2014. július 28., hétfő

Nespresso verseny

Még néhány napig, egészen pontosan július 31-én 18.00 óráig zajlik a Nespresso által kiírt meghívásos receptverseny a Facebookon.
Szavazni a pályaművekre az alábbi linken lehet:

https://www.facebook.com/nespresso/photos/a.10153019844883345.1073741887.28939438344/10153019845233345/?type=1&theater

Emlékeztetőül ismét ez az étvágygerjesztő kép a pályamunkámról.



2014. július 24., csütörtök

Málnás tiramisu

A fotóra nincs mentségem. Egész nap zuhogott az eső, a desszertnek sötétedés előtt álltunk neki, akkor jutott eszembe, hogy le kéne fényképezni, de veszett fejsze nyele volt. Csak azért teszem be a posztba, hogy amikor újra elkészítem ezt az édességet (mondjuk holnap...), és készítek egy normális fotót, lássátok a különbséget.
Szóval málnás tiramisu. Vagy triffle. Kallódott a hűtőben egy doboz mascarpone, és bár tudom, hogy nagyrészt jóval lejárati időn túl is minőségkárosodás nélkül felhasználható, azért mégis úgy döntöttem, hogy ma elhasználom a sajtot. De még ennél is erősebben inspirált a hűtőben illatozó málna, gyönyörű nagy szemű, horrorisztikus árú málnácska, igazán nem akartam, hogy tönkremenjen.

Hozzávalók:

10-12 db babapiskóta
0,5 dl málnaszörp
1 dl tej
3 nagy tojás
25 dkg mascarpone
30 dkg málna
porcukor ízlés szerint

Elkészítés:

A málnaszörpöt akkora tálba öntöm, amekkorába kényelmesen beleférnek a babapiskóták, felengedem tejjel, ebbe fogom majd mártogatni a piskótákat. 
A tojások sárgáját habosra-világosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a szobahőmérsékletű sajtkrémet, végül a keményre vert tojásfehérjét. 
Egy csinos üvegtálba elkezdem rétegezni a hozzávalókat: a málnaszörpös tejbe mártogatott piskótára krémet simítok, arra jönnek a málnaszemek, majd újra piskóta, megint krém, megint málna. Letakarva mehet a hűtőbe néhány órára.

Azt kell mondjam, zseniális desszert. Könnyű, zamatos (már persze ha a gyümölcs jó aromás benne), pillanatok alatt elfogy, és azt hiszem, soha nem fogok tudni annyit készíteni belőle, hogy elég legyen. Ismétlés: holnap! :)


2014. július 20., vasárnap

Túrófánk


A receptet egy enyhén zsírpacnis, kockás papíron őrzöm, sajnos már nem emlékszem, kitől kaptam, mindenesetre az évek során gyakran sütöttem ilyet, amikor a gyerekek kicsik voltak. Mostanában pedig a gyorsan-valami-finomat kategória oszlopos tagjaként húz ki néha a pácból:) Ha jól találjuk el a sütési hőfokot, akkor egy könnyű, levegős, enyhén citrom aromájú édességet kapunk végeredményképpen.


Hozzávalók:

25 dkg túró áttörve
20-22 dkg liszt
1 egész tojás
1,5 dl tejföl
2-3 evőkanál cukor
1 púpos mokkáskanál szódabikarbóna
opcionálisan: reszelt citromhéj, mazsola
a sütéshez olaj
 
Elkészítése:


Az összes hozzávalót egy tálba összeöntöm, fakanállal kikeverem. Lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtom, tetszőleges formára vágom-szaggatom. Beleteszem a forró (nem túl kevés) olajba. Érdemes kitapasztalni az olaj optimális hőfokát: ne legyen túl hideg, mert akkor a fánk magába szippantja a tetemes részét, azt pedig nem akarjuk. Ellenben ha túlságosan forró, akkor kívülről megég a tészta, belülről pedig nyers marad, egyszóval a metódus ugyanaz, mint a hagyományos fánknál.

Ma narancspürével tálaltam, emígyen: egy termetes spanyol narancsot alaposan meghámoztam, fehér bundájából kivetkőztettem, kis darabokra vágtam. Levével együtt egy kis lábasba raktam, melegíteni kezdtem. Kapott egy kis cukrot és minimális fahéjat párolás közben, majd amikor már puha és illatos volt, egy evőkanál keményítőt feloldottam 30-40 ml vízben, és ezzel öntöttem nyakon a narancsokat. Felforraltam, és az utolsó percben Cointreaut adtam hozzá.
Adhatunk hozzá házi lekvárt, bármilyen gyümölcsszószt, mézet, juharszirupot, végső esetben akár vaníliasodót is, de egy sima porcukros szórással is lecsúszik.

