2019. július 28., vasárnap

Vegán töltött paprika

Igen, létezik, és igen, finom. De igen, nem ez az állag az, amit elképzeltem, úgyhogy keresem tovább az ideális jelöltet. Mondjuk ebben sem fogtok csalatkozni, csak én azt szerettem volna, ha a töltelék ugyanolyan vágható állagú, mint a hússal készült töltött paprika, de ez most nem jött össze. Viszont a családban mindenkinek ízlett, úgyhogy bátran meg merem osztani a receptet veletek is.
Az elkészítéshez volt kuktám, aki segített az egyes részfeladatokban, mert bár a sérült gerincem javul, azért a törés két hét alatt nem forrt össze, úgyhogy hamar elfáradok a több fázist igénylő főzésben. De pszt, ezt ne mondjátok el senkinek!


Hozzávalók:
6 db tölteni való paprika
1 doboz paradicsom ivólé, ízesített (most Spar saját márkás, de létezik ennél finomabban fűszerezett is)
50 dkg gomba
1 sárgarépa
1 szárzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
1 kicsi vöröshagyma, vagy ha van otthon, újhagyma, az még jobb
petrezselyem
8 dkg rizs

bors
zellerzöld
minimális olaj
vegán tojáspótló, de nyugodtan elhagyható, pont semmit nem ért. Ha nem vagy vegán, nyugodtan tegyél a töltelékbe egy tojást.

Elkészítés:
A rizst puhára pároljuk. A gombát egészen apró darabokra vágjuk, majd egy hangyányi olajon 2-3 részletben megsütjük. Nem sózzuk, mert akkor levet ereszt, és mi most azt szeretnénk, ha intenzív gomba ízt kapnánk, ezt pedig a gomba nagy lángon történő sütésével érhetjük el. A hagymát, a répát és a szárzellert aprítógépbe tettem, szinte péppé zúzattam, azt is átsütöttem egy serpenyőben. A részfeladatok végeztével a rizst, a gombát és a sofrittót (így hívják az olaszok ezt a hagyma-répa-zeller keveréket) összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, én tettem hozzá egy kis őrölt rozmaringot és kakukkfüvet is, de ez nem kötelező. Megy bele a petrezselyem, majd a teljesen felesleges tojáspótló folyadék. A tölteléket belenyomkodom a paprikákba, fejtől-lábtól elfektetem őket egy jénaiban, és a kissé megsózott, megborsozott, leheletnyi folyékony édesítővel ízesített paradicsomlevet a paprikákra öntöm, beledobom a zellerzöldet. Először 180 fokon kezdtem sütni, de mivel nehezen akart a buli beindulni, felnyomtam a hőt 200 fokra, összesen kb. 45-50 percet töltött a sütőben. 
Aki szereti a sűrűbb paradicsomszószt, talán először vékonyan rántsa be a paradicsomlevet, úgy öntse a paprikákra. 
Természetesen elkészíthető hagyományos technikával is, úgy, hogy a forrásban lévő paradicsomszószba beletesszük a paprikákat, úgy főzzük készre. Biztosan ez a gyorsabb módszer, hiszen a paprikákat kell csak megpuhítani, a töltelékben minden puha és főtt, úgyhogy a főzős verzió tutira gyorsabb, de nekem most a sült verzióhoz volt hangulatom.

Közben támadt ötletem arra nézvést, hogyan lesz olyan a paprika, amilyennek megálmodtam, úgyhogy hamarosan újabb verzióval találkozhattok.

Klasszikus, hússal készült töltött paprika receptemet pedig ITT találjátok.


2019. július 10., szerda

A megunhatatlan karfiol

Azt hiszem, a karfiol a kedvenc zöldségem. Imádom ilyen levesnek, olyan levesnek, salátának, ropogósnak, rántottnak, indiainak, hidegen, melegen, mit bánom én, milyen formában jön elém, csak karfiol legyen! Nem véletlen tehát, hogy nagyon gyakran van a hűtőben egy fej karfiol, minden eshetőségre készen. Ma elég sok lehetőség közül választhattam, hogy mit főzzek magamnak, elő is van készítve a barackos gombóchoz minden hozzávaló, én ebédre mégis a karfiolra kívántam rá. Úgyhogy ügyesen a kedvenc receptemet veganizáltam, és csoda jót ettem belőle!


Hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol rózsáira szedve
1 csokor petrezselyemzöld
1 kisebb burgonya

bors
teljes kiőrlésű kenyérből készült zsemlemorzsa, ezt most házilag daráltam maradék, kopogósra szárított kenyérszeletekből
1 evőkanál sörélesztő pehely (isteni sajtos ízt kölcsönöz)
1 kanál tojáshelyettesítő por

Elkészítés:

A karfiolt sós vízben puhára főztem, leszűrtem, lecsöpögtettem, majd villával alaposan összetörtem. Hozzáadtam a petrezselymet, belereszeltem a burgonyát a masszába, sóztam, borsoztam, beleküldtem a sörélesztőt, majd a vízzel elkevert tojáspótlót. (Árválkodott egy fél cső főtt kukorica a pulton, arról belevagdostam a szemeket a tálba.) A massza állagát a tk. kenyérmorzsával állítottam be, ne legyen túl lágy, mert akkor nem tudjuk megformázni.
Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, olajsprayvel kissé, de tényleg csak nagyon-nagyon picit megolajoztam, majd a masszából lepénykéket formáltam, zsemlemorzsába mártottam, és lerakosgattam mindet a sütőpapírra. 200 fokos sütőbe tettem, légkeveréssel, 15 percre.
Paradicsom salátát készítettem hozzá. Paradicsom összevág, újhagyma összevág, összekever. Pici só, néhány csepp ecet, néhány csepp édesítő, kész. Bazsalikom a tetejére, mert az kell.

Tojáspótló a bulkshop.hu-n (is) rendelhető, így néz ki.



2019. július 5., péntek

A kedvenc saláta öntetem

Bár jó nagyképű a cím, mégis igaz. Mert ez a kedvenc, de azt sugallja, hogy már sok ideje az, pedig nem, csak tegnap reggel óta. Akkor készítettem el, és képtelen vagyok neki ellenállni. Ami azért nagyon jó tulajdonképpen, mert mellé kénytelen leszek salátát enni. Nos, a salátával való viszonyom nem túl jó, és ennek a blogon is remekül látni a nyomát, összesen 5 saláta receptet találtok a tartalomjegyzékben. Engem nem hoznak lázba a zöld levelek, a ropogós ez-meg-azok benne, az uborka-paradicsom-jégsaláta trióval pedig egyenesen a világból lehet kikergetni. Mondjuk az az egy variáció tud elfogadható lenni, ha ezt az uborka-paradicsom-jégsaláta egyveleget megkoronázzák krémes-sós feta sajttal, meglocsolják isteni olívaolajjal, és egyenesen Görögország valamelyik szegletén teszik elém. Akkor oké, máskor offos.


De most ugye van ez a veganizmus, kísérleti jelleggel, meg amúgy ettől függetlenül is tudom, hogy rostot, zöldséget, vitamint enni jó, vagyis végső soron salátát enni jó. Na de ha az ember nem szereti, hát úgy nehéz. A saláta nekem egy jó rokfortos, joghurtos öntettel jöhet, már a vinaigrette dresszinget se annyira csipázom, de még elmegy, úgyhogy mivel tejterméket nem eszem, az olajat amennyire lehet, kerülöm, nem egyszerű a saláta kérdés. MOSTANÁIG! Mert megtaláltam, ami ízlik, ami még belefér a határok közé, és amitől egy salátával is izgalomba lehet hozni.

Hozzávalók:
2 evőkanál tahini (szezámkrém, minden keleti termékeket árusító boltban megkapod, de otthon is elkészíthető) *
2 evőkanál citromlé
2 evőkanál édesítő. Én most agavé szirupot használtam, de lehet juharszirup is, vagy bármi, amivel barátságban vagy. Igyekeztem azt az evőkanálnyi mennyiséget is szűken mérni.
1 evőkanál szezámolaj (ha nem szereted, olívaolaj)
1/2 teáskanál só
2 evőkanál víz

Elkészítés:
Az összes hozzávalót a legkisebb turmixgépembe raktam, járattam a gépet vagy 40-50 másodpercig, és kész volt az öntet. Intenzíven szezám ízű, a citromlétől friss, a sótól vibráló, mert a szezámkrémnek van egy kis édes íze, azzal remek kölcsönhatásba lép a só.
Sűrű krémet fogunk kapni, amit apránként vízzel hígíthatunk felhasználás előtt. Ne adjunk hozzá sok vizet egyszerre, az a jó, ha azért a dresszing krémes marad.

Nagyon ajánlom kipróbálásra, persze csak akkor, ha nincs ellenérzésed a szezámmag ízével szemben.

* tahini készítése otthon
Egy csésze (2,5 dl) szezámmagot óvatosan megpirítunk, szárazon persze, hiszen meglehetősen sok olajat tartalmaz, nem kell hozzá pirításkor több. Vigyázzunk, nagyon hirtelen oda tud kapni, és akkor megkeseredik és használhatatlan lesz. Tegyük a magokat blenderbe, járassuk a gépet, amíg a szezámmag nedves homokra nem hasonlít. Akkor adjunk hozzá vérmérsékletünknek megfelelő mennyiségű olívaolajat. Én megállnék két evőkanálnál. Ezzel is pörgessük meg a krémet, majd sózzuk meg, jöhet még egy forduló, azután az elkészült tahinit jól záródó üvegbe öntjük, hűtőszekrényben tároljuk.