2013. október 26., szombat

Bukta. Ja nem! Bagel.

Mint oly sok hasznos információval, a Budapest Bagel nyitásával is a Facebookon találkoztam. Nem vártam sokáig, hogy nyakamba vegyem a várost és elzarándokoljak a Kecskeméti utcába, hiszen sok kulináris gyengém van, de az egyik legérzékenyebb gasztronómiai pontom a bagel. Imádatom az első pillanattól töretlen irányába, mióta csak megismerkedtünk. És az már nem most volt. Sajnos nem találtam megbízható adatot a neten arra, mikor nyitott a New York Bagel Budapesten üzletet, de az biztos, hogy 1997 előtt volt, és az első üzletük a Bajcsy-Zsilinszky út 21-ben volt, a mai Box utca étterem helyén, aztán nyitottak még egyet az Astoriánál. Én mindkettőnek törzslátogatója voltam, tekintve, hogy a Bajcsy-Zsilinszky útiba a Szabadság téri munkahelyemről jártam rendszeresen, az Astoriában lévőt pedig szinte egész nap láttam az akkori munkahelyem ablakából. Ó, az a krémsajtos bagel...! Hosszú percekig voltam képes csodálni a gépekből kipotyogó friss, meleg karikákat, beszívtam az illatukat, és rajongtam értük.
Ha külföldön járok, most is bagel bárba vezet az utam, Londonban nem voltam rest vasárnap reggel egész a Viktória pályaudvarig gyalogolni, hogy friss, meleg bagelt reggelizzek, de New Yorkban is első dolgom volt házigazdáimat megkérni, hogy vigyenek el bagelt reggelizni. Magam is sütök otthon bármikor. Egyszóval: megdöglök a bagelért és kész.
Ezért voltam nagyon boldog, mikor olvastam, hogy Budapest Bagel néven új hely nyílt a Kecskeméti utcában, rögtön szerveztem is egy anya-fia programot ezen a héten. Elmentünk egy jó filmet megnézni, aztán pedig irány a földi paradicsom. Legalábbis a helyet méltató cikkekből ezt vizionáltam. 
Nos, vízió persze volt, de korántsem olyan, amilyet szerettem volna. A hely szinte üres, ami tekintve a jogi egyetem közelségét és a késő délutáni órát, elég furának tűnt. A bageles kosár állapota már ennél jóval aggasztóbb volt, árválkodott benne öt tökéletesen egyforma péksütemény, amin ha nem is látszott még az idő vasfoga, de nem voltak teljesen frissek, az biztos. De még ez sem szegte kedvemet, hiszen a hely hangulatos, gondoltam, kellemesen megbeszélgetjük az előzőleg látott filmet és a BKV-ellenőrök szintén előzőleg tapasztalt tapló stílusát a fiammal, végül is nem ismerkedni jöttünk. 
Sajnos ugyanezt gondolta a pincér lány is, mert köszönéssel nem fárasztotta magát, és hosszú percek teltek el, mire egyáltalán bármiféle tudomást látszott rólunk venni, de ez csak abban merült ki, hogy szólt egy fiúnak, hogy bagelt akarunk enni. Innentől viszonylag gyorsan hozzájutottunk az ételünkhöz, igaz, hogy nagyjából csak a pármai sonkás és a pármai sonkás változatból választhattunk. Amikor a sonkát elővették a hűtőből, zaklatott lelkem kicsit megnyugodott, mert felismerni véltem a sonka csomagolásából az eredetét, és az tutinak látszott. Maga a kompozíció nem volt rossz, de átütőnek nem nevezném, és biztos, hogy még egyszer ezért a minőségért nem vágok át a városon. A tulajdonosoknak pedig tiszta szívvel tanácsolom, válogassák meg úgy a személyzetet, hogy a vendég vendégnek érezze magát náluk, ne felesleges nyűgnek a pincérek nyakán, akiknek megzavarják kellemes délutáni sziesztájukat. Mert aztán majd lehet megint jajongani, hogy nem ment a bót, pedig szívüket-lelküket beletették.