2014. július 18., péntek

Zöldséges lasagne

Világbajnok. De komolyan! Egyetlen fontos momentum van, amiben nem lehet lazáskodni, az pedig a paradicsom szósz kérdése. Mert híg, ízetlen szószból nem lehet várat építeni, akarom mondani, jó lasagnét főzni. A megfelelő paradicsomszósz sűrű, édeskés, tartalmas, úgyhogy nem szabad sajnálni rá a pénzt, mert ez ennek az ételnek a lelke.
Aki olyan szerencsés, mint én magam, hogy van neki spagettiszósza, amit én főzök, és tőlem veszi, na, annak szuper könnyű dolga van. 
Akit ez a lehetőség érdekel, írjon a mail címemre, szívesen veszek fel megrendeléseket szószra.
A recept egyébként Gál Zsolttól, a Rosinante fogadó séfjétől származik, óriás hála érte.


Hozzávalók:

lasagne lapok, ehhez az adaghoz 9 darabot használtam fel
7 dl sűrű paradicsomszósz
2 db karcsú cukkini
1 db padlizsán
1 db sárgarépa
4 db újhagyma
3 db zellerszár (nem érdemes kihagyni, nagyon jól harmonizál a paradicsom ízével)
1 db piros színű kaliforniai paprika
5 dkg vaj
5 dkg liszt
5 dl tej
10 dkg parmezán/grana padano  reszelve
fehérbors

2 evőkanál olívaolaj
bazsalikom, rozmaring, oregánó ízlés szerint, persze az a legjobb, ha minden friss formában van,
de a szárítottól sem sértődik meg az étel

Elkészítés:

A zöldségeket összedarabolom, a padlizsánt kockákra vágva szűrőbe teszem, megsózom, és hagyom 10 percet, hogy kiizzadja a levét. Ez azért fontos, mert ha már kissé idősebb darabot sikerült vennünk, előfordulhat, hogy a padlizsán keserű, de ezzel a sózásos módszerrel megszabadulhatunk a kesernyésségétől. Ha letelt a tíz perc, öblítsük le a kockákat, szárítsuk le a padlizsánt. A répát uborkagyalun engedjük át, az újhagymákat elég kettőbe-négybe vágni, a zellerszárat 3 mm-es darabokra, a cukkinit fél centisekre. A paprikát is hasonló darabokra aprítjuk. (Mehet még bele brokkoli és zöldborsó is, nekem most nem volt itthon egyik sem.) Amikor mindent összekaszaboltunk, egy kevés olívaolajon  pirítsuk meg a zöldségeket, elég hozzá kb. 6-8 perc. Nem kell puhára párolni, de ne legyenek már kemények. Pirítás közben szórjuk meg a zöldségeket a bazsalikommal, rozmaringgal és oregánóval, de sózni csak a végén sózzuk meg egy kicsit. Ha kész, tegyük félre az edényt.

Készítsünk sűrű besamel mártást. Az 5 dkg vajat olvasszuk fel, dobjuk rá a lisztet, kevergessük egy percig, amíg felszívja a vajat, és elkezd habzani, majd sűrű kevergetés közben öntsük fel a tejjel. Főzzük addig, amíg fel nem forr a mártás, és utána is még kis lángon, kavargatva főzzük, hogy a liszt elveszítse nyers ízét. Közben sűrűsödik is, vigyázzunk, le ne égjen! Sózzuk, borsozzuk, majd keverjük bele a reszelt parmezánt, és ezt is tegyük félre. A besamel el is készül addig, amíg a zöldségek pirulnak.

Egy jénai tálba öntsünk egy merőkanálnyi paradicsomszószt, béleljük ki a tálat egy réteg lasagne tésztával. A tésztát nem kell megfőzni a művelet előtt. Az első réteg tésztára kanalazzunk zöldséget, utána paradicsomszószt, majd pötyögtessük meg alaposan besamellel. Jöhet a második réteg tészta, a második adag zöldség, paradicsomszósz és besamel. Végül sorra kerül a harmadik réteg tészta, a zöldség maradéka, a paradicsomszósz maradéka, és ha jól ügyeskedtünk, akkor szép vastagon be tudjuk takarni a tészta tetejét a maradék besamellel. Ha van még parmezánunk, megszórhatjuk a tetejét még egy kevéssel.
180 fokos sütő, 35-40 perc. 

