2013. november 30., szombat

Hókifli, az advent süteménye


Ez az egyik legkedvesebb aprósüteményem, hamar elkészül, és utánozhatatlanul képes visszahozni a gyermekkorom ízeit.Most is látom nagyanyámat magam előtt, ahogy görbítgette a kis kifliket, rakosgatta mérnöki precizitással a tepsire őket. Lepattant zománcú, füles kis táljában ott várt a vaníliás cukor (nem, akkor még nem vanília rúddal ízesített csoda volt, csak egyszerű vanilin cukor), pörgette-forgatta bennük a kisült kifliket, a másik kezével pedig minket hessegetett el a táltól, hogy az ünnepre is maradjon a kiflikből. Az ágya mögött lévő üveges sarokszekrényen, fém dobozban tartotta őket, amit ugye lehetetlen volt megközelíteni anélkül, hogy észre ne vette volna:) Éppen 19 éve, hogy nincs köztünk, és még ennél is régebben nem süt hókiflit.

Hozzávalók:
38 dkg liszt
20 dkg vaj
12 dkg porcukor
15 dkg darált mandula (esetleg dió)
1 tojássárgája
csipet só
10 dkg porcukor elkeverve 2 csomag vaníliás cukorral
 
Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát készítünk, nincs benne semmi ördöngősség: összegyúrjuk a hozzávalókat, és kész. Ezután a tésztából ceruza vastagságú rudakat formálunk, 5 centi hosszú darabokat vágunk belőle, és kifli formára hajlítva sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket. Tehetjük viszonylag szorosan, a kiflik csak kicsit nőnek meg. 10-12 perc alatt süssük készre a kifliket 180 fokos sütőben. Ha elkészültek, még forrón forgassunk meg minden darabot a vaníliás porcukorban. Vigyázzunk, a kiflik könnyen törnek!

2013. november 24., vasárnap

Karácsonyi tojáslikőr

Vagy húsvéti. Ez az a két ünnep, amikor a tojáslikőr a vendégek elé kerül. Sokféle finomat lehet kapni az üzletekben, de én elkötelezett híve vagyok a házi készítésű ünnepi ételeknek, italoknak, hiszen ettől kapnak más jelentést az ünnep előtti napok, mint bármelyik másik hétköznap, hogy elkészítjük ezeket. Ma barátok közt készült a tojáslikőr, sokat nevettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk. És igen, kicsit sokat is ittunk :)

 Fotó: Simicz Sándor

De ez nagyon kellett nekem, túl sokat dolgozom, túl keveset mozdulok ki, lassan hozzánövök az íróasztalomhoz és a számítógépemhez. Tudom, hogy nem jó ez így, de most nem tudok rajta változtatni. Ezért esnek olyan különösen jól az ilyen ritka alkalmak, mint ez a mai nap is volt.
A barátnőmnek van egy jó kis receptje, amit évek óta készít, én is kaptam már belőle, én mégis inkább olyan tojáslikőrre vágytam, amit a nagymamám készített réges rég. Oké, nem az a cél, hogy kanállal kelljen kikanalazni a pohárból a likőrt, de szeretem, ha jó krémes, sűrű. Így készült az enyém:

Hozzávalók:

10 db tojássárgája
22 dkg porcukor
40 dkg cukrozott sűrített tej
1 vaníliarúd (ennek hiányában fél dl vaníliakivonat)
7 dl vodka
1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg


Elkészítés:

Ennek a receptnek az a különlegessége, hogy nincs hőkezelve benne semmi. De a vodka gondoskodik a biztonságról.
A tojások sárgáját és a porcukrot elektromos habverővel  elkevertem, hogy jó könnyű, habos legyen. Beleöntöttem a vanília kivonatot, belecsorgattam a sűrített tejet, azzal is kevertem vagy 5 percig a krémet. Ezután szépen lassan hozzáöntöttem a vodkát, elkevertem azzal is, és kész. 

Nagyon fontosnak tartom, hogy extra friss, tanyasi tojást használjunk a likőrhöz, ez a színén is meg fog látszani, és az eltarthatóságán is.

