2013. június 26., szerda

Clafoutis - cseresznyével, meggyel, barackkal, szilvával, bármivel


A clafoutis (ejtsd: klafuti) vagy más néven tejes pite roppant egyszerű, bármikor elővarázsolható második fogás, esetleg egy úgy ennék valamit vasárnapi édesség. A gyümölcsökkel szezonjuk szerint variálható, és garantálom, hogy mindenki imádni fogja. 
 

Hozzávalók:
5 tojás
15 dkg liszt
1 púpozott mokkáskanál sütőpor
8 dkg cukor
3 dl tej
0,5 dl tejszín
2 evőkanál pálinka 
1 evőkanál olaj 
60 dkg cseresznye
egy marék cukor a cseresznye megszórásához
egy darab vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:
A tojásokat habosra vertem a robotgéppel, hozzáadtam a tejet, tejszínt, cukrot, majd apránként belekevertem a sütőporos lisztet is: minden kanál liszttel simára kevertem a masszát. Utolsóként került a tálba a pálinka és az olaj. A pite formát kivajaztam, beleszórtam a cseresznyét, megszórtam egy kis cukorral, ráöntöttem a masszát, és 180 fokos sütőben 35 percig sütöttem. Egy jó kis gombaleves kísérője volt. Mivel a cseresznyét nem magoztam ki, elég nagy csendben költöttük el a vacsoránkat:)

2013. június 25., kedd

Mogyoróvajas csirke slow cookerben - vagy serpenyőben

Itt egy fotózhatatlan, de remek étel. Amikor finomat akarok főzni, de nem akarok vele sok időt eltölteni, mindig előkerül a szekrényből a slow cookerem. Változatlanul imádom, az elmúlt bő két év során, mióta egymáséi vagyunk, sokszor okozott örömet, és sokszor húzott ki a pácból vendégségek alkalmával. Amit most főztem benne, első olvasatra kissé bizarrnak tűnt. De amikor a fiam azt mondja, hogy anya, ez baromi finom, akkor lehet hátra dőlni és megnyugodni.
A receptet a thecrockpot.hu oldalon találtam, de változtattam rajta.



Hozzávalók 6 főre:
3 filézett csirke felsőcomb
1 filézett csirkemell darabokra vágva
1 nagy vöröshagyma
10 dkg darabos mogyoróvaj
40 dkg hámozott, darabolt paradicsom(konzerv)
2 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál chiliolaj vagy egy mokkáskanál chilipor (a csípősségen változtathatunk ízlésünk szerint, de vegyük figyelembe, hogy az erős ízek lassan főzésnél intenzívebbek lesznek)
1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál barna cukor
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve

Elkészítés:

A csirke darabokat lebőröztem, egyforma darabokra vágtam. Beletettem a darabokat az edénybe, majd elkészítettem a szószt. Ehhez az összes hozzávalót egy tálban alaposan összekevertem, egyneműsítettem, majd a csirkehúsra öntöttem. Bekapcsoltam a főzőt, és magas fokozaton 6 órára magára hagytam. Az idő leteltével még kicsit utánsóztam, rizst főztem köretnek, és hallgattam az elégedett cuppogásokat:)

Az étel lassú főző nélkül, egy vastag falú lábasban is elkészíthető.

2013. június 22., szombat

Dupla csokis, meggyes álom

Az alábbi bejegyzés szinte napra pontosan 3 éve jelent meg a Fakanál blogon, de most is késztetést érzek, hogy ezt a fantasztikus süteményt megosszam a közzel itt az új felületen.

Nem szokásom ilyen blickfangos címeket adni, de ami igaz, az igaz. Ez a sütemény brutális. Brutálisan jó. Úgyhogy elkészítése  csak saját felelősségre, szemrehányásokat a kalóriatartalom, az addikció és egyéb témakörökben a későbbiekben visszautasítok!:)

Méregdrága még a meggy*, de szombaton nem tudtam ellenállni a csábításnak, vettem egy kilót belőle. Pedig őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója a meggynek önmagában. A meggyes sütiket azonban imádom, legyen az pite, rétes, bármi más. Csak süti legyen, és meggy legyen benne. Valami új receptet akartam kipróbálni, keresgéltem egy sort, és a noilapozo.hu-n meg is találtam a vágy titokzatos tárgyát... Egy keveset változtattam az arányokon, és szerénytelenség nélkül állíthatom, tökéletes lett.
Már az is nehézséget okozott, hogy a nyers tésztát ne nyalakodjam el, a krém elkészítésekor már nagyon kínos volt a helyzet, azonban hősies önmegtartóztatásom nyomán a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg barna nádcukor
15 dkg vaj
1 csomag sütőpor
3 db tojás
0,3-0,5 dl tej
10 dkg csokicsepp vagy nagyon apróra vágott csokoládé