A lasagnéban az is a jó, hogy előző nap is elkészíthetjük, és másnapig a hűtőben tartva simán süthetjük másnap, ha úgy kényelmes. Akkor arra kell figyelni, hogy a jénait a hűtőből kivéve csak hideg sütőbe tegyük, különben úgy szétpattan a hirtelen hősokktól, hogy sirathatjuk az edényt is, de a lasagnét is...


2014. július 15., kedd

Rosabaya gyümölcskenyér




Meghívásos receptversenyre készült az alábbi sütemény. A versenyt a Nespresso hirdette meg, sok segítséget adva a megvalósításhoz. Ennek nyomán a konyhapulton egy gyönyörű almazöld (a cég honlapja szerint sárga) Nespresso kávéfőző áll átmenetileg, sok csodás fűszert és persze kávét kaptam inspirációnak. Én a Rosabaya de Columbia kávékeveréket választottam, mert annak az ízvilága passzolt legjobban az elképzeléseimhez. Én magam sem tudtam volna jobban leírni, milyen is a Rosabaya, úgyhogy kölcsönveszem a honlap jellemzését: 

"A piros gyümölcsökből készült lekvárok tipikus aromáit és boros ízeket hordoz. Mivel kisméretű ültetvényeken termesztik, szüretelését kézzel, feldolgozását pedig az úgynevezett nedves módszerrel végzik. Az egyes fajták elkülönített pörkölése kihangsúlyozza a gyümölcsös ízjegyeket és a savasságot, valamint testességet kölcsönöz az italnak." 

Látjátok, olyasmi ez, mint a borok leírása... A Rosabaya valóban egy fantasztikus aromájú kávé, nagyon passzolt ahhoz a sötét, buja süteményhez, ami végül kikerült a sütőből. Amikor állítottam össze a tésztát, meglepve láttam, hogy a hozzávalók és a fűszerek között meglehetősen sok a barna, sötétbarna színű alapanyag, és ez a színvilág a süteményre is rányomja a bélyegét. A végeredmény egy nagyon gazdag ízű, ugyanakkor könnyű tésztájú, kávézáshoz, teázáshoz tökéletesen megfelelő édesség lett. 

Természetesen egy versenynél zsűri is kell, azok pedig ti lesztek, kedves olvasók. A Nespresso Facebook oldalán adhatók le a szavazatok július 31-ig. 

Hozzávalók:

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
10 dkg barna cukor
12 dkg kókuszvirág cukor (jó helyette a barna cukor is, de a kókuszvirág cukor még különlegesebbé teszi az ízét)
17 dkg melasz (beszerezhető már delikátesz üzletekben, nem kell érte Egyiptomig menni, mint ahogy én tettem néhány éve)
2 tojás
1/2 teáskanál szódabikarbóna
150 ml lefőzött kávé (Nespresso Rosabaya de Columbia)
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál só
narancs reszelt héja
1 teáskanál narancsvirág víz
egy csipet őrölt kardamom
1 csésze aszalt vörösáfonya
1 csésze mazsola

Elkészítés:

Megfőztem a kávét és lehűtöttem. A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a kétféle cukorral. Ez eltartott egy ideig, mert a barna cukor textúrája más, mint a sima kristálycukoré, de érdemes alaposan kikeverni a cukor a vajjal, mert ez a könnyed levegős tészta egyik záloga. Amikor már levegős volt az állaga, egyenként hozzáadtam a tojásokat, azzal is alaposan kikevertem a masszát. Beleöntöttem a melaszt és a narancsvirág vizet. A lisztbe belekevertem a fűszereket, a reszelt narancshéjat és a szódabikarbónát is.  A tojásos-melaszos keverékhez felváltva adtam hozzá a fűszeres lisztet és a kávét. Utolsó lépésként a masszába kevertem az aszalt gyümölcsöket.
Egy szilikon formába öntöttem a masszát, és 150 fokos sütőben 75 percig sütöttem. Mielőtt kivennénk a sütőből a süteményt, mindenképpen végezzünk tűpróbát, hogy átsült-e a tészta.


