2013. május 29., szerda

Banános paleo muffin

Ennek is eljött az ideje: muffin készül nálam paleo módon. És ráadásul a muffin finom is, szóval két légy üttetett le egy csapásra.


Hozzávalók:

15 dkg mandulaliszt (finomra darált mandula)
3 evőkanál kókuszliszt
2 tojás
35 ml olvasztott kókuszzsír
1 mokkáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál agavé szirup, vagy más édesítő
2 nagyon érett banán
őrölt fahéj
egy csipet só

Elkészítés:

Minden hozzávalót összekeverünk, a banánokat értelemszerűen villával törjük össze, úgy adjuk a masszához. A masszával megtöltjük a muffin papírokat, nekem a fenti mennyiségből 8 db normál méretű muffin lett. Mindegyik közepébe nyomunk egy kisebb szem epret, majd 180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Nincs mit szépíteni a dolgokon, ez a muffin isteni! Friss eperrel meg különösen...


2013. május 28., kedd

Születésnap

Májusi "lány" vagyok, szerencsés időszakban születtem, mert ilyenkor már rendszerint van eper, borsó, újkrumpli, új zöldség, karalábé, friss petrezselyem, s minden, mi szem-szájnak ingere. A születésnapi vacsora így aztán ezek felhasználásával készült, volt zöldborsó leves, rántott csirke, petrezselymes újkrumpli, tejfölös uborkasaláta, s végül, de még csak véletlenül sem utolsó sorban ez a fantasztikus torta:

fotó: mohakonyha.hu

Ebben a gyönyörűségben volt jó néhány egyáltalán nem paleo alapanyag is, de tudatosan vállaltam, hogy ezen az egy napon kirúgok a hámból. Hála istennek a szervezetem semmilyen kellemetlen tünettel nem jelezte, hogy problémája lett volna a tejszínnel és a mascarponéval. A cukorra és a gluténra azért vigyáztunk így is.
Receptet a Mohakonyha blogon találtok, itt pedig ismételten - és megígérem, hogy utoljára:) - szeretném kifejezni köszönetemet Mohának a csodálatos alkotásért.



2013. május 26., vasárnap

Segítsüti átadás

Sajnos a vigaszágas átadásról nem készült fotó, pedig érdemes lett volna leképelni, ahogy esőjárónak és férjének levágok egy-egy szeletet a meggyes-mákos tortából, és állva, kézből tolják befelé a krémest. De ez valahogy elmaradt. Azért is sajnálom, mert azon a fotón látható lett volna, hogy a torta krémje tud tökéletes is lenni, azaz hogy képes vagyok tökéletes krémet készíteni.


