Vegán zöldségcurry

No hát, felvirradt a vegán élet második napja. Az első napot tökéletes eredménnyel abszolváltam, csupa-csupa állati eredetű alapanyagtól mentes cuccot ettem. Reggelire zabkását főztem rizstejjel és egy sárgabarackot aprítottam bele - uhh, de jó volt! -, ebédre a múlt héten Olaszországban vásárolt vegán brokkoli-fodros kel fasírtszerű pogácsát sütöttem meg a sütőben, olaj nélkül, kovászos uborkával, egy kis krumplival. De nem is erről akartam ám fecsegni, hanem a mai ebédről, ami az "amit a hűtő kiad" kategóriába tartozik. Isteni lett, szerencsére legalább három adag lett a curryból, úgyhogy vacsorára is jut, meg még talán holnapra is, hacsak a család bele nem kóstol, és el nem pusztítja.

Hozzávalók:

3 dl bulgur

só

zöldségek, amiket otthon találunk, nálam most

3 szál újhagyma

egy kis kelkáposzta negyede

4 fej gomba

egyharmad kápia paprika

1 üveg csicseriborsó sós lében, leszűrve, öblítve

1 csomag petrezselyem

1 nagy doboz kókusztej (Lidl)

fűszerek:

1-1 mokkáskanál őrölt római kömény, koriander, rash-el-hanout (elhagyható), kurkuma, 1 késhegynyi cayenne-i bors, só, fél mokkáskanálnyi piros curry paszta, ami a hűtőben árválkodik már egy ideje.

Elkészítés:

A bulgurt alaposan, több vízben átmostam, majd kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem, amikor elfőtte a levét, hagytam még puhulni fedő alatt, a gőzben.

Egy tökéletes bevonatú serpenyőt felhevítettem, amikor forró volt, beledobtam a felszeletelt gombát, jól átsütöttem. Igen, jól látod, nincs alatta olaj. Igen, tudom, az olaj növényi eredetű, mégsincs alatta olaj, mert nekem úgy jó. Te meg eldöntöd, teszel-e a zöldségek alá, vagy sem, nyilván nem tilos. Ezért van szükség a sérülésmentes teflon serpenyőre, hogy olaj nélkül se kozmáljon oda a cucc az első percben. Persze az ötödikben oda tud, de azt nem várjuk meg.

A gomba ereszt egy pici levet, ezt kihasználva beledobtam a serpenyőbe a fűszereket és a curry pasztát, kevertem rajta egyet, hogy azért amennyire lehet, az illat- és ízanyagok felszabaduljanak belőlük olaj nélkül is. Aztán ment a serpenyőbe a kelkáposzta, a hagyma és a kápia. Annyi ideig, amíg a csicserit leöblítettem, párolódtak, bár sok folyadék nem volt alattuk. Ekkor beleöntöttem az edénybe a csicseriborsót is, átkevertem, és felengedtem a kókusztejjel. Ne öntsük rá az egészet, mert sok lesz. Főztem úgy 5 percig a zöldségeket, és pótolgattam a kókusztejet, ha úgy láttam, hogy már kissé száraz az étel. Mindenképpen azt szerettem volna, ha a bulgurt nem szárazon kanalazom a tányérból, hanem a currynak valóban van szaftja. A végén megsóztam az ételt, rádobtam a nagy csokor felaprított petrezselymet, és készen is voltam.

