod nagy lángon, mert odaég, az meg nem cél, sőt. A puhulási folyamat végén megsóztam a zöldségeket. Közben összevagdostam a paradicsomot, a fűszereket, és hozzáadtam a soffrittóhoz, más néven mirepoix-hoz. Ez a zöldséges alap sok olasz étel bázisa, elkészítése pofonegyszerű, érdemes megtanulni.
Amikor a paradicsom elkezdett összeszottyadni, hozzáöntöttem a paradicsom konzervet is. Kérdezhetnéd, hogy meg vagyok-e húzatva, hogy a friss paradicsomhoz ilyesmit adok, én meg erre azt válaszolnám, hogy nem, egyáltalán nem! Azért használok hozzá konzervet is, mert 1. az olaszok valahogy nagyon tudják a tutit, milyen paradicsomot kell termeszteni, miből kell készíteni ezeket a konzerveket, tehát biztos lehetek benne, hogy tökéletesen érett, édes paradicsomok figyelnek a konzervdobozban, tehát az esetleg nem eléggé érett friss darabjaimat jelentősen fel tudom velük javítani 2. a konzervdobozban tökéletes sűrűségű a paradicsomlé is, már nem kell fölös nedvességet párologtatni róla, tehát az állagát is javítja a szószomnak.
Innentől kezdve a világon semmi dolgunk nincs, csak kavargatni a mártásunkat egészen addig, amíg el nem éri a megfelelő sűrűséget, vagyis nincs az edényben vizes, híg rész. Ez függ a paradicsom fajtájából, hogy mennyire leveses. Ha megvan a megfelelő állag, akkor utánsózzuk, borsozzuk, ha szükséges, egy csöpp cukrot is adhatunk hozzá. Végül fogtam az egész miskulanciát, és a szuper botmixeremmel leturmixoltam az egész szószt, héjastól, fűszerestül, mindenestül. Egy ilyennel, ni:
Úgy határoztam, hogy a nyár folyamán 2-3 kilónként fogom hazahozni a piacról az érett, édes paradicsomokat, és ezekben a viszonylag kis, kezelhető adagokban fogom megfőzni ezt a sűrű, édes szószt, kidunsztolom, és szerintem simán eltartható egész télen.
