Életem csokis keksze

2006-ban írtam azt a posztot, amelyben ennek a csokis keksznek a receptje szerepelt. Mautner Zsófi ihletésére készült, de változtattam rajta, kihagytam belőle a kávét, kissé megnöveltem a csokoládé mennyiségét, és mindezek eredményeképpen megsütöttem életem legjobb csokis kekszét. 20 évvel ezelőtt. És most, amikor azon studíroztam, mit süssek édesnek a könyvbemutatómra, bevillant annak a 20 évvel ezelőtti keksznek az ötlete. 

Megkerestem a régi blogomban - ami már sajnos 14 éve nem elérhető, tekintve, hogy a szolgáltató egyik pillanatról a másikra lekapcsolta a szolgáltatást, de hála az égnek, a tartalmat sikerült lementenem, ha a fotók el is szálltak a semmibe -, és el is döntöttem, hogy ezt fogom megsütni. Olyan egyszerű, és higgyétek el, olyan brutálisan finom, hogy ez a minimum, amit azok a barátaim megérdemelnek, akik kitüntetnek a figyelmükkel kedden. Hívtam Zsófit is, de sajnos külföldön lesz, nem tud eljönni. 

Hozzávalók:

25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
17 dkg cukor
3,5 dkg liszt
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverjük a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntjük a vajas csokoládét. Egy kevés vanília kivonat sem fog rontani az összhatáson, ha van ilyenünk, egy teáskanállal nyugodtan tehetünk a masszába.

Egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítjük a száraz és nedves anyagokat. Nem kell különös gondot fordítania keverésre, erre a kekszre is érvényes, ami a muffinokra: tilos túlkeverni őket.

Tegyük néhány percre (na jó, lehet az fél óra is, akkor könnyebb vele bánni) a masszát hűtőbe, hogy kissé meghúzzon. Utána formáljunk a masszából gömböket, kissé lapítsuk el, és tegyük egymástól 5 centi távolságra egy sütőpapíros tepsibe.

170 fokon 10-12 percig süssük a kekszeket. Ne essünk kísértésbe, ha úgy látjuk, a keksz még nem sült meg, 12 perc után vegyük ki a tepsit a sütőből. A sütőpapírról leszedni azonban csak kihűlt állapotában érdemes.

Villámgyors zöldséglepény

Elfogyott a kenyér? Unod a zsemle alapú szendvicseket? Szeretnél több zöldséget fogyasztani? Vagy csak ennél valami egészségeset? Itt egy lehetséges megoldás és válasz a kérdésekre. Gyakran szembe jött a videó Instán, régóta tervezem is, hogy elkészítem ezt a zöldség lepényt, és tegnap elérkezett az idő. Nemigen volt kedvem főzögetni, de én aznap még nem ettem semmi értékelhetőt, ami tápértékkel is bírt volna, úgyhogy azt mondtam magamnak, itt az idő, most, vagy soha.

Hozzávalók egy gáztepsinyi adaghoz:

1 nagy répa

1 közepes burgonya

1 cukkini

2 db tojás

2 evőkanál liszt

1 maréknyi reszelt sajt

só

bors

1 mokkáskanálnyi fokhagyma por

1 mokkáskanálnyi vöröshagyma por

valamint ízlés szerint más fűszerek

Elkészítés:

A zöldségeket lereszeljük, majd egy konyharuhába téve alaposan kicsavarjuk belőle a nedvességet. Minél többet ki tudunk belőle préselni, annál jobb.

A reszeléket egy tálba tesszük, beleütjük a két tojást, mehetnek a fűszerek és a liszt, majd alaposan összedolgozzuk a keveréket. Én a kezemet használtam a feladatra, villával, fakanállal lassabb és macerásabb.

A tűzhelyemhez való gáztepsibe sütőpapírt terítettem, majd a masszát a lehető legvékonyabb rétegben elterítettem rajta, lenyomkodtam, tömörítettem.

200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, amíg szép színe nem lett a lepénynek.

Rácsra téve kihűtöttem, majd a felvágott darabokat megtöltöttem.

TIPP:

Ugyanúgy használható, mint egy zsemle vagy pita, mehet bele felvágott, zöldség, sajt, egy kis majonéz vagy más szósz, ahogy kedvünk diktálja.