TIPPEK:
- tehetünk még a zöldségek mellé tofu kockákat is
- ha nincs otthon csicseriborsónk, helyettesíthetjük kukoricával, vörösbabbal is akár
- remekül el tudom benne képzelni a brokkolit, cukkinit, padlizsánt is például, ez utóbbit nagyon is, hiszen jó krémessé teszi a végeredményt
- ha szeretjük, és kapunk, remek lesz petrezselyem helyett a koriander bele
- természetesen a fűszerekkel úgy variálunk, ahogy akarunk, nekem a fent felsoroltak a kedvenceim, gyanúzom, gyakori fűszerkombináció lesz ezentúl is nálam, csakúgy, mint eddig
- köretnek tálalhatunk barna rizst, kuszkuszt, kölest is, de persze hajdinát is, ha valaki szereti, én nem

Vörösbabkrém

És akkor jöjjön végre egy recept, nem képes útibeszámoló, és nem is süti. Tudom, fura lehet, ha az ember a legmelegebb nyár közepén vörösbabot eszik. Mondjuk úgy, hogy nem éppen nyári étel a bab, vagy ha mégis, akkor a sárgahüvelyű vajbabra áhítozik az ember, jó tejfölösen, sok petrezselyemmel. Lesz az is persze. Most azonban a kamra készleteiből kellett gazdálkodni, kreatívkodni. Ugyanis kísérleti jelleggel, és egyelőre úgy gondolom, hogy átmeneti időre áttérek a teljes értékű növényi étrendre, azaz vegán életmódot fogok folytatni. Úgy tervezem, hogy szeptember közepéig tart a kísérlet, akkor megyek újra endokrinológiai kontrollra. Az elhatározás kiváltó oka pedig az, hogy a júniusi kontrollon mind a cukor-, mind a pajzsmirigy eredményeim szemmel jól látható romlást produkáltak. Így kap egy esélyt a vegán étkezés, nyáron mi sem egyszerűbb ennél ugyebár. A kísérlet eredményével akkor lennék elégedett, ha a szeptemberi laboreredményeim nemhogy elérnék a novemberi értékeket, de ahhoz képest is kifejezett javulást mutatnának. Úgyhogy kísérletre fel, éljenek a zöldségek!

Vegán korszakom első étele ez a vörösbabkrém, hogy könnyebben oldjam meg a reggeliket. Reggelire általában zabkását eszem - mostantól növényi tejben főzve - egy kevés gyümölccsel. Valahogy a teljes kiőrlésű kenyerektől és péksüteményektől megcsömörlöttem, de bízom benne, hogy egy ilyen markáns kencével ezen a csömörön is át tudok lendülni.

Hozzávalók:

1 doboz vörösbab konzerv

1 fej vöröshagyma

1 kávéskanál őrölt római kömény

1/2 kávéskanál őrölt köménymag

1 kávéskanál fokhagymapor

1 kávéskanál őrölt füstölt paprika

ízlés szerint só

2 evőkanál paradicsom püré (az én Horvátországban vásárolt készleteim kimerültek, de az Aldiban és a Lidlben is lehet tubusos sűrített paradicsomot kapni, azt használtam)

5 evőkanál paradicsomlé, ún. passata (épp volt bontva egy doboz, jól jött, hogy elég szottyossá tegye a babot)

Elkészítés:

A babot leszűrjük, leöblítjük, lecsöpögtetjük. A vöröshagymát finomra aprítjuk, teflon serpenyőben egy kevéske víz aláöntésével elkezdjük párolni. Aki akar, tehet alá egy kanál olívaolajat, én nem használtam. Amikor a hagyma puha, mehet a serpenyőbe az összes fűszer, azokat kissé átmelegítem, hogy a bennük lévő illóolajok felszabaduljanak, majd jöhet a paradicsompüré és a bab. Alaposan összekeverjük a serpenyő tartalmát, én még, ahogy említettem, lazítottam a keveréket passatával, mert kívánta a folyadékot nagyon, de ezt vízzel is pótolhatjuk akár. Amikor elkészültünk - nem kell főzni, csak átforrósítani a babot a fűszeres szószban -, hagyjuk kissé hűlni a masszát, majd késes betétű aprítóban olyan állagúra keverjük, amilyet szeretünk. Én a sajátomat úgymond rusztikusra hagytam, van benne hagyma is, bab is felismerhető textúrában. Teljes kiőrlésű kenyérre, Korpovit kekszre kiváló.