A nyertes tortájának átadására tegnap került sor, készültem rá nagyon, hisz kedves barátaim támogatták adományukkal a Segítsüti ez évi tavaszi akcióját. Előző nap megbeszéltük, hogy a meggyet cseréljük le eperre, hiszen mégis finomabb friss, érett gyümölcsöt enni, mint konzerv meggyet. Be is szereztem reggel a piacon a finom illatos gyümölcsöt. A vajkrémet már előző nap elkészítettem, tudtam, hogy sok dolgom lesz szombaton az átadás előtt,  jobb volt a krémet már előző nap a hűtőben tudni. 
A piacról hazatérve első dolgom volt a piskóta elkészítése, azt terveztem, hogy most nem szögletes formát sütök, hanem amolyan igazi, kerek tortát rittyentek, tetejére is mehet eper, még a végén ki is fog nézni valahogy. Nos, ez meg is történt, a torta nagyon is kinézett valahogy. Csak nem pont úgy, ahogy reméltem. Mert az történt, hogy amikor a krémet újra ki akartam habosítani a piskótába töltés előtt, gondoltam egy merészet. Legyen ez a torta extrán villantós, az eredeti tervekkel ellentétben az eperdarabokat nem a krémre szórtam, hanem a krémbe kevertem. Bár ne tettem volna! Minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerült ugyanis is elérnem, hogy amikor az első eperszemet beledobtam a gép táljába, a vaj a plusz nedvesség hatására azonnal ki is csapódjon. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen krémek menthetetlenek, ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy a fellelhető összes háztartási gépet be ne koszoljam. Mindennel megpróbálkoztam, bevetettem a csodás Bamix gépem mindhárom fejét, hátha újra egyneművé tudnám varázsolni azt a nyomorult krémet, de hát persze nem ment.
Miután felmértem, hogy új krémet készíteni nincs időm, miután webkamerán megmutattam a rémesen kinéző tortát a barátnőmnek, majd kisvártatva össze is vesztem vele, mert azt bizonygatta, hogy nincs ezzel a tortával semmi baj, miután kiabáltam egy sort a családom otthon tartózkodó tagjaival, mert humorral próbálták oldani a feszültségemet, miután elvetettem az ötletet, hogy megpróbálom elnapolni az átadást, szörnyű hangulatban elindultunk a vendégségbe. 
Dóriék nagyon kedvesen fogadtak, mint mindig, én pedig azonnal elmeséltem a torta rémtörténetét, felajánlottam, hogy egy későbbi időpontban megsütöm nekik újra a tortát, ők pedig értetlenkedve néztek rám, hogy de hát ennek a tortának nincs semmi baja. (Megőrülök, hát ők is ezzel jönnek? Nem látják, hogy igenis, van baja a tortának???)
Aztán elmerültünk a beszélgetésben és a pezsgőzésben (epres pezsgő forever!), már-már el is feledkeztem a fiaskóról, de hát eljött a pillanat, amikor Dóri behozta a tortát... Nem tudom elmondani, mit éreztem. Aki ismer, tudja, hogy magammal szemben (is) meglehetősen maximalista vagyok, egy elrontott sütemény nyomán én a kínok kínját állom ki. Ha ez családi körben történik, akkor is mérges lettem volna, de így meg... Rémes volt, na! 
Viszont az történt, hogy a 26 cm-es, meglehetősen súlyos darab az este folyamán három vékony szelet kivételével egy szemig elfogyott. Azt én is láttam, hogy a mákos piskóta terven felül jól sikerült, de ilyen sikerre nem számítottam. És hát azt kell feltételeznem, ismerve a tortaevőket, hogy nem udvariasságból vágtak be fejenként három szeletet a sütiből. Magam csak két falatot kóstoltam, mert ugye ez az epres-mákos egyáltalán nem paleo, de az íz valóban rendben volt.
Kicsit bő lére eresztettem ugyan a történetet,  de hát ez történt, ez vagyok én és a tortám:) 
Dóriéknak pedig még egyszer nagyon köszönöm, hogy hozzátették a maguk csavarját a Gyermekmentő Szolgálat új mentőautójához.

2013. május 25., szombat

Zöld curry pulykából

Nem, nem és nem akar nyár lenni valamiért. Márpedig nagyon ajánlom, hogy hétfőn, a születésnapomon ragyogó napsütés és kellemes hőmérséklet legyen, mint ahogy azt is nagyon remélem, hogy az azt követő héten Brüsszelben is késő tavaszias időjárás vár ránk. Mozgalmas utazós időszak kezdődik most, remélem, kitart egész nyáron. Álljon itt ennek örömére egy isteni, csupa paleo recept, a távol-keleti konyha egyik gyöngyszeme. Ne riasszon el a sok hozzávaló senkit, egy távol-keleti fűszereket árusító boltban* mindent megtalál.


Hozzávalók:
40 dkg pulykamell filé
2 evőkanál zöld curry paszta
1 közepes doboz kókusztej (400 ml)
4 kaffír lime levél
1 ázsiai citromfű (most sajnos csak szárított)
1 zöld chili paprika kimagozva
4 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál reszelt gyömbér
1 lime héja és leve

olaj
tálaláshoz friss korianderzöld

Elkészítés:
Az olajon üvegesre dinszteltem a karikára vágott újhagymát, az összeaprított chilit, utána megpirítottam a curry pasztát. Egy-két percig kavargattam, majd belevagdostam a lime levelet, a szárított citromfüvet, a fokhagymát és a gyömbért, a lime héját és levét, majd felöntöttem a kókusztejjel. Felforraltam, az apró kockákra vágott pulykamell darabokat beletettem a lébe, és kb. 20 percig főztem, míg meg nem puhult. Addigra a lé kissé besűrűsödött. Korrigáltam az ízét még egy kis sóval, egy csipet római köménnyel.

* Ázsiai termékeket árusító helyek, ahol vásárolni szoktam:

- Ázsia Bolt, Budapest V., Vámház krt. 5.
 tel:  +36 (1) 2157148

 Nyitva tartás:


Hétfő10.00 – 17.00
Kedd07.00 – 18.00
Szerda07.00 – 18.00
Csütörtök07.00 – 18.00
Péntek07.00 – 18.00
Szombat07.00 – 14.00

- Culinaris
www.culinaris.hu


- Szép kis India, Budapest, VII., Wesselényi u. 36.
http://www.exoticindia.hu

- Yong Fa Kft. Budapest, VIII., Rákóczi tér 8.