2014. július 13., vasárnap

Alap pite recept, most éppen meggyel

A pite a legnagyobb családi kedvenc nálunk. Télen almával, nyáron meggyel, sárgabarackkal, szilvával készül. Legjobb másnaposan, amikor a gyümölcs már megpuhította kicsit a tésztát. De persze isteni frissen is, mondjuk langyosan. Esetleg forrón. Vagy hidegen:) Meg bárhogy...



Hozzávalók:
 
40 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg kristálycukor  (nagyanyám azt mondta, pitébe felesleges a porcukrot "pazallni", jó abba a kristály is, én pedig világéletemben hittem nagyanyámnak)
1 egész tojás és 1 tojás sárgája (a 2. tojás fehérje éppen jól jön majd a pite tetejének lekenéséhez)
1 csomag sütőpor
reszelt citromhéj

Elkészítés:
 
A lisztbe belevegyítjük a sütőport, elmorzsoljuk a vajjal, a tojással, cukorral, citromhéjjal, egy csipet sóval. Ha ellenáll a tészta, akarom mondani, nem áll össze könnyedén, adjunk hozzá egy kis tejfölt, de óvatosan, mert attól kissé törékenyebb-morzsásabb lesz majd, mint tejföl nélkül. Tapasztalatom szerint egy-két evőkanállal mindig felvesz.
Két részre osztjuk a tésztát, egy közepes tepsit kibélelünk az egyik felével. Érdemes kinyújtani, úgy beletenni a tepsibe ahelyett, hogy kézzel csak belenyomkodnánk, esztétikusabb lesz a végeredmény. Darált dióval/mandulával meghintem a tésztát. Erre kerül a töltelék. Lehet alma, meggy, szilva. Én minden gyümölcsöt nyersen teszek bele, így az almát is, de ez - mint oly sok minden - ízlés kérdése. Meghámozom, lereszelem, ízesítem (fahéj, szegfűszeg, mazsola, és innen sem sajnálom a citromhéjat).  Dió/mandula a tetejére sem árt, majd jöhet a második lap.
Megszurkálom sűrűn villával, lekenem tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben legalább 30 percig sütöm.
Ennél a süteménynél ugyebár nem működik a tűpróba, úgyhogy kénytelenek vagyunk a jószerencsénkre és/vagy tapasztalatunkra hagyatkozni annak eldöntésére, hogy jó-e már a pite. Azért a széle szokott segíteni a dilemma eldöntésében: ha barnább, mint a többi részen, nagy valószínűséggel kivehetjük a sütőből a tepsit.


2014. július 12., szombat

Cukkini krémleves



Van egy közepes méretű túltermelési válság nálunk cukkiniből, mert kaptam a lányomtól is, és Misi barátomtól is néhány igazán szép példányt. Nagy újdonság ez nekem, nekem, aki mindig a piacon vettem a cukkinit. És most hipp-hopp, ott figyel a kamrában jó pár darab. Készül belőle a hétvégén sütemény - igen, sütemény! -, de most összedobtam egy végtelenül egyszerű, nagyon ízletes levest, amit az egyik TV Paprikás sorozatomból lestem el. Szeretem a munkámat, szeretek inspirálódni azokból a sorozatokból, amelyeknek én vagyok a lektora - most éppen három ilyen van. Nagyon ajánlom ezt a levest, a mai esős, szürke, vigasztalan hétköznapon különösen, de szerintem ez hidegen is finom lehet. Talán még idén lesz alkalmunk azt a változatot is kipróbálni.

Hozzávalók:

60-70 dkg cukkini héjával, kimagozva, fél karikákra vágva
1 db nagyobb méretű krumpli
1 fej vöröshagyma
1,5 liter zöldség alaplé

bors
citrombors
1 csokor petrezselyem
50 ml tejszín (elhagyható)

Elkészítés:

A felaprított cukkinit, burgonyát, hagymát lábasba tesszük, felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk, és puhára főzzük a zöldségeket. Turmixgép poharába öntjük, beledobunk egy csokor petrezselymet is, szárával együtt, mindezt simára turmixoljuk. Visszaöntjük a lábasba, löttyintünk hozzá egy gondolatnyi tejszínt, ha akarunk, de ha nem, anélkül is finom, megkóstoltam. Sózzuk, borsozzuk még, ha szükségesnek találjuk, és már lehet is tálalni. Íze gazdagítható fokhagymával, szerecsendióval, úgyhogy használjuk bátran kedvenc fűszereinket.