2013. október 22., kedd

Almás gombóc

Kicsit szkeptikus voltam, amikor a kifoztuk.hu oldalon elolvastam a receptet. De arra gondoltam, egyrészt van itthon minden, ami kell hozzá, meg arra is, miért ne adnék egy esélyt ennek az ételnek? És milyen jól tettem! Már a lányom is kipróbálta, és egyöntetűen amellett döntöttünk, hogy bizonyosan napirenden tartjuk ezt a gombócot. Főleg addig, amíg a szedd magad akcióban Pomázról hazahozott 30 kiló alma el nem tűnik a kamrából:)



Hozzávalók:

1/2 kg alma
20 dkg búzadara
2 egész tojás
2 dl tej
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
őrölt fahéj
egy csipet só
zsemlemorzsa

Elkészítés:

Az almát a reszelő durva fokán reszeljük le, szórjuk meg fahéjjal. Ne legyünk szűkmarkúak, adjunk neki bátran! Egy tálban keverjük össze a grízt, a sót, a cukrot, az olvasztott vajat, a tojásokat és a tejet, majd keverjük a masszához a fahéjas almát is. 10-15 percig hagyjuk állni, ez alatt az idő alatt épp felforr a víz, amiben a gombócokat kifőzzük. Nedves kézzel formáljunk a masszából nem túl nagy gombócokat, főzzük őket addig, amíg feljönnek a víz tetejére, számoljunk még rá két percet pluszban, ezután pedig szedjük ki a szokásos módon megpirított zsemlemorzsába. Fogyasztható lekvárral, de én jobban ajánlom a cukros tejfölt hozzá.

2013. október 21., hétfő

Whoopie pie

Becsapós desszert. Mindig mást bizonyít, mint amit hinnél róla. Ránézésre bonyolultabbnak tűnik az elkészítése, mint amilyen. És azt gondolnád róla, tulajdonképpen szimpla kis süti, a valóságban pedig egy kis rafinált dög. Eteti magát, mégpedig igen gyorsan. Viszont remekül fagyasztható, kipróbáltam. Néhány darabot nylonba téve töltetlenül betettem a hűtőbe, egy hét múlva elővettem, és pont olyan volt, mint frissen.

Hozzávalók:

11 dkg olvasztott vaj
21dkg kristálycukor
1 tojás
1 kávéskanál vaníliakivonat
30 dkg joghurt
28 dkg liszt
4,5 dkg cukrozatlan kakaó
1 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A vajat a robotgép táljában habosra kevertem a tojással, hozzáadtam a cukrot, a joghurtot, valamint a vaníliát. Egy másik edényben a liszthez hozzávegyítettem a szódabikarbónát és a kakaót, ez pedig ment a vajas, joghurtos masszába. Nyomózsákból egyforma köröket nyomtam a sütőpapírral bélelt tepsibe, majd 180 fokra előmelegített sütőben 12 percig sütöttem a piskóta korongokat. 

A whoopie pie bármilyen töltelékkel tölthető, ami nem túl folyékony. Ami nekünk nagyon bejött, az az azonos mennyiségű mascarpone és vaj keveréke, ízlés szerint édesítve porcukorral, pikánssá téve annyi citromlével, amitől a krém már savanykás, de nem vadul savanyú.

Nehézségi fok:

 

2013. október 20., vasárnap

Frankfurti leves

A legfinomabb verzió frankfurti levesre. Én régebben tejföl és répa nélkül készítettem, de mióta rátaláltam erre a receptre, csak így készítem. Egyedüli kényes pontja a virsli kiválasztása, mondanom sem kell talán, ügyeljünk rá, hogy a legkevesebb szójaizét és tartósítót tartalmazó, minél nagyobb százalékban húsból lévő virslit keressük hozzá.