2013. május 24., péntek

Málnahab


Kizárt dolog, hogy a kép megpillantása után ne akarná bárki tudni, hogyan kell ezt a csodát elkészíteni. De előbb hadd meséljek róla egy kicsit. A régi blogomról átmentett írás ez, lassan négy éve lesz, hogy megszületett, aktualitásából azonban semmit nem veszített.

Gyermekkorom nosztalgikus édessége. Pedig nem is. Vagy nem úgy. Nem érted? Én se! Szóval az úgy volt, hogy régesrégen a Divatcsarnok mellett, ott, ahol most nyilván valami flancos ruhabolt van, ahová a kutya be nem teszi a lábát, volt egy cukrászda, a Perity. Ott készítették a világ legeslegjobb somlói galuskáját. Meg egy bizonyos málnás női szeszély névre hallgató csodát, aminek málnahab volt a tetejét. Csodálatos, rózsaszínű álom. Kicsit tömény volt ugyan, és mindig azt a kicsit feszítő érzést okozta gyomortájékon, mint amit most érzek, ennek ellenére ünnepnap volt, amikor ilyet ehettem. 
Évek óta a málnaszezon beköszöntével szent fogadalmat teszek, hogy most, de most aztán igazán csinálok málnahabot, de valahogy mindig elmarad. Nem úgy ma este. A rántott vargánya után nagyon helyénvalónak éreztem ezt a desszertet. Én már hasnehéz vagyok tőle, a fiúk még csak most fogják tesztelni... 

Hozzávalók 3 főre:
 
2 tojásfehérje
20-25 dkg málna
2 evőkanál porcukor (paleo étrendben eritrit)

Elkészítés:
 
A tojásfehérjéket robotgéppel keményre verjük, az utolsó percekben hozzáadjuk a porcukrot is. Egy edényben villával összetörjük a málnát, ha van, egy kis málnaszörp sem rontja el az összhatást. Amikor a hab már kemény, hozzáadjuk a málnát, azzal is keverünk rajta egy keveset, majd tejszínhabbal és friss málnával dekorálva tálaljuk.

Nehézségi fok:

2013. május 23., csütörtök

Zabpelyhes palacsinta eper raguval

Egy hagyományos receptet próbáltam átformálni úgy, hogy ehessek valami olyan reggeli édességet, ami a mostani étkezési szokásaimba belefér. Nem sikerült a kísérlet száz százalékosan, hiszen a zabpehely a paleolit életmódban úgynevezett kompromisszumos hozzávaló, vagyis mindenki maga dönti el, hogy megeszi-e vagy sem. A szigorú paleolit táplálkozás ugyanis kizárja a zab fogyasztást, mert avenakozidokat tartalmaz, amelyek áteresztővé tehetik a bélfalat, ezért autoimmun betegségben szenvedőknek nem ajánlott. A zab nem tartalmaz glutént, ami mindenképpen jó tulajdonság, viszont elég magas a kalóriatartalma. 100 gramm zabpehelyben 375 kcal és 64 g szénhidrát van. Ebben a receptben 10 dekát használtam fel, és hárman reggeliztünk belőle, tehát fejenként 125 kalória nem a világvége, még akkor se, ha jön hozzá még valamennyi a zsiradék és a tojás miatt.

A főtt zabpehely alacsonyabb GI-vel rendelkezik, mint a nyers, mivel a főzés felszabadítja a vízoldékony rostokat. Ezek a rostok lehetővé teszik, hogy a glukóz csak lassan jusson a véráramba, ami szintén pozitívum.
A palacsinta egyébként valójában a fiamnak készült, én csak belekóstoltam, de így is nagyon örültem, hogy egészséges hozzávalókra cserélhettem a nem túl egészségeseket benne.


Hozzávalók kb. 12 db kis palacsintához:

10 dkg zabpehely
2,5 dl víz
3 evőkanál (kókusz)liszt
1 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál olvasztott kókuszzsír + még egy kevés a sütéshez
őrölt fahéj
2 evőkanál eritrit
egy csipet só
a tálaláshoz sok:) eper

Elkészítés:

A zabpelyhet néhány órával a sütés előtt (esetleg előző este) beáztatjuk a vízbe (hagyományos étrenden élők akár tejbe), és lefedve a hűtőben hagyjuk. Az eltelt idő alatt a zabpehely megszívja magát vízzel és megpuhul. Ha netán maradna rajta folyadék, öntsük le róla. Egy tálba téve adjuk hozzá a tojást, lisztet, az olvasztott zsiradékot (esetleg vajat), az eritritet (cukrot), fahéjat, sót, szódabikarbónát, keverjük el alaposan. Egy serpenyőben melegítsük meg a zsiradékot, és egy-egy evőkanálnyi masszát beletéve közepes, vagy annál alacsonyabb lángnál süssük a palacsintákat pirosra. Elég egyszer megfordítani mindegyiket, amikor sütés közben a masszában buborékok keletkeznek, és az alja már szilárd a palacsintának.
Ez az édesség nem hasonlítható a hagyományos palacsintához, elég tömör szerkezetű, és ha nem fűszerezzük karakteresen, kicsit jellegtelen is. De persze nagyon finom így is, de szinte elengedhetetlen hozzá egy kevés gyümölcs. Én 30 deka epret kockáztam fel, megcsepegtettem egy pár csepp agavé sziruppal, néhány csepp lime-mal, vágtam bele friss menta leveleket, azzal tálaltam a reggelit.