Ezo Gelin Çorbası - a török menyasszony levese

Az Ezogelin leves egy hagyományos török ​​leves, amelyet vöröslencséből, bulgurból, rizsből és fűszerkeverékből, például szárított mentából és pirospaprika-pehelyből készítenek. Tartalmas, ízletes, és kellemes, enyhén fűszeres íze van. Ezt a levest gyakran fogyasztják laktató ételként Törökországban. Mi egy városszéli étteremben ismerkedtünk meg vele, egy hagyományos, turistáknak összeállított menü részeként. A teljes ebéd nagyon rendben volt, semmi kilengés, semmi túlzás, csak korrekt főzés, de ez a leves messze kiragyogott a sorból, és én már ott tudtam, hogy el fogom itthon készíteni. Na de hogy 24 óra sem telik el a hazaérkezéstől számítva? Ezt nem gondoltam...

Hozzávalók: 

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj
1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál szárított menta
1 teáskanál pirospaprika-pehely (pul biber)
1 teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál fekete bors
1 teáskanál só
20 dkg vöröslencse 
2 evőkanál bulgur
1 evőkanál rizs
másfél liter víz

1 zöldségleves kocka
1 citrom leve

Elkészítés:

A lencsét, bulgurt, rizst kimérjük, megmossuk, lecsepegtetjük.

Az olajat a vajjal felmelegítjük, az apróra vágott vöröshagymát megfuttatjuk rajta, néhány perc múlva csatlakozhat hozzá a fokhagyma is. Belekeverjük a paradicsompürét, kicsit lepirítjuk, mehet a menta, a paprikapehely és a római kömény is.

Az edénybe tesszük a lencse, bulgur, rizs triót, megsózzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük forró vízzel, belepottyantjuk a leveskockát is. Só, bors.

Felforraljuk a levest, majd alacsony lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük a lencsét, bulgurt.

Ha elkészült, szórhatunk rá friss petrezselymet, és a citromot se felejtsük ki, nagyon jót tesz az ízeknek az a kis pikáns sav.

PUL BIBER:

A neve szó szerint paprikapelyhet jelent. Szárított, zúzott paprikából készül, amelynek színe mélypiros, íze pedig egyszerre füstös, enyhén édeskés és csípős. Amint a neve is jelzi, nem porrá őrlik, hanem apró pelyhekben hagyják, így az ételeknek nemcsak ízt, hanem textúrát is ad. Piacon és egyéb boltokban kimérve is lehet kapni, én most hoztam egy szép nagy zacskóval magamnak, hogy kitartson egy darabig.

Népszerűségét sokoldalúságának köszönheti: levesekre, húsokra, salátákra, sőt még reggeli tojásételekre is szórják, a joghurt tetejére is kerülhet belőle.

Spagetti aglio e olio, a világ legegyszerűbb étele

Örök igazság, hogy a legegyszerűbb dolgok tudnak a legjobbak lenni. Nincs ez másként ezzel az étellel sem, hiszen mindössze négy alapanyag - olaj, fokhagyma, tészta, petrezselyem - kell hozzá, és ha szívvel-lélekkel, minőségi hozzávalókból készítjük el, csodás élményben lesz részünk, amíg elfogyasztjuk.

Tegnap jöttünk meg egyhetes török utazásunkról, a lelkünk egy darabja még ott van Ázsiában, kisebb gondunk is nagyobb most - MÉG! - a főzésnél, így kézenfekvő volt, hogy a fokhagymás spagettihez nyúlok, mint legegyszerűbb és legjobb megoldáshoz. Íme!

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg spagetti (szárazon mérve)

3 evőkanál extra szűz olívaolaj

4 (vagy több) gerezd fokhagyma

chilipehely

2 csokor petrezselyem

fél citrom reszelt héja és leve

őrölt bors

só

opcionálisan pecorino sajt

Elkészítés:

A spagettinek való főzővizet feltesszük forrni, alaposan megsózzuk, majd beletesszük a tésztát, és fogkeményre főzzük.

A fokhagymát finomra vágjuk, a felmelegített olajban gyengéden elkezdjük pirítani, de semmiképpen se barnuljon meg a hagyma, mert megkeseredik. Hozzáadjuk a chilipelyhet, ennek mennyiségét természetesen az ízlésünk szabja meg. Nem kell, hogy ez az étel kimondottan erős legyen, véleményem szerint egy enyhe melengető csípősséget kell adjunk neki, semmi többet. Ne felejtsük el, hogy a fokhagymának is van ereje.

Sózzuk, borsozzuk az edény tartalmát, belereszeljük a citromhéjat,  mehet bele a lé is, jön a a petrezselyem, egy kevés főzővíz is kerülhet az edénybe, végül pedig rászedjük a megfőtt spagettit.

Alaposan összeforgatjuk a tésztát a mártással. Ha használunk sajtot, a tányéron szórjuk az ételre, de sajt nélkül is csodás ételt kapunk.

TIPP:

Gazdagíthatjuk ezt a tésztát garnélával vagy pár szem sült koktélparadicsommal.