A bakonyi, ami nem borda

Gyerekkoromban hús gyanánt csak a karajt ettem meg, azt is csak akkor, ha a széléről le volt vágva még az a fél milliméteres zsírréteg is. Szegény anyám két tűz közé szorult vasárnaponként, mert míg én lehántottam a panírt a rántott karajról, és undorodva levágtam a hússzéli zsírt, addig apám azon dohogott, hogy ebbe a karajba bele kell fulladni, olyan száraz. Ma sem szeretem a zsíros húsokat, engem egy csülökkel, körömpörkölttel a világból tudnál kikergetni. Ha megmutatnám azt a tarját, amit a holnapi ebédhez vettem, sírva fakadnál, mert egy gramm zsír nincs benne/rajta, hát milyen tarja az ilyen? Kiváló! Pont az a fajta, amire én párás szemmel csapok le öt évente egyszer a hentesnél, ha ilyennel találkozom. A bakonyi sertésszelet valamiért mégse megy nekem karajból. Valahogy sose lesz olyan omlósan puha, amilyennek én szeretném. Így aztán - vessetek meg érte, bánom is én - csirkemellből csinálom. Emígy.

Hozzávalók:

1-1,5 csirkemell filé, attól függően, mekkora a család kapacitása
1 fej vöröshagyma nagyon apróra vágva
2 db paradicsom apróra vágva
fél tv paprika, felcsíkozva, apróra kockázva
kb. 3 evőkanál olaj
pirospaprika
só
bors
25-30 dkg gomba megtisztítva, vastag szeletekre vágva
2 dl tejföl
1 evőkanál liszt

Elkészítés:

Egy serpenyőben egy teáskanál olajon a felaprított gombát nagy lángon, mindenféle sózás és fűszerezés nélkül megsütjük. Az a lényege az eljárásnak, hogy a gomba ne engedjen levet, hanem mély barnára süljön, így adja ki legjobban az ízét. Ha kész, félretesszük.

A csirkemelleket tetszés szerinti nagyságú, formájú darabokra vágjuk. Én nem szeretem, ha túl nagyok a darabok, ezért maximum női tenyérnyiekre vágom a húst. Ha szükséges, kicsit megklopfolom, majd sózom, borsozom mindegyiket. Egy kevés olajon átsütöm mindegyiket, legyenek gusztusosan barnák, de nem az a cél, hogy teljesen át is süljenek. Kiszedjük őket egy tányérra. Ugyanabban a serpenyőben egy kevés olaj hozzáadása után az apróra vágott vöröshagymát dinszteljük, amikor elkezd puhulni, jöhet mellé a paradicsom és a paprika. Megszórjuk pirospaprikával. Vagyis készítettünk egy jól ízesített pörkölt alapot. Ha ezek mind puhák, visszatesszük a serpenyőbe a hússzeleteket, felöntjük annyi vízzel, hogy éppencsak ellepje a húsokat. Jöhet rá egy kevés só. Én dobtam a lébe egy fél tyúkhúsleves kockát, tutira nem ártott neki, de ez el is hagyható. Néhányszor párolás közben megfordítjuk a húsokat, hogy mindkét felük megpuhuljon, ha szükséges, pótoljuk a vizet. Ahogy a pörköltnél szokás, elfőzzük a serpenyőből a párolólét, majd egy kevéssel pótoljuk, megint elfőzzük, megint pótoljuk. Ha a szeletek puhák, ismét kivesszük a serpenyőből őket, én a szaftot beleöntöttem egy magas falú műanyag edénybe, és merülő mixerrel simára turmixoltam. Nem szeretem, ha a hagyma- és paprika darabok önálló életre kelnek a tányérban, legyen csak szép krémes a mártás. Közben a tejfölbe belekevertem a lisztet, kanalanként a szafthoz adtam, azzal is simára turmixoltam, majd az egészet visszaöntöttem a serpenyőbe, visszaköltöztettem a húsokat is, végül a gombát is elvegyítettem a mártásban. Egyet forraltam az egészen, hogy a habarásból a liszt nyers ízét eltüntessem, és készen voltam. Egy kevés só, pici bors még kellett bele.

Leveles töpörtyűs pogácsa

Ne, kérlek, ne zárd be a böngészőt, ne menj tovább más weboldalra, és főleg ne ijedj meg! Ha azt mondom, tök egyszerűen elkészíthető ez a pille könnyű, ezer rétegre szedhető pogácsa, higgy nekem! Ne csak azért higgy, mert már 15 éve blogolok, és ha összehordanék itt hetet-havat, már egy olvasóm se lenne, hanem azért higgy nekem - most is -, mert sose raktam még ki a blogomra működésképtelen receptet. Ennek annyi a titka, hogy kétszer össze kell hajtanod, és slussz. Hát ennyit csak megér, nem? De.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
100 ml tejföl
25 gramm élesztő
100 ml langyos tej
fél kávéskanál cukor
2 evőkanál fehér bor
2 kávéskanál só
1 tojás
100 gramm zsír/margarin (nálam zsír)
30 dkg ledarált tepertő
só, bors

1 tojás a pogácsák lekenéséhez

Elkészítés:

A langyos tejben a fél kávéskanálnyi cukrot feloldjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, 5-10 perc alatt szépen felhabosodik. Ekkor minden hozzávalót a robotgép táljába öntünk, és 6-8 perc alatt tésztává dolgozzuk az anyagot. Figyeljük, ha nagyon lágy, ragadós, adjunk még hozzá lisztet. Az enyém nagyon lágy volt, többször is kellett korrigálnom. Ha a tészta összeállt, tegyük deszkára, kézzel is dolgozzuk meg egy-két percig, az mindig jót tesz neki. 