2013. november 20., szerda

Salátaleves

Mindig tisztelettel néztem a gyerekeimre, akik olyasmit is megettek a kezemből kisbabaként, amit én felnőttként biztos nem ettem volna meg senki kezéből. Ilyen volt a céklapüré, a paradicsomos krumpli, és a salátafőzelék. Én a salátát legjobban a tojásos nokedli mellé szeretem, se főzeléknek, se levesnek nem nagyon tudom elképzelni. Váratlanul is ért, mikor Sólyom Gabi, kedvenc mesterem pénteken azzal várt, hogy jöjjek, kóstoljam meg a salátalevest, amit a Nyitott Műhely résztvevőinek főzött. Ráadásul a gyomrom sem volt egészen rendben, de a világért sem akartam volna Gabit megbántani, így megkóstoltam a levest. Igaz, csak miniatűr adagot a rakoncátlankodó bélés miatt, de milyen jól tettem! Elsőként azt tapasztaltam, hogy a forró leves kellemesen megnyugtatja háborgó bensőmet, aztán a finom fokhagyma íz áradt szét a számban, végül pedig a tejszínes, tojásos habarás könnyű textúrája tűnt fel. Köszönöm Gabi a rám gondolást, és a receptet is, no meg a végtelen türelmet, amivel alkotásaim során mellettem állsz! Meg kell mondanom, hogy vasárnap, amikor a Szimpla Piacon jártam, és hazavittem két csodálatos csokor narancssárga(!) céklát, eszembe sem jutott a leveleit eldobni, hasonló krémleves készült belőle, és az is isteni volt. 
A salátaleves receptjét, és a nekem szóló ajánlást  ITT olvashatjátok.


És megmutatom a két tárgyat is, amit pénteken Gabinál készítettem az útmutatásai alapján.




2013. november 19., kedd

Bagel

Imádom a bagelt, ahogy ezt már egy előző posztomban is írtam. Ma végre megint van alkalom, hogy elkészítsem, a lányom jön haza egy kis anya-lánya napozásra:) Strandra ugyan nem megyünk, de mivel biztosan nem reggelizett és hosszú út áll mögötte, sütöttem neki egy adaggal. És ha már így alakult, én is eszem belőle persze.

Hozzávalók:
 50 dkg liszt
7 gr porélesztő
2 evőkanál cukor
2 teáskanál só
3 dl meleg víz
3 dkg tejpor
tojássárgája a kenéshez

Elkészítés:

Egy edénybe öntöttem a hozzávalókat, összeállítottam, kidolgoztam. Könnyen kezelhető tészta kerekedik az anyagokból, öröm vele dolgozni. 


Az alaprecepthez képest én kb. 30 percig kelesztettem egy cipóban, azután kinyújtottam, hat darabba vágtam a tésztát, egyenként hosszú oldalú téglalapot formáztam belőle, hosszanti tengelye mentén hurkát sodortam belőle, majd igyekeztem csinosan összeilleszteni a két végét. Ebben az állapotában még kelt vagy tíz percet, majd következett a fürdő: egy kis lábasban vizet forraltam, tettem bele egy maréknyi kristálycukrot, ebben a szolidan gyöngyöző vízfürdőben pancsoltak a karikák fél-fél percet oldalanként. Ezután sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket, megkentem gazdagon tojássárgájával*, megszórtam mákkal és lenmaggal, 20 percet töltött a 180 fokra előmelegített sütőben. 

Lehet kenyérsütő gépben is készíteni, akkor még sokkal egyszerűbb dolgunk van. 
 * a tojásos lekenés el is maradhat, ha sajnálunk emiatt egy tojást felütni, pláne télen, mikor drága a tojás, ugyanis a vizes, mákkal szórt bagelek anélkül is szép színt kapnak, bár tagadhatatlan, hogy tojással kenve még szebbek.


2013. november 16., szombat

Sütőtökös muffin

Nagy barátja vagyok a sütőtöknek. Szeretem a belőle készült levest is, nem tartom elvetemült ötletnek húsok mellé köretnek, mégis legjobban talán egyszerűen megsütve szeretem, úgy, ahogy nagyanyám sütötte nekünk gyerekkorunkban. A sütőtök egészséges is, hihetetlenül erőteljes színével első osztályú hangulatjavító is, ráadásul október-novembertől megfizethető áron kapható a piacon, zöldségesnél, de még a szupermarketek polcairól sem hiányzik. Ezúttal muffinba került.


Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg barnacukor (érdemes ezt használni, sokkal teltebb, jellegzetesebb ízt kapunk, mint az egyszerű kristálycukorral, de helyettesíthető nyírfa cukkorral, eritrittel is)
45 dkg tökhús
4 db tojás
csipet só
1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
1 mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeg
1 csomag sütőpor
175 ml olívaolaj

Elkészítés:
A tököt meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, és betettem a késes aprítóba. Megforgattam, majd hozzáütöttem a tojásokat, így könnyen és gyorsan csinált a gép csodás színű masszát a tökből. Ezt átkanalaztam egy műanyag tálba, hozzáadtam a többi anyagot, és csak annyira kevertem össze, hogy a liszt mindenütt nedves legyen.
Papírkapszlikkal bélelt muffin formába kanalaztam a matériát, de jutott belőle egy mini kuglóf- és egy mini kenyérformába is. 180 fokon 30 percig sültek.
Apróra darabolt dió, mandula biztosan jót tesz neki.

