🍤 Gambas al ajillo 🧄

Sokan csak a horoszkópban kedvelik a rákot – és őszintén bevallom, én is így voltam ezzel. De ez itt nem egy gyanús állagú izé, egy ismeretlen, bizalmatlanságot szülő alapanyag, hanem egy pofonegyszerű, istenien fokhagymás, olívaolajos, chilis étel, amit simán megennék bármikor.

Ha valami gyors, látványos, izgalmas ízvilágra vágysz, akkor ez a spanyol tapa a te barátod. Nincs benne semmi bonyolult – de az íze nagyon ott van. És csak egy titok van körülötte: nem szabad túlsütni.

Az alapanyagot, a tisztított, főtt garnélát a Lidlben vettem, a halas hűtőből emeltem ki. Szépen meg volt tisztítva, a farka eltávolítva, bár egy-két példányból még ki kellett emelni a tápcsatornát, de ez igazából "csak" esztétikai kérdés.

Igen, sajnos a garnéla egy magyar átlag pénztárcához mérve nem olcsó hozzávaló, de időnként egy vendégségre, vagy ünnepi családi étkezésre talán belefér. Ráadásul én most két csomaggal vettem, mindkettőt elkészítettem, de hárman sem tudtuk megenni a 30 dekát, így a maradékot lefagyasztottam, és tejszínes tésztaszószban fog reinkarnálódni, szóval nem megy kárba egy falat se belőle. Na de elég a szájtépésből, jöjjön a mérhetetlenül egyszerű, gyors recept leírása!

Hozzávalók 2 személyre, ha más tapák is vannak az asztalon:

120 gramm tisztított, főtt garnéla

2-3-4 gerezd fokhagyma (ki mennyire akarja fokhagymásra, ugyebár)

szűk 1 dl jó minőségű olívaolaj

pirospaprika (nekem most van itthon spanyol származású, hát egy csoda)

só

chilipehely vagy felaprított friss chili, ennek mennyisége is annak függvénye, mennyire szeretnéd csípősre az ételt

friss petrezselyemzöld a tálaláshoz

egy kevés citromlé

Elkészítés:

A garnélát, ha fagyasztott, teljesen olvaszd fel, hideg vízben mosd át, ellenőrizd, hogy mindegyik tápcsatornáját eltávolították, majd papírtörlőn száríts meg.

Egy serpenyőben melegítsd fel az olajat, dobd bele a finomra vágott fokhagymát, chilit, és mérsékelt lángon párolt őket, míg a fokhagyma illatos nem lesz. Vigyázz, ne égesd meg! Mielőtt beletennéd a rákot, adj ízlésednek megfelelő mennyiségű pirospaprikát az olajhoz. Nem kell túlzásba vinni, legyen mondjuk egy csapott teáskanálnyi.

Tekerd feljebb a hőt, add a serpenyőbe a garnélát. Legyen csak egy rétegben a serpenyő alján, bár ez a 12 deka, amit ehhez a recepthez használunk, csak egy mini serpenyőben nem férne el szimpla rétegben.

Süsd a garnélák mindkét oldalát 2 percig, amíg a fehér/szürke árnyalata gusztusos rózsaszínre nem vált. Ekkor sózd meg, meglocsolhatod egy kis citromlével, mehet bele a petrezselyem, és kész is vagy.

Melegen tálald, kínálj mellé bagett szeleteket, amivel a fokhagymás olajat ki is lehet tunkolni a tányérból.

TIPP:

Tényleg ne süsd túl a rákokat, mert rágós lesz.

Ha marad belőle, nyugodtan elteheted másnapra. Tedd légmentesen záródó edénybe, jó, ha az olaj elfedi, és másnap kíméletesen, alacsony lángon melegítsd fel. Kerüld a mikró használatát melegítéskor, abban csak radírgumi lesz az ételből. Ne tárold tovább egy napnál.

A maradékot le is fagyaszthatod, isteni finom tésztaszószt készíthetsz belőle a későbbiekben. (Ehhez is lesz recept.)

Kánikulai napok fogása: majonézes tonhal saláta

Sokáig a tonhal volt az egyetlen hal, amit megettem. Nagyon sokáig. Ma már megengedőbb vagyok a lábatlanokkal, szeretem a fogast, a harcsát, kedvencem a - soha nem kapható - tőkehal, a foltos tőkehal, időnként megkívánom a lazacot, de nem vagyok nagy halfogyasztó. Amit bármikor boldogan megeszem, az a Rio Mare márkájú tonhalkonzerv, de most már olyan szemérmetlenül drágán adják, hogy ritkán veszek belőle. Ehhez a salátához nincs is szükség ilyen prémium minőségű halra, tökéletesen megfelel neki a sós vízben eltett aprított halhús is. Mindenesetre nagyon-nagyon alaposan csöpögtessük le a levétől, különben eláztatja az egész hóbelevancot.