Nyújtsuk ki kb. 30x40 cm-es téglalappá, kenjük rá a tepertőkrémet. Az én tepertőm eszetlen sós volt - ezért is nem ettük meg tepertő formájában -, úgyhogy só nem kellett bele, de borsot adtam neki jó pár tekerésnyit. Amikor a tepertőkrémmel megvagyunk, a következő módon hajtogassuk a tésztát.

Előttünk a hosszabbik oldalán fekvő téglalap alakú tészta. Képzeletben vízszintesen elharmadoljuk a tésztát, az alsó hosszabbik részét felhajtjuk a képzeletbeli egyharmadot jelölő vonalig, majd a felső harmaddal betakarjuk a tésztacsíkot.

Képzeletben függőlegesen megint elharmadoljuk a tésztát, a bal oldali részt ráhajtjuk a tésztacsíkra a képzeletbeli egyharmadig, a kilógó részt pedig hajtsuk alá.

Fél óra pihenő következik, a tészta letakarva várakozik a második hajtogatásra. Ha letelt a 30 perc, a tésztát nem elforgatva kinyújtjuk, nagyjából megint 30x40 centisre, és megismételjük a hajtogatási procedúrát. Ismét letakarjuk, pihentetjük 30 percig.

Közben felfűtjük a sütőt 200 fokra, kibélelünk két tepsit sütőpapírral.

A várakozási idő letelte után a tésztát kinyújtjuk  olyan 3-4 centi vastagra, tetejét éles késsel berácsozzuk, majd tetszés szerinti méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, a tepsibe ültetjük. Lekenjük a felvert tojás sárgájával - ügyeljünk, hogy a tojás be csorogjon le a pogi oldalára, mert akkor az nem fog megemelkedni, megfogja a tojás -, és beküldjük a 200 fokos sütőbe nagyjából 20 percre.

Közben a maradék tésztát is megformáljuk. Én azt szoktam csinálni, hogy nem gyúrom újra össze, hanem a maradék tésztákat kis vakarcsokká összeállítom, amorf kis izék lesznek, de gyerekként sokkal jobban szerettük, mint a szabályos pogácsákat. Azok is tepsibe kerülnek, majd ugyanúgy megsütjük őket, mint az első adagot.

A pogácsáimból jó pár elfeküdt az oldalára, de bánja a nyavalya, isteni finom így is!

Indiai vajas csirke

Ez pont az a recept, amivel a keleti ízek között még nem túl jártasok elkezdhetik az ismerkedést, vagy a már megkezdett barátkozást szorosabbra fűzhetik. Szerintem nincs indiai étterem a világon, ahol ez az étel ne lenne étlapon, gondolom, olyan lehet arrafelé ez a kaja, mint nálunk a rántott szelet. És ahogy a rántott hús is isteni dolog, úgy a vajas csirke is az. Érdemes nekiállni, gyakorlottabbaknak nem egy agyműtét, a kevésbé gyakorlottak meg legfeljebb lassabban haladnak egy picit, amíg böngészik a hozzávalók között, melyik fűszerből mennyi kell.

Hozzávalók:

1 nagyobb csirkemell filé

1 közepes vöröshagyma

1 evőkanál őrölt gyömbér (ha van friss, ne félj használni!)

5 gerezd zúzott fokhagyma

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál garam masala

1 teáskanál őrölt koriander

fél teáskanál chilipor (én most cayenne-i borsot használtam)

fél teáskanál kurkuma

3/4 teáskanál só

1 dl tyúkhúsleves (fél leveskockából is tökéletes)

1 doboz zúzott paradicsom konzerv. Jó az is, amiben egészben van a paradicsom, csak azt még össze kell turmixolni kissé.

1 teáskanál cukor

2,5 dl tejszín (nálam most kókusztej)

3 evőkanál vaj

1 evőkanál olívaolaj

marinád:

2,5 dl natúr joghurt

2 evőkanál citromlé

2 teáskaná garam masala

1 evőkanál római kömény

Elkészítés:

A húst nagyobb darabokra vágjuk, 4x4 centis kockákra nagyjából, lehet picit nagyobb is, ha szeretjük. Összekeverjük a marinád alkotóelemeit, a húst beletesszük, és néhány órára a hűtőben pihentetjük. Legjobb, ha egy egész éjszakát hűsöl, itt most kb. 2 óra jutott neki, de nem panaszkodott. 

Ha eljön a sütés ideje, vegyük elő a hűtőből a húst, forrósítsunk egy nagy serpenyőben egy kevés olajat, és a felesleges pácot lerázogatva, a tál szélén lehúzogatva süssük át a csirkedarabokat. Az alatt az 5-5 perc alatt, amíg mindkét oldalát színesre sütjük, nem fog teljesen átsülni, de nem is kell.

Amikor szép színt kaptak, és a szükségszerűen a serpenyőbe került pác is eltűnt a darabok alól, szedjük ki egy tányérra. Melegítsünk meg 3 evőkanál (kb. 6 dkg) vajat a serpenyőben, fonnyasszuk meg a vajon az apróra vágott hagymát, adjuk hozzá a fűszereket is (a hozzávalók közül a gyömbértől a kurkumáig mindent), pirítsuk át, majd öntsük a serpenyőbe a húslevest, a paradicsomot és a tejszínt is. Keverjük el alaposan, majd küldjük vissza a húst is, és pároljuk, puhítsuk együtt a szósszal, amíg a hús puha nem lesz, a szósz pedig be nem sűrűsödik.