2013. május 20., hétfő

Szezonja van: a bodza

Tavaly készítettem először bodzaszörpöt. Gyanakodhattam volna, hogy ennek súlyos addikció lesz a vége, hiszen én szívből utálom a szörpöket, egyesegyedül a Piroska bodzaszörpjét iszom meg, sőt mi több: szeretem. Amikor megláttam a blogokon elterjedni a bodzaszörpök és -italok receptjét, gondoltam, kipróbálom, mi bajom lehet?
Hát nem sok, annyi "csak", hogy a levekben levő cukortartalom az én csípő körméretemnek sem használ. De hát mit csináljunk, imádom a bodzát és kész! 


Kép forrása: kiskegyed.hu
Bodzaszörp

Hozzávalók:
4 liter víz
4 kg kristálycukor
5 db citrom
12 dkg citromsav (patikában a legolcsóbb, bár némelyek csak receptre akarják
kiadni, máshol azonban simán hozzáférhető)
1 teáskanál nátrium benzoát
SOK bodzavirág, én nem számoltam meg őket, de minél több, annál jobb

Elkészítés:

Nyilván nem mondok újdonságot azzal, hogy bodzát csak olyan helyről szedjünk, ahol kevéssé porosodik, és egyáltalán nem éri benzingőz. Természetesen csak nyílott virágú bodza ernyőket érdemes szedni.
Vannak, akik megmossák a leszedett bodza virágokat. Én nem mostam meg a őket, sőt, nem is rázogattam le, így is tele volt minden a kihullott virágporral, aminek ugye minden mikrogrammja aranyat ér, hiszen ez adja a szörpünk ízét.
A virágokat levagdostam a szárakról, egyenesen a lábasba, amiben érleltem a szörpöt. Rászórtam a kristálycukrot, a citromsavat, kézzel elkevertem (legközelebb szirupot fogok főzni belőle és visszahűtöm, hogy hamarabb végbe menjen az olvadás), belekarikáztam a megmosott citromokat, majd felöntöttem vízzel. A lábast lefedtem, és a viszonylag hűvös spájzban ért 4 napot. Naponta megkevertem, ellenőriztem, feloldódott-e már a cukor.
Aztán következett a leszűrés. A citromkarikákat alaposan kinyomkodtam, a virágok nagyját kézzel kiszedegettem, azokat is kinyomkodtam. Aztán a lébe belekevertem a NaBe-t, megvártam, míg feloldódik, és először egy nagy műanyag tálba szűrtem át a szörpöt. Kellékek: egy finom szitájú szűrő és egy nagy darab géz. Azt hiszem, ezt volt a legnehezebb beszerezni minden hozzávaló közül. Patikában csak 10x10 centis van... hát kösz. Úgyhogy anyukám isten-tudja-honnan-származó készletéből kaptam egy darabot. Tehát a szűrőt kibéleltem a gézzel, és a lé mehetett a műanyag tálba egy kancsó segítségével. Onnan palackoztam ki sötétbarna gyümölcsleves üvegekbe.



2013. május 19., vasárnap

Étteremajánló: Halkakas

Időről időre megesik, hogy étteremben ebédelek/vacsorázom, sajnálatos módon mostanában jóval kevesebbszer, mint régebben. Ráadásul azzal, hogy a paleo életmódot követem, még rövidebb a nyugodt szívvel meglátogatható helyek listája. Nagyon megörültem tehát, amikor két hete a Gasztroangyalban láttam egy tudósítást a Halkakas bisztróról, ami Budapest V. kerületében, a Veres Pálné utcában üzemel. Az anyagban olyan hívogató ételeket láttam, hogy nem volt kétséges, le kell vizitálnom náluk. 


