Panko morzsás sült spárga kéksajtos mártogatóssal

Nem vagyok elvakult spárgaimádó, de persze kedvelem, ám szezonjában sem készítek heti háromszor spárgás ételt. Talán egész szezonban ha kétszer, és az elég is a következőig. Ez a recept megmozgatta a fantáziámat, és az egész nyomorult karantén alatt most jutott eszembe talán először úgy igazán, hogy a fene vinné ezt az egész helyzetet, miért nem ülhetek én mondjuk egy nagykovácsi kertben, ahol a barátoknak előzőleg megsütöttem ezt a marha jó kis cuccot, és miért nem cuppoghatunk jó nagyokat, ahogy mártogatjuk a spárgasípokat a kéksajtos szuttyba? Francba már, de tényleg! Ráadásul orgonahiányom is van, és az is eléggé szorongató érzés. Na de lássuk, hogy készül - roppant egyszerűen - ez a spárgaság.

Hozzávalók:

egy köteg spárga (vagy amennyire szükséged van, az én csokrom úgy fél kg lehetett, mínusz a sípok végei, tehát kb. 40 dkg)
két marék panko morzsa
5 dkg reszelt parmezán
só, bors
4 evőkanálnyi extra szűz olívaolaj

2 dl tejföl
10 dkg kéksajt

Elkészítés:

A sütőt beterítettem sütőpapírral. A spárgákat megmostam, leszárogattam. Amíg szikkadtak, az olajba belekevertem a sót, borsot, a reszelt sajtot, végül a panko morzsát. A spárgákat egyenként szépen belenyomkodtam a keverékbe, igyekeztem rábírni a morzsát, hogy maradjon a sípokon, több-kevesebb sikerrel. A spárgákat belerakosgattam a tepsibe, a megmaradt keveréket ráöntöttem, majd 200 fokos sütőben 10-15 perc alatt ropogósra sütöttem

A tejfölbe belereszeltem a penészes sajtot, elkevertem, kész, passz.

Még több spárgás recept a blogban:

Tőkehallal
Brüsszeli módra
Köretként újkrumplival
Olasz tésztával
És megint hallal

Csokoládékrémes tortácska

Ettől a tortácska elnevezéstől kiugrom a bőrömből, annyira mesterkéltnek tartom. De hát a francia tarte-ot így szokás hívni magyarul, mit csináljunk? Amúgy meg le kéne állni a sütizéssel, de ez nem könnyű. Főleg úgy nem, ha a citromos túrótortából kimarad egy adag tészta, amit nyilván nem dobok ki, sőt, le sem fagyasztok, mert több évtizedes tapasztalatra támaszkodva tudom, az életben nem lesz felhasználva, kicsi is, nem is emlékszem már, mi az, úgyhogy egy-egy fagyasztó takarításkor az ilyen kis csomagocskák mennek a kukába elsőként. Viszont ez most nem opció. 

A járványhelyzet egyik pozitív hozadéka számomra, hogy gyakorlatilag nem dobunk ki semmilyen ételt - kivéve az estétől reggelig hűtőben is megrohadni képes spanyol epret, de hát úgy kell nekem, minek veszek olyat? -,  így biztos voltam benne, hogy meg fogom tölteni a maradék tésztát is valamivel. Mivel múlt héten volt a lányom születésnapja, ahová Bailey's-es macaront akartam csinálni, de az istennek nem találtam olyan krém receptet, ami megfelelő lett volna, így arról lemondtam. Ám most megint előtolakodott a fejemben a gondolat, így született a likőrös csokiganache ötlete.

Hozzávalók:
omlós tészta (receptjét a citromos túrótortánál olvashatod, ilyen kis kosárkákhoz én az ott szereplő mennyiségek negyedét használnám, A most felhasznált tészta nagyjából egy felnőtt ökölnyi volt mindössze, a kis kosarakba egy-egy 2 dekás tésztadarab került

6 dkg étcsokoládé (70 %-os)
6 dkg tejcsokoládé (az enyém Callebaut, az egyik legjobb minőség, még karácsonykor szereztem be, és a kétharmada megvan, szóval érdemes beruházni rá)
100 ml tejszín
1,5 dkg vaj
50 ml Bailey's

A mennyiséget lehet többszörözni, ha több krém kell, de az arányok ezek legyenek.

