2013. szeptember 30., hétfő

Firenzei anzix

4 napot volt alkalmunk Firenzében tölteni a fiammal abból az alkalomból, hogy nyáron lediplomázott, és szakdolgozatát Firenze XV. századi építészetéből írta. Tudom, jobb lett volna, ha a dolgokat megírása előtt látja a várost, de szerintem így sem panaszkodik, hogy kvázi diploma ajándékként utaztunk el. 
Megmondom őszintén, a legeslegnagyobb vonzerő eleinte az időjárás volt, hogy a szeles, szürke, esős Pestről elutazhatunk a 27-30 fokos Olaszországba. Az utazás előtt napokkal már csak ez tartotta bennünk a lelket, bennem különösen, mert az utazás előtt annyi munkám volt, ami két embernek is bőven elég lett volna, nem még egynek.
Úgyhogy egy kellemes hétfő reggelen repülőre ültünk, és meg sem álltunk Pisáig, ez volt ugyanis az a desztináció, ahová megfizethető áron vitt el egy légitársaság. Ha egyenesen Firenzében szálltunk volna le, jegyünk éppen háromszor annyira került volna, mint így. Az a 60 perces buszozás bőven belefért még, amíg átgurultunk, ráadásul a reptéri járat igen baráti áron, már-már elgondolkodtatóan olcsón szállított minket.
Első utunk még bőrönddel a kezünkben a Dómhoz vezetett, amit aztán a következő napokban sem voltunk képesek megunni. Néztük és fotóztuk jobbról, balról, illetve felülről.










Természetesen minden látnivalót megcsodáltunk, mindről mutatok majd képeket is, és persze ettünk is, ha nem is Michelin-csillagos éttermekben... Jártam vásárcsarnokban is, nagy élmény volt. Képek ott is készültek, hamarosan mutatom őket.





2013. szeptember 16., hétfő

Segítsüti 2013. ősz



Sajnos ez most nem egy szép süti fotó és egy csábító recept lesz, hiszen én a tavaszi csapat tagja vagyok, hanem "csak" egy figyelemfelhívás. 

Holnap, szeptember 17-én indul a Segítsüti őszi fordulója, ezúttal a Magyar Rett Szindróma Alapítványt fogjuk támogatni bevételeinkkel.


A Rett szindróma egy elég ritka genetikai betegség, amely csak kislányokat érint, tekintve, hogy X kromoszómához kötődően öröklődik. A központi idegrendszert érinti, melynek nyomán kialakulnak a tünetek, elsősorban a mozgásfejlődés elmaradása és az értelmi fogyatékosság. Ezért a betegek állandó felügyeletet, törődést és fejlesztést igényelnek. Mivel a betegség okát nem ismerik, nem tudják kezelni, csak fejlesztéssel lehet eredményeket elérni. Ehhez szeretnénk különböző fejlesztő eszközök vásárlásával segíteni az alapítványt.
Holnap reggel tehát a Segítsüti weboldalán megjelenik harminc csodálatos sütemény fotója, és indulhat a licit.
Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon, vigye hírét az akciónak!

2013. szeptember 12., csütörtök

Norvég hegyi kenyér Nigella nyomán

A saját blogomban kerestem egy receptet, amikor a google váratlanul elvitt egy olyan oldalra, ahol tudomást szereztem róla, hogy Nigella évek óta polcomon álló könyvében van ez a jó kis recept. Nem kell dagasztani, nem kell keleszteni, és mondhatom, nagyon finom. Az eredeti recepthez képest változtattam rajta egy keveset, azt majd jelzem.

  
Hozzávalók:

25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg rozsliszt
5 dkg zabpehely (nálam búzakorpa)
250 ml langyos víz
250 ml író (nálam tej, amibe egy teáskanál ecetet öntöttem)
7 gr porélesztő
1 púpos teáskanál só
1 evőkanál cukor (nem tettem bele)
8 evőkanál mag, nálam tökmag, napraforgó, lenmag, szezámmag

A vizet és a tejet összeöntöttem, beleszórtam az élesztőt, és pár percig állni hagytam. Ezalatt kimértem a liszteket, sót, és belekevertem az élesztős folyadékba. Fakanállal elegyítettem az anyagokat, majd beleszórtam a magokat. Kivajazott sütőformába öntöttem (legközelebb mindenképpen kibélelem sütőpapírral), és betettem a formát a hideg sütőbe, amit aztán 100 fokra állítottam. Így sült 30 percet. Ezután a hőfokot 180 fokra állítottam, és még fél órát sütöttem a kenyérkét. A könyvből nem egyértelmű, hogy összesen egy órát kell sülnie a kenyérnek, vagy 180 fokon kell egy órát sülnie, de ez utóbbit én extrémnek tartom egy ilyen kis kenyérkénél.