Hozzávalók:

2 kis doboz tonhal konzerv, levétől alaposan lecsöpögtetve
1 szál szárzeller apróra vágva
fél fej lilahagyma apróra vágva
petrezselyem ízlés szerinti mennyiségben, apróra vágva
majonéz
1 teáskanál dijoni mustár
2 keménytojás
só, bors

Elkészítés:

A majonézbe belekeverjük a mustárt, egy kevés sót, borsot. Lehet lazítani egy kevés tejföllel, én most nem tettem. Belekeverjük a többi hozzávalót, ha van kedvünk, saláta ágyra halmozzuk a tonhalat, megdíszítjük a felnegyedelt tojással. Én most pirított pita kenyérrel ettem, de akár Korpovitot is lehet mellé enni, vagy bármilyen sós keksszel, sima pirítóssal, bagettel is szuper lesz. A maradék pedig jól összeérve holnap reggelre lesz kiváló.

Egyél halat, legjobb falat!

Csak a hozzám hasonló korúak emlékeznek erre a reklám szlogenre a 80-as évekből. A magam részéről nem vagyok nagy halimádó, de tudom, hogy egészséges, ettem már finom halat, tehát nem idegenkedem tőle, csak nincs benne nálunk a mindennapi rutinban, tekintve, hogy a fiúk rá se néznek, és akkor még finoman fogalmaztam. Vasárnap úgy alakult, hogy a szombati fotós workshop miatt nem volt érkezésem piacolni, a hűtő azonban elég ramatyul nézett ki, így aztán elmentem a Lehel piacra, és csodálatos harcsák és naphalak figyeltek az egyik pultban, hát vettem belőle egy keveset. Szeretem az ilyen kampányokat, hogy együnk több halat, mert az hűdemilyen egészséges, aztán közben az ember a gatyáját is ott hagyja a halas pultnál, aztán gyakorlatilag alig kapott a pénzéért valamit. 

Na de ne bosszankodjunk, nézzük, mit csináltam az egyik adag naphalból.

Összeházasítottam az itthon található zöldségeket, amiket csak egy kevés olajon, sóval, borssal átsütöttem. Annyi volt benne a szokatlan, hogy most retket is negyedeltem a hagyma, spárga, zellerszár közé. Érdekes volt a végeredmény, mert amikor még inkább kemény volt a retek, mint puha, nagyon kellemes íze volt a serpenyőben, amikor már megsült, inkább kesernyéssé változott. 

A halat felkockáztam, két órára bepácoltam olívaolaj, egy kevés citromlé, őrölt koriander, chili pehely és só keverékébe, majd szintén serpenyőben, nagy lángon néhány percig pirítottam. Ránézésre akár csirkemell kockák is lehetnének.

Gorgonzolás, rákos tagliatelle

Van nekem egy törekvésem, miszerint megszeretem a halat. Nos, ez azért nem ilyen egyszerű, mert vannak halak, amelyeket szeretek, szívesen eszem, és vannak olyan tengeri élőlények, amelyek fogyasztását nem tervezem sem most, sem a későbbiekben. De a garnélarákot igenis szeretném megszeretni, hisz világszerte rengetegen eszik, imádják, miért pont én vagyok kivétel? Nos, életre szóló barátságot most sem kötöttünk, de azt hiszem, most már elmondhatom, hogy ha szembe találkozom vele egy ételben, nem fogom kikerülni. 

Hozzávalók 3 személyre:

30 dkg tagliatelle
20 dkg gorgonzola
25 dkg fagyasztott garnéla megtisztítva
1-1,5 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
só, bors
vaj

Elkészítés:

A rákot felengedjük, ha szükséges, tápcsatornáját eltávolítjuk, ha hozzájutottunk tisztítotthoz, akkor erre a lépésre értelemszerűen nincs szükség. A tésztát odatesszük főni, majd az egyik serpenyőben a rákot készítjük elő, a másikban pedig a sajtszószt. Mindkét lépés meglehetősen egyszerű. A rákot egy kevés vajon, két gerezd zúzott fokhagyma társaságában megsütjük, vagyis megvárjuk, amíg a szürke rákhús gusztusos rózsaszínné válik. Ne süssük túl, mert a végeredmény rágós lesz, az pedig nem cél. A sajtmártás pedig a lehető legegyszerűbben készül: a tejszínt felmelegítjük, beletördeljük a gorgonzolát, és hagyjuk, hogy a forrósodó tejszínben elolvadjon. Utolsó lépésként összekeverjük a garnélát és a szószt. Ha esetleg van a társaságban olyan, aki nem rajongója a ráknak, azokat utólag is a tésztára helyezhetjük.