Ez annál is könnyebb volt, mert én alapvetően nem rajongok a halakért, a saját konyhámban elkészíteni egy-egy halételt igen ritkán jut eszembe, de az a harcsa gyros, amit az említett műsorban láttam, mágnesként vonzott. Már az ötlet is nagyon tetszetős volt, hiszen ki a nyavalyának jut eszébe halból gyrost készíteni? A megvalósítás pedig pazar, ahogy a harcsa kockák a grill lapon sültek alaposan befűszerezve, az igencsak vendégcsalogató volt.
Az adás napján baktattunk el a Veres Pálné utcába, és legnagyobb meglepetésemre telt házat találtunk. A kissé hűvös, szeles időjárás ellenére kiültünk a járdán lévő három asztal egyikéhez, és milyen jól tettük, ugyanis a másik kettő is perceken belül foglalt lett. 
A Halkakas igazi bisztró, pult mögött készítik az ételeket, Zsuzsi, a mosolygós, kedves tulajdonostárs szolgál ki, jól kezeli a helyzetet, miszerint szabad hely nincs a bisztróban, de a vendégek csak jönnek. (Vajon mások is az aznapi Gasztroangyal nyomán találtak ide?) Zsuzsi annak a Lévai Ferencnek a lánya, akiről nemes egyszerűséggel azt olvastam a neten, hogy a nemzet halásza, az Aranyponty Halászati Rt. elnök-vezérigazgatója, így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a lányát vendéglátósként egy halbisztróban találjuk. Elkötelezettek a hazai, minőségi halak mellett, mert azt vallják, az ételnek egyáltalán nem muszáj ezer kilométereket utazni ahhoz, hogy a tányérunkra kerüljenek, hiszen itthon is megtalálható minden, ami az egészséges étkezéshez szükséges.
A Halkakasban éppen ezért nincsenek fagyasztott halak, nincsenek tengeri halak. Magyar halak vannak, jól kitalált étlap van, és ahogy elnéztem, elégedett vendégek vannak. Mi is azok voltunk, mert nagy-nagy kedvencünket, a fish and chipset hibátlanul készítették el, az én harcsa gyrosom pedig egyszerűen tökéletes volt. A saláták az ételek mellett frissek, ropogósak, a sült krumpli a legfinnyásabb ízlést is kielégíthette, a házi limonádé pedig szintén kifogástalan volt.
Az árak kifejezetten barátságosak, aki a Halkakasban ebédel/vacsorázik, azzal a megnyugtató érzéssel állhat fel az asztaltól, hogy egy roppant egészségtelen gyorséttermi menü árából finomat és egészségeset evett. Tette mindezt egy kellemes helyen, a belváros egy igen jól megközelíthető pontján, 2013-ban, Budapesten.


2013. május 18., szombat

Spárga brüsszeli módra

A hét elején láttam az RTL reggeli műsorában Mautner Zsófi Ízes élet című műsorát, tőle kölcsönöztem a receptet. Amikor néztem a műsort is gondoltam, hogy ez az étel remek lehet, de azt nem mertem remélni, hogy a sütőben sült spárga ennyire finom. Így aztán mélyen egyetértek Zsófi egy mondatával, miszerint fél kiló spárgát még egy nő is könnyedén meg tud enni. Jelentem: simán!



Hozzávalók:

50 dkg fehér spárga, lehetőség szerint friss, nem fás
3 félig főtt tojás, legjobb akkor, ha a tojások közepe még nem főtt meg teljesen keményre
5 dkg olvasztott vaj
fél citrom leve és héja
egy csomag petrezselyem
só, bors
2 szál újhagyma

Elkészítés:

A spárgát tisztítsuk meg: vágjuk le a fás végeit, és a fej alatt néhány centiméterre hántsuk le a külső héját. Ez zöld spárgánál elhagyható. Tegyük a spárgasípokat egy sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg olvasztott vajjal a tetejüket, sózzuk, borsozzuk, és egy csipet cukorral is meghinthetjük. Ez tényleg csak egy csipet, hogy a karamellizálódást elősegítse. Természetesen elhagyható, ha egyáltalán nem eszünk cukrot. Tegyük a tepsit 180 fokra 20 percre a sütőbe. Közben főzzük meg a tojásokat olyan módon, hogy a közepük még egy picit lágy legyen. Vágjuk darabokra hámozás után. Aprítsuk fel a petrezselymet és a zöldhagymát. A tojásokat tegyük egy tálkába, öntsük rá az olvasztott vajat. Ennek mennyiségét szintén a kedves olvasóra bízom, én viszonylag szűkmarkúan bántam a vajjal, tekintve, hogy a paleo életmód nem repes érte, én meg azt mondom, hogy időnként néhány deka vaj nem fog végleges romlásba dönteni. Hozzáadtam a petrezselymet, borsoztam és összekevertem. Végül a megsült spárgákat tányérra rendeztem, ráhalmoztam a tojás"salátát" és megszórtam karikára vágott újhagymával. 