Ha szeretjük a friss koriandert, és persze kapunk is, tálalhatjuk azzal megszórva. Én szeretem kis limelével is megkínálni.  Rizzsel, naannal csodás. 

 

Életem legjobb lángosa

Hogy mitől a legjobb? Attól, hogy pofonegyszerű elkészíteni, hogy pillekönnyű, hogy nem szívja magába az olajat, nagyjából ezek azok a tulajdonságok, amik egy lángost a mennyekbe emelnek. Ma, amikor két napon belül másodszor sütöttem meg (!!!), rájöttem, hogy míg a piacon, strandon sosem bírok megenni egy egész lángost, mert eltöm, elnehezít, ebből simán letolok kettőt is akár, és csak a jólneveltségem gátol meg a továbbiakban... Ez is azt mutatja, hogy pehelykönnyű, nem olajos, nem nehéz. Persze ettől a kalóriatartalma nem lesz kevesebb, de hát valamit valamiért.

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg liszt
15 gramm só
200 ml langyos tej
2,5 dkg friss élesztő
pici cukor
150 ml langyos víz
2 evőkanál olaj

Elkészítés:

A meglangyosított tejben feloldok egy pici cukrot, majd az élesztőt belemorzsolom, felfuttatom. Közben az összes hozzávalót beleteszem a robotgép táljába, összekeverem, végül hozzáöntöm a megkelt élesztőt is. Alaposan kidolgoztatom a géppel, és deszkára húzva még kézzel is gyúrok rajta. Egy kiolajozott tálba - a robotgép táljába értelemszerűen, minek koszolnék újabbat? - belefordítom a tésztát, lefedve kb. egy órán át kelesztem. Ekkor gyúródeszkára borítom, olajos kézzel kinyomkodom a tésztából a levegőt, 8 darabba vágom, meggömbölyítem, és egymástól tisztes távolságra lerakom a gombócokat. Letakarva ismét kelesztem úgy 15-20 percig.

Kb. 160-170 fokos bő olajban szép pirosra sütöm a lángosokat. És álljon itt a végére egy szerintem fontos tanács. Ne tegyétek a lángost papír kéztörlőre, miután kiszedtétek az olajból. Rakjátok egy rácsra, mehet alá egy tányér, vagy papír, de hagyjátok, hogy szabadon csöpögjön le az olaj a lángosról, és így nem fogja elveszíteni ropogósságát, nem fogja a saját gőze megpuhítani, szóval én úgy gondolom, hogy bár erre nem szoktunk gondolni, de nem árt, ha mostantól így csináljuk.

Erdei gyümölcsös sajttorta

Minden bizonnyal a pandémia elleni védekezés fontos részét képezi az életemben a maszkviselésen, kézmosáson és távolságtartáson kívül a főzés. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben szisztematikusan keresem azokat a recepteket, amelyek felpiszkálják a fantáziámat, amelyek régen várakoznak megvalósításra, vagy amelyek egyszerűen csak szépek a végeredményt tekintve. A sajttorta nagy kedvenc nálam, mindig örülök, ha sikerül valahol jót ennem. 

A number one ebben a műfajban az athéni bevásárlóközpontban kóstolt sajttorta. Utolsó napunkat töltöttük Görögország fővárosában, néhány szabad óránk volt már csak a kora délutáni hazaindulásig, kénytelenek voltunk konstatálni, hogy semmi értelmesre nincs már időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy a bőröndökkel, mifenével csak a közeli bevásárlóközpontig avászkodunk el, ott elnézelődünk, megebédelünk, és mivel központi helyen volt az üzletközpont, könnyedén elérjük a repteret is. Az éttermi részen nem kellett csalódnunk, nagyon jó volt a választék, és én desszertnek egy szelet sajttortát választottam. Úristen... annak a krémje...!!! Biztosan nem sült sajttorta volt egyébként, hanem csak a kekszes alapban kidermesztett, sütés nélküli cucc, de valami pompázatos volt. A férjem nem kért desszertet, de mikor látta, hogy örömkönnyeket hullajtva borulok az asztalra a gyönyörűségtől a sajttorta fogyasztása közben, megkóstolta az enyémet - nem örültem neki -, majd szó nélkül felállt, és hozott magának is egyet. Szokásomhoz híven megkíséreltem megszerezni a receptet, de nem jártam sikerrel. Azóta is keresem azt az állagot, azt az ízt.

Nos, ez sem hozza azt az élményt - nem is hozhatja, hiszen ez sült sajttorta -, de kiváló. A képen a krém kissé sárgásnak látszik, akarom mondani, nem csak látszik, hanem sárgás is, ez a tanyasi tojásoknak köszönhető, amiket a lányomék derék tyúkjai bocsátanak rendelkezésünkre.

A sajttorta sütésben nincs semmi ördöngősség, be kell tartani két szabályt, és kész, biztosra vehető a siker. Az első szabály az alacsony hőfokon való sütés, a második pedig a sütőben, kitámasztott ajtónál való kihűtés. Ez valószínűsíti majd, hogy sajttortánk teteje nem reped meg, mert egyenletesen tud hűlni a sütővel együtt. Egyébként meg, és ha megreped a torta teteje, akkor mi van? Hát pont semmi! Tegyetek rá gyümölcsöt, és kész, el is van rendezve a kérdés.