A krémhez:
30 dkg meggy
20 dkg fehércsoki
1 dl tejszín
1 dl zsíros tejföl

Elkészítés:
A vajat habosra keverem, hozzáadom a nádcukrot, azzal is keverem egy sort, majd egyenként hozzáadom a tojásokat a krémhez. Ezután a sütőporos liszt és a tej felváltva kerülnek a robotgép táljába. Utoljára a 10 dkg csokicseppet oszlatom el a masszában. Egy nem túl nagy tepsit kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a tésztát, elegyengetem, és 160 fokos légkeveréses sütőben 25 perc alatt készre sütöm.
Közben elkészül a krém. A meggyet kimagozom, lecsöpögtetem egy szűrőben. A fehércsokit alacsony fokozaton a mikróban felolvasztom, majd amikor folyékony, hozzákeverem a tejszín és a tejföl keverékét. Nem kell megijedni, először a hideg folyadéktól meghalni látszik a massza, de erőteljes keveréssel néhány másodperc alatt homogén krém keletkezik. A felébe belekeverem a meggyet, a másik felét félreteszem.
Amikor a tészta megsült és kihűlt, keresztben kettévágom (ez nem lesz egyszerű művelet a tésztában sült csokicseppek miatt), majd a meggyes krémmel megkenem. A második lapot a tetejére helyezem, és a maradék,  meggy nélküli  krémmel egyenletesen bevonom. Egy kis hűtés nem árt neki, hogy a csoki kissé megszilárduljon.

* idén nem annyira, ma 498 forintért is volt már nagyon szép meggy a Bosnyákon

Nehézségi fok:

2013. június 16., vasárnap

Minestrone, a legfinomabb zöldségleves

Minestronét főzni nem annyit tesz: főzök egy levest. Minestronét főzni annyit tesz: van programom délelőttre. Ma amúgy is a főzést választottam egész napos elfoglaltságnak, úgyhogy pont beleillett az elképzeléseimbe ez a leves. Ráadásul Jamie másként főzi, mint ahogy én eddig, itt volt az ideje megismerkedni azzal a módszerrel, ami egyébként csak apró részleteiben tér el az enyémtől. 



Hozzávalók: 
1,5 liter alaplé
4-5 szelet vékony bacon
egy-két marék apróra tört spagetti, vagy apró tészta, mondjuk maccheroni
zöldségek: 2-3 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
zeller (vagy egy-két szál szárzeller)
1 zsenge cukkini
10-20 dkg fejtett bab
2 fej hagyma 
3-4 levél kelkáposzta vagy télen kelbimbó
bazsalikom, rozmaring
2 db 40 dkg-os hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1-2 babérlevél
1 dl vörösbor 
olívaolaj 
só, bors
sok parmezán

Elkészítés:
 
Nos, többé-kevésbé követtem Jamie utasításait, és bár nem sonkából főztem az alaplevet,  mint ő, de nem is leveskockából készültet használtam. Kaptam a boltban bordacsontot, viszonylag sok hússal, abból főztem egy babérlevéllel, sóval, borssal alaplevet. Ez volt a legfontosabb új momentum a minestrone elkészítésekor. Tehát elkészült az alaplé. A másik különbség az, hogy nem a többi zöldséggel együtt, hanem kb. 20 percig sós vízben, egy burgonya és egy-két babérlevél társaságában majdnem puhára főztem a babot. Egy nagy lábasban olajon megpirítottam az apróra vágott bacont, erre dobáltam azután a kockára vágott zöldségeket és az előfőzött babot, kis lángon kb. 20-25 percig együtt pároltam őket, folyadék hozzáadása nélkül. Melléjük dobtam egy kis bazsalikomot és egy ágacska rozmaringot is. Már ekkor botrányosan jó illatok terjengtek a konyhában. Amikor a zöldségek már-már puhák voltak, belezuttyantottam a vörösbort és a paradicsom konzervet a mixbe, társult hozzájuk az alaplé is, sóztam, borsoztam a levest. Ekkor dobtam be a héjastól feldarabolt cukkinit is, és szelíden forralgattam még, végül az összetördelt spagetti is a fazékba került. A tányérba szedett levest gazdagon megszórtam parmezánnal. Az egyik legjobb leves, higgyétek el nekem!