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ajánlom figyelmetekbe Váncsa István remek írását az origoról a spárgával kapcsolatban.


2013. május 17., péntek

Lassan sült tarja

Már-már kínosan érzem magam, amiért receptnek nevezem az alább következőket. Arra gondolok elsőre, hogy húst sütni mindenki tud. Aztán eszembe jut, hogy ha csak a magam példáját nézem, már akkor sem igaz a tézis, tehát húst sütni nem tud mindenki. Akkor pedig abszolút hasznos lehet másnak is, ha leírom, hogyan készül ez a tarja. Mert én évekig féltem a hússütéstől, vagy nyers maradt, vagy kiszáradt, mindig volt valami baja. Rozi barátnőm zseniális egyben sült tarját varázsol mindig, ám amikor én kipróbáltam az ő pofonegyszerű módszerét, nekem az se sikerült. Húst sütni márpedig meg kell tanulnom, hiszen választott életmódom, a paleo alfája és omegája a húsevés. Nyersen meg annyira mégse... A megoldást valószínűleg egy jó edény jelenti. Nos, nekem van egy csodás kerámia fedeles tálam, abban minden zseniálisan finom puha lesz, úgyhogy most is ehhez folyamodtam, és lőn, a "csoda" megtörtént.

Hozzávalók:

fejenként egy szelet csontos tarja, két ujjnyi vastag
só, bors, fokhagyma

Elkészítés:

A tarját csontján süssük, mert az mindig ízletesebb, mint a csont nélküli. Mossuk meg a húst, papírtörlővel töröljük szárazra. Sózzuk, borsozzuk meg alaposan, ne felejtsük el, hogy vastag a hús,  ha csak megmutatjuk neki a fűszereket, ízetlen lesz. Egy gerezd fokhagymát pépesre vágtam egy deszkán, a péppel szépen bemasszíroztam a húst. Beletettem a sütőedénybe, öntöttem alá egy gondolatnyi vizet, rátettem az edény fedelét, és betettem a sütőbe 160 fokra, 2 órára. Az alatt az idő alatt rá se néztem, amikor pedig letelt a két óra, egy porhanyós, szaftos hússzeletet találtam az edényben. Bármilyen körettel, de leginkább salátával nagyon ajánlom.

2013. május 12., vasárnap

Gyors ebéd a paleo életmódban

Három hete határoztam el, hogy az allergiám csökkentésére, az asztmám javítására, és nem utolsó sorban a túlsúlyomtól való megszabadulás érdekében belevágok a paleolit táplálkozásba. Adtam magamnak több hónap időt a kipróbálására, megszokására és az eredmények konstatálására. A helyzet az, hogy én alapvetően nem vagyok egy húsimádó, persze szeretem a csirke- és pulykamellet, szívesen eszem tatár beefsteaket, egy jó vadast, de nem kedvelem a zsíros húsokat, sosem eszem sült oldalast vagy körömpörköltet, szóval jobbára a száraz húsok jönnek be, azok se túl gyakran. Na, ennek az ízlésnek nem kedvez különösebben a paleolit életmód, de ha az ember akarja, mindenben megtalálhatja az arany középutat. Mai ebédem egy kis csirke volt grillen sütve, hozzá egy kevés - tényleg csak egy női ökölnyi - édesburgonya, és sült gomba. Nagyon jót ettem belőle. Mert ugye ehet az ember kötelességből, kevés örömmel - velem is előfordult a napokban ez, alig-alig tudtam magamba tuszkolni a sült sertéskarajt, el is süllyesztettem az egyik szeletet a kettőből a mélyhűtő alsó fertályába, ne is lássam mostanában! -, és lehet enni jóízűen, úgy felállva az asztaltól, hogy ne csak a gyomrunk legyen tele, de a lelkünk is legyen elégedett. 


Hozzávalók:

15 dkg csirkemell filé nagyobb darabokra vágva
egy kevés sült csirke fűszerső
15 dkg gomba
egy kevés kápia paprika
egy kevés édesburgonya
kókuszolaj

Elkészítés:

A húsdarabokat bedörzsöltem a fűszersóval, hagytam állni, amíg a zöldségeket megmostam, megtisztítottam. A gombát megmostam, félbe vágtam, az édesburgonyát hasábokra. Egy evőkanálnyi kókuszolajat felhevítettem, néhány perc alatt átsütöttem rajta a csirkét. Kivettem a serpenyőből, a visszamaradt zsiradékon átpirítottam a gombát, megszórtam borssal és őrölt rozmaringgal, de a fűszerezés teljesen egyéni, ki mit szeret. Sózni nem sóztam a gombát egyáltalán. Az édesburgonyát pár pillanat alatt megsütöttem egy másik serpenyőben (hihetetlen, mennyivel hamarabb lesz puha, mint a krumpli...), majd csinosan elrendeztem a tányéron az alkotóelemeket.