Hozzávalók:

30 dkg zabkeksz
12 dkg vaj
40 dkg Philadelphia natúr sajtkrém

20 dkg zsíros tejföl (nem bohóckodunk 12 százalékossal!)
20 dkg kristálycukor
2 dl habtejszín
2 evőkanál kukoricakeményítő
4 db tojás
1 csomag bourbon vaníliás cukor
egy csipet só

A tetejére:

kb. 40 dkg fagyasztott gyümölcs
ízlés szerint cukor
1 evőkanál pektin

Elkészítés:

Elsőnek elkészítjük a torta alapját. Ledaráljuk a kekszet, hozzáöntjük az olvasztott vajat, és egy 26 centis, kapcsos tortaformába nyomkodjuk. Én most úgy csináltam, hogy csak az aljára tettem kekszet, nekem túl sok, ha az oldalán is van, elvégre a krém a lényeg! Természetesen teheted kisebb formába, tapogathatod a vajas kekszet a forma oldalára is, senki nem fog bántani érte.

170 fokos sütőben 10 percig elősütjük a kekszes alapot, majd langyosra hűtjük. Ebben a csodás áprilisi télben elég volt kitennem néhány percre az erkélyre a tortaformát.

Elkészítjük a krémet. Keverőtálba tesszük a krémsajtot, tejfölt, cukrot, tejszínt, keményítőt, és alaposan egyneműsítjük. Csinálhatod kézi habverővel, ha mazochista alkat vagy, én a Kitchen Aidre bíztam a feladatot. Amikor szép volt már a krém, egyenként hozzáadtam a tojásokat, vaníliás cukrot, csipet sót, elkevertem, kész, passz.

Előkészítjük a tortaformát. Ez azt jelenti, hogy 2-3-4 réteg alufóliával úgy tekerjük be a tortaforma alját és az oldalát legalább magasságának feléig, hogy semmiképpen ne tudjon aláfolyni az a víz, amit majd a tepsibe öntünk a forma köré. Én három réteget teregettem keresztbe-kasul egymáson, és nagyon szorosan felgöngyöltem, a forma oldalához nyomkodtam a fóliát. Beletesszük egy viszonylag mélyebb tepsibe, az elősütött kekszes alapra öntjük a krémet - ne zúdítsd, nehogy megsérüljön a keksz... nem túl valószínű, de ugyebár ismerjük mindannyian Murphy mester jóindulatát... -, forrásban lévő vízzel felöntjük kb. a forma harmadáig a tepsit, és az előmelegített 160 fokos sütőbe ügyeskedjük az egészet. 80 percre volt szükségem ahhoz, hogy a krém elkészüljön. Ha megfogod a formát, és kissé megmozgatod, a krémnek még némileg rezgősnek kell lenni. Mondom: némileg. Tehát ha az egész krém lötyög, mint a hejder ménkű, akkor még nem igazán készült el a torta. Ha úgy döntöttél, okés, akkor kapcsold le a sütőt, egy fakanállal legalább ujjnyira támaszd ki az ajtaját, és ott hagyd kihűlni a tortát. Nyilván nem lesz hideg, mert mitől lenne, de egy olyan 1-1,5 órát simán nyaralhat így.

Amikor kivesszük a formát a vízzel telt tepsiből, próbáljunk minél alaposabban megszabadulni a víztől. Távolítsuk el a fólia burkot, szárogassuk le a formát, ha szükséges, és döntsük el, levehetjük-e a formát róla? Az én tortám addigra szemmel láthatóan kissé összezsugorodott, egy milliméterre elvált a formától, így egy késsel óvatosan körbe lazítottam, és egy mozdulattal ki tudtam venni a sütőformából, és azzal a lendülettel csúsztattam is a tortatálra.

A torta készítése közben megfőztem a tetejére szánt öntetet. (Nyilván friss gyümölccsel is dekorálhatsz, nem kell gyümölcs öntet készítéssel faxnizni.) Találtam a mélyhűtőben egy II. Ramszesz korabeli fagyasztott málnás dobozt, plusz hozzáadtam még vagy két maréknyi magam által hibernált szedret, felforraltam, adtam hozzá vagy két evőkanálnyi cukrot, egy evőkanálnyi pektint (ez fogja lekvár állagúra megkötni a matériát, hogy ne folyjon világba majd), megvártam, míg egyet forr a cucc a pektinnel, és félretettem. A torta tetejére már kihűlve került. Az egész süti ment a hűtőbe, kell neki vagy 4 óra, hogy áthűljön. Frissen se volt megvetendő, de másnap a legnagyobb királyság, amit mostanában ettem sajttorta műfajban.

Hamburger pogácsa házilag

A lányom születésnapját úgy ünnepeltük, hogy lezúdultunk hozzájuk a tanyára, és a tavalyi születésnapjára kapott faszenes grillen a változatosság kedvéért most nem a szokásos csirkét, kolbászokat sütöttük, hanem hamburgert. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hamburgerhez házi buci kell, és ha már nekiálltam sütni, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a tangzhong technikát, amivel már vagy másfél éve szemezek. 

Ennek a lényege az egyszerű főtt csiriz. Igen, jól olvasod, csiriz. Még nem olvastam pontosan utána, hogyan is működik a tésztában ez az anyag, de nagyon finom, könnyű hamburger zsemle lett a végeredmény. Állítólag még két nap múlva is finom puha és friss a tangzhonggal készült péksütemény, ezt nem tudtuk lecsekkolni, mert nem maradt belőle, de majd legközelebb...

A tangzhong tényleg csiriz, amit fel kell főzni, arányaiban 1 rész liszt, 5 rész vizet jelent. Összeöntjük a lisztet és a vizet, csomómentesre keverjük, majd kis lángon sűrűsödésig melegítjük, ez mindössze maximum 5 perc a keveréstől az elkészülésig. Ekkor a massza tetejére simítunk egy darab folpackot, mint a pudingnál, hogy ne bőrösödjön meg, és éjszakára a hűtőbe tesszük pihenni, majd sütés előtt egy órával kivesszük, hogy felvegye a környezet hőmérsékletét, így tesszük a tésztába.

