Böjtös étel: sárgaborsó főzelék

Gyerekkoromban sokszor főzött nagyanyám sárgaborsó főzeléket, szerettük. Ennek az lehetett az oka, hogy azt - is - nagyon jól csinálta. Csak később ismerkedtem meg azokkal a szakkifejezésekkel, amikkel mások ezt az ételt illették: tapétaragasztó, csuszpájz, ez utóbbinak olyan zseniális hangulatkeltő hatása van, hogy azonnal tudod, nem a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozik arról az ételről valaki, amit csuszpájznak nevez. Nos, ez mit sem változtatott azon, hogy én gyerekkorom óta kedvelem a sárgaborsót, és bár mostanában ritkábban készítettem, vissza fogok rá szokni. 

Mégpedig azért fogok rá visszaszokni, mert roppant egészséges, roppant olcsó étel, viszonylag hamar elkészül, és nekem ennél több nem is igen kell ahhoz, hogy egy étel helyet kapjon az állandó repertoárban.

Hozzávalók 2 főre:

20-25 dkg sárgaborsó

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 kevés olaj

1 evőkanál liszt

pirospaprika

bors

só

opcionálisan egy kevés tejföl, de ez elhagyható

Elkészítés:

A sárgaborsót - ami egyébként zöldborsó, amit szárítanak és kétszer hántolnak, szóval a sárgaborsó nem egy önálló borsófajta - átválogatjuk, ez fontos, mert lehetnek benne apró kavicsok, és más, oda nem illő tárgyak, amire nem hiszem, hogy szeretnénk evés közben ráharapni. Ezután alaposan leöblítjük, és egy éjszakára meleg vízbe beáztatjuk.

A beáztatott sárgaborsót leszűrjük. és annyi sós vízbe tesszük oda főni, ami bőven ellepi. Előre szólok, ha nem figyelsz, forrás közben ki fog futni, ugyanis a keményítő, ami benne van, egy masszív fehér habot képes alkotni a bugyogó cucc tetején, ami aztán szépen kikéredzkedik az edényből. Nem túl nagy öröm letakarítani a tűzhelyről. Ezért vagy eleve egy jó magas edényt válassz, vagy állj ott, amíg felforr, és kevergesd. Megmondom őszintén, én régebben, amikor még a gyerekek kicsik voltak, kuktában főztem a sárgaborsót, de most, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel, tehát kis mennyiség is elég, sima lábasban főztem. Mondjuk rá is kaffantottam, sikálhattam a tűzhelyet.

Nos, amikor a borsó már puha, elkészítjük a rántást. A megmelegített olajon szép zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, beletesszük a nagyon apróra vágott vöröshagymát és lereszelt fokhagymát, valamint a végén a pirospaprikát. Felengedjük hideg vízzel, nem kell sok, és berántjuk vele a főzeléket. A sárgaborsóról ekkorra ideális esetben a főzővíz majdnem teljesen lefőtt.

Ízesítjük a főzeléket még sóval, borssal, eldöntjük, hogy adunk-e hozzá tejterméket vagy sem. Beállítjuk a sűrűségét annyi vízzel, amennyitől pont jónak érezzük a főzelék állagát. A sárgaborsó hűlés közben hajlamos a fent említett tapétaragasztó illetve csuszpájz állagot felvenni, nem kell megijedni, melegítéskor egyrészt visszahígul valamelyest, másrészt vizet/joghurtot/tejfölt mindig adhatunk hozzá.

Nálunk hagyományosan sült hagymával került asztalra, legközelebb nekiveselkedek annak is, de ma a kisebb ellenállás felé mozdultam, és tükörtojást sütöttem rá.

Kung pao (gung bao) csirke HELYETT: kung pao tofu

Minden nap meg tudnám enni az ilyen típusú kicsit csípős, fűszeres ételeket, pedig nem szokásom nátrium-glutamáttal telerakni ezeket a kajákat, amire lehetne gyanakodni, hogy függőséget alakít ki a kínai ételekkel kapcsolatban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezer éve, még középkezdő ázsiai konyha rajongóként én is megvettem a kínai só névre keresztelt dolgot a szaküzletben, de amikor jobban utánaolvastam, és végre rájöttem, mi okozza a furcsa rosszulléteimet a kínai éttermekben, úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet, azóta nálam tiltólistás a nátrium-glutamát.