Hozzávalók:
 
1 kis fej kelkáposzta
3-4 szem burgonya
1 szál sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, bors, pirospaprika, majoranna, őrölt kömény
virsli vagy kolbász, de inkább virsli
3 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 dl tejföl
 
Elkészítés:
 
A kelkáposztát csíkokra, a sárgarépát karikákra vágtam, a krumplit kis kockákra, a hagymát szintén. Forró vízben odatettem főni őket, kaptak sót, majorannát és köményt ebben az állapotukban. Ügyeltem, hogy ne főzzem a zöldségeket túl puhára, az a kelkáposztának nemigen tesz jót, se látványban, se élvezeti értékben. Közben néhány 3 evőkanál olajon lisztet pirítottam, megszórtam pirospaprikával, belenyomtam a fokhagymát, majd felengedtem egy pohárka hideg vízzel. Ebbe a felengedett rántásba kevertem a tejfölt, majd beleöntöttem a levesbe, forraltam rajta egyet, beledobáltam a karikákra vágott (Zimbo) virslit, és már készen is volt. 


2013. október 18., péntek

Aranygaluska

Nagy klasszikus, szeretjük, ünnep számba megy, ha elkészítem, mert bár a kenyérsütő gép segítségét igénybe véve gyerekjáték az elkészítése, mégis, mire asztalra kerül, minimum 2, de inkább 2 és fél óra telik el az ötlettől az evésig. Horváth Ilona receptje szerint készítem, mindig kiváló minőségben sikerül, úgyhogy bátran ajánlom.



Hozzávalók a tésztához:
1/2 kg liszt
2 dkg friss élesztővagy 7 gr. porított
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor

 
A szóráshoz: 
20 dkg darált dió, 10 dkg cukor, 8-10 dkg vaj
 
A vaníliasodóhoz:
2 dl tej
1 kávéskanál liszt
10 dkg cukor
2 tojás
1 vaníliarúd kikapart belseje
 
Elkészítés:
Beteszem a gépbe a hozzávalókat, másfél óra múlva pedig kiveszem belőle a tökéletes állagú, megkelt tésztát. Amíg nem volt gépem, akkor kovászt készítettem, gyúrtam, dagasztottam. Az is jó volt, sőt, manapság se mindent a géppel dagasztatok, de a kényelem nagy úr! Nos tehát, amikor elkészült a tészta, egyforma darabokat szaggatok a tésztából (gyakorlatlanabbak használhatnak pogácsaszaggatót), és kivajazott tortaformába ültetem őket. Én azt szeretem, ha csak egy sorban vannak a kis labdacsok az edényben, de természetesen nem tragédia, ha két sorba sikerül elhelyezni azokat. Minden sor galuskát meglocsolok olvasztott vajjal, és minden sort meghintek bőven cukros darált dióval. Mostanában villára szúrom a tésztagolyóbisokat, megforgatom a vajban, a dióban, és úgy mehetnek a tálba. Fél órán át újra kelesztem, majd 170 fokon készre sütöm.  Ha megsült, a tortakarimát leoperálom róla, tálra csúsztatom és melegen tálalom. Vaníliasodó jár hozzá, ami így készül:
A tojássárgáját a tejjel, a cukorral és a liszttel elkeverjük. A tejet a vaníliával felforraljuk, és forrón a tojássárgájához öntjük, alaposan elkeverjük. Tűzre tesszük, majd folytamatos keverés mellett addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Forrnia nem szabad a krémnek, mert a tojássárga összecsomósodik benne, az édes rántottát pedig nem szeretjük.

Nehézségi fok: http://fakanal.freeblog.hu/files/kisgordon.jpghttp://fakanal.freeblog.hu/files/kisgordon.jpg

2013. október 15., kedd

Új könyv a könyvespolcra - gondoljunk a karácsonyra

Nem, nem fogok rímekben beszélni ezentúl sem, csak éppen a cím írása közben jutott eszembe, hogy ez a könyv már akár karácsonyi ajándék is lehet magunknak családtagnak, barátnőnek, kolléganőnek.
Fontos információ, hogy a hamarosan megjelenő könyvet október 15-től  a megjelenésig előrendelési akcióban 20% kedvezménnyel, ingyenes kiszállítással és 2000 Ft-os ajándékkuponnal lehet rendelni a kiadó honlapján (www.tbkiado.hu).