Hozzávalók:

2 dkg liszt

1 dl víz összekeverve, sűrűre főzve, kihűtve

35 dkg kenyérliszt, BL-80-as, vagy ugyanennyi BL-55-ös + egy teáskanál sikér

7 gr szárított élesztő

1 teáskanál só

5 dkg cukor

1 teáskanál tejpor

1,25 dl tej

1 tojás

5 dkg puha vaj

+1 tojássárgája a tetejét lekenni

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit a vaj kivételével keverőtálba tesszük, összekeverjük, dagasztókarral kissé megdolgozzuk. Utoljára adjuk hozzá a puha vajat, és ezzel szép simára, hólyagosra dagasztjuk. Én szokás szerint a kenyérsütő gépemmel dagasztattam, kelesztettem a tésztát, másfél óra alatt kész volt.

A megkelt tésztát én most nyolc részre vágtam, ennek megfelelő méretű hamburgereket is formáltam hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsire tettem, tetejüket lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal, és 20 percig kelesztettem. Közben a sütőt felmelegítettem 200 fokra, ti inkább süssétek 180 fokon, jobb lesz úgy. 200 fokon 15 perc alatt sült meg, 180 fokon szerintem 20 perc alatt elkészül.

Az elkészült bucik természetesen nemcsak hamburger mellé jók, de szendvics alapnak is, mi legalábbis nagyon kedveljük a picit édeskés péksüteménybe pakolni a sós szendvicsnek valókat.

Krémes, fokhagymás csirkemell

Pazar kis vacsora, maximum 40 perc alatt elkészülsz vele, ha nem ma reggel kezdted főzőkarrieredet a konyhában. Ha legalább 3 napja gyakorolsz, akkor meglesz a 40 perc.

Hozzávalók:

1 csirkemell filé lapjában 2-3 darabba vágva
1 bögre reszelt parmezán sajt
3 dl habtejszín
3 dl csirkehúsleves (leveskockából is jó lesz)
só, bors, fokhagymapor
5 evőkanál liszt
olívaolaj
3-4 dkg vaj
5 gerezd fokhagyma (lehet több is, elsőre kicsit tartottam tőle, hogy egy egész fej, ahogy a recept szól, sok lesz)
1 kis fej vöröshagyma, nálam most 2 salotta hagyma
1 csokor petrezselyem

Elkészítés: 

A húst szépen elvágtam 6 darabba, deszkára fektetve mindkét oldalát a daraboknak kicsit megcsapdostam a kés lapjával, majd megsóztam, megborsoztam, megszórtam fokhagyma porral.

A lisztbe belekevertem a reszelt parmezán harmadát, ebben megforgattam a csirkedarabokat, majd kb. 5 evőkanál olíva és egy darab vaj keverékében pirosra sütöttem a húsokat. Ekkor arra kell törekedni, hogy szép színe legyen, az alatt a 4-5 perc alatt, amit oldalanként kap, biztosan nem fog átsülni, de nem is kell. Ha kész, kiszedem egy tányérra pihenni.

Közben a visszamaradt zsiradékhoz öntök még olívát, azon 2-3 perc alatt az apróra vágott vöröshagymát, illetve a durvára vágott fokhagymát kissé megdinsztelem. Beleöntöm a serpenyőbe a húslevest (másfél csésze víz, egy leveskocka) és a tejszínt, 2-3 percig forralom. Beledobom a maradék reszelt parmezánt, amikor elolvadt, jöhetnek vissza a húsok a serpenyőbe, és kis lángon, nem macerálva puhára párolom az egészet. Időközben a szósz be fog sűrűsödni. A húsokat óvatosan forgassuk, hiszen van rajtuk egy lisztes, sajtos bunda, eszetlen mozgatással simán leszaggathatjuk a serpenyő aljára odatapadt darabokat, úgyhogy csak ésszel!

Érdekes módon se egy csipet só, se semmi nem kellett pluszban az ízesítéshez, a leveskocka, a sajt, és a hús első sózása tökéletesen sikerült, de előfordulhat, hogy neked hiányzik még belőle valami, hát korrigáld bátran. Utolsó lépésként szórd meg az ételt az apróra vágott petrezselyemmel, és kész is vagy.

Időközben megfőtt a köretként választott spagetti is. Asztalra adhatod rizzsel, akár krumpli- vagy karfiol pürét is el tudok hozzá képzelni, nekem spagettivel volt perfekt.

Enchiladas

Nem is tudom, talán a Pinteresten jött szembe egy könnyű kis videó, hogy milyen egyszerű maradék sült csirkéből enchiladast készíteni. Vagy Anger Zsolt adta a kezdő lökést a Főmenü című műsorban bemutatott verziójával? Tulajdonképpen mindegy is. Arra is fel voltam készülve, hogy elkészítem magam a tortillát, de  végül erre nem került sor, mert találtam a spájzban egy csomaggal, a biztonság kedvéért azonban ideteszem a receptet, sose tudni, mikor kell majd.

A maradék sült csirke csak egy kis csalással mondható maradéknak, mert szombaton elballagtunk a Fogarasi út sarokra, ahhoz a grillcsirkéshez, akinél azt hiszem, még soha nem vásároltam, pedig abból a 32 évből, amit Zuglóban éltem eddig, 15-ben ő már biztosan itt árult. Meg kellett állapítanom, hogy hiba volt részemről az önkéntelen bojkott, mert nagyon jó grillcsirkét süt, nincs túlsózva, nincs kiszárítva, úgyhogy ha már így alakult, be is toltam hirtelen egy fél csirkét savanyú almapaprikával, hát mondhatom, isteni volt. És az egyáltalán nem maradékból elkészítettem az enchiladast.