Elkészítés:

Az omlós tésztát kis gombócokra osztjuk, picit alálisztezve a deszkát vékonyra nyújtjuk, és beleegyengetjük a formákba. A túllógó széleket levágjuk, az alján a tésztát villával megszúrkáljuk. 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz, ez nem több olyan 6-8 percnél. Kivesszük a sütőből, és a formában hagyjuk TELJESEN kihűlni, majd egy óvatos mozdulattal kiborítjuk belőle.

Ganache: A csokoládékat apróra tördeltem, a tejcsokival nem volt semmi meló, hiszen csokipasztilla formájában tartózkodik a zacskóban. A tejszínt és a likőrt felmelegítettem (ne vigyük forráspontig, mert akkor integethetünk a likőr alkoholtartalma után a levegőbe, az meg nem cél), beledobtam a csokikat és a vajat, majd habverővel elkevertem.

Csőrös kiöntőbe átöntve remekül meg lehetett vele tölteni a kosárkákat. Nem csöpög, nem folyik, előírásszerűen viselkedik. Gyönyörű fényes a felülete, ahogy annak lennie kell.

Hát ilyen bonyolult a ganache készítés...

Díszíthetjük a kosárkákat habcsókkal, ahogy én tettem, gyümölccsel is bátran, a málna és az áfonya nagyon jól áll neki például.

Pöttyenthetünk a ganache alá egy kis málna- vagy meggy lekvárt, tervben volt ez is, csak hát elfelejtettem :)

Citromos túrótorta

Nagyjából egy hétig kellett várni erre a túrótortára onnantól, hogy Ritánál megláttam a fotóját. Az eredeti recept a cookta.hu-n található, hűen követtem a leírást. A citromos túrókrém egyszerűen tökéletes, annyira perfekt a krémben a citromlé és a cukor aránya, hogy jobb nem is lehetne. Alig  várom, hogy kihűljön és megkóstolhassuk, bár sok kétségem nincs felőle, hogy nem fog csalódást okozni.

A leírás hosszú lesz, de nem azért, mert az elkészítés bonyolult.

Hozzávalók a tészta alaphoz:
30 dkg liszt (Nagyi titka omlós tésztákhoz, de persze a BL-55-ös is jó)
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 db tojás

A krémhez:
50 dkg tehéntúró
2 dl tejföl
3 db tojás
2 evőkanál étkezési keményítő
2 db citrom leve és reszelt héja
15 dkg porcukor
egy teáskanál vanília kivonat
egy csipet só

Elkészítés:

A lisztet, a porcukrot és a kockákra vágott hideg vajat a konyhai robotgépbe tettem, amibe előzőleg a késes betétet raktam. Mindig így csinálom az omlós tésztákat, ez ugyanis remekül összedolgozza a hozzávalókat, pillanatok alatt ráadásul, és nem melegíti fel a vajat sem, ami az omlós tésztánál kulcsfontosságú. Amikor morzsás volt a tészta, hozzáadtam a tojást, és továbbra is pulzáltatva a gépet megvártam, míg nagyjából összeáll a matéria valamennyire. Ekkor folpack fóliát terítettem a pultra, rászedtem a tésztát, és  folpack segítségével összetömörítettem a kissé még morzsás cuccot, kör alakúra nyomkodtam, és viszonylag alaposan ellapítottam. Kb. egy órát töltött a hűtőben.

Később deszkára tettem, és a fopack fóliát újrahasznosítva a tésztára terítettem, és azon keresztül nyújtottam a megfelelő méretre.

Nos, a megfelelő méret. Ez a tésztamennyiség egy 27 cm-s porcelán tortaformához elég. Az nem jó, ha a tészta túl vastag, úgyhogy igyekezzetek valami ilyesmi edényt keresni neki.