Nagyon kívánkozik rá valami friss zöld fűszernövény, akár petrezselyem, akár snidling, ez most sajnos nem állt rendelkezésünkre.

Köszönet Gabónak, aki időt és fáradságot nem kímélve beszerezte és elkészítette nekünk ezt a jó kis tésztát itt a messzi Brüsszelben.

És akkor legyen itt egy-két kép a brüsszeli, brugge-i hangulat kedvéért.

Antwerpen

Brugge

Brüsszel

 

Kókusztejes tőkehal spárgával

Furcsa változások állnak be az étkezésemben, mióta néhány hete megpróbálom a legnagyobb figyelemmel követni a paleo életmódot. Gondolom, vannak félrenyúlásaim, és olyat is megeszem, amiről mélyebb kutakodás után kiderülne, hogy nem felel meg a paleos szempontoknak, de tényleg figyelek, igyekszem ezeket a mellényúlásokat elkerülni. Az alábbi étel egészen biztosan megfelel a paleo kívánalmaknak, mert 3 fő alkotó eleme van, és az mind megfelel a szempontoknak. Egyébként is rám fért már egy jóízűen elfogyasztott főétel, mert az utóbbi napokban vagy nem sikerült olyasmit kreálnom, ami belefért volna  keretekbe, ezért inkább kézenfekvő, ámde nem főtt ételt ettem, vagy pedig áldoztam időt és energiát az étel elkészítésére, de nem ízlett. Hiába, egyre inkább előtérbe kerül a tény, miszerint én nem vagyok egy ragadozó típus, és sokkal szívesebben eszem másféle fehérjét, mint húst. Most éppen halat...

Hozzávalók:

egy tenyérnyi darab tőkehal, bőrével

egy kis doboz cocomas

egy kávéskanál olíva olaj

5 szál fehér spárga

sült hal fűszerkeverék*

egy csokor petrezselyem

só, bors

Elkészítés:

A halat megmostam, szárazra töröltem,  és kétujjnyi darabokra vágtam. Megszórtam a fűszerkeverékkel, és hagytam állni néhány percet, amíg megtisztítottam, feldaraboltam a spárgát.**

Felvágtam a petrezselymet is. Minimális olíva olajon megpirítottam a hal darabokat minden oldalukon, hozzáadtam a kb. 3 centis darabokra vágott spárgát, óvatosan, hogy a hal ne törjön, átkevertem, majd felöntöttem egy kis doboz cocomas-szal (maradt a dobozban még a délutáni kávéhoz is). Megsóztam, megborsoztam, öntöttem hozzá úgy 10 ml vizet, hogy a kókuszkrém kicsit hígabb legyen, és kis lángon párolódni hagytam a halat. Kiteregettem. Mivel nem volt nagyon tele a gép, szerintem ez úgy 5-6 percet vehetett igénybe. Mire visszamentem a konyhába, a spárga puha volt, de még picit roppanós, pont, ahogy szeretem. Ekkor beleszórtam a petrezselymet is a serpenyőbe, összeráztam a tartalmát, és készen is voltam. Annyira jót ettem belőle, hogy elmondhatatlan. Együtt volt a hal, hozzá a spárga a köret, száraz sem volt... perfekt! A tetejére szórtam egy csipetnyi füstölt paprikát, nem ártott neki.

* az Ázsia boltban vettem, semmi mesterséges adalék nincs benne, csak szárított fűszerek

** a zöld spárga is mutatós lehet ehhez az ételhez a fehér és a zöld kontrasztja miatt, de én most direkt fehéret vettem, mert holnap spárgát készítek flamand módra, ahhoz pedig fehér kell. Szemben a zöld spárgával, amit csak mosni és darabolni szokás, a fehér spárgánál meg kell nézni, hol törik a spárga könnyedén, mert onnan felfelé finom zsenge, másrészt pedig zöldséghámozóval vékonyan a fej alatti részt meg szokás hámozni.