A töltelék hozzávalói:

(maradék) főtt vagy sült csirke, olyan 35-40 deka nem árt, ha van, én ennyivel 8 tortillát tudtam megtölteni

cheddar sajt

tortillák

enchilada szósz

opcionálisan kukorica- vagy vörös bab konzerv

Enchilada szósz:

2 evőkanál olaj
3 evőkanál liszt
1,5 evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt chili
1 gerezd fokhagyma reszelve, ha lett volna itthon porom, fél evőkanálnyit használtam volna
1/2 teáskanál őrölt római kömény
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál szárított oregánó
fél liter csirkehúsleves
1 kicsi sürített paradicsom konzerv
1 teáskanál almaecet
só, bors

Elkészítése:

Az olajat megmelegítjük, rátesszük a lisztet, és közepesen barna rántást készítünk belőle. Mehetnek bele a fűszerek, a paradicsom konzerv is, ezzel pirítsuk át a serpenyő tartalmát, majd lassanként öntsük fel a húslevessel a mártást. Én botmixerrel átmentem a cuccon, hadd legyen szép sima. 5-6 percig forraltam, adtam hozzá egy pici cukrot, mert úgy éreztem, kell egy kicsit kerekítenem az ízeken, és kész is voltunk.

Tortilla:

2 csésze liszt (5 dl)
3/4 csésze meleg víz (190 ml)
3 evőkanál olaj
1/2 teáskanál só

A hozzávalókból a meleg vízzel (ne langyos, meleg legyen a víz, ne égesse a kezünket, de a langyosnál legyen magasabb hőfokú) tésztát gyúrunk, néhány percig dagasztjuk, 15 perc fólia alatti pihenés után pedig 1-2 mm vastagra nyújtjuk, és alaposan felforrósított serpenyőben zsiradék nélkül hólyagosra, barnára sütjük. Erről most értelemszerűen nincs kép, hiszen a műveletet most nem végeztem el.

Rakjuk össze az enchiladast! 

A csirkét vágjuk apró darabokra (akár sima főtt csirkehúsunk van, akár grill, a grillbe vághatunk egy keveset a ropogós bőréből is), keverjük el egy-két kis merőkanál szósszal, adhatunk hozzá lecsöpögtetett kukorica- vagy vörösbab konzervet. Tegyük vágódeszkára a tortillát, kenjük meg egy kevés szósszal, közepére tegyünk a húsos öltelékből, szórjuk meg reszelt cheddar sajttal, majd tekerjük fel, és a rolád találkozását lefelé fordítva tegyük tűzálló tálba, aminek előzőleg szintén kanalaztunk az aljába a szószból. Mindegyik tortillával így járunk el, szorosan egymás mellé fektetjük őket, a maradék szószt a tetejükre kanalazzuk, bőségesen meghintjük reszelt sajttal, és 200 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Spenótos, ricottás lasagne

Itt az ideje a spenótnak, no nem feltétlenül azért, mert olyan olcsó lenne, hanem mert zöld, élettel teli, és persze finom. 

Én a ricottát úgy önmagában nemigen komálom, de ebbe az ételbe elengedhetetlen. Az már csak hab a tortán, hogy ehhez a lasagnéhoz most a tésztát is magam gyúrtam, vágtam, és meg kell mondjam, össze sem lehet hasonlítani a készen vásárolt tésztásokkal a végeredményt, akkor se, ha az a tészta a legeslegjobb olasz minőség. Ez van, a  friss tészta mindig sokkal jobb. Lasagnét készíteni meg egyszerű, mint a hanyattesés, hiszen csak gyúrni kell, kinyújtani, felvágni, és kész. De természetesen akinek ehhez nincs kedve, kapjon elő egy készen vásároltat, és hajrá, hajrá! A fotók esti műfényes, telefonos izék, ez van...

Hozzávalók:

70 dkg friss spenót
25 dkg ricotta
1 nagy gerezd fokhagyma
bors, só
7 dkg liszt
7 dkg vaj
8 dl tej

reszelt szerecsendió a besamelbe
jó minőségű sonka ízlés szerint, azért olyan 4-5 szelet jó, ha van összességében kb. 20 dkg
parmezán sajt ízlés szerint, nyilván minél több, annál finomabb a lasagne
lasagne tészta

Elkészítés:

A spenótot gondosan megmostam, bár ez bőven üvegházi, sok sár nem lehet rajta, de azért legyünk precízek, kevés kiábrándítóbb dolog van, mintha ropog a homok a fogunk alatt. Egy nagy lábasba tettem, öntöttem alá fél pohár vizet, és ezen puhára pároltam a spenótot. Majd leszűrtem, és amikor langyosra hűlt, alaposan ki is nyomkodtam a maradék nedvességet belőle. Deszkán apróra vágtam.

Összekevertem a ricottával, ízesítettem sóval, borssal és a pépesített fokhagymával. Ezután következett a besamel. A vajat felolvasztottam, rádobtam a lisztet, átkevertem, de nem pirítottam, majd felöntöttem a hideg tejjel. Folyamatosan keverve felforraltam, és főztem 3-4 percig. Só, bors, reszelt parmezán, reszelt szerecsendió.

