Ellenállhatatlan túrótorta

Egyrészt nem tudok lejönni a gyümölcsös sütikről egyelőre (esküszöm, nem csak ilyesmit eszünk), másrészt nemigen szeretek jelzőket aggatni az ételeimre, mert hát mindenkinek más a "csábító", a "legfinomabb", pláne a "kedvenc", de azért ezt az ellenállhatatlant most megreszkírozom. Én ugyanis marhára nem tudtam neki ellenállni, nem tagadhatom, hogy a torta nagy hányadát én pusztítottam el, és még most is vigyorog egy szeletke a konyhában, és ha lehetek itt őszinte, meg kell mondjam, nemigen tudok másra gondolni, csak arra, hogy azt is meg kéne enni...

Szóval olyan megalázóan egyszerű összeállítani és megsütni ezt az addiktív cuccot, és olyan isteni, könnyű, tökéletes arányú, hogy vállalom: ez bizony ellenállhatatlan. Nem úgy, mint a fotó, ami csapnivaló, de most ez jutott és kész.

Hozzávalók egy 24 cm-es gyümölcstorta formához:

25 dkg túró

10 dkg vaj

2 nagy tojás

1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt

3 evőkanál (ha lehet, teljes kiőrlésű) búzadara

12 dkg porcukor(nak megfelelő édesítő)

1 evőkanál vanília kivonat

1 kicsi citrom lereszelt héja és kifacsart leve

bogyós gyümölcs, nálam most áfonya, de jó hozzá a málna, a ribizli, a szeder, nyilván a meggy is. Nem kell belőle sok, én most egy marék áfonyát használtam mindössze.

Elkészítés:

A túrót a lágy vajjal alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, azzal is egyneműsítjük a masszát. Mehet bele az összes többi hozzávaló a gyümölcs kivételével. Amikor jól kikevertük az alapot, egy kivajazott, kilisztezett, kivehető aljú tortaformába öntjük. Ajánlatos egy kör alakú sütőpapírt is beleszabni a formába, egyszerűbb lesz az életünk a későbbiekben tőle. Beleöntjük a masszát a formába, tetejét kirakjuk gyümölccsel. Szerintem tényleg ne rakjátok nagyon tele, mert látható, hogy a liszt és a dara mennyisége kevés, ha sok lédús gyümölcsöt kap a süti, elázik az egész, mert ennyi liszt, dara nem képes sok folyadékot felvenni.

170 fokon sütöttem 45 percig.

Az eredeti Mikes Márk receptje, a FB-on olvastam, de én átegészségesítettem kissé :)

New York-i szilvatorta

Nem a mi hagyományos értelemben vett tortánk, hisz nem habos, nem krémes. New York-inak viszont New York-i, olyannyira, hogy a fotó is a Big Apple-ben készült róla 2016. szeptember 23-án, a keleti 17. utca egyik csodás lakásában, ahol New York-i vendéglátómnál, Tinánál volt terítéken ez a szilvás finomság. Természetesen elkértem a receptjét, ekkor derült ki, hogy a New York Timesból származik. Tina nem mellesleg az amerikai Food and Wine magazinnak volt a foodért felelős vezetője, nagy megtiszteltetés volt nekem az ő asztalánál vacsorázni, ma is hálásan gondolok vissza arra az estére, és a következőre, amikor még magyar töltött paprikát is főzhettem neki. A fotó távolról sem szerencsés, tekintve, hogy a süti és az asztal gyakorlatilag egyforma színűek, de amikor a képet lőttem, este volt, mesterséges világítás, és nem is azért készült, hogy a blogba kerüljön. de most annyira hiányzik New York, hogy ez is megteszi... emléknek mindenképp. Na de térjünk vissza a szilvás sütihez, megígérem, érdemes...

Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl) cukor (elég lesz az 2 dl-nek is...)

0,5 csésze puha vaj

1 csésze liszt

1 teáskanál sütőpor

egy csipet só

2 tojás

12 db szilva kimagozva, félbe vágva

egy kevés cukor, citromlé és fahéj a tetejére

Elkészítés:

Keverjük habosra a vajat a cukorral, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, a sót, a tojásokat, alaposan keverjük el a matériát. Én a tésztába is csempészek egy kevés fahéjat, de ez szabadon választott gyakorlat.