Az ötlet innen származik.

TIPP: Ez a krém teljes kiőrlésű, vagy normál tészta mellé szósznak is kitűnő lehet, ha egy kicsit felhígítjuk a tészta főzővizével.

Isztambul, 2019 májusa

Sűrű év ez, legalábbis ami az utazásokat illeti. És ez nemhogy nem panasz, hanem egyenesen jól eső megállapítás, hiszen imádok utazni. Törökországot már régen vágyom bejárni, nyilván nem fogok megelégedni azzal, hogy 5 napig Isztambulban voltam, mert Isztambul is nagyon érdekes hely, de az ország távolabbi részei sokkal jobban vonzanak. Ez az út a testvérem születésnapi, névnapi ajándéka volt, így tulajdonképpen a helyszínt is ő választotta.

Isztambullal az a tapasztalatom, hogy noha én nagyon bírom a nyüzsgést - mi sem erősebb érv e megállapítás mellett, mint az, hogy életem szerelme, vágyaim örökös tárgya New York, ahol már többször volt szerencsém megfordulni -, ez a város nekem túl sok volt. Ha nem is riasztott az utcákon hömpölygő tömeg, azt nem állíthatom, hogy fesztelenül éreztem magam. A villamosokra úgy kell felküzdenie magát az embernek, és bár a török utasok sokkal kedvesebbek és lazábbak, mint pesti társaik, azért nem kellemes, ha az ember vesemedencéjében több utas is próbál huzamosabb időre helyet találni magának. Remek dolgokat főznek, és ezt annak ellenére állítom, hogy nyilvánvalóan egy török család mindennapi főzési szokásaiba nem volt alkalom betekinteni, mindazonáltal mindenhol, ahol megfordultunk, jót ettünk. Na jó, a balik ekmek (halas szendvics) nem jött be, mondjuk nem is nagyon értem, hogy miért, hiszen friss péksütemény, roston sült hal, némi zöldség alkotja, ennek ellenére nem lettünk barátok. Ám lehet, hogy ehhez Eminönü hangulata is hozzájárult, úgy látszik, rosszul tűröm, ha idegenekkel kell egy műanyag asztalhoz leülnöm, alacsony műanyag széken kuporogva ennem, miközben a fejem fölött mustátért áthajoló vendég salátája az ölembe potyog. Ott kis híján hisztérikus rohamot kaptam, de mielőtt elkezdtem volna sikítozni, inkább felálltam, és elhagytam a terepet. De az összes többi étel, amit kóstoltunk, remek volt. A frissen facsart narancs- és gránátalmalevükről csak szuperlativuszokban lehet beszélni, a köfte csodás, az édességekről pedig ne beszéljünk, mert sírok. A piacról arany színű mazsolával, magokkal, aszalt sárgabarackkal és csirkefűszerrel tértem haza, de helyet kapott a bőröndben a híres török édességek egyik fajtája is, a nevét persze nem tudom, de mogyorós csoda volt. Igen nagy küzdelmeket kellett folytatnom magammal, hogy ne egyedül faljam fel az egészet. Öööö... a csatát elvesztettem :) 

Érdemes a képekre kattintani, mert nagyobb méretben tán még élvezhetőek is. Egyébként telefonnal készült képek, fényképezőgépet a következő - tegnap véget ért - utamra vittem, remélem, érzékelhető lesz a különbség a minőségben.

 A középső, világos szőnyegbe beleszerettem, egyszer visszamegyek érte...

 Ezerféle datolya

 A híres török lokum, más néven turkish delight

 A bazár...

 A látszat ellenére épp jól érezzük magunkat :)

 Sajnos lámpát innen is muszáj volt hazahozni. Egy kékre esett a választás.

 Köfte

 Városkép a Galata hídról

 Erről beszéltem... ezek elképesztőek.

A látvány, amellyel Isztambul fogadott minket