2013. május 11., szombat

Keménytojás Moghlai szószban




Az alábbi recept Madhur Jaffrey indiai szakácskönyvéből származik. Roppant gyorsan és egyszerűen elkészíthető vacsora, osztatlan elismerés fogadta minden családtagom részéről.


Hozzávalók:
 
személyenként 2 db keménytojás (én most 8 darabot főztem meg, ennyihez elég volt a szósz)
1 kis fej vöröshagyma nagyon apróra vágva
1/2 teáskanál cayenne bors
1 teáskanál őrölt kömény
1/2 teáskanál garam masala
1 teáskanál őrölt koriander
1 teáskanál citromlé
1/2 teáskanál só
2,5 cm gyömbér reszelve
1 kis doboz paradicsompüré
150 ml csirke alaplé
300 ml tejszín/paleosoknak kókusztej
friss koriander vagy petrezselyem
őrölt bors
3 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
 
Egy tálkában összekevertem a fűszereket a citromlével és egy evőkanál vízzel. A hagymát az olajon átsütöttem, hozzáadtam a gyömbért, kevergettem néhány másodpercig, majd beletettem az edénybe a paradicsompürét, a fűszerpasztát, a csirke alaplevet, végül a tejszínt. 2-3 percig forraltam, majd a félbe vágott tojásokat beleültettem a szószba. Átmelegítettem, majd tálaltam.
Nem paleosoknak a köret rizs, amihez zöldségkeveréket adtam, kurkumát szórtam rá, így főztem puhára.

Forrás:

2013. május 10., péntek

Paleo pizza

Tegnap estefelé (újkori szokásomtól eltérően) már nagyon éhes voltam, és miután megfőztem a családomnak az újkrumpliból a paprikás krumplit, ideje volt, hogy elgondolkodjam azon, én mit ennék. Húst nem kívántam, és ezzel a pizza recepttel már szemeztem egy ideje. A receptet Pocak Pannánál találtam, köszönet érte!
Nem, ez a recept sosem fogja azt az élményt adni, mint az "igazi" pizza,  de tökéletes választás, ha az ember vágyik valami olyasmire, mint az. Azt hiszem, egy kicsivel több szódabikarbónát tettem a tésztába, erre legközelebb oda kell figyeljek, talán cseppet meglódult a kanalam véletlenül. Legközelebb mehet rá valamivel több szalámi vagy kolbász, de így is nagyon jót vacsoráztam belőle. Ráadásul a háromnegyede megmaradt mára, úgyhogy igencsak kiadós.


Hozzávalók:

15 dkg mandula liszt
1 evőkanál lenmag liszt
2 tojás
1 mokkáskanál szódabikarbóna
3 evőkanál zsiradék, én most kacsazsírt használtam
kevés só
szárított fűszerek: oregánó, rozmaring, bazsalikom
feltét ízlés szerint, itt most paprikás szalámi és olajbogyó
parmezán a tetejére

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, és mivel elég lágy - de nem kezelhetetlen - tésztát kaptam, kicsit beraktam a hűtőbe. Sok értelme nem volt, mert annyira éhes voltam, hogy nem vártam ki a PP által ajánlott fél órát. Két sütőpapír között kerekre igazgattam a tésztát, a felsőt lehúztam, arra nem volt a továbbiakban szükség. Saját készítésű paradicsom mártással megkentem, tettem a tetejére szalámi karikákat, olajbogyót, reszeltem rá egy kevés sajtot (a nagyját meghagytam a tálaláshoz), és 180 fokon 15 percig sütöttem.



 

2013. május 8., szerda

Kókusztejes tőkehal spárgával

Furcsa változások állnak be az étkezésemben, mióta néhány hete megpróbálom a legnagyobb figyelemmel követni a paleo életmódot. Gondolom, vannak félrenyúlásaim, és olyat is megeszem, amiről mélyebb kutakodás után kiderülne, hogy nem felel meg a paleos szempontoknak, de tényleg figyelek, igyekszem ezeket a mellényúlásokat elkerülni. Az alábbi étel egészen biztosan megfelel a paleo kívánalmaknak, mert 3 fő alkotó eleme van, és az mind megfelel a szempontoknak. Egyébként is rám fért már egy jóízűen elfogyasztott főétel, mert az utóbbi napokban vagy nem sikerült olyasmit kreálnom, ami belefért volna  keretekbe, ezért inkább kézenfekvő, ámde nem főtt ételt ettem, vagy pedig áldoztam időt és energiát az étel elkészítésére, de nem ízlett. Hiába, egyre inkább előtérbe kerül a tény, miszerint én nem vagyok egy ragadozó típus, és sokkal szívesebben eszem másféle fehérjét, mint húst. Most éppen halat...