Szedjük egy tortaformába a tésztát, max. 24 centiset használjunk, ha adhatok tanácsot. A fél szilvákat magházukkal felfelé nyomkodjuk a tésztába, szórjuk meg a tészta tetejét egy evőkanálnyi cukorral, permetezzük meg a citromlével és szórjuk meg fahéjjal. 180 fokos sütőben süssük a NYT szerint egy órán át, én azért jóval előbb belebököm a tűt, hogy nincs-e még kész.

Frissen, langyosan isteni, másnap pedig jóval szaftosabb, mint előző nap, addigra a szilva leve megteszi a magáét...

Marian Burros receptje.

Kora őszi szilvás sütemény

Szívfájdítóan szép szeptemberünk van, egyelőre még csak éjszakánként érzem a nyitott ablak alatt, hogy jön az ősz, mert napközben bőven nyári időjárás van. Eszemben sincs egyelőre elpakolni a nyári ruhákat, bármilyen csábítóak is a gardróbban várakozó okker, bordó és barna ruhadarabjaim. A piaci kínálat viszont elárulja, milyen évszak van, így most a szilvának van óriási szezonja, sokfélét lehet kapni. Szombaton nagyszemű fajtát vettem, kint a Bosnyákon még emlékeztem is a fajta nevére, de ez a tudás még hazáig sem tartott ki, pedig nem lakom messze a piactól. Kissé éretlen volt még, magában enni nem volt nagy élvezet, így aztán egy gyorsan összeállítható, elronthatatlan sütit készítettem belőle, 45 perc alatt tokkal-vonóval megvolt.

Hozzávalók:

1,5 csésze liszt  (1 csésze = 2,5 dl)
1 csésze cukor (én kevesebbet tettem bele, 3/4 csészényit, szerintem bőven elég)
10 dkg puha vaj
1,5 teáskanál fahéj
0,5 teáskanál szegfűszeg (megfelel a mézeskalács fűszerkeverék is, ha van otthon)
1,5 teáskanál sütőpor
1 nagy csipet só
1 tojás
0,5 csésze tej
0,5 kg szilva

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a sót, a fűszereket és a sütőport. A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, azzal is alaposan kikevertettem. Kristálycukrot használtam, tökéletesen megfelel. Hozzáadtam a keverékhez a tojást, majd elkezdtem felváltva adagolni a lisztkeveréket és a tejet. Percek alatt kész az egész tészta. Sütéshez most egy 23 centis kerek, kivehető aljú formát használtam. Beleöntöttem a tésztát, majd kiraktam a megmosott, félbe vágott szilvákkal. A gyümölcs tetejét megszórtam egy evőkanál cukorral, és már mehet is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, nagyjából 35-40 percre.

Nagyon kellemes sütemény, igaz, hogy a kissé éretlen, savanykás szilvából elképesztően jóízű dolog kerekedett a sütőben, nagyon zamatossá varázsolva a végeredményt.

Blogszületésnap

Igen, immár a 12. Nem dicsekedhetek túl sok recepttel ebben az évben, és tartok tőle, hogy ez most még egy kicsit így is marad. Aztán egyszer csak visszatérek...

Terveztem, hogy sütök ma ezt-azt, amit fel lehet ide is pakolni nektek, de aztán amikor megkóstoltam a holnapi ebédnek készülő zöldbab főzeléket, amikor a számban megéreztem a gyermekkorom ízeit - sok tejföllel, még több petrezselyemmel, pici fokhagymával, berántva készült mindig a zöldbab -, akkor már tudtam, hogy itt ma nem lesz semmilyen ünneplés. Mert most sajnos a gyásznak, az emlékezésnek van itt az ideje, és annak feldolgozásának, hogy nincs már senki a testvéremen kívül - néhány távoli rokont leszámítva -,  aki ismert volna gyerekként, aki emlékezne a régmúlt időkre. Mindenki elment. Én pedig itt maradtam nehéz érzelmekkel, kusza gondolatokkal, rendezésre váró sorokkal.

Mindenesetre a blogot továbbra is nagyon szeretem, és megígérem, hogy nem leszek hűtlen hozzá. De most kell egy kis idő, hogy visszataláljak ide.