Mert ugyebár a férfiak éhsége cseppet sem hasonlít a miénkre. Mi, nők (többnyire) csendben szenvedünk tőle, ők zajosan, idegesen, türelmetlenül, morcosan, kacagva (de közben véresen komolyan), ám egy biztos: NAGYON. Cserébe viszont minden ízes falatért, főleg, ha még jó sok is, nagyon hálásak. Óh, nem úgy, hogy segítenek, mosogatnak, rendet raknak, terítenek – hanem úgy, hogy „Kösz Anya (vagy „drágám”), fincsi volt! Van még egy kis repeta?!” Elismerésük egy másik formája elsőre nem ismerhető fel, csak gyakorlott fül számára: „Anyu, komolyan ennyi volt az ebéd (vacsora, reggeli)?!” – ez férfi nyelven annyit tesz: oké, hogy rajtunk kísérletezel, finom is nagyon, de valami jó, masszív, megszokott kaja nincs is?!
Ez a könyv megtanít a legalapvetőbb tudnivalóktól kezdve arra, hogyan váljék belőled profi háziasszony, családetető anya és mesterszakács. Szórakoztatóan és szellemesen ad át minden tudást, amire a saját bőrén szerzett tapasztalatok alapján, sok év alatt sikerült szert tennie. Könyvei, főzőműsorai nem véletlenül olyan páratlanul népszerűek. Lucinda bizony képes arra, hogy szívből, okosan, töretlen lelkesedéssel etesse háza imádott férfinépét – bolondulásig. Sőt, még ennél is többre: férfi-etetési „bibliájából” a férfi-nevelés bevált módszereit is egytől egyig megosztja az olvasóval!




2013. október 8., kedd

Praktikus tanácsok befőzéshez


Miután hetek óta paradicsomi állapotok uralkodnak a konyhámban, azaz 30-40 kilós adagokban főzöm be a paradicsomot, arra gondoltam, kezdő háziasszonyoknak talán jól jöhet néhány gondolat a tartósítással kapcsolatban. Nem szándékom tudományos igényességű cikket írni, de a praktikumokat, amik eszembe jutnak, megosztom az olvasókkal. Lesz köztük néhány rémesen triviális megállapítás is, de hát tudjuk jól: egy újszülöttnek minden vicc új.
Akkor kezdj neki a befőzésnek, amikor van rá szabadidőd. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha csöng a telefon, amikor épp a tűzforró pépet palackozod, vagy egy másik konyhai feladat miatt nincs elég szabad helyed a befőzéshez. Pláne nem szerencsés, ha egy-két totyogó apróság nehezíti a dolgodat. Szóval lőj be egy (vagy több) napot magadnak, amikor a napodat a befőzésnek tudod szentelni.


Nyilvánvalónak hangzik, ugyanakkor a gyakorlat (úgy értem: a mások gyakorlata...) mégis azt mutatja, hogy nem az: mindig akkor főzzünk be zöldséget, gyümölcsöt, amikor a legnagyobb dömping van belőle a piacon. Ez azért is fontos, mert akkor kapjuk meg a legolcsóbban az alapanyagot, vélhetően akkor a legérettebb, legértékesebb a gyümölcs, zöldség. Nem sok értelmét látom a Föld túlsó feléről utaztatott, primőr, se íze-se bűze típusú gyümölcsökből a befőzést, aranyáron mondjuk... Bár a pénztárcájával mindenki úgy bánik, ahogy akar.
Nem árt, ha van talonban egy érési naptárunk, amin követni tudjuk az eseményeket, ha esetleg még nem lenne elég gyakorlatunk benne.
Áldozzunk rá időt és energiát, hogy a piacon, ahol vásárolunk, megkeressük azt az árust, akinél a legmegbízhatóbb az áru, a legjobb áron adja. Én sok éve már ugyanattól a néni(k)től veszem például a paradicsomot (az idén 2 mázsánál kicsit többet...), remekül együttműködünk, kedves, készséges, és én is biztos lehetek benne, hogy a pénzemért minőségi árut kapok.