Hozzávalók:
egy tenyérnyi darab tőkehal, bőrével
egy kis doboz cocomas
egy kávéskanál olíva olaj
5 szál fehér spárga
sült hal fűszerkeverék*
egy csokor petrezselyem
só, bors

Elkészítés:
A halat megmostam, szárazra töröltem,  és kétujjnyi darabokra vágtam. Megszórtam a fűszerkeverékkel, és hagytam állni néhány percet, amíg megtisztítottam, feldaraboltam a spárgát.**
Felvágtam a petrezselymet is. Minimális olíva olajon megpirítottam a hal darabokat minden oldalukon, hozzáadtam a kb. 3 centis darabokra vágott spárgát, óvatosan, hogy a hal ne törjön, átkevertem, majd felöntöttem egy kis doboz cocomas-szal (maradt a dobozban még a délutáni kávéhoz is). Megsóztam, megborsoztam, öntöttem hozzá úgy 10 ml vizet, hogy a kókuszkrém kicsit hígabb legyen, és kis lángon párolódni hagytam a halat. Kiteregettem. Mivel nem volt nagyon tele a gép, szerintem ez úgy 5-6 percet vehetett igénybe. Mire visszamentem a konyhába, a spárga puha volt, de még picit roppanós, pont, ahogy szeretem. Ekkor beleszórtam a petrezselymet is a serpenyőbe, összeráztam a tartalmát, és készen is voltam. Annyira jót ettem belőle, hogy elmondhatatlan. Együtt volt a hal, hozzá a spárga a köret, száraz sem volt... perfekt! A tetejére szórtam egy csipetnyi füstölt paprikát, nem ártott neki.


* az Ázsia boltban vettem, semmi mesterséges adalék nincs benne, csak szárított fűszerek
** a zöld spárga is mutatós lehet ehhez az ételhez a fehér és a zöld kontrasztja miatt, de én most direkt fehéret vettem, mert holnap spárgát készítek flamand módra, ahhoz pedig fehér kell. Szemben a zöld spárgával, amit csak mosni és darabolni szokás, a fehér spárgánál meg kell nézni, hol törik a spárga könnyedén, mert onnan felfelé finom zsenge, másrészt pedig zöldséghámozóval vékonyan a fej alatti részt meg szokás hámozni.

2013. május 3., péntek

Paleo mákos sütemény gyümölccsel

Egyre jobban belemélyedek a paleo étkezés szabályaiba, rejtelmeibe, na és persze gyakorlatába is. Számomra (egyelőre) fontosak a kenyérpótlók és az édességek, ezért ilyenek után kutatok a neten. A nagy kavalkádban már nem emlékszem, melyik oldalon találtam az alábbi receptet, amin változtattam egy keveset. A sütemény nem igazán édes (ezt persze lehet a hozzáadott édesítő mennyiségével növelni, de én most pont azt szerettem volna, ha nem ragad össze a szám a sütievés után), remek az állaga, 30 perc alatt készen van sütéssel, összeállítással együtt, és jól variálható bármilyen gyümölccsel.


Hozzávalók:
25 dkg darált mák
2-3 evőkanál darált mandula
3 tojás
2 dl víz
1 evőkanál kókuszolaj
1 teáskanál fahéj
4 evőkanál eritrit
1 mokkáskanál szódabikarbóna
1 nagy alma héjastól reszelve
20-25 dkg málna, ez most épp fagyasztott volt

Elkészítés:
A mákot, a mandulát, fahéjat, szódabikarbónát és az eritritet egy tálban összekevertem. Belereszeltem az almát, hozzáadtam a vizet, a kókuszolajat, majd egyesével a tojásokat. Sütőpapírral bélelt tepsibe egyengettem a tésztát (ami nem túl folyékony, a szilikonlapáttal szépen el lehetett teríteni), a tetejére szórtam a málnát, és bele is nyomkodtam a tésztába. Ezt ajánlom egyébként más gyümölcsnél is, hogy ne a tetején száradjon a gyümölcs, hanem a tészta szaftosságát növelje.
180 fokos sütőben 30 percig sütöttem. Nem árt tűpróbával ellenőrizni, hogy átsült-e.

Édes istenem, ki gondolta volna, hogy én még ilyen szót fogok leírni a blogomban, hogy eritrit...