2015. július 31., péntek

Pórékrémleves


Már nem emlékszem, hogyan lett nálunk ez A Kedvenc Leves, talán egy karácsony előtti teszetoszáskodásom eredménye lett, és aztán úgy maradtunk. Évekig minden karácsonykor és minden családi ünnepen ezt kellett asztalra adni, néha legörbülő szájjal kérleltem a többieket, hadd főzzek inkább más levest, de nemigen engedtek a póréból.
Néhány napot a tanyán töltünk, tanyaőrségben (vesd össze: ellátjuk a legalapvetőbb teendőket az állatok és növények körül, városiak lévén persze bénázunk napszámba, de tevékenységünk nyomán azért minden életben marad...)
Hetek óta nincs kedvem főzni, és ez városon nem is olyan nagy dráma, számtalan módon megoldható egy vacsora, egyrészt ott a dugig pakolt kamra, amiből mindenki főzhet magának, akinek indíttatása van erre, és nem én vagyok, másrészt ugye az ételszállító cégeket is igénybe lehet venni. Ez a tanyán persze nem működik, mert még a pizzás se jön ide ki a városból. Így aztán valamit muszáj rittyenteni. Nagyon vicces, de a nyusziknak szánt zöldség halomban találtam két szuper állapotban lévő póréhagymát, nem is értem, miért került a rakásba, de én kiemeltem őket onnan, és negyed óra múlva kész volt a leves.




Hozzávalók:

1 megtermett póréhagyma, a zöldje is
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors, őrölt rozmaring, bazsalikom
3 dl tejszín
fél liter tej
2 evőkanál liszt
 
Elkészítés:

A hagymákat összedarabolom, egész pici olívaolajon puhára párolom. Turmixba töltöm és némi tej hozzáadásával pürésítem. Abban a lábasban, amiben a hagymák párolódtak, olívaolajjal és liszttel rántást készítek, majd hozzáöntöm a hagymapürét. Átforralom és ízesítem: ekkor jön a só, a bors, a rozmaring és a bazsalikom. Nálam ennek a levesnek a lelkét a rozmaring adja, úgyhogy kap belőle bőven. Belepottyantok egy erőleves kockát is a masszába, majd felöntöm tejjel. Kiforralom, a végén hozzáöntöm a tejszínt is. Lehet levesgyönggyel tálalni, esetleg pirított bagett szeletekkel, amire szórunk egy csepp parmezánt.
 
Lisztmentes változat:

A hagymához darabolok még egy-két szem krumplit, azzal együtt főzöm puhára a hagymákat. Pürésítés után már csak hozzá kell adni a tejszínt, nem kell bele liszt.



Majdnem baj lett :D



2015. július 16., csütörtök

Sárgabarackos tarte

Azért nem teljesen normális dolog 30 fok fölött süteményt sütni, azt gondolom, ebben minden kedves olvasómmal egyetértünk. De megérte, megérte, megérte! Úgy kezdődött, hogy Chilii kolleginánál megláttam ezt a hangzatos nevű süteményt, és igen megtetszett, amit a képen láttam. A receptet akkor még el se olvastam, amikor írtam egy üzenetet a férjemnek, hogy hazafelé hozzon legyen kedves némi sárgabarackot. Hozott, én pedig belemélyedtem Chilii receptjébe, és arra gondoltam, hogy másmilyen tésztát készítek a mandulakrém alá, mint ő. Néztem Martha Stewartot, néztem Mary Berry-t, aztán végül Michel Roux-nál kötöttem ki, akinek zseniális Tésztavarázs című könyvéből okumláltam ki a Paté sucrée hozzávalóit. A tészta kicsit puha lett, ezért egész éjszakára a hűtőben hagytam dermedni, és délelőtt, a még nem agyrohasztó hőségben sütöttem meg ezt az isteni süteményt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, nem macerás az elkészítése egyáltalán.


Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
10 dkg hűvös vaj
10 dkg átszitált porcukor
2 egész tojás
egy csipet só

hozzávalók a mandulakrémhez, úri nevén frangipane-hoz:

15 dkg darált mandula
7 dkg porcukor (kóstoljuk meg a kész krémet, ha nem találjuk elég édesnek, adjunk még hozzá cukrot)
13 dkg vaj
1 nagy tojás
1 teáskanál vanília kivonat (ha nincs, hát elmaradhat)

50 dkg gyümölcs, amilyet szeretünk

Elkészítés:

A lisztet, sót és a porcukrot tálba öntöttem, közepére mélyedést nyomtam, belekockáztam a vajat, majd szépen elkezdtem összemorzsolni a matériát. Igyekezzünk, mert ennek a tésztának az tesz jót, ha minden viszonylag hűvös marad benne. Amikor a tészta már morzsalékos, ekkor jöhet hozzá a két tojás. Elképzelhető, hogy kell még lisztet adagolnunk hozzá, hogy ne legyen nagyon krémes, ez lisztfüggő. Ha a tészta összeállt, ne dédelgessük a kezünkben, hanem csomagoljuk folpackba, aztán mehet a hűtőbe legalább egy órára, de inkább többre, hogy a vaj jól visszadermedjen. Az enyém - mivel baromi ragacsos volt - egy egész éjszakát időzött a hűvösön, nem bántódott meg miatta.

A hideg tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, jó vékonyra, majd egy 26 cm átmérőjű, kivehető aljú tortaformát kibéleltem vele. Maradt még tészta, szerintem épp elég lesz majd három darab egyszemélyes tortácskára mondjuk holnap. A hűtőben várnak a sorsukra.

A tésztát alaposan megszúrkáltam, sütőpapírt terítettem rá, néhány marék száraz babot szórtam rá, és 180 fokon 15 percig sütöttem. Ekkor eltávolítottam a papírt és a babot, visszatettem még öt percre. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a krémet elkészítsem.