Nehézségi fok: 

2013. november 13., szerda

Olasz krumplitorta

A recept az Édességek aranykönyvéből származik, bátran ajánlom kipróbálásra, senki nem fog csalódni benne, aki elkészíti. Összeállítása nem egy agyműtét, a végeredmény pedig nagyon tuti, pont az ilyen undormányos, szürke napokra való:)



Hozzávalók:
50 dkg héjában főtt krumpli
3 dkg liszt
4 tojás szétválasztva
15 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
10 dkg mazsola
1 teáskanál őrölt szerecsendió
1 evőkanál reszelt citromhéj
6 dkg fenyőmag
mandula kivonat

Elkészítés:
A krumplit megfőztem héjában, melegen meghámoztam, összetörtem és hozzákevertem a lisztet. Félretettem hűlni.
A vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját is, mindet alaposan elkeverve a masszában. Itt megpróbáltam megállni, hogy ne nyalakodjam el az egészet, nem volt teljesen sikeres a dolog... A masszához hozzákevertem a lisztes krumplit, beletettem a citromhéjat és a szerecsendiót. A fehérjéket kemény habbá vertem, belekevertem a tésztába. Sajnos mandula kivonatom nem volt itthon, ezt kényszerűségből elhagytam, ugyanez volt a helyzet a fenyőmaggal is, de ezt a tapasztalat birtokában akkor is kihagynám, ha legközelebb lenne itthon.
Egy 24 centis tálat kicsit kivajaztam, kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, és 180 fokon 50 percig sütöttem a tortát. A formában hagytam hűlni, tálaláskor porcukorral hintettem meg.

2013. november 12., kedd

Képkeret készítése

Finoman fogalmazva is azt mondhatom, a kreativitás és a különböző kreatív technikák nem állnak tőlem távol. Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogyan töltöttem a vasárnapomat a Rosinantéban, most adok egy kis gyakorlati ízelítőt mindebből, hogy még hatásosabban szemléltessem, érdemes ellátogatni Szigetmonostorra.  Íme, az elkészített tárgy, amit mindenki ízlése szerint dekorált.

 

És hogy hű maradjak a blog eredeti formájához, receptszerűen adom közre az elkészítési módot.

Hozzávalók:

-1 db képkeret (esetünkben egy kartonlapot dekoráltunk, majd az elkészült kartont felragasztottuk a meglévő, Ikeás keretre)
-papírok a díszítéshez (használhatunk régi könyvlapokat, albumpapírt, szalvétát, régi bélyeget, rafiát, bármit, ami a kezünk ügyébe kerül, és alkalmasnak látszik dekorálásra)
-dekupázs ragasztó
-alapozó festék
-matt lakk
-antik viaszpaszta 

Az alapanyagok beszerezhetők mondjuk itt. Szívből ajánlom a Pentacolor alapanyagokat, nagyon jól lehet velük dolgozni. Mivel a nagykereskedésben nem lehet vásárolni, így összegyűjtötték viszonteladóikat.

Elkészítés:

Az alapozó festékkel fessük le vékonyan a kartont. Erre azért van szükség, hogy később a vizes alapú dekupázs ragasztó ne áztassa el a papírt. Amikor az alapozó megszáradt, és valamelyest leszigetelte a papírt, jöhet a kreatívkodás. A rendelkezésünkre álló papírral vonjuk be a karton keretet.  Ha albumpapírral dolgozunk, mint ennél a keretnél, 

Forrás: uvegmadar.hu

szabjuk ki az albumpapírból pontosan a keretet, vágjuk ki a közepét, és nagyon pontosan, illesztve ragasszuk fel a karton keretre. Szalvéta esetében, mint itt,

Forrás: uvegmadar.hu

fektessük a szalvétát a kartonra, felülről kenjük át ragasztóval a szalvétát ott, ahol karton van alatta, majd száradás után távolítsuk el a felesleges részeket a szalvétából. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha vizes ecsettel megnedvesítjük a szalvétát, és letépkedjük a túllógó darabokat. 
Itt most régi könyvlapokat használtunk, amit teával, kávéval lehet öregíteni, természetesen óvatosan, nehogy a folyadékban a papírjaink szétmálljanak. Száradás után ugyanúgy dolgozhatunk a könyvlapokkal, mint bármelyik másik papírral, azaz beragasztózzuk a hátulját, felsimítjuk a keretre, majd felülről is lekenjük a ragasztóval a papírt. 
Esetünkben felhasználtam némi rafiát (a keret jobb alsó sarkában látható, mindössze két szálat ragasztottam fel átlósan, amit aztán utolsó lépésként kiemeltem kicsit arany antik pasztával).