Jöhet az összeállítás. A besamelből annyit egy hőálló edény aljára kanalazunk, hogy befedje az edény alját, erre tesszük az első réteg tésztát. Beborítjuk sonkával, spenótos ricottával, betakarjuk újabb réteg tésztával, és ezt addig folytatjuk, míg el nem fogy a töltelék. Az utolsó réteg tésztát kenjük be besamellel. Szórjuk meg reszelt parmezánnal (vagy mozzarellával, az is jó lesz), és 180 fokon süssük 50 percig az ételt.

Puha perec

Nem bírom abbahagyni a sütést, úgy látszik... Ma az Instán láttam meg a receptet, és azonnal tudtam, hogy megsütöm a férjemnek, aki nagy kedvelője az úgynevezett mozis puha perecnek. Mi tagadás, igen jól sikerültek a kis dögök, csábítóan illegetik magukat a tálon, még langyosak, illatosak, hát ki tudna nekik ellenállni?

Hozzávalók 8 db perechez:

60 dkg liszt
6 dkg cukor
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál só
200 gramm tej
150 gramm víz

45 gramm olvasztott vaj

a tetejére 1 tojás, reszelt sajt, mák, szezámmag, napraforgómag, bármi

Elkészítés:

A tejet meglangyosítottam, tettem bele egy teáskanál cukrot a 6 dekából, belemorzsoltam a tavalyi első karantén végén elspájzolt, lefagyasztott élesztőből 2 dekát, elkevertem, zutty, bele a keverőtálba. Ment utána a liszt, a maradék cukor, a só, a víz. Elindítottam a gépet, amikor összeállította a hozzávalókat, utoljára beleöntöttem a vajat is, és 5 perc múlva csodás tésztát vettem ki belőle, kissé átgyúrtam, visszatettem a tálba, letakartam, és olyan 35-40 percet kelesztettem.

Utána 130 grammos darabokat vágtam belőle, a tenyerembe tettem a gombócokat, behajtogattam körbe-körbe a gombóc közepébe szélről a tésztát, szép, szabályos labdacsokká virgoltam mindet, félretettem, letakartam. 15 percnyi pihenő következett. Aztán mindegyiket vékony, hosszú, legalább 70 centis rúddá sendergettem, megformáztam a perecet belőle, és mehetett a sütőpapíros tepsire. Lekentem a tojással, megszórtam a szezámmal, sajttal, és addig kelt még egy kört, amíg négy perecet meg nem formáltam. Akkor betettem az első tepsit a 170 fokra előmelegített sütőbe. Nem tudom, meddig volt bent, de amikor már szép színe van, bátran kivehetjük, nem fog kiszúrni velünk, nem marad nyers. 

Közben megformáztam a második négyes csapatot is, azt is lekentem, megszórtam, megsütöttem.

Brutál jó csokitorta

No kérem, elő a mérőedényekkel, kinek mi van kéznél. Lehet hagyományos csésze, lehet amerikai mérő edény, ami jobban tetszik - bár az utóbbi hasznosabb, az ilyenekben általában többféle méret található, 1 cup, 1/2 cup, 1/3 cup, 1/4 cup, azzal mindent ki tudunk mérni, ami nekünk most kell. 

Igazából csak a sütőforma méretén kell kicsit ellamentálni. Én általában 18 centisben sütöm, és az jónak is bizonyul - bár kell neki minimum 50 perc, hogy átsüljön -, de süthető négyszögletes formában is akár, vagy 24 centis tortaformában, ez is szabadon választott, egy a fontos, hogy mielőtt kivesszük a tésztát a sütőből, több helyre is szúrjunk fogpiszkálót, cake testert, hurkapálcát, hogy biztosan nem nyers-e sehol a tortánk.

Hozzávalók:

1 csésze = 2,5 dl

1 nagy méretű tojás (vagy két kicsi)

1 csésze kristálycukor

6 dkg tejföl

1/4 csésze étolaj

1,5 teáskanál vanília kivonat

1/2 csésze presszó kávé langyosan vagy hidegen

1/2 csésze cukrozatlan kakaópor átszitálva

1 csésze liszt

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

a ganache-hoz

25 dkg jó minőségű csokoládé

3/4 csésze tejszín

tonkabab

Elkészítés:

A tojást alaposan kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tejfölt, az olajat, vaníliát. Jöhet hozzá a kakaópor és a kávé. Keverjük a masszát csomómentesre. A lisztbe keverjük bele a szódabikarbónát, sót, sütőport, adjuk a folyékony anyagokhoz, ezzel is vegyítsük el.

Egy 20x20 centis tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Ne használjunk nagyobb sütőedényt, mert lapos lesz a tészta. Megfelelő még hozzá a 18-20 cm-es tortaforma is. Jénaiban is süthetjük, ha van ilyen viszonylag kicsi darabunk. Öntsük a masszát az előkészített formába, rázogassuk meg, hogy az esetleges légbuborékok távozzanak, és tegyük 175 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából 50 perc kell neki, feltétlenül végezzünk tűpróbát!

Amíg sül a sütemény, készítsük el a ganache-t a tetejére. A tejszínt melegítsük majdnem forrásig, tördeljük bele a csokoládét, és már a tűzről levéve keverjük el erőteljesen a tejszínben az olvadó csokoládét. Fényes, folyós krémet kell kapnunk. 