2013. június 15., szombat

Négy gyümölcsös crumble

A crumble (ejtsd: krámbl) a világ egyik legegyszerűbb étele, amit az angoloknak köszönhetünk, ahol szinte már nemzeti jelkép ez a sütemény. Ahogy nézegettem a neten, legtöbbször Bramley almával csinálják, finom is az, de szerintem ez a többféle tavaszi gyümölcsöt tartalmazó változat verhetetlen. Az alaprecept, vagyis a rátét arányai Jamie-től származnak. Ez most vagy merő véletlen, vagy Jamie-től függetlenül is ez a helyes arány, mert egy 2006-os bejegyzésemben nagyjából ugyanezeket a mértékeket használtam egy réges régi posztomban.
A mostani változat pedig így festett:


Hozzávalók: 

22,5 dkg liszt
12 dkg vaj
9 dkg cukor
egy csipet só
50 dkg gyümölcs
adagonként 1-1 evőkanál barnacukor
adagonként néhány csepp jóféle balzsamecet (én most egy 12 éveset használtam, ami legalább
16 éves, ha azt nézem, mióta használom)

Elkészítés:

A lisztet, hideg vajat, cukrot és sót egy késes betétű aprító gépbe teszem, néhányszor megforgatom. A gép ekkor morzsa állagúvá vágja-forgatja az anyagokat, nekünk pedig pont ez az állapot kell.
A gyümölcsöket (cseresznye, sárgabarack, eper) megtisztítottam, kimagoztam, majd egy-egy sütőforma aljába osztottam el a mennyiséget. Mindegyiket megszórtam egy-egy kanál barna cukorral, és csepegtettem a tetejére egy kevés balzsamecetet. Ekkor kanállal az adagok tetejére kanalaztam a lisztes-vajas-cukros morzsából úgy, ahogy teljesen eltakarja a gyümölcsöt. Szerintem fontos, hogy a tésztaréteg ne legyen nagyon vékony. Finom az, amikor még a gyümölcs között is találkozunk vele...
200 fokon sült 25 percet, mire ilyen szép lett. Fagylalttal tálalható, de anélkül is igen nagy élvezettel lehet kanalazni. Legjobb langyosan, de persze ki tudja azt kivárni...?


2013. június 5., szerda

Gorgonzolás, rákos tagliatelle

Van nekem egy törekvésem, miszerint megszeretem a halat. Nos, ez azért nem ilyen egyszerű, mert vannak halak, amelyeket szeretek, szívesen eszem, és vannak olyan tengeri élőlények, amelyek fogyasztását nem tervezem sem most, sem a későbbiekben. De a garnélarákot igenis szeretném megszeretni, hisz világszerte rengetegen eszik, imádják, miért pont én vagyok kivétel? Nos, életre szóló barátságot most sem kötöttünk, de azt hiszem, most már elmondhatom, hogy ha szembe találkozom vele egy ételben, nem fogom kikerülni. 



Hozzávalók 3 személyre:

30 dkg tagliatelle
20 dkg gorgonzola
25 dkg fagyasztott garnéla megtisztítva
1-1,5 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
só, bors
vaj

Elkészítés:

A rákot felengedjük, ha szükséges, tápcsatornáját eltávolítjuk, ha hozzájutottunk tisztítotthoz, akkor erre a lépésre értelemszerűen nincs szükség. A tésztát odatesszük főni, majd az egyik serpenyőben a rákot készítjük elő, a másikban pedig a sajtszószt. Mindkét lépés meglehetősen egyszerű. A rákot egy kevés vajon, két gerezd zúzott fokhagyma társaságában megsütjük, vagyis megvárjuk, amíg a szürke rákhús gusztusos rózsaszínné válik. Ne süssük túl, mert a végeredmény rágós lesz, az pedig nem cél. A sajtmártás pedig a lehető legegyszerűbben készül: a tejszínt felmelegítjük, beletördeljük a gorgonzolát, és hagyjuk, hogy a forrósodó tejszínben elolvadjon. Utolsó lépésként összekeverjük a garnélát és a szószt. Ha esetleg van a társaságban olyan, aki nem rajongója a ráknak, azokat utólag is a tésztára helyezhetjük.
Nagyon kívánkozik rá valami friss zöld fűszernövény, akár petrezselyem, akár snidling, ez most sajnos nem állt rendelkezésünkre.
Köszönet Gabónak, aki időt és fáradságot nem kímélve beszerezte és elkészítette nekünk ezt a jó kis tésztát itt a messzi Brüsszelben.

És akkor legyen itt egy-két kép a brüsszeli, brugge-i hangulat kedvéért.

Antwerpen

Brugge

Brüsszel