A vajat a cukorral habosra kevertem, beletettem a két tojást, azzal is kevertem, végül a darált mandula és a vanília érkezett bele. A krémet villámgyorsan rákentem a tésztára, rápakoltam a gyümölcsöket (ezeket magozzuk ki, daraboljuk fel előre), és visszatettem még 20 percre a sütőbe a süteményt.

Ellenállhatatlan, könnyű, krémes, a választott gyümölcsökhöz mérten édes vagy savanykás, egyszóval brutálisan jó nyári süti. Van már egy hasonlóm, a szilvával készült, itt találod. 


2015. július 15., szerda

Savanyút a vödörbe!


Már mindent lehet hozzá kapni a piacon, úgyhogy arra bíztatok mindenkit, akinek van helye tárolni egy 20-30 literes műanyag hordót/vödröt, hogy bátran vágjon bele a vállalkozásba. Még csak nagyon hűvös hely se kell a tároláshoz. 


Hozzávalók, vagyis az arányok:

2 l víz
1/2 kg cukor
4 dl 20 %-os ecet
10 dkg só
2 kávéskanál szalicil
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál borkén
babérlevél, koriandermag, mustármag, egész bors
ha van: meggyfalevél, szőlőlevél


Elkészítés:
Természetesen itt a lé arányai fontosak, csak azt kell eldönteni, mennyi lébe akarja az ember beletuszkolni a zöldségeket, úgyhogy papír, ceruza, és tessék számolni!
A hozzávalókat összekeverjük. Beleöntjük egy vödörbe/hordóba, és beletesszük az alaposan megmosott, és ízlés szerint feldarabolt zöldségeket.
A zöldségeket nyomassuk le tányérral, ha szükséges, tegyünk rá nehezéket, hogy minden zöldség a lé alatt legyen, ne lógjon ki egyik se.
Hagyjuk állni néhány hétig. A vad, ecetes íz a napok múlásával kellemessé szelidül, minden nagyon finom, ropogós marad a lében, és egyáltalán... imádni való savanyúság ez!
A következő adagba szeletelt káposzta, zöldparadicsom, sárgarépa, karfiol, hagyma fog kerülni.


2015. július 12., vasárnap

Szalonnás krumpli

A legjobb dolgok végtelenül egyszerűek, pont úgy, mint ez a köret is. Mégis akkora cuppogás volt, amíg ettük, hogy öröm volt hallgatni. A vasárnapi ebéd fasírt lett, de láttam a családon, hogy nem feltétlenül szeretnének petrezselymes krumplit enni hozzá. De mivel abban mindannyian egyetértünk, hogy a krumplinál jobb étel nincs a földön, arra gondoltam, kicsit megtekerem én ezt a krumpli dolgot...


Hozzávalók:

1 kg újkrumpli
4-5 szelet bacon
5 dkg füstölt szalonna
1 csapott evőkanál mangalica zsír
4 szál újhagyma

bors
füstölt paprika
petrezselyem a díszítéshez

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, a vizet erősen sóztam. Amíg a krumpli főtt, apró darabokra vágtam a szeletelt bacont és a füstölt szalonnát is, zsírjukat kiolvasztottam, ropogósra sütöttem a szalonnát. Végül a megtisztított, felezett-harmadolt krumplikat a szalonnára tettem, szépen megpirítottam a krumplit is. Időközben adtam még hozzá egy kevés zsírt, mert szükség volt rá. Az utolsó néhány percben a karikára vágott újhagymát is az edénybe tettem, nem puhult át tökéletesen, de épp az volt a cél, hogy még intenzíven érezni lehessen a hagyma ízét.
Tálaláskor só, bors, egy gondolatnyi füstölt paprika került rá.


2015. július 9., csütörtök

Gluténmentes, gyümölcsös, villámgyors

Limara receptjét a legnagyobb hőségben láttam meg a közösségi oldalon, és azonnal elhatároztam, hogy meg is sütöm. Az akció a tegnapi viharig váratott magára, amikor is a konyhában addig meglévő 32,2 fok 28 fokra zuhant le, így elérkezettnek láttam az időt este 9 tájban, hogy szép csöndesen összeállítsam a tésztát, aztán mikor megsült, egy-egy kistányéron csak beadtam a fiúknak, akik addig észre sem vették, hogy valami készül a konyhában.
A sütemény gluténmentes, pillanatok alatt összeállítható egy műanyag tálban, és 20 perc alatt megsül. Kívánni sem lehet egyszerűbbet.


Hozzávalók:

17 dkg rizsliszt
6 dkg keményítő
3 dkg kakaópor
1 evőkanál útihéjfű maghéj (ez remek nedvszívó anyag, Limara szerint elhagyható, ha épp nincs otthon, nekem van)
1 csomag sütőpor (én sütőport és szódabikarbónát vegyesen használtam, mert volt egy bontott, de nem teljes sütőporom, el akartam használni)
10 dkg porcukor (az eredeti receptben 15 dkg van, én ezt lecsökkentettem, és inkább a tetejére szitálok egy keveset annak, aki igényli)
3 tojás
1 dl olaj
2 dl tej (rizstejet használtam)
1 teáskanál vanília kivonat
1 mokkáskanál só
3 nektarin
2 sárgabarack

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a tejet, tojásokat és az olajat, alaposan elkevertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a meglehetősen híg masszát, A barackokat kis darabokra vágtam, belepotyogtattam a masszába, amit aztán 175 fokon 20 percig sütöttem.

Szerintem nagyjából bármilyen gyümölccsel tökéletes lehet. A cukor helyettesíthető eritrittel, xilittel, fruktózzal, aki melyiket használja és preferálja.