Ha kisült a torta, tegyük rácsra, hogy kihűljön. Közben négyrét hajtogatott alufóliából készítsünk két hosszú csíkot, ezt tegyük a tepsibe keresztben, amiben a süti sült. Ha a tészta már hideg, tegyük vissza a tepsibe, és öntsük rá a szintén lehűlt ganache-t. Ez azért jó, mert egyrészt a tepsi megtartja a csokikrémet, nem folyik szanaszét, másrészt a fóliacsík segítségével kiemelhetjük a tortát a formából. Ez fóliacsík nélkül biztosan nem sikerül, és én a magam részéről biztosan nem szeretném késsel vagdosni a tortát a jó kis teflonos formámban, összekaristolva esetleg, amikor kiveszem a szeleteket. Sóval jó ez a fóliás trükk, higgyetek nekem!

Egyetlen hátránya van, hogy amikor eltávolítjuk a tortakarimát, illetve a fóliacsíkot, az meg fog látszani a ganache-on, de mivel én most kivételesen nem az angol királynőnek sütöttem a tortát, nem hozott különösebben lázba az a kis lazaság. 

Hűtőben hagyjuk a ganache-t megdermedni a torta tetején, de fogyasztani mindenképp szobahőmérsékleten ajánlom a csokitortát, nem hűtőhidegen.

Citromos kuglóf, a legjobb, amit valaha sütöttem

Hát ez valami isteni! Komolyan, nem kell hinned nekem, de egyszer próbáld ki, és rájössz majd, hogy igazam van. Most éppen kuglóf formában sütöttem, de hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy mivel a Fackelmann oldalán némely igen jó minőségűnek látszó csatos tortaforma fél áron kapható, rendeltem néhányat, és úton van már egy klasszikus koszorú sütőforma is, legközelebb abban készül majd.

Hozzávalók:

375 gramm liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
250 gramm puha vaj
25 dkg kristálycukor
1 csapott teáskanál só
5 db tojás
250 gramm görög joghurt
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve

szirup:

80 ml víz
60 gramm porcukor
2 evőkanál citromlé

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a szódabikarbónát, sót. A robotgép táljában habosra kevertem a vajat a cukorral, egyenként hozzáadtam a tojásokat, a citrom héját és levét. Ekkor felváltva belekevertem a vajas masszába a lisztet és a joghurtot. 

Egy nagy kuglóf formába kanalaztam a masszát, alaposan a pulthoz ütögettem, hogy egyenletesen eloszoljon a formában a tészta, majd betettem 175 fokra előmelegített sütőbe, ahol egy órán át sült. Nagyon fontos, hogy tűpróbával ellenőrizzük, átsült-e a tészta, és ha kell, 5-6 percre hagyjuk még a bent a sütőben a kuglófot.

Ha elkészült, tegyük a rácsra, hagyjuk a formában, és kanalazzuk rá az időközben megfőzött szirupot. Pillanatok alatt be fogja szívni a sütemény, tulajdonképpen nem is értem, hogyan, hiszen tele van vajjal, tojással. A lényeg, hogy ne aggódjunk, nem fog a sütiből cukorszirup csöpögni.

Sokféle módon díszíthetjük, legyünk kreatívak. Én a citromleves porcukor mázat már igazán túlzásnak éreztem, ezért csak egy jelzés értékű porcukor réteget kapott a kuglóf, igazából csak azért, hogy jobban mutasson a fotón.

Újabb répatorta

Biztosan teljesen zakkantnak néztek ennyi répatortás bejegyzés után, de megmondom őszintén, én még mindig keresem azt az ízt, amit vagy 22-25 éve kóstoltam először, és sajnos nem találom. Ez a répatorta kimondottan húsvétra készült a lányoméknak, azt gondoltam, kitart nekik a 4 nap alatt, de mikor leértünk vele a tanyára, a gyermek rávetette magát, még a fényképezést is sürgette, és hipp-hopp, a fele már el is tűnt a tortának. Szóval szó sincs arról, hogy ne lenne finom, de még mindig NEM AZ...

A recept Mary Berrytől, egyik legkedvesebb

szakácskönyvírómtól származik.

Hozzávalók:

2,5 dl étolaj
4 tojás
22 dkg barna cukor

30 dkg liszt
20 dkg finomra reszelt répa
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt gyömbér
8 dkg aprított dió

Krém, ez már nem Mary Berryé, hanem az enyém:

30 dkg mascarpone
400 ml habtejszín
8-10 dkg porcukor
2 evőkanál lemon curd

Elkészítés:

Az olajat és a cukrot nagyon alaposan elkevertetem a robotgéppel, beleengedem a tálba a tojásokat, azzal is keverem egy keveset a masszát. Egy tálban összekeverem a száraz anyagokat, és a répával felváltva hozzáadom a keverékhez, mehet bele a dió is, de ezzel már nem keverem géppel, csak spatulával. (Aki szereti a mazsolát, azt is keverhet bele, elrontani biztosan nem fogja a végeredményt.)

20 cm-es sütőpapírral bélelt, plusz kivajazott kapcsos tortaformában sütöttem a tortát, 180 fokon 50-60 percig. A vége felé letakartam a tetejét fóliával, hogy ne égjen meg. Ezt a felső réteget később levágtam a tortáról, kissé púpos lett, úgyhogy szépen kiegyenesítettem, és még langyosan a lepotyogó darabokat felfaltam.

Elkészítettem a krémet, minnden hozzávalót beleöntöttem a robotgép táljába, és néhány perc alatt csodálatosan finom, stabil habot kaptam.

Az elkészült tortát háromfelé vágtam, minden réteget megkentem a krémmel, végül a külsejét is bevontam, azt is kétszer. A két burkolás között pihent a torta néhány órát a hűtőben, így az első réteg megkötötte a számtalan morzsát, a második már vállalhatóan nézett ki. Legalábbis a morzsák nem zavarták a látványt. De bizony meg kéne tanulnom tortát burkolni...