Került még a keretre régi bélyeg is. Végső formáját pedig a bal szélen látható stencil minta felvitelével kapta meg. Érdemes egy nem túl harsány, erős színt használni, mégis mindenképpen olyat, ami elüt a keret alapszínétől. Ezért esett a választásom erre a bordóra. A stencilt rögzítsük biztonságosan a keretre (ha nem öntapadós a stencilünk, akkor a kezünkkel fogjuk úgy le a sablont, hogy ne tudjon elmozdulni), majd egy stencil ecsettel vigyük fel a festéket. Ha nem akarunk brutális, harsány hatást elérni, akkor a stencil ecsetből törölgessük ki alaposan a festéket, hogy éppen csak maradjon benne valamennyi, így másoljuk fel a mintát a papírra.

Elérkeztünk az utolsó két lépéshez. 
A papíron található gyűrődéseket, egyenetlenségeket szépen ki lehet emelni arany (ezüst, umbra, stb.) viaszpasztával. Ujjunkat mártsuk a pasztába, az üveg szélén a fölösleget húzzuk le az ujjunkról, majd a tárgyat alig érintve, éppen csak a felületét simogatva emeljük ki a számunkra fontos részeket. Ne felejtsük el, itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több! 
Végül pedig fessük le a karton hátulját egy passzoló színnel, hiszen kartonunk visszája egyelőre jó esetben pucér, rosszabb esetben tele van ragasztó folttal, ujjlenyomattal:) Fordítsunk arra is figyelmet, hogy elkészült tárgyunk ne csak szemből, de hátulról is rendezett képet mutasson.

Ha minden díszítő elem a helyén van, érdemes lelakkozni a kész darabot. Ebben az esetben mindenképpen oldószeres matt lakkot ajánlok, a fényes nagyon stílustalan lenne ennél az "öreg" darabnál.

Remélem, hasznos volt a fenti leírás, örülnék, ha kommentben visszajeleznétek. És végül itt van néhány fotó a Rosinantés napról, köszönet értük Noéminek, akinek blogját itt találjátok, érdemes nála is alaposan körülnézni! 

Tanácskozás
Mire jó az instant kávé?
Egy másik variáció

                                       
Nemcsak keretet lehet így díszíteni    
Fotók: http://www.kedvencotthon.blogspot.hu/     



2013. november 10., vasárnap

A kreativitás a szabadság illata

A címben jelzett gondolat Osho-tól, az indiai vallási vezetőtől származik, és mélyen egyetértek vele. De hasonlóan gondolkodhatnak a szigetmonostori Rosinante Fogadó vezetői is, akik megálmodták azt a kreatív programot, amit a mai napon volt alkalmam tesztelni annak indulása előtt.
A Rosinantéval régi, kiegyensúlyozott, baráti kapcsolatot ápolok attól a naptól kezdve, hogy először jártam náluk. Azóta sokszor megfordultam ott, ültünk már meg családi ünnepeket, jártunk karácsonyi vásáron, és most itt van ez a kreatív műhely hétvége. 
Aki ismer, tudja, hogy nincs az a pénz, amiért olyasmit ajánlanék, aminek a minőségéről nem vagyok ezer százalékig meggyőződve. Aki nem ismer, az remélem, elhiszi ezt. Most szívből ajánlom mindenkinek ezt a programot, aki szeretne a családjával, esetleg a barátnőjével eltölteni egy alkotó, kikapcsolódós hétvégét, ahol kézügyességét kipróbálhatja, ahol kreatív alkotóerejét kiélheti. Alkalmas ez a hétvége családoknak is nagyobbacska gyerekkel, de baráti körök tagjai számára is, akik szeretnének kiszakadni a mindennapok monotonitásából. A Rosinantében egészen biztos, hogy meghitt családi hangulattal, remek ételekkel, jó kávéval, figyelmes kiszolgálással várják, ezt fejelik meg most egy lehetőséggel, aminek keretében két napig műhely hangulatban lehet alkotni, szalvétagyűrűt, mécsestartót, koszorút készíteni. A program részleteit itt lehet olvasni, az én teszt napomról pedig meséljen ez a fotó.
Karácsony előtt két alkalommal tartják meg a kreatív műhely programot, de tervezik már a januári folytatást is.
Mi kéznek, szemnek és szájnak ingere...


Noémi így ír a vasárnapról.