2014. július 11., péntek

Párizs

És ha már az előző posztban szóba került Párizs... a régi, tragikus hirtelenséggel elhalálozott blogomban rendszeresen mutattam fotókat utazásaimról, nyaralásaimról, és azt mindig szerették az olvasók. Ezen felbuzdulva ezt mostantól itt is megteszem, hiszen már több éve vezetem itt a blogot, valószínűleg nem költözöm már sehová (bár enyém az ahogyeszikugypuffad.hu domain név egy ideje...), úgyhogy fotókra fel!

Hotel de Ville

A kedvenc képem

 
A második...







 
Nagyon jó plakátjaik vannak

 
Utcai mutatványos kísérője őmacskasága

Rodin mester szentéjében


 
A legcsodásabb Rodin szobor

 
LADURÉE :D

 
Versailles













 
A pandamán blogger

 
Reggeli kávézásaink helyszíne. A mindig morcos pincérről nem mertem képet csinálni.





 St. Étienne - szívem csücske





 
A blogger :D


2014. július 10., csütörtök

Gyümölcsös galette



A franciák nagy mágusok, tudom én ezt régen. Mintha nem lenne elég nekik Provence, a csodás boraik, az olajfa ligeteik, a tengerpartjuk, Párizsuk, a macaronjaik, a sajtjaik, a parfümjeik, de még a galette is... Az ő találmányuk ez a cucc, ami amilyen egyszerű, olyan baromi finom, kettőt se pislantasz, és készen van, ráadásul a konyha sem úszik a csatakos mindenfélében, mert gyakorlatilag kell hozzá egy darab robotgép - én a kicsi, könnyen elmosható darabomat használom ilyenkor, nem veszem elő a nagyot -, meg egy sütőlap, aztán részemről a fáklyás menet. És mondom, cserébe mindez még valami bitang jó is tud lenni. Van benne egy vékony réteg tészta, csak úgy mutatóba, rengeteg gyümölcs, amiket akár variálni is lehet egymással, büntetlenül lehet mellé fagylaltot tálalni, egyszóval verhetetlen egy sütemény ez.
Ez egy nagyjából kétszemélyes adag, ha többre van szükség, arányosan lehet tolni a mennyiségeket. Ha vendégeknek szánjuk, csinálhatunk egyszemélyes kis tortácskákat is.

Hozzávalók:

12 dkg liszt
1/2 tk cukor

6 dkg vaj
1 tojás

Töltelék:

ehhez a tészta mennyiséghez 25 dkg gyümölcs- őszibarack vékony szeletekre
vágva, szilva felaprítva
1-1 tekintélyes csipet fahéj, őrölt gyömbér, szegfűszeg,
1 teáskanál cukor
1 dkg vaj

Elkészítés:

A tésztát robotgéppel állítottam össze: a lisztet és a cukrot beletettem a késes aprítóba, hozzáadtam a felkockázott hideg vajat, majd a gépet néhányszor elindítva összekevertettem az anyagokat. Hozzáadtam a tojást és a csipet sót, elindítottam még néhány másodpercre a gépet, és a tészta készen is volt. Folpackba csomagolva fél órát pihent a hűtőben.
Amikor lehűlt, lisztezett deszkán egy milliméter vastag kört nyújtottam belőle, a szélén néhány centis sávot szabadon hagyva rápakoltam a gyümölcsdarabokat. Megszórtam őket egy kevés cukorral (illetve esetünkben Canderellel), a fűszerekkel, dobtam rá 2-3 darabka vajat, majd a tészta üresen maradt részét csinosan felhajtogattam a gyümölcsökre. Ezután 200 fokon 20 percig sütöttem a süteményt.
Ajánlom a süteményt forrón, langyosan, vagy akár hidegen konyhai analfabétáknak, haladóknak, dőzsölőknek és fogyókúrázóknak egyaránt

2014. július 8., kedd

Lamington, az ausztrál kókuszkocka

A sütemény névadója Lord Lamington, aki Queensland (Ausztrália) kormányzója volt valamikor a messze, messze régmúltban. A fotó 2008-ban készült, és a freeblognak "köszönhetően" a web legeslegmélyebb bugyrából kellett előásnom, szóval most ilyet tudok róla prezentálni. Ezt a süteményt a magyar konyha is ismeri, kicsit talán ódivatúnak tűnik a mostanság menő cupcake, cakepop, macaron és ekler fánk között, de én híve vagyok az előbb felsoroltak mellett a régi, bevált receptek megőrzésének is.