Idestova három hónapja nem eszünk húst a férjemmel, még azt se akarom leírni, hogy remekül bírjuk, mert annyira egyszerű és könnyed számunkra ez az életforma, hogy nincs mit bírni rajta. A férjem egy falusi vendéglátóipari egységben (túlzás lenne étteremnek nevezni) jobb híján evett egy "kézműves hamburgert", nyilván annyira volt kézműves, mint én Róth Miksa, vagy Louis-Comfort Tiffany, aztán úgy megbánta a választást, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Így aztán muszáj volt addig kotorászni az internet mélységes mély bugyraiban, amíg a kung pao csirkére is megtaláltam a vega változatot, és meg kell mondanom, bitang jó cucc. Hivatkozás nincs, mert saját tapasztalatból is merítettem a recepthez, és több leírást ötvöztem egybe.

MEGJEGYZÉS: Másnapra ne tegyük el, a tofu már nem lesz benne az igazi...

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 csomag (firm) tofu

2 evőkanál kukoricakeményítő

ízlés szerint fehér bors

só

szósz:

3 evőkanál világos szójaszósz

1 teáskanál sötét szójaszósz

3 teáskanál Hoisin szósz

1 teáskanál rizsecet

1 evőkanál rizsbor (én japán mirint használtam, ha semmi ilyesmid nincs otthon, használhatsz száraz fehér bort is, de el is hagyhatod teljesen az alkoholt)

1 teáskanál Sriracha szósz (vagy más csípős szósz)

1 evőkanál szezámolaj

2 evőkanál barna cukor (lehet egy kicsit spórolni a cukorral, de egy evőkanálnyi mindenképp kell bele)

2 teáskanál kukoricakeményítő

Sütéskor:

ízlésünknek megfelelő mennyiségű chili pehely

1 vöröshagyma

1 sárga kaliforniai paprika (vagy zöld, vagy piros)

fél kápia paprika

3 szál újhagyma

1 bő marék pörkölt, sózatlan mogyoró

1 teáskanál gyömbérpép

1 teáskanál fokhagyma pép

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit alaposan elkeverjük, félretesszük.

A tofut akkurátusan leszárítjuk, ha van időnk, konyhai papírtörlőbe csavarva le is préselhetjük valami nehezebb tárggyal, hogy minél több folyadék távozzon belőle. Ez azért hasznos, mert ha nincs tele nedvességgel, jobban felszívja az ízeket. 20 perc préselés elég neki. Ezután ízlésünknek megfelelő (nem túl nagy) kockákra vágjuk, a kockákat beledobjuk egy zacskóba, utánaküldjük a sót, a borsot és a keményítőt, alaposan összerázzuk. Egy evőkanálnyi felforrósított olajon néhány perc alatt szép aranybarnára pirítjuk a tofu kockákat, rázogatva, hogy mindenhol megsüljön. Tányérra tesszük, kis időre parkolópályára kerül.

Ugyanabban a serpenyőben, amiben a tofu sült, egy kevés olajpótlás mellett egy percig pirítjuk a chili pelyhet, a gyömbért és a fokhagymát, majd a wokba tesszük az újhagymát és a vöröshagymát, amit negyedekre vágtunk, és leveleire szedve kerül az edénybe. 2-3 perc pirítás után érkezhetnek a kis kockára vágott paprikák, amit kevergetve, rázogatva a wokot addig pirítunk, amíg még ressek, de már nem teljesen nyersek. Ekkor ráöntjük a mártást, az egy perc alatt be fog sűrűsödni, végül pedig beledobjuk a wokba a sült tofu kockákat. Összekeverjük a szószt a tofuval, megszórjuk az ételt a mogyoróval, és már tálalhatunk is. Ha van otthon koriander, és szereted, szórd meg az elkészült ételt vele. Rizzsel tálaltam.