A krémleves mindig jöhet, lehet mondjuk édesköményből is

Alig vártam már, hogy kikerüljön a könyvesboltokba Jamie Oliver Vega című új könyve. Van szerencsém ismerni a könyv fordítóját, aki előzőleg azt mondta, nagyon izgalmas receptek vannak a könyvben, és arra gondoltam, ennél klasszabb ajándékot igazán nem adhatnék magamnak abból az alkalomból, hogy négy és fél hónapja nem eszem húst, mint hogy megveszem magamnak a könyvet.

Meg is tettem, és első látásra megkedveltem. Persze nem is én lennék, ha nem lennének kritikai megjegyzéseim, azokat majd a recepteknél el is mondom. Ez a harmadik kreáció, amit egy héten belül elkészítek a könyvből, ez azért tisztán mutatja, hogy hasznosnak találom a könyvet.

Édesköményleves

Hozzávalók 3 személyre:

1 édeskömény gumó

1 jó nagy burgonya (nagyjából 15-20 dkg)

1 kisebb vöröshagyma

1 nagy marék bébispenót

olívaolaj

só

bors

2 dl tej (lehet magtej is, de még kókusztejjel is el tudom képzelni)

5 dkg reszelt parmezán (ez nincs benne az eredeti receptben)

Elkészítés:

Az édesköményt vékonyan felszeletelem, a burgonyát és a vöröshagymát kb. egyforma darabokra vágom, és egy kanál olívaolajon kicsit átdinsztelem, óvatosan, hogy ne piruljon meg. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, megsózom, puhára főzöm.

Ha a zöldségek megpuhultak, ráöntöm a tejet, felforralom a levest, majd turmixgépbe öntöm, pürésítem. A leves kétharmadát visszaöntöm a lábasba, elkeverem benne a parmezánt, a turmixgép poharában maradt egyharmadba pedig beledobom a spenótot, leturmixolom, és a kapott zöld levest egy másik lábasba öntöm. Sózom, borsozom mindkét színű levest, majd tálaláskor a fehér színűből öntök a tányérba, utánaöntök óvatosan a zöldből, ügyelve, hogy ne keveredjen nagyon össze a kétféle lé, majd egy kanál nyelével - nekem most egy kínai evőpálcika akadt a kezembe ehhez - örvényeket keverek a két levesből, végül pedig az édeskömény zöldjével díszítem.

A leves kissé jellegtelen, amikor elkészül, ezért tettem bele végül reszelt parmezánt, de jó lehet még hozzá némi reszelt szerecsendió is, arra mostanában úgyis rá vagyok kattanva csúnyán.

Fotó: pixabay.com

Citromos, mákos keksz

Régi, 2016-os bejegyzés, régi recept, új fotó.

Egy régóta piszkozatban lévő recept következik, mert már ég a pofám, hogy egy hónapja egy betűt nem írtam a blogba. Ennek egyébként az az oka, hogy felkértek egy új tévéműsorba gasztronómiai szakértőnek, ez minden percemet lefoglalja, de nagyon élvezem. Ha már lehet, majd mesélek is róla. Addig pedig itt ez a szuper jó keksz recept nektek. Én meg majd álmodozom róla, hogy valaki megsüti nekem, és vihetek a hosszú napokra, és majszolhatom a stúdióban, munka közben :)

Az egyik legkedvencebb kekszünk, nemigen tudok belőle annyit sütni, hogy ne fogyjon el idejekorán. Könnyed citromos íz, ropogós mák szemek, könnyű összeállíthatóság, a mélyhűtőben is sokáig tárolható, majd mikor szükség van rá, előkapható. Mi kell még?

Hozzávalók:

150 ml kristálycukor

10 dkg vaj

1 tojás

1 evőkanál reszelt citromhéj (friss!)

350 ml liszt

1/2 teáskanál sütőpor

2 evőkanál darálatlan mák

egy csipet só

Elkészítés:

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojást, és azzal is alaposan elkevertem. Egy tálban összekevertem a lisztet, sütőport, sót, mákot és citromhéjat, és lazán hozzáforgattam a vajas keverékhez.

Egy nagy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, és másfél centi átmérőjű gömböket formáltam a masszából, egymástól tisztes távolságra lerakosgattam őket, és 180 fokon 12 percig sütötte. Legyünk óvatosak, nem jó, ha túlsütjük a kekszet, álljunk inkább mellette, amíg elkészül.

Konyakos májpástétom

Minden bulinak megvan a favorit kajája. Annak a tíz évvel ezelőtti születésnapi bulinak ez volt a mindent vivő szereplője. Én készítettem, és ebben a kategóriában azóta sem alkottam jobbat. A képet az internet bugyraiban leltem fel, mert az a fakanal.freeblog.hu-val az enyészeté lett. Így aztán a kép kicsi is, életlen is, de mint a magyar citrom - a miénk! :)

Hozzávalók:

80 dkg csirkemáj
40 dkg pecsenyeliba máj vagy 1,2 kg pecsenyekacsa máj, nekem ez a kedvencem
20 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
 2 babérlevél
1 teáskanál őrölt majoranna
1 teáskanál kakukkfű
1 dl konyak
bors
só
mustár
ketchup

Elkészítés:

A májakat megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, majd egyforma darabokra kockázzuk. Kb. 5-6 dkg vajon puhára dinszteljük az apró kockákra vágott hagymát, rádobjuk a májat, a fűszereket a só kivételével, és erős tűzön fehéredésig sütjük. Amikor már nem nyers - ezt nem árt leellenőrizni egy darabka kettévágásával -, ráöntjük a konyakot, és még mindig nagy lángon egy-két percig sütjük a májat vele. Félretesszük, a babérleveleket kihalásszuk belőle, langyosra hűtjük. Amikor már nem forró, késes betétű aprítóba tesszük, megforgatjuk, és ízlésünknek megfelelően darabosabbra hagyjuk, vagy pépesre keverjük. És ekkor kezdődik a dolog lényegi része, az ízesítés. Kóstolgassuk szorgalmasan a pástétomot, ekkor kerüljön sor a sózásra is. Valószínűleg meg fogunk lepődni, mennyi ketchupot és mustárt nyel el, de ez így van jól. Csinos edénybe kanalazzuk, tetejét leöntjük kakukkfűvel ízesített olvasztott vajjal, ez légmentesen lezárja a pástétomot. Persze használhatunk ehhez liba- vagy kacsazsírt is.