És ha már otthon van a befőzni való:
1. Nagyon fontos a tisztaság! A munkapultot ugyanúgy nem árt lefertőtleníteni, mint ahogy muszáj tisztának lennie minden eszköznek, amivel dolgozol. Ezer éves, elnyűtt fakanál nem biztos, hogy a befőtt hosszú eltarthatóságának záloga. Nem azt mondom, hogy vegyél mindenből újat befőzéskor, de fakanálból például beruházhatsz egy-két új darabra, nem fog földhöz vágni anyagilag.
2. Az üvegek fertőtlenítése. Első lépés: meleg mosogatószeres vízben való elmosás. Második lépés: alapos öblítés. Harmadik lépés: vagy mikróhullámú sütőben, vagy a tűzhely sütőjében való fertőtlenítés. Ha a mikrót választod, tegyél egy-egy ujjnyi vizet az üvegekbe, és úgy állítsd be a mikró óráját, hogy a víz minden üvegben felforrjon. Nem kell egyesével berakosgatni őket természetesen, de a sütőben, 100 fokon való napoztatás gyorsabb is, hatékonyabb is. Vasalt, tiszta konyharuhára, szájával lefelé szedd ki őket a melegből.
3. A kupakokat is főzd ki bő vízben, legalább tíz percen keresztül. Sérült, rozsdás, bebarnult kupakot ne használj! Ha mégis rákényszerülsz, mindenképpen tegyél alá befőző fóliát. Ezt méretre vágva megveheted, nem kell a celofánnal ügyetlenkedni, vizezni, stb.