Hozzávalók:

12,5 dkg vaj
14 dkg porcukor
1 teáskanál vaníliakivonat
2 tojás
25 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1,2 dl tej

A mázhoz:
30 dkg porcukor
5-6 evőkanál kakaópor
2,5 dl forróvíz
60 ml tej
8 dkg vaj
kb. 15 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

A vajat habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliát és a cukrot is. Addig keverem, amíg világos színű és könnyű nem lesz a massza. Ekkor hozzáadom egyenként a tojásokat, majd pedig felváltva a sütőporos lisztet és a tejet. Kivajazott tepsibe öntöm a masszát. Legideálisabb méret a 18x27 centis tepsi, ebben lesz olyan magas a piskóta, amilyenre szükségünk van. 180 fokos sütőben 30 percig sül. 10 percig hagyjuk a tepsiben pihenni a tésztát, mielőtt rácsra borítjuk. Ha kihűlt, 16 kockára vágjuk a tésztát.
Elkészítjük a csokiszószt. A hozzávalókat alaposan elkeverjük, hogy ne legyen benne csomó. A kihűlt piskótakockákat két villa segítségével megmártjuk a csokiszószban, lecsöpögtetjük, és megforgatjuk a reszelt kókuszban.

2014. július 7., hétfő

Krémes, gyümölcsös pite

Mondhatjuk, hogy pudingos, valóban, ahogy a kép feliratában szerepel. De nem, szó sincs zacskós pudingporról, bocs... Amiből a krém lesz, az a tejföl, a tejszín, a tojás és a keményítő. Nem mintha mindenáron pudingpor ellenes lennék, de hát az is tele van mesterséges aromával, keményítőt enkezünkkel is képesek vagyunk a krémbe szórni, úgyhogy inkább maradjunk ennél a verziónál. És mondhatom, érdemes maradni, mert ez a sütemény nagyon jó. Könnyen is készíthető, gyorsan meg is van, és isteni. Mondjuk langyosan...


Az alapja egy vajas tészta, de semmi faxni, hűtés, mifene nincs vele, összeállítottam, a formába igazgattam, elősütöttem, csók.  A krém összekeverése szintén néhány perc, a sütőben eltölt 15+30 percet... hát szerintem a vasárnapi ebéd főzése közben ennyi idő bőven belefér a desszert elkészítésébe.

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg liszt
5 dkg cukor
10 dkg vaj
egy csipet só
2 evőkanál darált mandula
vanília őrlemény vagy kivonat
egy kevés tejföl

A krémhez:

1 dl tejszín
1 dl tejföl
1 tojás
2 evőkanál méz (vagy agavé szirup)
1,5 evőkanál étkezési keményítő
2 evőkanál darált mandula

50 dkg gyümölcs, lehet vegyesen is akár. Ajánlom hozzá a meggyet, az áfonyát, a ribizlit, málna is jó lehet hozzá. Ó, és persze a nektarin! Meg a szeder. Esetleg a ringló.

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrom, mégpedig úgy, hogy a vajat olvasztott, kihűtött formában adom a száraz anyagokhoz. Ha esetleg nem akarna összeállni a matéria, adjunk hozzá egy kevés tejfölt, de csak annyit, amennyitől gombóccá tudjuk formálni a tésztát.
Egy megfelelő méretű tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Én most egy 21x21 centis sütőformát használtam, de ha van 22-24 centis kerek gyümölcstorta formánk, az is ideális. Sütőpapírok között nyújtottam ki a tésztát, és rögtön azzal emeltem be a formába, amin nyújtottam. Már nyújtás közben peremet képeztem a süteménynek, hogy legyen, ami megtartja a krémet. A tésztára babot szórtam, és 175 fokos sütőbe tettem elősütni 15 percre.




Közben a krém hozzávalóit - a darált mandula kivételével - krémmé kevertem. Amikor letelt az elősütési idő, a babot eltávolítottam a tésztáról, a marék mandulát beleszórtam a tésztába, hogy kicsit felszívja a krém nedvességét, beleöntöttem a krémet, kiraktam a megtisztított meggyel és áfonyával, visszatettem a formát a sütőbe, és még 30 percig sütöttem.


Eredeti recept: ritakonyhaja.hu