A kb. 3-4 milliméteresre nyújtott tésztát szintén a folpack segítségével átpateroltam a piteformába, eligazítottam, belenyomkodtam a tésztát a hullámos oldalába, levágtam a túllógó darabokat, alufóliát terítettem a tetejére, arra a vaksütéshez használt babomat szórtam, és beraktam 15 percre a 180 fokosra előmelegített sütőbe. 

A vaksütéshez bármi jó: tisztára mosott apró kavics, bab, lencse, lehet kapni spéci agyaggolyókat (régen fenem rá a fogam), szóval bármi jó, ami megakadályozza, hogy a tészta a hő hatására felhólyagosodjon.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a krémet, ami annyit tesz, hogy minden alkotóelemet belepakoltam a bivalyerős turmixgépembe, és krémesre turmixoltam. Én ugyanis ki nem állhatom az olyan túrós süteményt, amiben a túró rögös. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, de így van, szóval nekem fontos volt, hogy krémes legyen a töltelék. Ha neked nem ennyire kiemelt jelentőségű ez, akkor elég, ha villával összekevered a tölteléket.

Az elősütés után kikaptam a sütőből a tésztát, levettem róla a nehezéket. És akkor most egy jó tanács neked, hátha olyan vagy te is, mint én... NE fogd meg kézzel a babot, lencsét, kavicsot, mert szájbacsavart forró. Higgyél nekem, én már kipróbáltam, neked már nem kell :) Szóval fólia és nehezék eltávolít, túrókrém beleönt, a cucc megy vissza további 25 percre a 180 fokos sütőbe.

Nekem 25 perc alatt klasszul megszilárdult a krém, nyilván belül még krémes, de majd ha lehűlt, a hűtőben szépen összeáll, olyasmi ez, mint a sajttorta ebből a szempontból.

Aztán már csak díszíteni kellett.

Sült gombás tagliatelle

Ma már muszáj volt felhasználni a hétvégén házhoz szállított gombát, így azt találtam ki, hogy egy sült gombás tagliatellét készítek. Csinálhatod bármilyen, szívednek kedves tésztával egyébként.


Hozzávalók 3 főre:
30 dkg gomba megtisztítva, vastagabb szeletekre vágva
3 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál vaj
2,5 dl tejszín
fél dl fehér bor
só, bors, őrölt rozmaring, oregánó, reszelt szerecsendió (a fűszerezéssel is követheted a család kedvenc vonalát, olyan fűszert használj, amit szerettek)
reszelt parmezán a minél több, annál jobb elvet követve
friss petrezselyemzöld

Elkészítés:

Az olaj és a vaj felét egy wokban felmelegítettem, rádobtam a gombát, és erős lángon megsütöttem. Kimondottan barnára pirítottam, mert így jön elő a gomba fantasztikus íze. CSAK SEMMI SÓ ebben a fázisban! Ha kész - és ezt te döntöd el, hogy puhán, vagy még roppanósan szeretnéd a gombát -, egy tányérra kiszeded a wokból, félreteszed. A wokba beleteszed a maradék olajat és vajat, ha összeolvadt, mehet bele a bor. Azt forrald egy-két percig! Jöhet a tejszín, a só, a bors és a fűszerek, no meg a reszelt parmezán. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban rakd vissza a gombát a mártásba, rottyants rajta egyet, szórd bele a felaprított petrezselymet! Ha szükségesnek látod - és valószínűleg indokolt lesz ez a lépés - adj a tészta főzővizéből egy-két kis merőkanálnyit a szószhoz.

A tésztát főzd a csomagoláson feltüntetett ideig, majd szedd bele a szószba, forgasd át és tálalj! Plusz parmezán a tányéron heverő tésztára egyáltalán nem túlzás.

Fotót nem csináltam, mert lássuk be, a gombaszószos cucc csak a magazinokban, profi fotósok és stylistok kemény munkájának árán lesz olyan csábító, mint amilyen lesz, én erre most nem hajtottam, mert sokkal fontosabb volt az íz, az pedig kifogástalan volt.

Másoké ilyen  Kép: pixabay.com