4. Konyharuhák. A befőzés közben használt konyharuhákat (amire például a sütőből vagy a mikróból szeded ki a steril üvegeket, és amire azokat szájukkal lefelé teszed) mindenképpen vasald ki, ezzel fertőtleníted őket a legjobban.
5. Természetesen a lábasok, fazekak is legyenek makulátlanul tiszták, és te se a pecsétes, esetleg kutyasétáltatáshoz használt cuccban állj neki a munkának.
A zöldségeket, gyümölcsöket alaposan meg kell mosni. Minden darabról le kell mosni a sarat, port, esetleges egyéb szennyeződéseket. Én úgy szoktam csinálni, hogy bedugaszolom a mosogatót (amit előtte alaposan kimostam, fertőtlenítettem Domestosszal), beleöntöm az eltenni valót, néhány percig áztatom a vízben őket. Aztán leengedem a vizet, és kis adagokban külön is megmosom a mennyiséget, átszedem őket műanyag edényekbe.
Minden egyes szemből távolítsd el a sérült, megnyomódott, barnulásnak indult, elfeketedett részeket. Legjobb lenne, ha nem lenne ilyen a gyümölcsök között, de ne legyenek illúzióink. Tévedés azt hinni, hogy lekvárnak, befőttnek jó a hullott, hibás, sérült gyümölcs is. Ezeket inkább ne használjuk tartósításra, hiszen a finom, hosszan eltartható befőtt, lekvár garanciája a jó gyümölcs.
Használjunk éles kést, jó szerszámot, mert nagyon meggyorsíthatjuk velük a folyamatokat. Egyébként is nézzünk szét a konyhában, és már előre találjuk ki, milyen eszközöket fogunk használni a befőzéshez. Használjuk konyhagépeinket, mert nem dísznek vannak - állítólag. Nekem például három robotgép könnyítette meg az életemet a két mázsa paradicsom elrakásakor: egy olcsó, Lidlben vásárolt turmixgép, ami erős, mint a bivaly, és játszi könnyedséggel turmixolta le az egész paradicsomokat is; egy Bamix merülőmixer és egy Moulinex késes aprító. No meg egy szuper Fiskars kés. Fontos, hogy ha magas fazékban főzünk, legyen hozzá megfelelő hosszúságú fakanalunk, ez nemcsak praktikus, de a balesettől is megvéd.
Általánosan is igaz, hogy nem árt, ha előre átgondolunk és megtervezünk mindent, az eszközöket a kezünk ügyébe készítjük, és nem akkor keresgélünk tétova arckifejezéssel egy jó nagy műanyag, esetleg porcelán tálat, ne adj isten vágódeszkát vagy papírtörlőt, amikor már rég a pulton kéne lennie. Megkönnyítjük a munkánkat, ha eltervezünk mindent, gondolatban sorba szedjük a munkafázisokat, és kitaláljuk, hogy amíg mondjuk a paradicsomlé fő - és ez lehet akár másfél-két óra is -, milyen másik részfeladatot végzünk el. Csak semmi kapkodás, semmi improvizálás! A konyha veszélyes üzem, ha kapkodsz, könnyen ráfaragsz.
Ha a tartósításnak azt a módját választottad, hogy száraz dunsztban (vagyis ágyban, párnák közt) hagyod kihűlni a befőttjeidet, készítsd el a "fészket" időben, ne akkor ötletelj, hová is kerüljenek az üvegek, amikor már kipalackoztad őket.
Amikor az üvegek kikerülnek a dunsztból, érdemes feliratot készíteni rájuk. Egyrészt mert jól mutat egy ízléses címke az üvegen, másrészt kiélhetjük ez irányú kreativitásunkat, harmadrészt nem kerülünk olyan helyzetbe, mint én, hogy hetekig találgattam, mi lehet azokban a helyes kis üvegekben, a legfelső polcon. Ha ráírtam volna, hogy eper-rebarbara lekvár, könnyebb dolgom lett volna.
Mielőtt végleges helyükre, szekrénybe, kamrapolcra tesszük az üvegeket, törölgessük meg őket 
nedves ruhával, hacsak eddig nem tettük meg. Nem gusztusos látvány egy ragacsos üveg...
A legfontosabbat a végére hagytam. Nem muszáj velem ebben egyetérteni, de utolsó tanácsom az, hogy készítsük a befőttet, lekvárt, dzsemet, savanyúságot, bármi egyebet jókedvvel és szeretettel. Nem jövök most az ételek rezgésével, kisugárzásával, de azt az egyszerű megállapítást fogadjuk azért el, hogy sokkal jól esőbb érzés jókedvűen, örömmel főzni, mint tehernek, nyűgnek érezve. A tartósítási folyamat egy roppant kreatív dolog, még akkor is, ha feltétlenül fontos bizonyos szabályok betartása, de azok is csak azt szolgálják, hogy munkánk eredményes és tartós legyen. Ha jól mérjük fel erőinket és lehetőségeinket (a konyha méretét, a használati tárgyaink, gépeink kapacitását, a kamránk befogadó képességét), és nem akarunk mindenáron olyasmit elvégezni, amire vagy mi, vagy a környezetünk nem alkalmas, nem leszünk frusztráltak, hanem büszkék és elégedettek. A tavalyi évben 330 kiló paradicsomot tettem el spagettiszósznak, felhasználtam hozzá még rengeteg vöröshagymát, erdőnyi zöldfűszert, kilószám sót, és egyetlen egyszer sem éreztem azt, hogy elegem van, nem csinálom tovább. Ez mondjuk még nekem is meglepő volt, de így történt. És higgyétek el, nincs nagyobb fizetség ezért a munkáért, mint amikor januárban csörög a telefon, és reménykedő hangon kérdezi egyik-másik ismerős, hogy véletlenül nincs még tíz üveg szósz? Mert annyira finom, és olyan gyorsan elfogyott...

2013. október 5., szombat

Lekváros-almás táska

Egy újabb Moha recept, ezért is köszönet! A tészta másik fele még a hűtőben várakozik (kicsit sok lett, így kipróbálhatom ma más töltelékkel is), úgyhogy ma sem maradok sütés nélkül!


Hozzávalók a tésztához:
60 dkg liszt
2 csomag sütőpor
8 dkg kristálycukor
1,5 dl olaj
1,5 dl tej
30 dkg túró

töltelék:
50-60 dkg alma hámozva, reszelve
1 citrom leve és reszelt héja
1 teáskanál őrölt fahéj
3 evőkanál kristálycukor
szatmári szilvalekvár, az a jó sűrű fajta
1 tojás

Roppant egyszerű a tészta. A sütőport és a cukrot belekevertem a lisztbe. Egy megfelelően magas edényben az olajat, tejet és túrót a csodálatos botmixeremmel krémmé kevertettem, hozzáadtam a liszthez, és rugalmas tésztát gyúrtam belőle. 3 mm vastagra kinyújtottam, és egy nagy pohárral (10-12 centi átmérőjűvel) köröket szaggattam a tésztából.
A töltelékhez lereszeltem az almát, megszórtam cukorral, fahéjjal, citromhéjjal, és hozzáöntöttem a citrom levét is. 
Következett a tésztakorongok megtöltése. Egy kanálka szilvalekvár, egy kanálka levétől kinyomkodott alma. 


Száraz kézzel összehajtottam a korongokat, villával alaposan összenyomkodtam a szélüket, lekentem tojással, mehettek a sütőpapírral bélelt tepsibe.


180 fokra előmelegített sütőben sültek 25 percig. Tetejüket meghintettem egy gondolatnyi porcukorral, és türelmetlenül vártam, hogy a töltelék kicsit kihűljön, hogy bele lehessen harapni a süteménybe.
 


2013. október 2., szerda

Öregtésztás kenyér

Nagy felismerés az életemben ez a kenyér. Sütöttem már számtalant, fehéret, félbarnát, magosat, dagasztás nélkülit, mindenfélét, de öregtésztásat még nem. Valahogy annyira macerásnak látszott ez az egész ügymenet, pedig én aztán nem szoktam meghátrálni a bonyolult konyhai feladatoktól. 
Az történt, hogy tegnapelőtt e-mailt kaptam Mohától, és na ná, hogy emiatt megnyitottam a blogját, ott is ragadtam vagy két órán keresztül. Ennek nyomán született ez a fantasztikusan finom kenyér, amihez foghatót még nem sütöttem.


Öregtészta készítése:
50 dkg BL 80-as lisztet (Nagyi titka márkájú) összedolgozunk 3,5 dl langyos vízzel, egy mokkáskanál cukorral, 1 teáskanál sóval, 1 dkg friss élesztővel, tésztát dagasztunk belőle. Műanyag, olajjal kikent tálban, letakarva, szobahőmérsékleten hagyjuk kelni 12 órát. Ez idő alatt a tészta először megkel, aztán túlkel, összeesik. Ebben az állapotában lehet felhasználni, vagy hűtőben egy hétig tárolni. Az öregtészta jól fagyasztható, a maradékot nyugodtan fagyasszuk le, majd hűtőben felengedtetve használjuk fel újra.

A kenyér receptje pedig:

250 ml víz
25 dkg öregtészta
1 dkg friss élesztő
1 kávéskanál cukor 
2 csapott teáskanál só
2 evőkanál olaj
40 dkg BL 80 liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt 
2-3 evőkanál lenmagpehely (elhagyható)

A hozzávalókat a kenyérsütő gép üstjébe tettem, másfél óra alatt megdagasztattam, megkelesztettem a géppel a kenyeret. Ezután lisztezett felületre borította, kinyomkodtam belőle a levegőt, téglalap alakára igazgattam, majd két rövidebb oldalát egy ujjnyi szélesen behajtottam, és az így kapott téglalapot hosszanti tengelye mentén feltekertem. Sütőpapírral bélelt formába tettem, letakarva 40 percig kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 210 fokra, és az időközben duplájára kelt, vízzel megspriccelt kenyeret betettem a sütőbe, ahol már várakozott egy kislábasban úgy 4 dl forró víz.
45 perc alatt sült készre, kb. fél óra elteltével le kellett takarnom alufóliával, hogy ne barnuljon meg túlságosan a teteje.
Variálható különböző magokkal, aszalt paradicsommal, pestóval, és bármi mással, amit a fantáziánk enged. Én most a kedvenc lekvárommal, a Wilkin & Sons fekete cseresznye dzsemjével tálaltam.

Köszönet Mohának a receptért!